Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-25 / 71. szám, hétfő

1991. MÁRCIUS 25. fÚJSZÓi DOKUMENTUM A CSEH ÉS SZLOVÁK SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁNAK TERVEZETE A Csehszlovák Sajtóiroda ezekben a napokban kiadta a CSSZSZK új Alkotmá­nyának tervezetét, amelyet Václav Havel köztársasági elnök terjeszt a nyilvános­ság elé. A mintegy hetven gépelt oldalnyi szöveget teljes egészében nem áll módunkban közölni, ezért csak lényegi kivonatát ismertetjük. A bevezető nyilatkozat így hangzik: Mi, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság népe, amelyet a cseh nemzet, a szlovák nemzet valamint az államunk területén élő nemzetiségek alkotnak, szabadon megválasztott képviselőink köz­vetítésével elfogadjuk a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság alábbi Alkotmá­nyát. ALAPRENDELKEZÉSEK Az első fejezet az alaprendelkezéseket foglalja magába. Ezek szerint a CSSZSZK demokratikus jogállam, amelynek szolgálnia kell minden polgárát. Az állam minden* hatalmának forrása a nép. A szuverén néphatalom gyakorlá­sának alapeszközeit, a képviselő-testüle­teket általános és közvetlen választások­ban, titkos szavazással választják. A CSSZSZK két szuverén nemzetnek, a cseh és a szlovák nemzetnek, valamint a területén élő nemzetiségeknek az együttélésről szóló, 1991. évi Nyilatkozat­ban rögzített önkéntességre és a polgá­rok szabad akaratára épülő közös födera­tív állama, amelyet a Cseh Köztársaság, illetve a Szlovák Köztársaság alkot. A két köztársaság egyenjogú. A szövetségi szerveket az Alkotmányban meghatáro­zott jogkör illeti meg. Minden más jog a tagköztársaságok szerveit, vagy köz­vetlenül a polgárokat illeti meg. A nemze­tek elidegeníthetetlen önrendelkezési jo­gával összhangban a két köztársaság az Alkotmányban meghatározott módon dönthet megmaradásáról a szövetségi ál­lam kötelékében. A nyelvről szóló cikkely szerint a cseh és a szlovák nyelv egyenjogú, miközben a nemzetiségek tagjai a törvény által megszabott feltételekkel összhangban a hivatalos kapcsolatokban használhatják saját nyelvüket. Egyébként a két köztár­saság állampolgárai egyidejűleg a CSSZSZK állampolgárai is. Jogaik és kötelességeik azonosak és állampolgár­ságuktól akaratukkal ellentétben senki sem foszthatja meg őket. Államunk más nemzetek elnyomása eszközeként elveti a háborút. Az általa ratifikált és kihirdetett nemzetközi megál­lapodásokat az emberi jogokról és sza­badságjogokról területén általánosan kö­telezőeknek ismeri el. Az állam gazdasá­ga egységes belpiacra, főleg egységes pénznemre s a munkaerő, az árú és a pénzeszközök szabad mozgására épül. ALAPVETŐ JOGOK ÉS SZABADSÁGJOGOK A második fejezet tüzetesen foglalko­zik az alapvető jogokkal és a szabadság­jogokkal. Rögzíti, hogy az emberek mél­tóságukban és jogaikban szabadok és egyenlőek. Az említett jogok el nem vehe­tőek, elidegeníthetetlenek és nem helyez­hetőek hatályon kívül. Államunk demok­ratikus értékekre épül, nem kötődik kizá­rólagos ideológiához vagy hitvalláshoz. Az államhatalom csak a törvényes kere­tek között gyakorolható, a törvény meg­határozta módon. Mindenki teheti azt, amit a törvény nem tilt és senkit sem szabad kényszeríteni arra, amiről törvény nen rendelkezik. Az alapvető jogok és szabadságjogok szavatoltak mindenki számára, függetle­nül nemétől, fajától, arcszínétől, nyelvétől, hitvallásától, pőlitikai vagy egyéb meg­győződésétől. nemzetiségétől, társadalmi származásától, nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez való tartozásától, vagyoná­tól, családi származásától vagy más hely­zetétől. Nemzetiségéről mindenki szaba­don dönthet. Tilos ebben bármiképp befo­lyásolni s bármiféle elnemzettelenítő nyo­mást gyakorolni rá. A kötelességeket csak törvénnyel s annak keretében szab­hatják meg, megőrizve az alapvető jogo­kat és szabadságjogokat. Az ezt követő második rész fogalmaz­za meg konkrétan és nagyon részletesen az egyes garantált alapvető emberi jogo­kat és szabadságjogokat. Elöljáróban mindenki jogképességét, majd nevezete­sen: az élethez, a személye és magáné­lete sérthetetlenségéhez, a személyi sza­badsághoz, az emberi méltósághoz, a személyi becsülethez, a jőhírnevéhez és a neve védelméhez való jogot. Továb­bá mindenki jogát vagyon birtoklására, s - eltekintve a törvény általi korlátozá­soktól - lakása sérthetetlenségére, sza­bad mozgására, tartózkodására, gondol­kodására. Szavatolt a lelkiismereti és a vallásszabadság, beleértve azt, hogy mindenki változtathat vallásán, illetve hit­valláson kívül maradhat s az is, hogy senkit sem lehet katonai szolgálatra kény­szeríteni, ha az ellenkezik a lelkiismereté­vel vagy a hitvallásával. Az alkotmányter­vezet, ismét a törvényszabta korlátozó rendelkezésektől eltekintve, biztosítja a szabad véleménynyilvánításnak, a cen­zúra kizárásával a tájékoztatásnak, a pe­tíciók előterjesztésének, a békés gyüleke­zésnek, a szabad egyesülésnek jogát. A polgároknak megadja azt a jogot, hogy részt vegyenek a közügyek gyakorlásá­ban, mégpedig közvetlenül vagy szaba­don megválasztott képviselőik közvetíté­sével. Tiltja viszont a levéltitok vagy más okmányok titkának megsértését és egyi­dejűleg szavatolja a telefon, távíró vagy más hasonló távközlő berendezés által továbbított közlések titkát. A 31. cikkely szerint a politikai jogoknak és a szabad­ságjogoknak törvény általi szabályozása és értelmezése, illetve alkalmazása kell hogy lehetővé tegye és védje a demokra­tikus társadalom politikai erőinek szabad versenyét. Ugyanakkor a polgárok joga ellenállást tanúsítani bárkivel szemben, aki az Alkotmányban rögzített emberi jo­gok és alapvető szabadságjogok felszá­molására törekedne, ha lehetetlenné válik az alkotmányos szervek tevékenysége és a törvényes eszközök hatékony alkalma­zása. A KISEBBSÉGEK JOGAI A második fejezet harmadik része a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogait így fogalmazza meg: 33. cikkely Senkinek sem származhat kára bár­mely nemzetiségi vagy etnikai kisebbség­hez való tartozásából. 34. cikkely 1 / Szavatolt a nemzetiségi vagy etnikai kisebbségeket alkotó polgárok sokoldalú fejlődése, főleg joguk a kisebbség más tagjaival együtt fejleszteni kultúrájukat, anyanyelvükön terjeszteni és befogadni az információkat és nemzetiségi egyesü­lésekben tömörülni. A részleteket törvény szabályozza. 2/ A nemzetiségi és az etnikai kisebb­ségekhez tartozó polgároknak a törvény szabta feltételek között egyben szavatolt joguk a) a nyelvükön való művelődés; b) nyelvük használata a hivatalos kap­csolatban; c) részt venni a nemzetiségi és az etnikai kisebbségeket érintő megoldá­sokban. GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS JOGOK A fejezet negyedik része a gazdasági, szociális és kulturális jogokat taglalja El­sősorban megállapítja, hogy mindenkinek joga szabadon megválasztani hivatását és az arra való felkészülés módját, továb­bá vállalkozni vagy egyéb gazdasági te­vékenységet kifejteni. A törvény ebben az esetben is szűkítheti ezt a kört. Mindenki szabadon egyesülhet má­sokkal gazdasági és szociális érdekei védelmére. Az egyik idetartozó pont értel­mében a szakszervezetek az államtól függetlenül jönnek létre. Számuk nem korlátozható s a vállalatoknál, illetve az ágazatokban kőzüfük egy sem részesít­hető előnyben. A szakszervezeti tevé­kenység törvénnyel is csak akkor korlá­tozható, ha a demokratikus társadalom kénytelen ilyen lépéshez folyamodni, mert ezt feltétlenül megkívánj az állam bizton­sága, a közrend vagy mások jogainak és szabadságjogainak védelme. A sztrájkjo­got törvény szabályozza. Ez a jog nem illeti meg a bírókat, az ügyészeket, a fegy­veres erők és a biztonsági testületek tagjait. Az alkalmazottaknak munkájukért jo­guk van igazságos javadalmazásra s megfelelő munkafeltételekre. A nőknek, a fiatalkorúaknak és az egészségkároso­dott személyeknek pedig fokozott munka­védelemre és külön munkafeltételekre. A polgároknak idős korukban, munkakép­telenség, illetve az eltartó elvesztése ese­tében joguk van a megfelelő anyagi ellá­tásra. Az egészségvédelem mindenkit megillet. A törvény védi a szülőt és a csa­ládot s kiváltképp a gyerekeket és a fiatal­korúakat. A tervezet értelmében minden­kinek joga van a művelődéshez. Az alap­és a középiskolákban és a polgár képes­ségei valamint a társadalom lehetőségei szerint a főiskolákon is az oktatás ingye­nes. Nem állami iskolákat csak a törvény­ben rögzített feltételeknek megfelelően lehet alapítani. Törvény védi a szellemi alkotómunka eredményeit s mindenkinek joga van a kedvező környezeti viszonyok­ra, az ezzel kapcsolatos időszerű és teljes információkra. Jogai gyakorlásával a tör­vény kereteit meghaladó mértékben sen­kinek sem szabad veszélyeztetnie vagy megkárosítani a a környezetet, a termé­szetet, a fajok gazdagságát és á műemlé­keket. BÍRÓSÁGI ÉS EGYÉB JOGVÉDELEM A tervezet ötödik részében a bírósági s az egyéb jogvédelemről szólva, egye­bek között leszögezi, hogy a méghatáro­zott eljárással mindenki érvényesítheti jo­gait a független és pártatlan bíróságnál vagy egyesek megjelölt esetekben más szervnél. A bíróságtól igényelhető, ha a törvény nem rendelkezik másképp, a 'közigazgatási szerv olyan határozatá­nak felülvizsgálása, amely az érintett fél szerint sérti jogait. Mindenkinek joga van a bíróság, az állami és a közigazgatási szerv törvénytelen döntésével vagy a helytelen hatósági eljárással okozott kára megtérítésére. A bűnösségről és a bűncselekményekért a büntetésről csak bíróság dönthet. Mindenki ártatlannak te­kintendő addig, amíg jogerősen el nem ítélik. A bírósági, az állami és a közigaz­gatási szervek által vezetett eljárásnál, annak kezdetétől, mindenkinek joga van jogsegélyre. Tolmácsot igényelhet az, aki kijelenti, hogy nem bírja a tárgyalási nyelvet. A FÖDERÁCIÓ ÉS A KÖZTÁRSASÁGOK ILLETÉKESSÉGE Az alkotmánytervezet harmadik fejeze­tének első része névlegesen és bő terje­delemben, pontosan meghatározza a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság hatáskörét, illetékességét a törvény­hozásban, a törvények alkalmazásában, továbbá az államigazgatásban és a pénz­ügyekben. Ez utóbbiról szólva egyebek között leszögezi, hogy a föderáció és a tagköztársaságok állami költségvetési eszközökkel való gazdálkodása a pénzü­gyi és a költségvetési politika három kor­mány által jóváhagyott egységes alapel­veihez igazodik. Valamint azt is, hogy a CSSZSZK, illetve a Cseh Köztársaság valamint a Szlovák Köztársaság pénz­gazdálkodása önálló. S az alkotmányter­vezet e részéből azt is kiolvashatjuk, hogy az adók és az illetékek csak törvénnyel vethetőek ki. Ugyanakkor a tervezett 59. cikkelye megállapítja, az egyes köztársa­ságok illetékesek azokban az ügyekben, amelyekben ez az Alkotmány nem rögzíti a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság illetékességét. A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS A negyedik fejezet első része a Szö­vetségi Gyűlés kérdéskomplexumát tár­gyalja. Ebből a részből megtudjuk, hogy legfelsőbb törvényhozó szervünk kétszáz képviselőjét az általános, egyenlő és köz­vetlen választójog alapján titkos szava­zással választják meg négy éves megbí­zatási időszakra a CSSZSZK 18. életévü­ket betöltő, a választási törvénynek meg­felelő állampolgárai. Megválasztható min­den állampolgárunk, aki a törvényes felté­teleknek megfelel és huszonegyedik élet­évét betöltötte. A Szövetségi Gyűlésnek nem lehet képviselője a köztársasági el­nök, a két tagköztársaság törvényhozó testületének tagja, továbbá az ügyészek, a hivatásos katonák s a rendőri testületek tagjai. Az SZGY törvényével ebből a tiszt­ségből mások is kizárhatók. A képviselő bármikor lemondhat mandátumáról, illet­ve azt ideiglenesen elveszíti, ha kinevezik a három kormány valamelyikének tag­jává. Egyébként a tervezet értelmében a Szövetségi Gyűlést a köztársasági el­nök oszlathatja fel a rögzített alkotmányos feltételekkel összhangban. A köztársaság elnöke ezzel a jogával nem élhet megbí­zatási időszaka utolsó hat hónapjában. A Szövetségi Gyűlés akkor határozat­képes, ha jelen van a Cseh Köztársaság­ban, illetve a Szlovák Köztársaságban megválasztott képviselőinek több mint a fele. Határozata akkor érvényes, ha külön-külön megszavazza a két tagköz­társaságban megválasztott képviselők felén túli többsége. Alkotmánytörvény el­fogadásához a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaságban megválasztott képvise­lők háromötödös többsége szükséges. A Szövetségi Gyűlés a saját köréből húsztagú elnökséget választ, a két tag­köztársaságban megválasztott képviselők arányában. Az SZGY bármikor visszahív­hatja elnökségének tagjait. Az alkotmánytervezetben új intéz­ményként szerepel az úgynevezett Szö­vetségi Tanács, amelynek harminc tagja összetevődne a két tagköztársaság tör­vényhozó szerveinek elnökeiből, valamint parlamentjeik elnökségeinek e képviselő­testületek által delegált 14-14 tagjából. Ennek a szervnek a hatáskörébe tartozna többek között, bizonyos meghatározott feltételek esetében, az észrevételezett törvények visszaadása a Szövetségi Gyűlésnek újratárgyalásra, a köztársasá­gi elnöknek az alkotmánybíróság tagjaira vonatkozó javaslatai előterjesztése, a bí­róság tárgyalási rendjének és a köztársa­sági elnök egyes dekrétumainak jóváha­gyása, az állam veszélyeztetettségéről szóló döntés megerősítése, a Szövetségi Gyűléssel együtt és az alkotmányterve­zetben külön rögzített esetekben egyma­gában is a köztársasági elnök megválasz­tása valamint a hadüzenet megerősítése stb. REFERENDUM A népszavazásról szól a fejezet har­madik része. Az országos referendumban a polgárok szavazással döntenek a bel­és a külpolitika, az államjogi rendezés alapvető kérdéseiről, esetleg az ország­határok megváltoztatásáról, területünkön idegen csapatok vagy csapataink külföldi állomásoztatásáról. Bizonyos, az alkot­mányban rögzített feltételek fennállása esetében a köztársaság elnökének meg­választásáról is. Továbbá népszavazás­sal dönthető el valamely tagköztársaság kiválása a szövetségi állam kötelékéből. Ebben az esetben referendum csak a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaságban hirdethető ki. A tagköztársaság kiválásá­ról csak népszavazással lehet dönteni. Mindenki szavazhat, aki a Szövetségi Gyűlés választására jogosult. A köztársa­sági elnök minden esetben elrendeli a re­ferendumot, ha ezt javasolja neki a Szö­vetségi Gyűlés. Elrendelheti azt a Cseh Köztársaság, illetve a Szlovák Köztársa­ság kormányának javaslatára és saját elhatározásából is. Viszont ez utóbbit nem teheti meg, ha a szövetségi kormány valamennyi tagjának legalább háromötö­dös többségével ellenzi ezt a lépést. S ak­kor sem tehet igy, h^a az SZGY még nem szavazta meg a bizalmat a CSSZSZK kinevezett kormányának, illetve elutasí­totta a bizalom megszavazását vagy a kormánynak bizonyos, az alkotmány­ban ugyancsak megjelölt feltételek között bizalmatlanságot szavazott. Egyébként a köztársaság elnöke köteles elrendelni a népszavazást a különválásról akkor is, ha erre felkéri a Cseh Köztársaság vagy a Szlovák Köztársaság törvényhozó szer­ve, illetve az említett törvényhozó szervek választására jogosult polgároknak lega­lább húsz százaléka. A népszavazásra előterjesztett javaslat elfogadottnak minő­sül, ha a Cseh Köztársaságban és a Szlo­vák Köztársaságban is jóváhagyja a vá­lasztópolgárok többsége. Ha csak az egyik tagköztársaságban tartanak refe­rendumot, akkor az adott javaslat elfoga­dásához elegendő a részt vevő választó­polgárok több mint a felének szavazata. A népszavazás eredménye alkotmánytör­vényként kőtelező. Ugyanarról a kérdés­ről esak öt év elteltével lehet népszava­zást tartani. AZ ÁLLAMFŐ A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság államfője a köztársaság elnöke, akit együttes ülésén választja meg a Szö­vetségi Gyűlés és a Szövetségi Tanács, mégpedig ötéves megbízatási időszakra - egyebek között ezt tudjuk meg az alkot­mánytervezet ötödik fejezetéből. Erre a tisztségre az SZGY és a Szövetségi Tanács képviselői javasolnak jelölteket. A jelöltnek a Szövetségi Gyűlésbe vá­lasztható, legalább harmincöt éves cseh­szlovák állampolgárnak kell lennie. Meg­választottnak akkor tekinthető, ha külön­külön ráadja szavazatát a két tagköztár­saságban a Szövetségi Gyűlésbe, illetve a Szövetségi Tanácsba megválasztott képviselőknek legalább a három ötöde. Senki sem választható erre a posztra egymásután több mint kétszer. Ez a feje­zet természetesen részletezi a köztársa­ság elnökének hatáskörét és zárórendel­kezéseiben kifejezésre juttatja, hogy a köztársasági elnök tisztje gyakorlásáért nem tartozik felelősséggel, hanem ezért a felelősséget a szövetségi kormány vise­li. Büntetőjogilag csak hazaárulásért von­ható felelősségre a Szövetségi Gyűlés indítványára s a CSSZSZK Alkotmánybí­rósága ítélkezik felette. VÉGREHAJTÓ HATALOM ÉS TERÜLETI IGAZGATÁS Az alkotmánytervezet hatodik fejezete a szövetségi kormány összetételéről, jog­köréről, felelősségéről, határozathozata­láról és természetesen lemondásának vagy lemondatásának feltételeiről is szól. Az ezt követő hetedik fejezetben megis­merkedhetünk a területi önigazgatás tud­nivalóival. Ezek szerint alapja a község vagyis a polgárok önigazgatási közössé­ge, amely saját vagyonnal rendelkező s vele önállóan gazdálkodó jogi személy. A helyi önigazgatás ügyeiben a polgárok döntenek községi gyűléseken vagy nép­szavazással, illetve a községi képviselő­testület közvetítésével. Ez utóbbi tagjait általános, egyenlő és közvetlen választá­sokban titkos szavazással választják meg. A község a helyi önigazgatás ügyei­ben általánosan kötelező hirdetményeket ad ki. Egyébként a területi önigazgatás ügyeiben a törvényhozás a Cseh Köztár­saságot és a Szlovák Köztársaságot illeti meg. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A nyolcadik fejezet első része a CSSZSZK Alkotmánybíróságával fog­lalkozik. Ennek az alkotmánybíróságnak feladata az alkotmányosság bírósági vé­delme. Bírái döntéseikben függetlenek, csak az Alkotmányhoz s az SZGY további alkotmánytörvényeihez kötelesek igazod­ni. A bíróság székhelye Brünn. Az alkotmánybíróság dönt a törvények összhangjáról. Amennyiben megállapítja, hogy valamely jogszabály vagy azoknak része nem áll összhangban a 138. cik­kelyben említett törvényekkel, akkor az hatályát veszti. Ez a bíróság határoz to­vábbá a köztársasági szervek közötti ille­tékességi ügyekben. Vitás esetekben ér­telmezi a Szövetségi Gyűlés alkotmány­törvényeit. Dönt az olyan alkotmányossá­gi panaszok ügyében is, amelyeknek elő­terjesztői azt állítják, hogy a hatalmi szer­vek intézkedései vagy jogerős határozatai sértik alapvető jogaikat és szabadságjo­gaikat. Ennek a bíróságnak megítélésétől függ annak eldöntése is, hogy vajon az egész szövetségi állam területén működő valamely politikai párt vagy mozgalom feloszlatása, illetve tevékenységének kor­látozása megfelel-e a Szövetségi Gyűlés alkotmány- s egyéb törvényeinek. Az al­kotmánybíróság határozata ellen nincs jogorvoslat. Ami összetételét illeti - tagja tizenkét bíró, akiket tizenkét évre a köztársasági elnök nevez ki a Szövetségi Tanács ja­vaslatára, mégpedig hat-hatot a két tag­köztársaság olyan polgárai közül, akik a Szövetségi Gyűlésbe választhatóak, le­galább harmincöt évesek, főiskolai jogi képesítésük van s legalább tíz éves jog­gyakorlattal rendelkeznek. Ha az alkot­mánybíróság elnökévé a Cseh Köztársa­ság polgárát nevezik ki, akkor helyettesé­vé a Szlovák Köztársaság polgárát kell kinevezni és megfordítva. A testületnek hozzájárulása nélkül bíráját nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni vagy le­tartóztatni, sem üldözni szabálysértésért vagy más hasonló jogellenes cselekede­tért. A fejezet második része rögzíti bírósá­gainak rendszerét, hangsúlyozva függet­lenségüket. Többek között megállapítja, hogy a bíróságok tanácsokban vagy egyes bírók közvetítésével ítélkeznek és törvény szabályozza, hogy a tanácsok munkájában mikor vesznek részt polgári ülnökök. A hivatásos bírákat meghatáro­zatlan időre nevezik ki. Tisztségük gya­korlásában függetlenek és csak a jog­rendhez igazodnak. Az alkotmányterve­zet magától értetődően hasonlóképpen rögzíti a különböző fokozatú ügyészségek felépítésének és munkásságának alapve­tő ismérveit is. VESZÉLYEZTETETTSÉGI ÁLLAPOT Az állam veszélyeztetettségi állapotá­ról szólva a tervezet kilencedik fejezete elsősorban azt szögezi le, hogy mikor hirdethető ki ez az állapot. Nevezetesen: háború idején vagy a honvédelmi készen­lét más eseteiben, ha az ország alkotmá­nyos rendjét bévülről nyilvánvalóan és erőszakosan megbontják, ha rendkívüli veszély fenyegeti az emberek életét és egészségét vagy nagy mértékben meg­bénul a gazdasági élet. A veszélyeztetett­ség állapotát a köztársasági elnök hirdeti ki és szünteti meg, de csak a szövetségi kormány javaslatára vagy hozzájárulásá­val. A tagköztársaságok területén az ilyen állapot kihiedetése megköveteli az adott kormány hozzájárulását is, amennyiben ennek a köztársaságnak alkotmányos szervei képesek betölteni az Alkotmány­ból következő szerepüket. A veszélyezte­tettség állapotát, kihirdetésétől negyven­nyolc órán belül meg kell erősítenie a Szövetségi Gyűlésnek és a Szövetségi Tanácsnak, mert különben hatályát veszti. Az állam veszélyeztetettségi állapotá­nak kihirdetését követően a köztársasági elnök feladatául adhatja a szövetségi köz­társaság és a két tagköztársaság belügy­minisztereinek az ahhoz szükséges lépé­sek megtételét, hogy az általuk irányított • fegyveres testületekkel védjék az állam alkotmányos rendjét és más, az Alkot­mány 170. cikkelyének 1. bekezdésében emiitett értékeit. A köztársasági elnök parancsot adhat a fegyveres testületek közreműködésére a távközlési, közleke­dési, energetikai és egészségügyi rend­szerek és az ellátás működésének bizto­sítása érdekében. A szövetségi kormány rendkívüli intézkedéseket hirdethet ki, amelyekkel meghatározza a szövetségi és a tagköztársasági államigazgatási szervek valamint a területi önigazgatási szervek feladatait, a természetes és a jogi személyek kötelességeit, a hatályos előí­rásoktól eltérően is. Ezekkel a rendkívüli intézkedésekkel korlátozhatóak a jogok és a szabadságjogok, kivéve azokat, amelyeket az alkotmánytervezet e része cikkelyek szerint megnevez. A köztársa­sági elnök és a szövetségi kormány intéz­kedéseivel nem szabad megzavarni vagy korlátozni a törvényhozó szervek tevé­kenységét s ezeket csak a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben szabad kihirdetni. Egyébként a Szövetségi Gyű­lés és a Szövetségi Tanács bármikor visszavonhatja az állam veszélyeztetett­ségének állapotát. A rendkívüli intézkedé­seket pedig azonnal vissza kell vonni, mihelyt megszűnnek a kihirdetésüket^ in­dokló körülmények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom