Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-06 / 55. szám, szerda

1991. MÁRCIUS 6. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN ENYÉM, TIED, ÖVÉ Úgy tűnik föl, előbb vagy utóbb yéget ér a közös tulajdon időszaka. Befejeződik az a több mint négy évtizedig tartó korszak, amikor min­den a miénk volt, de semminek sem volt úgy igazán gazdája. Nemsokára tulajdonosok leszünk. Igazi tulajdo­nosok! A nagyprivatizáció keretében megkapjuk országunk vagyonának ránk eső részéfc A törvény, amely tulajdonossá vá­lásunkról, pontosabban a nagypriva­tizációról rendelkezik, április elsején lép hatályba. Ettől az időponttól szá­mítva három hónapon belül dolgoz­za ki a három kormány azokat az alapelveket, amelyek a privatizálás­ra kerülő vállalatok listájának össze­állításához szolgálnak alapul. Egy­ben ezek az alapelvek határozzák majd meg, hogy beruházási kupon­jainkat hogyan, mikor és milyen fel­tételek mellett válthatjuk részvé­nyekre. A beruházási kupónok névre szó­ló értékpapírok, amelyekért - képle­tesen - megvásárolhatjuk a privati­zálásra kerülő vállalatok bármelyiké­nek részvényeit vagy pedig általuk az erre a célra létrehozott kereske­delmi társaságokban biztosíthatunk részvételt magunknak. A kupónok nem ruházhatók át és a hozzájuk rendelt jogok legfeljebb az örökö­sökre szállhatnak át. Az értékpapí­rokat a szövetségi pénzügyminiszté­rium bocsátja ki és minden olyan személynek joga van ezekből kapni, illetve venni, aki már betöltötte 18. életévét és a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaságban van az ál­landó lakhelye. Ennyit az elméletről. De vajon miként lesz a gyakorlatban a kupon­ból részvény? Az eredeti elképzelé­sek szerint a szövetségi pénzügymi­nisztérium „kupóncsomagokat" bo­csát ki, amelyek meghatározott szá­mú értékpapírt tartalmaznak majd. A kupónok névértékét pontokban határozzák meg. A csomagot, amelyre minden állampolgárnak jo­ga van, szimbolikus áron lehet meg­vásárolni. Hogy mennyibe kerülnek majd a kupónok, ma még nem tudni, a parlamentben 500-tól 2000 koro­náig terjedő összegeket javasoltak. Tehát ha megvettük a kupóncsoma­got, meghatározott pontszám tulaj­donosai lettünk. A törvényből kiin­dulva mai állami vállalataink leg­többje részvénytársasággá alakul át. Értéküket a privatizációs terve­zetben határozzák meg és azt is megjelölik, hogy a vállalatból mek­kora „darabot", pontosabban hány részvényt kínálnak fel a lakosság­nak. S ha majd mindezen adatokat ismerjük, akkor következünk mi, a lakosság. A megadott időn belül bejelentjük igényünket, hogy kupon­jainkat mely vállalatnál kívánjuk részvényekre váltani. Az elhatározás, hogy értékpapír­jainkat részvényekre váltjuk, roppant szép ós piaci gondolkodásmódra vall, csakhogy... Képzeljük el, hogy például az általunk kiszemelt rész­vénytársaság 40 ezer részvényt kí­nál fel a lakosságnak. Az érdeklődők kuponjai, miután a vásárolni szán­dékozók listája lezárult, összesen 2000 pontot képviselnek, vagyis egy-egy részvény értéke mindössze 0,05 pontot ér el. Tehát az adott pillanatban, amikor részvényigé­nyünket bejelentjük, tulajdonképpen semmit nem tudunk. Nincs és nem is lehet információnk arról, hogy hány pontba kerül egy-egy részvény, en­nél fogva azt sem tudhatjuk, hogy mekkora a vállalatok, immáron az újdonsült részvénytársaságok piaci értéke. De a végén egycsapásra minden kiderül. Mihelyt befejeződik az általunk kiválasztott vállalat priva­tizálása, rögtön tudjuk, jó lóra tet­tünk-e. Csakhogy ekkor már késő lehet. A kelleténél több ismeretlent ma­gában foglaló egyenlethez hasonlít leginkább a nagyprivatizációt szabá­lyozó törvény. Bár részleteiben nem a legtökéletesebb, egészét véve azonban ez a variáns lehet az, amely - reméljük - aránylag gyor­san és biztosan rendezi a kérdést: mi az enyém, a tied, az övé, a mi­énk. . KOVÁCS EDIT NEMCSAK HALLANI, LÁTNI IS KELL PARLAMENTI BIZOTTSÁG A TŐKETEREBESI JÁRÁSBAN A Szlovák Nemzeti Tanács legnépesebb - 18 főből álló nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottsága a múlt hét végén Szlovákia legkeletibb részére, a Tőketerebesi járásba látogatott, hogy helyszíni tapasztalatokat gyűjtsön. Ivari Brndiar urat (Demokrata Párti képviselő) a bizottság elnökét a kétnapos munkalátogatás végén, Királyhelmecen kértük meg, hogy összegezze tapasztalatait. REFLEX - Bizottságunk ezt az utat azért vette be a munkatervébe, mert a Tő­keterebesi járás olyan hely, ahol a szlovák-magyar együttélést ugyan­akkor a roma problematikát is tanulmányozni lehet s előzetes tájé­kozódásunk szerint olyan emberi jo­gi kérdéseket érintő dolgok is történ­tek itt - főleg 1944—1948 között -, amelyeket szükséges megismer­nünk. Bizottságunk tagjait különben is az az elv vezérli, hogy jobb egy­szer látni, mint százszor csak halla­ni. Nos, ebben a járásban olyan emberekkel találkoztunk, - s hadd emeljem ki, hogy ezek többnyire nem szervezett, hanem spontán ta­lálkozások voltak -, akik nagy hatás­sal voltak rám. • Vegyük sorjában: a magyarok illetve a szlovákok részéről felvetet­tek-e valamilyen sérelmeket, eset­leg olyan jelenségeket, amelyek ne­hezítik az együttélést? - Bizottságunk korábban már a Losonci és a Rimaszombati járá­sokban is végzett helyzetfelmérése­ket s arra az érdekes megállapításra jutottunk, hogy a vegyes lakosságú területeken - s így van ez a Tőkete­rebesi járásban is - alapvetően ke­vesebb panasz van a különböző nemzetek és nemzeti kisebbségek együttélésére, mint ott, ahol tisztán illetve nagyobb részt szlovákok él­nek. Hova tovább nekem az a meg­győződésem, hogy az imitt amott előforduló nemzetiségi feszültsége­ket a gazdasági válság okozza - kö­vetkezésképpen, ha fején akarjuk találni a szöget, akkor nekünk min­denekelőtt társadalmunk gazdasági kérdéseit kell megoldanunk.' Ez per­sze nem jelenti azt, hogy ezzel összefüggésben^ nemzetiségi gon­dok önmaguktól megoldódnak. Tény viszont hogy a felvillanó feszültsé­gek nagyban mérséklődnek. • És a roma kérdés? - Nem szívesen ismerem be, de el kell mondanom: a romakérdés megoldására még nem találtuk meg a receptet. Persze leszögezhető, hogy a roma lakosság egy része már bekapcsolódott, szerves része az európai civilizációnak. Velük nincs is gond, a baj csak az, hogy ez a kisebbik rész. A többség életstílu­sának megváltoztatására sokféle próbálkozás volt eddig és most is keressük a megoldást. Arról ebben a járásban is meggyőződhettünk, hogy a nagyvonalú megoldások la­kótelepek építése a romák számára stb.) nem hozták meg a várt ered­ményt. Tapasztalataink alapján úgy véljük, fontos lenne olyan értelmisé­gieket kinevelni soraikból, akik saját feladatuknak éreznék a romakérdés megoldását, -azaz ennek hogyanjait is ők mondanák meg. • Úgy tudom, hogy kétnapos itt­tartózkodásuk során az emberi jo­gok kategóriájába tartozó kérdések­ről esett a legtöbb szó. - Tőketerebesen, Leleszen és itt Királyhelmecen is sokat hallottunk azokról a sérelmekről, amelyek 1944-1948 között érték az itteni la­kosságot. Leleszről a „malenkij ro­bot" címén háromnapos munkára pl. 168 embert hurcoltak el a szovjet munkatáborokba. Ezek nagyobb ré­sze oda is veszett. Akik évek múltán hazakerültek, most végre szabadon feltárhatták mi is történt velük valójá­ban. Meg kell mondanom; autenti­kus megnyilatkozásuk emotív hatást gyakorolt rám. Közvetlenségük, em­beri tisztaságuk nagyon kellemesen meglepett. Feltétlenül szükség van arra, hogy társadalmunk végre ezeknek az embereknek is igaz­ságot szolgáltasson. Parlamenti bi-. zottságunk az SZNT-ben szorgal­mazni fogja egy olyan törvény elfo­gadását, amely rendezné ezen ese­teket. Ez utóbbi témával kapcsolatosan a bizottság néhány magyar képvise­lőjének: Hammerlik Rudolf (KDM), Dobos László (Együttélés) és Janics Kálmán (MKDM) véleményét is ki­kértük. HAMMERLIK RUDOLF - 1944 -45-ben békés állampolgárokat, civileket hurcoltak el innen, hi­vatalos ok és indok nélkül, ráadásul megmagyarázhatatlanul. Eddig azt hittem, hogy ez az akció kimondot­tan magyarellenes volt, de itt tudtam meg, hogy Töketerebesről pl. húsz szlovákot is elvittek, a Szepességből pedig rengeteg embert, köztük szlo­vákokat, magyarokat, németeket. Ezek a büntetlen előéletű emberek a szovjet lágerekben a hadifoglyok­kal együtt egy státuszba kerültek, rosszabb körülmények közé, mintha börtönbe zárták volna őket. Nehéz munkára fogták őket, de enni jófor­mán nem is kaptak. Nagyrészük eb­be belepusztult. Akik túlélték, legin­kább csak négy év után jöhettek haza, de olyanok is voltak, akik csak 1959-ben. Nekünk most elsősorban azt kellene kinyilvánítanunk, hogy ők tényleg 'ártatlan áldozatok voltak, csak a rehabilitálásukkal tehetjük őket teljes jogú embertársainkká. Ezeket az éveket a velük történteket a nyugdíjaik szintjének meghatáro­zásánál is figyelembe kellene venni, s azt is el kellene érnünk, hogy a szovjetek bocsánatot kérjenek tő­lük és hozzátartozóiktól. DOBOS LÁSZLÓ: - Nem vélet­len, hogy első könyvemet, a Messze voltak a csillagok című kisregénye­met 1963-ben éppen erről a témáról írtam. Igaz, én a családomból, a tár­kányi rokonságból szedtem elő azo­kat az embereket, akik ezt a poklot megjárták. Felső-Bodrogköz köz­ségei közül viszont kétségtelen, hogy. Leleszt sújtotta legjobban ez a kegyetlen katonai (?), politikai (?), nagyhatalmi, elfogult nacionalista, magyarellenes cselekedet. Itt Lele­szen, egymás után ennyi ember szájából hallani ezt a dolgot - igen megrázó volt, engem is mélyen megérintett. Ezeket az eseményeket feltétlenül emlékezésünk, történelmi gondolkodásunk részévé kell tenni. De ez csak a dolgok egyik része. Szükség van a törvényes igazságté­telre is. JANICS KÁLMÁN: - Sokan fel­teszik most azt a kérdést, hogy miért hagyták ki a jogorvoslásból, a kárté­rítésből azokat a sérelmeket, ame­lyek 1945-1948 között érték a szlo­vákiai magyarokat? Nos a kérdés nem egyszerű, mert tekintetbe kell venni a történelmi eseményeket és a dolgok tényleges mivoltát. Minde­nekelőtt azt szögezném le, hogy az ami nemzetközi szerződés alapján jött létre, azt nem lehet nemzetiségi sérelemnek minősíteni. így pl. azún. lakosságcserével összefüggő kér­déseket sem. A lakosságcseréről szóló szerződést ugyanis a magyar kormány is aláírta, a magyar parla­ment is megszavazta. Megítélésem szerint kártérítési igénnyel a szlová­kiai magyarok egyedül a csehorszá­gi deportálások ügyében léphetnek fel. Ez a deportálás ugyanis teljesen törvénytelen volt, ezt még Beneš is ellenezte, s az akció törvénytelen voltát a Smenának. 1968-ban adott interjújában az egykori belügymi­niszter, Bacilek is beismerte Na­gyon vitás kérdés viszont az ún. málenkij robotra elhurcolt emberek sorsa. Tudniillik ez a háború utolsó negyedében történt, amikor még a harcok folytak, s ezért azt is rá lehet fogni, hogy ez a hadiesemé­nyekkel összefüggő erőszak volt. Ugye a háború, az mindig háború! A minimum amit adni lehetne ezek­nek az embereknek, szerintem is az lenne, hogy felemelnék a nyugdíju­kat, illetve a szovjet munkalágerek­ben eltöltött éveket beszámítanák a nyugdíjukba. Kártérítést adrii nekik igen bajos lenne, ugyanis ilyen ké­réssel, aki katona volt, az is mind előrukkolhatna... SZASZÁK GYÖRGY A PRÁCA A TRÓJAI FALÓBAN Sokszor még a legtüzesebb ifjonti szerelmet is kemény próbára teszi a hűségkinyilvánítás szűnni nem akaró igénylése. Egykori gyakorló amorozó­ként sokan emlékezünk vissza nem csekély nosztalgiával régesrégi gyengéd kapcsolatainkra, mondván: hej, ha az a lány nem lett volna annyira telhetetlen! Vagy az ágyban, vagy a verbális széptevés provokálásában, vagy mindkettő­ben. Tudnivaló, hogy hátgerincünk teljesítőképessége is véges, de türelmünk sem végtelen. Az állandó hűségnyilatkozat-igénylésben megnyilvánuló mértéktelenség még a legtisztább szerelmet is tönkre tudja tenni. Voltaképpen így van ez a politikában is. És az állampolgári megnyilvánulá­sokban nemkülönben. Jerguš Ferko, a Práca élenjáró nemzetiségi-politikai szakértője erről nyilván megfeledkezett, amikor lapja március 4-ikei számában tolla hegyére tűzte a Független Magyar Kezdeményezést. Lehet, hogy neki az ágyi csatározások­ban és a szépnem hajlandóságának szinten tartásában mások a tapasztalatai mint másoknak, ha azonban publicistaként a tollforgatásnak arra a területére merészkedett, ahol oly gyakran megfordul, tudnia kellene, hogy könnyen szándékával ellentétes hatást érhet el, ha a hűségnyilatkozat-igénylésben nem ismer mértéket. A szakszervezeti napilap első oldalán megjelent kolumnás cikkében trójai falónak minősíti a Független Magyar Kezdeményezést, és leplezetlenül arra utal, hogy a szlovákiai politikai struktúrának e liberális politikai mozgalma azért szövetkezett a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal, illetve azért vált most önálló politikai erővé, hogy a csehszlovák államot bomlassza. Innen a „trójai falő"-minősítés. Jerguš Ferko fő érve az, hogy az FMK választási programjának alapja: a nemzetközi emberijogi egyezmények következetes megtartásának igénylése. És különösen azt sérelmezi a szerző, hogy a Független Magyar Kezdeménye­zés a nemzetiségek kollektív jogainak elismerése mellett is síkraszáll. A Práca szerkesztője nem kevesebbet állít, mint hogy a kollektív kisebbségi jogokért vívott harcok története: az erőszak története, és az erőszak abban nyilvánul meg, hogy a kollektív jogokkal élő népcsoportok ötödik hadoszloppá válnak az adott országban. Ezzel az agyafúrt logikával Jerguš kolléga nemcsak az FMK-ra igyekezett csapást mérni, hanem — és elsősorban - a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomra is. Ezen nem is csodálkozom, hiszen néhány hónapja szem- és fültanúja voltam, amikor számos újságíró jelenlétében egyetlen szóval elintézte a NYEE minősítését: Kozmopoliták. Ez még egyes nemzeti orientációjú kollégáknak. is sok. volt. A fejüket csóválták, mire a jólértesültek biztonságával megismételte: - Uraim, ha én mondom, akkor ezek kozmopoliták. A VPN kozmopolitasága néhány nappal az epizód után abban nyilvánult meg, hogy legjobb vezetőik (Tatar, Dziak­Košický, Mečiar, Košťa stb.) remek­beszabott szónoklatokkal a magyarok védelmére keltek. A szerző nem kevesebbet állít rólunk, mint azt, hogy: bévülről bomlasztjuk a köztársaságot. Az ilyen vád alapján akár bíróság elé is állíthatnának bennünket. Vagy feloszlathatnák az FMK-t. Fel is oszlatnák, ha olyanok kerülnének hatalomra, akiket Jerguš Ferko támogat a Prácában, amelytől - szakszervezeti lap lévén - a legkevésbé az várható el, hogy szócsövévé válik a nemzetiségi uszításnak. Csehszlovákiai magyarként gyakran kerülök mostanában olyan helyzetbe, hogy a szó szoros értelmében felszólítanak: tegyél hitet a húséged mellett! Ilyenkor úgy érzem magam, mint valamikor régen, ifjúkori szerelmeim idején, amikor némely leányzók a nap minden órájában igényelték, hogy tanújelét adjam határtalan hódolatomnak. A Práca szerkesztője még ennél is tovább megy. Neki már a hűségnyilatko­zat sem lenne elegendő. Ő már eleve a vádlottak padjára állít. Nem elég az, hogy megtartom a törvényeket, hogy adót fizetek, hogy a magyarok búzát termelnek. A szélsőséges nacionalisták önmagunk feladását igénylik. Az ilyen magatartást a politikában ellenségkeresésnek nevezik. De nemcsak a nemzeti kisebbségek ellen irányul, hanem a többségi nemzet nagyobbik fele ellen is. Úgy túnik, a Práca szerkesztősége beköltözött a trójai falóba, amelyet már vontatnak, taszigálnak egyesek a demokrácia bástyái felé. TÓTH MIHÁLY MEGKÉRDEZTÜK OLCSÓBB LESZ A HAVI TELEFONILLETÉK? Egyre többször hallani - bár még vég­ső döntés nem született -, hogy megeme­lik a telefonálás árát. Március elsejétől a külföldi hívásokért már többet fizetünk, határainkon belül azonban maradtak a ré­gi tarifák. Ha mégis megdrágul a belföldi hívások impulzusonkénti ára, vajon le­het-e arra számítani, hogy kevesebb lesz a havi telefonilleték, vagyis az az összeg, amelyet készülékünk hálózatban tartásá­ért fizetünk. Peter Haluš, a pozsonyi Pos­ta- és Telekommunikációs Igazgatóság igazgatóhelyettese nem zárja ki ennek lehetőségét: - A telefonilleték összetételét minden ország önállóan szabja meg. Nálunk a Szövetségi Távközlési Minisztérium fel­adata. Kevés olyan állam leteziK, ahoi nem fizettetik meg a telefonkészülék havi alaptarifáját. Ahol nincs így, ott többe kerül a hívás. Nálunk önálló állomásnál 50, csoportosnál 30 koronát számlázunk havonta. ÉS csak a készülék üzemben tartásáért. Felméréseink ugyan igazolják, hogy rengeteg olyan állomás létezik, ahonnan alig hívnak, többnyire csak oda telefonálnak. Ám az ilyen állomásokat is karban kell tartanunk, ami pénzbe kerül. Ezért igazgatóságunk hatáskörében nincs szándékunkban az alaptarifa eltör­lése. A nem éppen bevált csoportos állo­másoknál előfordulhat/hogy havonta 10 koronával kevesebbet számlázunk majd. Igaz, ezt még egyelőre fontolgatjuk. (jmk) •tŕ * ** jrľSfr ;. f, <<r ,,Alig hallottam sorsomba merül ten..." (Méry Gábor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom