Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-18 / 65. szám, hétfő

HAZAI TÜKÖR ÚJ SZÓ* 1991. MÁRCIUS 18. KI VETTE ÁT NÁLUNK A HATALMAT? A Rudé právo érdekes cikksorozatot közöl Zdenék Mlynáŕtól, a kormánypolitika fenyegető válságáról. A sorozat harmadik részében a szerző azt latolgatja, hogy tulajdonképpen ki vette át nálunk a hatalmát. Az írást az alábbiakban közöljük. Tizenöt hónappal a novemberi fordulat után három parlamentünk és három kormányunk van, de aligha adhatunk egyértelmű választ a címben feltett kérdésre. Ez önmagában is a válság veszélyét jelzi. Az uralkodók és azok, akik fölött uralkodnak, bizonytalanságot éreznek. Ez bizonyos mértékben minden fordulat és forradalom után előáll. Amennyiben azonban nem akarjuk, hogy újabb válság keletkezzen, az ilyen állapot csak nagyon rövid ideig tarthat. A második évben az ideiglenesség érzésének gyengülnie kellene, de nálunk inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. 1989 végén egészen világos volt, hogy a döntő hatalmi pozíciókat azok foglalták el, akik elvben elvetik a volt totalitárius rendszert és demokráciát követelnek. Mivel ezt kívánta a társadalmi rétegek döntő többsége is, az összes nemzedék és mint a két nemzet, a helyzet egyszerűnek tűnt: mintha a hatalom hirtelen ezé a többségé lett volna. Ebből eredt az első hetek eufóriája. Idővel előtérbe került a társadalmi csoportok, nemzedékek, nemzetiségi és regionális egységek, politikai irányzatok és végül az egyének érdekeinek és elképzeléseinek különbözősége. De miért fenyeget ez a kormánypolitika válságával? Miért nő egyre inkább a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ki és milyen sokáig uralkodik majd? Úgy gondolom, a legfontosabb ok az volt, hogy téves elképzelések alakultak ki a Polgári Fórum típusú szervezet kormányszerepéről. A Polgári Fórum különleges helyzetben keletkezett, amikor is a régi hatalom megbukott, de a hatalmat nem volt kinek átadni. Néhány kisebb ellenzéki csoportból keletkezett a Polgári Fórum, amely tárgyalni kezdett a hatalommal a kapitulációról. Azok az emberek, akik megalapították a Polgári Fórumot, néhány nappal azelőtt még nem is sejtették, hogy az államban átveszik majd a hatalmat. Ebben a helyzetben két lehetőség volt: a Polgári Fórum vagy társadalmi nyomást és ellenőrzést gyakorló MIT MOND A STATISZTIKA? AZ ÁRAK NŐNEK, DE MÁR NEM ANNYIRA... Februárban tovább emelkedtek a fogyasztói árak. Az ország egészében a múlt év ugyanezen időszakával szemben 55,6 százalékkal magasabbak és ezen belül az árliberalizálás hatása (növekedés a múlt évi decemberi árakhoz képest) 34,6 százalék. A januári emelkedés 25,8, a februári pedig 7 százalék volt. Januárral összehasonlítva februárban a legjobban az ipari termékek ára növekedett (13,9 százalék), az élelmiszerárak és a közétkeztetési árak nagyjából a januári szinten maradtak (1, illetve 1,8 százalék, a szolgáltatások áremelkedése 3,6 százalék). Ha a múlt év decemberét hasonlítjuk össze ez év februárjával, akkor a legmarkánsabb emelkedést (46,3 százalék) a közétkeztetésben figyelhetjük meg. Ami a két országrészt illeti, februárban 1990 decemberével összehasonlítva Szlovákiában jobban emelkedtek az árak, (36,9 százalék), mint Csehországban (33,5 százalék). A létfenntartási költségek februári növekedése a múlt év decemberével szemben az egyes szociális csoportoknál nem sokban különbözött: a munkásoknál és alkalmazottaknál 31,8 százalék (múlt év februárjához viszonyítva 53,2 százalék) a földműveseknél 32,8 (54,5), a nyugdíjasoknál 30,5 (51,3) százalék. (HN) szervezet marad, de képviselői nem veszik kezükbe a hatalmat, vagy pedig a politikai és az államhatalom képviselőinek szervezetévé válik. Az első esetben a Polgári Fórumok rendszere egy különleges új, önkormányzati rendszer alapjává vált volna. A második esetben a Polgári Fórumok a politikai különbségek ellenére a hatalomátvétel eszközei lettek, amelyek sok esetben emlékeztetnek az 1948 évi kommunista akcióbizottságokra. Ennek ellenére kezdetben a társadalom döntő többsége támogatta a Polgári Fórumot. (Szlovákiában már ekkor eltérő volt a helyzet: a VPN-nek konkurálnia kellett a katolikus és a nacionalista politikai irányzatokkal). Ez a Polgári Fórum vezetőit olyan útra térítette, amely szükségszerűen válsághoz vezetett. Annak ellenére, hogy az új választási törvény értelmében a kormány politikája egyértelműen a parlamenti rendszer fejlesztésére irányult, a Polgári Fórum visszautasította a politikai párt statútumát és úgy döntött, hogy mozgalom marad. A választásokban ezzel a jelmondattal indult: a pártok a párttagoké, a Polgári Fórum mindenkié. A tisztségviselők és a hatalom várományosai Ebben az időben a Polgári Fórum az államhatalom viszonylatában nyilvánvalóan politikai párt volt: túlnyomórészt tisztségviselőkből vagy pedig a hatalom várományosaiból állt. Mivel azonban mozgalomnak nevezte önmagát, nem volt tagsági bázisa és világos alapszabálya. Tehát, a tisztségviselők és aktivisták pártja volt, anélkül, hogy önmagán kívül bárkinek is felelősséggel tartozott volna. Ebben oroszlánrésze volt Petr Pithartnak, bár személy szerint nem erre törekedett. A Polgári Fórum így egy különleges szervezetté vált: a hatalom képviselőinek és aktivistáinak testülete lett anélkül, hogy világosan meg lett volna határozva a társadalomhoz fűződő viszonya. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben a Polgári Fórum már nem volt a disszidensek szervezete. Csehszlovákiában sokkal több a funkció, a községektől kezdve egészen a szövetségi szervezetekig, mint ahány disszidens volt. így tehát nehéz válaszolni arra a kérdésre, ki is alkotja a Polgári Fórumot. Úgy gondolom, főleg három csoportról van szó: a legerősebb azoknak a 30-45 éveseknek a csoportja, akik a múlt rendszerben különböző okok miatt (csak részben politikai okokból) nem jutottak olyan beosztásba, mint amilyenbe akartak, és a kommunista rendszer gyakran szocialista-ellenessé formálta őket. A másik csoportot azok az idősebbek alkotják, akiknek az előző rendszer valamilyen módon ártott. Végül pedig a fiatalok, akiket az ambíciók, többnyire pedig a nyugati életszínvonalat ígérő mai kormányideológiába vetett hit vezérel. így tehát sem társadalmi, sem nemzedéki szempontból, és amint azt a legutóbbi fejlemények mutatják, ideológiai és politikai szempontból sincs szó egységes szervezetről. Ugyanakkor éppen ez a szervezet foglalta el az állam legfontosabb hatalmi pozícióit - és ilyen is a helyzetünk. Szemléltetően tanúsítja ezt a parlamenti tárgyalások módja és színvonala. Már önmagában ez is erősíti a válságjeleket és a politikai hatalom tekintélyének csökkentéséhez vezet. A választók becsapása Mindehhez még egy alapvető jelentőségű körülmény társul. A parlamenti választásokban a Polgári Fórum egy olyan választási program alapján szervezte meg a vezető hatalmi pozíciókat, amelynek számos pontja eltér attól a politikától, amelyet a választások után megvalósítanak. A Polgári Fórum választási programjában elő sem fordult a munkanélküli szó, sőt, a program azt ígéri, hogy a reálbérek stabilizálására és későbbi növelésére törekednek, s megakadályozzák az árak aránytalan emelését. Az emberek életszínvonalát negatívan csupán saját „rossz munkájuk" befolyásolhatja és nem a Polgári Fórum politikája. Egy szó sincs benne az olyan lépésekről, mint a restitúciós törvény. Vagyis: félrevezették a választókat. Egyébként a CSKP 1946-ban szintén egy olyan program alapján aratott győzelmet a parlamenti választásokban, amelyben egy szó sem esett a kollektivizálásról, az általános államosításról, az egész rendszer „szovjetizálásáról", sőt, éppen ellenkezőleg, parlamenti demokráciát ígért. A működő demokrácia viszonyai között ilyesmi szükségszerűen a kormánypolitika válságához vezetne, és ezt új választásokkal oldanák meg. Nálunk ez másképp lesz: a hatalom mai birtokosai nem akarnak új választásokat, mivel közülük sokukat nem választanák meg ismét. A polgárok egyelőre nem követelnek új választásokat. A létező politikai pártok pedig (ismét Szlovákia kivételével) aligha alkothatnának stabil, akcióképes kormánykoalíciót. Ezért a kormánypolitika válságának legfontosabb következménye az, hogy a Polgári Fórum gyakorlatilag két politikai párttá szakadt, s ezek megállapodták abban, hogy továbbra is kormánypártok maradnak. Arra a kérdésre tehát, hogy kié a hatalom, a válasz változatlan maradt: az övék. A régi és az új osztályok Éppen ezért egyre erősebb az a meggyőződés, hogy ez a hatalom csak átmeneti és elmélyül a kormánypolitika válsága. A kormány két módon léphet fel ezzel szemben. Politikáját egyre inkább kommunista és szocialistaellenes szellemben ideologizálhatja, hogy a figyelem előterébe állítsa a múlttal való összehasonlítást, nempedig a jövőt. Ténylegesen azonban egy más feladatra összpontosítja figyelmét: egy új osztály kialakítására és megerősítésére, amely tartós támaszt jelenthetne Klaus konzervatív politikája számára. Ezt az osztályt elsősorban az új birtokosok (a vállalkozók és a spekulánsok) képezik majd, azok az emberek, akik „erősek és eredményesek" lesznek a társadalmi élet új mechanizmusában. Ez a kormánypolitika által preferált társadal mi réteg viszonzásképpen valóban támogatni fogja a kormányt. Mivel azonban a legfejlettebb nyugati társadalmakban is az emberek döntő többsége bérmunkából és nem vállalkozásból ól, Csehszlovákiában is aligha nyeri el a többség támogatását ez a politika. A Polgári Fórum választási ígéreteitől eltérően ez a politika ugyanis csak egy szúk rétegnek lesz előnyös. Mivel a következő választásokban már nem ismételhető meg a csalás, nem érhető el egyértelmű győzelem sem. Hozzávetőlegesen öt csoportosulás a szavazatok 15-25 százalékát kapja majd meg. így tehát a megoldást egy koalíciós kormány jelenti majd, amelyben normálisan érvényesülnek a politikai felelősség szabályai, úgy az egyes pártokon belül, mint az egyes pártok között és a választókkal szemben is. Erős lesz azoknak a csoportja is, akik a választásokon majd nem vesznek részt. Nem értek egyet Václa Klaus pesszimista nézetével, miszerint az embereknek csupán a 40 százaléka adná le szavazatát. Ez csak abban az esetben lenne érvényes, ha az emberek csupán a mai Polgári Fórum ajánlatából választhatnának. Bízom abban, hogy a következő választásokig sok minden megváltozik, többek között a baloldali erők és programok javára. Ennek ellenére ez a kérdés áll mai kormánypolitikánk előtt: hogyan alakult ki az a mai politikai helyzet, amely a köztársasági elnök nézete szerint is a nemzet többségének kedvét szegte. F/G/fL f ÚJ /ME££7€/c

/ te£/i£(J'/ £$ res/yészró'/ r»MSZ7*M/z>< A/joy tet/ercífCG-č A BÁBOL/VA/ G~AZ£>4 A/A PO/CŰ/V pc/A/rfSzetzMt/etreA/ / 7991 w/tc/vs79-2Z M/r*<f 40 8 táraiig A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát bemutat: - keltető berendezéseket - daráló és takarmánykeverő berendezéseket - takarmánybehordó vonalat - itató berendezéseket - tojófészkeket - ellenőrző és vezérlő berendezéseket - kis erőgépeket csatolható felszerelésekkel A kiállítás alatt szaktanácsadást biztosítunk. Lehetőséget nyújtunk az üzletkötésre. A megrendelt áruk és szolgáltatások koronában térítendők a szervezésben közreműködő vállalatnál NEXUS Ltd. Dunajská Streda ÚP-212 kínál: - állattartási rendszereket - tápanyagokat - rovarirtó vegyszereket - patkányirtó szolgáltatást - fertőtlenítő szereket - vetőmagokat - tenyészállatokat REFLEX CSAK JÓ SZLOVÁK LEGYEN... A gyengéd forradalom óta különböző fórumokon már sokan és sokszor figyelmeztettek a szlovákiai politikai holnap talán legveszélyesebb lehetőségére, ami abban rejlik, hogy az újraébredő nacionalisták esetleg összefognak az utóvédharcukat vívó kommunistákkal, és olyan tömörülést hoznak létre, amely erőteljesen beleszólhat az ország jövőjének formálásába. Hogy mennyire nem légbőlkapott feltételezésekről volt szó, azt számos esetben tapasztalhattuk. Láthattuk, hogy a kommunisták miként viszonyultak a nyelvtörvény-javaslatokhoz. Igaz, a parlamentben szinte senki sem szólalt fel közülük a vita során, úgy tettek, mintha semlegesek lennének, szavazáskor azonban döntő többségük a Matica-tervezet mellett voksolt. És még csak el sem pirultak. Egyfajta gesztus volt ez, és a nacionalisták értettek a jelzésekből, majd viszonozták is a gesztusokat. Viszonozták, például azzal, hogy a sovinisztául orientált lapokban egy bizonyos időponttól kezdve elsőgarnitúra-beli bolsevik szerzőktől kezdtek félreismerhetetlenül nemzetileg orientált írásokat közölni. így lett a Literárny týždenníknek szinte háziszerzője Vladimír Mináč, és így kapott teret ugyanennél az irodalmi lapnál Viliam Plevza is, akit Gustáv Husák udvari történetírójaként ismerünk. A Literárny týždenníkben helyre kis írást közölt a volt pártfőtitkárköztársasági elnökről. Az írás fő kicsengése: nem is volt a főnormai izátor olyan szörnyeteg, mint amennyire az emberek gondolják. Sok mindenről szó esik az interjúval ötvözött tanulmányban, csak a leglényegesebb kérdésekről nem; arról mélységesen hallgat a történész is, Gustáv Husák is, hogyan folyt a vörös kamarilla országlása az 1968-at követő 21 esztendőben. Számos hasonló indíttatású publicisztikai anyag megjelent az utóbbi hónapokban a szlovákiai lapokban. A Smenában néhány napja Vasil Biľakkal közöltek beszélgetést, és Brezsnyev ideológiai helytartója szintén értett a szóból. Szidta a Szlovákiát elnyomó prágai bürokráciát, mint a bokrot. Magas korára hivatkozott (74), de azért a nacionalisták fülének kedves dolgokat mondott. Már-már szem nem marad szárazan, már-már sajnáltatni kezdi a Smena az életét magányos villájában tengető Bil'akot. A Smena legeslegújabb nemzetébresztő tette, hogy Miroslav Válekról, a Szlovák Kommunista Párt Elnökségének egykori tagjáról, a szlovákiai kultúra konszolidációs időszak alatti fő irányítójáról közölt teljes rehabilitációval is felérő összeállítást. Túlságosan korai még ez a rehabilitáció. És: túlságosan kilóg a nemzeti lóláb. Valószínű, hogy (ha élne) mennybemenesztésével maga Miroslav Válek sem értene egyet. Mert ahogy másoktól, akik ismerték, hallom, hogy neki azért a Smena szerkesztőitől eltérően volt ízlése. Jó költő volt, és mint ilyen, feltehetően korainak tartaná a rehabilitálást. Bizonyára eszébe jutna az a rút délután, amikor a szó szoros értelmében páholyból szemlélte néhány ezer vallásos öregasszony rendőrség általi megtiportatását. A hatalom legfelsőbb rétegének reprezentánsaként ült akkor Miroslav Válek abban a bizonyos páholyban. Ha még közöttünk lenne, bizonyára lenne benne annyi tartás, hogy kikérje magának a nemzetiszínű pardont. Tudná, hogy súlyos vétkeket vezeklésnek kell követnie. Orrszarvú-bőrűek a nemzetiek. Egyikük már azt is kiderítette Miroslav Válekról, hogy: ,,... feltehetően hívő katolikus volt..." Az ízléstelenségben nem ismernek mértéket, és ezt naponta kifejezésre is juttatják. TÓTH MIHÁLY