Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-08 / 57. szám, péntek

/ MELYIKET SZERESSÜK? Afizetéséből szerényen (sőt, szegényen) élő állampolgár, aki esetleg fel is teszi a kérdést, hogy Fedor Gált szeresse-e, vagy Vladimír Mečiart, egyelőre azt tapasztalja, hogy még csak araszolva sem léptünk előre az élet könnyebbé válásához vezető úton. (4. oldal) F ÜGGETLEN .NAPILAP Péntek, 1991. március 8. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 57. szám ITT ELNED, HALNOD KELL... A parancsuralmi rendszerek megdöntése után a felszabaduló Közép-Kelet-Európa népeinek el kell sajátítaniuk a szabadság kultúráját, miközben őrizniük kell a'szeretet kultúráját, mert ezen a téren előbbre járunk, mint az elanyagiasodott nyugati világ. (5. oldal) AZ SZNT ELFOGADTA A KÖRNYEZETVÉDELMI ALAPRÓL SZÓLÓ TORVÉNYT ALAP MÁR VAN, DE LESZ-E PÉNZ IS? Az állami költségvetés újraelosztási szerepének mérséklése • Tudjon ellenállni a gazdasági megrázkódtatásoknak • Tisz­tázza a községek környezetvédelmi szerepét és lehetőségeit? (Munkatársunktól) - Csütörtökön délelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács megkezdte a környezetvédelmi alapról szóló törvény vitáját. Ivan Tirpák, a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság miniszteri rangú elnöke a tör­vényjavaslat indoklása során hangsúlyozta, hogy az új törvény egyik fö célja: az állami költségvetés újraelosztási szerepének mérséklése a környezetvédelemben is. Ez úgy is értelmezhető, hogy oly módon igyekszünk környezetvédelmi akciókat végrehajtani, hogy azok sorsa minél kisebb mértékben függjön az állami költségvetés lehetőségeitől. Az Alap tehát bizonyos stabijitást biztosít, és autonóm módon érvénye­sül. Lehetőséget teremt környezetbarát magatartás kialakításához. A miniszter rámutatott: kár, hogy jogszabályaink nem teszik lehetővé a környezetvédelmi hivatalok számára regionális alap képzését. Az SZNT-bizottságok közös előa­dója Ján Chmelo (NYEE) volt. Ki­emelte, hogy a Szlovák Környezet­védelmi Bizottság létrehozása óta nemcsak a légkör tisztaságának, il­letve a vizek tisztaságának óvására van központi hatóság, hanem a Bi­zottság a természetvédelmet, a te­rületi tervezést, az építésügyi rend­tartást és a szilárdhulladék-kezelést is képes befolyásolni. Ezért van szükség a környezetvédelmi alap létrehozására. Az új jogi szabályo­zással bővül az Alap hatásköre, és lehetővé válik azoknak a környezet­védelmi anyagi eszközöknek az összpontosítása is, amelyek eddig a nemzeti bizottsági költségvetések­be kerültek. Mérsékelt intenzitású volt a vita. De azért voltak derűs pillanatok is. Miután Milan Sečanský (NYEE) ar­ra figyelmeztetett, hogy az egyik módosító indítvány nincs összhang­ban az építésügyi rendtartásról szó­ló föderális törvénnyel, Marián An­del, a Szlovák Nemzeti Párt képvi­selője szokásához híven felugrott, és javasolta: „Ha nincs vele össz­hangban, akkor szavazza meg az SZNT, de nyomban, a Szlovákia szuverenitásáról szóló határozatot. Úgy tűnik, van akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Akárcsak Mórickának. Jozef Trepáč (DBP) azt javasol­ta, hogy a törvény tételesen határoz­za meg az alap képzésének forrásait (Folytatás a 2. oldalon) HA ZAINDULT AZ ELSŐ SZÁZ AMERIKAI KATONA ELLENTMONDÓ HÍREK AZ ELTŰNT ÚJSÁGÍRÓKRÓL Rijadban tegnap találkoztak a Nem­zetközi Vöröskereszt, a szövetséges csa­patok és Irak képviselői, hogy megvitas­sák a 60 ezer iraki hadifogoly hazatérésé­nek kérdését és annak a kb. 30 újságíró­nak a sorsát? akik a napokban Dél-Irak­ban tűntek el. Ezenkívül napirenden sze­. repelt a megszállás idején elfogott kuvaiti­ak ezreinek hazatérése is. A teheráni központi iraki síita ellenzéki szervezet még szerdán nyilatkozatot adott ki, amely szerint vizsgálatot folytat­tak és kiderítették, a francia, olasz, ameri­kai és más újságírók az iraki rezsimhez hű erők kezében vannak Bászrától délre/ Ez ellentmond egy másik, Genfben köz­zétett nyilatkozatnak, amely szerint éppen a síita ellenzék gondoskodik az újságírók­ról. A szerdai nyilatkozat ezt a hírt cáfolta, mondván, Genfben valaki jogtalanul be­szélt a nevükben. Valósnak tűnik ez az állítás, hiszen tegnap délután a CNN amerikai hírteleví­(Folytatás a 2. oldalon) DÁNIA ÉRDEKE^ HOGY KÖZŐS VÁLLALATOK JÖJJENEK LETRE CSEHSZLOVÁKIÁBAN UFFE ELLEMANN-JENSEN ÉS JIRÍ DIENSTBIER ÚJSÁGÍRÓK KÉRDÉSEIRE VÁLASZOLT Uffe Ellemann-Jensen, a Dán Királyság külügyminisztere csehszlovákiai látoga­tásának záróakkordjaként Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter társaságában válaszolt az újságírók kérdéseire. Külügyminiszterünk ' hangsúlyozta, hogy a dán vendég Csehszlovákia régi jó barátja. Elmondta, hogy Ellemann­Jen­sen 1989 tavaszán találkozott a csehszlo­vákiai ellenzék képviselőivel. A dán külügyminiszter kiemelte, hogy több alkalommal járt Csehszlovákiában, sőt 1968 tavaszán újságíróként Prágában tevékenykedett. Szólt arról, hogy Dániá­nak érdeke, hogy közös vállalatok jöjje­nek létre, hogy a dán tőke szerephez juthasson Csehszlovákiában. Vázolta az együttműködés széles körű lehetőségeit a kultúra, az iskolaügy, a gazdasági irá­nyítás terén. A vendég azt is hangsúlyozta, hogy országa következetesen azon dolgozik, hogy Csehszlovákiát mihamarabb felve­gyék az Európai Közösségek egyenrangú és teljes jogú tagállamai közé. Mindként külügyminiszter beszélt a balti államok kérdésköréről is. Uffe Elle­mann-Jensen azt hangsúlyozta, hogy Dá­nia a három balti államot 1921-ben ismer­te el, s ez az elismerés ma is érvényes. Csehszlovákia szintén, amint gyakorlati­lag lehetséges lesz, felveszi ezekkel az államokkal a diplomáciai kapcsolatokat - hangoztatta Jirí Dienstbier. Ellemann-Jensen tegnap visszautazott hazájába. A RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT BEVEZETÉSÉTOL LEHET TARTANI ALBÁN EXODUS RÓMA NEM AKAR BEFOGADNI A Az albán fővárosban, Tiranában szer­dán este ismét több ezres tüntetés volt. A rendfenntartó egységek azonban szét­oszlatták a tömeget, amely megpróbált behatolni a diplomáciai negyedbe. Erről megbízható tiranai források tájékoztatták a Csehszlovák Sajtóirodát. Hírügynökségi jelentések szerint vi­dékről további emberek érkeznek Tiraná­„GAZDASÁGI MENEKÜLTEKET" u'a. « Kuiroldi nagykövetségeket á rendőr­ség megerősített egységei védik, s bár a rendőrök eddig csak figyelmeztető lövé­seket adtak le, félő, hogy lőfegyvereket vetnek be a tüntetők ellen. Közben albánok ezrei menekülnek a szomszédos államokba, Olaszországba és Jugoszláviába. Az olasz Brindisi kikö­(Folytatás a 3. oldalon) Felvételünkön: egy olasz őrhajó és egy túlterhelt rozoga albán úszómű (Telefoto: ČSTK-AP) T alán az lesz a legbecsületesebb, ha rögtön a legelején bevallom: nem sze­retek ünnepelni; nem szeretek egyetlen napba, huszonnégy órába zsúfolni minden köszönetet; a nemzetközi nőnapot pedig különösen nem szeretem. Állításaimat azzal indoklom, hogy nem sűrít­hetjük egyetlen napba minden hálánkat. Leges­legfeljebb csak emlékezhetünk, csak mérleget vonhatunk. A gyengébb nem hétköznapjairól, a kivívott és kivívandó egyenjogúságról. Gondolom, nem illúzióromboló, ha éppen ma: március 8-án állítjuk, hogy akkor lesz igazi egyenjogúság, ha megszüntetik a nőnapot. Mert ez az ünnep így nem ünnep. Magyarán: semmi, hacsak nem fogadjuk el, hogy van efféle össztársadalmi szerelmi vallomás is, amolyan szociológiai epekedés,""kötelező bók, esetleg szakszervezeti pukedli. Amikor az or­szág majdnem annyit költ virágra, mint halottak napján. Őszintén szólva, én valóban azt javaslom, hogy hagyjuk abba a nőnapozást! Holmiféle kollektív pótcselekvésnek tartom, elvégre a nők helyzete nem az én hóvirágomtól változik meg. A bevásárló szatyrok nőnapon sem önjárók s nem röpülnek haza cipeletlenül. A nőnapi hóvirágtól, sőt szegfűtől, de még orchideától sem könnyebb beosztani a pénzt, nem köny­nyebb kibírni a gondokat, elviselni a goromba férjet vagy a magányt, aggódni a gyerekekért, elviselni a cserbenhagyottsággal elegy érzelmi csődöt, netán az elhanyagoltságot. Akinek pe­VIRÁGCSOKOR HELYETT dig semmi efféle jaja nincsen, aki harmóniában él a férjével s a gyermekei sem szomorítják, akinek nem reszket a gyomra a pénztelenség­től, a szüleiért, a lakásért, akinek elviselhető a munkahelye, aki életerősen derűs - annak, hitem szerint, nemigen van szüksége nőnapra. Ráadásul van még egy érvem is. Szerintem nincs az így jól, hogy mindenre kitalálunk egy ,,intézményesített" ünnepet. A fák napján fákat ültetünk, az év többi részében pedig kivágjuk őket; a gyereknapon csokit veszünk nebuló­inknak, máskor viszont sorsára hagyjuk ő(ke)t; egyszer egy évben megtartjuk a múzeu­mok napját, utána az eszperantistákét is és talán a bélyeggyűjtőknek szintén van már szent dátumuk; március 8-án mennybe visszük a höl­gyeket, virágot veszünk nekik és elhalmozzuk őket bókjainkkal, ám holnap már újra csak ők mosogatnak, cipelik a bevásárlószatyrot, mos­nak, vasalnak. És még arra is marad - ha marad - idejük, hogy szépek, kívánatosak és vonzók legyenek. Számunkra, férfiak számára, akik gyakran gyengébbek vagyunk, mint ők, hiszen tőlük kapjuk az erőt... Igaz, mostanában már nem ültetjük őket a traktorokra, mint annak idején Gottwald elvtárs! H a tévednék, ezer bocsánat, de úgy ér­zem: akkor lesz egyenjogúság, ha megszűnik a nőnap, és minden nap egyben a nők napja is lesz. Mert micsoda dolog az, hogy ma kiosztjuk az egyenszegfűt s közben - hatalmasságunk teljes tudatában - mint vala­mi személyes tárgyunkról, letöröljük róluk a port. És bizonygátjuk, egyre csak bizonygat­juk, hogy egyenjogúság van. Pedig amit bi­zonygatni kell, még nem biztos, hogy bizo­nyosság. Nem tudom, talán papírízű amit ide kanyarí­tottam. De legalább van mibe burkolni a csok­rot. MIKLÓSI PÉTER PITHART-PAVLOV TALÁLKOZÓ MOSZKVÁBAN Petr Pithart, cseh kormányfő teg­nap Valentyin Pavlowal, a szovjet kormány elnökéve! tárgyalt. Elsősor­ban az érdekelte őt, miként tekint vendéglátója a gazdasági jogkörök megosztására a központ és a köz­társaságok között, valamint a kétol­dalú kereskedelemben felmerült problémák megoldási módjaira. „Mindjárt a találkozó elején el­mondtam Pavlov kormányfőnek, tra­gikus paradoxonnak tartjuk, hogy épp abban az évben, amikor a jó kapcsolatokat hátráltató évtizedes akadályok ledőltek, Csehszlovákiát tömeges munkanélküliség fenyegeti pusztán azért, mert azt az árut, amelyre a Szovjetuniónak szüksége van, nem tudjuk elszámolni" - mon­dotta Pithart újságírók előtt. Kifejtet­te, Pavlov jól informált volt, sőt a cseh küldöttség által a várható munkanélküliségről előterjesztett adatokat is kijavította esetenként. Ez arról tanúskodik, hogy komolyan vette a találkozót, szakértőket, mi­nisztereket is meghívott rá, akik azonnal és tárgyszerűen tudtak min­denre reagálni. A felek egyetértettek abban, hogy a csereüzletek - amelyek egyébként a jelenlegi helyzetben ideális megol­dást jelentenének - csupán kivételt képezhetnének, s csupán abban az esetben kerülhet erre sor, ha való­ban mindkét fél számára fontos. A nem csereüzletek esetében pedig olyan bankmechanizmust kell talál­ni, amely dollár nélkül és mégis világpiaci árakon teszi lehetővé a kölcsönös elszámolást. KAPUZÁRÁS BRÜNNBEN (Munkatársunktól) - Tegnap be­zárta kapuit a brünni vásárok évad­nyitó hármasa, a Salima-Embax Print-lntrama. Az elkövetkező két évben alkalmuk nyílik a rendezők­nek arra, hogy a legközelebbi bemu­tatóig hasznosítsák a jó tapasztala­tokat, és kiküszöböljék azokat a hiá­nyosságokat is, amelyekről Antonín Surka, a Brünni Kiállítások és Vásá­rok Részvénytársaság igazgatója is nyíltan szólt a tegnapi utolsó sajtótá­jékoztatón. Elmondta, hogy a közvé­lemény-kutatás alapján a látogatók és résztvevők nagy része elégedett volt, és a kiállító vállalatok 87 száza­léka jelezte, hogy a legközelebbi hasonló vásárra is eljön. Az aranyér­mekért folyó versenyről elmondta, hogy nem minden kiállító tartotta fontosnak a benevezést, ezért az eredmények nem teljesen tükrözték a látható színvonalat, de végered­ményben a zsűri csak abból választ­hatott, amit a versenybe benevez­tek. Remélhetőleg az ilyen díjak je­lentősége a külföldiek szemében is felértékelődik a jövőben. A szolgáltatások színvonalával kapcsolatban elhangzott, hogy ne­héz emelni a vendéglátás minőségét addig, amíg a vállalkozók nem ér­deklödnek az ilyen időszakos esemé­nyek iránt, és ugyanígy Brünn váro­sa számára sem túlságosan fontos, hogy különösen felkészüljön a kiállí­tásokra, hiszen az adózási rendszer egyelőre nem teszi lehetővé, hogy közvetlen haszonélvezője legyen a vásároknak. Annál inkább próbál­tak meg haszonélvezői lenni a jobb szállodák, amelyek 1000 korona kö­rüli árat kértek egy vendégtől egy éjszakára, s ez már a külföldieknek is sok volt. Remélh^pleg ezek a szélsőséges irányzatok ugyanúgy a helyükre kerülnek majd, mint azok a hibák is, amelyeknek kiküszöbölé­se a szervezők feladata. - szén -

Next

/
Oldalképek
Tartalom