Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám, szerda

1991. FEBRUÁR 6. HÍREK - VÉLEMÉNYEK iÚJSZÓM SÚLYOS ENERGIAGONDOK - FŰTETLEN LAKÁSOK ROMÁNIÁBAN LERÖVIDÍTIK A TELEVÍZIÓ KISEBBSÉGI MŰSORAINAK ADÁSIDEJÉT VEGE AZ APARTHEIDNEK MANDELA FOLYTATJA TÁRGYALÁSSOROZATÁT A FEKETÉK MÁS SZERVEZETEIVEL (Bukaresti munkatársunk telexjelen­tése) - A magyar és g német nemzetiségi kisebbség képviselői a román parlament­ben élesen tiltakoztak a bejelentés ellen, mely szerint lerövidítik az anyanyelvükön sugárzott műsorok idejét. A műsoroknak mintegy felét az egyes csatorna helyett a másodikon fogák közvetíteni. Ám, a két nemzetiségi kisebbség lakta Erdélyben a kettes csatorna vételét nem biztosí­tották. Razvan Teodorescu, a román televí­zió vezetője a múlt év végén jelentette be a változásokat, akkor pénzhiánnyal indo­kolta azokat. Ugyancsak korlátozzák a parlamenti választások előtt bevezetett műsorokat, amelyek során az egyes poli­tikai pártok képviselői mondhatták el véle­ményüket. Az ellenzéki parasztpárt tilta­kozott az intézkedés ellen. Súlyos gondokat okoz Romániában az egyre nagyobb ehergiahiány. Több vegyi üzemet a földgáz- és kőolajtartalékok ki­merülése miatt teljesen le kellett állítani, míg más vállalatoknál korlátozták a ter­melést. Nicolae Niculescu, az ipari és nyersa­nyagügyi minisztérium helyettes államtit­kára egy, a bukaresti rádiónak adott nyi­latkozatában elmondta, hogy Romániá­ban az utóbbi időben 14 százalékkal csökkent a földgáztermelés, s a Szovjetu­nió is a korábbi napi 14 millió köbméter gáz helyett mostanában csak nyolc-kilenc milliót szállít. Mikor a dolgok állása felől a bukaresti szovjet nagykövetségen is érdeklődtem, megtudtam, hogy a szállít­mányok csökkenése valóban igaz. De hozzátették azt is, amit a román fél sze­mérmesen nem említett: mindez azért van, mert Románia fizetésképtelen. Ez azonban a román külkereskedelemre mostanában általában is jellemző, min­den területen nagyon visszaesett a terme­lés, s az árúk minősége is sok kívánniva­lót hagy maga után. Az ország valutatar­talékai pedig kimerültek. Bukarest most külföldi kölcsönök után kutat, s a napok­ban kapott is egymilliárd dollárt a Nemzet­közi Valuta Alaptól éš a Világbanktól a re­formprogram finanszírozására. Ez azon­ban kevés, jóval több kellene. Sok helyen újra - akárcsak Ceausescu idejében - csupán reggel és este fűtenek kicsit, s van némi melegvízszolgáltatás. Bukarest több városnegyedében szinte teljesen leállt a fűtés. Hasonló jelentések érkeznek más megyékből is. Benzint feb­ruár 1-től már országszerte csak jegyre kapni, mégpedig havonta negyven litert. Ezen felül lehet még néhány helyen vásá­rolni, de dupla áron, egy liter 30 lejbe kerül. Nem véletlen tehát, hogy a lakos­ság körében nő az elégedetlenség. KOKES JÁNOS Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és a Pánafrikai Kongresszus (PAC) képvi­selői harminc év után először találkoztak hétfőn este Johannesburgban. A két cso­port hívei közötti összecsapások befeje­zéséről folytattak tárgyalásokat, valamint arról, milyen közös apartheid-ellenes lé­péseket tegyenek. Az ANC küldöttségét a találkozón Nelson Mandela, a szerve­zet alelnöke és Joeo Slovo, a Dél-afrikai Kommunista Párt élnöke vezette, a PAC képviselőinek élén Clarance Makwetu elnök állt. Szó volt Frederik De Klerk államfő javaslatáról, amelyben a még meglevő diszkriminatív tőrvények megszüntetését indítványozza, továbbá az átmeneti kor­mány megalakításáról, a jövendőbeli par­lamenti választásokról, valamint egy olyan konferencia összehívásáról, ame­lyen részt venne Dél-Afrika összes politi­kai pártja. Mandela „történelminek" ne­vezte a tanácskozást, amelyen megálla­podás született egy munkacsoport létre­hozásáról. Ennek az lenne a feladata, hogy kidolgozza a közös stratégiát, s ki­küszöbölje az ellentéteket. Mandela nemrégiben a feketék harma­dik apartheid-ellenes szervezetének, az Inkathának a vezetőjével is tárgyalt, eze­ken a megbeszéléseken is a zavargások beszüntetésére szólítottak fel. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár bízik benne, hogy a Frederik De Klerk által javasolt intézkedések lehetővé teszik az apartheid alappilléreinek a felszámolá­sát. Ezt ä főtitkár szóvivője jelentette ki New Yorkban. NÉHÁNY SORBAN M agyarországnak szüksége van a fegyverexportból származó jövedelemre - mondotta a Népszabadságnak adott interjújá­ban Katona Tamás külügyi államtit­kár a Horvátországgal lebonyolított fegyverüzlet kapcsán. Hozzátette, ha beszüntetnék a fegyvergyártást, sok nagyvállalatot kellene bezárni, aminek következtében növekedne a munkanélküliség. Érdekességként meg kell jegyeznünk, hogy Közép­Kelet-Európában Magyarországnak vannak a legkisebb bevételei a fegy­verexportból. B ush amerikai elnök hétfőn ter­jesztette a Kongresszus elé az 1992-es költségvetési tervezetet. Az új pénzügyi év október 1-jével kezdődik. A költségvetés 1,45 billió dolláros kiadással számol, ami 2,6 százalékkal több az ideinél. Katonai célokra 295,2 milliárd dollárt javasol, ez 3,7 milliárddal kevesebb, mint az idén. A hadikiadások lefaragását a hidegháború korszakának lezárá­sa teszi lehetővé. Az idei rekord­nagyságú, 318,1 milliárdos költség­vetési deficitet jövőre 281,9 milliárd­ra akarják csökkenteni. V iszonteladásra kínálta fel Magyarország a Szovjetunió­nak a korábban vásárolt Scud-raké­tákat, ezek hasonlítanak azokhoz, amelyeket jelenleg Irak alkalmaz az öböl-háborúban. Borsitsy László vezérőrnagy, vezérkari főnök tájé­koztatása szerint 107 Frog rakétát és 27 tüzérségi egységet is felkínál­tak Moszkvának - eddig eredmény­telenül. I zraeli repülőgépek tegnap a Pa­lesztinai Felszabad ítási Szer­vezet fegyvereseinek Dél-Libanon­ban levő állásait bombázták. A dél­utáni hírek szerint öt ember meghalt, sokan megsebesültek. Mint ismere­tes, a palesztinok a múlt héten lőtték az Izrael által biztonsági övezetnek kikiáltott zónát. Tel Aviv azzal vádol­ja a PFSZ-t, hogy Irakot támogatja, s így ki akarja provokálni Izrael belé­pését az öböl-háborúba. Egy nap­pal korábban, hétfőn a PFSZ utasí­tást adott a fegyvereseinek, hogy vonuljanak vissza Dél-Libanonból. Az ő állásaikat csütörtökön a libano­ni hadsereg egységei foglalják el. M oszkvában tegnap létrehoz­ták az Orosz Tájékoztatási Ügynökséget azzal a céllal, hogy az orosz állami szervek, pártok és tár­sadalmi szervezetek ezen keresztül hozzáférhessenek a tömegtájékoz­tató eszközökhöz. Az Oroszországi Föderáció vezetése pedig nyilatko­zatban figyelmeztetett arra, ha a központi szovjet szervek nem von­ják vissza az oroszországi rádióra vonatkozó múlt heti tilalmat, akkor rendkívüli intézkedéseket tesznek szuverén jogaik biztosítására. A központ ugyanis eltiltotta az orosz rádiót a legjobban vehető hullám­hosszoktól, mivel ez a rádió más­ként tálalta az eseményeket a köz­pontinál. V arsói értesülések szerint a lengyel belügyminisztérium együttműködik a szovjet KGB-vel. A szovjet nagykövetségen hivatalo­san is működik a KGB kiküldött tiszt­ségviselője, a lengyel államvéde­lemnek pedig Moszkvában van hiva­talos képviselője. Mindezt a belügy­minisztérium szóvivője nyilatkozta a Gazeta Wyborczának arra a kér­désre válaszolva, hogy nem akar­ják-e csehszlovák mintára a lengye­lek is beszüntetni kapcsolataikat a szovjet államvédelemmel. A len­gyel szóvivő szerint a KGB varsói képviselője nem folytat kémtevé­kenységet. V ietnam piaci reformokat sze­retne végrehajtani, de az eh­hez szükséges külföldi segélyt mindaddig nem kapja meg, amíg nem normalizálja viszonyát bizo­nyos országokkal, mondotta tegnap Kuala Lumpurban a Világbank egyik vezető képviselője. Kijelentette, meggyőződése, hogy Vietnam ko­molyan gondolja a piacgazdaságra való áttérést, de rendeznie kell vi­szonyát a Világbank néhány tagálla­mával, s vissza kell fizetnie tartozá­sát a Nemzetközi Valuta Alapnak. Ez a tartozás csak 140 ezer dollár, de Hanoinak még ez is gondot okoz. MIGRÁCIÓ ÉS EMIGRÁCIÓ A SZOVJETUNIÓBAN A Nyugat aggodalma a szovjet „gaz­dasági menekültek" áradata miatt eltúl­zott és lényegében megalapozatlan - je­lentette ki Vlagyimir Scserbakov, a mun­ka- és szociális ügyi kérdésekkel foglalko­zó állami bizottság elnöke tegnapi moszk­vai sajtóértekezletén. Mint mondotta, a szociológiai intézet által végrehajtott legutóbbi közvélemény­kutatás eredményei is bizonyítják, hogy csupán 5-6 millió szovjet polgár fontolgat­ja a külföldi munkavállalás lehetőségét, ám közülük is csak 1,5-2 milliónak van­nak meg a nyelvi és más feltételei ahhoz, hogy érvényesülhessenek Nyugaton. A külföldi munkavállalással járó törvényes feltételek adottak. A kiutazásról szóló tör­vényt módosított változatban már február 18-án a parlament elé terjesztik, s várha­tó, hogy a testület ezúttal elfogadja a do­kumentumot. Scserbakov a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának kérdésére válaszolva meg­erősítette, csak azok kiutazását fogják szabályozni, akik tartósan külföldön akar­nak dolgozni, munkaszerződés alapján. Az egyes országokkal bizonyos kvóták­ban állapodnak meg. „Korábban a Nyugat követelte a hatá­rok megnyitását, ma pedig fél ettől" - je­lentette ki Scserbakov. Ezzel összefüg­gésben tájékoztatott róla, hogy jelenleg mintegy ezer szovjet állampolgár dolgozik szerződéses alapon külföldön, az illegáli­san alkalmazott dolgozók számát 10 ezerre becsülik. A Szovjetunión belüli legutóbbi nagy migrációs hullámok a nemzetiségi súrló­dások következményei, a polgárok nem a munkaügyi és szociális okok miatt hagyták el lakóhelyüket. Nehéz felmérni a következményeket, mivel a szociális szférának nincsenek tartalékai sem szö­vetségi, sem köztársasági szinten. Az első nagy menekülthullám tavaly, az azer­bajdzsáni véres események után volt ta­pasztalható, a köztársaságot rövid időn belül 230 ezer ember hagyta el, többnyire örmények, zsidók és oroszok. Valamivel kisebb exodus következett be a kirgiziai Osban történt összecsapások után: a tér­ségből több mint 10 ezer orosz távozott. TAPOSS, HA BÍRSZ Volt ugye bronzkorszak és vaskorszak, Kubában most a kerékpárkorszak kezdődik. Fidel Castro valahogy így vázolta fel a karibi szigetország ,,reményteljes" jövőjét. Szavai beigazolódtak, realitássá váltak: a minap érkezett a hír, hogy Havanna megkapta a Kínától és a Szovjetuniótól vásárolt 700 ezer kerékpárt, amelyek a meghirdetett gazdasági szükségállapot keretében a fokozatosan félreállított személygépkocsikat, taxikat, s a tömeg­közlekedést hivatottak helyettesíteni. Az igazsághoz és persze a kubai takarékossághoz az is hozzátartozik, hogy csak az alkatrészeket rendelték meg külföldön, a kerékpárokat már otthon -15 havannai ipari iskolában szerelik össze. Kissé módosulhatott a tanterv, bizonyára az étet iskolájához igazították. Keserves és nehéz ez az iskola. Ismeretes, hogy az ország vezetősége a mélyreható gazdasági válság következményeként drasztikus megszorító intézkedéseket vezetett be: az élelmiszerhiány miatt kötelező fogyókúrára fogta a lakosságot, jegyet osztott csaknem az összes alapvető kozmetikai, használati és iparcikkre is, energia­takarékosság céljából csökkentette az áramfogyasztást a háztartásokban, most pedig kerékpárt vásároltat a munkással, hogy eljuthasson az üzembe, vállalatba, amennyiben azt az önellátás i program keretében még nem állították le, s a dolgozót nem küldték a földekre, cukornádültetvényekre. Igaz, a kerékpárra az utóbbi esetben is szükség van. Kuba elnöke a Prensa Latina hírügynökség által idézett egyik beszédében a jelenlegi helyzetet a hatvanas évekhez, a washingtoni blokádpolitika kezdetének időszakához hasonlította, s beismerte, a népnek most saját ,,találékonyságára" kell hagyatkoznia. Bizonyára ezt nem úgy értette, mint sok más találékony honfitársa, aki a feketepiacon csempészett vagy az üzletekből ,,bespórolt" áru eladásával próbált javítani életkörülményein és igyekezett kedvében járni a farmert, szappant, cipőt, tojást, a hiánycikkek hosszú listájáról még ki tudja mit kereső vásárlónak. Sokan ráfizettek találékonyságukra: a sajtó szerint mintegy ötszázan, de a nem hivatalos források sokkal több letartóztatottról adtak hírt. Kuba leszámol a társadalmat romboló csempészekkel, sikkasztókkal - ez rendjén is van. Csakhogy nem tűri el a ,,lázadozó bűnözőket", a ,,forradalom ellenségeit", vagyis az ellenzéki aktivistákat sem. Nos, ez az a terület - a forradalom területe -, ahol Havanna nem takarékoskodik. Castro, a kubai caudillo (diktátor), aki makacsul ragaszkodik szocialista mivoltához, bízik szavai mágikus erejében. Fellengzős beszédei­vel, amelyek igencsak gyakoriak, próbálja türelemre bírni és saját oldalán tartani a népet, bizonyítani rezsimje életképességét. Ám e patetikus szónok­latokban aligha talál valaki választ azokra a problémákra, amelyeket az élet tűz napirendre. Meddig lehet még a lakosságot jelszavakkal jóllakatni, s ,,majd eljön a jobb jövő" ígérettel kábítani? Hiszen látni kell a régi-új helyzetet: az európai kommunistaellenes hullámverés és a havannai ,,nem engedek" politika visszasodorta a kubaiakat arra az ösvényre, amelyre jó 30 évvel ezelőtt bukkantak rá. Castro újra akarja járatni velük ezt az utat. Kuba népe, taposs, ha bírsz! URBÁN GABRIELLA A mióta bizonyossá vált, hogy az öbölben nem villámháború lesz, a szövetséges haderő céljait illetően egyre nyilvánvalóbb hang­súlyeltolódások tapasztalhatók. Ennek az az oka, hogy a politikusoknak fel kell tenniük a kérdést: mi lesz a háború után, hogyan lehet majd a Kö­zel- és Közép-Keleten viszonylag stabilizálni a helyzetet, a békét. Nem kétséges, átfogóan kell rendezni a problémákat, s ebbe a palesztin kérdés, a közvetlen izraeli-arab párbeszéd épp­úgy beletartozik, mint a térség új biztonsági rendszerének a kiépítése. E biztonsági rendszert illetően többféle elképzelés körvonalazódik, egyelőre - szerintem - csak két dolog biztos. Először: a háború megnyerése után az USA szárazföldi erőket nem állomásoztathat itt, hiszen ezt az egész arab világ ellenezné. Másodszor: szükség lenne valamilyen arabközi biztonsági erő létrehozására, valószínűleg az ENSZ égisze alatt. És az sem vitatható, bármilyen módon szülessen is meg a béke az Öbölben, tehát akár fegyverrel, akár másképp, mindaddig nem lehet majd stabil biztonságról beszélni, amíg Irak kato­nai potenciálját a jelenleginek a töredékére nem csökkentik. Most pedig csak egyetlen lehetséges módja van ennek: ha a szövetségesek tönkreverik Ira­kot, Szaddam ugyanis ilyen feltételek mellett sosem adja meg magát. És ez az, amit az elején említettem: a hangsúlyeltolódás a célokat tekint­ve. Mert a lényeg az eredeti ENSZ-határozatok­kal ellentétben most már nem csupán az iraki megszállók kiszorítása Kuvaitból. Itt megint két dolgot tartok különlegesen aggasztónak, de mie­lőtt ezekre kitérnék, fel kell hívni a figyelmet: a háború három hete alatt megtanulhattuk, minél jobban sarokba szorítják a diktátort, ô annál elkeseredettebben védekezik, s váratlan katonai és politikai húzásaival képes alapos meglepeté­seket okozni. A jól képzett amerikai tábornokok­nak, akik igazán értik szakmájukat, rá kell(ett) ébredniük arra, hogy Bagdad egyik leghatéko­nyabb fegyvere Szaddam kiszámíthatatlansága. Ö indította meg a szárazföldi akciókat, s ezek során nyilvánvalóvá vált, nem érdeklik a saját áldozatai, az ő célja az, hogy minél nagyobb veszteségeket okozzon, elsősorban az amerikaiaknak. És itt jön be a képbe az, amit Washington eddig meggyőzően cáfolni sem tudott: a szövet­ségesek nem pusztán katonai, hanem polgári célpontokat is bombáztak. S mivel úgy tűnik, hogy a pontosan irányított rakétafegyverek még­sem voltak olyan pontosak, és nem semmisítet­ték meg Bagdad legfontosabb katonai célpontjait, ÖBÖL-AGGODALMAK a szövetségesek - mivel nem akarnak a maguk oldalán sok halottat, a szárazföldi hadmüvelete­ket nem kezdik meg - arra kényszerülnek, hogy a légierő intenzívebben bombázzon. A „szö­nyegbombázás" pedig óriási pusztítást végezne az iraki lakosság körében. Nem alaptalanok ezek a feltételezések, amit az is bizonyít, hogy ameri­kai részről megkezdték a B 52-esek bevetését. Ráadásul még mindig nem kizárt, hogy Irak vegyi és baktériumfegyvereket vet be, lehet, hogy eddig csak tartalékolta ezeket az eszközöket. És akkor lesz igazán aggodalomra ok, ha feltesszük a kérdést, mi lesz majd a szövetségesek vála­sza? Amerikai részről eddig kizárták tömegpusz­tító fegyverek (neutronbomba, atomeszköz) al­kalmazását az öbölben. Richard Cheney ameri­kai védelmi miniszter vasárnapi nyilatkozatát ép­pen ezért tálalták szenzációként a világsajtóban. A miniszter ugyanis egyáltalán nem volt egyértel­mű, s nyitva hagyta ezt a kérdést. Tudni kell: az ABC vitamúsoráról volt szó, s ezt kérdezték a Pentagon főnökétől: annak idején az amerikai partraszállási veszteségek elkerülése érdekében (is) döntöttek a hirosimai atombomba bevetése mellett. Nem érvényesül-e most is hasonló logi­ka, éppen ezért, mert Bagdadnak még mindig van vegyi kapacitása és vannak Scud rakétái. Cheney nem élt az egyértelmű válaszadás lehe­tőségével, s úgy fogalmazott, hogy ,,nem javasol­ná". Ami pedig az amerikai vegyi visszacsapás lehetőségét illeti, a miniszter szerint ,,Bush akkor hozna megfelelő döntést, ha Irak átlépné a ve­szélyes küszöböt". Aggódom tehát, mert a vegyi vagy atomfegy­verek bevetése az olajkatasztrófa után az egész világra nézve veszélyes környezeti pusztítással járna, a védtelen iraki lakosságról nem is beszél­ve. Cheney nyilatkozata jogos félelmeket kelt, ugyanakkor érzékelteti: Washington félelmei is növekszenek a lehetséges szárazföldi vesztesé­gek miatt. Mindebbe belejátszik még egy világpo­litikai tényező is. Mert amellett, Moszkvában tagadják, hogy a két külügyminiszter, Baker és Besszmertnih megkötötte volna „az öbölért a Baltimumot alkut", a Szovjetunióban a konzer­vatív politikusok és főleg a katonák egyre heve­sebben támadják a Kreml öböl-politikáját. Sze­rintük azzal, hogy Moszkva az USA mellé állt, helyrehozhatatlan károkat okozott a saját bizton­ságának és „a baráti országoknak". Ezúttal a ba­ráti országok alatt természetesen nem a kelet­európai államokat kell érteni, hanem az arabokat. Velük már amúgy is megromlott Moszkva viszo­nya a szovjet zsidók tömeges Izraelbe való emigrálása miatt. Az amerikai célok támogatása pedig tovább gyengítette a Szovjetunió pozícióit az arab világban. S nem kétséges, hogy a kon­zervatív tábor szerint miként lehetne ezeket a po­zíciókat visszaszerezni. Egy szovjet szakértő már azt is megjósolta, hogy a háborúban Irak fog győzni. F olytassuk e gondolatsort: a lehetséges moszkvai pálfordulás érthető aggodalma­kat kelt Washingtonban is. Mi lehet ennek a kö­vetkezménye? A Fehér Háznak még inkább az lesz az érdeke, hogy határozottabban támogassa Gorbacsovot, megvédje őt a konzervatív szovjet tábornokok és apparatcsikok támadásaival szemben. Magyarán: Gorbacsov még szabadabb kezet kap az USA-tói, nem kell félnie gazdasági szankcióktól. Ez természetesen a balti országok esélyeit csökkenti. Ennyit az állítólag nem létező Öböl-Baltikum üzletről. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom