Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-02 / 77. szám, kedd

INTERJÚ MIT HOZ A JÖVŐ A PRIORNAK? HIÁNYZIK A KONKURENCIA • KI EMELI AZ ÁRAKAT? • A TERMELŐ IS KÍNÁL A nyitrai Priorban is véget vetett az árliberalizáció a nagy bevásárlásoknak, napjainkban egyre többen csak nézelődnek, vajon mennyivel emelkedett az egyes cikkek ára. Az elárusítók kiegyensúlyozottabbak, vagy ez talán csak látszat? Hogyan élnek az áruház dolgozói, mi okozta a legtöbb gondot a vezetésnek? - fordultunk Tibor Koubek igazgatóhoz. - A belpiacot, s ez természetesen a mai áruházunkra is vonatkozik, elsősorbari az jellemzi, hogy a fogyasztói kereslet nagymértékben megváltozott. Főképp az élelmiszert, napi használati cikkeket vásárolnak. Kereskedelmi tevékenységünket befolyásolja az iá, hogy a nagykereskedelem még mindig nincs leválasztva a kiskereskedelemtől, ez csupán a transzformációs törvény elfogadása után várható. Tárgyalásaink során viszont azt tapasztaljuk, hogy némely nagykereskedelmi raktár megpróbál elrugaszkodni, és önálló kereskedelmi tevékenységet folytat. Van, amely továbbra is szigorúan ragaszkodik saját vállalataihoz, üzemeihez és azokat részesíti előnyben. Ezzel csak „erősítik" az árliberalizáció következményeit. Nem tartják meg az árakról szóló törvényt sem, hisz a számviteli nyilvántartásukban továbbra is a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi ár illetve az árrés szerepel. Nekünk pedig nincs más lehetőségünk, mint elfogadni ajánlatukat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mi értékesítési áraink semmiképpen sem lehetnek magasabbak - hisz ez logikátlan volna - csak az árak csökkentésére marad módunk. -A kereskedelmi szervezeteket viszont sokan azzal vádolják, hogy ők srófolják fel az árakat... , - Szerintem a vád teljesen alaptalan. Hisz Nyugaton természetes, hogy a kereskedelem harminc százalékos árréssel dolgozik. Mi átlagosan 16,5 százalékos árréssel számolunk, de mértéke árufajtánként változik. Azt is el kell mondanom, hogy ugyanúgy mint gazdaságunk egyéb területein, nálunk is emelked-' tek a költségek, mégpedig 13-14 százalékkal. Míg tavaly szeptemberben 6 százalékos kamatot fizettünk az árukészletért, nem nehéz kiszámítani, hogy a jelenlegi 22 százalékos kamat mit jelent a milliós nagyságrendű készletek esetében. Ezeket a pluszkiadásokat valamiből fedeznünk kell. Erre két módszer lehet: felemeljük az árrést, vagy pedig gyorsítjuk az áru forgását. Az előző az egyszerűbb, az utóbbi viszont elsősorban a lakosság vásárlóerejétől függ, és az, meg kell hogy mondjam, csökken. Előreláthatólag a lakásépítés üteme lelassul, ami azt jelenti, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma is visszaesik. - Mit tehetnek ebben a helyzetben? -A készleteket a lehető legalacsonyabb szinten kell tartanunk, maximálisan figyelni kell az áru forgására és nagyon körültekintően kell végeznünk a piackutatást. A korábbinál pontosabban kell nyilvántartanunk a fogyasztók igényeit, hogy minél rugalmasabban tudjunk reagálni a változásokra. Elképzeléseink megvalósítása még mindig számtalan akadályba ütközik, hiányzik a műszaki felszereltség, a számítógépek, melyek segítségével napra, sőt órára kész információink lehetnének. -A kereskedelemnek az a feladata, hogy összekapcsolja a gyártót a vásárlóval. Ez a közvetítő szerep nem könnyű... - Valóban így van. A kereskedelemtől elvárják, hogy nyomást gyakoroljon a termelőre, tolmácsolja a fogyasztók kívánságait. Amíg egyegy gyártó monopolhelyzetben van, lehetetlen ezt megvalósítani Szerintem éppen ezért kellett volna először a gyártást demonopolizálni, ugyanis csak akkor alakulhat ki konkurencia, ha választhatunk a szállítók közül. Vegyük például az elektronikát. Semmi változást nem eredményez a behozatal, mert az importtermékek árai az érvényes előírások miatt túlságosan magasak. A hazai monopolgyártó kínál egyedül olcsóbb cikkeket. -És a kisprivatizáció, illetve a gyártók saját termékeinek az árusítása sem segíti elő a konkurenciát? - A kisprivatizáció talán hoz némi fordulatot. De az a „kereskedelem", amely az áruházunk környékén folyik, tehát hogy a gyártók tehergépkocsikról kínálják termékeiket, aligha nevezhető megoldásnak. Az természetes, hogy az ilyen árusítás kevésbé költséges mint a fűtött, kivilágított áruház üzemeltetése, de kérdés, hogy ez a mód elfotjadható-e. Sehol a világon nem szorgalmazzák az ellátás ilyen formáját, és remélem nálunk is csak egy rövid, átmeneti időszakban lesz vonzó a fogyasztók számára. - Ezek szerint még mindig tehetetlenek a gyártókkal szemben? - Ez azért túlzás. Eddig előnyös volt a termelőnek, ha egy-egy alkalommal nagy tételben szállított. De már elmúlt az az idő, amikor például a téli cikkeket nyáron vettük meg és fél évig mi raktároztuk. Ezen változtatnunk kell, az árubeszerzést éppen a készletek csökkentése miatt körültekintőbben kell végezni. De pozitívum is fellelhető már a szállítókkal való kapcsolatunkban. Amire korábban nem volt példa, most már előfordult, hogy a gyártó kínálta fel termékét. Magunk is igyekszünk kezdeményezni, kereskedni. Addig viszont, amíg nincs saját hitellehetőségünk, az előírások kötnek bennünket, hátráltatnak. -Ez azt jelenti, hogy önállóak szeretnének lenni, kiválni a Prior áruházláncból? - Már kértük az állami vállalatból való kilépésünket. Egyelőre nem született döntés, az viszont biztos, hogy a nyugat-szlovákiai Prior áruházak szervezeti felépítése megváltozik'. Létrehozták a Priorok nagykereskedelmi bázisát, hogy ez mennyire lesz hasznos számunkra, azt majd idővel meglátjuk. Azt már most tudjuk, csak akkor lesz igazán lehetőségünk bizonyítani, ha önálló jogi személyek leszünk. Az áruházat - bármilyen formában működik rjjjajd - színvonalas bevásárlóközpontként akarjuk működtetni. DEÁK TERÉZ MÁR AZ IDÉN: ÖT HÉT SZABADSÁG A SLOVNAFTBAN LÁTOGATÁS EGY AMERIKAI RENDORAKADÉMIÁN MEGSZABADULNI A RÉGI BEIDEGZŐDÉSEKTŐL... Az egyre növekvő bűncselekményeknek nem egyszerű gátat vetni. A belügyminisztérium illetékes dolgozói a rendőrség átszervezésén, továbbképzésén és az új egységek kialakításán kívül (pl. lovasrendőrség) a külföldi demokráciákban honos módszereket és jól bevált tapasztalatokat is igyekeznek átvenni, és honi körülményeink közt hasznosítani. Ebből a célból egy 19 fős rendőrtisztekből álló csoport háromhetes egyesült államokbeli tanulmányúton vett részt. A tengerentúli portya részleteiről az egyik résztvevőt, Ján Černý őrnagyot kérdeztük. Süllyedő gazdaságunk vállalati hajóin pillanatnyilag tán a legnagyobb terhek egyike a foglalkoztatottság megőrzése. Ha apadni kezd a gyár felvevőpiaca, csökken fizetőképessége, mentőövként máris az elbocsátásokhoz folyamodnak. De nem mindenhol. Például a pozsonyi Slovnaftban a vezetés és a szakszervezet megállapodásaként hároméves kollektív szerződésbe foglalták, hogy az idén minden alkalmazottukra vonatkozóan - mert néhány üzemegységben már a 35 óránál tartanak - áttérnek a 38 órás munkahétre és az öthetes szabadságra. Jozef Cimbora vállalatigazgató szerint ennek csak egyetlen feltétele van: keresniük kell erre a többletkiadásra. S ha meglesz a pénz, nem okozhat gondot a megérdemelt bér és a pluszszabadság kifizetése. (jmk) • Hogy jött létre ez a nem mindennapos út? - Az amerikai belügyminisztérium meghívására utaztunk el. Jómagam egy sokkoló telefonhívás révén szereztem tudomást erről az útról. Felettesem minden különösebb bevezető nélkül megkérdezte, volna-e kedvem egy USA-beli szolgálati úthoz? A meglepetéstől néhány másodpercig szólni sem bírtam. Csak akkor hittem el, hogy igazán utazunk, amikor gépünk a levegőbe emelkedett. Az előzetes információk alapján mindössze annyit tudtunk, hogy az ottani városi járőrszolgálat (urban patrol) munkamódszereivel fogunk ismerkedni. • Melyik államba szólt a meghívás? - Louisianába, pontosabban e déli állam fővárosába, Baton Rougebe. De egy rövid időt New Yorkban és Atalantában is töltöttünk. • Az első benyomások, élmények? - Késő este érkeztünk az említett város rendőrakadémiájára. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a korszerű központ nincs bekerítve, nem őrzik, a kapunál hiányzik a nálunk szokásos ügyeletes. Kalauzunk'szobáinkba vezetett, megmagyarázta, miként kell működtetni a klimatizációt és magunkra hagyott. Másnap alaposan körülnéztünk és megcsodáltuk az uszodával, tornateremmel, erősítőközponttal, sportpályákkal felszerelt újoncképzőt, vagyis a kadétiskolát. Szorgalmasan fényképeztük a számítógéppel és radarral felszerelt gyors rendőrautókat és már aznap megkezdődött az estig tartó foglalkozás, melyet vendéglátóink elméleti és gyakorlati részre osztottak. • Miben különbözik az említett rendőrakadémia egy hasonló honi intézettől? - A felszerelésen kívül talán szigorúbbak a követelmények a felvételnél. Átlagban csak minden nyolcadik jelentkező tesz eleget az elvárásoknak. És még egy érdekesség. Míg nálunk a felső korhatár 35 év, ott nincs ilyen korlátozás. Gyakorlattag tehát akár egy 40, vagy még idősebb jelentkező is lehet újonc. A potenciális hallgatók, ha úgy kívánják, a gyakorlatban is megismerkedhetnek a rendőri munkakörrel és a különböző akciókban szerzett tapasztalataik alapján eldönthetik, kitartanak-e elhatározásuk mellett vagy sem. Ez nagyon jó módszer, mert sokan elsősorban a romantikát/'kalandot keresik a munkában. A valóság rendszerint sokkal prózaibb. • Miből állt a csehszlovák csoport elméleti oktatása, illetve gyakorlati kiképzése? - A kettő szorosan összekapcsolódott. Amiről a tapasztalt, több országból érkező előadók beszéltek, illetve, amit videofelvételeken demonstráltak, azt hamarosan az ,.élet sűrűjében" is megismerhettük. Részt vettünk néhány akcióban, egyik kollégánk még egy gyilkosság kivizsgálásánál, illetve a tettes letartóztatásánál is „asszisztált". A gyakorlati kiképzés keretén belül a lőtérre is kivitték csoportunkat. Vendéglátóink kissé furcsállták, amikor bemutattuk nekik a nálunk évtizedek alatt meghonosodott ún. olimpiai éleslövészetet (csípőre tett kézzel álló célpontra lőni). Amerikai kollégáink a legkülönfélébb helyzetekből, akadályok és zavaró körülmények közt tüzelnek a célpontra. Ez nem öncélú gyakorlatozás. Elmondták, nem egy esetben az marad életben, aki gyorsabban rántja elő fegyverét és pontosabban céloz. Ott-tartózkodásunk során több fegyvernemet is kipróbáltunk és az utolsó napokban már elég jól belejöttünk az említett „vadnyugati" lövőgyakorlatokba, eredményeink sokkal jobbak voltak, mint kezdetben. • Polgáraink zöme az amerikai rendőröket csak a San Francisco utcáin, a Miami vice, és hasonló tévésorozatokból ismerik. Mennyire reálisak ezek az alkotások? - Ez bennünket is érdekelt, és mindjárt az első napon, amikor megtudtuk, hogy egyik előadónk Miamiból jött, feltettük neki e kérdést. A válasza az volt, - és erről hamarosan magunk is meggyőződhettünk -, hogy az említett sorozatok aránylag hűen tükrözik a valóságot, persze, azzal a különbséggel, hogy a filmekben az eseményeket alaposan összesűrítik. • Amerikában készített felvételein rendőrnők is láthatók. Milyen feladatkört látnak el? - A mi kolléganőinktől eltérően nemcsak az egyenruhájuk ízlésesebb, de tekintélyük is jóval nagyobb. Munkakörük semmiben sen különbözik férfi társaikétól. Ugyanolyan erélyes a fellépésük, ugyanolyan jól bánnak a fegyverrel is, s a kormánykerék mögött sem vallanak szégyent. Az egyik este séta közben egy forgalmas hatsávos úton a zebrán kívül mentünk a túloldalra és pont egy rendőrnő karjai közé futottunk. A rendőrakadémia fényképes belépője megmentett a büntetéstől. Élve a lehetőséggel, kérdezősködni kezdtünk, de mielőtt választ kaptunk volna, a hölgy szolgálati Chevroletjében levő adó egy betörést jelentett, s így az egyenruhás nő azonnal a helyszínre sietett. Amikor másnap csodálkozva kérdeztük, hogy lehet az, hogy egy nő éjjel egyedül szolgál, vendéglátóink csodálkoztak, hogy mi ilyesmin csodálkozunk. • Az amerikai közbiztonságról szóló hírek már évtizedek óta eléggé félelmetesek. Valóban ennyire kedvezőtlen a helyzet? - A propaganda olykor túloz, ám tény és való, hogy a bűnözés aránya az USAban magas. A legtöbb gondot a kábítószer okozza. Ezzel a tényezővel azonban - s erre amerikai kollégáink is felhívták figyelmünket - előbb-utóbb mi is szembetaláljuk magunkat. • Mit tudnak, akarnak majd hasznosítani az amerikai tapasztalatokból? - Elsősorban - és erre nem kell anyagi fedezet sem - változtatni szeretnénk rendőreink gondolkodásmódján, filozófiáján. A tengerentúlon az első percektől fogva azt sujkolják a kadétokba, hogy ők a polgárokért vannak, az ő érdekükben dolgoznak, elsőrendű feladatuk a lakosok védelme, biztonsága. Ha valaki egy őrsre telefonál, ezt hallja: Itt a rendőrség, mit tehetünk önért? Hát valahogy így képzelem el a helyzetet nálunk is. A hatékony rendőri munka alapvető feltétele a polgárokkal való jó kapcsolat. Arra törekszünk tehát, hogy rendőreink megszabaduljanak a régi beidegződéseiktől, ne fennhéjázva, fölényeskedve beszéljenek, viselkedjenek a polgárokkal, legyenek segítőkész, szívélyes, de nem elnéző partnerei a civileknek és szükség esetén határozottan, keményen, de törvényes keretek közt lépjenek közbe. ORDÓDY VILMOS 1991. ÁPRILIS 2. A PAXTOUR A HÍVÓK SZOLGÁLATÁBAN ZÁRÁN DOKUTAKAT, ÜDÜLÉSEKET SZERVEZNEK Az elmúlt évben sok új utazási iroda létesült, vonzónál vonzóbb utakat kínálnak a világjáróknak. A Paxtour utazási iroda is közéjük tartozik. Amint azt Cmorej Gyula kereskedelmi menedzser elmondta, nagyzoló, ámulatba ejtő reklámok nélkül, színvonalas szolgáltatásaikkal, jó programokkal és elérhető árakkal próbálnak helytállni a konkurenciában. - Miben különböznek a többi irodától? - Mivel a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői megértéssel fogadták, illetve támogatták kezdeményezésünket, és a mozgalom égisze alatt működünk, ezért elsősorban a hívőknek szervezünk utakat a hazai és külföldi zarándokhelyekre, oda, ahová korábban nemigen juthattak el. - Mely búcsújáró helyekre utazhatnak önökkel? - A hazaiak közül megemlíthetem Velehradot, Mariankát, Šaštínt, Nyitrát, Staré horyt, Lőcsét, Litmanovát. Határainkon túlra is szervezünk utakat. Minden szombaton indítunk autóbuszt Mariazellbe, ahol a gyönyörű környezetben levő zarándokhelyen szentmisén vehetnek részt a hívők. Bécsi utunk során megtekinthetik a Szent István dómot. A németországi Altöttinget nemcsak a hazai hívők keresik fel, KözépEurópa számos országából érkeznek oda zarándokok. A város gyönyörű egyházi emlékeiről is híres. Bizonyára sokak számára lesznek vonzóak a Czestochowába - a leghíresebb lengyel zarándokhelyre szervezett útjaink. Ügyfeleink hétnapos kirándulást tehetnek Lurdba és Andorrába is. A Szűz Mária megjelenéséről híres jugoszláv Medzsegurieba ötnapos út keretében hívjuk az érdeklődőket. A korántsem teljes felsorolás végén még egy attraktív, nem mindennapi eseményt tartalmazó utat említenék meg. Olaszország nevezetességeinek - elsősorban egyházi emlékeinek - megtekintésén kívül Vatikánban a Szent Atya fogadja csoportjainkat. - Ez azt jelenti, hogy kizárólag a hívőknek szerveznek utakat? - Nem, tengerparti üdülések - Jugoszláviában, Olaszországban -, de párizsi, isztambuli vagy Benelux államokbeli és ciprusi utak is vannak kínálatunkban. - Visszatérve még a zarándokutakhoz: ismertetőjükben az szerepel, hogy szlovák nyelvű istentiszteleten vehetnek részt a hívők. A mi olvasóink pedig magyarok... - Nem jelent különösebb gondot, ha az egyházközségek által megrendelt utakon ilyen igény felmerül. Nem ütközik nehézsébe annak megszervezése, hogy a helyszínen magyar ajkú pap celebráljon misét. - Számos zarándokhely van Magyarországon, oda is szerveznek utakat? - Ha igény lesz rá, természetesen. Gondoltunk például Pannonhalmára, ahol a híres, gyönyörű orgonahangversenyeken vehetnének részt az érdeklődők, de más helyekre is szívesen elvisszük a hívőket. - Rövidesen sor kerül a pápa magyarországi látogatására... - Természetesen ezt az alkalmat sem hagyjuk ki. Erre a nagy eseményre is felkészül a Paxtour. - Dél-Szlovákiában milyen az érdeklődés irodájuk iránt? - Sajnos, nem olyan, mint szeretnénk. A pozsonyi központon kívül Besztercebányán és Humennében van és Trencsénben lesz irodánk. Dél-Szlovákiában elsősorban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom klubjaival vennénk fel szívesen a kapcsolatot. Azt hiszem, jó szolgálatot tennénk a mozgalom tagjainak, támogatóinak, örülnénk, ha felkeresnének. Igényeiket akár azt, hogy magyar idegenvezetővel utazzanak, és a többi kérésüket is, megpróbáljuk kielégíteni. D. T.