Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-06 / 105. szám, hétfő

HAZAI KUHKtP ťUS Tŕi NEMCSAK PANASZKODNAK, DOLGOZNAK IS A MEZŐGAZDASÁGI SZERKEZETÁTALAKÍTÁSBAN SZÜKSÉG VAN ÁLLAMI TÁMOGATÁSRA iyyi. MÁJUS 6. Talán túlzás, ha azt állítjuk, hogy a mezőgazdaságot jelenleg csak a tehetetlenségi erő hajtja. Ám tény és való, hogy a jogi viszonyok tisztázatlansága és a piacgazdaság felé mutató reformprogram szorító feltételei válságos helyzetbe sodorták az ágazatot. Az üze­mek többsége máról holnapra él, a fizetésképtelenség nemcsak a külső szállítókat, de gyakran már a saját dolgozókat is érinti. Az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában Jozef Kršek mérnököt, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért felelős szakosztály igazgatóját arról kérdeztük, mik az okai az áldatlan állapotnak? -Az ágazatban valóban súlyos a helyzet, főleg gazdasági és pénzü­gyi szempontból nagyok a problé­mák. Tudvalevő, hogy a termelési struktúrából adódóan az első félév­ben a gazdaságoknak többnyire csak a tej- és húseladásból van bevételük. A többi munka alapjában véve csak költségráfordítással jár, s a bevételek csak az év második felében várhatók. A liberalizált árak és a kereslet csökkenésének hatá­sára azonban az idén a tej- és húsfelvásárlás is jelentősen vissza­esett. Az előző év ugyanezen idő­szakához viszonyítva például 40 százalékkal kevesebb húst, illetve 12 százalékkal kevesebb tejet vásá­roltak fel a felvásárlóüzemek Szlo­vákiában. Ez a kiesés érezteti hatá­sát amellett, hogy a más ágazatok­ból származó anyagok ára a több­szörösére emelkedett. A kritikus helyzet megoldására már történtek lépések, például a piacszabályozási alap tervezettnél korábbi felhaszná­lásával. Jelenleg a Szlovák Mező­gazdasági Bankkal folytatunk tár­gyalásokat arról, hogy az említett piacszabályozási alapból rendelke­zésükre bocsátanánk egy összeget arra a célra, hogy a rászoruló mező­gazdasági vállalatoknak ne 20-24 százalékos kamatra, hanem valami­vel kedvezőbb hitelfeltételekkel nyújtsanak pénzügyi segítséget. • A kedvezőtlen gazdasági hely­zet ellenére a mezőgazdasági üze­mekben, ha nehézségekkel is, de folyamatos a munkavégzés. A pénz­ügyi és egyéb problémák ellenére a gazdaságokban teszik a dolgukat. Lassan befejeződnek a tavaszi munkák. Mi a helyzet kinn a föl­deken? Hál' istennek, ha vannak is jogos panaszok, a munka mégis teljes ütemben folyik. Az ősziek nagyon szépen átteleltek, s ez bizakodással tölthet el mindenkit. A bevetett terü­letek aránya az előző évi szinten maradt. Probléma egyedül a cukor­répa körül mutatkozik. A termelők és a cukorgyárak nem" tudnak mege­gyezni az ár kérdésében. A termelők ragaszkodnak a közzétett orientáci­ós árakhoz. Követelésüket alátá­masztja, hogy a cukorrépatermesz­téshez szükséges vegyszerek ára 300 százalékkal emelkedett, ez a költségekben is lecsapódik. Még­ha úgy döntenének is, hogy a vegy­szerezés egy részét kézi munkával helyettesítik, ebben az esetben az 50 százalékos bértömegadó állít gá­tat az elképzelés megvalósításának. Az ördögi körből való kilépésre csak mindkét fél kompromisszumkészsé­ge esetén van lehetőség. • A napi gondok és problémák mellett a jogviszonyok tisztázatlan­sága is nehezíti az ágazat működé­sét. A földtörvény körüli huzavona hogyan hat a tárcára? - A legfelsőbb törvényhozó testü­letben lezajlott csatározások is arra utalnak, mennyire fontos ez a kér­dés. Meggyőződésem azonban, hogy elodázása az ágazati hatáso­kon túl a privatizáció lefolyását is negatívan befolyásolja. A szétváló szövetkezetekben nemcsak pénzhi­ány miatt csökkennek a beruházá­sok, hanem azért is, mert a gazda­ságok a jogi és tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt még kisebb építkezésekbe sem mernek bele­vágni. Kormányhivatalnokként és magánszemélyként is az a vélemé­nyem, hogy az új tulajdonviszonyok kialakításánál az eddig elvégzett munkát is figyelembe kell venni, s ezért ezt az alapelvet valló tör­vénytervezetet tartom elfogadha­tónak. 0 Az elmúlt időszakban különbö­ző fórumokon gyakran elhangzott, hogy az ágazatnak nincs fejlesztési koncepciója, konkrét programja a pi­acgazdaságra való átmenet megva­lósítására. A tárca vezetését is számtalan bírálat érte emiatt... -A gazdasági reform alapelvei­hez igazodva még tavaly elkészült az ágazati reform forgatókönyve, a fejlesztés és átalakítás tervezete. Sajnos, elkészítői túlságosan bíztak a piac önszabályozó szerepében, abban, hogy az elvi koncepció ér­vényre jutását a piaci mechanizmus önműködően szabályozni fogja. A koncepció arra épül, hogy azok­nak a termékeknek az előállításá­ban, amelyeket a környező országo­kénál olcsóbban tudunk kitermelni, önellátókká váljunk. A nemzetközi­leg versenyképes termékkel pedig próbáljunk betörni a világpiacra. A program ebből vonatkoztatja a szerkezetváltást, elsősorban az állattenyésztés strukturális átalakí­tását. Legfontosabb feladata a szarvasmarha-állomány csökkentése, főleg a sík vidékeken, illetve a hústí­pusú fajtáknak a hegyaljai és hegyi termesztési körzetekbe való átcso­portosítása. A tejtermelés bázisait a nagyvárosok vonzáskörzetébe kell telepíteni, s így délvidéken inkább a sertéstenyésztés kerülhet előtér­be. Alapelv, hogy a meglévő takar­mányforrásokat lehetőleg helyben használják fel. Az állattenyésztés szerkezetátalakítása részben a nö­vénytermesztés struktúráját is meg­határozza. Az áliami szempontból kiemelt feladatok megvalósítását pedig szubvenciókkal támogatjuk. A piacszabályozási alapból 2,3 milli­árd koronával járulunk hozzá a tej, a marhahús, a burgonya, a búza és a rozs termeléséhez, illetve felvá­sárlásához. A további feladatok vég­rehajtására 8,1 milliárd korona tá­mogatás jut. 0 Az ágazat struktúrális átalakí­tásával szorosan összefügg a foglal­koztatottság kérdése. Mi a helyzet ezen a téren? - Pontos számadatok nincsenek az ágazati szerkezetváltással járó munkaerő-felszabadulásáról. A gaz­daságok vezetőinek mindenesetre azt tanácsoljuk, hogy termékeiket igyekezzenek maximális mértékben finalizálni, s így próbálják megtartani a dolgozókat. Sokan gondolkodnak úgy, hogy például a vegyszeres nö­vényvédelem egy részét kézi mun­kával helyettesítik, bár egyéb meg­Felnőttszínjátszóink az idei Jókai Napok előtt A _ idei Jókai Napok szerve­#\Z. zői minden igyekezetük ellenére sem tudták népesebbé ten­ni az amatőr felnőttszínjátszók me­zőnyét. Válogatni ugyanis csak ab­ból lehet, amit felkínálnak. Márpedig az idén igencsak gyér volt a Jókai Napok felnőttszínjátszóinak verse­nyébe benevezett csoportok száma, így aztán elsősorban két kiváló fel­nőttegyüttes és négy Ígéretes diák­színpad produkcióját várhatja a Jó­kai Napok törzsközönsége. Komá­rom idén inkább a fesztivál fennma­radását, hazai együtteseink tovább­lépését kívánja szolgálni. Ezért lesz a seregszemlének két erdélyi, egy kárpátaljai, két magyarországi, egy vajdasági szlovák és egy hazai szlo­vák együttes a vendége. Az amatőr színjátszásunkat mostanság gondo­zó Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete a Csema­dokkal aktívan együttműködve igyekszik kimozdítani a kátyúból fel­nőtt színjátszóink egyhelyben vesz­teglő szekerét. A válogató körutakon szembetű­nő volt az egyes csoportok igényte­len darabválasztása, valamint a felületes rendezői megközelítés. Több olyan színjátszó csoport is te­vékenykedik, amely elsősorban a közönség és önmaga szórakozta­tására törekszik. Ók megelégszenek azzal a közönségsikerrel, ami ezt a törekvést kíséri. Vannak igen lel­kes színjátszók, akik eleve azzal a tudattal fognak bele egy-egy vígjá­ték vagy bohózat betanulásába, mely szerint: számukra nem mérva­dó a Jókai Napok évek során kiala­kult arculata és színvonala. Kár, mert igényes dramaturgiai, rendezői és színészi munka a vígjátéknak, a komédiának is előnyére válna. Ráadásul az sem állítható, hogy a válogatóbizottságnak nincs humor­érzéke, hiszen a négy meghívott diákszínpad közül három igencsak vérbően komédiázik. Más oldalról világítja meg az idei majdnem áldatlan helyzetet, hogy eddigi élegyütteseink sem dolgoztak azzal az elszántsággal, amely logi­kusan következne az amatőr szín­játszásnak táptalajt jelentő pozitív társadalmi változásokból. - Pozitív? - kérdezhetné bárki. A szellem, a gondolat, a vélemény szabadsága felől szemlélve mindenképpen. így aztán most minden olyannak látszik, mintha az amatőr színjátszás vállai­val. Eligérkezett ide egy másik erdé­lyi csoport is. A Figura együttes Alfred Jarry Übü király című drámá­ját mutatja be. A Beregszászi Nép­színház feltehetőleg Zilahy Lajos Süt a Nap című vígjátékát játssza. Való­színűleg vendégeink lesznek a bácska-topoiyai szlovák amatőrök is. Rajtuk kívül a debreceni Főnix diákszínpad Roger Vitrac Viktor cí­mű darabját és a budapesti Arvisura Bornemissza Péter Magyar Elektrá­ját mutai\a be. Hagyományosan a ki­váló szlovák amatőröket is képviseli FENNMARADNI ta volna fel az egyre nehezebb gaz­dasági és szociális helyzet „udvari bolondjának" szerepét. Holott a múltban az amatőröket is maga alá gyűrő kommunista művelődés­politikára hivatkozva „menekültek" sokan a bohózatok, az operettek világába. Abból nem lehetett baj, botrány. A zenés vígjátékok nem sérthették egy-egy helyi zsebdiktá­tor fenenagy önérzetét. Akkor „nem lehetett" - legalábbis azok szerint, akik nem mertek-, most meg „tiszta ráfizetés egy-egy komolyabb drá­ma" - mondják, akik a bohózatra, a zenés vígjátékra esküsznek. Pedig nem az utóbbiak szemléletével, ha­nem a megszülető előadások szín­vonalával van a baj. A dolog hátul­ütője, hogy egy-egy darabválasztás már eleve előrevetíti a majdani szín­padi megvalósítás és megvalósulás árnyékát. A komáromi Jókai Napok idén meghatározó módon szeretne a ki­sebbségi amatőr színjátszás szak­mai fórumává válni. Ezért hívták meg a szepsiszentgyörgyi Concor­dia Színtársulatot Székely János Caligula helytartója című drámájá­egy csoport. A nagyszombati DSIK sajátos színészi improvizációkra alapozott játékát Blahoslav Uhlár rendezte, aki szlovák létére évek óta az eperjesi ukrán színháznál vezet országos szakmai feltűnést keltő drámai műhelyt. Ha a Csehszlovákig ai Magyar Amatőr Színjátszók vá­lasztmánya által meghívott neves hazai és külföldi szakemberek is eljönnek Komáromba, akkor minden kétséget kizáróan izgalmas elemzé­sekre, vitákra kerülhet sor, amelyek­ből sokat meríthet a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszás. Az már ma is bizonyosnak látszik, hogy a nagykaposi, az ipolysági és a komáromi gimnazisták mellett a kassai iparisták is reményteljes produkciókkal mutatkoznak majd be. Felfogásban egymástól különböző, de éppen ezért lesz szakmailag is érdekes a lévaiak játszotta Tamási Áron Énekes madár című népi játé­ka, illetve a losonciak előadásában Bemard Pemerance Az elefántem­ber című színműve. A Csemadok komáromi járási vá­lasztmánya a Regionális Kulturális Központ és a Városi Kulturális Köz­pont, de a Jókai Színház is támogat­ja a rendezvényt. Idén élőször nem­csak Észak-Komárom, hanem Dél­Komárom is bekapcsolódott a Jókai Napok előkészítésébe. A koppány­monostori campingben 120 ingye­nes szálláshelyet kínáltak fel a résztvevő együtteseknek. A dél­komáromi művészegyüttesek része­sei lesznek a Jókai Napok járulékos rendezvényeinek is. Ezekből idén sem lesz hiány, de a helyszín ezúttal a sétáló utcák és a városháza előtti tér lesznek, amelyen már magaso­dik Klapka György szobra. Itt jegyzem meg, hogy a Jókai Napok előadásait elsősorban a Vá­rosi Művelődési Központban és a Jókai Színházban láthatják. Egy előadás lesz a II. sz. lakótelep mű­velődési házában. A szakmai fórum és a fesztiválklub (ez utóbbi szinte délelőttől hajnalig) a VMK épületé­ben kap helyet. Ott kerül sor Gabnai Katalin drámapedagógiai bemutatói­ra is, amellyel a Csemasze emeli a seregszemle szakmai részének színvonalát. A Jókai Napokat sem kerüli el a rendezőszervek mindegyikének szűkös anyagi helyzete. Ennek eny­hítésére hozták létre azt az alapot, amelynek folyószámlájára minden segítőszándékú amatőr színjátszó vagy együttes, de elsősorban vállal­kozók, üzemek, szövetkezetek és magánemberek is küldhetnek pénz­összeget. A bankszámla száma: VÚB-Komárno 35-3536-142. Remélhetőleg lesz elegendő pénz ahhoz, hogy a mindig nívós amatőr előadásokat Ígérő Jókai Na­pok résztvevői zavartalanul megtart­hatják előadásaikat. Ezúttal ez bizo­nyos mértékig minden csehszlováki­ai magyaron is múlik. DUSZA ISTVÁN LAPSZÉLEN LÁNCREAKCIÓ A családfő legszívesebben sírva fakadt volna. A vadonatúj Renault oldalát az éjszaka valaki össze-vissza karcolta egy éles tárggyal. A történteket nem szeret­ném lefokozni holmiféle rendőrségi ügy­gyé, mert azt hiszem, hogy ez az eset is része annak a nagy „játéknak", amely széles e hazában már zajlik egy ideje. Mielőtt ennek részletezésére térnék, egy pillanatra azért mégiscsak érdemes szemügyre venni e rongálási esetet... Meggyőződésem ugyanis, hogy a nyil­vánvalóan soha elő nem kerülő elkövető­nek hiába próbálnám én, az elfogulatlan kívülálló (aki korántsem előkelő márkájú kocsival járok) megmagyarázni, hogy ez a Renault nem összecsalt pénzből, netán gazdag külföldi rokon ajándékaként került tulajdonosához (bár megrongálni akkor is büntetendő cselekmény), hanem a csa­ládfő hosszabb ideig külföldön végzett kemény munkája révén. Eközben a csa­lád, a gyerekek jó ha a sátoros ünnepe­ken látták apjukat. Mindez aligha hatja meg a tettest, és kimagyarázkodásnak tartja. Indokolt tehát, ha az ember primitív lelkületet képzel az ilyen esetek mögé. Csakhogy: én a korántsem primitív sze­replőket és ügyeket is hajlandó vagyok ugyanide sorolni. Mondjuk az egészség­ügy területéről. Amikor a protekciós beteg az őt pártfogoló orvos távollétében ride­gebb ellátást kap, mint az amúgy sem elkényeztetett „átlagos". Javaslom azon­ban, hogy ne sajnáljuk jobban a protek­cióst, mint bármelyik pácienst; hanem inkább szögezzük le: a felcsattanó hang, a gépies ügyintézés, a nemtörődöm ellá­tás tömeges jele annak, hogy egy szinten­tartásra is alig képes hálózat s egyben alulfizetett szakma elégedetlen a helyze­tével. Mondhatni, megtorolja áldatlan helyzetét azokon, akik a legkevésbé te­hetnek erről... A bosszantások láncreak­ciójától nem mentes az oktatásügy sem. A fásult pedagógusi magatartásban is testet ölthet egy társadalmi presztízst, anyagi megbecsülést évtizedek óta nélkü­löző réteg közérzete. Igaz, joggal érvelhet most a pedagógusszakma azzal, hogy e réteg - legjobb képviselőinek önkizsák­mányoló feladatvállalása, hivatástudata révén - mégis működteti, vállán hordozza az egész oktatásügyet, rogyadozó intéz­ményeivel és „szegényházi" felszereltsé­gével együtt. Ez így igaz; én mégis azt vallom, hogy az áldozatvállalás és a fá­radt közöny nem pólusai e széles értelmi­ségi réteg magatartásának, hanem egymást átható jellemzői. Mindez nem egyéni habitus kérdése, hanem kinél-ki­nél egy társadalmi helyzet lecsapódása. Szenvedői pedig azok, akik a legkevésbé tehetnek róla, akiknek a bőrére megy a játék: a gyerekek... De ne maradjon ki ebből a felsorolásból a hivatal, az állam­igazgatás sem, amely ritkán mutat komp­romisszumkészséget, és „lelke" mélyén ott lapul az öntelt öntudat: a hatalom azért én vagyok. Egybevetve mindezt, hadd vessem hát papírra: olyan időpontban és helyzetben, amikor egyre többen élnek a létminimum határán, vagy legalábbis közel ahhoz, amikor a szakmák és foglalkozások zöme alulfizetett, amikor az értelmiségi csopor­tok jövedelme nem elég a társadalmi szükségletek szintentartásához - akkor a rossz közérzet olyan bosszúságlánco­lattá válhat, ahol napirenden vannak a to­vábbadott és a visszakapott sérelmek. Az utóbbi hetek szlovákiai eseményei azt mutatják, hogy az effajta „bosszantoló­gia" közben olyan indulatok is ébredhet­nek, amelyeket politikai hátsó szándékkal könnyű kihasználni. Ilyenkor, szinte ter­mészetszerűleg, összekeverednek okok és okozatok, s rejtve marad az igazi cél. Alapigazság ugyanis, hogy az olyan köz­véleményt, amelynek jelentős része mindmáig a gazdasági reformot csak az áremelkedéssel azonosítja, azt nem ne­héz manipulálni. Más szavakkal: egy kira­katot könnyen át lehet rendezni, de sokkal nehezebb megváltoztatni mindazt, ami a kirakat mögött van! Ráadásul vannak, akik azt vallják: a legkönnyebb talán be­zúzni annak üvegét - és aztán felelősség­re vonni azt, aki bizonyos társadalmi já­tékszabályokhoz ragaszkodva, csak a kí­nálat átalakítását szorgalmazta. Ez az a pont, ahol a láncreakción alapuló „bosszantológia" öngerjesztésre építő ördögi körré tágul. Ezért nem mindegy, hogy betörik-e - mondjuk - egy parlament bejárati ajta­ját. És ha már így történt, akkor az sem mindegy, hogy kinek a nevében s hogy ki volt a tettes?! MIKLÓSI PÉTER kötések itt is komoly akadályt jelen­tenek. 0 A vegyszerek mellőzését vallja alapelvének az alternatív mezőgaz­dasági termelés, közismertebb ne­vén a biotermelés is. Mekkora sze­repe lesz, lehet az elkövetkező években? - Véleményem szerint a közeljö­vőben az összes mezőgazdasági termelés nagyon kis hányadát fogja kitenni. A jelenlegi piaci helyzetet figyelembe véve elsősorban a bio­termékek iránti kereslet és ezeknek ^ termékeknek az ára fogja meg­szabni a fejlődést. Szlovákiában ezi­dáig 25 mezőgazdasági üzem je­lentkezett azzal, hogy megpróbálko­zik a biotermeléssel. Az egyénileg gazdálkodók részéről még nincs ér­deklődő, pedig ők is számíthatnak az állami támogatásra. Minderről részletes információkat a minisztéri­um járási kirendeltségein szerez­hetnek. 0 Végezetül egy utolsó kérdés. Véleménye szerint hogyan alakul az ágazat jövője? Mikor és milyen irányban mozdul el a holtpontról? - Várható, hogy a más ágazatok­ban kialakuló és fokozatosan növek­vő munkanélküliség a mezőgazda­ságban is éreztetni fogja hatását. A munkanélküliek javarésze itt fogja keresni a megélhetést. Bérmunká­ban, esetleges földtulajdonosként. Az egyénileg gazdálkodni próbálko­zók között problémát okozhat a szakmai ismeretek egyoldalúsága, esetleges hiánya. Jelentősebb áta­lakulásra, farmergazdaságok létre­hozására elsősorban az északi hegyvidéki területeken lesznek felté­telek. Délen, úgy vélem, továbbra is a nagyüzemi forma lesz a meghatá­rozó. A működőképes piacgazdaság kialakításának alapelve az állam ki­vonulása a gazdaságból, ennek el­lenére az elkövetkező két-három év­ben mindenképpen szükség lesz ar­ra, hogy az állam beavatkozzon az ágazat irányításába. Természete­sen nem direktív, hanem közgazda­sági módszerekkel. Elsősorban a meglévő felhalmozott készletektől kell megszabadulni, a tejtermékek esetében ez megoldódni látszik. Csak ezután nyithatunk a nyugati piac és a konkurencia irányába. Előbb lehetőséget kell adni az üze­meknek, hogy konkurencia-képesek legyenek, s csak ezután mérettes­senek meg. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom