Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-16 / 89. szám, kedd

RIPORT - INTERJÚ ÚJ szól 1991. ÁPRILIS 16. LOSONC AZ A VAROS, AHOL... 400 ÉVE ALAPÍTOTTÁK A LOSONCI GIMNÁZIUMOT Losonc az a város, ahol a kora hajnalban érkezőt, az állomás melletti talponállóban azonnal kioktatják: Losonc a közhiedelemmel ellentétben nem magyar, hanem a kezdeteitől fogva szlovák város, lakói egy emberként akarják, hogy Szlovákia elszakadjon Csehországtól, akinek pedig ez nem tetszik, szedheti a sátorfáját... Losonc az a város, ahol szombatonként reggel csak nyolc óra körül kaphatók a napilapok; ahol Pap Rita és Bodnár Attila vagy Oliver Andrássy & Štefan Skrúcaný koncertjét jóval több plakát hirdeti, mint Vasarely szeriográfiáinak a helyi galériában közel egy hónapig tartó kiállítását; ahol a piaci kofák sem magyarul, sem szlovákul nem kínálják portékájukat; ahol az ember tanácstalanul torpan meg rég nem látott ismerősének lakásajtaja előtt, látva, hogy a .névtáblája csak úgy hemzseg a „mekcsenyektől"... Losonc az a város, ahol azt, hogy néhanapján magyar is megfordul benne, csak az utcákon heverő Sophianés dobozok és az Együttélés viharvert (választási) plakátjai jelzik... Mindezek után nehezen hihető, hogy a losonci magyar nyelvű gimnáziumi oktatásnak kerek, 400 esztendős múltja van. AMI SZÉP ÉS IGAZ, AZT ÁPOLOM „Tagadhatatlan, hogy hazánkban úgy, mint más országokban is évszázadokon át az egyház, illetve az egyházak voltak a közmívelődés középpontjai, ezek kezeiben voltak az iskolák s így ezek hatása alatt is állottak. Történtek ugyan, hogy szélesebb körre ne terjeszkedjen, az állami hatalom részéről már hazánkban is, különösen a XVIII. sz.-tól kezdve, törekvések, melyeknek czélja ha egyelőre nem is kizárólagosan az iskoláknak, mint közmívelődési intézeteknek az egyház kezéből való kivétele, s az által az egyházakra nehezedő terhek könnyítése, mint inkább a germanisatio volt, de melyek minden esetre első lépésül tekinthetők azon czél felé, mely utoljára is abban tetőzött, hogy az állam tisztán a közmívelődés érde kében állított iskolákat, s a kor növekvő igényei szerint levette az egy házakról a tehernek egy nevezetes részét, melyet azok úgy sem bírtak volna meg. A mai napság állami főgymnásiummá lett losonczi iskola az itt jelzett változásoknak egyik példájaként áll előttünk. Ez intézetnek teljes folytonosságában majdnem háromszázados története bizonyítja ezt — írta több mint száz évvel ezelőtt, 1885-ben megjelent Vázlatok a losonczi gymnásium háromszázados életéből című művében a gimnázium történetével foglalkozó legelső kutatók egyike, Ambrus Mór tanár. Munkájának a későbbi korokban is akadtak folytatói. Századunk negyvenes éveiben Scherer Lajos tanár írta meg az akkor már 350 éves gimnázium történetét, manapság pedig Böszörményi István, a losonci református egyház presbitere és Drenko József tanár foglalkozik szinte megszállottan a megalapításának az idén 400. évfordulóját ünneplő losonci gimnázium múltjával, mely a presbiter úr kutatásai alapján a következőképpen summázható: 1590-ben, amikor a város lakossága református hitre tért, oktatási intézményt is alapított, ennek ténye azonban csupán közvetett források.alapján bizonyítható, Losonc és Fülek 1622ben, illetve 1682-ben bekövetkezett leégésekor ugyanis az említett városok, sőt, az egésž megye legrégibb iratai is megsemmisültek. Az akkor még „oskola"-ként emlegetett oktatási intézmény létét közvetlenül bizonyító okiratok a XVII. század elejéről származnak, mindenképpen színvonalat jelez azonban a tankönyvíróként és fordítóként közismertté vált Menyői Tolvaj Ferenc neve, aki 1676-tól volt az „oskola" mestere, valamint az, hogy Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc „ kancellári usa" is itt sajátította el 1683ban a