Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1991-05-17 / 114. szám, péntek
1991. MÁJUS 17. I ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER (A PARLAMENTBEN IS) Nagy vihart kavart Rajczy Lásztó független magyar képviselő (aki a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom hajóján kötött ki a parlamentben és csak azután nyilvánította magát függetlenné) azon követelése, hogy a Szövetségi Gyűlésben a magyar képviselők anyanyelvükön szólaljanak fel. Egyesek megrökönyödtek, hogy egyáltalán ilyen kérdés felmerülhet, mások viszont nem is a felszólalás lényegét, hanem annak módját kifogásolták. Tegyük fel a kérdést: mennyire indokolt a magyar képviselő követelése? Karol Sidor az első köztársaságban az 1935-1939-es megbízatási időszakban Hlinka Néppártját képviselte a prágai parlamentben. De már 1920-tól az autonomisták mozgalmának Slovák című napilapjában dolgozott. 1943-ban Rómában fejezte be Szlovák politika a prágai parlament talaján - 1918-1938 (Slovenská politika na pôde pražského parlamentu) című munkáját. Könyvének 289. oldalán olasható a következő kis fejezet: „A magyarok a prágai parlamentben magyarul szólaltak fel, beszédüket magyar gyorsíró jegyezte le. A minisžterek a magyar interpellációkra magyarnyelven válaszoltak." A polgári köztársaságban a nemzetiségi képviselők magyar nyelvű felszólalását természetesnek tartották. Senkiben se keltett megütközést. Ám vizsgáljuk a kérdést más vonatkozásban. A nyelv elsősorban is a megértés eszköze. Nemzetiségi kisebbségünk ügyét valójában azok képviselhetik eredményesen, akiknek a cseh és a szlovák nyelv ismerete lehetővé teszi a politika szavakban is kifejezésre jutó árnyalati megnyilatkozásainak megértését. Ugyanakkor fontos, hogy magyar képviselőink a törvényhozásban cseh és szlovák képviselőtársaikkal megértessék problémáinkat, megnyerjék őket ügyünk támogtására. Ez még korántsem jelenti az anyanyelv használatának jogáról vaíó lemondást, Sőt! így védelmezhetik sikerrel e jog érvényesítését. ZSILKA LÁSZLÓ ÖRÖM ÉS GONDOK A P0ĽN0P0 HÁZA TÁJÁN (Munkatársunktól) - Százhúsz állam élenjáró vállalatait tömörítő egyesület, amely a madridi székhelyű TRADE LEADER'S CLUB mellett működik, évente egyszer a Kereskedelmi Társaságok Nemzetközi Győzelmi Jelvényét ítéli oda annak a. vállalatnak, amely kereskedelmi tevékenységével elismerésre tett szert és más szervezeteknek is jó példával szolgált. Az idén e megtisztelő elismerést a Poľnopo kapta meg, s ezzel a vállalat jogot nyert, hogy a jövőben neve mellett a nemzetközi kereskedelmi berkekben sokat jelentő „LEADING COMPANY" (vezető, kiváló társaság) jelzést használja. Zoltán Černák mérnök, a Poľnopo igazgatója a győzelmi jelvényt e hét elején vette át Madridban, és ebből az alkalomból szerdán sajtóértekezletet tartott. Elmondta, hogy a második éve önálló Poľnopo gépek és mezőgazdasági eszközök, műtrágyák, valamint növényvédő vegyszerek forgalmazásával foglalkozik, és van egy gombatenyésztő telepe, amely idei korszerűsítése után augusztustól érezhetően gazdagítani fogja a piaci kínálatot. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen sajtóértekezleten csak pozitívumok kerülnek szóba. Sajnos, nem így volt, mivel az igazgató és helyettesei az örömet jelentő tényekről hamarosan áttértek gondjaikra, amelyekkel a külföldön elismerést kapott Poľnopo idehaza bajlódik. A túlélésre berendezkedett állami gazdaságok és földműves-szövetkezetek úgyszólván teljesen leállították a gépek vásárlását, tavalyhoz viszonyítva több mint felével kevesebb műtrágyát és 45 százalékkal kevesebb növényvédő szert igényelnek. Ezt is csak fokozatosan, s amit eddig „megvettek", annak egy részét nem fizették ki. A Poľnopo problémáinak megoldását külföldi kereskedelmi kapcsolatainak bővítésével. (egri) KÖTELESSEGEM TUDNI, MILYEN ORSZÁGBAN ÉLEK Fent a várban, késő délután, a kötetlen sajtóértekezleten Václav Havel cigarettára gyújtott. Azt nem sikerült megtudni, mennyit szív naponta, annyit viszont elárult, hogy sok aggódó levelet kap, főleg idős néniktől, akik féltik az egészségét. De mivel szabad országban élünk - ő dohányozni fog, nevetett. Az újságírók mindenre kíváncsiak voltak: mi a véleménye az elnéptelenedett színházakról, mit tart a feddhetetlenségi vizsgálatokról, nem sokallja-e, hogy annyi külföldi díjat kap... Az színházaknak a jövőben másképpen kell majd működniük, mondta az elnök, elképzelhető, hogy egyegy színészt szerepre és évadra szerződtessenek; a múlt vizsgálatával kapcsolatban megjegyezte: valamiképpen le kell zárni, de találni kell egy civilizáltabb módszert, hogy ezzel a fájdalmas múlttal leszámoljunk. Szerette volna, ha a televízió nem tudósít minden külföldi díjról; nehogy az ellenérzéseket váltson ki az emberekben, gondolva, ők mindennap munkába mennek, az elnök meg csak jár a világban és gyűjti a díjakat... De nem gazdagszik meg belőle, mert nem mindegyik jár pénzzel, s ha mégis, akkor nem tartja meg magának, valamilyen jótékony célra fordítja. Másrészt azt is látni kell, hogy ezek az elismerések nemcsak neki szólnak - az ország számára is politikai tőkét jelentenek. Valaki tréfásan felvetette, hogy gyalog kellene lesétálnia a színházba ... Ha van idő, szívesen megteszi, mondta az elnök. „Én nem félek. A március 14-i élményem nagyon atipikus volt." Szlovákiával jó tapasztalatai vannak, nincs olyan érzése, mintha az emberek nem szeretnék. Akkor a téren olyanok jöttek össze, akik nemcsakhogy nem szeretik a föderációt és önálló Szlovákiát akarnak - ebben még nincs semmi rossz -, de furcsa, agresszív hajlamú emberekkel és antiszemita megnyilvánulásokkal találta szembe magát. Mi a vélemény arról, hogy egyesek szerint a márciusi incidenst ő provokálta ki? Az ellenséges megnyilvánulásoknál jobban zavarta, hogy provokációnak nevezték ezt az ügyet, mondta Václav Havel, és kérdéssel felelt: „Mi ebben a provokáció? Oda mehetek, ahova akarok, kíváncsi ember vagyok. Az utolsó pillanatban határoztam el, hogy odasétálok. A tér a város forgalmas tere, az emberek ott nemcsak manifesztálnak, hanem járnak-kelnek, bevásárolnak. Odamentem és nagyon örülök. Sokkal tovább tartózkodtam ott, mint szándékomban állt. Befordulhattam volna az első utcába, de végigmentem a téren, mert valóban érdekelt, meg akartam érteni azokat az embereket, a gondolkodásukat. A szemükbe néztem, igyekeztem megérteni azt a különös csillogást a tekintetükben. Ez is része az ország megismerésének. Kötelességem tudni, milyen országban élek, hogy milyen állapotban van a társadalom. " A hazai újságírásról mondott véleményt Václav Havel, amikor kijelentette: a Szabad Európa Rádióra egykét évig még szükség van, felszabadult újságíróink még tanulhatnak tőlük egyet-mást. Ha ő tudni akarja, mi történik a világban, meghallgatja a Szabad Európa sajtószemléjét. Ezt egyetlen csehszlovák lap sem csinálja (valamelyest a Rudé právo teszi). A sajtóiroda néha háromnapos késéssel kiad valamit, amit a többi lap átvesz és minden újságban ugyanaz olvasható... Tudja, nincs rá ember, aki reggelente átnézné a lapokat... Ezért nem az újságírókat hibáztatja, de rámutatott: a Szabad Európa egyelőre tehet olyat, amire a, hazai sajtó még nem képes. (kopasz) NEMZETI(SÉGI) HULLÁMHOSSZON VILLÁMINTERJÚ A MAGYAR RÁDIÓ ELNÖKÉVEL Vannak Szlovákiának olyan térségei, ahol nem fogható a budapesti adó? A kérdést Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke tette fel a Szlovák Rádió magyar adása és az Új Szó munkatársainak, akik villáminterjút kértek az elnök pozsonyi látogatása után. A Szlovák Rádió igazgatójával folytatott tárgyalásait Gombár Csaba így összegezte: - Ezekben a napokban munkatársaimmal sorra látogatjuk a szomszédos országok rádióit. Azzal a céllal, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki, s hogy egyetértésre jussunk az olyan kölcsönösen fontos kérdésben is, mint amilyen a nemzetiségi kérdés. Konkrétan: szeretnénk hallhatóvá tenni a Magyar Rádiót a szomszédos országokban lakó magyarok számára és ugyanakkor lehetővé tenni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek saját anyaországaik adóit megfelelő és jó minőségben hallják. • Ez alatt műsorcserékre is gondolnak? - Nem zárkózunk el a műsorok átvétele elől. A nemzetiségi kérdést illetően viszont ez nem elegendő. Azzal tudunk igazán újat teremteni, ha megegyezésre jutunk a tekintetben, hogy kölcsönösen hallhatóvá tesszük saját rádióinkat a másik országban. Fel kell mérni az adók hallhatóságát, s ha kell, átjátszó adókat vagy erősítő állomásokat kell létesíteni. Természetesen ez olyan kérdés, amely túlmutat mind a Szlovák Rádió, mind a Magyar Rádió kompetenciáján, ezért meg kell nyernünk a politikusokat, s amennyiben szükség lesz új beruházásokra a parlamenteket is, hogy megszerezzük a szükséges pénzt. 0 Ma miben sikerült megegyeznie szlovák kollégájával? -Tekintettel arra, hogy ma sem Magyarországon, sem a szomszédos országokban nem tisztázottak a rádióra vonatkozó törvényes jogszabályok, a frekvenciahasználati jogok, stb. pontosan meghatározni, eldönteni minden kérdést nem lehet. Megegyeztünk abban, hogy kölcsönösen közvéleménykutatást végzünk arról, hogy miként lehet Magyarországon fogni a Szlovák Rádió adásait, illetve Szlovákia magyarlakta vidékein a Magyar Rádiót. Ezzel párhuzamosan műszaki javallatokat kell előkészíteni, hogy hová, milyen erősítő vagy átjátszó adó telepítése szükséges. 0 A tárgyalások során bizonyára szó volt a Szlovák Rádió magyar adásáról is... - Nem, erről a rádió igazgatójával nem tárgyaltunk. Ellenben megbeszélést folytattam a magyar adás vezetőivel, munkatársaival, a két rádió közti kapcsolatról, s igyekeztünk informálódni a rádióra vonatkozó törvénytervezetről is, amely önöknél hamarosan a törvényhozás elé kerül. 0 A csehszlovákiai magyar újságírás fájó pontja az utánpótlásnevelés. E tekintetben a Magyar Rádió óriási segítséget tudna nyújtani az anyaország határain túl élő rádiósoknak. .. - A szakemberképzést illetően mi minden tőlünk telhetőt megteszünk. Szívesen segítünk, amennyiben tudunk. Megegyeztünk abban, hogy a Szlovák Rádió részéről jelentkező ilyen igényeknek eleget teszünk. Ez azt jelenti, az a nem túl széleskörű továbbképzést, ami jelenleg a Magyar Rádiónál van, a bukaresti és pozsonyi rádió magyar munkatársai is igénybe vehetik. G. A. REFLEX KIS PART, NAGY AMBÍCIÓ Néhány napja sajtóértekezletet tartott a Demokrata Párt központi titkára, és kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy pártja a politikai spektrum közepén helyezkedik el, és liberálisnak tekinti magát. Gyakran elhangzik manapság különböző pártokban az ilyen önminősítés, ám semmivel sem lesz ettől okosabb az orientálódni kivánó állampolgár. A politikai pártok struktúrájában - sajnos - még mindig csak legfeljebb egy-két hétre tud eligazodni az ember, és könnyen megtörténhet, hogy a második hét végén - vezető politikusok megnyilvánulásai alapján - egészen máshogy vélekedünk valamely pártról, mint tíz nappal korábban. s Úgyszólván általános és minden pártra vonatkoztatható ez a megállapítás, de az utóbbi hetekben különösen erőteljes helyezkedési viszketegség tapasztalható a Demokrata Pártban, amely tavaly júniusban ugyan bekerült a szlovák parlamentbe, de éppen hogy csak. Sokan felteszik a kérdést: vajon mivel magyarázható a vezető demokrata politikusok gyakran változó magatartása? Mivel indokolható, hogy - noha kormánypártról van szó - Oľga Keltošová, a párt egyik legismertebb vezető személyisége, az SZNT alelnöke oly vehemensen kiállt egy múlt hónapi pozsonyi tömeggyűlésen a Demokratikus Szlovákiáért párt koncepciója mellett. Vagy ki tudja megérteni a demokrata miniszterek enyhén szólva felemás magatartását a kormányátalakítás körüli időszakban? Az ideges magatartás fő oka valószínűleg az, hogy a demokraták a tavaly nyári választásokon még a legborulátóbb jövendöléseknél is rosszabbul szerepeltek. Az ambíciókat az 1945-1948-as időszak eredményei szerint formálták, az eredmények azonban a posztkommunista realitásokhoz igazodtak. Ugyanezt, igaz, a Keresztény Demokrata Mozgalom is elmondhatta magáról, de micsoda különbség van a két politikai erő „csalódáskezelési" stílusa között! A KDM-nek sikerült kiköszörülnie a választásokon keletkezett csorbát (sőt, ez talán jobban is sikerült, mint szerették volna), míg a Demokrata Párt azóta is egyik szélsőséges és nehezen érthető megnyilvánulásból a másikba bukdácsol. Nyilván mindmáig nem tudta magában feldolgozni a júniusban elszenvedett kudarcot. Vajon miért sikerült az a keresztény demokratáknak, ami nem sikerült a demokratáknak? Kétségtelen, hogy az elvi politika volt az a tényező, amely Ján Čarnogurský mozgalma számára lehetővé tette a kibontakozást. Illetve: a parlamentben jelen levő pártok jelentős többségének taktikázgatása (elvszerűtlensége?) volt az a tényező, amelynek hatására még jobban kidomborodott a keresztény demokraták következetessége. Csehszlovákiai magyar vonatkozása is van ennek a jelenségnek. Úgy gondolom, hogy a három magyar politikai tömörülés közül legalább kettőben érdemes lenne ilyen kérdéseket föltenni: Hogyan kellene elvszerűen politizálni? Mit értsen a kisebbségi politikus elvi politikán? Mi választja el a hordószónoki megnyilvánulásokat az elvi megnyilatkozástól? Nincs abban semmi rossz, hogy egy kis pártnak nagy ambíciói vannak. Ez már a politika mibenlétéből következik. Azonban az alapkérdések tisztázása nélkül, bizonyos jelenségektől és törekvésektől való elhatárolódás nélkül nincs elvi politika. A kisebbségi pártoknak erről nem lenne szabad megfeledkezniük. A Demokrata Párt esetéből tandíj nélkül is tanulhatnak. Ha akarnak... TÓTH MIHÁLY AZ ELLENÖRÖK FELHÁBORÍTÓ TAPASZTALATAI SOK A „FELÁRAS" TERMÉK (Munkatársunktól) - Átlapozva a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség elmúlt heti ellenőrzéseinek öszszegzését, mint fogyasztót, mélységesen felháborítanak az ott rögzített tények. A felügyeletek munkatársai 310 ellenőrző bevásárlást végeztek és 150 esetben az eladók többet számoltak nekik a kelleténél. Igaz ugyan, hogy ez utóbbiak 25 kiszolgáláskor saját magukat csapták be, de ez nem csillapíthatja a bosszankodó vásárlókat. És egyetlen eladó se csodálkozzon, hogy egyre bizalmatlanabbak vagyunk velük szemben. A pozsonyi Radvanská utcai 042-02-es számú élelmiszerboltban a 38,30 korona értékű áruért 12 koronával kért többet a vezető helyettese. A pontatlan mérés, valamint a sajt és a joghurt árának eredménye volt ez az árdrágítás. Zólyomban a szalmaburgonyát árusító magánkereskedő mérte szűken csemegéjét. Két adagon 5,80 koronát keresett - persze, a 19,50-es eladási áron felül. Úgy látszik, a lisztárusítás is igen jövedelmező. Persze, elsősorban azoknak, akik még a felemelt árra is „rátesznek". A pozsonyi Thorez utcai magán élelmiszerboltban az extra sima lisztet 6,30-ért kínálták (a maximális ára 5,90). A Récsei utca 35-ös szám alatti szintén magánboltban a grízes lisztet 6,60-ért (a helyes ára 6,40), az extra sima lisztet 5,90 helyett 6,20-ért, a félgrízes lisztet pedig 6,50 helyett 6,80-ért árusították. A Križná utcai élelmiszerüzletben a kristálycukrot 15,20-ért adták el a tájékozatlan' vevőknek, pedig annak kilónkénti maximális ára 14,20 korona. A kassai Zdroj vállalat 016-08-as számú Spišská Nová Ves-i boltjában a 19 koronás túrót 22,30-ért adták. A zólyomi piacon az ellenőrök az egyik magánkereskedőt arra figyelmeztették, hogy a burgonya kilója 6,40-be kerül, nem pedig 8 koronába, amennyiért ő kínálta. Az ellenőrök Zsolnán három magánkereskedőnél néztek utána, mennyiért árusítják a hentesárut. Szinte minden szalámifélét drágábban adtak a megengedettnél. A LOS cég a paprikás kolbászt 60 koronáért (50,85 helyett), a tartós turistaszalámit 60 koronáért (56,50 helyett), az Inovecit pedig 50 koronáért (45,20 helyett) kínálta. A jól hangzó ESO-TOP-LINE boltban a Pribináért 110 koronát (107,35 helyett), a Podunajská szalámiért 110 koronát (88,30 helyett) kértek és a harmadik társuk sem hagyta ki a felfelé kerekítést: a Perun nevű szalámit 130 koronáért (124 helyett), a paprikásat szintén 130-ért (pedig ugyancsak 124 korona az ára), a sonkás szalámi kilóját pedig 78 koronáért adta 73 helyett. A Zelenina 105-ös számú pozsonyi Štefánik utcai üzletében az 1,5 literes Pepsi-Colát 27 koronáért kínálták, pedig az ára 25 korona. A modrai 110-02-es élelmiszerboltban az 5,30 koronás tejes kakaós pudingot adták el 6,50-ért. A felügyelőség munkatársai 87 295,70 korona értékű áru további forgalmazását tiltották be. A 170 helyszíni bírságoláskor a szabálysértők 18 220 koronát fizettek, a nagyobb kihágások elkövetőitől pedig a felügyeletek igazgatói kérik majd számon „tettüket". D. T.