Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-01 / 51. szám, péntek

FÜGGETLEN NAPILAP Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 51. szám RAGASZKODNAK NYELVHEZ, SZÜLŐFÖLDHÖZ Mi nem mentünk el, mi nem vagyunk idegen állampolgárok, mi nem is több ezer hektárt követelünk vissza, de arra a kevésre, ami a miénk, arra igényt tartunk. (5. oldal) VÁLLALNI A MÚLTAT Beszélgetés Ján Mlynárik történésszel a kitelepítésekről, a kárpótlási törvényről és egyebekről A kárpótlási törvényjavaslat parlamenti vitájának egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a restitúció vonatkozzon-e az 1948 februárja előtti időszakra, amikor a német és a magyar kisebbséget nemcsak vagyonától, hanem állampolgári jogaitól is megfosztották. A Szövetségi Gyűlésben ebben a kérdésben azonos álláspontot képviselt az Együttélés, az FMK és az MKDM, de a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői klubjának több tagja is. Ján Mlynárik képviselő, történész, századunk csehszlovák történelmének ismert kutatója - aki a NYEE színeiben képviseli a parlamentben Nógrád vidékének szlovák és magyar választópolgárait -, ugyancsak szorgalmazta az 1945-1948 közti sérelmek orvoslását. Megkérdeztem tőle: milyen meggondolások késztették arra, hogy történelmünk e fájdalmasan tragikus fejezete következményeinek orvoslását szorgalmazza? A GYŐZELEM AZ EGÉSZ NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉGÉ FEGYVERNYUGVÁS AZ ÖBÖLBEN A TŰZSZÜNET VÉGLEGES FELTÉTELEIT A BT DOLGOZZA KI A felvétei nem valami jó minőségű, mivel az ABC televízió riportfilmjéből készült, de nagyon jellemző: az iraki katonák szinte egymással versengve adták meg magukat. Az amerikai katonák szerdán házról-házra fésülték át a kuvaiti fővárost. (Felvételek: ČSTK-AP) A KONYHA FALUN VAN Érdekes, hogy nemcsak • a legtehetősebb jóneiek, de a legszegényebbek is elmenekültek a kitelepítés " elől Magyarországra. Viszont a többiek maradtak. (4. oldal) Kollektív bűnösség nincs! - Ez a kérdés szorosan összefügg Csehszlovákia létével, Európához való csatlakozásával, erkölcsével és becsületével - szögezte le mindjárt válasza elején Ján Mlynárik, majd így folytatta: - Ennek az államnak szembe kell néznie az 1948 februárja előtti bűncselekményekkel is. Ismeretes, hogy Szlovákiában a második világháború idején az üldözött zsidóság, sőt, részben a romák vagyonát is elkobozták. A háború után pedig Csehszlovákia több mint négymillió lakosának - 3,5 millió német ás közel háromnegyed millió magyar - vagyoni, polgári és emberi jogaiban történt a legnagyobb méretű beavatkozás. Hiszem és vallom, ha csatlakozni kívánunk Európához, ez nem történhet meg ezzel a káinbélyeggel, a kollektív bűnösség fikciója alapján elkövetett jogtiprás és rablás bélyegével! A kollektív bűnösség elvének tagadása vezetett ahhoz, hogy történészként, de most már politikusként is foglalkozzak (Munkatársunktól) - E héten az SZNT kijelölt bizottságai - az alkotmányjogi, a kereskedelmi és szolgáltatási, a nemzetgazdasági és költségvetési, valamint a környezetés természetvédelmi - ismét napirendre tűzték a föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvénytervezetek megvitatását, hogy eldöntsék, melyiket javasolják a Szövetségi Gyűlésbe megvitatásra. Sportnyelven szólva döntetlen eredmény született. Számos kiegészítő ós módosító javaslattal az említett bizottságok közül az első kettőben a szövetségi kormány javaslatának (ismertebb nevén Dlouhý-féle tervezet), az utóbbi kettőben pedig a Tyl-féle tervezet megvitatása mellett döntöttek. A környezet- és természetvédelmi bizottság tegnapi ülésén a Tyl-fél tervezet előadója Bartakovics István (MKDM) volt. Rámutatott, hogy a megreformálódott Tyl-tervezetben több az új elem, de bizonyos negatíA napokban az MKDM-Együttélés prágai képviselői klubja címére a csehországi Teplicéből levél érkezett. írója, Kulina Ferenc alezredes, a Teplicei járás védelmi tanácsának titkára arra kéri a klub tagjait, nyújtsanak neki védelmet, mert azzal az indoklással akarják visszahívni tisztségéből, hogy magyar nemzetiségű. Gyimesi György az Együttélés, és Magyar Ferenc, az MKDM képviselője a kérdésben interpellációt nyújtott be Ľuboš Dobrovský szövetségi védelmi miniszterhez. Beadványukban a képviselők megállapítják, tudomásuk szerint hadseregünkre nem jellemző a nemzetiség szerinti megkülönböztetés, de Kulina alezredes esetének kivizsgálását Péntek, 1991. március 1. • e kérdéssel. Kollektív bűnösség nincs! Nyíltan ki kell mondani, hogy e szörnyű felfogás szellemében gyilkosságokra került sor, s országunk területén vannak ebből az időből származó tömegsírok is. Ilyen örökséggel nem lehet szó egy igazi jogállam építéséről. Ezeket a kérdéseket átfogóan, tehát vagyoni, polgári és erkölcsi szempontból egyaránt rendezni kell. Nacionalista beidegződések • Sajnos, mégis azt tapasztaljuk, hogy a hazai közvélemény - s nem csupán annak laikus része -, még mindig bizonyos előítéletekkel, jobbik esetben óvatossággal reagál ezekre a kérdésekre... - Nem feledkezhetünk meg arról, hogy itt több mini négy évtizeden át a rezsim ezeket a kérdéseket tabuizálta, nem engedte e témák tudományos feldolgozását. Azzal viszont törődött, hogy ideológiailag visszaélve ezzel a kérdéssel az egész (Folytatás a 2. oldalon) vumai továbbra is vannak. Ezek a szövetségi kormány tervezetének pozitívumaival kiküszöbölhetők. Kiemelte a tulajdonjog egyértelmű elismerését. Amíg a szövetségi kormány tervezete a földmüves-szövetkezetek tagjainak, addig aTyl-tervezet a tulajdonosok érdekeit helyezi előtérbe. Pozitívumként említette még a tervezet egyszerű és érthető nyelvezetét, valamint környezetvédő jellegét. A vita- során egyebek között a 49. § 2. pontja és az 50. § javasolt három változata is szóba került, amely a nemzeti kisebbségeket 1945-1948 között ért vagyonjogi sérelmek rendezésének lehetőségeivel foglalkozik. E részek módosítását, illetve kihagyását javasló bizottsági tagok elálltak indítványaiktól, miután a tervezet két jelenlévő kidolgozója a kérdéses vagyonjogi átruházások rendezésének fontosságát megindokolta. (egri) így is fontosnak tartják. Értesüléseik szerint az alezredessel felettesei, s a katonai átigazoló bizottság is elégedett, ezért furcsálják, ha éppen nemzetisége miatt részesítik hátrányban. A képviselőket ugyanakkor nyugtalanítja, hogy a hadsereg egyes tagjai nemzetiségi alapon szervezkednek. A minisztertől erre a két kérdésre kérnek választ: 1. Milyen a Védelmi Minisztérium álláspontja a hadsereg tagjainak nemzetiségi hovatartozás szerinti szervezkedéséhez? 2. Milyen lépéseket terveznek a hadsereg egységének és harcképességének biztosítása érdekében, amely a nemzetiségi súrlódások következtében súlyosan meggyengülne? (sm) Közép-európai idő szerint tegnap röviddel hat óra után jelentették a hírügynökségek, hogy a szövetséges erők a Perzsaöbölben parancsot kaptak a hadműveletek leállítására. A tűzszüneti parancs elrendelését a Pentago

n jelentette be és egyben tájékoztatott arról, hogy ebben az időpontban iraki részről sem t

apaszt

altak aktivitást. George Bush amerikai elnök három órával korábban közölte tévébeszédében, hogy Kuvait felszabadult, az ország ismét a kuvaitiak kezébe került, akik irányításuk alá vonták országuk sorsát. A kuvaiti amerikai nagykövetségen újra felvontak az Egyesült Államok lobogóját. Az iraki hadsereg vereséget szenvedett - jelentette be Bush. A fegyvernyugvás elrendelésének időpontjában a Perzsa-öbölben csütörtök reggel nyolc óra volt, Washingtonban pedig szerda 24 óra. Január 17-én kezdődött a háború Kuvait felszabadításáért, nem egész 43 napig tartott 1014 órán át. A szárazföldi hadmüveletek négy napig folytak, szinte percre pontosan 100 órát. Az AFP francia hírügynökség még éjszaka közölt harctéri jelentése szerint a hadműveletek során a szövetségesek elpusztítottak több mint 3 ezer iraki harckocsit, 2870. páncélozott jármüvet, 2140 tüzérségi üteget és foglyul ejtettek több mint 50 ezer iraki katonát. Ez a szám azonban nem tekinthető véglegesnek, éppen az irakiak tömeges megadása miatt. Már említett televíziós beszédében Bush közölte, James Baker külügyminiszter a jövő héten a térségbe utazik, hogy tárgyaljon a végleges tűzszünet feltételeiről. Az elnök ezt több feltételhez kötötte: Iraknak nem szabad támadást intéznie sem a szövetségesek, sem harmadik ország ellen, el kell fogadnia az ENSZ valamennyi határozatát, beleértve az okozott károk megtéríH

at hétig tartott a háború, a mindent eldöntő szárazföldi offenzíva szinte percre pontosan száz órát. Sok? Kevés? Elég! Elég volt Kuvait felszabadításához és az iraki haderő nagy részének felmorzsolásához. Elég ahhoz, hogy Szaddam is megértse: vesztett. Kétlem viszont, hogy tudatosítaná: vereségre ítélte magát már akkor, amikor lerohanta Kuvaitot. Elég volt a koalíciós haderőnek és parancsnokainak, hogy megtanulják: közös ügy érdekében össze lehet hangolni a legkülönbözőbb felépítésű, a más és és más katonai doktrínának alárendelt, eltérő színvonalú fegyverzettel ellátott, _söt különböző nyelveket beszélő hadseregeket is. Sok viszont a pusztítás, amit ez a háború okozott Kuvaitban, Irakban, Izraelben, Szaúd-Arábiában, sok az áldozat - még akkor is, ha a legoptimistább becsléseket sem közelítik meg. Félek azonban attól, hogy még mindig kevés okulásnak azok számára, akik esetleg Szaddam példáját akarják követni. Lehet, ők most éppen azt elemezgetik, mit hol rontott el a bagdadi diktátor, mit kellett volna tésére vonatkozót is, el kell engednie a hadifoglyokat és a fogva tartott polgári személyeket, ki kell adnia a halottak földi maradványait. Bush biztosította az iraki népet, hogy a szövetségeseknek nincsenek velük szemben rossz szándékaik, majd bejelentette: az Egyesült Államok kész segíteni Iraknak a helyremásként tennie - és szövögetik saját bűnös terveiket. Elég volt. Elege van a világnak a háborúból és mindabból, amivel járt: a terrorcselekményekből, a félelmekből, a gazdasági problémákból. Ugyanakkor országok tucatjai mondhatják azt: jó ügyet szolgáltunk, nemes célért fogtunk VEGE össze. De most még egyszer fel kell tenni a kérdést: megtettünk mindent a konfliktus megakadályozásáért? Azt hiszem, erre már nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Kuvait lerohanása után valóban mindent elkövettek az Irak-ellenes koalíció országai és az ENSZ is annak érdekében, hogy jobb belátásra, csapatai mielőbbi kivonására vegyék rá Szaddamot. Kérték, követeltek, fenyegetőztek - majd kénytelenek voltak valóra váltani fenyegetőzéseiket. No de előtte? Ki tette lehetővé, hogy Irak ilyen hatalmas katonai masinériára tegyen szert? Kik azok, akik csak a jó üzletet látták ebben, akiket csak a saját állításban. Hangsúlyozta, a győzelem közös, az Egyesült Államoké, minden szövetségesé és az Egyesült Nemzetek Szervezetéé. Köszönetet mondott a katonáknak, akik szavai szerint rövidesen megkezdik a hazatérést és felszólított mindenkit, hogy imádkozzanak az elesettekért. (Folytatás a 2. oldalon) profitjuk érdekelt, s nem az, kitől, honnan származik ez a pénz? Kik azok, akiket hidegen hagyott, hogy iskolák, kórházak helyett repülőtereket, bunkereket építtetett az iraki rezsim? Mi néztük el. Mi hallgattunk. Nem számoltam pontpsan utána, de az Irak-ellenes koalíció országainak legalább a fele „sáros". Igen, Csehszlovákia is. Hiszen híres-hírhedt kézifegyvereket, robbanóanyagokat szállítottunk ide-oda, s Irak sem maradt ki. Nyugtatgathatjuk magunkat azzal, hogy más is ezt tette, de ennek semmi értelme. És annak sincs, hogy azt kezdjük kutatni, ki szállította, ki építette a legtöbbet. Az egyetlen okos dolog, amit az Irak-ellenes koalíció tehet: katonaiból átalakul politikaivá és minden energiáját arra összpontosítja, hogy segít a térség országainak kialakítani egy valóban megbízható és működő biztonsági rendszert. Hogy az ENSZ talaján vagy a már meglévő regionális szervezetekre építve, az teljesen mindegy. A fő, hogy mielőbb meglegyen. (Folytatás a 3. oldalon) DLOUHÝ-TYL 2:2 EGY ALEZREDES PANASZA