Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-03 / 78. szám, szerda

1991. ÁPRILIS 3. . ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP NEHÉZ DÖNTÉSBEN EGYSÉGES ÁLLÁSPONT Szőcs Ferenc (MKDM) képviselőt megkérdeztük, hogyan készülnek a parlamenti vitára? - Szerintem a magyar parlamenti képviselők mindannyian kész vitafelszólalás sal térnek vissza Prágába, hogy a körülmények, a felszólalások jellegétől és a hangulat alakulásától függően érvelhessenek s indokolhassanak. Akárcsak egy jó ügyvéd, aki ügyfelei számára mindig a lehetséges maximumot igyekszik elérni. Ha másként nem megy, a szükségszerű kompromisszumok árán. • Kezdjük talán az érvekkel. - Első helyen említem a kollektív bűnösség elvét. Ezt parlamenti kollégáink többsége szintén elveti. Bűnösnek csak az tekinthető, akinek vétke bizonyítást nyert. Faji, vallási, nemzetiségi, etnikai hovatartozása alapján senki sem marasztalható el. Ennek megfelelően kell mérlegelni az érvényességi időt. Egy határvonal, amelytől rendezzük a jogsértéseket, szükséges, és a többség által javasolt 1948. február 25-e, a kommunista hatalomlátvétel időpontja logikus határ. Nekünk bizonyítanunk kell, hogy az ezt követő jogsérelmek jellegükben azonosak, ezért a törvénynek ez utóbbiakra is vonatkoznia kell. Ezt a kollégáknak már a bizottságokban is bizonyítottuk. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozni fogjuk, ha kell a parlamenti -vitában is, hogy az ellenünk érvként felhozott grófok, háborús bűnösök, kollaboránsok s utódaik nem jöhetnek szóba. Ezek nagy része már nem él az ország területén, s ha mégis, akkor bíróságilag pontosan meghatározható, hogy az 1945-ös ;döntés a mai szemszögből kivel szemben jogos. Mi azoknak akarjuk visszaadni tulajdonukat, akik visszanyerték csehszlovák állampolgárságukat, a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság területén van az állandó lakhelyük, a köztársaság és népe ellen semmit sem vétettek. • Ezen érveket és indokokat a 21. vagy a 4a paragrafus érdekében vonultatják majd fel? - Ez véleményem szerint csak a parlamenti vita során dől el. Bonyolult és nagy megfontolást igénylő kérdésről van szó, arról a bizonyos kompromisszumról, amiíre már utaltam. Figyelembe kell venni, hogy a 4a paragrafus a tervezet része, a 21 -est pedig képviselői módosító javaslattal a tervezetbe be kell juttatni. Mérlegelés tárgya, hogy az 50 hektáros megszorítás gyakorlatilag hány egyént juttat hátrányba és milyen mértékben, s ezt véve alapul a biztosabb 4a, vagy a valószínűleg nehezebb törvényerőre emelhető 21. paragrafusért szálljunk harcba. Ha elutasítanánk a törvénytervezet egészét, akkor a restitúciót ellenzők pártjára állnánk. Olyan törvény ellen fordulnánk, amit a mi választóink is várnak. Szerintem a parlament magyar képviselői a vita jellegétől függően közös megbeszélésen egyeztetik nézeteiket, és e nagyon nehéz döntésben minden bizonnyal egységes álláspontra jutunk. (egri) ESÉLYEK LATOLGATÁSA REFLEX (Folytatás az 1. oldalról) - Nincs ellentét. A 4a paragrafus az 1948-as jogrendből indul ki. Sajátos jogi konstrukcióról van szó. Az egykori szlovák kormánynak (Megbízottak Testületének) az 1948. évi 26. sz. rendelete ugyanis kivonta a konfiskáció alól az 50 hektárnál kisebb magyar földtulajdonokat, illetve - bizonyos feltételek teljesítése mellett - lehetővé tette visszaigénylésüket. Ezért az 50 hektáros megkötés, de ugyanakkor ezért nem mondhatják, hogy az 1948 előtti időkbe térünk vissza. • Nem hiszem, hogy ez Mečiart (vagy platformjának képviselőit) eltérítené nyilvánvaló szándékától, megakadályozni, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok bármit is visszakapjanak. Kinek a támogatására számít az említett rendelkezés-tervezet megszavazásakor? - Egyelőre főként azt számolom, hogyan és hányan zárhatják ki az elfogadását. Mint említettem, a törvény előadói jelentésének megvitatására ma kerül sor. Ha valaki ehhez a jelentéshez, vagy a rendelkezéshez módosító javaslatot tesz, először azt kell hogy megszavazza a parlament. Egy ilyen módosító javaslat megszavazásához a Nemzetek Kamarájában 38 szavazat kell a kamara cseh részében, s 38 képviselő szavazata a kamara szlovák részében. A cseh képviselőkkel nyilván nem lesz gondunk. A Nemzetek Kamarájának 75 szlovákiai képviselője közül pedig remélhetőleg nem akad 38 olyan, aki a 4a paragrafus ellen szavazna, habár számolok természetesen a Meőiar-féle platform képviselőinek, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a szlovák kommunista képviselőknek ellenszavazatával. Sőt, nemcsak szavazatokkal kell számolnom, de személyeskedő támadásokkal is. A restitúciós és a kárpótlási törvények megvitatása során ugyanis nemegyszer lehettünk tanúi annak, hogy főként a kommunista és a szlovák nacionalista képviselők mennyire alattomos módszereket alkalmaznak. Nem észérvekkel, tárgyilagos ellenérvekkel élnek, „csupán" politikailag kívánják lehetetlenné tenni a nézeteiket nem osztó képviselőtársaikat, kétségeket ébreszteni szavaik hitele iránt azzal, hogy arra célozgatnak, azt éreztetik, ennek vagy annak személyes, pontosabban anyagi érdeke fűződik egy törvénytervezet, egy elképzelés elfogadtatásához. Ezek a támadások már megkezdődtek ellenünk a Pravdában, s más szlovák lapokban. • Tételezzük fel, hogy a törvénytervezetet így meg is szavazná a parlament. Kitől kérhetné vissza a jogosult az egykori tulajdonát? - A földhivataloktól, amelyek közigazgatási szervként hoznak majd döntéseket ezekben a kérdésekben. 0 Az emberek azonban gyakran - s esetenként jogosan - bizalmatlanok a közigazgatási hivatalokkal, döntéseikkel szemben, amelyek állami érdekeket védenek. Nemleges döntés esetén fordulhatnak-e majd bírósághoz? - Kérhetik a közigazgatási döntés bíróság általi felülvizsgálatát. • A konfiskált mezőgazdasági vagyont egyes esetekben szlovák telepesek között osztották szét. Ezt miként lehet majd visszakövetelni? - Meggyőződésem, hogy ezzel kapcsolatban nem merülnek fel majd problémák. Akkoriban ugyanis még a magyar szokásjogot alkalmazták Szlovákiában, az pedig kimondta, hogy telekkönyvi bejegyzés szükséges az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez. A telepesek így nem szereztek tulajdonjogot. • A tulajdonjog viszont akár a magyar szokásjog, akár az 1950től hatályos Polgári Törvénykönyv szerint megszerezhető volt elbirtoklással is. - Ez igy is van, de a jóhiszemű elbirtoklásnak feltétele volt a meghatározott ideig tartó folyamatos birtoklás. Márpedig ezek a vagyonok a szövetkezetesítéskor a szövetkezetek használatába kerültek, ami kizárja a birtoklást, illetve az elbirtoklást. • A csehszlovákiai magyarság számára nyilván fontos kártalanításokon kívül mit tartalmaz még a földtörvény tervezete? Hogyan érinti a szövetkezeteket? - A földtörvénnyel egyúttal a szövetkezetek tulajdonosi átrendezését is igyekszünk elősegíteni. Érinti a szövetkezet kezelésében levő vagyonnak azt a részét, amely állami tulajdonban van. A szövetkezet köteles lesz ezt a vagyont kiadni annak, aki kártalanítási igénnyel lép fel, azaz lesz egy kártalanítási vagyonalap a szövetkezetekben. Azok, akiknek kártalanítási igényük lesz, nem kell azonban, hogy kivegyék vagyonukat a szövetkezetből, mert lehetőségük nyílik arra, hogy tulajdonosként belépjenek a szövetkezetbe, tagsági részesedéshez jussanak. A szövetkezetek így átala-r kulhatnak olyan vállalkozói alanyokká, amelyekben érvényesülnek a piacgazdaság szabályai. A tulajdonos-szövetkezeti tag ugyanis már anyagilag is érdekelt a szövetkezet gazdálkodásában, s nyilván másként viszonyul a szövetkezet nyereséges működéséhez, mint a munkabérből élő alkalmazott. • Ez a konstrukció már megközelíti a részvénytársaság fogalmát. - Igen, de azzal, hogy a részvénytársaságokban rendszerint a bevitt vagyontól, a részvények mennyiségétől függ a szavazat súlya, itt pedig minden tagnak azonos súlyú szavazata lenne. FEKETE MARIAN A SAJTÓSZABADSÁG 501. NAPJÁN Éppen ötszáz nap telt el azóta, hogy 1989. november 17-ikén új politikai időszámítást kezdtünk írni. Nagyjából éppen ötszáz napja, hogy megszűnt nálunk a cenzúra. Es most úgy hozta a sors, hogy megint veszélyben a sajtószabadság. A „sorsot" úgy is nevezhetnénk, hogy Václav Klaus, úgy is, hogy törvényhozói közömbösség és úgy is, hogy: politikai rövidlátás. Már hónapokkal ezelőtt nagy megrökönyödést váltott ki a szerkesztőségekben a hír, amely szerint Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter úgy tervezi: 22 százalékos forgalmi adót vetnek ki a sajtóra. Abban az időszakban történt ez, amikor bejelentették, hogy a korábbinál sokkal drágább lesz a papír, és a nyomdai szolgáltatások árát is nagymértékben felemelik. Egyszerű szatócsszámítással is bárki perceken belül előrejelezhette az intézkedés következményét. Mindenki számára nyilvánvaló volt már akkor, hogy az adó miatt lehetetlen helyzetbe kerül a legtöbb újság. És ez hónapokon belül be is következett. Néhány hete meg is szűnt az első napilap; a Ľudové noviny, a szlovákiai szociáldemokraták orgánuma. Fekete napja volt ez a sajtószabadságnak. Egészen a közelmúltig, a múlt hét csütörtökéig azonban még reménykedtünk, hiszen úgy tudtuk, hogy a sajtóadó ügyében ülésezni készülő szövetségi kormány tagjainak többsége felismerte a reális (tehát anyagilag is megalapozott) sajtószabadság jelentőségét, így azzal számoltunk, hogy a pénzügyminiszter keményvonalas javaslatát végül is leszavazzák. A kormányülésről kiadott szűkszavú jelentés így szólt: ,,A Klausjavaslat szoros többséget szerzett." A pénzügyminiszter pedig így nyilatkozott a kabinet tanácskozása után: „A sajtó problémáit a kormány majd esetről esetre támogatással oldja meg". Mit jelenthet a gyakorlatban ez a megoldás? Azt jelentheti, hogy megint bekövetkezhet a sajtó „államosítása", azzal a különbséggél, hogy ez "rhost nem a kommunista párt kívánalmai szerint történik, hanem a mindenkori kormány érdekeinek megfelelően. Azt jelenti ez, hogy a szerkesztőségek jó 90 százalékát az éppen hatalmon levő kormány bármikor megrendszabályozhatja, amennyiben az újságírók az éppen érvényes irányvonaltól eltérő szellemű cikkeket írnak. Szlovákia lakossága csak egyharmadát teszi ki az egész CSSZSZK lakosságának, így nyilvánvaló, hogy a szlovákiai lapokra nagyobb veszélyek lesekednek, mint a történelmi országrészekben megjelenőkre, hiszen nálunk eleve csak kisebb példányszámmal számolhatunk. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a Klauselképzelés eleve a kommunista lapoknak kedvez, amelyeknek a kiindulási bázisa kezdettől jobb volt a többi lap lehetőségeinél. Mindez azonban úgyszólván semmi azokhoz a veszélyekhez képest, amelyek a nemzetiségi sajtóra leselkednek. Számos lapunk már végveszélybe került, és az Uj Szó megjelenése is veszélybe kerül, ha megvalósul a pénzügyminiszter adópolitikája. Václav Klaus azzal érvel, hogy „egységes adópolitikára van szükség, így - engedmények formájában - nem szabad precedenseket teremteni." Másszóval: az újságot is olyan terméknek kell tekinteni, mint a kohászati hengereltárut, a szórakoztatóipari cikkeket, vagy a bútort, és a sajtóban is érvényesülnie kell a versenynek. Václav Klaus nemcsak pénzügyminiszter, hanem pártelnök is egy személyben. Nemrég, amikor azt híresztelték róla, hogy a Polgári Fórumban egyeduralomra törekszik, kételkedve fogadtam a mendemondát. A sajtóhoz fűződő viszonyából ítélve ma már nem kételkedem annyira. Ugyanis nem helytálló az az érvelés, hogy a 22 százalékos adóból befolyó összeg kiesése helyrehozhatatlan kárt okozna a költségvetésben. Mert a „helyrehozhatatlan kár" már be is következett; eredetileg évi 120 millió korona adóbevétellel számoltak a sajtótól, de ez már most is irreális, pedig még csak három hónap telt el az évből. A szlovákiai lapok példányszáma január óta a felére csökkent, így a megadóztatott összeg is sokkal kisebb lett a tervezettnél. Pénzügyminiszterünk van annyira jó nemzetgazdász, hogy ezzel előre is számolt. Tehát csak arra tudunk következtetni, hogy a sajtóadóval politikai tervei vannak. Azt már le sem merem írni, hogy a sajtó „gleichschaltolására" törekszik. Mert akkor nem lesz túlságosan örömteli a sajtószabadság második ötszáz napja. TÓTH MIHÁLY SZEMBENÉZÉS Huzamosabb ideje nem méltattam figyelemre azt a néhány szélsőséges szlovák lapot, amelyek következetessége a cseh-, illetve a magyarellenességnél kezdődik, és ott is ér véget. Most nem „vállalkoznék" arra, hogy ingyen reklámozzam a Slovenské ozveny c\mű lapot, ha március 25-én megjelent számában az antiszemitizmus, a neofasizmus és a politikai anarchia zagyvaságai mellett nem lenne mellbevágó az a szerkesztői és újságírói kultúrálatlanság, amellyel ez az újságpapírra nyomtatott hetilap íródik. Ezt a lapot olvasva kétségtelenné lesz mindenki számára, hogy a Sziovák Köztársaságban sajtószabadság és demokrácia van, mégpedig abból a fajtából, amely már magát a sajtószabadságot és a demokráciát is veszélyezteti. A Slovenské ozveny kiadójaként a januárban alakult és bejegyzett Slovenská národná jednota (Szlovák Nemzeti Egység) nevű szervezet van az impresszumban feltüntetve. Pánis úr és csapata igen hamar szócsőhöz jutott, ami nem jelenti azt, hogy sokáig fenn is marad. Bár a pakliban ez is benne van, mint ahogy a szlovákiai politikai élet fejleményeit látva az a lapjárás is elképzelhető, amely ezeknek a csehellenes, magyarellenes, zsidóellenes és demokráciaellenes csoportoknak a legmegfelelőbb lenne. Megértem én tiltakozásukat az ellen, hogy fasisztáknak titulálják és az őt rosszul tájékoztató František Mikloškót. Azt viszont már egyáltalán nem értem, hogy a szabad sajtó egyes önmagukat minősítő termékei miért becsmérelhetik büntetlenül a köztársasági elnököt és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét. Tehetik ezt - úgy tetszik - zavartalanul, hiszen nyílt zsidóellenességük, nyílt cseh - illetve magyargyűlöletük nem ismer korlátokat. Igencsak felháborító, hogy Ml VAN A PAKLIBAN? őket, elvégre a nemzeti szélsőjobb számára öngyilkosság lenne eleve fasisztának vagy neofasisztának címkézni önmagát. A dolog annyira összetett, hogy a Slovenské ozvenyben közzétett felhívásban három „demokrata" Václav Havel államelnöki és állampolgári sétáját a Szlovák Államot éltető március 14-i tömeggyűlésen a rendezvény „fasiszta módszerű megzavarásának" nyilvánítja. A tiltakozásból kiderül az is, hogy Szlovákia önállóságáért éhségsztrájkolók tekintik „fasiszta provokatőrnek" Václav Havelt a demokrácia és jogállam nem akar olyan eszközöket igénybe venni, amelyek az effajta uszítások ellen hatásosak lennének. A felelős kormány hallgat, sőt egyes kormánykörökhöz tartozó személyiségek utalásaiban is Václav Havelt illetik szemrehányásokkal, amiért bejelentés nélkül - ráadásul a szlovák kormányfő távollétében - kollégájával, aki alkotmányjogilag a Szlovák Köztársaság elnökének is tekinthető, a kormányfő előzetes tájékoztatása nélkül merészelt tárgyalni. Realistán szemlélve az effajta megnyilatkozások egymástól kétségtelenül független forrásait, tartok attól, hogy a szlovákiai politikai kártyapakliban igenis ott van egy olyan lapjárás, amely akár jobboldali diktatúrához is vezethet. Gondoljuk csak végig Európa II. világháborút követő fejlődését, amikor „csupán" két fasiszta színezetű diktatúra - a spanyol és a portugál - maradt fenn és egy katonai puccs által hatalomra jutott görögországi terrorrendszer jött létre, említve a sztálinista keleti tömböt is. Igazuk van a Slovenské ozveny szerkesztőinek, hogy a vágyálmaiknak megfelelő rezsim esetleges létrejötte után nem lesz fasiszta. Nem abban az értelemben, ahogyan az volt Tiso és a gárdisták rendszere, Szálasi és a nyilasok országlása, Hitler és az SD rohamosztagainak nácizmusa. Realista politikai szemlélettel lehetetlen nem számbavenni, hogy az esetlegesen megforduló politikai lapjárás mennyiben őrizné meg az önálló Szlovákiában a demokráciát az itt maradó magyarok, csehek, ruszinok, romák és németek számára, s a „fajtiszta" szlovákság közül már most is faji alapon kirekesztett zsidók ismét hová kényszerülnének távozni. Mindez nem ijesztgetés, nem fenyegetés, nem is nyílt támadás akar lenni. A politikai élet egyes fényeinek kaleidoszkóp-szerű változásai kirajzolhatnak olyan ábrát, amely már távol lesz a demokráciától. Távol lesz mindattól, amit a most egymásra is fenekedő liberális-demokrata mozgalmak platformjai egyenként vagy együtt szeretnének. A szociális demagógia és a nemzeti türelmetlenség demokrácia nélkül bármelyik pillanatban átcsaphat a más nemzetiségüeket, fajúakat kirekesztő törvényhozásba, a kisebbségek jogait csonkító rendeletek meghozatalába. Az akkor már önálló Szlovák Köztársaság számára nem létező csehoszlovakizmus és pragocentrizmus helyett ellenségnek már csak a kisebbségek maradnak, na és a magukat akkor még mindig demokratának valló pártok, mozgalmak. Feltételezve, hogy azért bátor szlovákok, magyarok... bocsánatot kérek!... bátor emberek még akkor is lesznek. Leszünk. OUSZA ISTVÁN