Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám, szombat

5 KULTÚRA 1991. MÁJUS 25. SZÁZ ÉV UTÁN ÖT HÓNAPRA SÉTA AZ ÁLTALÁNOS CSEHSZLOVÁK KIÁLLÍTÁSON Valahogy úgy jött ki, hogy szinte az elejétől fogva kapcsolatban voltam mind a prágai kiállításszervezőkkel, mind a pozsonyi szervezőirodával, így van némi fogalmam arról, mit jelent tizenhárom hónap alatt megrendezni egy kiállítást, amely nem kisebb feladatot vállal magára, minthogy jelszava értelmében megmutassa: A világ(ot), amelyben élni akarunk. Nos, az elmúlt hét szerdája óta a prágai Kiállítási Terület - ahogyan a volt Julius Fučík és Művelődési Parkot elnevezték - kapuja nyitva várja a látogatókat, akik arra kíváncsiak, ott van-e a világ, amelyben élni akarunk. Ilyen esemény nem minden ember életében adódik, hiszen ez a bemutató „sorozat" még csak most válik sorozattá, pedig az elsőt már 1791 -ben megnyitották. Köztudott már, hogy megrendezését egy bátor társaság vállalta el, amely az államtól nem kért semmit erkölcsi (meg egy kevés szervezési) támogatáson kívül, s az induláshoz szükséges több mint 1 milliárd koronát egyszerűen kölcsönkérte a banktól. Arról is beszámoltak már a tudósítások, hogy a szervezés nem ment simán, s hogy az eredeti elképzeléseket nem sikerült száz százalékban megvalósítani. (De hát hol sikerül ez nálunk manapság!) Sokáig maguk a részt venni kívánók is (legalábbis némelyikük ezt állította), csak az újságokból értesültek arról, mit is kellene, s milyen módon reprezentálni, sőt még a két - miniszterekkel és más komoly emberekkel megtűzdelt - kiállítási bizottság, a prágai és a pozsonyi sem nagyon tudta, miről vitatkozik vagy dönt a másik, mert Radim Menšík, a Csehszlovák Általános Kiállítási Társaság főfelügyelője néha nem győzte az információs szolgálatot a két főváros között. Aztán volt sértődöttség, meg hátsó szándékok emlegetése, sőt leváltás is, hogy végül, kapunyitás előtt egy hónappal, megörvendeztessék egymást és az újságírókat, bejelentve: lesz Általános Csehszlovák Kiállítás. Drámai, nem? Szóval nem volt könnyű felkészülés, de hát száz év elteltével annyi minden megváltozott. Talán csak abban hasonlít az 1891-es és az 1991-es év, hogy nem szidjuk I. Ferenc Józsefet. Akkor nem szabadott, most meg már nem muszáj. Ahogy elkezdődött... De félre a tréfával, meg a lejárt problémákkal. 1991. május 15-e volt és - csepergett az eső. Az emberek fázósan húzódtak be a Nemzeti Színház és az Új Színpad közötti helyre, várva, hogy a prágai Zsófia szigeten gyülekező nagyszabású színpompás menet meginduljon. Abban a pillanatban senki sem irigyelte őket. Aztán tizenegy óra lett, s szinte megrendelésre kisütött a nap, hogy maga is lássa a parádét. Az éljenző prágaiak között megindult a menet, élen a harsonásokkal, a lovasrendőrökkel és II. Lipót hintájává!. S mögöttük a többiek, Libuše, IV. Károly, Komenský és Húsz János egy szekérén, Švejk tolókocsin, melyet Millerné asszony tolt, nyomukban a „CK"-titkosrendőrrel. De ott lépdeltek a rokokó divat szerint öltözött dámák és urak kétszáz évvel ezelőttről és az „úri közönség", száz évvel későbbről. Szóval nagy volt a parádé végig a „Národnín", át a Lőportorony alatt az Óváros térre, majd a kiállítás felé, amelynek szalagját közben ünnepélyesen átvágták. Megindult a Moldva folyó fölött az a hatalmas metronóm is, amelyet a néhai Sztálin emlékmű helyén állítottak fel, hogy imbolyogva számolA történelmi menet Prága utcáin gassa a kiállítás perceit egészen a záróráig. S miután a menet megérkezett, megnyíltak a kapuk is, hogy az első látogatók (a 70 koronás belépőjeggyel) megindulhassanak a pavilonok felé. Amit végig láthattunk... Tegyünk hát mi is egy kis sétát, s kezdjük mindjárt a főkapuhoz legközelebb, a Lapidáriumban, ahol a száz évvel ezelőtti kiállításra emlékeztetnek vissza a rendezők. Sok egyéb mellett két személyiségnek, Škoda és Krížik mérnöknek és iparvállalkozónak állít emléket az itteni bemutató. Nekik nemcsak a cseh elektrotechnikai és gépipar megteremtésében van elévülhetetlen érdemük, hanem a száz évvel ezelőtti kiállítás megrendezésében is. Innen tovább természetesen az ipari palota felé kell folytatnunk a nézelődést, ahol szintén állandó kiállításokat rendeztek be. A palota bal szárnyában történelmi visszapillantást láthatunk. Itt találjuk a két főváros múltjának bemutatását, amelyet végignézve Pozsonyt, mint koronázó várost, Prágát pedig, mint minden korban a tudomány, a kultúra ós a művészetek központját ismerhetjük meg. Az első inkább a látványra, a másik pedig az információra helyezi a hangsúlyt. Pozsony bemutatkozásának már témájánál fogva is sok a magyar vonatkozása, ha ezek nem is domborulnak ki, a prágai bemutató tervezői pedig emlékezetünkbe idézik, hogy annak idején megfordult és dolgozott a városban Kepler, Tycho de Brahe és Einstein is, Smetanán, Kafkán vagy Čapeken kívül, akiknek itt volt az otthonuk. A teremnek egyharmadát tölti ki az építészet történetéről szóló és a műemlékek felújításával foglalkozó kiállítás. Az első téma jó áttekintést ad az érdeklődőnek, a másik pedig ráddöbent bennünket arra, hogy az ideológia rövid idő alatt milyen pusztítást végezhet az évszázadokat megélt műemlékekben is. Biztosan sokakat érdekel majd a plakátkiállítás, amely igencsak sokatmondóan ragadja meg az elmúlt száz év eseményeit és uralkodó stílusait. A mai modern képzőművészetet reprezentáló részben láthatunk olyasmit is, amiről jómagam nem nagyon tudtam, mit is akar mondani, s másokat figyelve sokak szemében fölfedeztem ugyanezt a tanácstalanságot. Meg sem próbálom leírni, aki meglátja, megérti. Vagy engem, vagy a szinte teremnyi absztrakciót. A palota jobb szárnyában mindennapjaink kultúrájával találkozhatunk. Gyönyörű üveg, porcelán és divatékszer-kiállítással, amely az állandó bemutatók közül talán a leginkább szemet gyönyörködtető, de láthatók itt divatos ruhák, szőrmék, cipők, bútorok is. u Állandó a postamúzeum bemutatója is ugyanígy, mint a környezetvédelmi pavilon, a mezőgazdasági és Vízsugarak játéka a Krížik szökőkútban (Drahotín Šulla és Pavel Kohl felvételei) Mesébe illő darabok az üvegkiállításon élelmiszer-ipari rész és a Gyermekvilág. Ami a postatörténetet illeti, érdekes ugyan a múzeumnak ez az ide költözött szelete, noha az ember nagyobb bemutatót várna, viszont nem kerülheti ki ezt a pavilont egyetlen bélyeggyűjtő sem, hiszen az itteni korabeli postahivatal speciális alkalmi bélyegzővel láttamozza a feladott küldeményeket. A környezetvédelmi bemutató viszont vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Ha a tervező a környezetünk katasztrofális állapota miatti nyugtalanság érzését akarta bennem felfokozni, ez sikerült neki, de a tényeket, tanulságokat és megoldásokat kereső érdeklődést nem tudja kielégíteni. A mezőgazdasági kiállítás jól ötvözi a látványt a gyakorlattal, mert a múzeumi és modern gépek mellett képet ad az új módszerek alkalmazásáról. Sőt, az élelmiszeripart reprezentáló pékség és mészárszék valódi és működő. Ami változik... A többi pavilonban tíznapos, kéthetes időközönként időszakos bemutatók váltakoznak. Hogy mikor, mire lehet számítani? Még látható a számítástechnika, a hangszerek, a játékok, és a szlovák textilvállalatok nyári divatot kínáló bemutatója. Ugyanígy a Brüsszeli Pavilonban a nagyon érdekes amerikai környezetvédelmi kiállítás. A jövő héttől azonban a gépipari pavilonban már az eddigi sport- és turisztikai bemutatás helyett tévé és távközlési technika, szórakoztató elektronika látható. A jövő hónapban lesz az öt hónapos bemutató egyik kiugró eseménye, az Interkamera nemzetközi audiovizuális bemutató, július 5-től 11ig, s mintegy 120 cég részvételével. Júliusban majd barkácsgépeket, kozmetikai cikkeket, fodrászati eszközöket, augusztusban élelmiszeripari és nyomdatechnikai bemutatót, villamos háztartási gépeket és őszi divatot láthatnak az akkor ott járók, szeptemberben pedig többek között téli sportdivat, ékszer és szőrme, alkohol és üdítőitalbemutató van a programon. A záróhónapban, októberben vadász- és sportfegyvereket, tanszereket és didaktikai eszközöket, illetve iparművészeti tárgyakat találhatunk a pavilonokban, s igazán jelentős lesz a legutolsó kiállítás is: október 15-től 28-ig 44 év után újra Autószalon lesz Prágában. De szólni kell még a kulturális kísérőprogramról is, ha mást nem, annyit, hogy mindig van valamilyen. Májusban például az Olympie, Jaroslav Hutka és Ivan Mládek szórakoztatta a fiatalokat, és volt népzene, kamarabalett, kabaré, és szaxofonmuzsika is Felix Slováček előadásában, de nem lesz szegényebb a további hónapok ilyen programja sem. Júliusban például Marie Rottrovát, Jozef Laufert, az UNO tánckart, a nyitrai színház bemutatóját, Václav Neckáŕt, a Team együttest és még egy sor más eseményt nézhet meg az éppen akkor arra járó. Rendszeresen tart előadást az itt felépült Laterna Magica és látható a Lipani csata körképe, vagy ahogy arrafelé nevezik, a Mariond panoráma is. Az első napokban igazán elégedettnek a gyerekeket láttam. Rengeteg a játék, mégpedig az elnyűhetetlen, rángatózó és csörömpölő szerkentyűk, amelyeken kitombolhatják magukat, s ha a szaladgálásból is elegük van, akkor végül következhet a nagy csúszda, egy huppanással a homokba. Persze, a csemeték azt sem engedik majd el, hogy beüljenek az óriáskerékbe, a körhintába vagy az egyéb forgópörgő masinák üléseibe, amelyekkel a kiállítás vidámparkja várja őket. Ha még ezután maradt a családi zsebpénzből, akkor lehet üdítőt, virslit, pizzát, vagy más valamit venni, az éttermek, kerthelyiségek vagy a büfék valamelyikében. De vigyázat, a kereskedők kissé elbízták magukat, vagy talán túlbecsültek bennünket, mert borsos árakkal is találkozhatunk. Remélem, ők is időben észbe kapnak majd és engednek az árakból. De ha a sok nézelődés után a látogatónak netán már jártányi ereje sem maradt, akkor egy jót nevethet még a technikai képtelenségek és használhatatlan találmányok pavilonjában, s utána megpihenhet a szökőkútnál, Smetana csodálatos zenéje mellett S ezzel be is fejezhetjük rövid sétánkat, amelyen jóakaratúan nem vettük észre az itt-ott még üres kispavilonokat, nem szóltunk a rengeteg apró magáncég vagy kisvállalkozó kiállításáról, s arról sem, hogy néhány helyen még csak fűmagot mutat fű helyett a „zöldövezet". Hiszen ilyen gyors szervezés után nem lehet minden tökéletes az első napon. De mikorra majd olvasóink jutnak el oda, akkorra talán már minden a helyére rázódik, s olyan lesz a kiállítás, amilyennek a tervezők megálmodták. SZÉNÁSI GYÖRGY CSAK A LEGJOBBAK REMÉNYKEDHETNEK Kassa egyetemeire és főiskoláira az idén sokkal többen kérik felvételüket, mint bármikor ezelőtt. Főleg a Šafárik Egyetem iránt nagy az érdeklődés. A jogi karra pl. 1042-en kérik felvételüket, de csak 120 hallgatót vesznek fel, ráadásul a levelezői tagozatot is megszüntetik. A bölcsészkarra is mindössze 200 diáknak van esélye az 1400 bejutni próbálkozó közül. Az orvosi karra a túljelentkezés nem nagyobb, mint az előző években, jóllehet itt is csak a felvételi vizsgák után dől el, hogy a 936 diák közül ki lesz a 210 szerencsés. Szlovákiában - mint ismeretes - csak egy állatorvosi főiskola van, a kassai. Itt a tavalyihoz képest a túljelentkezés az idén megduplázódott. Az általános gyógyászati, illetve az élelmiszer-higiéniai szakon a 457 jelentkező közül az idén alig száz tanuló kerülhet át a rostán. Valamivel mérsékeltebb érdeklődés mutatkozik a kassai Természettudományi Egyetem iránt. Erre 230-240 hal igatót vehetnek fel, s 781 jelentkező közül választhatják ki a legjobbakat. A túljelentkezés miatt az említett felsőoktatási intézményekben a felvételi vizsga csak egyfordulós lesz. (-szák) KI LESZ A SZERENCSÉS Ľuboš Dobrovský védelmi miniszter a napokban a Lidové noviny szerkesztőjének nyilatkozott. A legtöbbet tárgyalt téma természetesen a tényleges katonai szolgálat ideje, valamint formája volt. A miniszter úr szerint a tényleges katonai szolgálat 1993-tóJ, pontosabban az 1993 őszén induló kiképzési időszaktól csak egyéves lesz. Ami a hadsereg hivatásos állományának növelését illeti: a védelmi tárca azzal számol, hogy lényegesen nagyobb lesz a hivatásos katonák állománya, de a szándék nem a teljes professzionalizálás. Tehát a hadsereg a jövőben sem a teljes önkéntesség elvére épül. A hír az 1973-75 között született fiúkat érinti leginkább. Vajon ki lesz az a szerencsés, aki már a rövidebb szolgálati időre vonul be, avagy: ki lesz az a pecches, aki még a hoszszabbra? Nem irigylem a járási parancsnokságok még nem létező korrupciós bizottságait. -aSTRÁŽNICE KÉTSZER A Strážnicei Nemzetközi Folklórfesztivált az idén 52 csehszlovák és 7 külföldi csoport részvételével június 28-30. között rendezik meg. A fesztivál a hagyományos és népi kultúra védelméről szóló UNESCOdeklaráció szellemében zajlik, amely szerint a népi kultúra legalább olyan védelmet igényel mint a környezet. Az idei fesztivál érdekessége, hogy lényegében nem egy, hanem két rendezvény lesz. A nemzetközi fesztivál 46. évfolyamán kívül két héttel később ugyanabban a festői környezetben zajlik a 2. hazai roma fesztivál. A rendezvény a Cseh Köztársaság kulturális minisztériumának támogatásával készül és hazánkban az idén a harmadik C. I. O. F. F. által is jegyzett fesztivál lesz. A C. I. O. F. F. az UNESCO folklórfesztiválokat tömörítő nemzetközi szervezete és évente kb. 30 nemzetközi rendezvényt jegyez. -La-