Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-28 / 74. szám, csütörtök

7 KULTÚRA ÚJ SZÓ; 1991. MÁRCIUS 28. MÁSOK ÍRTÁK AZ ELLENSZENV LEKÜZDÉSE épp dyan (épességekkel és adottságok kalrendelkeznek. mintatöbbség, csupán egyben különböznek — a nemi sajatosságokban, amelyek sem akarattal, sem gyógyítással nem változtathatók meg. A velük szembeni ellenszenvet kell leküzdeni. A FAJGYŰLÖLET BENNÜNK VAN Tudományos igényű felmérés látszik igazolni a fenti megállapítást. A bűnügytan és a szociális megelőzés kérdéseivel foglalkozó hazai intézet programjába iktatta azoknak az okoknak a vizsgálatát, amelyek a romakkal és a vietnamiakkal rasszista jellegű összecsapásokat kiváltó gyűlölködés mögött húzódnak meg. A Lidové noviny március 21 -i száma a kutatás eredményeiről kérdezte dr. Mikuláš Tomin igazgatóhelyettest. A vizsgálódás a szlovákiai konfliktusokra is kiterjedt. Az itteni helyzet ugyanis eltérő, gyakorlatilag itt nincs skinheads-szerű (vagyis a bőrfejűek által szervezett) mozgalom. A helyzet azonban dr. Tomin szerint semmivel sem veszélytelenebb, mint a cseh országrészekben és Morvaországban, sőt ellenkezőleg. Szlovákiában ugyanis kisebb területen jóval nagyobb a roma népesség és sokkal több közöttük az alacsonyabb civilizációs szubkultúrát képviselő, úgynevezett olasz cigány. Tavaly nyár óta Szlovákiában súlyos sérüléseket okozó, serdülők által előidézett incidens történt Nagyszombatban és Zólyom mellett, ahol szokásos utcai, illetve kocsmai hajcihő fajult a helyiek és a cigányok közötti véres tömegverekedéssé. A Malacky melletti Kostolištében két letelepülő cigány család házát a falubeliek traktorokkal rombolták le. A Losonc melletti Polichnán pedig egy lakos vadászpuskával rálőtt az udvarára berontó, fenyegetőző részeg cigánytársaságra — négyen közülük meghaltak. „Ahogy egyesek közöttünk nem mentesek a rasszizmustól, ez a romákban is megvan — mondotta az igazgatóhelyettes. — A mi« rasszizmusunk felsőbbrendűségi érzésből fakad azokkal szemben, akiknek a bőre más színű, vagy eltérő a kultúrájuk és a viselkedésük. S ez az érzés főleg a cigányok ellen irányul. A roma etnikum fajgyűlölete viszont frusztrációból, tehetetlenségből, a »gádzsók« részéről tapasztalt, szüntelen megvetésből és megaláztatasból, a többségi társadalommal szembeni gyűlöletből fakad, ami vajmi csekély esélyt ad számukra, hogy normálisan illeszkedjenek be a társadalomba." Innen adódik a testi sértésekre való hajlam, amely sokakban — rasszista előítéletek nélkül — fenyegetettségi érzést vált ki. A cigányok körében tapasztalt bűnözéssel szembeni önvédelmi reflex azonban végül is a romák egészével szembeni magatartássá válik. Szélsőséges rasszista beállítottságú emberek hozták létre a magukat a„Ku-Klux Klan lovagjainak láthatatlan birodalmába" soroló szervezetet, amely tavaly megkísérelte a cseh belügyminisztériumban a nyilvántartásba vételt is. A Polgárok Védelmi Tanácsa a közrend megbontói ellen lincselóst helyez kilátásba. Várható a hasonló jellegű szervezetek egyesülése. Sőt, a dél-amerikai „halálbrigádokra" emlékeztető formáció létrejötte sem kizárt. Ugyanakkora romák körében is számolni kell a raszszista indíttatású szervezkedésekkel. „Felszámolható-e maradéktalanul a rasszizmus?" — szólt a befejező kérdés. „Aligha. A totalitárius rendszer által lefojtott cseh, szlovák, roma fajgyűlölet eleven, nem tűnik el könnyen, sőt ellenkezőleg, az élénkülés jeleit mutatja. A rasszizmus viszont újabb gyűlöletet és erőszakot szül. Ugyanakkor az egymástól való félelem további elidegenedéshez vezet, ami megnehezíti az együttéléshez oly fontos kölcsönös megértést. Realitásként kell megbékülni azzal, hogy a rasszizmust nem lehet teljesen felszámolni. Csak az egész társadalom kitartó és őszinte, kudarcokkal is kísért igyekezete képes a rasszista gyűlölködést kibírhatóan visszaszorítani. MEGGONDOLATLAN INTÉZKEDÉSEK A TUDOMÁNYBAN így minősíti a Szlovák Tudományos Akadémia kilenc intézetének vezetője (köztük Bauer Győző, a Gyógyszerkutató Intézet igazgatója is) az akadémiának juttatott költségvetés kormányzati megnyirbálását. Tiltakozás közzétételével fordultak a kormányhoz, s ezt a szöveget a pozsonyi Práca március 19-i száma teljes terjedelmében megjelentette. Az elmúlt évtizedek tudománypolitikáját értékelve, a tiltakozó igazgatók megállapították, hogy az állam paternalista magatartása folytán a tudományra szánt pénzügyi fedezetet konjunkturális és dilettáns módon osztották el; az volt a meghatározó, hogy ki áll közelebb a tűzhöz, vagyis a legfelsőbb párt-és állami szervekhez. Véleményük szerint viszont a mostani, az akadémiának szánt költségvetés megkurtításával és direktív elosztásával a tudományos kutatást sújtó torzulások csak méginkább elmélyültek. Felhívják a figyelmet arra, hogy a legjobbak kiválasztását szolgáló módszer működéséhez időre van szükség. A gazdaságilag legfejlettebb nyugati országokban ezek a módozatok évtizedeken át alakultak, kristályosodtak. Tartani lehet a teljesítőképes kutatócsoportok, intézetek es egész kutatási ágak leépülésétől, és számolni kell azzal, hogy a legrátermettebb és legígéretesebb kutatók külföldön keresnek boldogulást. Kiállnak a tiltakozók — cseh kollégáikkal együtt— az akadémia modern intézetrendszeren alapuló átalakulásaért. Az erre vonatkozó döntéseket azonban szerintük elmélyült elemzéseknek kell megelőzniük. Követelik a Szlovák Köztársaság kormányától, hogy a költségvetés elosztása során vegye figyelembe az akadémiai intézeti kereteket, s közvetett úton, például adópolitikával is javítsa az intézetek pénzügyi feltóteleit. (sf) A

Kis-Kárpátokból jövünk lefelé, kellemes szombati, erdei séta után. Ve röf e nyes tavaszi délután, korai még hazamenni. Talán nézzünk be az állatkertbe? Nahiszen, nem nagy gyönyörűség: a pozsonyi állatkert Közép-Európa taléyi legelhanyagoltabb ilyen kertje, nem szívderítő látvány. Évek óta feldúlva, az átalakítás végeérhetetlen állapotában, s mióta építik az új hidat a Dunán, az egész Vödric patak völgye holdbéli tájra hasonlít. S talán még az állatok sem bújtak elő. ÁLLATI... Azért mégiscsak megkeressük a bejáratot, immár a harmadikat: mióta ide járunk a gyerekkel, az is egyre változtatja helyét. Egyszer talán meg sem találjuk. A privatizáció óriási fegyvertényeként ugyan már luftballont is árulnak a kapuban, ám odabent semmi se változik. A víziszárnyasok térdig érő iszaptengerben tapicskolnak, orrszarvú-látni a világ végére mehetünk, fel a domb ra, a büfé sültkolbászába mintha az ólat is beledarálták volna a négylábúval együtt. Szegény zsiráfok, a kifutójuk legfeljebb sündisznónak elég: alighogy nekilódulnak, egy-két imbolygó mozdulat után meg {kell torpanniuk. Döng a rács, ahogyan neki-nekiütődnek a lendület hevében. Szomorúan nézzük a futni vágyó, komikus mozdulatqkkal bólogató nagy állatokat, amikor a betonon csattogó patáik hangjába valami másféle trappolás zaja keveredik. Egy kis szekér robog el a hátunk mögött, két póni vontatta miniszekér, seregnyi gyerkőccel, peckes, ostoros kocsissal a bakon. Már a majmok üresen tátongó ketreceinél tartunk, amikor ismét szembetaláljuk magunkat a derűs gyerekhaddal. A pónik fürgén szaporázzák, istrángjukon színes szalagok lobognak, zöld, piros, fehér pántlikák. Jól látom? Valóban: piros, fehér, zöld szalagok csokra mindkét pónilovon. A nemjóját, talán hetyke magyar kocsis ül a bakon? Netán a pónik magyarok? Vagy az egész fogatot, szekerestül, importálták? Talán csallóközi a fogat, hiszen ha jó pénzért megveszik a németek, újabban ez a heppjük, talán jutott belőle az állatkertnek is. Ez aztán faramuci dolog, kezd járni az agyam, elképzelve, hogy talán egy-két nemzetipártos szülő csemetéje is ott zötyög az ülésen, a büszke papa és mama mosolyától kísérve. Szegény szülőkn,ek mi munkájuk van az ország nemzeti alapokra való helyezésé ben, a csemetéjük meg egy magyar pónifogaton furikázik! Ha üldözési mániám lenne, azt is gondolhatnám, céltudatos a pónik cégjelzése: ők a lovak, akik húznak. Persze, az is lehet, külföldi sugallatra történt az egész, talán holnapra várják a Panorámát az állatkertbe... Valaki szólhatna a kocsisnak, vagy az állatkert igazgatójának: nem tréfadolog ez, uraim, itten politikai demonstráció ténye forog fenn! Bizonyos színű szalagók, pántlikák, kreppapírcsíkok, rongyocskák óvatlan és gondatlan összekeverése rossz érzéseket szülhet, s bizonyos himnikus, melldagasztó, átkos érzéseket ébreszthet. Vagy egyenesen a belügyminisztert kellene riasztani? Ő biztosan helyretenné a dolgot egy magánrendelettel, törvény ide, alkotmánylevél oda, megbüntetné a kocsist, a pónilovakat, becsukatná az igazgatót, a gyerekeket meg lezavarná a szekérről. Menjetek haza, büdös kölkei, ti itt parádéztok, amikor komoly emberek komoly rendeleteket szülnek, megregulázandó ezt a fene nagy demokráciát!? Bár azt hiszem, a szerencsétlen zsiráfok ettől még sem szabadabbak, sem boldogabbak nem lenné nek. Ami a belügyminiszter urat illeti. talán nem is jár állatkertbe, úgyis eléggé megkeserítik az életét ezek az izgága, folytonosan követelőző magyarok... (kövesdi k.) Könözsi István felvétele KINCSES ELOD MAROSVÁSÁRHELY FEKETE MÁRCIUSA - 22. Nálunk a homoszexualitás tavaly május óta már nem büntetendő hajlam. Ekkor vesztette érvényét a Törvénykönyv 244-es paragrafusa, mely bűntettnek minősítette az azonos neműek közötti szerelmi kapcsolatot. Kínában egyébként elektronikus „sokknak" vetik alá azokat, akikről kiderül, hogy az emberek e csoportjához tartoznak, a Szovjetunióban pedig továbbra is igyekeznek társadalomkívülinek tekinteni e jelenséget. A civilizált országokban viszont az élet természetes velejárója, hogy a homoszexuálisok klubokat, egyesületeket hoznak létre. Nálunk, ahol számuk eléri a népesség 12 százalékát, még csak éledezőben van e kezdeményezés. Leszbikus nők prágai kísérletéről, a Lambda nevet viselő klub létrejöttéről tájékoztat a Reflex című lap idei 6. száma. A női homoszexualitás a férfiakénál jóval nagyobb, misztifikálással teli titokzatosság övezi. A leszbikus nők így a múltban igyekeztek minél nagyobb homályban maradni. A Lambda klub tavaly áprilisban alakult. Tagjai arra törekednek, hogy a homoszexuálisok gondjait a széles nyilvánosság is megismerje, igyekeznek, legalizálni a velük egyneműek közötti partneri kapcsolatokat, elősegíteni hátrányos megkülönböztetésük felszámolását és önazonosságuk keresését; együttműködést alakítanak ki az AIDS ellen harcoló szervezetekkel. A klub tagjai elsősorban arra panaszkodnak, hogy nincs elég megfelelő hely. ahol találkozhatnának. Prágában a Petr Vok borozóban jönnek össze az esti nyitás előtt, hetenként két órácskára. „Vannak közöttük hóigyek, akik igazi cukorbabák, de olyanok is, akik meglehetősen előnytelenül képviselik sajátosságaikat. Jönnek párban és egyedül, hogy partnert szerezzenek... Jönnek szerelemittasan és csalódva, gondterhelten és kihívóan... Este nyit a diszkó. Elkezdődnek a szerelmi drámák, a féltékenységi jelentek, évekig vagy csak egyetlen éjsza kán át tartó párkapcsolatok alakulnak ki" — jellemzi a találkozók hangulatát a cikkíró. A klubtagok egyike — aki ragaszkodott a névtelenséghez — kedvezően nyilatkozott arról, hogy megtört körülöttük a csend. Károsnak tartja viszont, hogy a nyilvánosság az exibicionista hajlamú, szélsőséges típusok bemutatásával szerez róluk tudomást. A kívülálló így a homoszexuálist könnyen valahová a züllöttség és az egzotikus állatfaj közé helyezheti. Pedig arra van szükségük — hangsúlyozza a riportalany —, hogy a társadalom elismerje: a homoszexuálisok /. Mint jogász, nem tudom megkerülni a kérdést, a kétszeri beözönlés megtervezőit és szervezőit büntetőjogilag milyen felelősség terheli. A választ a BTK 357. szakasza — amely meghatározza a népirtást (genocídiumot), mint bűncselekményt — adja meg: Népirtás: abból a célból, hogy teljesen vagy részlegesen elpusztítsanak egy közösséget vagy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportot, a következő cselekmények valamelyikének elkövetésével: aj A közösség vagy csoport tagjainak meggyilkolása b/ A közösség vagy csoport tagjai testi vagy szellemi épségének súlyos megsértése stb.? a törvény halállal és teljes vagyonelkobzással, vagy 15—20 évig tartó fegyházzal bünteti (a halálbüntetést decemberben eltörölték). Most jön a lényeg: az utoló bekezdés így szól: A népirtás elkövetése érdekében kötött egyezséget 5—15 évig tartó fegyházzal, egyes jogok megvonásával és részleges vagyonelkobzással büntetik. II. Sokan kérdik, a román vezetés meg tudta volna akadályozni a kétszeri beözönlést (pláne a másodikat)? Természetesen! Először is, ha a január 25-i, a régeni RMDSZ székház megtamadása, a vad magyarellenes jelszavakkal (magyar vérivás stb.) körített tüntetés szervezői, résztvevői ellen a törvény szigorával fellép, nem fordulhatott volna elő a marosvásárhelyi beözönlés. Ugyanezt „elmulasztotta" megtenni a február 5-i régeni cigányellenes pogrom után is. Március 19-én a katonaság és rendőrség nem hogy nem lépett közbe, hanem helyi vezetői bátorító jelenlétükkel bűnsegédi bűnrészesekként viselkedtek! Március 20-án mindössze egyetlen tankot kellett volna Marosvásárhely és Régen között keresztbe állítani az úton és semmiképpen sem tudnak beutazni a felfegyverzett parasztok. Chitac tábornok belügyminiszter ilyen értelmű parancsának teljesítését egész egyszerűen elszabotálta a helyi rendőrség vezetése. Maga Stanculescu tábornok hadügyminiszter is elismerte a Panorámának, tudta, hogy a magyarok békésen tüntetnek, sokan vannak és nem gondoltai?), hogy a románok tamadni fognak. De a várható román támadás veszélyéről telefonon nagyon sokan figyelmeztették, követelvén, lépjen közbe a katonaság. Miért nem cselekedett (pláne 20-án)? Igazán nem lett volna nagy dolog március 21 -én a katonaság közbe tudott avatkozni, sőt Nyugat felé ezeket a rendcsináló felvételeket sugározták! III. Miért volt a román vezetésnek szüksége az etnikumközi véres összecsapásokra? 1/ azonnal vissza tudta állítani a szekuritátét, amelynek munkanélküli dolgozói három hónapig, tehát március 21-ig kaptak teljes fizetést; (Emlékszem, január elején javasoltam, hogy a rendőrség Kogalniceonu utcai épületét adjuk át az egészségügynek, hogy a lerombolt szájsebészeti klinika működni tudjon. Hozzátettem, a rendőrség költözzön be a szeku üresen álló épületébe. Javaslatomra Scrieciu tábornok, első alelnök azt válaszolta, várjunk egy kicsit az épületek kiosztásával... 2/ a kormány gazdasági impotenciájáról el lehetett terelni a figyelmet: 3/ jó alkalom volt arra, hogy a politikai harcban bunkóként forgassák a nemzetiségi kérdést; 4/ leállíthatták a demokratizálódást, elkezdhették a visszarendeződést. IV. Miért programozták erre az időpontra a pogromot és elkerülhető lett volna, amennyiben ügyesebben politizál a magyarság? A magyar választási kampány, az interregnum nagyon indokolta az időpont megválasztását. Gondolom, ez a helyzet is magyarázza, hogy a márciusi sorozatos román provokálásokra. a „magyarok vissza akarják venni Erdélyt" állandó hangoztatására — legalábbis nyilvánosan — nem reagált a magyar külügyminisztérium, a magyar vezetés. A román kormány előzetes engedélyével a bukaresti nagykövetség nevében elhelyezett piros-fehérzöld szalagos koszorúkat is magyarellenes hangulatkeltésre használta fel a román propaganda. Mi. is hibáztunk, hogy már a decemberi eufóriában nem kezdtük meg (egy, az „Adevaruval"-ban közölt Domokos-interjút leszámítva) a román mass media bombázását olyan anyagokkal, amelyek átrajzolták volna a románokban a kialakult tradicionális magyar ellenségképet. Nem vitás, a román televízió, a Rompress, a sajtó javarésze a régi, Ceaucescu-rezsimet szolgáló kornmunista-fasiszták kezén maradt. így nagyon nehéz lett volna az áttérés, de az azonnal beindított intenzív, ügyes propaganda biztos nem lett volna falrahányt borsó. Az egyedi történelmi pillanat elmúlt, az olyan nagyon szükséges román—magyar kibékülés egyhamar nem tűnik kivitelezhetőnek. Ma sehol se oly nehéz magýarként élni, mint Marosvásárhelyen, ahol az áldolzatokat bebörtönzik, megalázzák úton-útfélen, a bűnösöket pedig nemzeti hősként dicsőítik és jobbnál jobb állásokba juttatják. Nagyon nehéz a román demokraták helyzete is, őket is állandóan fenyegetik, terrorizálják a Vatra ügynökei. A helyzet kialakulásában nagy történelmi felelősség terheli Ion Iliescu államelnököt és Petre Roman miniszterelnököt — március 20-án, az Országos Egységtanács elnökségének ülésén Iliescu elítélte a 19-i akciót és közölte: 17 személy és három román falu polgármestere őrizetben van(?). A 20-i eseményekről is pontos tájékoztatást adtunk neki — az igazság kimondása helyett a hazai és nemzetközi közvélemény tudatos félrevezetésének útjára léptek, tovább rontva a romániai békés együttélés, az elfogadható román— magyar viszony kialakításiak lehetőségeit. VÉGE