Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-12 / 86. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ,ÚJ SZÓ* SÚLYOS HAJÓSZERENCSÉTLENSÉG A LIVORNÓI PARTOKNÁL FIGYELEMELTERELÉS? TALÁLGATÁSOK GORBACSOV TOKIÓI CSOMAGJÁRÓL Nyikolaj Szolovjov, a "Szovjetunió kínai nagykövete az Aszahi című japán napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: a jövő héten kedden kezdődő tokiói látogatása után Mihail Gorbacsov államfő új javaslatot terjeszt elő a csendesóceáni térség biztonságának garantálására. A diplomata szerint a terv magában foglalja az „új szovjet-japán kapcsolatokat", melyek célja az új nemzetközi rend megteremtése lesz a Csendes-óceán térségében. Szolovjov szerint javaslataival az elnök azt tartja szem előtt, hogy látogatása középpontjában ne a Kurilszigetek körüli területi vita álljon. Ami a szigetek visszaadását illeti, a japánok szkeptikusak. Interjújában Szolovjov arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen döntéshez időre van szükség. Hangsúlyozta, a Szovjetuniónak figyelembe kell vennie a lakosság véleményét is. _ A Gorbacsov-látogatással kapcsolatban nyilatkozott tegnap Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter is. A TASZSZ hírügynökségnek elmondta, a vizit során nem fogják aláírni a békeszerződést, amely formálisan lezárná a két ország között a második világháború befejeződése óta tartó hadiállapotot. Ennek oka a négy Kuril-sziget körüli vita. Ezeket a szigeteket a szovjet hadsereg a háború utolsó napjaiban foglalta el. A Komszomolszkaja Pravda tegnapi számában jelent meg Nyikolaj Rizskov volt miniszterelnök interjúja. Kijelentette, sosem használta az „árulás" kifejezést azzal a móddal kapcsolatban, ahogyan Mihail Gorbacsov tájékoztatta őt az általa vezetett kormány átszervezéséről, de ezt mégis nagyon szokatlan eljárásnak tekinti. Állítólag a minisztertanács reformjának a szükségességéről az elnökkel már korábban is beszéltek, s egyetértettek abban, a kormány új funkcióit csak később határolják be, az új szövetségi szerződés aláírása után, amikor már világos lesz, mi marad a központ hatáskörében és mit fognak felügyelni a köztársaságok. „Ennek ellenére november 17-én délelőtt fél tízkor a dolgozószobámba telefonált Gorbacsov az autójából, amely a Kremlbe vitte őt, és közölte velem, fél óra múlva a legfelsőbb tanácsban javaslatot tesz a kormány reformjára - mondta az exminiszterelnök. xxx Az egyre szélesedő sztrájkmozgalom nyomására a belorusz kormány tegnap délben hajlandó volt tárgyalásokat kezdeni a minszki sztrájkbizottsággal a köztársasági dolgozók követeléseinek teljesítéséről. Az erről szóló megállapodást a minszki sztrájkbizottság társelnökei és Mihail Mjasznyikovics első miniszterelnök-helyettes írta alá viharos taps kíséretében a kormány épülete előtti téren, ahol már második napja tartott a több ezres tiltakozó nagygyűlés. A sztrájkkészültség a tárgyalások ideje alatt is érvényben marad és azonnal beszüntetik a munkát, ha a kormány nem tesz eleget vállalt kötelezettségeinek, vagy esetleg üldözni próbálja a mostani tiltakozó mozgalom szervezőit, xxx A Kremlben tegnap délelőtt megkezdődött a lett és a szovjet kormányküldöttség találkozója. A lett delegációt llmars Bisers első miniszterelnök-helyettes vezeti, a szovjetet Vlagyimir Velicsko, úgyszintén a kormányfő első helyettese. A napirenden három kérdéskör szerepel a Lettország elszakadásával kapcsolatos tárgyalások előkészítéséről. A jövendő tárgyalások ügyrendjét a kérdéskörök kijelölését és az egyes találkozók időpontjait kell egyeztetni. Livorno északnyugat-olaszországi kikötőtől nem messze tegnapra virradó éjszaka a sűrű ködben összeütközött a Moby Prince komphajó az Agip kőolajtársaság tankhajóval. Az utasszállító azonnal kigyulladt. A tegnap délutáni hírek szerint hozzávetőleg 139-144 személy tűnt el, s a livornói kikötő illetékese szerint nagy a valószínűsége annak, hogy már nincsenek életben. A feltételezések szerint az utasok-és a legénység egy része a lángokban lelte halálát, másik részük pedig a vízbe fulladt. Ugyancsak az illetékes mondta el, hogy a komphajóról egy személyt sikerült biztonságba helyezni, az egyik stewardról van szó, aki a hajó kigyulladása után azonnal a tengerbe ugrott. S bár csak minimális az esélye annak, hogy a többiMintegy 44 milliárd lej értékű vagyona volt 1989 végén, a romániai feudáliskomunista diktatúra megdöntésekor a kormányzó Román Kommunista Pártnak. Ezt állapította meg egyebek közt a román pénzügyminisztérium különbizottsága, amely a négy évtizeden át hatalmon levő politikai párt pénzügyeit és vagyonjogi helyzetét vizsgálta felül. A hatalmas pártvagyon mintegy hetven százalékát időközben már átutalták az államnak, illetve különböző szervezeteknek, minisztériumoknak, vállalatoknak. A kormány például négy kastélyt és hét elegáns villát kapott reprezentációs célokra. A legtöbb objektum a kulturális minisztérium keze alá került, egyebek közt sinaiai Peles kastély, a volt román királyi család egykori üdülőhelye. Kitudódott, hogy az osztozkodás, amely tavaly óta folyik, nem ment egykönnyen, s nem mindenkinek jutott egyformán. Az egészségügyi minisztérium csak egy Kovaszna megyei gyógyüdülőházat és néhány orvosi berendezést kapott, míg a belügyminisztériumnak stílusosan a Doftana nevü volt hírhedt börtönt osztották ki, amely ma múzeum. Vannak épületek és egyéb objektumok, melyekre azonban senki sem tart igényt. Ilyen a bukaresti Köztársaság Palota, amelybe eddig 9,8 milliárd lejt ruháztak be párteszközökből, és majdnem anynyit állami pénzekből. Gyakorlatilag persze minden egy kasszából ment. Ez a monumentális épülettömb egyike Európa legnagyobb „házainak", s ma senki sem tudja, mire és hogyan lehetne felhasználni. Volt már néhány javaslat: egyetemi központ, kongresszusi palota, múzeum, valamiféle nemzetközi kereskedelmi központ. Dönteni azonban nehéz, mert valóeket sikerül megmenteni, a kutatás teljes erőbedobással folyik. A tankhajó 28 tagú személyzete sértetlen, ugyanakkor ők is mentőcsónakokba szálltak, mivel nem sikerült eloltaniuk a kiömlött égő olajat, s a Moby Prince utasain sem tudtak segíteni. Az olajszállító kapitányát nem terheli felelősség az összeütközésért, mert az előre meghatározott helyen horgonyzott, hozzávetőleg 5 kilométernyire a parttól. A szakértők többsége úgy véli, a balesetet a sűrű köd okozta, bár az egyik livornói navigátor annak a véleményének adott hangot, hogy közrejátszhatott az utasszállító személyzetének a figyelmetlensége is, valószínűleg a labdarúgó kupaszerda mérkőzései kötötték le a figyelmüket. ban rendkívüli méretű épülettömbről van szó. Ceausescu elképzelései szerint itt összpontosultak volna a legfelsőbb állami és pártszervek, minisztériumok stb. Minden egy hatalmas épületben. Mint ismeretes, terve megvalósításához a Kárpátok géniusza őrült módon fogott hozzá: leromboltatta Bukarest legrégibb részeit. Hatalmas, helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Az RKP vagyonának felmérését a kiadott jelentés ellenére sem lehet teljesen lezártnak tekinteni. A volt pártházakban rengeteg értékes művészeti tárgy, ajándék, vadászati trófea stb. található. Azonkívül több villát, illetve különböző berendezési tárgyakat a volt hatalmasságok használnak személyesen, s ezeket még mind fel kell mérni. Ma sem tudni, mi van a Ceausescuék többé-kevésbé személyes vagyonával, a Primaverii palota berendezésével. Az a hír járja, hogy sok minden elveszett, s bebizonyosodott: a forradalmárok is eléggé enyveskezűek voltak. A palota leltárlistája szintén elveszett, így az 1976-78-as összeírásokat tekintették alapnak. Nem vitás, hogy az ezután eltelt években bizonyára sok mindennel bővült a palota kincsestára. A minisztérium dokumentuma szerint a Ceausescu házaspár némely személyi dolgait elárverezik, s az így szerzett pénzt a forradalom kárvallottjainak, sebesültjeinek megsegítésére használják fel. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a palota berendezési tárgyainak jegyzéke mintegy ötszáz oldalt tesz ki. Már most nyilvánvaló, hogy a volt pártvagyon körül még sok lesz a bonyodalom, vita, a sajtó már eddig is jelzett több rendellenességet, visszaélést. KOKES JÁNOS, Bukarest A VILÁGSAJTÓBÓL Kiválónak nevezte a csehszlovák-német viszonyt Jirí Dienstbier külügyminiszter a DER TAGESPIEGEL című berlini napilap tegnapi számában megjelent interjújában. Azt hangsúlyozta, hogy mindkét fél pontot kíván tenni a múlt után, majd leszögezte: „nincs sok értelme, hogy bonyolítsuk a dolgokat olyan vitákkal, hogy mi történt 1939-től 1945-ig. Csehszlovákia már vállalta a felelősség reá eső részét. Havel elnökkel már többször kijelentettük, hogy a szudétanémetek kitelepítése nem volt igazságos, reváns volt. De a szudétanémeteknek is tudatosítaniuk kell, mit követtek el a csehek ellen 1945 előtt." Arra a kérdésre, fenyegetett-e Csehszlovákia a Szovjetunió részéről, kijelentette: ilyen félelmük nincsen, de nagy figyelemmel kísérjük a szovjet helyzet alakulását. Megkérdezték tőle, nem tendál-e Szlovákia a Szovjetunió felé (gazdasági szempontból), ha Prága nem fog a szája íze szerint cselekedni. A válasz: a Szovjetuniónak nincs pénze, a gazdasága pedig katasztrofális helyzetben van. Kifejtet-. te: sok szovjet vállalat számára létfontosságúak a csehszlovák termékek, s azt kéri, hogy az. élelmiszer- és textilipari termékekért kétéves halasztással fizethessen. Nekünk viszont meg kell fizetnünk a saját munkásainkat. 1991. ÁPRILIS 12. NÉHÁNY SORBAN T

egnap reggel kilenc órakor Izrael-szerte megszólaltak a szirénák, a lakosság kétperces csenddel emlékezett a második világháborúban az európai zsidóság ellen elkövetett rémtettekre. Jicchak Samir kormányfő az ünnep alkalmából hálát adott az Istennek, hogy megvédte Izraelt az újabb holocausttól az iraki rakétatámadások során, hiszen óriási szerencse, hogy csak két ember vesztette életét. Szaddam Huszszein iraki diktátort Hitlerhez hasonlította. E

ddig több mint 300 albániai zsidót szállítottak Izraelbe - közölték szerdán Jeruzsálemben. A hozzávetőleg 350 fős albániai zsidó hitközség utolsó 11 tagja a délután folyamán érkezett a zsidó állam területére. Az egész akció a múlt év decemberében kezdődött. A bevándorlókkal foglalkozó zsidó ügynökség elnöke, Simha Dinitz elmondta, hogy az albán zsidókat két európai fővároson keresztül sikerült elszállítani, de nem volt hajlandó ezeket a városokat megnevezni. A szovjet zsidókkal ellentétben az albánoknak még csomagjuk sem volt. Dinitz egyéb részleteket sem volt hajlandó elárulni, mert Izrael és Albánia nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. H

ambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének elnöke a Magyar Hírlap tegnapi számában arra mutatott rá, a Romániában élő németeknek mindig is több iskolájuk, templomuk és újságjuk volt, mint a Magyarországon élő kisebbségnek. Az ő értékelése szerint a kisebbségek helyzetét illető összehasonlítás Magyarország és Románia között Budapest számára nagyon fájdalmas. Hambuch Géza követelte, hogy Magyarországon fogadják el a nemzetiségekről szóló törvényt. L

ech Walesa lengyel államfő tegnap befejezte hivatalos franciaországi látogatását, s azzal a meggyőződéssel távozik, hogy Párizs nem tesz eleget a lengyel gazdasági reformok sikeréért. Ezt maga Walesa mondta szerdán a francia kormány és a vállalkozói körök képviselőivel megtartott találkozón, s utalt rá, a Francois Mitterrand-nal megrendezett közös sajtóértekezleten is. M

egállapodás született a két legjelentősebb francia jobboldali párt, a gaulle-ista Szövetség a Köztársaságért (RPR) és a Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF) között. A két párt a soron következő választásokon közös jelölteket kíván állítani. Az év vegéig közös platformot dolgoznak ki azzal a céllal, hogy erősítsék pozíciójukat az 1993-ban esedékes törvényhozási választásokon. Ez az okmány képezné közös kormányzásuk alapját is. B

rüsszelben tegnap kezdődött meg a NATO katonai bizottságának hagyományos tavaszi ülésszaka. Ez a bizottság a tömb legfelsőbb katonai szerve, s a 14 tagország vezérkari főnökeiből áll. A bizottság munkájában Franciaország nem vesz részt, mivel nem tagja a NATO katonai szervezetének, Izland pedig azért, mert nincsenek fegyveres erői. A tanácskozás legfontosabb célja az új katonapolitikai stratégia kimunkálása. H

armadszor is elnapolták Manuel Noriega volt panamai diktátor perét az Egyesült Államokban. Az amerikai ügyész azért kérte a halasztást, hogy több ideje legyen a per előkészítésére. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 1989 decemberében Noriega megdöntésére indított inváziót Panama ellen. Noriegát azzal vádolják, hogy köze volt a kábítószer-kereskedelemhez, és védelmet nyújtott a kábítószercsempészeknek. A panamai fegyveres erők főparancsnokaként arra is módja volt, hogy lehetővé tegye a kábítószerekből befolyt piszkos összegek tisztára mosását. Szakértők szerint Noriegát akár 145 évi börtönbüntetésre ítélhetik és 1,1 millió dolláros pénzbüntetéssel is sújthatják. K

aifu Tosiki japán kormányfő kijelentette: Tokió a jövőben csupán olyan országoknak fog pénzügyi segélyt nyújtani, amelyek nem költenek sokat katonai célokra. A statisztika szerint a fejlett országok közül Japán fordítja a legnagyobb összeget más országok megsegítésére, 1989-ben például 9 milliárd dollárt. S

okkal nyugodtabbak lehettünk, amikor az európai biztonság kérdésköreinek elemzésekor a politikai szempontokon volt a hangsúly és nem a katonai tényezőkön. Jött az Öböl-háború, amely természetesen ismét előtérbe helyezte a katonai aspektusokat. Az öbölben életbe lépett a tűzszünet, de nem valószínű, hogy belátható időn belül a katonai szempontok visszaszorulnak. Három fő ok miatt: az első kelet-európai, a második a külön világnak számító szovjetunióbeli helyzet, a harmadik maga az öböl-háború. Kezdem az utóbbival, amely nem csak a középközel-keleti struktúrákat állította fejtetőre. Súlyos gazdasági károkat okozott világméretekben, különösen a már amúgy is fejtetőn álló kelet-európai országokban. Ugyanakkor felszínre hozta az egyetlen stabilizáló tényezőnek számító Nyugat ellentmondásait, pontosabban Nyugat-Európa és Amerika olajozottnak tűnő együttműködésének szunnyadozó problémáit, az Európai Közösségeken belüli súrlódásokat. A luxemburgi EK-csúcs érzékeltette, a tizenkettek önérzetét sérti, hogy passzívak voltak az öböl-válságban, hogy Washington vezényelt és ők mögötte kullogtak abban a nagy játszmában, amely a világ energiakészletének jelentős részéért folyt. A közös gazdasági és pénzügyi unióra törekvő EK-országok mindegyike a saját szakállára politizált vagy Washingtont szolgálta ki. Az EKcsúcson felmerült a közős védelmi politika igénye, ez a politika a tizenkettőből kilenc országot tömörítő Nyugat-európai Unióra (a katonai kérdésekben egyedül illetékes európai szervezetre) épülne. Ebben az a szándék is tükröződik, hogy a biztonságpolitikában NyugatEurópa bizonyos mértékben függetlenedni akar az USAtól. Akkor mi van a NATO-val? -A Nyugat-Európa és Amerika közötti gazdasági verseny nem zárja ki Washington európai érdekeltségeit, meghatározó szerepét kontinensünk biztonságpolitikájában. Csupán e szerep csökkenéséről, módosulásáról van szó. Wörner NATO-főtitkár nyugtatgatja Moszkvát: szó sem lehet arról, hogy a közép-európai országok a NATO-hoz csatlakozzanak, mert Brüsszel nem akarja Moszkva kárára megváltoztatni az európai erőviszonyokat. Ezzel elismeri: jogosak lehetnének a Szovjetunió aggodalmai, ha a NATO megjelenne közvetlenül a szovjet határok mentén, és kijelenti, ezért szó sem lehet Csehszlovákia, Lengyelország vagy Magyarország NATO-tagságáról. Ugyanekkor az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke azt mondja, a NATO ne legyen szemérmes, nyisson ajtót a közép-kelet-európai demokráciák előtt, s konkrét javaslatot tesz: Moszkva volt szövetségesei kapjanak a paktumban megfigyelői státust, vagy társult tagságot, hogy rendszeresen részt EURÓPA: MERRE? vehessenek a NATO Tanácsának ülésein. A TASZSZ dühödt kommentárban reagál, hangsúlyozva, hogy a Varsó Szerződés felbomlása miatt a szárazföldi erők aránya a NATO és a Szovjetunió között 1,5:1-hez Moszkva rovására, de ,,nukleáris erejére (!) való tekintettel a Szovjetunió képes biztosítani a saját védelmét". A felkiáltójelet én csempésztem az idézetbe. Cheney amerikai védelmi miniszter úgy véli, egyre valószínűbbnek tűnnek azok a jóslatok, amelyek Gorbacsov bukását vetítik előre. Megfigyelők rögtön megállapítják: újabb jelzés ez arra vonatkozóan, hogy Gorbacsovval szemben az amerikai politika egyre óvatosabb. Egy nappal később Stoltenberg német védelmi miniszter is azt mondja, a Szovjetunióban mind nagyobb szerepet játszanak a katonák, a szovjet reformok korántsem visszafordíthatatlanok. Burt nagykövet, aki nemrég még az amerikai küldöttséget vezette a START-tárgyaíásokon, kijelenti, szerinte nincs nagy esély a (júniusi?) Gorbacsov-Bush találkozó megtartására, mert a szovjet katonai vezetés aligha fogadja el a START-egyezményt. Ezek a nyilatkozatok nem egész egy hét alatt láttak napvilágot, akkor, amikor Moszkvában Jelcin népszerűsége egyre magasabbra ível, Gorbacsové a mélypontra zuhan, de az ö kezében van a hatalmi apparátus. Nixon volt amerikai elnök, aki nemrégiben mindkettőjükkel tárgyalt, most mindkettőjüket agyondicsérte: Gorbacsovot nem lehet leírni, kiváló politikus és nagy taktikus. Szerinte nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy Jelcin könnyű fajsúlyú populista politikus, ő őszinte embernek tartja, egyenesnek, keménynek, nagy a személyes varázsa, forradalmi vezető lehetne. „De - tette hozzá - meghökkentő módon úgy láttam, Jelcin nem pályázik Gorbacsov posztjára." Nos, a tanulság: amilyen bizonytalan a helyzet a Szovjetunióban, épp olyan tanácstalan a Nyugat. Nincs egységés koncepciója, már nem tudja eldönteni, kit támogasson egyértelműen. Csak egyvalami biztos: nagyon fél a szovjet birodalom széthullásától. Ugyanez vonatkozik Kelet-Európára is. Például Besszmertnih külügyminiszter kedden Belgrádban - érthetően - azt mondotta, hogy az egységes Jugoszlávia az európai stabilitás fontos alkotóeleme. De pontosan ezt mondták az EK-csúcson is, hangsúlyozva, nem szabad, hogy a kelet-európai államok szétessenek. A másik komoly tanulság: a világpolitika kedvező folyamatai néhány rövid hónap alatt megtorpantak, egyre ellentmondásosabbakká válnak, a még ki sem forrott ítéletek és értékrendek felborulni látszanak. Azok, akik nemrégiben már majdnem kész ténynek vették az új, egységes Európát, nagyon hamar feladták optimizmusukat. Robbanásveszélyes a helyzet a Szovjetunióban, a Balkánon, s a még legbiztatóbb helyzetben levő Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon is inkább éleződik a társadalmi feszültség a megnyugvás helyett. Ugyanakkor a Nyugaton is lassúbb a gazdasági fellendülés - lásd a luxemburgi értékelést. Az EK-n belül szintén módosulnak az erőviszonyok, a „kispaktumok", mintha a hagyományos francia-német együttműködés rovására a német-brit tengely erősödne. Most valami nagyon okos receptet kellene említeni, de ilyet nem ismerek. Úgy vélem, az európai stabilitás, biztonság kulcsa Kelet-Európában van. A mai keleteurópai kormányok - oly gyakran kétségbe vont - bölcsességén múlik, hogy fel tudják-e oldali a féldemokratikus és ezért labilis társadalmakat feszítő belső ellentéteket. MALINÁK ISTVÁN ROMÁNIA NAGY VAGYON - NAGY GOND