Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-08 / 82. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP lÚJSZQi 1991. ÁPRILIS 8. AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT... Határátkelőhelyeinket naponta több tízezren veszik igénybe. Általában rövidebb a várakozási idő, mint régebben volt. Egyesek még így is elégedetlenek, ezt is sokallják, de inkább a vámosoktól, az útlevélellenöröktől félnek. Az ország elhagyására más utat választanak. így a zöldhatáron szolgálatot teljesítő határöröknek jócskán van munkájuk. Ezt bizonyítják az alábbi esetek is. Kétszer is csalódtak Négy bolgár állampolgár tanácstalanul állt a csehszlovák-német határátkelőhelyen. Nem volt beutazási engedélyük, így a németek nem engedték be őket. Gyorsan meghányták-vetették, mitévők legyenek, úgy döntöttek, ha már vissza kell térniük Bulgáriába, nem mennek üres kézzel. Márkájukat koronára váltották át, és szerszámot vásároltak érte. Úgy okoskodtak, hogy a magyar -csehszlovák határátkelőhely közelében először a zöldhatáron át magyar felségterületre viszik a csempészárut, ők pedig mint példás turisták átsétálnak az ipolysági határátkelőhelyen. Ahogy elgondolták, úgy < is cselekedtek. A baj csak az volt, hogy amikor visszamentek a csempészáruért, a helyszínen csehszlovák és magyar határőrök várták őket. A mintegy 9000 korona értékű csempészáruval együtt - ezúttal kísérettel - jöttek vissza Csehszlovákiába. Az illetékesek az árut lefoglalták, a négy személyt pedig kiutasították az országból, és útlevelükbe beütötték a bélyegzőt: három évig nem utazhatnak hazánkba. Számításuk nem vált be Két szovjet fiatal állampolgár nagy terveket szőtt arról, hogy milyen gondtalanul élnek majd Nyugaton, nem kell annyit gürcölniük mint odahaza, mindent megvehetnek, amit szemük szájuk megkíván. Hogy hogyan jussanak oda? Hamar elkészültek a tervvel: meglátogatják egyikük Zlínben férjnél lévő édesanyját. Két napot töltöttek nála, de a búcsúzkodás után nem a szovjet, hanem az osztrák határ felé vitt az útjuk. Éjszaka Ligetfalu térségében a zöldhatáron át is jutottak Ausztriába. Csakhogy ott a traiskircheni menekülttáborba irányították őket, és az ottani élet bizony nem tetszett nekik, másra vágytak. Gondoltak egyet s újra elindultak az egyszer már megtett úton, hogy visszautazzanak hazájukba. A csehszlovák határőrök éberségét ezúttal nem sikerült kijátszaniuk. Mint nemkívánatos személyeket kiutasították őket, vagyis huszonnégy óra alatt el kellett hagyniuk hazánkat. Odahaza talán eszükbe jutott az a közmondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon... De az is lehet, hogy újra próbálkoznak. Maguk sem tudták mit akarnak Az iglói rendőrségen nagy volt az ijedtség: öt gyerek tűnt el otthonról. A legidősebb 16, a legkisebb három évvel volt fiatalabb. Országos körözést rendeltek el, és a biztonság kedvéért a határőrséget is értesítették. Közben az öt gyerek Pozsonyban a Duna-parton parányi tűz mellett töltötte az éjszakát. Búvóhelyüket nappal sem hagyták el, figyelték a terepet. Amikor újra besötétedett, útjukat az államhatár felé vették. Elhagyták a ligetfalusi lakótelepet, majd letértek a közeli erdőbe, hogy a határörök észre ne vegyék őket. Libasorban lépkedtek, talán már azt tervezték, mit is csinálnak majd a határ túloldalán. A távolban észrevették a határköveket, szemük felragyogott, de akkor elvakkantotta magát Pavel Klavuňa Anry kutyája, s mint a mennydörgés, úgy hasította ketté az éj csendjét a kiáltás: Állj! A gyerekek egy pillanatra ijedten megálltak, majd ahányan voltak, annyi felé szaladtak. A határőrök azonban jól ismerték a terepet, és pár perc múlva a négy fiú ott állt előttük. Az ötödiket, a legkisebbet a kórók között a kutya találta meg. (gy végződött az öt fiú kalandja. Nehéz megmondani, mit is kezdtek volna a határ túloldalán a náluk talált késsel, katonai szuronnyal... Szorongatott helyzetükben könnyen követhettek volna el akár bűncselekményt is... Az öt fiatalkorú azóta már odahaza van, s megkapták a szülői „áldást". Az sem kizárt, hogy más határszakaszon újra megpróbálják tervüket véghezvinni. Nem maradt munka nélkül Érsekújvárból utazott a szlovák fővárosba. Bár nem koros, bűncselekmény elkövetéséért már kétszer ült börtönben. Tudta, hogy újra elítélték, s mivel a megadott időben nem jelentkezett, a büntetésvégrehajtó intézetben, országos körözést adtak ki ellene. Pozsonyban átsétált a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídon, majd a határ felé vette az útját, de a határőrök még az államhatár előtt feltartóztatták. Azzal érvelt, hogy munkanélküli és a szomszédos országban akart magának munkát találni. Az elkövetkező időben nem kell félnie attól, hogy nem dolgozhat, csakhogy felügyelet mellett... De hiszen megszokta ô már azt. S amíg ki nem szabadul, nem mehet az államhatár közelébe. Hogy azután mi lesz, arra csak ő maga tudja megadni a választ. a (németh) TURISTAKIKÉPZÉS Közismert, hogy a sátorosi határátkelőhelyet a gépjárműveken kívül a gyalogos turisták is igénybe veszik. Salgótarjánból a helyi buszjárat egészen a határra viszi az utasokat, innen pedig közvetlen csatlakozás van Losonc felé. Március elején legalább hatvanan érkeztünk Salgótarján felől az akkor éppen csekély forgalmú határátkelőre. A magyar vámellenőrök gyorsan és folyamatosan végezték dolgukat, de hiába siettünk volna a megállóban várakozó busz felé, a mieink nem mutattak különösebb hajlandóságot útleveleink kezelésére. Egyikük a személyautókat ellenőrizte, ketten tétlenül álltak és beszélgettek az épület tövében. Viselkedésük érthetetlen volt, hisz láttak bennünket, s azt is jól tudták, hogy szeretnénk elérni az autóbuszt. Tíz perc toporgás után a tömeg türelmetlenkedni kezdett. - Jöjjenek már, sietünk a buszra - hangzott egy-egy bátortalan megjegyzés. Az egyenruhások nem magyarázkodtak, csak néma pillantással jelezték, tudnak rólunk, de várjunk, még nem jött el a mi időnk, öt perccel a busz indulása előtt végre megmozdultak. Egyikük elénk lépett, elkiáltotta magát: - Sorakozó, álljanak kettes sorba! - kezével még a sorakozás irányát is megszabta. A tömeg megszeppent. A katonai kiképzésben nem részesült asszonyok és gyerekek először csak ímmel-ámmal reagáltak a felszólításra, de kiderült, hogy „parancsnokunk" nem tréfál, mert újra elkurjantotta magát. A tömeg gyorsan menetoszlopba rendeződött. Szerencsére „parancsnokunk" nem forszírozta tovább az ügyet, s nagylelkűen hozzálátott az útlevelek ellenőrzéséhez. Az izgalmaknak ezzel tulajdonképpen már vége is lett. Az a közel százméternyi futás, melyet kisebb csoportokban a megálló felé tettünk, javunkra vált, mert átsegített a stresszállapotunkon. A tanulság?... Talán csak annyi, hogy a korlátlan szabadságra egyelőre várnunk kell, mert itt-ott még találkozhatunk olyan önjelölt „őrmesterekkel", akik a maguk kis körletében, ha kedvük tartja, még glédába állíthatnak bennünket. LENDVAY TIBOR NEHÉZ HELYZETBEN A VÁGSELLYEI TRIKOTA KINEK KELL MA A CSIPKÉS KOMBINÉ?! Kombiné, kombiné, csipkés kombiné... hallatszik még mostanság is elég gyakran a milliós példányszámban terjesztett lakodalmas rock-kazettákról a „népiesch" sláger, amivel Lagzi Lajcsi megcsinálta a szerencséjét. Na, nem a kombiné gyártásával, hanem a közízlést meglovagló busás haszonnal terjesztett kazetták révén. De mit tegyen ezekben az inflációs időkben az inkriminált női ruhadarab hazai gyártója, ha az alamuszi férfiak nem fogadták meg szó szerint a nóta ajánlásait, és nem szaggatják szét szívük hölgye intim ruhatárának eme fent említett darabjait. Jobbik esetben a nóta refrénjének átdolgozott változatával hitegetheti dolgozóit, ami hevenyészett átköltésben esetleg így szólhat: Ne félj kislány, nem lesz baj, majd a segély betakar... De félre a tréfát. A kissé frivol bevezető ellenére jóval komolyabb, majdhogynem válságos a helyzet a Trikota állami vállalat 03-as számú vágsellyei üzemében, ahol egy híján 800-an dolgoznak. A valaha szebb napokat is megért fehérneműgyár eddig biztos megélhetést, jó kereseti lehetőséget biztosított a környék leányainak, asszonyainak. Mára azonban ez az üzem is a mindenhatónak kikiáltott piacgazdaság gyermekbetegségeit nyögi, a piaci mechanizmus nem egyértelműen meghatározott szabályainak összegabalyodott hálójában vergődik. - A hazai belső piac teljesen romokban hever, ezért kénytelenek vagyunk jelentősen visszafogni a termelést - állította az üzem megbízott igazgatónője, Viera Kerďová - Jelenleg jóformán csak a nyugati exportra gyártott termékek tartanak bennünket úgy-ahogy talpon. A Neckermann és Versand cégekkel, valamint a franciaországi megrendelőkkel kötött szerződések egy időre ugyan enyhítik szorító gondjainkat, a fennálló nehézségeket azonban teljes egészében hem oldják meg. Ez csak a hazai belső piac konszolidálása és az oroszországi export körül bizonytalanság megszüntetése után várható. Néha az az érzésünk, hogy a belső piac szétverése nem véletlen, valaki(k)nek az érdekeit szolgálja. A hazai kereskedelem ugyanis alig rendel tőlünk. Míg az előző években 3(W0 ezres tételekhez voltunk szokva, legutóbb Brünnben, a kereskedelmi tárgyalásokon az egész vállalat, hangsúlyozom, nem az üzem, számára csak ötnapi munkának megfelelő értékű szerződést sikerült nyélbe ütni. A kereskedelem privatizációja késik, a nagyraktárak rendszere felbomlóban van, a kereskedők között nagy a bizonytalanság, ezért nem rendelnek tőlünk árut. A hazai női fehérneműgyártás egyik fellegvárát a piac diktálta feltételek egyoldalú választás elé sodorták. A Trikotában tudatában vannak a helyzet komolyságának, ezért is készítettek egy minimális gazdasági programot, amely egyértelműen a fennmaradást, túlélést tűzte ki célul. Gyártási és kereskedelmi stratégiájukat is ennek a legfontosabb célnak rendelik alá. Nehezíti helyzetüket, hogy az eddigi Szovjetunióba irányuló export az idén már nem töltheti be a mentőöv szerepét, hiszen a hatalmas orosz felvevőpiac is a piacgazdálkodásra való áttérés béklyóiban vergődik, magyarán fogalmazva fizetésképtelen. - Ha sikerül elérnünk a vállalati programban megszabott 450 milliós árutermelési értéket, akkor a számítások szerint túlélhetjük ezt a rendkívül •kritikus időszakot - hangsúlyozta az igazgatónő. - Sajnos, a szovjetunióbeli gazdasági helyzet alakulása bennünket is érzékenyen érint. Tavaly vállalati szinten még 500 millió korona értékű áruról szóló előzetes megrendelésben bizakodtunk, az idén jó lesz, ha 150 millió megvalósul belőle. Ráadásul még az sem biztos, hogy partnerünk fizetni is fog. Az elmúlt években átlagosan 120-130 millió korona termelési értéket produkáló üzemben tavaly 21 milliós nyereséggel zártak, az idén azonban már egyértelműen a puszta túlélés a cél. Ez nem is csoda, hiszen megrendelések hiányában a meglévő kapacitásoknak csak mintegy 70 százalékát tudják kihasználni. A különféle átszervezések itt már nem segítenek. Radikális érvágásra van szükség. Az igazgatónő tájékoztatása szerint februárban a vállalat összes dolgozóját kénytelenek voltak egy hétre rendkívüli szabadságra küldeni, majd ideiglenesen áttértek a négynapos munkahétre... Mindezek ellenére nem kerülhetik el a legfájóbb érvágást, az üzem csaknem száz dolgozójától kénytelenek lesznek végleg búcsút venni. - Nincs más választási lehetőségünk, csak így vészelhetjük át ezt a kritikus időszakot. A létszámcsökkentéssel kapcsolatos teendőket megbeszéltük a szakszervezet képviselőivel is, sikerült az alapvető kérdésekben megegyeznünk. Elsősorban a korkedvezménnyel nyugdíjba vonulókkal csökkentjük a létszámot, ezen kívül azoktól is meg szeretnénk válni, akik folyamatosan nem teljesítik a normájukat. Viszont mindenképpen meg akarjuk tartani a jó dolgozókat, azokat a szakképzett lányokat, asszonyokat, akik több munkaművelethez is értenek, megbízhatók, minőségi munkát végeznek. Mert a szorító gazdasági és szociális gondok ellenére is bízunk abban, hogy a dolgok bizonyos idő múlva helyrerázódnak - vélekedett nem titkolt optimizmussal Viera Kerďová. Ami az előző gazdasági rendszerben szinte csodának számított, most a Trikotában valóság. Bármilyen gyártási profilukba illő igényt képesek és hajlandók határidőre kielégíteni. A magánvállalkozókkal is felvették, tartják a kapcsolatot. Bár az a 150-170 egyéni vállalkozó, aki náluk kis tételekben vásárol, nem biztosít jelentós bevételt. De a kis hal is hal, vallják. Nem marad más hátra, mint hogy továbbra is járják az országot, Kassától Liberecig, s folyamatosan keressék a megrendeléseket. A nem túl rózsás hangulat ellenére nincs pánikhangulat az üzemben. A kombiné-sztori pántjai jelenleg, úgy tűnik, a kereskedelem kezében vannak. Jó lenne hinni, hogy a szirupos nóta bevezetőben átköltött refrénjét nem lesznek kénytelenek dúdolgatni az üzem munkanélküli segélyre kényszerült dolgozói. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ MEGKÉRDEZTÜK MENNYIT KELL VÁRNI A TELEFAXRA? Sok-sok telefonállomás tulajdonosa alighanem felteszi a kérdést: ha már van készülékem, képes-e rajta keresztül a posta a korszerű távközlési hálózatba is bekapcsolni. És ha igen, mennyi idő alatt válhat valaki például a telefonvonalakon használható telefax-összeköttetés részesévé? Válaszért a pozsonyi Posta- és Telekommunikációs Igazgatóságra mentem. Robert Martinko igazgató: - Elsősorban pozsonyi érdeklődők akadnak. Igényüket aszerint tudjuk kielégíteni, hogy a város mely részén laknak. Ha Petržalkában, akkor részünkről akár két napon belül is megoldható a dolog. Abban a városrészben van elég szabad telefonközponti kapacitásunk. De rövid időn belül ugyanez lesz a helyzet a dévényújfalusi és a Dlhé diely lakótelepen is. Máshol - például az óvárosban, akárcsak a leterhelt telefonközpontok miatt vidéken - már hosszadalmasabb a kivitelezés, ha egyáltalán van rá mód. Készülékből is van elég, többfajta, különböző áron. A Canon, Axon és más márkájú telefaxok ára 50-től 250 ezerig terjed. Hogy ne csak egyetlen márka honosodjon meg nálunk, kereskedelmi üzemünk a kínálat bővítése gyanánt külön szerződést készül kötni a telefaxok szállítóival. így kívánják a második negyedévben gazdagítani a választékot. Szeretnénk Pozsonyban egy boltot nyitni, ahol az érdeklődők megrendelhetnék, megnézhetnék és esetleg meg is vásárolhatnák a beszerelésre váró telefaxot. (jmk) EGY SZEMINÁRIUMMAL KEZDŐDÖTT ÚJ SZÍNFOLTOK A LOSONCI NOVOP KÜLFÖLDI KAPCSOLATAIBAN A losonci Nógrádi Autójavító (NOVOP) állami vállalat is abban a cipőben jár, melyet a gazdasági átmenet szülte fizetésképtelen ügyfél és kereskedelmi partner húzott a lábára. A kifizetetlen számlák örvénye őket is magával ragadta, így akarva-akaratlan ők is belekerültek abban az ördögi körbe, mely oly sok eredményesen termelő vállalat életét keseríti az utóbbi hónapokban. A megoldásokat, a kiutat keresve ők nem a gazdaságilag megrogygyant - sok esetben csődbe jutott - hazai megrendelők, a szerződéseket felrúgó szállítópartnerek felé orientálódnak, inkább a külföldi partnerek és piacok felé tettek lépéseket. Eddigi tapasztalataik és kapcsolataik birtokában ezt eddig is tették, de lényeges fordulópontot jelentettek számukra a nemrég Losoncon lezajlott Agrocontakt és SommerceContakt nemzetközi részvételű szemináriumok. Mi is történt valójában? - Ezeket a szemináriumokat a magyarországi Euronet Betéti Társaság szervezte hazai partnerei és természetesen a meghívott vállalatok részére, de a szervezést és a házigazda szerepét mi vállaltuk - magyarázza Süle László, a NOVOP igazgatója. - Az egyiken mezőgazdasági, a másikon kereskedelmi szakemberek vettek részt Magyarországról, de az utolsó napra meghívtuk az üzleti kapcsolatok és a kooperációs együttműködés iránti szlovákiai érdeklődőket is. Nem egy esetben konstruktív tárgyalások folytak, reménykeltő megegyezések születtek, melyek például a mi esetünkben már konkrét formát is öltöttek. Az autójavító vállalat háza táján különösképpen örülnek az új fejleménynek. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeknél mutatkozó túltermelést napjainkban az állatállományok csökkentésével, a raktárkészletek kiárusításával igyekeznek ellensúlyozni. Egy autójavító vállalatnál mindez más formában jelentkezik. A megbízhatatlan és fizetésképtelen partnerek ma már nem kapják meg a járműveket, éspedig azért nem, mert a vállalat már nem akarja növelni a bankkal szembeni adósságterhét. Az energiahordozó-, alkatrész- és nyersanyagárak sem csökkenthetők aránytalanul, mert ez újból a csőd szélére sodorná őket. Bizony mostanság a kijavított, felújított tehergépkocsik és autóbuszok éppúgy, mint a különböző alvázra épített speciális járművek egész sora vár a gyár udvarán fizetőképes vevőre. Ezért is örült az igazgató és a vállalat jövőjéért aggódó vezetés a jól sikerült szemináriumi tárgyalások után hozzájuk bekopogtató fizetőképes ügyfeleknek. - Eddigi lengyel és magyar kapcsolataink a szeminárium után jelentősen bővültek. Ezek közül a leglényegesebbet említeném - a szolnoki Produker kereskedelmi vállalttal beindult üzleti és kooperációs tevékenységünket. Érdeklődtek a javítás utáni billenős és fix-platós teherautók forgalmazása iránt, de az alkatrészek és fődarabok szállítására is tettek konkrét üzleti ajánlatokat. Az új kocsik szervizelésére és javítására is volt igény részükről, nem beszélve a speciális felépítményű tehergépkocsikról. Mindez érdekel minket, és minden tételnél dollárelszámolású üzletek vannak kilátásban. A papírra vetett megegyezéseket már a második negyedévben konkrét lépéseknek, üzleti szállításoknak kellene felváltaniuk. Minden jel arra vall, ez be is következik. A losonci NOVOP esete példaértékű lehet arra, mire jók a munkajellegű szemináriumok, a külföldi kapcsolatteremtés és a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés. Természetesen a teljes bizonysággal még nem mondhatjuk, hogy ezzel megoldódott a losonci autójavító ötszáz fős kollektívájának helyzete, hiszen a kintlévőségnek hiánya így is érezteti negatív hatását. Egy azonban bizonyos, az igazgató azért derülátó, mert tapasztalt szakember és látja, „érzi" az új kapcsolatok perspektíváit. POLGÁRI LÁSZLÓ