Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-21 / 68. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. MÁRCIUS 21. AZ AMERIKAIAK LELŐTTEK EGY IRAKI GÉPET SZERVEZKEDNEK SZADDAM TISZTJEI Az iraki parlament szóvivője azzal vádolta Iránt, hogy diverzánsokat dob át a határon, akik részt vesznek a zavargásokban. Szerinte Iraknak most az „imperialista-cionista ösz­szeesküvés" utolsó szakaszával kell szembeszállnia, ennek az épen maradt infrastruktúra elpusztítása a célja. Dzsalal Talabani, a Kurd Haza­fias Szövetség vezetője Damasz­kuszban közölte, az északi ország­részben fekvő Kirkáft olajipari beren­dezéseit a rezsim tegnap helikopte­rekről botnbázta. Azonkívül, hogy több fúrótorony kigyulladt, az akció a szövetségesekkel kötött tüzszüne­ti megállapodás megsértését is je­lenti. A kurd felkelők egyébként ked­den közölték, hogy elfoglalták Kirku­tot. A Pentagon szóvivője is megerő­sítette a helikopterek bevetését. Pe­dig, mint mondotta, az USA már a múlt héten óva intette Bagdadot attól, hogy repülőgépeket, helikopte­reket és más haditechnikát vessen be a felkelők ellen. Először , az NBC televíziós állo­más közölte, majd maga Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője is megerősí­tette, hogy Bagdadtól északra egy F 15-ös amerikai vadászgép lelőtt egy iraki harci repülőgépet. Fitzwa­ter közölte, az volt a támadás oka, hogy az iraki gép megsértette a szö­vetségesek által elrendelt szabá­lyokat. Jól tájékozott egyiptomi források szerint Londonban az iraki hadsereg egy meg nem nevezett tisztje talál­kozott az ellenzéki vezetőkkel és közölte velük: az iraki katonai pa­rancsnokság egy része kész egy átmeneti időszakra átvenni az or­szágban a hatalmat, hogy így mega­kadályozza az anarchiát és a szét­hullást. Ugyancsak az egyiptomi sajtó számolt be arról, hogy az egyipto­miak aggódnak Irakban élő, kb. 800 ezer honfitársukért. Kairó a Nemzet­közi Vöröskereszttől kért segítséget sorsuk tisztázására. Növeli az aggo­dalmakat, hogy többségében egyip­tomi volt az a 12 ezer nem iraki arab is, akí a konfliktus kirobbanása után vesztették életüket. Az aggodalmak alapja, hogy holttesteiket nem adták ki Egyiptomnak. xxx Kedden lemondott a kuvaiti kor­mány. A hírek szerint az uralkodó ismét az eddigi kormányfőt bízta meg az új kabinet összeállításával. A VILÁGSAJTÓBÓL Havel nem fél a szlovák nacionalisták­tól, Csehszlovákia nem Jugoszlávia - ez­zel a címmel közölt cikket hazánkról a La Repubblica olasz napilap tegnapi szá­mában a legutóbbi csehszlovákiai fejle­ményekről. Megállapítja: a nacionalista szenvedélyek, amelyek elárasztották Ju­goszláviát és fenyegetik a Szovjetuniót, nem kímélték meg Csehszlovákiát sem. Az olasz lap szerint a kölcsönös vádasko­dásokba, gyanúsítgatásokba torkolló nyílt vitát a szlovákok ösztönzik, akik a szlové­nek, a horvátok és a balti köztársaságok példáján felbuzdulva fel akarják számolni azt, ami szerintük csak kikényszerífett házasság a csehekkel. A lap idézte Vác­lav Havel brüsszeli szavait arról, hogy Jugoszláviával ellentétben nálunk a vál­ság nem fenyeget robbanással. Hozzáte­szi, Prágában Ján Lángoš belügyminisz­ter nyilvánvalóan kisebb nyugalmat érez, mint az elnök, s azzal vádolja a kommu­nistákat, hogy Mečiar szlovák kormányfő­vel összefogva ösztönzik a nacionalista demonstrációkat Szlovákiában. BONNI KONFERENCIA A KELETNÉMET PROBLÉMÁKRÓL Helmut Kohl kancellár, a keleti tarto­mányok miniszterelnökei, valamint a né­met politikai és gazdasági körök további vezetői vesznek részt azon a bonni konfe­rencián, amely tegnap kezdődött a volt NDK kiéleződött gazdasági helyzetéről. Nyitóbeszédében a kancellár közös erő­feszítésekre szólított fel a keletnémet problémák leküzdése érdekében. Hang­súlyozta, a munkanélküliség jelenlegi szintié is bizonyítja, hogy a szociális piac­gazdálkodásra való áttérés számos ne­hézséggel jár. Bonnban nemcsak ezen a konferenci­án központi téma az új tartományok hely­zete. A sajtó nagy figyelmet szentel a ke­leti országrészben zajló eseményeknek, a tegnapi lapok nagy terjedelemben fog­lalkoztak a felújított hagyományos hétfői lipcsei tüntetésekkel. Dieter Vogel kormányszóvivő ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a keleti országrész nehézségeiért nem a jelenlegi szövetségi kormányt terheli a felelősség, hanem a volt NDK-vezető­ségét, amely negyven éven át rosszul gazdálkodott. JUGOSZLÁVIA ELHÚZÓDÓ AGÓNIA Kénytelen fenntartással fogadni az ember az olyan híreket, hogy mára összehívták a jugoszláv állam­elnökség ülését, amelyen - állítólag - minden köztársaság elnöke részt kíván venni. Hiszen éppen a legna­gyobb tagköztársaság, Szerbia el­nöke kérdőjelezte meg e testület legitimitását, s a szerb parlament többségben levő posztkommunista képviselői hoztak az elmúlt napok­ban olyan döntéseket, amelyek egyértelműen e testület munkájának lehetetlenné tételét - talán nem túl­zás azt állítani, hogy felszámolását - célozták. Mi okozza e pillanatban a legna­gyobb gondot? Az, hogy még nem múlt el sem a polgárháború, sem a katonai puccs veszélye, habár a hadsereg főparancsnoksága en­nek az ellenkezőjét állítja. Tudjuk, az újabb válság jó másfél héttel ezelőtt robbant ki a belgrádi antikommunis­ta tüntetéssel, amelyet először a hadsereg segítségével levertek, de később az utca nyomására a szerb parlament és a kormány kénytelen volt az ellenzék követelé­seit teljesíteni. Ekkor úgy tűnt, az ellenzék kiegyezett a vezetéssel, ál­lítólag Szerbia megmentése érdeké­ben. Aki eleinte azt hitte, itt is egy kelet-európai típusú forradalom kez­dődött, kénytelen volt elkönyvelni, hogy ez megtorpant. És ekkor érke­zett el az a pillanat, amellyel új fejezet nyílt a jugoszláv válságban: megindult az erőteljes kommunista restaurációra tett kísérlet, s mivel kétirányú utcáról van szó, az ellene ható folyamatok ugyancsak felerő­södtek, ha nem is olyan látványo­san, de mindenképpen a korábbinál sokkal egyértelműbb állásfoglalásra késztetve a politikai erőket. A kom­munista visszarendeződés mesteri húzásának szánták az államelnök­ség elnökének, a szerb nemzetiségű Boriszav Jovicsnak a múlt pénteki lemondását. A konzervatív táborno­kok ugyanis nem tudtak belenyu­godni az ellenzéknek tett engedmé­nyekbe, s az államelnökség ülésén javasolták a rendkívüli állapot beve­zetését ,,az ország szuverenitásá­nak, függetlenségének megvédése, a polgárháború elkerülése érdeké­ben". A Milosevics szerb elnökkel mindvégig szorosan együttműködő Jovics hajlott volna a tábornokok ajánlatára, de az elnökség többi tag­ja leszavazta azt, hangsúlyozva, hogy a válságot demokratikus esz­közökkel kell megoldani. Jugoszlávia hat köztársasága kö­zül tavaly csak kettőben győztek a volt kommunisták, Szerbia mellett Crna Gorában. Nem véletlen tehát, hogy Jovics után Crna Gora képvi­selője távozott az államelnökségből, majd pedig a Vajdaságé. És ekkor jött a szerb parlarríént újabb húzása: visszahívták az államelnökségből Koszovo delegátusát, mert az emlí­tett ülésen a szerb álláspont ellen szavazott, vagyis: nem értett egyet a rendkívüli állapot bevezetésével. A nyolctagú elnökség így négytagú­ra zsugorodott, bár - felismerve a szerb szándékot - csonkán is megpróbálta teljesíteni küldetését. Zárójelbe kívánkozik még, a szerb parlament egyúttal a koszovói tarto­mányi elnökséget is megszüntette, s mivel a múlt év folyamán ugyanezt tette a tartományi parlamenttel, . a koszovói albánokat teljesen meg­fosztották attól a lehetőségtől, hogy bármilyen módon beleszóljanak a szövetségi politikába. Szinte már tragikus, hogy ilyen kiélezett hely­zetben is az volt a szerb törvényho­zás legfőbb gondja, hogy még egyet üssön Koszovón. Következik a restauráció további forgatókönyve: Milosevics azonnal illegálisnak nevezte a csonka állam­elnökséget, bejelentve, hogy Szer­bia nem ismeri el a határozatait. Tegnapra virradóra külön szerb fegyveres erők létrehozásával fe­nyegetőzött, ha Horvátországban nem gyűjtik be a fegyvereket. A ju­goszláv hadsereg, amelyet többnyi­re szerb tisztek irányítanak, közölte: nem avatkozik be a politikai párbe­szédbe, de hozzáfűzte, ugyanakkor sem a határok önkényes megváltoz­tatását, sem etnikai konfliktusok ki­robbanását nem engedi meg. Te­gyük hozzá, ez utóbbiak szításában Szerbia az élen jár. Belgrád tehát kettős katonai nyo­mást is gyakorol a többi köztársa­ságra, s itt kell megjegyezni: mind­eddig Szerbia hangoztatta területi igényeit arra az esetre, ha felbomla­na a jugoszláv államszövetség. A horvát elnök e tagköztársaság függetlenségének megvédésére szólította fel a lakosságot. A feszült­ség így nőttön nő. Az egésznek a lényege: a párhuzamosan több síkon bonyolódó jugoszláv válságot ' a posztkommunista szerb vezetés egy átfogó huszárvágással szeretné megoldani, beleértve a jövőbeni ál­lamformát és a nemzetiségi konflik­tust is. IWIALINÁK ISTVÁN DICSTELEN GYŐZELEM Nincsenek, s a héten még nem is lesznek hivatalos végeredmények, de a lényeg már nyil­vánvaló: a vasárnapi szovjet népszavazás nem azokat az eredményeket hozta, melyeket Gorba­csov várt. Kétségtelen, hogy az „igen" volt a több. Az elnök mégis elmondhatja: nem Hyen lovat akart. S mivel a vereség elismerésével érne fel egy ilyen nyilatkozat, hát Gorbacsov hallgat. Csak egyik tanácsadója szólalt meg kedden, Grigorij Revenko, akinek kényes „asztala" van: a nemzetiségi kérdések. Azt hangoztatta, a szov­jet vezetés úgy tekint a vasárnapi voksolásra, mint szavazásra a további demokratizálás és a tervezett reformok mellett. Tiszta belemagyarázás. Hiszen nem erről volt szó! S ha aZ elnöki tanácsadó ilyen mellébeszé­léssel áll ki a nyilvánosság elé, akkor az egyet jelent: a Kreml elégedetlen. Azt már én fűzöm hozzá: nem alaptalanul, sőt! Mivelhogy csak kilenc köztársaságban voksoltak, nem lehet össz-szövetségi referendumról beszélni, a vok­solást nem lehet többnek, mint egy nagyszabású közvélemény-kutatásnak tekinteni. Igen, annak, még akkor is, ha Gorbacsov elnök ezt a megjelö­lést egyértelműen lekezelőnek szánta, amikor néhány héttel ezelőtt a baltikumi szavazások zajlottak. A kettő között azonban vagy egy lénye­ges különbség: a baltiaknak eszük ágába sem jutott, hogy véleményüket ráerőszakolják az unió többi tagjára. Ők ki akarnak válni, de nem szólnak bele abba, hogy a többiek maradnak-e. Most viszont a Kreml nyilvánvalóan úgy értelmezi a voksolás eredményeit, hogy az unióból se ki, se be, mert az abszolút többség így akarja, Türkmé­niában például szinte a lakosság 100 százaléka. Baj van azonban ezzel az abszolút többséggel is. A központi parlament úgy látta jónak, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­gének megőrzéséről, a föderáció megújításáról kérdezze meg az állampolgárokat, de végered­ményben nem ez történt. Több köztársaság már törölte nevéből a „szocialista" jelzőt, így most sem használta ezt a kifejezést. Kazahsztánban talán éppen azért volt 88 százalék feletti a rész­vételi arány és 95 százalékos a helyeslés, mert itt a szuverén államok föderációján volt a hangsúly. Az ukrajnai 83,4 százalékos részvétel sem me­lengetheti a központ szívét, mivel itt is egy olyan „megújuló unióról" kérdezték az embereket, amelyet a Kreml jó előre elfogadhatatlannak minősített. Érdekes módon most mégsem tekinti ellenszavazatoknak a sok ukrán igent... Elsöprő győzelem csak a perifériákon szüle­tett, ahonnan az új szelek még nem voltak képesek kisöpörni a régivágású apparátust. Oroszországban is többen mondtak igent a közvet­len elnökválasztásra, fnint az unióra. A nagyváro­sok pedig - Moszkva, Leningrád, Cseljabinszk vagy Jelcin fellegvára, Szverdlovszk -, vagyis a társadalom legfejlettebb rétegei az országos átlagnál sokkal alacsonyabb arányban szavaztak, s nem annyira az unióra, hanem a közvetlen oroszországi elnökválasztásra, tehát Jelcinre. Jel­cin most már kiírhatja az elnökválasztást, s nem kétséges, hogy meg is nyeri. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy mi is történt vasárnap a hat renitens köztársaság­ban. Azerbajdzsánból még tegnap sem voltak hírek Moszkvában, Grúziáról viszont csak azt tudták, hogy Dél-Oszétiában és Abháziéban, a tbiliszi kormánnyal szembenálló két autonóm köztársaságban - nagyon feszült légkörben - tö­megesen az unióra szavaztak, nyílván abban reménykedve, hogy így Moszkva továbbra is támogatja őket. Moldovában is viszonylag sokan szavaztak (650 ezren), de itt jelentős az orosz nyelvűek aránya. Incidensek, persze, voltak, a dorongok ezen a vidéken gyorsan előkerülnek, ez köztudott. A kaukázusi és balkáni indulatokat a központ jogosan ítélte el, s bár megpróbálta ugyanezt a baltiak esetében is megtenni, ezúttal nem járt sikerrel. A Baltikumban a hadsereg bábáskodott a voksolás felett, esetenként a lakta­nyákban voltak a szavazóhelyiségek, elsősorban (Mészáros András illusztrációja) a katonák nyilvánítottak véleményt, meg aki akart és ahányszor akart. A Baltfax hírügynökség mun­katársa Rigában ötször szavazott, az észt televí­zió riportere Tallinnban szintúgy. Ez pedig tovább csökkenti a 250-500 ezer leadott szavazat ér­tékét. Dicstelen tehát ez a győzelem Gorbacsov számára, magában hordja a potenciális vereség csíráit. De bízom abban, hogy a hallgató elnök most azon gondolkodik, hogyan kell megszüntet­ni a központi politika gyengéit, melyéket a refe­rendum feltárt. Talán éppen ez a felemásra sikeredett népszavazás lesz az, amely eltávolítja Gorbacsovot a konzervatívoktól, akik most is csak a százalékokat látják. Az államfő léphet, mert van mozgástere, van választási lehetősége. Még van. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN E gy regionális közel-keleti béke­konferencia - nem téveszten­dő össze a nemzetközi békekonfe­rencia gondolatával - előkészítésé­ről adott hírt jól tájékozott körökre hivatkozva az Al Akbar egyiptomi napilap. Az értekezletet áprilisban tartanának meg Kairóban, s Egyip­tomon kívül azok a közel-keleti arab államok vennének részt rajta, ame­lyek eddig nem ismerték el Izraelt. A lapértesülés szerint Kairó most arról konzultál Washingtonnal, hogy az Izrael által megszállt területek palesztin vezetőit is meghívnák az értekezletre. M oszkvában a szovjet parlament határozatot fogadott el a mi­niszteri kabinetről (a volt miniszter­tanács),, s ez kimondja: a kormány az államfőnek alárendelt végrehajtó szerv, s munkájáért az államfőnek és a parlamentnek tartozik felelős­séggel. A képviselők ugyanakkor fenntartották maguknak azt a jogot, hogy lemondassák a kormányt. Ez abban az esetben lehetséges, ha kétharmados többséggel vonják meg tőle a bizalmat. A miniszteri kabinet rendeletei az egész Szovjet­unió területén kötelezőek mind a szervezetek, mind az állampolgá­rok számára, s határozatait csupán az államfő vagy a parlament érvény­telenítheti. B ukarestben, a román kormány teg­napi ülésén két kulcsfontosságú tárca vezetője nyújtotta be lemondását: Anton Vatasescu gazdasági és kereske­delmi, valamint Teodor Stolojan pénzügy­miniszter. Lépésüket azzal indokolták, hogy az árliberalizálás második szaka­szávai - április elsején kezdődik - össze­függő intézkedések nem eléggé radikáli­sak. Ion Iliescu államfő nyomására ugyanis a kormány úgy döntött, hogy enyhíti az élelmiszerárak növekedésének következményeit. Egy másik bukaresti hír: a kormány visszavonta annak a sajtó­törvénynek a tervezetét, amely az újságí­rók véleménye szerint nagy mértékben korlátozta volna a szabad véleménynyil­vánítást. A tervezet például nagyarányú börtönbüntetéseket helyezett kilátásba azon újságírók ellen, akik megsértik az ország vezető személyiségeit. C sak akkor bocsátják szabadon a Li­banonban fogva tartott két amerikai állampolgárt, ha Izrael is szabadlábra he­lyezi az ottani arab foglyokat - közölte tegnap az Irán-barát Iszlám Szent Háború Szervezete, amely Palesztina felszabadí­tásáért küzd. Az egyik bejrúti napilaphoz eljuttatott levél nem pontosítja, hogy a je­ruzsálemi kormánynak hány arab foglyot kellene elengednie, de hangsúlyozza, Ab­dul Karím Ubajda síita vezető szabadsá­gának á visszaadása „ösztönző kezdet" lehetne. (A két amerikait, Jesse Turnert és Alan Steant 1987. január 24-én ejtet­ték túszul.) H azánk új rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet delegált az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szer­vezetéhez (FAO). Szabó Árpád kedden adta át megbízólevelét Edouard Saumá­nak, a FAO főigazgatójának Rómában. A tanácskozáson áttekintették e szerve­zet fejlődésének lehetőségeit, s azt, hogy milyen tevékenységet fejthet ki Közép­Európában, főképp Csehszlovákiában. A vezérigazgató ígéretet tett arra, hogy a FAO részt fog vállalni a csehszlovák mezőgazdaság restru ktu ralizálásából. A lbániában az ellenzéki pártokat a rezsim ellenőrzi, ezért egyáltalán nincs garancia arra, hogy a március 31 -re tervezett választások tényleg szabadok lesznek. Ezt I. Leka volt albán király mondotta, aki magánlátogatáson tartóz­kodik Rómában. A magáról egyre többet hallató exkirály véleménye: csak akkor nyílik meg Albániában a demokráciához vezető út, ha a mostani rezsim összes képviselőjét eltávolítják. ÖTEZER FORINTOS BANKJEGY Hétfőn, március 25-én a Magyar Nemzeti Bank megkezdi az új, öt­ezer forintos bankjegyek kibocsátá­sát. Az új címlet első oldalán Szé­chenyi István arcképe, a hátoldalán pedig a Magyar Tudományos Aka­démia metszete látható. Előzetes hírek szerint a bank szakemberei már a tízezer forintos bankjegy ki­dolgozásán fáradoznak, amelynek kibocsátását állítólag a közeljövő­ben még nem tervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom