Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-05 / 80. szám, péntek

1991. ÁPRILIS 5. lő/szó. HAZAI KÖRKÉP HÉTFŐTŐL MINDENÜTT BEMUTATJUK A MEĎIAPRINT-KAPA VÁLLALATOT, AZ ÚJ SZÓ ÚJ TERJESZTŐJÉT Jó hírrel szolgálhatunk az Új Szó olvasóinak. Április 8-tól nemcsak a Postai Hírlapterjesztő Vállalat (PNS) terjeszti lapunkat, hanem a Mediaprint-Kapa osztrák-csehszlovák érdekeltségű vegyesvállalat is. Partnereink azt ígérik, hogy a keresletnek megfelelően az egész ország területén, tehát Szlovákiában és Csehországban is megvásárolható lesz napilapunk. Hogy új terjesztőnk mennyiben tud eleget tenni a vállalt kötelezettségeknek, arról kérdeztük Pavel Pavlikot, a vállalat szlovákiai kereskedelmi igazgatóját. • Mennyiben jelent vállalatuk konkurenciát a PNS-nek? - Én inkább úgy fogalmaznék: kölcsönösen kiegészítjük egymás tevékenységét. A PNS-szel ellentétben mi külföldi folyóiratok, színes magazinok nagybani terjesztésével is foglalkozunk. Vállaljuk továbbá a szlovákiai napilapok csehországi, illetve a cseh nyelvű lapok szlovákiai árusítását, terjesztését. Napilapjukat elsősorban Szlovákiában a magyarlakta vidékeken kívánjuk terjeszteni, ahol felméréseink szerint lényegesen magasabb az Új Szó iránti kereslet, mint a kínálat. Kisebb terjedelemben természetesen eljut a lap a másik köztársaságba is. Üzletpolitikánkból eredően különös figyelmet szentelünk majd az üdülővárosoknak, turistaközpontoknak, kirándulóhelyeknek és gyógyfürdőknek, ahol magyar ajkú vendégek is megfordulnak. • Eddig olvasóink gyakran panaszkodtak arra, hogy egyes városokban a standokon már a kora délelőtti órákban elfogyott az Új Szó, s a posta, illetve PNS nem igazán rugalmasan reagált a keresletre ... - A Mediaprint-Kapa a nyugateurópai terjesztővállalatok gyakorlatát alkalmazza. Ennek ez a lényege, hogy standjainkon az általunk terjesztett napilapok az egész nap folyamán kaphatók, tehát zárás előtt is, s a hetilapoknak és a magazinoknak pedig mindaddig a pultokon kell lenniük, amíg nem jelenik meg a következő szám. A számítógépes adatfeldolgozás és a napi kétszeri szállítás lehetővé teszi, hogy rugalmasak legyünk. • Mi a garancia arra, hogy a Mediaprint-Kapa kioszkjaiban jól látható helyre kerül az Uj Szó, s nem a legeldugottabb polcra? - Más terjesztővállalatok gyakorlatával ellentétben mi anyagilag érdekeltté tesszük munkatársainkat, így az újságárusokat is, hogy minél jobban növeljük a forgalmat. Szerintünk a legjobb garancia az anyagi motiváció. Hétfőtől tehát az Új Szót is terjeszti a múlt év tavaszán alapított vállalat, amely azóta saját disztribúciós hálózatot épített ki. A Mediaprint-Kapa jelenleg több mint 800 árust, 156 kioszkot, 93 alkalmi árusítóhelyet, szerződéses alapon 27 üzletet és áruházat, illetve 50 szállodát lát el külföldi és hazai újságokkal, folyóiratokkal. G. A. VISSZHANG Ml LESZ A „POLGÁRI SZERTARTÁSOKKAL"? VISSZA A19. SZÁZADBA? Már annyiszor elmondtuk és leírtuk, hogy a tőkének nincs lelkiismerete, meg hogy a vállalkozás öntörvényei nem viselik el az érzelgősséget, továbbá jó szótehetségü műsorvezetők és ügyeletes közgazdász zsenik már annyi televíziós kerekasztalt lebonyolítottak, annyi legtöbbet ígérő politikussal volt már szerencsénk találkozhatni, hogy már-már el is hittük, hogy a munkanélküliség tulajdonképpen nem is olyan rossz, mint ahogy híresztelik... Már-már el is hittük. Egészen addig, amíg csak elméletben beszéltünk róla. Tavaly ősszel azután országszerte néhány ezren felmondást kaptak, amelyben közölték az érintettekkel, hogy január elsejétől többé nem tartanak igényt a munkájukra. Ez év első negyedében pedig tízezrek veszítették el munkahelyüket, további százezreknek pedig naponta összerándul a gyomra, mert őket elbocsátás fenyegeti. Tegnap Pozsonyba utaztam, és stoppolt egy férfi. Megálltam, beszállt, megköszönte, elbeszélgettünk. Megtudtam: dolgozik, vállalata a csőd szélén áll, nem tudja, mi lesz holnap. A betongyár előtt kiszállt, néhány szót még váltottunk, és mielőtt búcsút intett volna, belenyúlt a táskájába, újságpapírból két karaj kenyeret bontott ki. „Nézze - mondotta - mostanában zsíroskenyeret hordok vacsorára Ha pedig reggeli műszakban vagyok, akkor ebédre. Igaz, még működik az üzemi konyha, de drágább lett. Nem sokkal, de már azt sem bírom kifizetni. így marad a zsíroskenyér." Nem kérdeztem meg tőle, miért nem megy be a gyárigazgatóhoz és miért nem csap az asztalra. Semmit sem kérdeztem tőle, mert tudom, hogy nem divat manapság igazgatói irodába berontani, ott íróasztalt feldönteni. Nem divat fizetésemelést követelve kilépéssel fenyegetni a munkahelyi elöljárót, mert könnyen azt mondják manapság az önérzeteskedő munkásnak, hogy fel is út, le is út. Mostanság mindig kéznél van néhány ok az elbocsátásra. Vajon mit szólna Václav Klaus ahhoz, hogy én az imént annak a betongyári munkásnak a zsíroskenyér-ebédjével érveltem a „következetes gazdaságátalakítás" némely nehezen megszokható túlkapásaival szemben? Valószínűleg azt mondaná, hogy az ilyen érvelésnek semmi köze a logikához, kifogásolhatná, hogy ez egyedi eset, sőt, valószínűleg az lenne a legsúlyosabb érve, hogy hajlamos vagyok a populizmusra, tehát az olvasó szája íze szerint írok. Van ebben némi igazság. Befolyásol a közhangulat, így nem tudok lakodalmi légkörről tudósítani, ha egyszer csapnivaló igen sok helyen nagyon sok ember közérzete. Hogy radikálisan végre kell hajtani a gazdaságátalakítást, az általános helyeslésre talált. Éppen a napokban mutatták ki egy szociológiai felméréssel, hogy Szlovákiában - noha a jövedelmek szerényebbek a csehországiaknál - a lakosság nagyobb megértéssel viseltetik az anyagi megpróbáltatások iránt, mint a történelmi országrészekben. Az ugyanolyan jövedelműek közül Szlovákiában sokkal kevesebben vallották, hogy (lefelé) már átlépték a szegénységi küszöböt. Ebben az is valószínűleg szerepet játszik, hogy Dévénytől keletre még frissebbek a szegénység-élmények. A gazdaságátalakítás szerény eredményeinek okait kutatva felfelbukkan egy tényező, amelynek valószínűleg meghatározó befolyása lesz mind a reforrrAöznép általi fogadtatására, mind a gazdaságátalakítás eredményeire, főképp ha nem sikerül viszonylag rövid időn belül érezhető javulást elérni a gazdaságban. Egy aránytalanságról van szó, amelynek az a lényege, hogy miközben a reformot gazdasági és műszaki szempontból az ezredforduló, sőt, a 21. század igényeinek megfelelőre tervezik, addig a folyamat kétségtelenül legfontosabb tényezőjét, az élő munkaerőt 19. századi módszerekkel „kezelik". így történik a létszám-racionalizálás, így a működő munkaerő anyagi javadalmazása, de ez jellemző arra is, ahogy elhanyagolják az elbocsátások miatt tétlenkedők átképzését. Ma egy munkahelyi vezető hányavetibben beszél a munkásokkal, mint a két világháború közötti időszakban. Ez is visszalépést jelent a múlt század felé. Hasonló visszalépés az is, hogy ha manapság kivonul néhanapján „őfelsége a munkásosztály" az utcára, Zágrábtól Rigáig és Pozsonytól Bukarestig rút nacionalista beütései vannak az ilyen tüntetéseknek. Megmozdulásaink inkább az eredeti tőkefelhalmozás időszakát idézik mint a 21. századot. Naponta tapasztaljuk, hogy Klausék megfeledkeztek erről a diszproporcióról. Ha nem korrigálják emberszabásúra elképzeléseiket, sokba kerülhet ez valamennyiünknek. TÓTH MIHÁLY HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN TÖBB LESZ AZ ELEKTRONIKA VASÁRNAP KEZDŐDIK A E5RŰNNI KAVALKÁD Április 7-én, vasárnap reggel 9 órakor nyitja kapuit a brünni vásárvárosban - immár 22. alkalommal - a Fogyasztási Cikkek Nemzetközi vására. A kiállítók részéről megnyilvánuló érdeklődés hűen tükrözi a gazdaságunkban beindult alapvető átrendeződést. A korában létező nagy gazdasági egységek mára szétestek, így míg tavaly mindössze 170 hazai kiállító mutatta be termékeit, az idei évre a közben elmélyülő gazdasági válság ellenére ez a szám 300 fölé emelkedett. Megváltozott a kiállítás jellege is. A ruha-, bútor- és a sportszergyártó ipar részvétele a hagyományosnál kisebb, ezzel szemben jelentősen megnőtt például az elektronikai cikkeket gyártó vállalatok részaránya. • Alapvető átrendeződés ment végbe a külföldi kiállítók között is. A hagyományosan nagy részvétellel jelen levő KGST-országok közül csak Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia képviselteti magát a korábbihoz hasonlítható mértékben. A szovjet vállalatok által igényelt terület a korábbinak még a tíz százalékát sem éri el, a többi pedig egyáltalán nem vesz részt a vásáron. Ezzel szemben viszont eddig soha nem tapasztalt érdeklődés nyilvánul meg a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok részéről. A legnagyobb természetesen a német részvétel. Valószínűleg érdekes színfoltot jelentenek majd a feltörekvő távol-keleti országok ki-, állításai. A vásár április 11-ig tekinthető meg. -tlMEGTÖRT A JÉG ÁPRILIS 3-ÁTÓL FÜGGETLEN TÉVÉADÁS Hosszas tárgyalások és huzavonák után úgy látszik, megtört a jég. Prágában beindult az első független televíziós adás, az NTV (Nezávislé televízni vysílání). Aki a 21, 29 vagy az 53-as csatornát választotta, bizonyára nem bánta meg. A Csehszlovák Televízió első konkurense az adás indulásakor bejelentette: „A politikai kultúra, a demokrácia, a vélemény szabadsága mellett a tisztességes, megalapozott információ hordozói kívánunk lenni". Pérsze, nincsen rózsa tövis nélkül. Mint ezt egy jól értesült kollégától megtudhattam, a frekvenciák körüli bonyodalmak korántsem értek véget. Ami az NTV adminisztratív, hivatalos engedélyezését illeti, az adó tulajdonképpen egyelőre „feketén" sugároz. Az engedély a mai napig nem érkezett meg. Ennek ellenére további rádió- és televízióadások csak gazdagíthatják a publicisztikai és a művészeti palettát. Számunkra nem marad más, mint hasonló adásokra várni Szlovákia területén is. (szá-) KUPUSZINAIAK ABAÚJSZINÁN A Kassa melletti Abaújszina neve a Rozmaring népi táncegyüttes jó hírnevének s nem utolsósorban a nemzetközi békemaratonnak köszönhetően tájainkon csaknem mindenki előtt ismert, nem így a másik Szina - Kupuszina. Persze a Balkántól Zágrábig ők az ismertebbek, söt a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népi tánccsoportját Magyarországon és Svájcban is sokan a szívükbe zárták. Ez a vajdasági magyar művészegyüttes gyakran szerepel a televízióban és a rádióban, s az eddig megjelent két hanglemezük is nagy tetszésnek örvend. Szlovákiai vendégszereplésre viszont most érkeznek először. A kupuszinai lakodalom című műsorukat az abaújszinai kultúrházban pénteken 19 órai kezdettel mutatják be. Szombaton ugyanezt a műsorukat Bódvavendégiben adják elő. (-szák) 1991. március 27-én az Új Szóban ez a kérdés volt az egyik írás címe. A sorokból nem tudtuk meg, hogy a polgári ügyek testületei hol és mikor tanácskoztak erről, az viszont kiderült, hogy az írás szerzője nem lát tisztán ebben az ügyben. A fogalmakat, az összefüggéseket nem érti, a katolikus egyházat pedig kifejezetten támadja. A szertartás ilyen értelemben elsősorban vallási fogalom. A polgári életben való alkalmazása megfelel annak a tendenciának, amely magára a polgári ügyek testületére jellemző: kiszorítani, majd helyettesíteni az egyházi szertartásokat. A „polgári szertartások", amelyek összeállításán kínosan ügyelnek arra, hogy a beszédben, versben, énekben még csak utalás se legyen a vallásos hitre, az internacionálé viszont rendszeresen elhangzik, valóban csak az ateista „állami kultúra" részét képezik, a nemzet kultúrájához semmi közük. Tisztázzuk a dolgokat sorjában: 1. „Az 1953-tól működő testületek a marxista ideológia alapelvei szerint búcsúztatták az elhunytat, köszöntötték az újszülöttet" - ismeri el a testületek szlovákiai titkárságának vezetője. Az az állítása azonban, hogy az utolsó évtizedben a műsor, a beszéd ideológiamentes, emberközpontú volt, nem felel meg a valóságnak. Erre bizonyítékaink vannak. Sőt, a testületek aktivistái az utóbbi években az egyházi temetéseken is megjelentek, rákényszerítve „szolgálatukat" a hívő polgárokra. Ennek ellenkezője viszont soha nem fordult elő. Pusztán polgári temetések, névadók, házasságkötések, köszöntések alkalmával az egyház nem ajánlotta, nem ajánlhatta fel szolgálatait. 2. A katolikus egyház nem a testületek megszüntetését szorgalmazza, hanem tagjait, a hívőket tájékoztatja a jogokról és a kötelességekről. Az élet nagy fordulói, a születés, az esküvő, a halál alkalmával az egyház immár kétezer éve ott áll hívei mellett, „örül az örvendezőkkel, sír a sírókkal". Erre joga van ma is. A hívőnek pedig joga és kötelessége az egyház szolgálatát kérni. Aki ezt megteszi, ezzel hitét is megvallja. Aki elutasítja, az a hitét tagadja meg. Az erről szóló pásztörlevelet, amelyet 1990. július 15-én olvastak fel minden katolikus templomban, a Szlovák Püspöki Kar írta, nem csupán Ján Sokol érsek. 3. A demokráciában az állampolgárnak joga van szertartást választani. Választani! - de nem összekeverni! (A katolikus egyháznak soha nem volt és ma sincs kifogása az ellen, hogy egyházi temetés alkalmával az elhunyttól elbúcsúzzanak a munkatársak is.) 4. Az egyház hívei szolgálatát soha nem tette az anyagiaktól függővé. Most viszont a polgári ügyek testületei pénzszűke miatt bizonytalan helyzetbe kerültek. Nem csoda. Ki tudná megmondani, mennyi pénzt emésztett fel az elmúlt évtizedek alatt ez az intézmény? Hogy nem keveset, az biztos. Ha csak a temetéseket nézzük, sok esetben a koszorútól a gyászruháig mindent megfizettek a családnak, csak a számlát kellett felmutatni. A testület, vagy az üzem nem kicsinyeskedett. Ha azonban a munkásnak egyházi temetése volt, előfordult, hogy az üzem megtagadta az autóbuszt, a temetésen résztvevő munkatársaknak pedig utólag le kellett dolgozniuk az órákat. Sorolhatnánk tovább a példákat. Ez volt az emberközpontú magatartás? A központ és a cél nem az ember volt, hanem az ideolpgia! Az ember csak arra volt jó, hogy élve, vagy halva elvonják a vallástól. 5. Ki emlékezik meg a nyugdíjasokról? Az idős emberek, a jubilánsok köszöntése szintén a „püt" kampányszerű tevékenységéhez tartozott. Ez is az ateista propagandát szolgálta eddig. Az egyház ezen a téren is háttérbe volt szorítva. Pedig amióta fennáll, a szeretetszolgálat, a szegények, öregek és betegek gondozása mindig a szívügye volt. Külön szerzetesrendek vállalkoztak erre. Az egyház karitatív tevékenysége, a szentségek kiszolgáltatása, a lelki vigasz, az irgalmasság testi és lelki cselekedetei - megannyi bizonyítékai annak, hogy a hívő ember soha nincs elhagyatva. Az egyház arra neveli híveit, hogy viseljék gondját az egyedül élőknek, a családos nyugdíjasok és betegek pedig természetes környezetükben, a családban kapják meg rendszeresen az őket megillető tiszteletet és szeretetet. Mi lesz a „polgári szertartásokkal"? Igényeljék azok, akiknek más lehetőségük nincs. Az aktivisták nyilván nem akarják elveszíteni állásukat. Itt döntő tényező lesz a pénzkérdés. Az utolsó szót azonban az ember fogja kimondani. Az az ember, aki meg meri vallani, hogy nem csupán állampolgár, hanem valamelyik egyházi közösségnek élő, megbecsült tagja! BÍRÓCZI ISTVÁN REFLEX A hétvég első műsorában, a Szombat reggelben többek között hallhatják egy képviselő nyilatkozatát - a földtörvényről, riportot a napokban berukkolt újoncokkal, valamint meghívjuk önöket egy látogatásra a pozsonyi építőipari kiállítás nemzetközi pavilonjába. A gazdaságpolitikai tízperc, az Útkereső témája azoknak az épületeknek a sorsa, amelyek a bősi erőmű járulékos építkezései révén jöttek létre s maradtak a helyszínen mind a mai napig. A 13 órakor kezdődő ÚjHullámhossz műsorában hallhatnak az egyéves MISZ-ről meg arról, mi újság a CSEMART magyarországi lapárusításával kapcsolatban, s megtudhatják, milyen" fegyveres csoport védte és főleg ki ellen a rádiót '89 novemberében és decemberében. A Figyelő - kezdési időpontja 15.00 - vendége Kártyik Etelka néni Szegedről, aki a közelmúltban Szarván vezetett jógatanfolyamot. Szombati adásunkat a Napi krónikával, majd az ezt követő Melódiakoktéllal zárjuk 17.00 órakor. A vasárnap reggeli egyházi magazinban Poznan Edit györkei református lelkész egy újszövetségi történeten keresztül közelíti meg és magyarázza a bún fogalmát. A Barangolás Zeneországban 10.05-től Igor Sztravinszkij halálának 20. évfordulóján a nagy zeneművészre emlékezik. Az Arcélek Deme László nyelvészprofesszort mutatja be, aki az idei Kazinczy Nyelvművelő Napok vendége volt. 11.00-tól az Irodalmi mozaikban többek között Márai Sándorra és József Attilára emlékezik a szerkesztő, s felhangzik Cselényi László többnyelvű hangkompozíciója is. A Fiatalok stúdiója vendége e héten Harangozó Teréz és Poór Péter, de szót kap a műsorban egy már alig diák - még nem tanár fiatalember s egy Svájcban dolgozó csallóközi zenész is. 14.05től Fáklya. A vasárnapi adásunkat zenés kívánságműsorral, a Köszöntővel zárjuk 17.00 órakor. N. I.