Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-29 / 100. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP r ÚJ SZÓ, 1991. ÁPRILIS 29. nonmm NEM A TÖMEG, HANEM A LÉLEK... ' Štúr hasonló jelszavának jegyében zajlott szombaton Dévényben a Matica slovenská helyi szervezetének és a Štúr Társaság rendezésében az a találkozó, melyen Ľudovít Štúr és társainak 155 évvel ezelőtti kirándulására emlékeztek két-háromszázan. A létszámában kicsi, de aránylag lelkes társaságot Jozef Markuš, a Matica slovenská KB elnöke üdvözölte, kiemelve a szlovák nemzet jelentőségét. „Szlovákia, a szlovák lélek nélkül szegényebb lenne az emberiség. Az emberiességnek is hiányozna egy olyan árnyalata, mely sok-sok szenvedéssel, történelmi megpróbáltatások árán jött létre. Ezért társadalmunk, Európa és a világ érdekében szólok: éljen a szuverén Szlovákia!" - mondta. Roman Kaliský szlovák újságíró elismeréssel nyilatkozott a szlovák parlamentről, melynek képviselői komolyan vették azt a deklarációt, amelyet március 11 -dikén nyújtottak be. A sorsdöntő kérdések megoldásának a kulcsa a szlovák parlament és a szlovák kormány kezében van - mondta Roman Kaliský -, ez a kulcs a szuverén Szlovák Államhoz vezető kapu kulcsa. És csak akkor fogják elismerni a szlovák nemzetet világszerte, ha szuverén joggal rendelkezik. Pefer Brňá/c képviselő, a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom nevében arról beszélt, hogy a szlovák nemzet most készül érettségi vizsgájára, aki most a szuverén Szlovák Állam kikiáltása, illetve a szuverén, tehát önálló Szlovák Állam alkotmányának elfogadása ellen van, az nincs tekintettel a szlovák nemzetre, mint egészre. Mint hangsúlyozta: az a nemzet szabad, amely nincs alárendelve más nemzeteknek. - Ha a Szlovák Köztársaság új alkotmánya nem biztosítja a szlovák nemzet önrendelkezési jogait, és nem szavatolja a Szlovák Köztársaság nemzetközi helyzetét, az alkotmány azonnali megváltoztatását fogjuk követelni - figyelmeztetett dr. Ernest Deák, a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom nevében. Vladimír Repka, a Štúr Társaság Bizottságának elnöke a történelmi párhuzamokat elemezte. Megállapította, hogy a szlovák államiság kérdése ciklikusan ismétlődik, és itt az ideje, hogy véglegesen megoldják. Az egybegyűltek minden felszólalást megtapsoltak, itt-ott néhányan közbekiáltottak („önálló Szlovákiát!"); mások (árulókat emlegetve) a szlovák parlamentre célozgattak. Alig egy óra elteltével ki-ki szétszéledt, s a körhintások újból bekapcsolhatták a zenét, a hintákat. A dévényi vár alján már csupán az emelvény emlékeztet arra, hogy szombaton nemcsak kirándulók jártak ott. -s. k.(Michal Glonda felvétele) SZOROSABB, JOBB EGYÜTTMŰKÖDÉST A CSEMADOK-KAL nyilatkozta Jozef Markuš, a Matica slovenská KB elnöke • Elégedett a parlament pénteki törvényhozásával? - Természetesen. Az új törvény azt jelenti, hogy szervezetünknek is éppen olyan lehetőségei lesznek, mint a többi hasonlónak. A piacgazdálkodásban a társadalmi szervezeteknek sem okozhat gondot a vállalkozás, ezt az új törvény lehetővé teszi, és okosan megoldja az intézmény és az egyesületek kapcsolatát, ami idáig meglehetősen bonyolult volt. • Vannak konkrét terveik, elképzeléseik, hogyan szereznek pénzt? - Úgy vélem, fél éven belül érezhető lesz vállalkozásaink hatása, eredménye. A törvény tulajdonképpen csak jogi keret, az a lényeg, hogy új úton haladhatunk tovább. Ezt nem a törvény szabja meg, hanem az új körülmények. Belefogtunk néhány vállalkozásba, de részletekről, konkrétumokról még nem nyilatkozhatok. • Pénteken nagy vihart kavart Tirinda Péter felszólalása a parlamentben. - Meglepett, hogy megint egy kalap alá került a Matica és a CSKP. Ezt már megtették a külpolitikai bizottságban, és Tirinda úr ismét előhozta ezt a témát. Nem vártam, hogy a plénumból bárki fölveti ezt a kérdést. Természetesen nem tetszik, bár a képviselő úr utána megmagyarázta, hogy csak azt akarta elérni, jogilag megtámadhatatlan legyen a törvény, ezért hozta fel az ominózus hasonlatot. Ez olyan, mintha valaki egy fasiszta szervezettel példálózna, arra hivatkozva, hogy ezt az ügy érdekében teszi. Ott, abban a légkörben rendkívül rosszul hatott. • Hogyan vélekedik Vladimír Mečiar leváltásáról, különös tekintettel korábbi konfliktusaikra, melyek ugyan elcsitultak, de az Önök kapcsolata nem volt felhőtlen... - Kapcsolatunk nem nevezhető rendezettnek, de nem tetszett viszszahívásának módja. Először is: néhány szövetségi politikus már előre jelezte, mi fog történni, Bakšay úr fennen hangoztatta, hogy Mečiar úrnak mennie kell. Tulajdonképpen kormánycsere folyt, és ezt az elnökség a parlament megkerülésével hajtotta végre. Nem játszhatunk a szavakkal, nem mondhatjuk, hogy a kormány rekonstrukciójáról van szó, ha a kormány többségét, köztük a miniszterelnököt leváltják. Elő kellett volna terjeszteni a javaslatot és indokolni kellett volna leváltásuk okát a parlament előtt. Az sem tetszett, hogy a kormányfő nem nyilatkozhatott, nem volt jelen a saját leváltásánál. • A hétvégén ülésezett a CSEMADOK Országos Választmánya. Valószínűleg itt is tisztújításra került sor. Hogyan képzeli.

e két kulturális intézmény együttműködését? - Helyi szinten eddig is együttműködött a két szervezet, sót Somorján példás volt a Matica és a Csemadok munkája. A közeljövőben bizonyára nem lesz még felhőtlen a kapcsolatunk, de úgy gondolom, két hasonló jellegű kulturális szervezetnek, intézménynek szorosan együtt kell működnie. • A mai találkozóval elégedett? Több résztvevőre számítottam. - Én is, de nem volt központilag szervezett találkozó, egy célja volt - bízom benne, hogy ezt elérjük -, hagyományt teremteni. Remélem, ezek a Štúr-emléktúrák minden éviben megismétlődnek. S. Á. REFLEX FRAKK-KOMMUNISTA MŰHELYBŐL? A lényegre tapintott František Mikloško, az SZNT elnöke, amikor a tavaly júniusi választások után ezt mondotta a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségében nagyobb szerepet igénylő Szlovák Nemzeti Párt vezetőinek: még nem tudjuk, hogy kik is önök tulajdonképpen. Majd ha megtudjuk, talán bevezetjük a parlamentben helyet kapott összes párt arányos képviseletét az elnökségben... E kijelentésével tulajdonképpen a kommunistáknak is „üzent" a parlamenti elnök. A kommunistáknak is, akik szintén ütötték a vasat az arányos képviseletért, de - tudjuk miért - ők ezt kénytelenek voltak visszafogottabban tenni. És az SZNT-elnök „üzenetét" nyilván megértették. Tisztában voltak azzal, hogy az ő esetükben éppen a fordítottjáról volt szó, mint a nemzeti pártéban. A nemzetieket, szándékaikat még nem ismerték a kormánykoalíció pártjai, ezzel szemben a kommunisták múltját nagyon jól ismerték. így a kényelmes parlamenti többséggel rendelkező koalíció simán elérte, hogy a kormánykoalíción kívüli parlamenti pártok csak egy-egy képviselőt delegálhattak a kollektív államfői testületbe. Tavaly júniusban teljesen még nem tudhattuk, csak sejtettük - mégpedig számos korábbi megnyilvánulása alapján -, hogy milyen politikai erő a Szlovák Nemzeti Párt. Ma már tökéletesen ismerjük, hiszen kártyáit többször is kiterítette az asztalra. A kommunista pártot pedig még jobban ismerjük... A most már úgyszólván teljesen nyílt kártyákkal folyó politikai játszma egészen új fordulatot vett azóta, hogy Vladimír Mečiar vezetésével a szlovák parlament kormánykoalíciójából kivonult a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom. František Mikloško házelnök manapság bizony már csekélyebb biztonságérzettel tudná kimondani, hogy: nem lesz az SZNT Elnökségében arányos képviselet, mert a kormánykoalíció azt akarja, hogy ne legyen. A Demokratikus Szlovákiáért mozgalom leszakadásával és a kormányzásban szintén résztvevő Demokrata Párt néhány képviselőjének a nemzeti szárnnyal való lepaktálása miatt odalett a kényelmes többség. Vajon mivel érvelhet most hitelesen František Mikloško az arányos képviselet SZNT-Elnökségi bevezetését szorgalmazókkal szemben? Van még egyáltalán én/e? Több és nyomósabb érve van, mint bármikor korábban. Tíz hónapja „csak" azzal érvelt, hogy többségben van a kormánykoalíció. Azt már ki sem kellett mondania, hogy az a kormánykoalíció a további politizálás sarkallatos tételének tekinti a parlamenti demokrácia megtartását. Ez teljesen természetes volt, és úgy gondoltuk, e tétel érvényességét a szlovák parlament egyetlen politikai pártja sem kérdőjelezi meg. Érdekes lenne végigolvasni az SZNT üléseinek és bizottsági tanácskozásainak a jegyzőkönyveit; valószínű, hogy az előző kilenc hónap alatt együttvéve nem állapították meg annyiszor, hogy „parlamenti demokráciát építünk" mint a szlovák törvényhozás múlt heti tanácskozásain. Eddig a parlamenti demokráciára törekvés annyira természetes és általánosan elfogadott volt, hogy senki sem beszélt róla. Most már a nemzeti pártiakat legalább annyira ismerjük, mint a kommunistákat, ráadásul Vladimír Mečiar, a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom vezéralakja is olyan kijelentésekre ragadtatta magát, számos esetben, hogy ezek alapján akinek csak minimális mértékben is kedves a parlamenti demokrácia, annak összerándul a gyomra. És különösen összeszorul, ha látja, hogy milyen erők ólálkodnak zászlaja alatt. Barnák és vörösök szép egyetértésben. Igy előfordulhat, hogý Vladimír Mečiar egy ponton esetleg rádöbben, hogy seregének előrenyomulási iránya teljesen ellentétes a parlamentális demokrácia irányával, előfordulhat, hogy korrigálná az irányt, a karizmatikus vezetőt sodró tömeg tehetetlenségi nyomatéka azonban ezt már nem teszi lehetővé. František Mikloškónak és mindazoknak, akiknek a politikai élet felsőbb rétegeiben nincs kedve visszatérni ahhoz, amitől másfél esztendeje megszabadultunk, ma is van egy olyan én/e, a szlovák törvényhozási elnökség jelenlegi összetételben hagyása mellett, amely mindennél nyomósabb: veszélyben a parlamentális demokrácia. És a veszély konkrétan az jelenti, hogy a demokráciát emlegetve a Szlovák Köztársaság kollektív államfői testületébe tömegesen kérnek bebocsátást a Szlovák Nemzeti Párt képviselői és a kommunista képviselők. A demokrácia nevében kérik a bebocsátást, hogy leépítsék a parlamenti demokráciát, amelynek (a politika klasszikus szavaival élve) rengeteg hibája van, de jobbat még nem találtak ki nála. Példabeszéd: Vasil Biľak segédlevelére, amikor a mindannyiunk által ismert politikus kitanulta volt a szabómesterséqet, ezt írta ráadásként a mestere: legalább öt évig közelébe se engedjék a zakóknak! Ami azt jelenti, hogy legalább öt évre nadrágvarrásra javasolta a később sajnálatos módon pályát változtatott szabólegényt. 1989 végén - sajnos - senki sem írja rá a kommunista párt „segédlevelére": legalább öt évig csak nadrágvarrásai foglalkozzék! A kommunista párt a politika „szabóműhelyében" ma már a frakkvarrás gondolatával kacérkodik. Félő, hogy Szlovákia politikai életében az erőviszonyokat illetően ez a párt tölti majd be a mérleg nyelve szerepét. Félő, úgy alakulnak a dolgok, hoqy bizonyos idő múlva nem a „parlamenti" jelző kerül demokráciánk elé, és évekig kell várnunk egy új november 17-ére. A hatalom felé tolakodó kommunisták címére (minden kajánkodás nélkül) csak ennyit: nem biztos, hogy majd ez a forradalom is bársonyos lesz... TÓTH MIHÁLY POLGÁRI ÉRTÉKREND ÉS LIBERALIZMUS (Folytatás az 1. oldalról) a tárgyszerű megbeszélések híve, s célja a demokrácia, az egyéni szabadság, a piacgazdaság megteremtése. Petr Pithart, a cseh kormány elnöke felszólalásában a polgári értékrendet, az önigazgatást, az egyéni szabadság tiszteletben tartását és az ideológianélküliséget jelölte meg a társadalom tartópilléreinek. Üdvözölte a közgyűlést Manfred Wörner, a NATO főtitkára is. Hangsúlyozta, Európa hisz Csehszlovákiának, s Európa sohasem hagyja magára ezt az országot. Lionel Jospin francia oktatásügyi miniszter, a szocialista párt egykori elnöke a demokrácia problémáit fejtegette üdvözlő beszédében. A közgyűlés eseményei közé tartozott HansDietrich Genscher német külügyminiszternek, az FDP elnökének reiszoiaiasa. A csupán néhány órára, s a közgyűlés eseményére Prágába érkezett német politikus nagyhatású beszédében egy szabad, liberális, a nemzetek közti megbecsülésre, a nacionalizmus nélküli Európa megteremtésére buzdította a Polgári Mozgalmat. Részt vett a közgyűlésen az Osztrák Szocialista Párt, a svéd Liberális Párt és a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének képviselője is. Az alakuló közgyűlés jóváhagyta a PM-nek a Polgári Fórum eredeti választási programjából kiinduló programját. A küldöttek táviratban arról biztosították Václav Havelt, hogy támogatni fogják a közös állam megtartása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A késő esti órákban megválasztották a PM negyven tagú köztársasági tanácsát. A tanács elnökévé Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert, alelnökeivé pedig Pavel Rychetskýt és Petr Pithartót választották meg. SOMOGYI MÁTYÁS VISSZHANG NEM PIRULTUNK EL (Reagálás az ,,Érlelődik az áprilisi győzelem?" című cikkre, az Uj Szó 1991. április 26-i számában). Meglepett bennünket Tóth Mihály úrnak, az Új Szó főmunkatársának természetfeletti képessége, amikor írásában oly pontosan megállapította, hogy miként szavazott a Demokratikus Baloldal Pártja négy magyar nemzetiségű képviselője Jozef Kučerák, az SZK kormányának alelnöke ellen, noha a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás titkosan történt. Biztosíthatjuk a szerkesztő urat, hogy mindig lelkiismeretünkkel és meggyőződésünkkel összhangban szavazunk. Most is ezt tettük. A félreértés elkerülése végett kijelentjük, hogy mind a négyen a kormány alelnöke visszahívására szavaztunk. Ezzel az állásfoglalásunkkal kifejeztük véleményünket, miszerint Kučerák úrnak, főleg az általa képviselt politikának része van a kormányválság kiéleződésében. Hasonlóan része van a gazdasági reform lehetséges katasztrofális következményeiben a lakosság szociális helyzetére, nemzetiségre való tekintet nélkül. Egyben kijelentjük, hogy, a polgárok érdekeit Szlovákia nemzetiségileg vegyes lakosságú területein következetesebben igyekszünk majd védeni, mint Kučerák úr. Kardos Ferenc, Paulicky Péter, Varjú János, Zselenák József, a Demokratikus Baloldal Pártja SZNT-képviselői. xxx A képviselő urak csak egyről feledkeznek meg: pártjuk elnöke a Kučerák miniszterelnök-helyettes elleni bizalmatlansági indítványról való parlamenti szavazás napján durva nacionalista nyilatkozatot tett, arra utalva, hogy az Együttélést, a Független Magyar Kezdeményezést és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat egyaránt Budapestről és Prágából irányítják. Ez egyértelműen a magyarellenes hangulat szítását szolgálta. Úgy tűnik, pártelnöke iránt maradéktalanul szolidáris a négy képviselő, mert még csak ki sem kérték maguknak ezt az arculcsapást, és - ahogy a nyilatkozatban is kifejtik - Jozef Kučerák leváltására szavaztak, erősítve ezzel a parlamentben működő szélsőségesen nacionalista erőket. Az Érlelődik az áprilisi győzelem? című kommentárt ilyen öszszefüggéseket sejtve írtam. T. M. Ki ÉRTI EZT... EJNYE,MÁR MEGINT! - Újabb miniszteri botrány a láthatáron! - Ne mondja! - A sajtó leleplezte, hogy a külkereskedelmi minisztert elkapták a magyar határon. Csempészett. .. - Csak nem? -De bizony. Méghozzá nem kis tételben. - Miért kell a külkereskedelmi miniszternek csempésznie? -Akkor még nem volt miniszter. - És hogy lehet miniszter egy lebukott csempész? - A gondviselés útjai kiszámíthatatlanok... - Azért mégis! - Talán azon az elven, hogy betyárból lesz a jó pandúr? - Hisz betyárnak se volt jó. - ??? -Az ügyes csempészt nem fogják el. -Ha csempésznek nem vált be, gondolja, miniszternek se jó? -Az ő helyében szedném a sátorfámat. - Való igaz! Mennyivel szebben hangzik, hogy lemondott a miniszter, minthogy menesztették a minisztert... zs. I.