Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-08 / 33. szám, péntek

1991. FEBRUÁR 8. .1Xí SZÓHAZAI KÖRKÉP FELSŐ HATÁR: A CSILLAGOS ÉG? A múlt hét eseménydús híráradata mellett talán elsiklottunk egy fontos döntés fplött. Az érdekegyeztető tárgyalásokon a kormány és a szakszervezetek képviselői megegyeztek abban, hogy ha az infláció mértéke márciusra meghaladja a 25 százalékot, a nominálbérek 12 százalékkal emelhetők. Bizonyára sokan fognak dícsérően nyilatkozni a szakszervezetekről. Végre kiálltak a kispénzű munkavállalók mellett és sikerült elérniük, hogy a kis keresetekből élő emberek számára legalább felcsillanjon - az áremelések ellenére is - a jobb élet reménye. Csakhogy a képlet nem ilyen egyszerű. A gazdasági reform kidolgozói számára elsődleges szempont volt az, hogy a reformban helyet kapjon az antiinflációs program is. Az elképzelés az volt, hogy az árakat liberalizálva befagyasztják a béreket, és így majd a fogyasztó kényszeríti rá a piacot, hogy a túlkínálat következtében csökkentse az árakat. Az áremelések második hetében már láthatóak voltak a piaci mechaniznnus bizonyos törvényszerűségei. Ézt legjobban az élelmiszeripari termékeken mérhettük le. .Sajnos, egyelőre csak a feldolgozók éltek a lehetőséggel, de a privatizáció eredményeként, a kiskereskedők konkurenciaképessiégének kiépítésével elképzelhetőnek tartom, hogy a piac diktálja az elfogadható (magyarul: alacsony) árakat. Amennyiben ez a gazdaságpolitika érvényesülne, különösebb pénzromlás nélkül vészelhetnénk át a gazdasági reformot. A nemrég létrejött megállapodás viszont megkérdőjelezi ezt az elképzelést. Ha a nominálbéfek 12 százalékos fejlesztésére sor kerül, béremelésre szorulnak a termelők is. A béremelés újabb áremelési hullámot idéz elő, elsősorban a még monopolhelyzetben lévő termelők esetében. A következő áremelések közvetlen következménye pedig a szakszervezetek újabb bérkövetelése lesz. A történelem folyamán mindig így indult el az ún. inflációs spirál. Ma még megállítható a csehszlovák korona természetes devalválódása. Az antiinflációs tényezővel az annyit szidott Klaus-féle gazdasági reformmodell számolt. De vajon ki fogja megállítani az inflációt, ha a tavaly még elfogadhatónak tűnő gazdasági reformfolyamatot éppen a szakszervezetek rosszul értelmezett érdekvédelmi funkciója fogja meggátolni. Nem szeretek Lengyelországgal példálózni. A márciusra Ígért nominálbéremelés után viszont fennáll annak a lehetősége, hogy az ottani infláció mértéke lesz a mérce. LOVÁSZ ATTILA JÓ REGGELT! Általában így szokták egymást köszönteni a nap elején az emberek. Általában, de nem a Csehszlovák Televízióban, illetve annak az F 1 res csatornáján. Mert ott reggel nyolc és kilenc között minden nap általában jóestét köszönnek a nézőnek, aki ilyenkor is gyakran ül a képernyő előtt. Bár úgy lenne, gondolja ilyenkor az ember, akkor még alhatok egy sort, elvégre este van. Csakhogy nem alhat, és igencsak bosszantja, hogy az a drága jó televízió, mármint az F1 sem vesz magának annyi fáradságot, hogy legalább a műsorkezdés bejelentését időszerűsítse vagy feliratozza az előző esti híreket. Merthát ugye, a csodák világában élűnk, a CNN televízió - díjmentesen (egyelőre) - egyenes adásban közvetíti az öböl-háborút, munkatársai a nap huszonnégy órájában a világ minden pontján ott vannak mindenhol, ahol csak történik valami, és következetesen a napszaknak megfelelően köszöntik a nézőt. Mi töbff; még feliratozzák is, hogy történetesen ugyanabban a pillanatban hány óra van Kelet-Amerikában (Eass US), vagyis New Yorkban és Washingtonban, és hány mondjuk Bagdadban. Csak a Csehszlovák Televízió, illetve a titokzatos fedőnév alatt rejtőző F 1 képtelen erre, arról már nem is beszélve, hogy borsos havi illetékért következetesen az előző napi hírekkel , eseményekkel traktál minket. PALÁGY1 LAJOS ÁPRILIS VÉGÉIG LEHET VISSZAKÉRNI A KISAJÁTÍTOTT ÉS ELKOBZOTT VAGYONT BÍZZUK ÜGYVÉDRE! A Szövetségi Gyűlés 1990. október 2-án fogadta el a 403/1990. számú, az állam által az ötvenes években és a hatvanas évek elején elkobzott, illetve kisajátított vagyontárgyak visszaadásáról szóló törvényt. A törvény 1990. november elsején lépett hatályba. Ez a dátum azért fontos, mert a vagyontárgyak visszaadására, illetve pénzbeli kártalanítására csak akkor kerülhet sor, ha ezt a jogosultak Írásban igénylik. Az igény benyújtására viszont csupán hat hónapot állapított meg a törvény, vagyis az írásbeli igény bemutatásának utolsó lehetséges napja 1991. április 30-a. Az említett időpont után a szóban forgó vagyontárgyak végérvényesen és megfellebbezhetetlenül az állam tulajdonában maradnak és a meghirdetett privatizáció során kerülnek értékesítésre. Az említett 403-as törvény lehetővé teszik azoknak az épületeknek a visszaadását, amelyeket az 1959/15. számú kormányrendelet alapján koboztak el, illetve sajátítottak ki. Többnyire téritésnélküli kisajátításról volt szó, amelyek révén állami tulajdonba kerültek pl. a vendéglők, kocsmák, üzletek, cipész-, szabó-, autójavító-, bádogos-, stb. műhelyek a hozzájuk tartozó lakásokkal ós telkekkel együtt. Visszaigényelhetők továbbá azok a lakóés bérházak, melyeket 1959/71. számú törvény értelmében sajátítottak ki, valamint azok az ingatlanok is, amelyeket 1955-ben és az utána kővetkező években sajátítottak ki az 1948-ban elfogadott 114-, 115-, 118-, 121-, 123- és 124-es számú törvények értelmében, minisztériumi döntés alapján. A vagyontárgyak visszaigénylésére, illetve kártalanítására a volt tulajdonosok jogosultak, vagy ha már nem élnek, akkor az örököseik a következő sorrendben: a) a végrendeletben megjelölt személy, illetve személyek; b) a tulajdonos gyermekei és házastársa, s amennyiben a gyermekei közül valamelyik nem él, akkor annak gyermekei, tehát a tulajdonos unokái; c) a tulajdonos szülei; d) a tulajdonos testvérei, vagy ha nem élnek, akkor azoknak gyermekei; e) további örökösök (pl. élettárs), és ha közülük valamelyik nem él, akkor annak gyermekei. Az eredeti tulajdonosok vagy örökösök elsősorban a vagyontárgy visszaadására jogosultak. Ha azonban valamilyen oknál fogva ez lehetetlen (pl. az épület már nem létezik, lebontották vagy magánszemély tulajdonába került) pénzbeli kárpótlást kell kapniok. Az eredeti tulajdonosnak, illetve örököseiknek a vagyontárgyak kiadását, mint már említettem, írásban, úgynevezett felszólításban kell igényelniük, mégpedig annál a szervezetnél (állami vállalatnál, szövetkezetnél, lakáskezelő vállalatnál, helyi önkormányzatnál vagy járási hivatalnál), amelyik a visszaigényelt vagyontárgyat használja. A felszólításának tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek fontosak az igény jogosságának megállapítására. Elsősorban fel kell tüntetni, hogy a visszaszolgáltatást, illetve a kártalanítást az eredeti tulajdonos, vagy örökösei igénylik-e. Ha az örökösök, akkor az eredeti tulajdonos nevét is fel kell tüntetni, tehát azét, akitől az állam a vagyontárgyat elkobozta, valamint az örökösi minőséget igazoló iratot. Az írásbeli felszólításnak tartalmazniá kell továbbá azokat az azonosítási adatokat, amelyek pontosan meghatározzák az ingatlant (pl. a telekkönyvi adatokat), valamint annak a határozatnak a számát, és dátumát, melynek alapján az állam az ingatlant elkobozta, illetve kisajátította. Azokban az esetekben, ha a szükséges iratok már nincsenek meg a telekkönyvet vezető járási hivatalnál vagy a járási hivatal levéltárában, esetleg az ágazati minisztérium levéltárában kell ezeket beszerezni. Ezek a szervek utasítást kaptak, hogy szorosan együttműködjenek a jogosult igénylőkkel. Nagyon fontos, hogy írásbeli felszólításban a jogosult személy félreérthetetlenül kijelentse, hogy igényli a vagyontárgy visszaszolgáltatását. Mivel a kisajátított vagyontárgyak visszaigénylése jogilag pontosan szabályozott, és fogytán az idő április 30-ig, az ilyen ügyek intézésével ajánlatos ügyvédet megbízni, nehogy formális okok, vagy a határidő eltelte végett vagyoni veszteség érje a jogosultakat. HARNA ISTVÁN IDEOLÓGIAI HORDALÉKOK NÉLKÜL TUDÓSTALÁLKOZÓ A NEMZETEK, NEMZETISÉGEK ÉS ETNIKAI CSOPORTOK VISZONYÁRÓL, HELYZETÉRŐL ÉS FEJLŐDÉSI KILÁTÁSAIRÓL „Csaknem negyed század elteltével találkozott Smolenicén, a Tudományos Dolgozók Házában, az a tudósokból és más szakemberekből álló munkacsoport, amelynek feladata felmérni a nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok viszonyának, helyzetének és fejlődési kilátásainak problémakörét hazánkban a demokratikus politikai rendszer formálásának szakaszában" - mondotta dr. Július Strlnka kandidátus, az SZTA Filozófiai Intézetének igazgatója a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának adott interjújában. - Az ún. Mlynár-csoport munkájára építünk. Ez a csoport 1968-ban megvitatta azokat a javaslatokat, amelyeknek célja Csehszlovákia aszimetrikus államjogi elrendezési modelljének átalakítása volt az államszövetségi modellre. Ez volt a kezdete annak a nyilvános vitának, amely ismert okoknál fogva megfelelőképpen és logikusan nem zárulhatott le. Erőszakosan megszakította augusztus 21 -e s pontot tett utána, immár a megszállási rendszer idején az 1968. október 28-i alkotmánytörvény. Azóta polgárokként és tudományos dolgozókként sem fejthettük ki eredményesen véleményünket akár a polgári, akár a nemzeti demokráciáról. • Milyen kezdeményezésre rendezték meg ezt a háromnapos tudományos tanácskozást és ki vett rajta részt?" -A találkozó megrendezésének gondolata az elmúlt esztendő őszelőjén merült fel abból az alkalomból, hogy Pozsonyban az SZTA Filozófiai Intézetének fórumán ülést tartott a csehszlovák államiságot tanulmányozó bizottság. Ennek a bizottságnak tagjai vitát folytattak a társadalomtudományi dolgozók szűk körével. Ebből kitűnt, hazánkban a nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok helyzetét és viszonyát illetően sok az olyan probléma, amely tüzetesebb megítélést érdemelne. Ezekre a problémákra eltérő szemszögből tekintenek. Másképp Szlovákiában és Csehországban, megint másképp a magyar nemzetiségű állampolgárok. Megállapítottuk, itt az ideje, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzászóljanak necsak a politikusok és közírók, hanem a tudományos dolgozók is. A szemináriumon a Cseh és a Szlovák Köztársaság társadalomtudományi szakemberei mellett részt vettek a köztársasági elnöki iroda mellett működő, a csehszlovák államiság tanulmányozásával foglalkozó bizottság tagjai, valamint a Csehszlovák és a Szlovák Helsinki Bizottság képviselői is. Jelenlétükkel megtiszteltek bennünket az elmúlt problémakörrel történelmi, nemzetközi, jogi és gazdasági vonatkozásban foglalkozó jeles személyiségek is. • Tavaly eléggé viharosan feltornyosult a nemzeti érzelmek hulláma, amely mindmáig borzolja a közélet vizeit. Munkájukban tekintetbe veszik ezt a körülményt is? -Ennek a hullámnak velejárói, a szélsőséges megnyilvánulások és kilengések természetesen joggal váltották ki nyugtalanságunkat. Aggódtunk, hogy mozgásba lendült olyan erő, amely igencsak bonyolíthatná demokratikus forradalmunk folyamatát, a figyelmet elvonhatná alapvető feladataitól, vagyis a demokratikus politikai rendszer formálásától és a gazdasági reformtól. Lakosságunk demokratikus érettségéről állit ki jó bizonyítvány az a tény, Ijogy maga a nyilvánosság eredményesen mozgósította önmagát a nacionalista szélsőségekkel szemben. S ez egyben bizonyítja a helyzet dramatizálásának, a védelemre szorultság érzésének megalapozatlanságát. Véleményem szerint ennek a tapasztalatnak elsősorban arra kell bennünket ösztönöznie, hogy törekedjünk a nemzetek, nemzetiségek és etnikai csoportok viszonylatában a polgári demokrácia szervesebb összehangolására. Ezt velősen úgy fejezem ki, hogy a többnemzetiségű államban a polgári demokrácia elképzelhetetlen a nemzetek közti demokratikus viszony híján, s ez a viszony integrált része a polgári demokráciának. A politikai vagy a közírói megközelítéstől eltérően a tudományosat az jellemzi, feltétlen kötelességének tekinti, hogy mentesüljünk az ideológiai hordaléktól vagy legalább elhatárolódjunk tőle, mivel ez a hordalék rendszerint termőtalajává válik a partikuláris társadalmi erők vagy közösségek önző érdekeinek. Ennek a feltétlen követelménynek megvalósítása néha igen nehéz feladat. MORVA ELKÉPZELÉSEK (Munkatársunktól) - örülünk, hogy Václav Havel köztársasági elnök elismerte, szükséges, hogy Morvaország és Szilézia saját államjogi területi státusszal rendelkezzen. Azt viszont sajnáljuk, hogy a vasárnap esti alkotmány-előkészítő megbeszéléseken nem vehettünk részt, mivel nem vagyunk a kormánykoalíció tagjai. Reméljük, a következő megbeszélésekre bennünket is meghívnak - mondotta Václav Tomis, a Morva-Sziléziai Társaság képviselője a Szövetségi Gyűlés kedden félbeszakított tanácskozása után rendezett sajtóértekezletén. A múltkori morvaországi tüntetések csak amolyan „ízelítő" megmozdulások voltak, ezeken együttvéve 59 ezer ember vett részt - hangoztatta az MSZT képviselője, majd kifejtette: A morvák és a sziléziaiak tartományokból álló Csehszlovákiát szeretnének, amelyben Morvaország és Szilézia a többi tartományhoz hasonló önigazgatású és a többivel egyenrangú tartomány lehetne. Az MSZT felmérései szerint e két országrészben szinte általános a tartományi rendszer követelése. Václav Tomis hangsúlyozta: A kéttagú föderáció pusztulásra van ítélve, s ezt elismeri Zdenék Jičínský is, e föderáció egyik létrehozója. A föderáció csak akkor életképes, ha legalább három alkotóelemből áll. Az MSZT kitart véleménye mellett, miszerint a jelenlegi államjogi elrendezés Morvaország számára kizsákmányolást jelent. A mozgalom a tartományok történelmi határainak felújítását követeli, s nem ért egyet az 1988-as kommunista tervekhez hasonló, a természetes régiókat apró egységekre daraboló -Mi nem félünk a népszavazástól, a tartományi rendszert tiszteletben tartva akarunk egy államban élni a csehekkel úgy, mint például Svájcban vagy Németországban élnek egymás mellett az egyenjogú tartományok - állapította meg Václav Tomis. (sm) ÁLOM, ÁLOM... Széles körű felmérést készítettek a közelmúltban a Pozsonyi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Közgazdasági Kutatóintézet munkatársai. Szlovákia-szerte 1704 földműves-szövetkezeti tag véleményét, óhaját, javaslatait gyűjtötték csokorba azokról a kérdésekről és problémákról, amelyek a szakma emberét napjainkban a leginkább foglalkoztatják, nyugtalanítják. Rohanó világunkban egy véleménykutatás eredményei felett gyorsan eljár az idő, így több adatot máris fenntartásokkal kezelhetünk. Nem kizárt például, hogy azok, akik anyagiak, eszközök hiányára hivatkozva az elmúlt év októberében még a magángazdálkodás gondolatát is elvetették, az új helyzetben már most másként vélekednek. Például azért, mert elvesztették állásukat, vagy megkapták az értesítést, hogy három hónapon belül megszűnik a munkahelyük. Formálhatta a véleményeket, hogy időközben egyértelművé vált, a föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogának rendezésével kapcsolatosan fogadják el bármelyik tervezetet, a tulajdonjog mindenképpen a használati jog elé kerül, és a gazdálkodni akaró földtulajdonos (valóságban vagy pénzértékben) minimum azt is visszakapja, arpit annak idején földjével együtt elvettek tőle. Mindennek ellenére a földművesszövetkezetek fennmaradásával a jövőben is számolni kell, s nekünk, fogyasztóknak ez így jó. Mert ahogy zsebünkre megy a mezőgazdasági üzemek jelenlegi monopolhelyzete, éppúgy pénztárcánk látná kárát, ha megélhetésünkről a monopolhelyzetbe kerülő magángazdák gondoskodnának. A fogyasztónak az a jó, > ha egymással versengő termelőktől vásárolhat, mindig annál, aki olcsóbban adja. Ez, a versenypartnereket óhajtó önző vásárlói személet az oka a félelemnek. A véleménykutatás néhány, jelenleg is sokatmondó adatában ugyanis a földműves-szövetkezetek létét veszélyeztető nézeteket vélek felfedezni. Azt még csak értem, hogy a földműves-szövetkezetek történelmileg kialakult formáját a tagok 81 százaléka bizonyos észrevételekkel, további 12,3 százaléka pedig fenntartások nélkül helyesnek tartja, sőt még az sem rendkívüli, hogy a tagok legfeljebb az egyesített földműves-szövetkezetek kisebb részekre osztásával értenek egyet. Érdekes viszont - és véleményem szerint itt kezdődik a baj -, hogy a megkérdezetteknek csak kis hányada helyeselné, ha egy falun belül két, illetve több földművesszövetkezet alakulna. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a magántulajdonra alapozott érdekeltségi rendszert (belső privatizációt, szerződéses gazdálkodást, bérleti formát) csak a megkérdezettek 10 (tízl) százaléka helyesli, negyven százalékuk a földtulajdonon és a munkán alapuló elosztást, vagyis a jelenlegi rendszert tartja megfelelőnek. A részvénytársaságot helyeslők kis hányada mellett tehát 8:1 a régi forma javára. Ebben van a veszély. Versenytárs nélkül, legfeljebb egy falu - egy szövetkezet alapon akar gazdálkodni a földművesek többsége, a régi szép idők szellemében, minden mindenkié - semmi senkié alapon. Olyan formában, amelyben nincs egyéni felelősség, semmi vállalkozás, semmi rizikó, mert minden közös zsebre megy. Igy volt ez évtizedeken át, miért ne lehetne az elkövetkezőkben is, véli a többség, s nagyot téved. Nem is egy, hanem két dologban. Egyrészt abban, hogy amíg a múltban - ha süllyedni kezdett a hajó, mert már túl nagy volt a lék - az állambácsi rendkívüli dotációkkal mindig megmentette a legénységet, jelenleg hasonló közbelépéssel már senki sem számolhat. Másrészt figyelmen kívül hagyják, hogy a hajó körül egyre több a vitorlás, nagyok, kicsik ugyanazzal a hátszéllel úsznak, igy gyorsabban és messzebbre az ügyesebben manőverezók jutnak el. „Ehhez keljene a tulajdonosi érzet és a személyles felelősség, az, amit a földműves-szövetkezetek tagjai az említett véleménykutatásban elsöprő többséggel leszavaztak. EGRI FERENC