Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám, szerda

1991. MÁJUS 22. ÚJ SZÓ, KALEIDOSZKÓP 8 LAPSZÉLEN DILEMMÁK MIT NEM ÉRTETT A FEKETE KÖNYVBŐL CAROLINE? Marosvásárhely FEKETE MÁR­CIUSÁT angol fordításban elolvasta a 19 éves angol egyetemista, Caro­line. Első kérdése az volt: az tényleg így történt? így megtörténhetett? Nem volt rest, s mindazt, ami számára érthetetlen, ami magyará­zatra szorul, le is írta. Ebben a cikk­ben Caroline észrevételeiből mazso­lázok, arra gondolván, könyvem ke­let-közép-európai olvasója szívesen veszi, ha megtudhatja, velünk kap­csolatban mit nem ért és miről nem tud egy intelligens brit fiatal. 1. Kérte, hogy magyarázzak meg olyan fogalmakat, mint „hodáki", „vartás"; Temesvár milyen megyé­ben van; ki az „illetékes elvtárs": mi az, hogy központi hatalom: a kom­munisták, az egyház, a bírák vagy kicsoda? Mi az, hogy törvényszéki elnök (t. i. ilyen tisztség nincs Angiiá­ban); mit jelent a milícia általi jogta­lan elhurcolás és az „agent provo­cateur"; mi az, hogy „központi szerv"; kik voltak a terroristák - de hát ezt mi is szeretnénk tudni... 2. Azt is mondta, hogy az olyan nevek, mint Zsivkov, Király, Sütő, Tőkés, Doinea Cornea szintén bő­vebb ismertetést igényelnek, egy át­lag angol egyáltalán nem biztos, hogy tudja, kiről van szó. Végigolvasva ezeket az észrevé­teleket, eszembe jutott, hogy Angliá­ban Cromwell óta nem volt vissza­rendeződés, s hogy a pluralista de­mokráciában elfogadhatatlan az a fogalom, hogy központi sajtó. Enélkül, sajnálatos módon, el sem lehetett volna képzelni az éle­tünket... Nagyon tetszett, ahogy az angol kislány ráhibázott a volt nagyváradi református püspökre, Papp László személyére és szerepére: a hatalom megsegítőjét és kiszolgálóját is látta benne. Jellemző módon az expüs­pök már tavaly januárban feljetentet­te Tőkés Lászlót Petre Roman mi­niszterelnöknél. Néhány nappal ké­sőbb a Vatra Romaneasca maros­vásárhelyi nagygyűlésén a szóno­kok igen éles kirohanásokat intéztek az addig csak a forradalom hőse­ként emlegetett Tőkés László ellen. Ez is egy érdekes adalék a szekuri­táté és Papp Lászó, valamint a Vatra Romaneasca és Petre Roman kö­zötti szövevényes összefonódások­kal kapcsolatban. Nem tudom elhessegetni a gon­dolatot, milyen jó lett volna minderről idejében értesülni! KINCSES ELŐD • • • U. I. Úgy látom, hogy az RMDSZ maros­vásárhelyi kongresszusára a Vatra Romaneasca és fegyvertársai is ké­szülnek. Ti. folyó év március 11-én délután 14 óra után marosvásárhelyi lakásomra kikézbesítettek egy idé­zést, melynek értelmében aznap 14 órára mint tettesnek (faptuitor) meg kell jelennem a Maros megyei rend­őrségen. Az idézést egy kulturá­lis" egyesület tagja, Grama Vasile alezredes írta alá. A megjelenés elmulasztása lehetővé teszi azt, hogy letartóztatottként állítsanak elő. Biztos, ami biztos, az idézést szándékosan késve kézbesítették, nehogy véletlenül ,,szabadlábon" jelenjek meg a rendőrségen. A bűncselekmény, amelynek el­követésével vádolnak, a lehető leg­súlyosabb: népirtásra (genocídium) való felbujtási Ha így haladunk, rövi­desen azt is kiderítik, hogy 1989. december 21-én én lőttem a maros­vásárhelyi forradalmárokat... A FÜGGETLENSEG LÓLÁBAI TALLÓZÁS A ZMENA 86. SZÁMÁBAN Rég megfogadtam (s döntésem­mel nyilván nem vagyok egyedül kies hazánkban), hogy a Zmena cí­mű „független" hetilap és a hozzá hasonló szellemi arculatú, magukat pártokon kívülinek betájoló, ám ilyen-olyan elfogultsággal lépten­nyomon tetten érhető sajtótermékek olvasásával nem rongálom az ideg­zetem. Nincs szándékomban som­más ítéletet mondani, netán recep­teket kínálni az igazi függetlenségre, annyit azonban az átlagolvasó is könnyűszerrel eldönthet, hogy a szenzációhajhászás is lehet célirá­nyos, bizonyos politikai áramlatok ellen irányuló, ergo: bizonyos politi­kai áramlatok berkeiből eredeztethe­tő. Nem az én megállapításom, egy olvasói levélből idézem, amely (az egyébként nagy közkedveltségnek örvendő) Zmena címére íródott: „Fi­gyelemmel kísérem az önök hetilap­jának tartalmát, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy önök teret adnak a jobboldali szélsőség vala­mennyi árnyalatának". Jellemző az effajta „függetlenség" játékszabá­lyaira, hogy időnként ilyen és ehhez hasonló olvasói levelekkel bi­zonygatja, mennyire „toleráns", hogy aztán a relatív igazság tág köpönyege alól ugyanazok a lólábak kandikáljanak ki. A fent idézett olvasói levél a heti­lap legújabb, 86. számában jelent meg, ugyanabban a számban, amelyben „mindössze" négy, min­ket, szlovákiai magyarokat érintő, a tolerancia legcsekélyebb jegyeit sem viselő írás, reflexió, tudósítás olvasható. Egy ilyen, széles körben olvasott, s szinte mindannyiszor „forrón" szétkapkodott hetilapban ez nem csekélység. Mi több, felet-, tébb nyugtalanító, hisz sok ezer szlovák állampolgár ilyen és ehhez hasonló „bátor" cikkek alapján (is) formál véleményt rólunk, politikai képviseletünkről, mozgalmainkról, ne adj' isten, izgága mentalitásunk­ról, ha ugyan ez utóbbi kategória érvényes lehet bármilyen értelem­ben is, s nem csupán p politika ágensei és egyes tömegtájékoztatá­si eszközök által kitalált fátumról van szó. Nyilván ezt az egységesített ellen­ségképet igyekszik sugalmazni Vla­do Mohorita úr, a lap főszerkesztője, aki a lap vezércikkében (Szabadfor­dításban: Nyakörvet készít szá­munkra a miniszterelnök?) - amely­ben többek közt a szlovák parlamen­tet Budapestre és az Északi-sarkra küldi vitatható szellemességgel - ar­ra az elképesztő következtetésre jut, miszerint a szlovák parlamentben az Együttélés és a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom játssza a mérleg nyelvét. A főszerkesztőnek tudomása van Ján Čarnogurský mi­niszterelnök kijelentéséről, miszerint bárkivel hajlandó koalícióra lépni, kivéve a baloldalt és az Együttélést, azért még vígan egy koalícióba tereli őket, ki tudja, milyen szellemi rokon­ságra érezve rá. Elképzelhető, per­sze, hogy Mohorita úr olyan súlyos titkok tudója, amilyenekről sem a je­lenlegi kormánykoalíció, sem az Együttélés nem álmodik. Mohorita úr ennél is tovább megy: egy gyé­kényre térdepelteti a KDH-t, a VPN­t, a demokratákat, az FMK-t, az Együttélést és az MKDM-et. Ezek után már csak azt kell számba ven­ni, ki maradt ki a pakliból a parla­menti pártok közül, nevezetesen: a Szlovák Nemzeti Pártot, a demok­ratikus baloldalt és az erősen balol­dali (s egyelőre parlamenten kívüli) Mečiar-pártot, s máris sejthetjük, honnan fúj a szél. De hisz ezt eddig is tudtuk, mondhatná bárki, csak azt nem tudjuk, kitől és mitől „függet­len" a Zmena jóstehetségű főszer­kesztője. Nyilván mindentől, ami li­berális, demokratikus, keresztény értékrendet képvisel, és nem elég erősen nemzeti. A lap másik két tudósítása-tiltako­zása ugyanabból a dél-szlovákiai városból tudósít a kisebbségi sovi­nizmus eluralkodásáról (Komárom: Erős magyar sovinizmus egyenesen Szlovákia területén, 3. old.; Jánošík, hess Komáromból, 20. old.), s míg az első a Klapka-szobor avatásán elhangzott Kossuth-nótát nehezmé­nyezi, s a kisebbség abbéli jogát vonja kétségbe, hogy nemzeti szim­bólumait használhassa, a másik a demokratikusan megválasztott ön­kormányzatot támadja, amely a régi utcanevek visszaállítását tervezi. Hogy esetleg Jánošíknak Komárom­hoz vajmi kevés köze lehetett, mint ahogyan Terchová nevét sem Jókai neve tette ismertté. Az említett négy írás közül azon­ban a legfigyelemreméltóbb Emília Boldišová másfél oldalas „leleple­ző" cikke, amelyben adatokkal pró­bálja bizonyítani, hogyan építi le a kormány a szlovák kultúrát a nem­zetiségi sajtó javára. A Fojtogatás­ban(?), Elnyomásbanf?) (eredeti cí­me: Skrtidlo) című, és a Liptói ifjú­ság, olvass Kis Építőt alcímet viselő „elemzésben" a szerző jóltájéko­zottságáról tesz tanúbizonyságot, amikor pontos adatokkal, tételesen felsorolja, mennyi támogatást kap­tak a szlovák, illetve a magyar ifjúsá­gi- és gyereklapok, illetve néhány könyvkiadó. Csak egyvalamiről fe­ledkezik meg a bátor újságíró, törté­netesen arról, hogy nem minden lap és kiadó kapott támogatást, mert a kormánytól kért költségvetés-ter­vezet szerint nem mindegyik szorul támogatásra... S nem mindegyik egyforma mértékben. Abszolút szá­mokban kifejezve ugyan jól hangzik, hogy egy-egy magyar gyereklap mekkora összeget kapott, néhány szlovák lappal szemben, arról azon­ban Boldišová mélyen hallgat, hogy ugyanilyen abszolút számokkal ki lehet fejezni a lapok példányszámát is. Azt pedig a laikus ember is tudja, hogy nagyobb példányszámú sajtó­termék könnyebben el tudja tartani magát, ergo, kisebb támogatásra szorul. így válnak a bátor igazságok­ból féligazságok, közhangulat rontó csúsztatások. A szerzőt nyilván az sem izgatja, hogy a legtöbb kormány éppen a kisebbségi kultúrát kényte­len támogatni, mivel a kisebb létszá­mú népcsoportok, kisebbségek szá­mára egy-egy intézmény leépülése végzetes lehet. (Hadd emlékeztes­sem az újságírót, hogy a magyar kormány is támogatja a nemzetiségi kultúrát, nemrég közel százmillió fo­rintot adott a kisebbségi sajtónak. Ugyanilyen csúsztatással él a szerző a könyvkiadók esetében is, amikor szemére veti a kormánynak, hogy a Madách Könyvkiadó kétszer akkora összeget kapott, mint például a Slovenský spisovateľ. Az a 896 000 korona, amit a Madách kapott, csak ifjúsági és gyerek­könyvek támogatására vonatkozik, s ezt a kiadó köteles az adott célra használni. Fölösleges tehát Boldišo­vá aggodalma, hogy a szlovák adófi­zetők pénzén Duray Miklós könyvét vagy könyveit fogják kiadni. Más­részt, a Slovenský spisovateľ nem kimondottan ifjúsági irodalomra spe­cializálta magát, míg a Madách mindmáig egyetlen potenciális ki­adónk, tehát a gyerekkönyvek meg­jelenése egyelőre csak az ő gondo­zásában képzelhető el. Nem a Ma­dách, a Tábortűz, a Heti IFI v agy éppen Tücsök (s nem Kis Építő) teszi tehát tönkre a szlovák kultúrát, köztük a Matica slovenskát, mint azt szerzőnk sugallja, aki egyébként a szlovák kulturális szervezet mili­táns beütéseit is a kormánytól kéri számon, nem annak egyes veze­tőitől. A hangulatkeltéshez azonban ennyi is bőven elég, az ismert recept szerint: végy néhány adatot, ragadd ki egy adott kontextusból, s kész a sokkoló vádirat a „nemzetiségimá­dó" kormány ellen, amely saját nemzetét fojtogatja, „ Abban a helyzetben, amikor a szlovákok Dél-Szlovákiában kisebbségben él­nek, és asszimilációs nyomásnak vannak kitéve". Ilyen helyzetben, írja a szerző ,,könnyű kitalálni (főleg, ha a gyereknek magyar nemzetisé­gű tanító nénije van, mint az délen szokás), melyik újságot részesíti előnyben. A szebbet, színesebbet, ergo a magyart..." Lehet, hogy Bol­dišová, ha már ennyire jól tájékozott, azt is tudja, mit olvas az a közel tizenhatezer magyar gyerek, aki ilyen vagy olyan okból szlovák isko­lába jár, még ma is. A Boldišová által felvetett kérdés természetesen másokat is izgat: ,,Megmenthetjük-e a szlovák kultú­rát, a Maticát, az egészségügyet... egykoronás gyűjtésekkel?" A felso­rolásba valószínűleg még sok min­den beleférne. Teszem azt, a mun­kanélküliség, az oktatásügy, a nyug­díjasok, netán egynémely „függet­len" sajtótermék, amelyek esetében kérdéses, szélsőjobb, avagy szélső­bal irányú-e a függetlenség. Mint ezt a fönt említett olvasói levélben meg is kérdezi egy olvasó: „A ZMENA­NAK a mai, politikától zilált társada­lomban jó olvasótábora van, kö­szönhetően az éles bírálatoknak, amelyekben bővelkedik. Sajnos, ezek a bírálatok annyira nyilvánvaló gondossággal vannak kiválasztva, hogy szemmel látható, kinek szol­gálnak. Teljes joguk megválogatni, mit közölnek a lapjukban, és mit nem, de azért jó lenne, ha azt a bizo­nyos »független<< szót kihagynák be­lőle." KÖVESDI KÁROLY AZ EXPO - POZSONYI SZEMMEL KÉT VÉLEMÉNY BÉCS ÉS BUDAPEST DÖNTÉSÉRŐL A bécsiek elvetették a világkiállítást. A budapesti városatyák is a nem mellett kardoskodnak. Ugyanakkor a magyar kormány ismételten úgy döntött, hogy az EXPO-t meg kell rendezni, akár egyedül is. Igaz, nem az eredetileg tervezett 1995-ben, hanem egy évvel később. A világkiállítás közvetve, közvetlenül érinti Pozsonyt is, amely kiegészítő programok­nak kívánt otthont adni. Mint az alábbi összeállításból kiderül: az utóbbi napok EXPO-s híreit másként fogadták a pozsonyi városházán és másként a világkiállítási szervezőirodában. Az Új Szó kérdéseire Peter Kresánek, Pozsony főpolgármestere és Kamii Procházka, az EXPO képviseletének vezetője válaszol. • Meglepte önt a bécsi népszava­zás eredménye? Peter Kresánek: Igazából nem. Ugyanis eljutottak hozzánk azok a hangok is, melyek kezdettől fogva ellenezték az EXPO-t, mint egy me­galomániás rendezvényt. A bécsiek annál konzervatívabbak, hogy áldá­sukat adják egy olyan tervre, amely lényegesen megváltoztatná élet­módjukat, környezetüket. Mint egykori környezetvédő megértem ragaszkodásukat városukhoz, amely Pozsonnyal ellentétben meg­őrizte történelmi arculatát. A bé­csiek, úgy tűnik, inkább lemondanak f a rendezvényről, mely által városuk fél éven át a figyelem középpontjába kerülne. Személy szerint meg va­gyok győződve arról, hogy a XXI. század irányvonala nem a csúcs­technika, hanem a történelmi struk­túrákhoz, tehát az apró építészéti szépségekhez való visszatérés és az ember természetes igényeinek a figyelembe vétele lesz. Persze nem zárom ki teljes mértékben azt sem, a bécsiek nemleges dön­tését nagyban befolyásolta az is, hogy a budapesti városatyák és a magyar kormány mindvégig ellen­tétes álláspontot képviseltek. • A pozsonyi polgármesteri hiva­talból nézve, hogyan ítéli meg az Antall-kormány döntését? - Nem ismerem a döntést részle­tekbe menően, s azt sem, milyen álláspontra helyezkedik^ most a bu­dapesti városháza. Nincsenek pon­tos értesüléseim Demszky úr ellen­érveiről sem. Ám amennyiben ezek súlyosak, bizonyára én is hasonlóan döntenék. • Pozsony több beruházást ter­vezett az EXPO-ra, egyebek között a Bécs-Pozsony villamosvonatot. Most, hogy Bécs elvetette a világ­kiállítást, megvalósulnak ezek a be­ruházások? - A szlovák főváros eredetileg nem volt a .rendezők között. Tehát pavilonokkal vagy egyéb kiállító te­rületekkel mi sem számoltunk. Csu­pán olyan beruházásokat tervez­tünk, amelyekre amúgy is szükség van. Óriási .a lemaradásunk az inf­rastruktúra területén, kevés a szállo­da városunkban, a szolgáltatásokat is fejleszteni kellene... Ami a vasu­tat illeti, ennek megépítéséről már döntött a bécsi kormány. Kamii Procházka: Engem sze­mély szerint nagyon meglepett a bé­csi népszavazás eredménye. Az EXPO-kínálta lehetőségek túl szé­pek és egyediek ahhoz, hogy azokat csak úgy el lehetne vetni, mint azt Bécs tette. • Tehát ön is osztja azt a véle­ményt, hogy esetleg a szlovák fővá­ros ,,ugorhatna be" Bécs helyett? - Minden a magyar ko rmány dön­tésétől függ, illetve attól, milyen ál­láspontra helyezkednek e kérdést illetően a szlovák politikai körök. Mi mindenesetre nem kívánunk konku­rálni Budapesttel az EXPO-t illetően, ellenkezőleg, az együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. • Ön szerint a bécsi polgárok miért ellenzik a világkiállítást? - Ebben a kérdésben nem én vagyok az illetékes. A rendelkezé­semre bocsátott adatok alapján csu­pán arra következtethetek, hogy ér­zelmi alapon történt a döntés, nem ésszerű meggondolás alapján. Véle­ményem szerint arról kellett volna megkérdezni a lakosságot, hogy mi­lyen legyen, illetve ne legyen az EXPO, s nem arról, hogy megren­dezni-e a világkiállítást Bécsben. Szerintem több ésszerű érv szólt a rendezvény mellett. Bécs egyedi lehetőséget szalasztott el, aminek minden bizonnyal gazdasági lecsa­pódásai is lesznek. • Mi a véleménye a magyar fél döntéséről: EXPO-t igen, de 96­ban? - Ez a megoldás szerintem jobb, mintha teljesen elvetették volna a vi­lágkiállítás megrendezésének kér­dését. G. A. ÉRDEKVÉDELEM VAGY BOSSZANTÁS? Nagy felháborodást váltott ki a vá­rosi piac helyzetének alakulása Ri­maszombatban. Egy asztal, azaz két négyzetméter napi bérleti díjat 8 koronáról 100 koronára emelte a városi hivatal. így az elmúlt év hasonló időszakához .képest jelentő­sen megcsappant az árusok száma, a környező falvakból érkező primőr zöldséget kínálók helyett külföldi dömpingáru, csicsás ingek és blú­zok, a kommersz elektronika mellett a hazai magánvállalkozók textil- és bőrdíszműárui viszik a prímet. Ter­mészetesen az asztalok bérleti díját az árakba bevetítik. A közrend őrei sem tudnak gátat vetni az egyre jobban elharapódzó zugárusításnak. A piaci fonákságok ellen a rima­szombati magánvállalkozók egyesü­lete tiltakozott elsőként, számada­tokkal tűzdelt jelentéssel, mely az új illetékek logikátlanságát és a képvi­selők „bölcs" döntéshozatalát is görbe tükörbe állította. Nem kell hozzá különösebb matematikai tu­dás, hogy bárki utánaszámoljon: ha két négyzetméter naponta 100 koro­na, akkor 300 árusítási napon egy évre 30 ezer korona. A piacnak vannak épületben lévő, zárt árusító­helyei is. Nem kell bizonygatni me­lyik a jobb, kényelmesebb és bizton­ságosabb, de nézzük, melyik a drá­gább. Itt egy négyzetméter terület évi bérleti díja 190 korona, tehát a kinti egy négyzetméter áráért, bent nyolcvan négyzetmétert használhat az illető az egész év folyamán. Hát hol itt a ráció?! Nem tudni kinek az érdekvédelméről, kinek a megsegí­téséről vagy netán bosszantásáról van szó. (polgári)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom