Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám, kedd

KÖRNYEZET(VÉDELEM) . ÚJ SZÓM 1991. FEBRUÁR 5. ARAKBAN (IS) GONDOLKODNI! A KÖVETKEZETES KÖRNYEZETVÉDELEM JELENTŐS TEHERTÉTEL Pelsőc és környéke az UNESCO környezetvédelmi bizottságának Jegyzékében is szereplő tájvédelmi körzet, tudtam meg a pelsőci szövetkezetben tett látogatásomkor. Szó se róla, ez a felügyelet ugyancsak ráfér a környezetvédelmi szempontból veszélyeztetett területre, ahol például a gömörhorkai papírgyár és a környék többi Ipari üzemének működtetése az előírások és szabályok szigorúbb betartását követeli meg. Ezeket figyelembe véve kell termelniük a mezőgazdasági üzemeknek is. Amíg máshol nyakló nélkül szórhatják a műtrágyát, a különböző vegyszereket, ezen a vidéken bizony csínján kell bánni a mesterséges tápanyag-utánpótlással, mivel a terület egyúttal vízgyűjtő körzetet is magába foglel. Nem csoda hát, hogy az itteni rekord hektirhozamok a csallóközi szövetkezetek eredményeivel összehasonlítva alig állják a versenyt. A hegyaljai mezőgazdasági termelés természeti-gazdasági feltételeit azonban nem célszerű összehasonlítani a délnyugat-szlovákiai járások termelési fellételeivel. A különbségeket a letűnt rendszer gazdaságpolitikai stratégiája differenciált árpótlékkal próbálta ellensúlyozni. Mára ezt a fogalmat az agrárreform száműzte a támogatások szótarából, más alapelvek alapján fogalmazta meg az állami beavatkozás keretét. Vajon az új feltételek kőzött hogyan boldogulnak majd azokban a szövetkezetekben, amelyeknek a létük függött ezektől a támogatásoktól? A pelsőci szövetkezet a szigorú környezetvédelmi megkötések és kedvezőtlen termesztési feltételek ellenére az elmúlt években a Rozsnyói járás jól működő mezőgazdasági vállalatai közé tartozott. — 1990-et a várakozásnak megfelelően zártuk — mondta Ulman István, az őt falu egyesített szövetkezetének alelnöke. — Igaz, ebben benne volt a jelentős állami támogatás, a differenciált árpótlék is. Mivel az idén az agrárreform új alapelvei szerint már nem számolhatunk vele, szövetkezetünk mintegy 7 millió korona árbevételtől esik el. Kellemetlen és jelentős érvágás ez a szövetkezet gazdálkodásában, ám előre látható, hatása pontosan kiszámítható. Fel lehet rá készülni. Kedvezőtlenebb az árliberalizáció kapcsán a felvásárlási árak körül kialakult kaotikus helyzet. — Nem a tervutasításos gazdaságirányítási rendszert sírjuk vissza, viszont belső tervek nélkül elképzelhetetlen a termelés. Jelenleg ott tartunk, hogy nem tudjuk, tejből, húsból mennyit vesznek áttolunk a monopolhelyzetben levő felvásárlók. Ráadásul a jelenlegi árviszonyok között úgy tűnik, jó néhány termék előállítása számunkra nem lesz gazdaságos, talán le kell majd állítani.. Például a szerződéses állattenyésztést. Ulman István egy vastag füzetet vett elő. Ebben tartják a magánhizlalók adatait, azokét, akik állattartásra kötöttek szerződést a szövetkezettel. Tavaly még 489 ilyen szerződést tartottak nyilván, jelenleg ezek száma 260-ra csökkent, s úgy tűnik, tekintettel a jelenlegi helyzetre, . újabb szerződéseket nem is kötnek. — Nincs más megoldás, saját magunknak kell piacot találnunk a termékeinknek — kapcsolódott a beszélgetésbe Fejes István, a szövetkezet zootechnikusa. — Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A jelenlegi helyzetben ugyanis a felvásárlók monopolhelyzetükből adódóan diktálják a feltételeket, s ezekkel a termelőkre akarják áthárítani saját nehézségeiket. Azt állítják, nem kell a tej, nem kell a hús, mert csőkken a kereslet. De meg sem próbálkoztak termékváltással, választékbővítéssel, netán a fogyasztói igények objektív felmérésével. Egyszerűen csak konstatálják a sivár helyzetet. Az elképzelések megvalósításéhoz pénz kell, amit a restriktív gazdaságpolitika miatt egyre nehezebb lesz előteremteni. Raadásul a környezetvédelmi előírásokhoz való igazodás is jelentős tehertételt jelent a szóvetkezetnek. Környezetvédelmi beruházásokra nem nagyon futja, az ellenőrzések során kirótt büntetéseket viszont fizetnünk kell. Még szerencse, hogy gazdaságunk megbízhatóan támaszkodhat a jól kiépített melléküzemági termelésből származó bevételekre. Az új feltételek között azonban ez az évi 12 milliós bevétel is veszélyben forog, hiszen az ipari üzemek saját gondjaik megoldását várhatóan először a leányvállalatok leépítésével kezdik. Ebben a bizonytalan helyzetben a jövőkép felvázolása utópiának tűnhet. Pelsőcön mégis bíznak a szövetkezet fennmaradásában és jövőjében. A 3600 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben a tagság zöme úgy döntött, hogy továbbra is megtartják ezt a jól működő szerkezeti-szervezési formát, s az egykoron öt falu erőszakos egyesítésével létrehozott szövetkezetet nem bontják szét önálló gazdasági egységekre. A tulajdonjogi kérdéseket az új földtörvény alapján fogják megoldani. Földvisszáigénylés csak elvétve akad, ezek többsége nem helyi lakosoktól, hanem elszármazott örökösöktől származik, akik bérleti szerződés fejében továbbra is a szövetkezet használatában akarják hagyni a földjüket. j — Szüleink a szövetkezet megalakításakor hónapokig fizetség nélkül dolgoztak. A letűnt rendszer kezdeti korszakában is csak 700800 koronát fizettek nekik a robotért, mégis kitartottak. Szerintem az itt dolgozók zöme bízik a szövetkezet jövőjében. Az embereken nem fog múlni, törzsgárdánk eddig is becsületesen dolgozott, bízunk benne, hogy ezután is így lesz — vélekedett Ulman István. — Elterjedt, hogy a mezőgazdaságra csak ráfizet az állam. Vajon a népgazdaság hány ágazata tudott megfelelni az állam által kitűzött céloknak? A mezőgazdaság teljesítette a kiszabott stratégiai feladatot, gabonafélékből megteremtette az önellátást. Azt mondják, drágán termelünk. Érdemes lenne összevetni a mezőgazdaságba juttatott állami támogatások mértékét a kohászatéval vagy az elektrotechnikáéval. Ki kéne mutatni, milyen eredményeket értek el ezek az ágazatok a támogatás arányában. Sikerült-e legalább az európai középszintet elérniük? — tette fel e nem éppen mellékes kérdést Fejes István. Az agrárreform alapelvei értelmében a termelőknek is árban kell gondolkodniuk, amennyiben hatékonyságra törekednek. Az efajta szemlélet viszont veszélyeket is rejteget magában. Ha ugyanis a termelők az árak alapján fogják eldönteni, hogy mit termeljenek, megtörténhet, a gazdaságok leállnak a termeléssel, s ezáltal maguk is tönkremennek. A tönkrement üzemek viszont nem fizetnek adót sem, így tehát az államnak fokozatosan az élelmiszer-behozatalra sem lesz pénze. A kör bezárul. Ha továbbra is bizonytalan állapotok uralkodnak az ágazatban, s nem sikerül megfelelő megoldást találni a felgyülemlett problémákra, nehéz lesz megállítani a lejtőn lefelé haladó, fokozatosan gyorsuló szekeret. Beszélgetőtársaim vallják: a panaszkodás nem segít. A gondokra gazdas'ágos termelési eljárások bevezetése, csúcsminőségű technológiák alkalmazása lehet a megoldás, amellyel a szigorú környezetvédelmi előírásoknak is eleget tudnak tenni. Pelsőcőn nem őrzik a bölcsek kövét, de tudják, mit akarnak. Ha az ágazatban helyreáll egy normálisnak mondható, működőképes rend, kiismerhetőbbé válnak a játékszabályok, bizonyára az elképzelések megvalósításához vezető utakat is meglelik. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ CSALLÓKÖZI HULLADÉKTÁROLÓK: KEZELETLEN KELÉSEK Környezetvédelem. Évekig beszéltünk róla, statisztikákat gyártottunk, de mint annyi más területen, itt sem voltunk képesek a romlás megakadályozására. Különösen riasztó a helyzet, ha az élet egyik alapvető teltétele, az ivóvíz kerül veszélybe. Márpedig Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészletét, a Dunának a Csallóköz alatti hordalékkúpjában tárolódó vizet eddig csak deklarált, de különösebben nem szorgalmazott védelem illette. A legmarkánsabb szennyező tényezők közül elég megemlíteni az intenzív szocialista mezőgazdaságot, a sok apró, elhanyagolt ipari szennyezőforrást, a bősi vízerőművel kapcsolatos, mindmáig tisztázatlan kérdéseket vagy az általában megoldatlan szennyvíztisztítást. A falvaink, városaink körül sorjázó szeméttelepeket látva könnyen meggyőződhetünk róla, hogy a hulladéktárolás is az évek óta húzódó megoldatlan problémák közé tartozik. Ahhoz, hogy .hulladékügyben" is tisztábban lássunk, először is a valós helyzet felmérésére van szükség. Erre vállalkozott dr. Mária Kováčiková.a pozsonyi Dionýz Štúr Földtani Intézet munkatársa, akit munkája eredményeiről kérdeztük: • Először is — miért kezdtek el épp a Csallóközzel foglalkozni? — Eredetileg a bősi vízerőmű környezetre gyakorolt hatásait kutató vállalatok számára vált szükségessé a csallóközi vízvédelmi körzet, vagyis a Pozsonypüspöki,—Szene,—Nádszeg,—Nagymegyer és Kulcsod által határolt területen található hulladéktárolók felmérése. Az eddigiek során felkutattuk az adott területen létező összes működő és elhagyott hulladéktárolót. A valős helyzetet 1:10 000 léptékű térképen rögzítettük, illetve az összes tárolót külön-külön dokumentáltuk • Mi jellemző' ezekre az objektumokra? — A hulladéktárolók nagy része egykori kavics és homokbányákban található. Ezeket gyakran a talajvízszint alatt alakították ki, így manapság a hulladékot egyenesen a vízbe szórják. Ami a hulladék anyagát illeti, csallóközi sajátosság, hogy a nagy mennyiségű és gyakran veszélyes hulladékot termelő ipar ebben viszonylag kis mértékben játszik szerepet. A szilárd hulladók elsősorban a háztartásokból származik. A tárolókat ebből a szemponból két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba a kisebb települések környékén található falusi szeméttelepek tartoznak, melyek anyagi összetétel"; és tömege nem jelent komoly veszélyt a talajvízre. A falusi háztartások lényegében minden alkalmas anyagot újrahasznosítanak, így a faluszéli szeméttárolóba csak az éghetetlen anyagok, építkezési törmelék stb. kerülnek. Ráadásul az ilyen jellegű tárolók feltöltődési üteme lassú, így a külső környezeti tényezők hatására a hulladék egy része elbomlik. Sokkal szomorúbb a helyzet a nagyobb falvak és városok esetében. Itt általában szervezett hulladékgyűjtés folyik, ráadásul a lakótelepeken élő családoknak még a szerves eredetű hulladék újrafelhasználására sincs lehetőségük. Az így keletkező nagy mennyiségű szemét tárolásában sajnos nagyon rossz a helyzet. Az egész vizsgált területen mindössze a Somorja számára épült csukárpataki tároló esetében jelenthetjük ki, hogy minden téren megfelel az előírásoknak. • Milyen szempontokat kell figyelembe venni az ilyen tároló kialakítása során? — Nagyon fontosak a megfelelő' természeti viszonyok, mint például a talajvízszint, a vízzáró aljazat. Természetesen világos szabályok vonatkoznak a tároló paramétereire és az ott kezelt anyaggal való bánásmódra is. Elkerülhetetlen továbbá az átszivárgó csapadék összegyűjtése, megfigyelőrendszer kiépítése,a hulladék semleges anyaggal történő befedése stb. • Ezek szerint a csallóközi környezetvédőknek ezen a téren is sok tennivalójuk akad... A környezetvédőkre elsősorban a lakosság meggyőzése vár, hiszen a polgárok aktív részvétele nélkül bármilyen központi intézkedés hatástalan marad. Jelentó's javulást azonban csak szervezett intézkedések hozhatnak. Az új helyi elöljáróságok ilyen szempontból is nehéz helyzetet örököltek. Az elmúlt években az illetékeseket nagyon kevés eszköz ösztönözte, illetve kényszerítette a problémák kezelésére. Felmerülésük során ugyan a terület további komoly környezetszennyező tényezővel, a mezőgazdasági objektumokkal (állattenyésztő' telepek, trágyatárolók stb.) nem foglalkoztunk, de mindenképpen legfőbb ideje, hogy komolyan vegyük a még megelőzhető káros hatások kiküszöbölését. Szükséges, hogy az érintettek a közeljövőben feleló'sen átgondolják, miképpen lehetséges a helyi, illetve a felsó'bb szervek lehetőségeinek összehangolása. • Milyen részt vállal ebből a munkából az intézet? — A továbbiakban a szilárd hulladékok tárolása szempontjából elvégezzük a terület aljzatának geológiai kiértékelését. Ezenkívül a regisztrált 180 hulladéktároló közül kiválasztottunk ötöt, melyeket sokoldalú hidrológiai, illetve hidrokémiai ós geológiai megfigyelés alá veszünk. Reméljük, hogy az így szerzett tapasztalatok birtokában sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékokkal tuMéry Gábor felvétele dunk szolgálni a rosszul szervezett hulladéktárolás veszélyességből és a megoldás módozatairól. • Hogyan ismerkedhetnek meg az órdeklődó'k munkájuk eredményeivel? — A térképek és az egyes hulladéktárolók adatait tartalmazó nyilvántartás a pozsonyi Geofondban, illetve a dunaszerdahelyi járási hivatalban mindekinek hozzáférhető. Ezenkívül az intézet mérnökgeológiai osztálya érdeklődés esetén e témában ingyenes tanácsadással is szolgál. Meddig szennyezik tehát az illegális szeméttárolók a Duna hordalékkúpjában levő vizet? A kavicsréteg felső (kb. 70 méter vastag) részéből már ma sem nyerhető ivóvíz, és ez a hatás lassan, de biztosan egyre lejjebb húzódik. Vajon meddig? TUBA LAJOS BAKTERIUMTELEPEK A VÍZVEZETÉKBEN A nehézfémek sóiról köztudott, hogy veszélyeztetik az emberek, a növények egészségét, életfolyamatait. Vannak viszont fémek, amelyek ionjai nélkül nem lehetnek meg az élő szervezetek. Hiányuk fejlődési, szaporodási zavarokat okoz...Isten útjaival ellentétben az elemek körforgása a természetben kifürkészhető, ezekre a folyamatokra mégis gyakran nem figyelünk oda, nem is beszélve arról, hogy néha a jóból is megárt a sok... A nélkülözhetetlen vas Egy 70 kilogrammos emberben 45 gramm vas van. Ennek 70,5 százaléka a hemoglobinban, 26 százaléka a vastároló fehérjékben, a többi más, fontos szerves vegyületekben található. A májban, lepben és a csontvelőben tárolódik. Hiánya vérszegénységet okoz, míg az egészséges étrend a szervezetnek elegendő vasbevitelt biztosít. A vas ionok a növények számára is létfontosságúak. Sok van például a zabban, rizsben, spenótban. A bázikus talajokból, vagy magas mangán* és foszfáttartalom esetén a növények csak nehezen tudják felvenni, mert erősen kötődik, oldhatatlan. Az élőlények számára a mangán is létfontosságú. Fontos szerepetjétszik az enzimekben, a növényeknél pedig a fotoszintézisben. Az utóbbiaknál klorózist okoz a hiánya. Az emberi szervezet 12—20 milligramm mangánt tartalmaz. Legtöbb a vesében, a májban és a hasnyálmirigyben található belőle. Amilyen fontos szerepet játszott a vas az állatvilág, olyan fontos a mangán a növényvilág fejlődésében. Koncentrációjának növekedésével egyre nagyobb szerepet kapott a növényi test anyagcsere-folyamataiban. Természetesen azért, mert a legtöbb mangánt a levelek és a kloroplasztikok tartalmazzák, s így részt vesz a bioszféra legfontosabb folyamatában, a víz fotoszintetikus oxidációjában, melynek terméke az oxigén. Élvezhetetlen víz, eltömődött vezeték Ezekről a fémekről — a kadmiummal, ólommal, higannyal, arzénnal stb. ellentétben—tehát élettani szempontból csak csupa jó mondható el. Azonban az ember megzavarja természetes körforgalmukat azzal, ha feldúsulásukat elősegíti, s akkor bizony környezeti problémákat okoznak. Az élővizek elszennyeződése, oxigénháztartásuk romlása folytán nem ritkán megtörténik, hogy vas- és mangántartalmuk növekszik, s ez komoly zavarokat okozhat az ivóvízellátásban. Szlovákia felszíni vizeinek vas- és mangántartalma — a két fém, bikarbonétok formájában, általában együtt fordul elő — ritkán haladja meg a literenkénti 0,5, illetve 0,2 milligrammot. Ámde a víztározókban, a víz és az üledék határán, a csökkent oxigéntartalom vagy annak hiánya folytán feldúsulhatnak. A vízbázisokra bejutva fogyasztásra alkalmatlanná teszik azok vizét. A problémát bonyolítja, hogy több olyan mikroszervezet akad, amely bizonyos állapotban a vasat —- és a mangánt is — a légzéséhez szükséges energia nyerésére használja. A vas ugyan károsan hat a mikroszervezetek többségére, akadnak azonban baktériumok, amelyek bizonyos koncentrációnál tömegesen elszaporodnak, s eltömik a vízvezetékcsöveket A Gallionella ferruginosa általában tavasszal fordul elő tömegesen a vízvezetékben. A Sphaerotilus a felszíni vizekben levő köveken, fatörzseken, ágakon képez vastag, pelyhes bevonatot. Egy további faj, a crenothrix polyspora a nagy mennyiségű anyagot és vasat tartalmazó álló- és folyóvizekben alkot vastag, barna masszát. Jelenléte élvezhetetlenné teszi a vizet, s szintén eltömíti a távvezetéket A két fém mennyiségének határérték alá való csökkentése jelentős beruházással jár. Az eljárást nehezíti az a tény, hogy nem egyszerű fémsóként, hanem a baktériumokhoz kötve van jelen. A Csehszlovák Állami Szabvány az ivóvízben literenként 0,3 — esetenként 0,5 — milligramm vasat engedélyez. A textil- és papírgyárban, a viszkózszálgyártásban meg alacsonyabb a határérték. Mivel a mangán hatása erősebb, ezért a szabvány még szigorúbb vele szemben. -pr-