tudomány „sengéjét". Az „oskola" egy, a XVII. század végéről ránk maradt pecsétnyomón — melynek közepén Pallas Athéné alakja és egy jelmondat, „Ami igáz és szép, azt ápolom" látható — már gimnáziumként szerepel. Losonc mezővárosának elöljárói és polgárai féltő gonddal óvták a gimnáziumukat, így sikerült átvészelnie a vérzivataros XVII. századot, a levert kurucmozcjalmak és az ellenreformáció éveit. Ugyanez a féltő gondoskodás és a XVIII. század békésebb évtizedei biztosították a gimnázium további töretlen fejlődését. Kármán András rektorkodása (1731-61), majd a nyomába lépő fiai idejében már négyosztályos volt a gimnázium, melynek ingyenes tápintézetét és internátusát az egyház, a város polgárai és a környék birtokosai bőkezűen támogatták. Ezekben az években válik híressé a gimnázium könyvtára is, melyben a latin nyelvű teológiai munkák mellett megvoltak Komenský művei is. Nemzetiségi és vallási türelem jellemezte ezt az időszakot: 1761től lutheránus, szlovák anyanyelvű oktatói és diákjai is voltak a losonci református gimnáziumnak, melynek jelentősége ekkor már túllépett a megye, sőt az ország határain is. 1783-ból származó iratokból tudjuk például, hogy az említett évben „a tót nyelv elsajátítása végett" Besztercebányára küldtek négy tanulót, „Morvából" viszont „tanulás végett" érkezett Losoncra három ifjú. A Ratio educationis bevezetése után ötosztályos lett a gimnázium. Ekkortájt koptatta az iskola padjait Kármán András unokája, Kármán József is, aki néhány év múlva a felvilágosodás korának jeles írója és irodalomszervezője lett, jelenleg pedig afféle védőszentje Losonc kulturális életének. Az általa meghirdetett program, a „nemzet csinosodása" már egy korszakváltás kezdetét jelezte — a reformkor hajnalát, melyet a jakobinusok mozgalmának vérbefojtása ugyan megtorpantott, de megállítani nem tudott. Ekkor kezdődött a gimnázium történetében egy új, az 1830as években kicsúcsosodó fejlődési szakasz, amikor is a hajdani „oskola" lýceummá nőtte ki magát. (A református iskolák rangsorában a lýceum a legmagasabb, a collegiumot is megelőző fokozat. Losoncon kívül csak Máramarosszigeten volt hasonló református tanintézet.) Aztán jött 1848. A lýceum tanulói kérvénnyel fordultak az igazgatósághoz, hogy eleget téve nemzetőri kötelességeiknek, melyeket mindannyian elvállaltak, a kora reggeli órák alól felmentést nyerjenek. Kérésüknek eleget tettek. Később az események felgyorsulása, majd drámaivá fajulása idején a tanítás szünetelt. 1849 augusztusában a szabadságharcot vérbe fojtó cári seregek egyik alakulata kifosztotta, majd felgyújtotta a várost. A lýceum épülete is könyvtárával, különböző gyűjteményeivel együtt a lángok martaléka lett. Néhány évvel ezután ugyan az egyház óriási áldozatok árán újjáépítette a templomát és az iskoláját, a szörnyű csapást azonban soha többé nem tudta teljesen kiheverni, két évtizedes erőfeszítés után lemondani kényszerült a lýceumáról — az egyháztanács 1869-ben szerződést kötött, melynek alapján az iskola épületét, alapítványai jövedelmét a tulajdon megtartása és egyéb jogok fenntartása mellett átengedi a magyar államnak. A négyosztályos állami gimnázium néhány éven belül nyolcosztályos főgimnázium lett. Tanulóinak egyre növekvő száma miatt 1883ban új épületbe költözött, amely ma a Losonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola otthona. Az első világháború után a csehszlovák hatóságok lefoglalták az iskolát és tagozatosított gimnáziumot létesítettek benne, mely még ekkor is országos, de legalábbis szlovenszkói jelentőségű volt. A csehszlovákiai magyar irodalom, publicisztika, művészet, egyszóval kisebbségi kultúránk minden ága kapcsolódik valamilyen módon a losonci gimnáziumhoz, annak diákjaihoz, vagy tanáraihoz, akik közül Scherer Lajos nevét érdemes kiemelni: több mint harminc évig tanított, szerkesztette a Mi Lapunk-at, 1940ben pedig megírta a már említett könyvét a gimnázium történetéről, mely ekkor már Kármán József nevét viselte, igaz, csupán hat évig, 1945-ben ugyanis véglegesen megszűnt a magyar nyelvű gimnáziumi oktatás Losoncon. A város lakosai az ötvenes évek elején ugyan többször is kérvényezték a gimnázium megnyitását, az illetékesek azonban ezt a képesített tanerő hiányára hivatkozva nem engedélyezték. LOSONC — RÉGEN ÉS MA Néhány hete, március 23-án, a gimnázium megalakításának 400. évfordulója alkalmából a Csemadok és az Együttélés helyi alapszervezetei, a Kármán Színkör és a Losonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola találkozót szervezett a gimnázium öregdiákjai számára. A találkozón részt vett több mint száz, öregdiák közül a Csehszlovák Állami Reform-reál Gimnázium 1930-ban érettségizett diákját, Göndöcs Lászlót, a Rákóczi Szövetség elnökségének tagját kérdeztem meg: Milyen érzés volt belépni hajdani alma materének épületébe, illetve mi a különbség a húszas-harmincas évek Losonca és a ma Losonca között? — Különös érzés volt. Ahogy ballagtam felfelé a lépcsőkön, egyszerre elöntöttek az emlékek. Eszembe jutottak még az érettségi tételeim is: matematikából a gömb térfogatát kellett integrált számítással bizonyítanom, magyarból Pázmány Péterről, szlovákból pedig Anton Bernolákról, azaz a szlovák irodalmi nyelv keletkezéséről kellett beszélnem. Ami a diákéveim Losonca és a ma Losonca közti különbséget illeti — gyakran járok haza a szülővárosomba, így meg tudom ítélni — a város arculatán kívül a szellemisége is megváltozott, éspedig abban az értelemben, hogy annak idején a társadalmi élet sokkal intenzívebb volt, rengeteg kulturális kezdeményezés indult el a huszas-harmincas években Losoncról. Úgy tűnik, a magyar lakosság számának megcsappanásával ez a kulturális forrás-forrongás is jócskán enyhült. Puntigán Józsefet, a Csemadok helyi alapszervezetének elnökét arról faggattam, hogyan propagálták az eseményt, miért nem vettek részt szlovák öregdiákok is a találkozón? —- A gimnázium volt diákjainak nagy része ma már nem Losoncon él, a háború után szétszóródtak, többen közülük önszántukból vagy kényszerből külföldre kerültek. Nem tudtuk a címüket, ezért nem személyre szóló meghívókat küldtünk szét, hanem a sajtóban hívtuk fel az érdeklődők figyelmét erre a találkozóra, bárki eljöhetett rá. A szlovák öregdiákok egyébként még a múlt év folyamán szerveztek egy hasonló találkozót, nem tudom, hogy azon hány magyar vett részt. A találkozó résztvevőit mellesleg egyáltalán nem zavarta, hogy a meghitt pillanatokat olykor-olykor megszakította az alapiskola rendszeres időközönként felharsanó csengője. Az iskola düledezőfélben levő épületének állapota azonban annál inkább: akik annak idején műemlékké nyilvánították, valószínűleg úgy vélték, hogy ezzel az idő vasfogának is megálljt parancsoltak. A vízvezetéket és a gázfűtést csupán néhány éve vezették be, utoljára a nyolcvanas évek elején, az ejtőernyős világbajnokság idején tatarozták - kívülről. Hogy a tető beázik, s ha nem hozzák rendbe, akkor hamarosan a diákokra szakad, az, úgy tűnik, senkit nem érdekel. Princz Katalin, az iskola jelenlegi igazgatónője ugyan kérvényezte a tetőszerkezet megjavításához szükséges összeget, de hogy megkapják-e, azt egyelőre senki sem tudja. Talán ha újra ejtőernyős világbajnokság lenne — s úgy hírlik, lesz — Losoncon... És akkor talán (szombaton) reggel nyolc óra előtt is kap majd napilapot a város utcáin kora hajnalban kószáló (kószálni kényszerülő) ember. Azt azonban, hogy a város kofái (is) felébredjenek apátiájukból, hogy egy Vasarely-kiállítást jobban propagáljanak, mint mondjuk Oliver Andrássy & Štefan Skrúcaný koncertjét, hogy a magyarok jelenlétét ne csupán időtépázta plakátok és az utcákon szanaszét heverő cigarettásdobozok jelezzék, és hogy ismerősöm neve újra úgy legyen a lakása névtáblájára írva, ahogy az az anyakönyvben szerepel — azt én nem az ejtőernyős világbajnokságtól várnám-várom. KLUKA JÓZSEF J * \ P ? ; i-sé KM v y/v ^vv'vv A volt gimnázium épülete egy 1903-bói ránkmaradt képeslapon m A találkozó néhány résztvevője Kármán József sírja előtt GITTÁN OLASZUL TANULNAK Gazdaságunk jelenlegi állapotában ritkaság számba megy az olyan hazai vállalat, amely külföldön is konkurenciaképes termékeket képes előállítani. E megalázó helyzet viszonylag gyors megváltoztatásához, egyebek mellett, elengedhetetlenül szükséges a jó nevű külföldi vállalatokkal kialakított együttműködés. A gútai Motorkerékpárgyár képviselői ezért együttműködési szerződést írtak alá az olaszországi Cagiva cég vezetőivel. A részletekről kérdeztük Lukách Tibort, a gútai vállalat kereskedelmi igazgatóját. — Melyek az együttműködés leglényegesebb céljai? — Az általunk most is gyártott mopedet szeretnénk korszerűsíteni, beleértve a meghajtóegységet, vagyis a motort is. Másodsorban reméljük, hogy e jó nevű cégnél szakembereink a szakmai tudásukat is gyarapíthatják. Sajnos, hazánkban a miénkhez hasonló tevékenységgel senki más nem foglalkozik, és ez nagyon megnehezíti az esetleges problémák szakmai megtárgyalását. Ezenkívül tervezzük, hogy a Cagiva cég egyik ötven köbcentiméter űrtartalmú, három sebességű motorkerékpárjának gyártását is bevezetjük. — Ezek szerint bővítik a termelésüket? — Végső célunk, hogy a jelenlegi évi 30-50 ezer darabos termelést 100 ezerre emeljük. — A gútaiaknak tehát nem kell tartaniuk a munkanélküliségtől? — Ha terveink beválnak, akkor nem. Minden attól függ, hogyan leszünk képesek helytállni a piacon. Az idén a belföldi igény a minimumra csökkent, így gyakorlatilag csak kivitelre dolgozunk. Míg azelőtt évi 10 ezres tételben exportáltunk, ez a mennyiség az idén 30-40 ezerre nőtt. A világpiacon viszont csak minőségi termékkel lehet megélni. — Ezen a téren hogyan tudná összehasonlítani a két vállalatot, illetve hol vannak az Önök gyenge pontjai? — Jelenleg óriási a különbség. Ok a minőségért mindent hajlandóak feláldozni. Náluk gyakorlatilag nincsen selejt. A Cagivánál mindjárt a technológiai sor elején olyan szigorú az ellenőrzés, hogy hibás alkatrész szinte egyáltalán nem kerülhet a termelésbe. A gyártás is végtelenül precízen folyik, természetesen a műszaki lehetőségek nagyfokú kihasználásával. Mindennek eredményeképp a 250 köbcentiméternél kisebb motorbicikliket kipróbálás nélkül csomagolják be. Nálunk viszont a partnereinktől kapott alkatrészek minőségével, sajnos,, nagyon sok a gond. Az üzemben alkalmazott technológia szintén korszerűsítésre szorul. Partnereink segítségével szeretnénk javítani a rosszul szervezett gyártási folyamatokon is. — Tulajdonképpen miért pont önökkel vették fel a kapcsolatot? — Claudio Castiglioni úr, a gyár társtulajdonosa más területen már évek óta együttműködik hazai vállalatokkal. Kicsit a véletlenen múlott, hogy találkoztunk vele. Ellátogatott Gútára és úgy ítélte meg, hogy érdemes elkezdeni a közös munkát. Egyelőre szerződés alapján dolgozunk együtt. Ezt két éven belül közös vállalattá szeretnénk felfuttatni, melybe az olasz fél körülbelül négymillió dollárt fektetne be. Eredetileg is közös vállalatot szerettünk volna alapítani, de az előkészítés nagyon elhúzódott, és így a munkák korábbi megkezdésének érdekében választottuk ezt az áthidaló megoldást. — Mivel indítják a közös munkát? — Eleinte elsősorban a konstruktőröket és a minőségellenőröket küldjük ki tapasztalatszerzésre, de később például a művezetőknek is szeretnénk megmutatni, hogyan folyik ott a munka. TUBA LAJOS