Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-26 / 72. szám, kedd

1991. MÁRCIUS 26. NÉHÁNY SORBAN HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJSZOl ROMÁNIA ENYHE ÍTÉLETEK ALBÁNIAI KÖRKÉP A VASÁRNAPI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Durres albániai kikötőt tegnap ismét több száz ember árasztotta el abban a reményben, hogy hajóra szállva el tudnak jutni Olaszországba. Rohamrendőrök is kivonultak az utcára, s mindenkit letartóztattak, aki azzal volt gyanúsítható, hogy emigrálni akar. Használták a gumibotot és riasztólövéseket adtak le. A Reuter hírügynökség jelentése szerint akciójuk nagyon brutális volt. Nem éppen szigorú ítéletet hozott a Román Kommunista Párt volt legfel­sőbb vezetőségének perében a bukaresti területi katonai bíróság. A párt politikai végrehajtó bizottságának 21 tagját egy év és hat hónaptól öt év és hat hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélte, öt sze­mély esetében az ítélet felfüggesztett, tehát az illetőket szabadon bocsátják, s ha meghatározott időn belül nem követ­nek el törvénysértést, akkor nem is kerül­nek rács mögé. A rendkívüli érdeklődéssel kísért per tavaly július 21-én kezdődött, s eredetileg 24 vezető román kommunista politikus állt a bíróság előtt, mégpedig népirtás vádjá­val, mert 1989 decemberében bólogató Jánosként jóváhagyta Nicolae Ceauses­cu akkori román párt- és államfő dönté­sét, hogy a rendszerellenes tüntetéseket Temesvárott és Bukarestben fegyverrel, erőszakkal kell letörni. Mint ismeretes, Romániában a rendszerváltás napjaiban lezajlott véres összetűzésekben és zavar­gásokban összesen 1033 ember vesztet­te életét, 2198 súlyosan megsebesült és az anyagi károk rendkívül magasak. A 24 vádlott közül a parlament volt elnöke, Nicolae Gtosan időközben szívroham kö­vetkeztében elhunyt, míg a volt kormány­fő, Constantin Dascalescu és az államta­nács volt alelnöke, Gheorghe Radulescu súlyos betegek, ezért nem lehet felettük ítélkezni. Budapesten vasárnap ért véget az a nemzetközi konferencia, amelynek résztvevői három napon át elemezték a parlamentek szerepét a kelet-európai gazdaságok fejlődésében. Július Minka, a Népi Kamara gazdasági bizottságának tagja a Csehszlovák Sajtóiroda tudósító­jának nyilatkozva kijelentette, hogy az értekezlet rendkívül hasznos volt. A részt­vevők véleményt cseréltek a pénzügyi reformokkal, a kis- és nagyprivatizációval kapcsolatos tapasztalataikról. „Az el­hangzottak alapján úgy véljük, nem vá­lasztottunk rossz utat, hiszen gyakorlati­lag Kelet-Európa minden országa hason­lóan jár el. Ami a reformok gyorsaságát illeti: úgy tűnik, hogy Csehszlovákia, Len­gyelország és Magyarország jár az élen mindazon problémák ellenére, amelyek nálunk a reformokkal járnak." A külföldi beruházók számára Cseh­szlovákia és Magyarország a legattraktí­R emélem, nem kerül be a poli­tikai táncrendbe, bár nagyon látványos. Decens vagy éppen jól megnyújtott lépések balra és jobbra, előre és hátra. Szoros ölelések, me­rész elhajlások, látványos kombiná­ciók, gyakori partnercserék. Mindez maga a palesztin tangó, amelyet hol ilyen, hol olyan zenére járnak, attól függ, hogy éppen milyen irányzat az uralkodó a Közel-Keleten. S a meló­diát mindig más fütyüli, míg a pa­lesztinok járják... Járják... Maradva a - hasonlatnál: Jaszer Arafat, az előtáncos gyakran véti el a lépést, mintha baj lenne a zenei hallásával. Isten ments, hogy azzal gyanúsítsam őt: botfülű, de hogy gyakran vannak gondjai a helyes lépés megválasztásával az biztos. Ezzel hozza magát és tánckarát olyan nehéz helyzetekbe, mint ami­lyenben most is vannak. Már min­denki rég tudta, hogy Irak nem játsz­hat szólót a térségben, amikor a pa­lesztin vezetés még mindig Szad­dam sleppjét hurcolta. Most, persze, nem tudják, hogyan táncoljanak ki ebből a kényelmetlen helyzetből. Nem tudom érvként elfogadni Arafat állítását, miszerint a PFSZ azért támogatta a háborúban Irakot, mert a palesztin nép ezt így kívánta. Szerintem a PFSZ - amelyet a pa­lesztinok változatlanul egyetlen kép­viselőjüknek tekintenek, ezt a meg­szállt területek képviselői egyértel­műen leszögezték az amerikai kül­ügyminiszter előtt is - rossz oldalra állt, s a nép követte, bízván abban, hogy a vezetők tudják, mit csinálnak. Nem tudták, az élen állni nem a té­vedhetetlenség garanciája, s nem biztos, hogy „fentről" mindig min­dent jobban látni. A palesztin-iraki érdekházasság balul ütött ki, s most a palesztin tömegeknek kell visszafi­A majdnem egy évig húzódó bírósági tárgyalást nehéz röviden jellemezni, sok volt a furcsaság, de rengeteg érdekes dolog is felszínre került, s a per gyakorla­tilag része lett a Romániában jelenleg is folyó magas szintű politikai sakkjátszmá­nak. Ennek alapján a most hozott ítélet már nem volt meglepő. Kiderült, hogy a csupán néhány napra két KB-elnökségi ülésre összpontosító jegyzőkönyv alapján nehéz a népirtás vádját fenntartani. Annál is inkább, mert a lövetési parancsot Ceau­sescu természetesen a per vádlottjainak megkérdezése nélkül is már kiadta. A vá­dat ezért ilyen formában elejtette az ügyészség és cselekményüket bűnpárto­lásnak minősítette. A legmagasabb bün­tetést, öt évet és hat hónapot a volt fő ideológus, Dumitru Popescu és az egyko­ri külügyminiszter, majd a tárcáért felelős KB-titkár, Ion Totu kapták. A legenyhéb­bet pedig a kormány hosszú éveken át első elnökhelyettese, Georghe Oprea, egy év hat hónapot. A volt román pártve­zetőség két magyar nemzetiségű tagja közül Fazekas Lajos négy év hat hónapot, Gere Mihály pedig két év és tíz hónapot kapott. + A bíróság ítélete ellen tíz napon belül lehet fellebbezni, eddig azonban senki sem élt ezzel a jogával. KOKES JÁNOS, Bukarest vabb Kelet-Európában. Ezt az Ernst and Young amerikai cég felmérése állapította meg. Kész'tett ugyanis egy listát a volt szovjet tömb hat országáról (az NDK kivételével) s hat különböző kritérium alapján állította fel a sorrendet. A hiteltör­lesztés kategóriájában Csehszlovákia az első helyre került, az esetleges politikai kockázat minimumát illetően pedig Ma­gyarországgal osztozunk az első helyen. Ugyanez az értékelés a gazdasági stabili­tást és a gazdaság jelenlegi állapotát illetően. Magyarország mögött a második helyre került Csehszlovákia a kereskedel­mi infrastruktúra hálózatát tekintve. Cseh­szlovákia és Magyarország csupán egy dologban szorult a Szovjetunió mögé: a kereskedelmi lehetőségek terjedelmé­nek tekintetében., ami érthető is, ha a Szovjetunió nagyságát vesszük figye­lembe. Egyébként a Szovjetunió és Bul­gária az utolsó előtti helyen osztozkodik. A sereghajtó Románia. Lengyelország a harmadik helyre került. zetniük a meg sem kapott hozo­mányt. Még ennél is rosszabb, hogy most majd egy ideig hiába várnak egy jó partira. Arafat ugyan a Le Figaro című francia lapnak egy hete adott nyilatkozatában azt állította, A Zeri i Popullit napilap és az APA hivatalos hírügynökség is közzétette * azt a beszédet, amelyet Ramiz Alija legfelsőbb albán vezető mondott a szombati kommunista nagygyűlé­sen. Alija szerint az Albán Munka­pártnak, amelynek vasárnap kell ki­állnia az első szabad parlamenti vá­lasztások próbáját, alkalmazkodnia kell az új helyzethez és a kor köve­telményeihez. Ugyanakor hozzáfűz­te, hogy a szocialista eszméket sem kívánják feladni. Alija szerint ez el­sősorban ,,az elnyomás nélküli, igazságos társadalom építésére ér­vényes. " Javasolta, hogy a májusra tervezett pártkongresszuson az Al­bán Munkapártot Szocialista Párttá kereszteljék át. Az elmúlt hetek eseményeit érté­Mihail Gorbacsov szovjet állam­fő vasárnap felkérte a központi kor­mányt, tegyen meg minden szüksé­ges intézkedést annak érdekében, hogy a népi képviselők rendkívüli oroszországi kongresszusának ideje alatt Moszkvában rend és nyugalom legyen. E tanácskozás csütörtökön kezdődik. Gorbacsov felkérése az­után történt, hogy levelet kapott az orosz parlament 29 képviselőjétől, akik azt panaszolják, rendkívül ke­mény erkölcsi nyomás légköre ural­kodik az országban a kongresszus A VILÁGSAJTÓBÓL A Zicie Warszawy lengyel napilap tegnapi számában a szlovákiai ma­gyar kisebbség helyzetével foglalko­zott, megállapítja, ez a kérdés az utóbbi évtizedekben a nagy tabuk egyikének számított. Éppen ezért napjainkban, amikor nyilvánosságra kerülnek a kisebbség problémái, na­gyon sok ember képtelen megérteni azok lényegét. A lap véleménye: a két kisebbség kérdései, vagyis a Szlovákiában élő magyaroké és a Magyarországon élő szlovákoké Leginkább a megszállt területe­ken élő palesztinok isszák meg a le­vét Arafaték rossz politizálásának. Tovább romlott a viszonyuk a meg­szállókkal, ami érthető. Izrael még bizalmatlanabb velük szemben, s ezt a bizalmatlanságot nem fokoz­kelve azt állította, a tömeges exo­dust és a kormányellenes tüntetése­ket ,,olyan erők provokálták ki, ame­lyek alá akarják ásni a kommunista pártot". Hozzáfűzte, hogy elsősor­ban külföldi erőkről van szó, ame­lyek vérontást, bizonytalanságot akarnak Albániában. Bár nyilvánvaló, hogy a Munka­párt nem képes szakítani a múltjá­val, és csak akkor tesz engedmé­nyeket, ha rákényszerül, sok megfi­gyelő mégis úgy véli, a vasárnapi parlamenti választásokon győzni fog. Elsősorban az albánok politikai tapasztalatlansága miatt. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a vá­lasztási kampányban az ellenzék­nek korántsem voltak olyan lehető­ségei, mint a kommunista pártnak. előtt. „Az agresszív elemek szó sze­rint terrorizálják a népi képviselőket, gyakran folyamodnak brutális fizikai erőszakhoz még a nőkkel szemben is" - állapítja meg a levél, amelyet egyidejűleg Valentyin Pavlov kor­mányfőnek is megküldtek. Egyes értesülések szerint azok az erők, amelyek szemben állnak az orosz parlament elnökével, Borisz Jelcinnel, a kongresszuson meg­próbálják őt lemondásra bírni. Ez tovább fokozhatja a feszültséget az Oroszországi Föderációban. nemcsak az államközi kapcsolatok­ra vannak hatással, hanem az egész térség fejlődésére is. „A magyar kisebbség nem akar hazatérni az anyaországba, mert Csehszlová­kiát tartja a hazájának. Ugyanak­kor aggódik a Szlovákiában ta­pasztalható nacionalista tenden­ciák miatt, amelyek érthetetlen módon a poszttotalitárius Cseh­szlovákiában és Magyarországon szintúgy fellelhetők. Úgy tűnik, a társadalmi étosz elkerülhetetlen változása megköveteli a nemzeti étosz megváltoztatását célzó erő­feszítéseket is" - írja a lengyel napilap. zettek nem mindig a megfelelők. A legelszántabb kollaboránsoknak ugyanis volt annyi eszük, hogy el­meneküljenek a megszállókkal. A kuvaiti kormány nyomban a fel­szabadulás után ígéretet tett arra, hogy az ilyen akciókat megakadá­lyozza, de ennek egyelőre nem sok jelét látni. Szaporodnak viszont a bi­zonyítékok arra vonatkozóan, hogy maguk a kuvaiti rendőri szervek is részesei ezeknek az elítélendő tet­teknek. Pedig éppen a kuvaitiaknak kellene tudniuk, hogy nem ez a leg­jobb módja a számlák rendezé­sének. .. M eg nem is a számlákat kell itt rendezni, hanem az egész áldatlan helyzetet. Ez a palesztinok nélkül nem megy, s a PFSZ nélkül is aligha. Arafat és vezérkara viszont nem biztos, hogy nélkülözhetetlen. Ez azonban a palesztinok ügye, ne­kik maguknak kell eldönteniük, kik képviseljék őket. Vagyis Arafat és tanácsadói akkor járnak el a legoko­šabban, ha felhagynak ezzel a sze­rencsétlen tangózással, és szépen kivárják, felkérik-e őket egy keringő­GÖRFÖL ZSUZSA T ámogatást kíván nyújtani a Szovjet­uniónak az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank - közölte Jacques Attali, a bank elnöke az Europe 1 rádióállomás­nak adott vasárnapi nyilatkozatában. „Úgy gondolom, hogy a Szovjetunió a he­lyes úton halad", mondotta Attali és hoz­záfűzte, az európai országoknak meg kell adni a lehetőséget az egységes Európa megteremtéséhez. B écsben tegnap kétnapos európai ke­rekasztal-tárgyalások kezdődtek, amelyen a nemzetiségi kisebbségek problémakörét tekintik át. Az Osztrák Néppárt kezdeményezésére összehívott tanácskozáson neves kelet- és nyugat­európai képviselők vesznek részt, többek között Wilfried Martens belga miniszterel­nök, Kazimiera Prunskiene volt litván kor­mányfő, Lojze Peterle szlovén minisz­terelnök és Tőkés László, a romániai magyar kisebbség szóvivője. J osef ben Aharon, az izraeli kormány­fő hivatalának vezérigazgatója, azzal vádolta Franciaországot, hogy Arafat szervezetének (PFSZ) próbálja átadni a közel-keleti békefolyamat kulcsát. Hangsúlyozta, Samir miniszterelnök kor­mánya sohasem egyezik bele abba, hogy tárgyalásokat kezdjen a PFSZ-el, mert terrorista szervezetnek tekinti, amelynek a zsidó állam megsemmisítése a célja. Egyébként az izraeli katonák vasárnap négy palesztin aktivistát lőttek le Dzsaba­lia táborban a további deportálások elleni tüntetések során. N em hallgatták meg a szovjet bányá­szok Valentyin Pavlov kormányfő szombati felhívását, hogy hétfőig vegyék fel a munkát. A kuzbaszi és a donbaszi bányászok szerint a Kreml mozgósítani próbálja a sztrájktörőket, a nyilvánossá­got pedig a bányászok ellen akarja fordí­tani. A kemerovi sztrájkbizottság képvise­lője a Reuter hírügynökségnek elmondta, hogy ezek a próbálkozások eddig sikerte­lenek, a bányászok folytatják tiltakozó akciójukat. A nkara kész megrendezni az arab­izraeli konfliktusról szóló konfe­renciát, amennyiben ezt a résztvevő or­szágok kívánják. Ezt Turgut özal török elnök jelentette ki Washingtonban tartott vasárnapi előadásán. Hangsúlyozta, az Egyesült Államok is döntő szerepet játsz­hatna a közel-keleti béke megteremté­sében és Törökország elő kívánja segíte­ni e folyamatokat. Mint ismeretes, az USA és Izrael ellenzik a Közel-Keletről szóló békekonferenciát. K ilenc személy vesztette életét vasár­nap Johannesburgban a dél-afrikai rendőrség és az Afrikai Nemzeti Kong­resszus tüntető hívei közötti összecsapá­sokban. Az elmúlt hétvége tragikus mér­lege: 42 halott. A SAPA hírügynökség közlése szerint a zavarágok Daveyton néger negyedben robbantak ki, ahol a nem engedélyezett tüntetés mintegy 250 résztvevője macsetákkal támadt rá a rendőrökre, akik tüzet nyitottak. P eruban immár két hónapja pusztít a kolerajárvány, s eddig 700 sze­mély halt meg, további 100 ezren pedig megbetegedtek. Ez derült ki a perui egészségügyi hivatalok által közzétett adatokból. Az AFP hírügynökség ezzel összefüggésben beszámolt róla, vasár­nap Limába várták Nakadzsima Hirosit, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főtitkárát, akit Alberto Fujimori elnök hívott meg. A WHO legfelsőbb képviselője a jár­ványt megfékező hatékony intézkedések­ről tárgyalt vendéglátójával. M ali kormánya eleget tett az ellenzék követeléseinek, hogy az országban oldják fel a rendkívüli állapotot, amelyet három nappal ezelőtt a fővárosi tünteté­sek nyomán hirdettek ki. Az ellenzéki források szerint szabadon engedik a poli­tikai foglyokat és Bamako utcáiról kivonul­nak a rendfenntartó egységek. PALESZTIN TANGÓ különböző csatornákon mindvégig folytatódott és folytatódik a párbe­széd a palesztinok és az Irak-elle­nes koalíció arab tagjai között, de ezt elég nehéz elhinni. Igaz, ezek­ben az országokban nem történtek atrocitások a palesztinok ellen, de ez semmit sem bizonyít azon kívül, hogy nem vetették el a sulykot, tisz­tességesen jártak el, nem azonosí­tották a népet vezetőivel. Ezzel ma­gyarázható, hogy az arab országok, s elsősorban éppen a koalíció tagjai, továbbra is a leghatározottabban szorgalmazzák az arab-izraeli ren­dezésen belül a palesztin-izraeli kapcsolatok megoldását, sőt, ezt fel­tételnek tekintik. Változatlanul támo­gatják a PFSZ státusát is, de nem Arafatot és legközelebbi munkatár­sait. Több oka van ennek, a legfőbb talán éppen az, hogy Arafat - már említett interjújában is - úgy véleke­dett, Irak nem szenvedett katonai vereséget, képes lett volna akár hó­napokig folytatni a szárazföldi har­cokat, ha nem megy Bagdadba Pri­makov, a szovjet államfő képviselője és nem veszi rá a visszavonulásra Szaddamot. Arafat egyik közeli ta­nácsadója szerint pedig Szaddam valójában megnyerte a háborút, hi­szen nem pusztult el az egész had­serege. (Ezt sok iraki most saját bőrén is érzi.) zák, hanem egyenesen hatványoz­zák az értelmetlen terrorista akciók. Arafat és a PFSZ-vezérkar tehetne valamit ezek megfékezésére, de nem nagyon siet lépni. Sok palesztin elveszítette izraeli munkáját, az ál­landó kijárási tilalmak miatt nyomo­rognak a menekülttáborok lakói. A segélyek is elmaradtak, a háború miatt kb. 100 millió dollár - ennyit mond Arafat, de lehet az több is. Főleg Szaúd-Arábia és Kuvait bőke­zűsége hiányzik, s a koalíció többi tagja sem siet segíteni azok után, ami történt. Irak romokban hever, magának sincs, nemhogy segíteni : tudna. Jordánia hasonló cipőben jár; bár nem harcolt, a huború nagyon' megviselte. Nem is szólva arról, hogy már itt is elhangzott néhány kemény vélemény a palesztinok cí­mére. Az ammani kormány egyik tisztségviselője, aki érthető módon ragaszkodott a névtelenséghez, azt mondta az amerikai Newsweek munkatársának, hogy Arafaték még Szaddam táborában sem élveznek nagy bizalmat. Mielőtt kitörtek a har­cok, azt ígérték, az irakiak mellett lesznek a lövészárkokban. De a nyomukat sem lehetett látni... Meglehetősen aktív volt azonban néhány palesztin a megszállt Ku­vaitban, serényen együttműködött az irakiakkal. A következmény: atro­citások a palesztinok ellen, s a cím­Egy kis laza szórakozás. KOMOLYAN! (holnap Heti IFI) DERŰLÁTÓAN TEKINTENEK RÁNK GORBACSOV NYUGALOMRA INT

Next

/
Oldalképek
Tartalom