Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-11 / 85. szám, csütörtök

1991. ÁPRILIS 11. NÉHÁNY SORBAN HÍREK - VÉLEMÉNYEK BŐS: VÁLTOZATOK EGY VARIÁNSRA TBILISZI VÉLEMÉNYE: MEGSÉRTETTEK GRÚZIA FÜGGETLENSÉGÉT NÉGY FALUT ROHANTAK LE A SZOVJET KATONÁK • GORBACSOV VÁLSÁGKEZELŐ PROGRAMJA • ÚJABB SZTRÁJK MINSZKBEN A szovjet fegyveres erők tegnap grúz falvakat támadtak meg, s ezzel megsértették a kedden kihirdetett grúz függetlenséget. Ezt a kaukázu­si szovjet köztársaság állandó moszkvai képviselete közölte, Zviad Gamszahurdia grúz parlamenti el­nök táviratára hivatkozva. A Tbilisziből érkező információk szerint a dél-oszét közigazgatási központ, Chinvali környékén állomá­sozó szovjet egységek megtámad­tak négy grúz falut, letartóztattak 21 személyt és megpróbálták elfog­ni a grúz katonai parancsnokot, aki­nek az volt a feladata, hogy Chinvali­ban felügyeljen a rendkívüli állapot betartására. Az említett képviselet értesülése szerint Grúzia-szerte til­takozó és éhségsztrájkok kezdőd­tek, a vasutak, közutak és repülőte­rek blokádját tervezik azzal a céllal, hogy megakadályozzák a belépést a köztársaság területére. Ezeket az információkat független források ed­dig nem erősítették meg. Sem Nyugat-Európa, sem az Egyesült Államok nem akarja elszi­getelni a Szovjetuniót - ennek a vé­leményének adott hangot Eduard Sevardnadze a Lityeraturnaja Ga­zeta című hetilapnak adott interjújá­ban. A volt szovjet külügyminiszter szerint a legfőbb veszély az „önizo­lációban" rejlik, amely akkor követ­kezhet be, ha ellenőrizhetetlenné válik a belpolitikai helyzet. Ebben az esetben a Nyugat megpróbálhatna egy olyan övezetet létrehozni, amely védelmet nyújtana a keleti káosz elől. Sevardnadze a konszolidáció­ban és a társadalom egészséges rétegeinek párbeszédében látja a válsághelyzetből kivezető utat. Mihail Gorbacsov kedden szigo­rú intézkedéseket terjessztett elő a katasztrófával fenyegető szovjet belpolitikai és gazdasági helyzet normalizálására. A program közpon­ti eleme az államiság megújítására és megszilárdítására vonatkozó el­képzelés, amelynek nyilvánvaló cél­ja a központi intézkedések végrehaj­tása a köztársaságokban. A Föderá­ciós Tanács résztvevői az ülés vé­gén úgy döntöttek, hogy a progra­mot az ajánlott módosítások alapján a kormány átdolgozza, majd a szov­jet parlament elé terjeszti megvita­tásra. Az örmény parlament kedden jó­váhagyta a referendumról szóló tör­vényt, mely szerint a jövőben nép­szavazás alapján döntenek Ör­ményország létfontosságú kérdései­ről. A dokumentum jogi alapot bizto­sít a köztársaság függetlenségéről szóló népszavazás számára, ame­lyet szeptember 21-én rendeznek meg. A belorusz főváros, Minszk ipari vállalatainak túlnyomó többsége tegnap sztrájkba lépett. Ezzel a tilta­kozó akcióval próbálják elérni a bér­emelést, valamint Gorbacsov elnök lemondását, a szövetségi és köztár­sasági parlament feloszlatását. A sztrájkkal párhuzamosan tegnap nagygyűlést tartottak Minszk köz­pontjában. A résztvevők követelték Nyikolaj Gyementyejnek. a belo­rusz parlament elnökének, valamint Vjacseszlav Kebics köztársasági kormányfőnek a felszólalását. ALBÁNIA : A DP VÁLLALJA A KONSTRUKTÍV ELLENZÉK SZEREPÉT A SKHODRAI FELELŐSÖK MEGBÜNTETÉSÉT KÖVETELIK A nyolcvanas évek közepén hazánk reménytelenül megcsontosodott hatalmi rendszere - miután az egyre jobban libe­ralizálódó (és egyre nagyobb gazdasági nehézségekkel küzdő) magyar felet többé már nem volt képes rákényszeríteni a bős-nagymarosi vízierőmű-rendszer építésének folytatására -, kieszelte a Du­nának a ligetfalusi hídfőállásnál történő elterelését. A szakemberek igazán soha nem tudtak hinni eme ördögi terv megva­lósíthatóságában, és lám, a novemberi forradalom" után fellépő új rendszer, első intézkedéseinek egyikével, le is állított minden ilyen irányú erőfeszítést. A sztálinista hősi építkezések ideáján hosszú ideig sikeresen élősködők társa­sága viszont nagyon gyorsan új erőre kapott. Elsősorban az új szlovákiai hatal­mi körökben sikerült újra erős pozíciókat kiépíteniük. Mivel az elmúlt év végén kiverekedett illetékességi törvény az energetikával kapcsolatos kérdéseket az egyes köztársaságok hatáskörébe utalta, az új lobby hamarosan frontális támadás­ba lendült. Egy meglehetősen átlátszó, ködösítő hadmüvelet (A-G variánsok ki­dolgozása és az ezt értékelő szakmai vélemények „célirányos" összesítése) után a szlovák kormány január 17-i ülé­sén - a kereszténydemokrata erdő- és vízgazdálkodási miniszter javaslatára - jóváhagyta a szocializmus utolsó idő­szakában erőltetett terv felmelegítését je­lentő C-változat megvalósításának előké­szítését. A közelmúltban azután a hazai sajtó­ban felröppent a hír, hogy a már hónapok óta lázasan készülő Hydrostav (melynek igazgatója a Kereszténydemokrata Moz­galom vezető képviselője) április másodi­kán megkezdi a munkát. Hazai környe­zetvédő körökben azonnal lázas tanako­dás indult meg, mely a hír cáfolata után átmenetileg lecsillapodott. Teljes erővel felzúgtak a sajtó tamtam­jai az ügyben felettébb kellemetlenül érin­tett Magyarországon is. Mivel a Hydrostav gépparkja, úgy tűnik, egyelőre veszteg maradt, a magyar sajtó nagy részében a kezdeti felháborodás helyére a jövőt taglaló megfontolt elemzések léptek. Né­hányan viszont az információk bizonyára időigényes keresése helyett, inkább a bombasztikus téma minél további ébren tartását választották. így viselkedett pél­dául a Magyar Televízió Hét című műso­ra, mely még vasárnap is tényként kezelte a szóban forgó variáns megvalósításának előkészítését, pedig ha nem hittek a saj­tónak, érdeklődhettek volna a hivatalos információkkal rendelkező magyar kor­mánybiztosnál, vagy pedig érintkezésbe léphettek volna a terepet jól ismerő helyi környezetvédőkkel, akiket korábban már nemegyszer felkerestek. A helyzet, persze, nem ennyire rózsás. A szlovák kormány által a bősi probléma kezelésével megbízott erdő- és vízgaz­dálkodási minisztérium alkalmazottjai egyáltalán .nem titkolják az illetékes szlo­vákiai szervek elszántságát, hogy abban az esetben, ha az április végén esedékes magyar-(cseh)-szlovák tárgyalások eredménytelenül végződnek, készek ne­kifogni a munkáknak. Erről tanúskodik a kormány január 17-ei ülésén elfogadott határozat is, amely a szlovák pénzügymi­niszternek feladatul adta, hogy az idei évre teremtsen elő 86 millió koronát a C­változat megtervezésére és a munkálatok megkezdésére. Mindennek ismeretében meglehétő­sen furcsán hatott Vladimír Mečiar múlt csütörtökön elhangzott kijelentése, mi­szerint az általuk jóváhagyott C-változat csak az építkezés befejezésének a lehe­tőségeit vizsgálja. Mivel nem szeretnénk feltételezni, hogy a miniszterelnök úr e felettébb expo­nált témában nem emlékezik kormánya döntéseire, feltételezhető, hogy ez a kije­lentése már a józanabb hozzállás első halovány megnyilvánulása. Talán az amúgy is túlterhelt szlovák költségvetés nem bírna el egy ilyen 86 milliós felesle­ges kalandot, és valószínűleg a szövetsé­gi kormány sem nézné jó szemmel, ha az illetékességi törvény leple alatt szlovákiai kollégáik nemzetközi botrányba kevernék hazánkat. Reméljük tehát, hogy a vízi erőmú körül mind nálunk, mind Magyarországon következő lépésként végre szakmai jelle­gű viták bontakoznak ki és lassan érdem­ben is hozzáláthatunk a kommunisták által hátrahagyott időzített bomba hatás­talanításához. TUBA LAJOS A legnagyobb albán ellenzéki erő, a Demokrata Párt, amely jelentős veresé­get szenvedett a parlamenti választáso­kon, bojkottálni fogja az újonnan alakuló törvényhozás ülését, ha nem büntetik meg a két héttel ezelőtti skhodrai tüntetés halálos áldozataiért felelős személyeket. Mindezt Gramoz Pashko, a DP társelnö­ke közölte az újságírókkal tegnapi tiranai sajtóértekezletén. Az említett tömegmeg­mozdulás alkalmával hátulról lőtték le Skhodrában a DP helyi szervezetének elnökét, Arben Brocit. Az ellenzék sze­rint a merényletet a kommunista párt helyi székházából követték el, úgyhogy nyil­vánvalóan politikai gyilkosságról van szó. Abban az esetben, ha a parlamenti ülés bojkottálása nem jár eredménnyel, a DP tiltakozó megmozdulásokat szervez, esetleg országos figyelmeztető sztrájkot hirdet. Pashko arról is tájékoztatta a sajtó képviselőit, pártja e héten tanácskozáso­kat kezd a kommunistákkal, hogy tisztáz­zák a parlamenti ügyrendet. Megfogalma­zása szerint a DP a konstruktív ellenzék szerepét kívánja betölteni. Ugyanakkor ismét elutasította a kormányzó munka­pártnak a koalíciós kormány létrehozásá­ra tett ajánlatát. Pashko még egy érdekes információval szolgált: a kormány állítólag javaslatot akar előterjeszteni az ország nevének megváltoztatására. B erlinben tegnap Richard von Weizsácker szövetségi el­nök, Helmut Kohl kancellár és több más vezető részvételével gyász­szertartást tartottak Detlev Rohwed­der tiszteletére. A berlini vagyon­ügynökség elnökét a múlt héten gyilkolták meg a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorista szervezet tagjai. Mintegy 1300 vendég előtt Weizsácker elnök olyan embernek nevezte Rohweddert, aki minden erejével a némét egység megterem­tésére és a keleti szövetségi tarto­mányok gazdaságának fejlesztésé­re törekedett. M ihail Gorbacsov szovjet el­nök kedden Viktor Komplek­tovot nevezte ki a Szovjetunió új rendkívüli és meghatalmazott wa­shingtoni nagykövetének. Komplek­tov Alekszandr Besszmertnihet vál­totta fel, jelenleg a Szovjetunió kül­ügyminiszteri tisztségét látja el. R ichard Cheney amerikai vé­delmi miniszter úgy döntött, még a héten javasolni fogja 30 na­gyobb katonai támaszpont bezáratá­sát, illetve részleges feloszlatását. Még ebben az évben hasonló aján­latot tesz a külföldön levő száz ame­rikai bázisra vonatkozóan. Az intéz­kedések részét képezik a katonai kiadások csökkentésével kapcsola­tos tervnek. B arcelonából tegnap reggel Belgiumba utazott a Cseh Nemzeti Tanács küldöttsége, élén Dagmar Burešovával, a testület el­nökével. Brüsszelben a delenáció a Klán Regionális Tanács képvise­lőivel folytatott tárgyalásokat. M. Romániában most tarta­nd nának választásokat, ak­kor a kormányzó Nemzeti Megmen­tési Front a szavazatoknak a 31 százalékát szerezné meg, míg ta­valy 66 százalékot kapott. Ezt derí­tette ki a bukaresti közvélemény-ku­tató hivatal. A kormányzó párt azon­ban továbbra is a legerősebb politi­kai formáció Romániában, a nép­szerűségi listán őt követi a Nemzeti Liberális Párt 10 százalékai, majd a Románok Nemzeti Egységpártja 8 százalékkal. A politikai személyi­ségek közül továbbra is Ion Iliescu elnök és Petre Roman kormányfő örvendenek a legnagyobb népsze­rűségnek. P árizsból érkezett a hír, hogy Borisz Jelcin, az orosz parla­ment elnöke április 14-e és 17-e között a Nemzetközi Politikai Fórum meghívására Franciaországba láto­gat. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának elnöke egyben látogatást tesz az Európa Parlamentben, ahol találkozik Enrique Barón Crespoval, a testület elnökével, valamint a par­lamenti politikai csoportok vezetői­vel. Természetesen fogadják őt a francia politikusok is, köztük Lau­rent Fabius, a nemzetgyűlés elnöke és Jacques Chira, Párizs polgár­mestere. K éréssel fordult a római katoli­kus egyházközségekhez II. János Pál pápa: nyújtsanak anyagi támogatást, amelyből a Szentszék fedezni tudná megnövekedett kiadá­sait. Az episzkopális konferenciák képviselőinek kétnapos rendkívüli tanácskozásán a pápa megállapítot­ta: a takarékosság ellenére a ke­resztény világ központja anyagi problémákkal küzd. L ech Walesa lengyel államfő franciaországi hivatalos láto­gatásának második napján talál­kozott Michel Rocard kormányfővel, Pierre Beregovoy gazdasági és pénzügyminiszterrel, valamint a francia vállalkozói körök képviselő­jével. Látogatást tett a parlament­ben, a szenátusban, a párizsi város­házán, találkozott a Franciaország­ban élő lengyelek képviselőivel és a francia zsidó közösségek küldött­ségével. N ew Yorkban kedden este kiosztották az idei Pulitzer­dijakat. A fődíjat, az Aranyérmet az lowa államban megjelenő Des Moi­nes Register című napilap szerezte meg az erőszak áldozatairól szóló cikksorozatáért. Az irodalmi Pulitzer­díjat John Updike kapta a Nyúl nyug­díjban című regényéért. LEMONDOTT A SZERB BELÜGYMINISZTER A DPA hírügynökség jelentése szerint Radmilo Bogdanovics szerb belügymi­niszter tegnapra virradó éjszaka benyúj­totta lemondását^ Ez várható is volt, hi­szen a szerb parlamentben már négy hete folyik a vita a márciusi belgrádi tüntetés résztvevői elleni brutális rendőri fellépésről, s az ellenzék kitartóan köve­telte a belügyminiszter távozását. Az em­lített tüntetés során két személy vesztette életét, s több mint hetvenen megsebesül­tek. Az ellenzék ugyanakkor elutasította az ügyet kivizsgáló parlamenti különbi­zottság jelentését is. ./ Ennek ellenére a szerb parlament, amelyben a szocialisták (a volt kommu­nisták) vannak abszolút többségben, jó­váhagyta azt a dokumentumot, amely a tüntetőket teszi felelőssé a véres össze­csapásokért. Nem kizárt, az ellenzéki képviselők, akik a belgrádi incidenssel kapcsolatban követelték, hogy a kormány vonja meg a bizalmat a belügyminiszter­től, egy új vizsgálóbizottság létrehozását is követelni fogják, s a törvényhozás mos­tani döntése miatt bojkottálni fogják a par­lament következő ülését. A bban a káoszban, amely a szovjet politikai színtéren uralkodik, csak egy biztos pont van: Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin párharca. Melyikük a sértett fél, a kihívó - ez kideríthetetlen, a glasztnoszty ez ügyben (is) csődöt mondott. Az elhúzódó párbaj azt mutatja, mindketten jól bírják erővel, ügyesen bánnak a különböző „fegyverekkel". Időről időre valamelyikük felülkerekedik, de ez általában nem saját érdeme, hanem szurkolótáboráé. Most azonban új, fontos tényező jelent meg: az idő. Mégpedig rövid idő, maximum két hónap. Ennyi van hátra a negyedik, rendes oroszországi küldöttkongresszusig, amely az elnöki rendszer bevezetésére vonatkozóan dönt az alkotmánymódosításról, majd pedig sor kerül a közvet­len elnökválasztásra. Május 21. és július 12. - két olyan dátum ez, amely talán úgy fog bekerülni a peresztrojka viharos történetébe, mint az a két nap, amely megren­gette a Kremlt. Hol nehezen, hol magabiztosan, de Jelcin vette az akadályokat, a múlt pénteken befejeződött köztársasági küldöttkongresszus „szeplős", de nagyon komoly győ­zelem volt a számára. Értékét növeli, hogy ugyanakkor a nyitónapon a Kreml és személy szerint az államfő komoly vereséget szenvedett: a kongresszust ki­kényszerítő konzervatív-kommunista blokk az első sza­vazáskor alulmaradt, nem mellette, hanem ellene szóló érv volt az az 50 ezer rendőr, akit aznap a városba lázított a központi hatalom. Gorbacsov ezzel nem az erejét, hanem gyengeségét bizonyította, mintegy önként ejtett csorbát saját megrendült tekintélyén. Az igazán nagy vereséget a kongresszus zárószakaszában szen­vedte el: csak tehetetlenül nézhette, hogy Jelcin - akit eddig nem minden alap nélkül tartottak populistának, néha demagógnak, túl hevesnek, - meglepő határozott­ságról tett tanúbizonyságot, párbeszédre szólított fel, átfogó politikai és gazdasági intézkedésekre tett javasla­tot. Szimpatikus programjával elérte, hogy Kommunisták a demokráciáért néven a kommunista blokkból kivált egy új frakció. Nem csatlakozott ugyan a Jelcin fő bázisát képező Demokratikus Oroszország frakcióhoz, de elvi kérdésekben nyilván ahhoz áll közelebb, nem Ivan Polozkov köztársasági első párttitkár bolsevik-katona „kemény magjához". Jelcin győzelmének lényege, hogy sikerült ugyan­olyan rendkívüli jogkörökhöz jutnia, mint amilyeneket tavaly szeptember végén Gorbacsov kapott. Hogy mi­nek? Azt nem tudnám megmondani, mert ugyan rende­KÉT HÓNAP letek kiadásával uralkodik, de ezeket az ukázokat vala­hogy senki sem siet teljesíteni. Jelcinnek pedig mindösz­sze hat hete van arra, hogy valamit felmutasson. Ha a küldöttkongresszusig nem ér el valamilyen komoly sikert, kicsúszhatnak a kezéből a dolgok, s akkor majd nem lesz egyesélyes az elnökválasztás, mint ahogy az most tűnik. A rendkívüli jogkör egyfajta ultimátum is: Jelcinnek mindenképpen produkálnia kell. A legjobb az lenne, ha jutna valamire a sztrájkoló bányászokkal. Hiába ígért nekik Pavlov kormányfő és Gorbacsov dupla bért, folytatják a munkabeszüntetést, mivel politikai kö­veteleseiket meg sem hallgatták. Bíznak viszont Jelcin­ben, így az orosz elnök két legyet üthetne egycsapásra: megakadályozhatná, hogy a szénhiány valóban kataszt­rofális helyzetet teremtsen Oroszországban, ahol a sztrájkoló bányák legtöbbje van, másrészt megmutat­hatná, ő ott is tud lépni, ahol a Kreml csak tehetetlenül toporog. Több jelből arra lehet következtetni, hogy mindezeket, Gorbacsov is tudja. Szerintem csak ezzel magyarázha­tó, hogy az államfő belemenni látszik saját elfelejtett, s most Jelcin által felmelegített javaslataiba. Gorbacsov volt az, aki tavaly októberben az SZKP KB ülésén indítványozta a haladó pártok koalícióját - de aztán jobbra kanyarodott, s nagyon hamar megfeledkezett szimpatikus ötletéről. Most Jelcin állt elő a demokratikus erők egyesítésének gondolatával, ezzel párhuzamosan pedig, mintegy erre építve, a nemzeti egységkormány létrehozásának tervével. Még ennél is fontosabb, hogy a Föderációs Tanács keddi ülésén az államfő elfogadta az orosz elnök másik, az előbbinél is lényegesebb javaslatát, nevezetesen, hogy kerekasztal-tárgyaláso­kon keressenek a politikai erők képviselői megoldást a jelenlegi súlyos problémákra. Gorbacsov egyéb indít­ványai is - a szövetségi szerződés mielőbbi aláírása, a központ és a köztársaságok jogkörének világos beha­tárolása, sztrájkmoratórium, a nemzetiségi konfliktusok lezárása - szinte szóról szóra összecsengenek Jelcin kongresszusi javaslataival." A dolog pikantériája, hogy a Demokratikus Oroszország koordinációs tanácsában a hét elején majdnem szakadás következett be, mert többen azt állították, teljesen felesleges szorgalmazni a kerekasztalt, ebbe Gorbacsov sosem fog belemenni. B element. A kérdés: miért? Jelezni akarja Jelcin­nek, hogy belátja, a mostani helyzet már tart­hatatlan, s kettejük párharca csak tovább sú­lyosbítja a gondokat? Vagy saját eszközeivel akarja legyőzni az orosz parlament elnökét, megakadályozan­dó, hogy köztársasági elnök legyen? Arra spekulál, hogy ami neki hat hónap alatt nem sikerült, azt Jelcin két hónap alatt úgysem lesz képes megtenni, de ha belelo­valja őt a cselekvésbe, akkor biztos megbukik? Minde­gyik kérdésre csak az a válasz adható: lehet. Egy azonban biztos, Jelcinnek már egy kevés eredmény is elég ahhoz, hogy elnökké válasszák. Márpedig akkor ő lesz lovon, a nép választottja. Gorbacsovot ugyanis csak a küldöttkongresszus választotta elnökké, az ő legi­timitásához kevésbé illik a demokratikus jelző. Az már egy egészen más kérdés, mire lesz képes Jelcin elnök­ként. Csodákra aligha. Pedig az embernek az az érzése, hogy ä Szovjetunión már csak a csodák segíthetnek. GÖRFOL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom