Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-29 / 75. szám, péntek

1991. MÁRCIUS 29. LÜJSZÓI HAZAI KÖRKÉP TÖBB MINT NOSZTALGIA „Azok voltak a szép idők, amikor Bécsbe villamoson lehetett utazni" - hangoztatják azon klub tagjai, akik célul tűzték ki, hogy a Pozsony és Bécs közötti villamosforgalmat felújítják. Az első villamos ugyanis 70 évvel ezelőtt tette meg a két főváros közötti utat, s néhány korabeli kocsit még máig is megőriztek a schwechati műszaki múzeumban. Sőt, amikor Hainburg a múlt év június 24én ünnepelt, a bécsiek ezen a nosztalgiaszerelvényefi utazgattak a városba. A vasúti pálya Wolfsthalig jó állapotban van, ma is használják, és pozsonyi vasútként emlegetik. Felújítani tehát nem volna nehéz, de sajnos, a hazánk területére eső rövid vasúti szakasz felújítása szinte lehetetlen - a síneket felszedték, helyükön több létesítmény is felépült, többek között pl. a csehszlovák-osztrák határátkelőhely. A Csehszlovák Államvasutak és osztrák kollégáik szükségesnek tartják, főleg az Expo szempontjából, hogy Pozsonyt Béccsel megbízható vasút kösse össze, hogy kisebb legyen a közúti forgalom, ami környezetvédelmi szempontból is hasznos lenne. A felújított vasút mentesíthetné a Pozsony-Dévényújfalu - Marcheg-Bécs vonalat. A szakemberek elképzelése eltér az előzőtől. I Ök ugyanis a Pozsony-Ligetfalu I -Pandorf-Bécs vasúti szakasz kiépítését tartják gazdaságosabbnak és célszerűbbnek. Míg ugyanis a régi villamosnyomtávon - mivel az osztrák területen ez a vasúti szakasz már nem elég korszerű - 85 perc alatt lehetne célhoz érni, addig a másik ajánlott szakaszon 50 perc lenne a menetidő. További érv az, hogy ez utóbbin megközelíthető a bécsi teherpályaudvar, és Pandorfnál csatlakozik a Bécs-Budapest szakaszhoz, továbbá, hogy ez a pálya 160 km óránkénti sebességet bír el. Hogy a két állam vasúti szakemberei tervük megoldását komolyan gondolják, azt a nyilvánosságra hozott kivitelezési ütemterv is bizonyítja. Elsőként a nem egész 2 kilométeres vasúti szakaszt kell megépíteni az államhatár és a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő ligetfalui vasútállomás között, amelyet mind a teher, mind pedig a személyszállítás céljaira alkalmassá kell tenni. A vasúti pályatest, az épület korszerűsítése elkerülhetetlen, ugyanakkor ki kell alakítani a vámhivatalt is. A költségek a múlt évi árakat alapul véve meghaladják a 175 millió koronát. Ez volna az építkezés első szakasza, amelyet 1992-1994 között kellene megvalósítani. Ha elkészül, Kúty irányából naponta öt, Galánta és Trnava irányából pedig négynégy szerelvénypárt irányítanak ide Ligetfaluba, ami lényegesen mentesítené a főpályaudvart. Magyarország felé megmaradna mind a teher-, mind pedig a személyforgalom, míg az osztrákok naponta tíz pár három kocsiból álló személyvonatot közlekedtetnének. Egy-egy szerelvény 600 utas szállítására lenne alkalmas. Emellett naponta két pár teherszállító is áthaladna a határállomáson. Az építkezés második része az említettel párhuzamosan valósulna meg, de ez már a pozsonyi gyorsvasút igényeit is figyelembe venné. A megépülő ligetfalusi központi pályaudvar mind a gyorsvasutat, mind az államvasutat kiszolgálná. Ehhez tartozna a központi pályaudvar és a teherpályaudvar közötti második vasúti pályatest megépítése is. A beruházási költség a múlt évi feltételek, illetve árképzés alapján 80 millió koronát tenne ki, természetesen ma ennél már jóval nagyobb összegre rúgna. Mindkét beruházás átadásának határideje 1994. S ha minden idejében elkészül, marad még egy probléma, mégpedig az olyan viteldíj kialakítása, amelyet a csehszlovák állampolgárok is meg tudnak fizetni. Ha az említett tervet siker koronázza, az a világkiállítás szempontjából Pozsony és Szlovákia számára egyaránt nagy jelentőségű lesz a világkiállítás idején, de utána is. Az új, Pozsony és Bécs közötti vasúti összeköttetés megvalósulása tehát ma már tény, nemcsak nosztalgikus álom. (németh) AZ IDÉN BOTRÁNY NÉLKÜLI?) „Szerdán, a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium épületében került sor annak a 35, magyarországi egyetemekén továbbtanulni kívánó diákunknak a kiválasztására, akiket középiskolai eredményeik a nemrégiben elvégzett Raventeszteken elért pontjaik és a tegnapelőtti szakmai felméréseken való szereplésük alapján ajánl magyarországi egyetemeken elvégzendő felvételi vizsgákra a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Bár magukat jól értesültnek nevező személyek már napok óta arról suttogtak, hogy a kiválasztás „finisén" már semmiképpen sem kerülhető el a botrány, a várt (de hogy ki által, azt még mindig homály fedi) „szenzáció" elmaradt, a kiválasztás zökkenőmentesen folyt le. A szakmai felméréseken, illetve az eredményeik kiértékelésén az erre a célra felkért középiskolai tanárokon kívül a Magyar Diákszövetség képviselői is mindvégig jelen voltak. Hogy mi okból és hogy milyen benyomásokkal távoztak a felmérésekről, azt Berényi Józseftől, az MDSZ ügyvivőjétől kérdeztük meg. - Szövetségünk a diákság érdekeinek védelmét is felvállalta, képviselőink igyekeztek mindvégig jelen lenni az idei magyarországi továbbtanulási lehetőségekről folytatott tárgyalássorozaton. A szakmai felmérésekről a diákszövetség többi képviselőjének véleménye alapján állíthatom^ hogy a szokványos módon zajlottak le. A kiválasztást végző tanárok korrektül viszonyultak a segítő-ellenőrző célzattal jelen levő főiskolás, illetve egyetemista tagjainkhoz. - A mai nap tapasztalatai alapján kimondható-e fenntartások nélkül, hogy a magyarországi továbbtanulással kapcsolatos, sokak szerint „menetrendszerű" botrány az idén elmarad? - Nem tudom. (kajó) TILTAKOZIK AZ MKDM A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagsága és támogatói mély megdöbbenéssel vették tudomásul Vladimír Mečiar miniszterelnök bejelentését, hogy a szlovák kormány nem fogadja el a Szövetségi Gyűlésben előterjesztett földtörvény 21. kiegészített paragrafusát. E döntés értelmében nem kapnák vissza földtulajdonukat azok a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik vagyonát 1945 és 1948 között jogtalanul és antidemokratikus eszközökkel elkobozták. Vladimír Mečiar miniszterelnök szerint, ha a magyarok visszakapnák földjüket, ezzel lényegében rehabilitálnánk az 1945 előtti politikai rendszert. Az MKDM országos elnöksége, tagsága és támogatói nevében, elutasítja a miniszterelnök által ismertetett álláspontot, miszerint fasisztákat nem lehet rehabilitálni. Az MKDM elutasítja azt a képzettársítást, hogy minden német, magyar és nemzetáruló (fasiszta) egy zsákba való. Elutastíja, hogy egynéhány horthysta beállítottságú és fasiszta bűnöző miatt egy ártatlan nép sokadszor és újra bűnhődjön. Elutasítja a fasiszta általánosítást és elítél minden kísérletet a kollektív bűnösség további bizonyítására. Az 1945 és 1948 közötti vagyonelkobzások, kitelepítések és deportálások szomorú ténye szégyenfolt a háború utáni Csehszlovák Köztársaság demokratikusnak hirdetett intézményrendszerén. Ez fokozottan érvényes akkor, amikor a köztársaság saját ártatlan polgárai ellen járt el ilyen szégyenletesen. Köztudott, hogy az igazi háborús bűnösök már 1945 májusa előtt megszöktek és külföldre mentették vagyonukat. így csak a szegény és becsületes magyar parasztot sújtotta az 1945. évi rendelet végrehajtása. A vagyon- és föld elkobzásának módja nem nagyon különbözött az 1940 és 1945 közötti hírhedt módszerektől. Akik pedig a végrehajtásnál serénykedtek, most majd visszakapják földjüket! Miért kell újra és újra ellenségképet alkotni? Miért kell a hazát két kezével építő magyart újra és újra megalázni? Nem volt már elég? A keresztény, így a magyar ajkú keresztyén polgár meg tud mindenkinek bocsátani, de felejteni nem fog soha. Addig nem lesz „béke az olajfák alatt", míg az egyenjogú polgárok mellett lesznek még egyenjogúbbak, az ártatlanoknál még ártatlanabbak! Az MKDM szerint a kormány döntése, valamint a Szövetségi Gyűlés szlovák képviselőinek adott utasítás, hogy ne szavazzák meg a 21. paragrafust, mélységesen sérti a magyar lakosság igazságérzetét, semmibe veszi az MKDM konstruktív politikai állásfoglalását és tovább növeli a mesterséges úton szított nemzetiségi ellentéteket, ami biztosan nem kedvez a gazdasági átalakulásnak. Az MKDM sajtószolgálata ELSŐ FÉNYJEL AZ ALAGÚTBAN? A gazdasági reform alapvető célkitűzéseinek megvalósításával foglalkozott szerdai ülésén a szlovák kormány gazdasági tanácsa, amelynek eredményeiről Jozef Kučerák, a kormány alelnöke és Ladislav Klinko, a mezőgazdasági miniszter helyettese tájékoztatta az újságírókat. A szénbányászat gazdasági helyzetének elemzésével és az energetikai ipar új feltételekre való átállásával kapcsolatban a kormány alelnöke kifejtette, az ágazatban elkerülhetetlen áremelések megoldására javasolják a szén- és energiaárak olyan módosítását, amely biztosítja a szlovák szénbányászat és energetikai ipar pénzügyi mérlegének egyensúlyát az 1991-es évre. Az SZK Egészségügyi Minisztériuma által a tanács elé terjesztett jelentés szerint a tárca költségvetési források hiányában komoly problémákkal küszködik. Annak ellenére, hogy az ágazatnak juttatott költségvetés nagysága az idén meghaladja az előző évi szintet, az árnövekedések következtében mégis jelentősen csökkentek a lehetőségek a beruházások, a működési költségek és a gyógyszervásárlások fedezésére. Tekintettel az egészségügyben uralkodó jelenlegi nehéz gazdasági helyzetre, a tanács javaslata alapján a kormány elé kerülő jelentésben javasolják az áremelkedések kompenzálását az 1990-es szintre. A Szlovák Statisztikai Hivatal új gazdasági mutatók rendszerét dolgozta ki, amely operatívan nyomon követi Szlovákia gazdasági életének alakulását, és pontos információkat szolgáltat a legfelsőbb szintű gazdasági döntésekhez. Többek között figyeli az árak, a foglalkoztatottság és a termelés alakulását. A rendszer szerencsére nem számol a kötelező statisztikai jelentések kibővítésével. A gazdasági tanács ülésén újból megtárgyalták a mezőgazdasági élelmiszeripari komplexumban végrehajtandó reform eddigi lefolyásáról szóló jelentést, amelyről Ladislav Klinko tájékoztatott. A marhahús és a tej ismert eladási nehézségeinek áthidalására az ágazat vezetése a tervezettől korábban volt kenyieien igénybe venni a piacszabályozási alap felhalmozott eszközeit. Emellett azonban továbbra is elsőrendű feladat ebben az ágazatban is a struktúraváltás végrehajtása, ennek érdekében az idén például mintegy 50 ezer szarvasmarhával csökkentik az állományt. A vállalatok fizetésképtelensége által kialakult láncreakció megoldására vonatkozó kérdésre, melyet lapunk munkatársa tett fel, a kormány alelnöke azt válaszolta, hogy ágazatonként szakemberekből álló bizottságok dolgozzák ki április végéig a helyzetelemzést és a megoldás javaslatát. A költségvetési és piaci egyensúly kialakítása, valamint ennek folyamatos fenntartása a jelenlegi szigorú gazdasági feltételek között, a reform alapvető célkitűzései közé tartozik. A kormányzat szigorú költségvetési és elvonási politikája Jozef Kučerák szerint meghozta az első várva-várt eredményt, sikerült megállítani az élelmiszerárak rohamos emelkedését. A pénzhiányon alapuló inflációellenes gazdaságpolitika sötét alagútjában úgy tűnik, felvillant az első fényjel. -tszlREFLEX FOHÁSZ - BÖLCSEBB TÖRVÉNYHOZÓKÉRT Néhány napja a szlovák kormány ülésének egyik szünetében Vladimír Mečiar miniszterelnök az újságírók közé jött, és bejelentette: másnap Komáromba utazik, körülnéz a hajógyárban, majd a város képviselőtestületét is meglátogatja, mert úgy értesült, hogy feszültségek keletkeztek. Ezeknek az a fő oka, hogy néhány hónapja, az önkormányzati választásokon úgyszólván kivétel nélkül magyarok kerültek be a képviselőtestületbe. „Mindössze egy szlovák nemzetiségű jelöltet választottak be" - mondotta a kormány elnöke -, „de állítólag már ő is lemondott". Nem voltam ott Komáromban Vladimír Mečiar látogatásakor, nem tudom, milyen intézkedést hoztak a valóban abnormális helyzet rendezésére. Tény, hogy a képviselők megválasztása teljes mértékben a törvény betűjével és szellemével összhangban ment végbe. Törvénysértés tehát nem történt. Ennek ellenére a helyzet enyhén szólva nem kielégítő. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy Komáromban a törvény alkalmazása járult hozzá a feszültséggóc kialakításához. A törvény alkalmazása és a választási törvény elfogadása körüli időszakban kialakult társadalmi légkör. Az első tényező inkább csak következménye volt a másodiknak. A jogtudósok szerint alapelv, hogy a törvényeknek áttekinthetőeknek és általános érvényűeknek kell lenniük. Esetünkben ez abban nyilvánul meg, hogy a képviselői helyek elosztása a többségi elv szerint történik. Más szóval: azok a jelöltek kerülnek be a képviselőtestületbe, akik a legtöbb szavazatot kapták. Legtöbb szavazatot - nemzeti alapon. Ez már nem a törvényen múlott, hanem a szlovák nacionalisták által szított kitartó hecckampány következménye volt. A helyi viszonyok között nemzetiségi szempontból többségben levők eleve előnyös helyzetbe kerültek. Ez azonban nemcsak komáromi specialitás, hanem minden vegyes lakosságú községben és városban ez a helyzet. Minél erőteljesebb volt egy-egy területen a nemzetiségi torzsalkodás szítása, annál inkább szekértáborba vonult a helyi többség. Minél fogékonyabb volt egy-egy helység lakossága a kútmérgezők handabandázása iránt, annál mélyebb lett a szakadék a magyar és a szlovák választók között. így történhetett csak meg, hogy hiába volt valaki közéleti zseni, ha a helyi kisebbséghez tartozott, és viszont: a középszerűek és az átlagosnál gyengébb képességűek is bekerültek a képviselőtestületbe, csak azon az alapon, hogy az illető szlovák volt vagy magyar. Mi, magyar nemzetiségűek nem kis büszkeséggel és megalapozottan állíthatjuk: nem rajtunk múlott, hogy így elszabadultak az indulatok, illetve hogy a helyi választások eredményei nem állampolgári alapon rajzolódtak ki, hanem a nemzeti hovatartozás alapján. Nem mi szítottuk a gyűlöletet, hanem a szlovák nemzeti pártok oszlopos tagjai. Sőt, azzal sem vetem el a sulykot, ha azt állítom, hogy a dél-szlovákiai magyarok tiszteletre méltó önmérsékletről tettek tanúbizonyságot. Nem tudom, hova fajult volna a helyzet, ha az ordasságra ordassággal válaszolunk. Már a választási törvény vitájának időszakában is voltak törvényhozási képviselők mind a szlovák, mind a magyar nemzetiségűek között, akik előre látták, ami bekövetkezett. Lényegében azt javasolták, hogy a vegyes lakosságú helységekben ne a többségi elv érvényesüljön, hanem az arányos képviselet elve. Kétségtelen, hogy így bonyolultabb, kevésbé áttekinthető törvény került volna ki a jogalkotók műhelyéből, de ez a törvény emberszabásúbb lett volna. Leszavazták a javaslattevőket, és ez is a nacionalisták rövidlátásának köszönhető. Úgy gondolták, hogy ez csak a magyarok számára lenne előnyös, megfeledkeztek róla, hogy egy-egy városban, községben (lélekszámukat tekintve) nemcsak a magyarok lehetnek kisebbségben, hanem az államalkotó nemzet fiai is. Az is becsületünkre válik, hogy néhány helységben a választások után - látva, hogy milyen veszélyeket rejt magában a felborult egyensúly - a túlnyomóan magyar többségű, illetve teljesen magyar képviselőtestületek javaslatokat tettek a „hatalomból kimaradt" fél szóhoz juttatására. Ez egyértelműen a természetes igazságérzet megnyilvánulása. Az ilyen gesztusokkal, sajnos, nem hozhatók helyre egy elfuserált törvény következményei. Nem tudok róla, hogy a szlovák többségű helységekben voltak-e ilyen irányú kezdeményezések. Pedig a mellőzés nemcsak a szlovákoknak fáj! A napokoan elfogadjak a földtörvényt. Sajnos, ennek vitája során is érezhető a nemzeti szempontok előtérbe helyezése. Számos politizálgató képviselő és pártvezér csűri-csavarja a dolgot, pártérdeket helyez előtérbe, ahelyett, hogy tudatosítaná: vannak kérdések, amelyek megoldása során csak a közösség érdeke helyezhető előtérbe. A választási törvény kidolgozása során nem lett volna szabad csak pártszempontokat szem előtt tartani, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy Szlovákia sajátos viszonyai között a társadalmi nyugalmat is elsőrendű tényezőnek kellett volna tartani. Hasonlóképpen a földtörvény megfogalmazása közben sem lenne szabad csak a magántulajdon szentségének tűzön-vízen történő érvényesítésére törekedni. Pártharcok közben sokan megfeledkeznek arról, hogy a földtulajdonlás és a földhasználat elsőrendű célja: a lakosság élelmezésének szavatolása. TÓTH MIHÁLY Ml LESZ A SZEMÉTTEL? A szilárd háztartási hulladék tárolásának és megsemmisítésének kérdésével foglalkozott a szerdai sajtótájékoztatóján Juraj Križan belügyminiszter-helyettes és Pavol Frolkovič, a minisztérium szakosztály-igazgatója. Szlovákiai méretben meg kell oldani a háztartási hulladékok biztonságos tárolását. A belügyminisztérium még tavaly ezzel kapcsolatban komplex programot dolgozott ki és terjesztett a kormány elé. Legfontosabb feladatnak a környezetszenynyező, veszélyes szeméttelepek felszámolását jelölte meg. A másodlagos nyersanyagok felhasználásában érdekeltté kell tenni a vállalatokat. A reszort konkrét programot dolgozott ki az ártalmatlan háztartási hulladék osztályozására, illetve szakszerű tárolására az egyes régiók feltételeinek megfelelően. Országos méretben folyamatban van a „hulladéktermelők" feltérképezése s ennek alapján létesítenek majd ökológiai és gazdasági szempontból megfelelő szemét- és komposzttelepeket, illetve szemétégetőket. A környezetvédelmi követelményeket szem előtt tartva több mint háromezer szeméttelepet ellenőriznek, s távlati terveikben hulladékosztályozók létesítése is szerepel. -tgá-