Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám, kedd

1991. MÁJUS 28. MOZAIK .ÚJ szói MÁSOK ÍRTÁK CSEHSZLOVÁKIA - AMERIKAI SZEMMEL Az Egyesült Államok Központi Hírszerző' Szolgálata (CIA) a közel­múltban tanulmányt dolgozott ki a Kongresszus számára a kelet-euró­pai országok gazdasági helyzeté­nek alakulásáról és ezen belül Csehszlovákia gazdasági helyzeté­ró'l is. A jelentés kiemeli, hogy ha­zánkban nem alakult ki egységes szemlélet a piacgazdaság beveze­tésének ütemét illetően. Az 1990 szeptemberében elfogadott két évre szóló reformprogram a CIA-elemzó'k szerint kompromisszumnak tekint­hető, amelyet a radikális reform hí­vei kötöttek azokkal, akik tartanak a hirtelen átalakulás szociális és poli­tikai következményeitől. A dokumentum szerint ez év első negyedében 54 százalékos volt az infláció, és 12 százalékkal csökkent az ipari termelés. Ugyanakkor de­cembertől 20 százalékkal növeke­dett a munkanélküliek száma. Külön figyelmeztet arra, hogy az ország­ban naponta 1000 személy veszíti el munkahelyét. A hanyatlás fő oka: rohamosan csökkent a Szovjet­unióba és a KGST többi tagorszá­gába irányuló export. A Csehszlovákiát érintő fejezet­nek ez a címe: Igen súlyos követ­kezményei lesznek a KGST össze­omlásának. A CIA szakértői azzal számolnak, hogy hazánkban lassul a reform bevezetésének üteme. Fel­tételezésüket arra alapozzák, hogy éles viták dúlnak az átalakítás gyor­sasága és terjedelme kérdésében. Hangsúlyozzák: máshogy véleke­dik ezekről a kérdésekről Havel el­nök és máshogy Václav Klaus pénz­ügyminiszter. Az államfő az óvato­sabb lépéseket és a társadalmi sta­bilitást helyezi előtérbe, míg a Kla­us-koncepció szerint gyors átalakí­tásra kell törekedni. A CIA közgaz­dászai szerint a kuponokkal történő privatizálás — amelynek az a lénye­ge, hogy a lakossággal rész­vényeket vásároltatnak — túlságo­san bonyolítja a helyzetet, az üze­mek magánkézbe adásának egész folyamatát. Az amerikaiak előrejelzése sze­rint Csehszlovákiában 1991 után 5 százalékkal csökken a nemzeti jö­vedelem, és 5 százalékos lesz a munkanélküliség. Az infláció a 30 százalékot is elérheti, amennyi­ben Prágában mereven ragaszkod­nak Klaus eredeti elképzeléseihez, és az eredetileg tervezett mérték­ben növelik a lakbéreket, illetve az energia árát. Jelentős nyomás alá kerülnek az ország keményvaluta­ellátási feltételei. A szovjet piac összeomlása következtében 2 milli­árdnyi deficit is keletkezhet a külke­reskedelmi mérlegben. Ha ez bekö­vetkezik, Prága további erőforrások keresésére kényszerül a nemzetközi pénzpiacon. Lldové noviny, 1991/115 Megjegyzés: Václav Klaus pénz­ügyminisztertől egy televíziós adás­ban megkérdezték, hogyan véleke­dik az amerikai elemzésről. Olyan értelemben válaszolt, hogy szerinte nem időszerű, hónapokkal koráb­ban szerzett információkból kiindul­va fogalmazta meg a CIA a jelen­tést. Nem vették figyelembe azokat a pozitív változásokat, amelyek az év eleje óta bekövetkeztek. (A szerk.) ÍGY NÖVEKEDTEK AZ ARAK A fogyasztói árszínvonal 1991 áp­rilisában 65,4 százalékkal volt maga­sabb, mint egy évvel korábban. A statisztikai kimutatások szerint 1991 egyes hónapjaiban állandó volt az árnövekedés, a drágulás mértéke azonban fokozatosan mérséklődött. A fogyasztói árak 1990 decembere és április vége között az árliberalizá­lás hatására 43,7 százalékkal növe­kedtek. Különösen hirtelen, 25,8 szá­zalékkal növekedett az árszínvonal januárban. Februárban 7 százalék­kal, márciusban 4,7 százalékkal, áp­rilisban pedig 2 százalékkal lett drá­gább az élet (minden esetben az elő­ző hónaphoz képest). Az árnövekedés áprilisban tapasz­talt mérséklődése elsősorban annak a következménye, hogy az élelmi­szerek ára, igaz, kis mértékben, de csökkent. Ez egészében véve 1,6 százalékos volt, márciusban pedig 2,2 százalékot tett ki. A közétkeztetés­ben áprilisban ugyanolyan volt az ár­színvonal, mint egy hónappal koráb­ban. Az iparcikkpiacon áprilisban is folytatódott az árnövekedés, ez 3,9 százalékos volt. De ebben a szférá­ban is mérséklődött az árrobbanás, hiszen márciusban még 11,4 száza­lékos volt a drágulás. A szolgáltatá­sok azonban gyorsabban drágul­tak; áprilisban 4,8 százalékos, míg márciusban még csak 1,5 százalé­kos volt a növekedés. Ha az 1990 decemberi árakat vesszük alapul, akkor megállapíthat­juk, hogy az iparcikk-kereskedelem­ben volt legnagyobb mértékű az árnö­vekedés (62 százalék). A közétkezte­tésben 44,7, az élelmiszerpiacon 27,7, a szolgáltatásoknál pedig 19,2 száza­lékot tett ki a drágulás. Az áruforgalomban és a szolgálta­tási szférában 1990 decembere és ez év áprilisa között Szlovákiában 46,1 százalékos, Csehországban pedig 42,6 százalékos volt az árnövekedés. A fogyasztói árak növekedése a létfenntartási költségek növekedésé­ben nyilvánult meg; 1990 decembere és április vége között a földműves­háztartásokban 40,6 százalékkal, a munkásokéiban és alkalmazottakéi­ban 39 százalékkal, a nyugdíjaso­kéiban 35 százalékkal, a kisnyugdí­jakból gazdálkodók háztartásaiban pedig 35,5 százalékkal lett drágább az élet. Az életszínvonal csökkenés­ben az élelmiszerárak növekedése játszotta a fő szerepet. Hospodárske noviny, 1991 /94 ORVOSI TANÁCSADÓ A SZEM A LÉLEK ÉS A DIABÉTESZ TÜKRE A szép közmondás-átírást Fövé­nyi József, a kiváló magyar diabeto­lógus szakember könyvében talál­tam, és teljes mértékben egyetértek vele. A diabetológián belül a szem­elváltozásokkal foglalkozó fejezet önálló és nagyon fontos tudo­mányág. A rosszul kezelt cukorbe­tegség még ma is komolyan veszé­lyezteti a betegek szeme világát, és a fejlett országokban ez a vakság egyik fő oka. A diabétesz sokféleképpen káro­síthatja a szem rendkívül bonyolult és finom szerkezetét, de a betegek számára a legfontosabb kórkép a recehártya megbetegedése — a diabetikus retinopátia. Arról már kollégáim is számtalan­szor írtak, hogy a cukorbetegség­nek van egy rejtett, allattomos arca is, A fegyelmezetlen, rosszul kezelt beteg nem érez semmi kellemetlent, miközben a magas vércukor lassan, de biztosan rongálja apró ereinek falát. Az eredmény 10—15 év múlva jelentkezik veseelégtelenség, szív­panaszok és retinopátia formájá­ban. A megvastagodott falú, félig vagy teljesen eldugult erek képtele­nek elég oxigént juttatni a szövetek­be, és a recehártya különösen érzé­keny az oxigénhiányra. A szemnek van egy nagy előnye a többi szervhez viszonyítva — op­tikai rendszerén nem csak kifelé, de befelé is lehet nézni. A szemtükrö­zés segítségével (1851-ben fedezte fel Helmholtz) a vizsgáló orvos elé tárul a szemfenék csodálatos képe. Szépen látni a sárgafoltot, amely a legelesebb látás helye, a látóideg kilépésének a helyét és a szemfe­nék ereit. Sajnos ezt a szép látványt gyakran csúfítják el kóros változá­sok, amelyek nem csak a szem be­tegségeiről, hanem egyes általános megbetegedésekrők is (magas vér­nyomás) fontos felvilágosítást nyúj­tanak. A diabéteszes szemkárosodások orvosi leírása hemzseg a hosszú és rémesen hangzó szakkifejezések­től. Ettől szeretném megkímélni az olvasót és csak a legfontosabb tud­nivalók leíráséra szorítkozom. Értágulások, apró bevérzések, zavarosságok az üvegtestben — ezek a retinopátia jóindulatú formá­jának a főbb jellemzői. Ezek az el­változások 10—15 év betegségtar­tam után majdnem minden beteg­nél megtalálhatók, nem veszélyez­tetik közvetlenül a látást, de nem szabad lebecsülni ezeket sem. Rosszabb a helyzet a rosszindu­latú (proliferatív) retinopátia eseté­ben. Ezt talán úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy a szervezet meg­próbál segíteni a szem rossz oxigé­nellátásán, de igyekezete többet ront, mint használ. A szem szövetei az oxigénhiányt új hajszálerek kifej­lesztésével próbálják leküzdeni, de ezek az erek törékenyek, károsítják a recehártyát, és a szem többi ré­szét. A megpattant erekből kiömlő vér elönti az üvegtestet, leválhat a recehártya és megnőhet a szem belső nyomása, glaukóma (helyte­len magyar nevén zöldhályog) ala­kulhat ki. A kezeletlen proliferatív re­tinopátia előbb-utóbb vakságot eredményez. Biztos, hogy a magas vércukor a rosszindulatú retinopátia egyik fontos feltétele, de az is igaz, hogy sok fegyelmezetlen betegnek szerencséje van, és évekig tartó na­gyon magas vércukor ellenére sem veszítik el látásukat. A különbség okát még nem ismerjük, de nem hi­szem, hogy a látással kapcsolatban megengedhető lenne a szerencsére hagyatkozni. A retinopátiát könnyebb meg­előzni, mint gyógyítani. A megelő­zés alapvető szabályai a követke­zők: 1. Az alapbetegség gondos keze­lése, az orvosi előírások gondos be­tartása. 2. Évente egyszeri szemorvosi szakvizsgálat. Szempanasz, látás­zavar esetén azonnal forduljunk ke­zelőorvosunkhoz. Nem minden lá­tászavar oka a cukorbetegség, de ezt csak vizsgálat állapíthatja meg. 3. Vérnyomás-ellenőrzés. A ma­gas vérnyomás szintén károsítja a szem ereit. A cukor és a magas vér­nyomás halmozott veszélye túl sok a rosszból. 4. Zsíranyagcsere-ellenőrzés. Ugyanaz az értelme, mint a vérnyo­más ellenőrzésének. 5. Szigorú dohányzási tilalom. A dohányzás szűkíti az ereket, és ront­ja a szövetek oxigénellátását. 6. A cukorbeteg lehetőleg alud­jon magas párnán. Ez csökkenti egy kissé a magas szemnyomás ki­alakulásának veszélyét. 7. A cukorbeteg egyik legfonto­sabb gyógyszere a rendszeres test­mozgás. Nehéz súlyok emelgetése azonban nem tesz jót a szem erei­nek, ós kerülni kell azokat a helyze­teket is, ahol a fejet hirtelen ütés érheti. Ez egészséges emberben is okozhat retinaleválást. Diabétesz­ben ennek a veszélye nagyobb. A diabétesz retinopátia nem tarto­zik a gyógyíthatatlan betegségek közé. A nem súlyos elváltozások gyógyításának ugyanaz az alapja, mint a megelőzésnek, azzal a kü­lönbséggel, hogy a szakorvosi vizs­gálatot gyakrabban kell elvégezni, és még inkább ügyelni kell az orvo­si utasítások betartására. Ehhez gyógyszeres kezelés is társulhat. A súlyosabb esetek gyógyítására a modern orvostudománynak két fegyvere van. Az egyik az Öböl-há­borúban használt lézerágyú szelídí­tett változata. A kezelőorvos maga előtt látja a s?emfenéket, és ponto­san irányított lézersugárral forraszt­ja a helyére a retinát, lövi szét a burjánzó hajszálereket. Sajnos, ha­zánkban kevés az ilyen fegyver, és ami még ennél is szomorúbb, hogy kórházunk szemészeti lézere né­hány hónapja alkatrészhiány (ára 12 000 DM) miatt tétlenségre van kárhoztatva. A legsúlyosabb esetekben már a lézer sem segít. Ilyenkor műtéti úton távolítjuk el a bevérzett, átlátszatlan­ná vált üvegtestet. Nagyon remé­lem, erre a nehéz műtétre a jövőben egyre kevesebb embernek lesz szüksége. DR. RÁCZ OLIVÉR "ALKOTÓTARSA" AZ ANYAG A Komáromi Jókai Színház közön­sége — és azok, akik figyelerrvnel kísérik a színházról szóló híradáso­kat — észrevehették, hogy ebben az évadban négy bemutatott darab­nak vendég jelmeztervezője volt. Háy Gyula CAliguLÓ-jának és Weö­res Sándor A holdbéli csónakos cí­mű mesejátékának színes, ötletgaz­dag jelmezeit Rátkai Erzsébet, a Ma­dách Színház tagja készítette. Márai Sándor Kaland című színművének plakátjain a jelmeztervező, Csík György neve mellett is szerepelt az m. v. (mint vendég) rövidítés. A Csókos asszony kivitelezését szin­segíti vagy gátolja a színész mozgá­sát a színpadon, mi az az elem — például zseb, szalag, kendő — amely a játékot segíti. Dobis Márta önálló művészi mun­kára is lehetőséget kapott: a kassai Thália Színházban februárban be­mutatott Bródy-darab, a Tanítónő jelmeztervezője volt. Erre a munká­ra Beke Sándor, a darab rendezője kérte fel őt. Mint jelmeztervező, a Jókai Színházban is bemutatkozott Csurka István Házmestersiratójá­ban, amelyet Takáts Ernőd rende­zett. Dobis Mártának természetesen Dobis Márta (jobbról) és Farkas Éva szabász a Házmestersirató kosztümjeit készíti (Nagy Teodor felvétele) tén jórészt magyarországi stáb vál­lalta, köztük Kaczúr Csilla jelmezter­vező. Aki látta a produkciókat, tanú­síthatja, hogy . nemcsak a ruhák megtervezése, hanem kivitelezésük is „férfimunka" volt, amiért dicséret illeti a színházi varroda dolgozóit. Ilyen „nagykiállítású" daraboknál — főként ha a tervező házon kívüli — szükség van jól felkészült, kreatív munkaerőre, aki figyelemmel kíséri, irányítja, összefogja a varroda mun­káját, és a lehető legnagyobb mér­tékben helyettesíti — távollétében — a tervezőt. Ettől az évadtól a Jó­kai Színházban ezt a munkát Dobi§ Márta művészeti kivitelező végzi. O felel azért, hogy a tervrajzok alapján a kívánt időre és minőségben elké­szüljenek a jelmezek. Ezenkívül anyagokat válogat, díszítő elemeket készít, próbál, alakít és persze sok­szor szab és varr is. Végigkíséri a darab próbáit, és ha szükséges, ki­sebb változtatásokat eszközöl a jel­mezeken. Elsősorban azt figyeli, mi nem ezek az első művészi próbál­kozásai. A textil- és képzőművész szakma már régóta jegyzi nevét. Gyönyörű falikárpitokat, szőnyege­ket, térelválasztó textíliákat, szita­nyomatokat, grafikákat készít. Több kiállításon mutatta be már alkotása­it. Legközelebb Budaörsön nyílik tárlata, amelyen azonban színházi elfoglaltságai miatt személyesen nem vehet részt. Ugyanebből az ok­ból alnapolta két önálló kiállításá­nak megrendezését. Szövőszéke, fonalai, ceruzái azonban nem pi­henhetnek már sokáig, hiszen Do­bis Márta tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasá­gának, s ez újabb kihívás és köte­lesség számára. Reméljük, színházi sikerei ösz­tönzően hatnak majd művészi mun­kájára és fordítva: jelmeztervező­ként és művészeti kivitelezőként hasznát látja a textil- és képzőművé­szetben elért eredményeinek. SZÉNÁSSY EDIT EMELKEDŐ MELEGADÓ Langyos radiátoraink mellett fel­forrósodtak az indulatok. Felhevül­ve tiltakoztunk a melegadó emelése ellen, hiszen telente legalább annyit didergünk, mint amennyit meleg­szünk a központi fűtéses lakások­ban. Ha pedig nincs más választás, mint a drágítás, az ember legalább tudni szeretné, milyen mennyiségű és hőfokú melegért fizet. Azt is, mi­nek a fűtését fizeti. Ez nem vicc — komoly szakemberek állítják, hogy a panelházak szigetelése olyan po­csék, hogy a lakásbeli radiátorok az utcát fűtik. Márpedig a lakók leg­alább 99 százaléka nem meleg ut­cán akar közlekedni télidőben... s ha már rajta kívül álló okokból tem­perálják az utcát, nem hajlandó megtéríteni a költségeket. Mégis rá­kényszerítik. Ha nem fizet, kikap­csolják a fűtést. A lakó annak is örül­ne, ha a radiátor elzárócsapjai mű­ködnének. De annak örülne a leg­jobban, ha csak annyit fizetne, amennyi meleget fogyaszt. Vagyis, ha a lakásokba fogyasztásmérőt szerelnének. Ez két okból is lehetetlen: egy­részt ilyen szerkezet nincs, más­részt ilyen rövid idő alatt nem tudják minden lakásba beszerelni. Ezt nem én találtam ki, hivatalos ember nyilatkozta a rádióban. Azt is mond­ta, talán lehetne is szerezni mérőket külföldről, de az meg drága, és nem tisztázott ki állja a cechet. Azt is kö­zölte a hallgatókkal, hogy hazai cé­gek is gyártanak mérőműszereket, csak azokat nem ajánlatos beszerel­ni, mert nem annyit mutatnak, mint amennyi az elfogyasztott hő mennyisége. Újabb hír is érkezett: egy zsolnai cég minden mennyi­ségben hajlandó fogyasztásmérő­ket felszerelni. Hazai gyártmányt. Mielőtt bárki is a mérő felszerelé­sét szorgalmazná, lehűtöm a kedé­lyeket. Szövetkezeti lakásunkban már minden radiátorra ráplombáltak egy szürke kis micsodát. Olyan, mint egy műanyag hőmérő, 0-tól 40­ig mutat, valami vékony üvegcsö­vecskében színtelen folyadék sejlik, s a PMT 10-es jelzésű, 4 centi szé­les, 12 centi hosszú műszerke a sze­relő szerint a valóságos hőfogyasz­tást rögzíti, a fűtési idény végeztével összeszedik, értékelik, és mindenki csak annyi melegért fizet, mint amennyit a mütyür észlelt. , Mindez négy éve történt. Négy éve gyűjtöm a hőt a mérőbe, s azóta senki sem volt rá kíváncsi, mennyit melegedtem. Fizetni viszont nem kevesebbet fizetek. Lehetséges, hogy időközben az illetékesek is rá­jöttek, hogy felesleges leszerelni a mérőt, ha az nem mér, elég, hogy felszerelték. Ezt úgyis a szövetkezet — tehát a lakó — fizette, csakúgy, mint a fűtést. Ne szorgalmazzuk hát a meleg­mérőket — annyival is drágábban melegednénk. (kopasz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom