Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-05 / 54. szám, kedd

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1991. MÁRCIUS 5. MILAN KŇAŽKO ÉS A KISEBBRENDŰSÉGI KOMPLEXUS Milan Kňažko, a szlovák kormány nem­zetközi kapcsolatokkal foglalkozó minisz­tere arról tájékoztatta Pozsonyban az új­ságírókat: a minisztérium ragaszkodik ah­hoz, hogy munkatársaik a csehszlovákiai diplomáciai kar összetételében és a nagyköveti tisztségek betöltése során paritásos (tehát 50 százalékos) képvise­letre tegyenek szert, mert „jogalanyisá­gon alapuló érdekképviseletről van szó". Nem tudom milyen képzettséggel ren­delkezik Kňažko úr a diplomácia és a nemzetközi jog területén, de hát végül is ez a Slovák kormány gondja. Ugyanak­kor világos, újabb arra irányuló kísérlet­nek-vagyunk tanúi, hogy lehetetlenné vál­jon a képességek alapján történő kineve­zés, s a tisztségek ellátása során a kép­zettség helyébe a nemzetiségi hovatarto­zás lépjen. Nyilvánvaló, miféle indítékok húzódnak meg e kísérlet mögött; abból a meggyőződésből fakadnak, hogy a mű­vi úton megszabott keretszám „mankója" nélkül a szlovák diplomaták nem lenné­nek képesek helytállni cseh versenytár­saikkal szemben. Más szóval, jelentkezik a kisebbrendűségi komplexus. Csakhogy nem tudom, vajon Kňažko úr kisebbségi érzete-e, avagy a szlovák nemzeté. Ha az előbbi eset áll fenn, akkor, tekintettel a személyi képzettség teljes hiányára, még érteném is, de mit gondoljak az utóbbiról? Miért kellene Szlovákiában va­lakinek azt hinnie, a szlovákok nem elég jóravalók, hogy a diplomáciai és nagykö­veti rangot érdemeik, képességeik és szakmai felkészültségük alapján nyerjék el. Pályázatra kell bízni a döntést, s akkor teljesen közömbös, hogy a nyertesek kö­zött öt, vagy 95 százaléknyi lesz a szlová­kok aránya. Szlováknak lenni nemzetiségi hovatartozás és nem képezettség kér­dése. Mindennemű művi korlát, amely gátolja a képességek szerinti rangsorolódást, ká­ros és oda vezet, hogy az illető helyre vagy bárhová szerényebb adottságú em­berek kerülnek, mint azok, akik nyitott és bárki számára adott verseny alapján jut­nak a helyek birtokába. Eléggé valószínű, hogy Kňažko úr pályázat útján soha sem lett volna miniszter, s ha igen, akkor nem épp a nemzetközi kapcsolatok minisztere. Senki sem ruházta őt fel azonban azzal a joggal, hogy saját elégtelenségéből fa­kadó személyes érzéseit átvigye polgár­társaira, akik - s ez szilárd meggyőződé­sem - más nemzetekkel szemben a tiszt­ségek adminisztratív úton történő juttatá­sának megalázó „mankója" nélkül is ké­pesek helytállni. DUŠAN MRŇA Reportér 1991. 8. szám ROMÁNIA MEGERŐSÖDÖTT A VATRA SZÉLSŐSÉGES SZÁRNYA Nem vitás, hogy a szélsőségesen na­cionalista és erősen jobboldali körök ke­rültek ki végül is győztesen abból a belvi­szályból, mely a Vatra Romaneasca-és annak politikai szervezete, a Románok Nemzeti Egységpártja vezetőségeiben robbant ki mintegy 10 nappal ezelőtt. A „mérsékelt" és a keményen szélsősé­ges nacionalista szárny azon kapott össze, hogy együtt lehet-e, szabad-e mű­ködni a Nemzeti Megmentési Fronttal és támogatni annak politikáját, amely pártat­lan megfigyelők szerint már maga is erő­sen nacionalista színezetű. A szélsősé­geseknek azonban ez sern elég, s csak akkor hajlandók teljes méretékben támo­gatni a frontot, ha az is feltételek nélkül összességében magáévá teszi a Vattá­nak és politikai pártjának programját. Az említett „mérsékeltek" és afront képvise­lői közt titkos tárgyalások is lezajlottak, de aztán a kemény vonal főnöke, a Vatra elnöke, Radu Ceontea szenátor, az egy­kori rajztanár, nyilván megelégelte a dol­got és kijelentette: vagy ők mennek, vagy én. Le is mondott azután, de most kide­rült, hogy talán csak színházi gesztusról volt szó, s hogy mégis marad, sőt, helyze­tét a politikai sakktáblán meg is erősítette. A Vatra Romaneasca rendkívüli orszá­gos közgyűlése egyértelműen elutasította a front néhány vezető emberének azon törekvéseit, .hogy „megkaparintsák" a Vatrát és kihasználják népszerűségét a front pozíciójának megerősítésére. Ugyanakkor a Vatra vezetőségéből fel­mentették mindazokat, akik titkos tárgya­lásokat folytattak a fronttal, s egyben nem fogadták el Radu Ceontea lemondását, hanem megerősítették őt tisztségében. A szenátor úr, aki a múlt hét elején nyilvánosan bejelentette, hogy már nem akar többé a Vatra élére állni, sajnos nem állta szavát. Sót pozíciói minden vonalon erősödtek, mert a románok nemzeti egy­ségpártja is, melynek vezetőségéből szin­tén menesztették a „frontpártiakat", elnö­kévé választotta őt. A romániai ellenzék helyzetértékelése szerint ez a szélsősé­gesen nacionalista körök térnyerését je­lenti az ország politikai életében. Az ellen­zék szerint a Vatra és a Románok Nem­zeti Egységpártja ma már vitathatatlanul jelentős befolyással bíró hatalmi tényező az országban, s minden valószínűség szerint, tekintettel a romló gazdasági helyzetre, ereje tovább fog növekedni. Nicolae Manolescu egyetemi tanár, az Ellenzéki Polgári Szövetség vezetősé­gi tagjának nézete szerint a Front és a Vatra szorosabb együttműködését első­sorban a kormányzó mozgalom liberális szárnya, a Petre Roman által vezetett szárny szorgalmazta. Ez a liberális re­formszárny számol azzal, hogy a Front politikai párttá alakul előbb vagy utóbb és így tagsága megoszlik. Ezért bizonyára jól jönne a Vatra tömegbázisa, melynek nacionalizmusa általában is segíthetne megmenteni a kormány és a kormánypárt csökkenő tekintélyét, népszerűségét az egyre romló gazdasági helyzetben, a so­kasodó szoiális problémák közepette. A Front immár háromszor elhalasztott országos értekezletére a tervek szerint március 16-án és 17-én kerül sor Buka­restben. A nemzeti kisebbségek számára sem érdektelen, hogy milyen hatással tesz a kormányzó mozgalom értekezleté­re a mostani Vatra-affér, megszilárdul-e az eddig követett nacionalista vonal, vagy egy demokratikusabb kerül előtérbe. A jö­vő szempontjából azonban a szélsőséges nacionalista erők teljes térnyerése a Vatra Romaneasca szervezetén és pártján be­lül a kisebbségek számára semmiképpen sem bíztató. KOKES JÁNOS, Bukarest Még néhány nappal ezelőtt harckocsi őrizte Tirana központjában az Enver Hodzsa múzeumot (ČSTK/AP - telefoto) VAN AMIBEN EGYETÉRT AZ ALBÁN KORMÁNYZÓ PÁRT ÉS AZ ELLENZÉK Az ATA hírügynökség tegnapi tájékoz­tatása szerint a kormányzó Albán Munka­párt és az ellenzéki politikai erők képvise­lői egyetértettek abban, hogy a volt sztáli­nista vezető, Enver Hodzsa szerepének átértékelésére az új parlament lesz hiva­tott, amely a március 31-i választások után alakul majd meg. Az új törvényhozás feladata lesz dönteni Hodzsa szobrainak és más jelképeinek sorsáról is. Az sem kizárt, hogy az 1985-ben elhunyt sztálinis­ta diktátor hagyatékának sorsáról közvet­lenül a nép fog dönteni referendum útján. Mint ismeretes, az elmúlt napokban ép­pen a Hodzsa-szobrok körül robbantak ki a zavargások. Több városban ledöntötték azokat, ami a kommunista pártban, a had­seregben, a legfelsőbb állami szervekben még mindig jelentős erőnek számító kon­zervatívok ellenállását váltotta ki, s a kommunistaellenes akciók közel 80 résztvevőjét bíróság elé állították. Az albán televízió beszámolója szerint a fő politikai pártok képviselői egyetértet­tek abban, hogy az ország gazdasági és szociális helyzetének stabilizálására kell törekedni. Ezért csal; olyan tömeggyűlé­seket fognak szervezni, amelyek a vá­lasztásokkal kapcsolatosak, vagyis be­mutatják a jelölteket és ismertetik a pártok programjait. ÉSZTORSZÁG ÉS LETTORSZÁG A FÜGGETLENSÉGRE SZAVAZOTT A SZOVJET-NÉMET ALAPSZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSÁRÓL TÁRGYALNAK A vasárnapi népszavazás első eredményeiből egyértelműen kitűnik, Észtország és Lettország lakosságának túlnyomó többsége a függet­lenség híve. Lettországban a szavazók 73,58 százaléka támogatta a teljes szuverenitást. Észtországban a vidéki lakosság 90 százaléka támogatta a függetlenséget, a városokban pedig 78 százalék. Ez azért is figyelemre méltó, mert a nem észt nemzetiségűek, tehát az orosz ajkúak döntő többsége városokban él. Az észt fővárosban, Tallinnban 66 százalék felelt igennel arra a kér­désre, hogy kívánja-e az Észt Köz­társaság állami függetlenségét és autonómiáját. Egyébként a válasz­tásra jogosultak 79 százaléka járult az urnákhoz. Itt a legnagyobb a be­települtek aránya, a lakosságnak a fele nem észt nemzetiségű. A lett fővárosban, Rigában 75 százalék mondott igent a köztársa­ság függetlenségére, s a szavazás­ra jogosultak 85 százaléka ment el voksolni. Mihail Gorbacsov államfő egye­lőre nem mondott közvetlen véle­ményt a két balti köztársaságban megtartott referendumról, ugyanak­kor ragaszkodik ahhoz, hogy márci­us 17-én megrendezzék az össz­szövetségi népszavazást a Szovjet­unió egységének megőrzéséről. Törvénytelennek nevezte Litvánia (itt már február 9-én megtartották a tegnapihoz hasonló referendumot) és más köztársaságok azon dönté­sét, hogy nem járulnak hozzá az országos népszavazas rricyicnua­zéséhez. Tegnap terjesztették a szovjet parlament elé ratifikálásra a Né­metországgal tavaly szeptemberben aláírt szerződést a kapcsolatok vég­leges rendezéséről, más kétoldalú megállapodásokkal együtt. Julij Kvicinszkij külügyminiszter-helyet­tes beszédében a szovjet-német alapszerződést történelmi jelentősé­gű dokumentumnak nevezte, ame­lyet a németek önként fogadtak el. Szerinte ez megbízható garanciát ad arra, hogy a szerződés életképes lesz. A kormány most elöször hatá­rozza meg egyértelműen az egye­sült Németország jelenlegi határai­nak véglegességét, mert tartalmaz­za azt a kötelezettségvállalást, hogy Németország a jövőben senkivel szemben sem támaszt területi köve­teléseket. Alekszandr Dzsaszo­hov, a parlament külügyi bizottságá­nak elnöke az előterjesztett okmá­nyok ratifikálására szólította fel a képviselőket. Vita után az alap­szerződést jóváhagyták. J ó ideig, akár hónapokig is elhúzódhat az egy hete tartó Zsivkov-per, hiszen a vád hozzávetőleg 12 ezer oldalnyi anyagot gyűjtött össze ellene, másrészt pedig csak tegnap kezdő­dött meg a tanúk első, vagy 250 fős csoportjának a kihallgatása. Köztük vannak az ország egykori vezetői és a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) - a volt KP - jelenlegi karmesterei: Andrej Lilov elnök és Andrej Lukanov, a párt alelnöke, exkor­mányfő. Megoszlanak a vélemények arról, hogy per lesz-e ez vagy csak bírósági paródia. Az első csoportba azok a százezrek-milliók tartoznak, akik a legsúlyosabb ítéletet követelik, akik így akarnak bosszút állni azért, mert őket érinti a leginkább a bolgár gazdaság csődje, ők azok, akik már-már éheznek. A másik csoportba azok tartoznak, akik világosan látják: a jelenleg is érvényben levő törvények szerint ítélkezni Zsiv­kov felett kész röhej. Hiszen csak azzal lehet őt vádolni, hogy visszaélt beosztásával, s így több mint 26 millió levával károsította meg az orszá­got. Nem részletezem a személygépkocsik, a la­káskiutalások, a szerzői honoráriumok körüli bot­rányokat, hiszen ezeket a napi híradások már taglalták. Tehát most csak gazdasági visszaélé­sekért vonják Zsivkovot felelősségre, mert a jog­szabályok szerint politikai visszaélésekért nem lehet. Nevethet a markába az agg, de - amint szereplésével is tanúsította - még korántsem szenilis vezér. Azt mondja, államfő volt, nem foglalkozott piti kis pénzügyekkel, kiutalásokkal, az ilyen ügyletek lebonyolításához egyrészt nem is értett, másrészt ezeket kollektív döntések előz­ték meg. És azt, hogy ez nem így volt, a vád csak nehezen tudja majd bizonyítani. Tehát a lényeg: nem kell felelnie az igazán nagy bűnökért. A politikai visszaélésekért, a kon­ZSIVKOV-CIRKUSZ cepciós perekért, az értelmiségellenes politikáért, a mai katasztrofális helyzethez vezető rossz gazdasági döntésekért, a kifejezetten környezet­ellenes politikáért. És nem kell felelnie a hatvan­nyolcas megszállásban való részvételért, bár kiderült: nem igaz, hogy csak Brezsnyevnek fogadott szót, mert ö volt az első, aki követelte a Prágai tavasz katonai elfojtását. Nem fog kiderülni, hogy a háború alatt a nácik besúgója volt-e vagy sem. Ezért engedhette meg magá­nak, hogy a gazdasági visszaélések vádját eluta­sítva határtalan cinizmussal kijelentse: hajlandó politikai felelősséget vállalni. Nem kis arcátlanság kellett legutóbbi politikai nyilatkozataihoz, például azt állította, hogy Bulgária ma egy második Japán lenne, ha nem kellett volna engedelmes­kednie a moszkvai diktátumnak. Hiszen mindenki tudja, ő még a pápánál is pápább volt: még azt is szívesen látta volna, ha Bulgária a Szovjetunió egyik tagköztársaságává válik. Helyénvaló feltenni a kérdést, kinek az érdeke," hogy ilyen szabályok szerint játsszák le ezt a meccset? A tavalyi parlamenti választásokat a posztkommunista BSZP nyerte. Az idén megint urnákhoz szólítják a lakosságot, hiszen a parla­mentben még mindig ennek a pártnak a képvise­lői vannak többségben, bár a kormány irányítása már kicsúszott a kezéből. N em kétséges, a BSZP nagyon sok mai vezetőjének álmatlan éjszakái lennének, ha Zsivkov úgy istenigazából kinyitná a száját. És még egy adalék: a párt főtanácsának legutóbbi ülését közvetlenül a Zsivkov-per előestéjén tar­tották. E tanácskozáson nyilatkozatot kellett vol­na elfogadni arról, hogy önkritikát gyakorolva a BSZP és vezetői személyre szólóan is vállalják a felelősséget az elmúlt évtizedekért, a mai válságos helyzetért. Ezt a nyilatkozatot azonban nem fogadták el. Az igazsághoz tartozik, hogy ez kiélezte a párton belüli ellentéteket. Főleg a fiata­labb nemzedékhez tartozók követelték, hogy a BSZP nézzen szembe a múltjával. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN V ilniusban, Litvánia fővárosában, szombatról vasárnapra virradó éjsza­ka egy házi gyártmányú pokolgép robbant a kommunista párt székházánál. A TASZSZ hírügynökség szerint az épü­let megrongálódott, de áldozatok nem voltak. Grigorij Belousz ezredes, a város katonai parancsnoka az akció végrehajtá­sával a militáris csoportokat vádolta, amelyek állítólag megfélemlítéssel pró­bálják megakadályozni a március 17-re tervezett népszavazást a Szovjetunió egységéről. A Basta című bécsi folyóirat közzétet­te a Gallup-intézet helyi fiókirodája által készített népszerűségi közvéle­mény-kutatás eredményeit. Ezek szerint az osztrákok körében Franz Vranitzky kancellár a legkedveltebb politikus. A má­sodik helyre Helmuth Kohl német kancel­lár került, a harmadikra pedig Václav Havel köztársasági elnök. Ot követi Mihail Gorbacsov, Francois Mitterand és George Bush. A legkevésbé kedvelt politi­kai személyiség Szaddam Husszein. N égy személy vesztette életét és töb­ben megsebesültek,'amikor vasár­nap este a Belfast közelében levő Cap­paghban ismeretlen szélsőségesek meg­támadták az egyik helyi vendéglőt, ahova általában katolikusok járnak. A merényle­tért eddig egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget, ám feltételezhető, hogy valamelyik nem katolikus terrorista cso­port követte el a mészárlást. J ohannesburg elővárosában, Soweto- / ban vasárnap este újabb összecsa-' pások voltak a zulu és a khosza törzsek tagjai között. A tűzpárbajban 18 ember vesztette életét és heten megsebesültek. Ugyancsak Sowetoban ismeretlen tette­sek felgyújtottak egy személyvonatot is, ám a hírügynökség jelentése szerint e két eset között nincs összefüggés. Natal tar­tományban, az Afrikai Nemzeti Kongresz­szus és a Inkatha mozgalom hívei közötti összecsapások további színhelyén pedig megtámadták az ANC egyik vezetőjét. A dél-afrikai rendőrség szerint az új etni­kai összecsapások további harcokhoz ve­zethetnek, amelyek elmélyítik a hagyo­mányos törzsi ellenségeskedést, az ideo­lógiai és politikai ellentéteket. I ncidensre került sor a tyumenyi bünte­tőtáborban, amikor megpróbálták ki­szabadítani a túszul ejtett őröket. A TASZSZ-hirügynökség jelentése sze­rint a fegyencek megkínozták a túszokat, s azzal tenyegeföztek, hogy meggynuoi­ják őket. Szabad utat, fegyvert és vodkát követeltek. A rendőrség elit alakulatának közbelépése során három rab azonnal életét vesztette, a negyedik pedig a kor­házban halt bele sérüléseibe. További ötöt megsebesítettek. C olorado Springsben szombaton közvetlenül a leszállás előtt lezu­hant az United Airlines Boeing 737-es gépe, 25 személlyel a fedélzetén. A ka­tasztrófát senki sem élte túl. A földi irányí­tók szerint az erős széllökések miatt már a korábbi gépnek -is problémái voltak a leszállásnál. T eheránból érkezett a jelentés, hogy az az iráni alap, amely 1 millió dollárt ígért Salmoan Rushdie brit író nem iráni nemzetiségi gyilkosának, megkétszerezte a vérdíjat. Az ítélet esetleges iráni végre­hajtója pedig 200 millió riált, vagyis több mipt 3 millió dollárt kapna. Rushdiet az időközben elhúnyt Khomeini ajatollah ítél­te halálra azért, hogy az író Sátáni versei­ben megsértette az iszlámot. S vájcban országos népszavazáson döntöttek arról, hogy húsz évről 18­ra csökkentik a választójogi korhatárt. A szavazók 72 százaléka voksolt az új módosítás mellett. A legtöbb svájci kan­tonban eddig is az urnák elé járulhattak a 18 évesek, ám országos ügyekben nem dönthettek. M ünchenben a rendőrség letartóztat­ta azt a 44 éves cseh állampolgárt, aki megpróbált eladni az egyik prágai múzeumból ellopott értékes hegedűt-tá­jékoztatott a Süddeutsche Zeitung című napilap. A letartóztatott 50 ezer márkát kért a 315 éves hegedűért, de a hangszerüzlet tulajdonosa gyanút fo­gott, mert szerinte a hangszer értéke ennek duplája volt. Q emélyvonat siklott ki vasárnap, O/l nem messze a mozambiki Nacala kikötővárostól. A súlyos balesetnek eddig 78 halálos áldozata és 103 sebesültje van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom