Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám, kedd

HIREK - VELEMENYEK iÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 5. A moszkvai szovjet és az orosz parlament tiltakozása ellenére a fővá­rosban megjelentek a milícia (rendőrség) és a hadsereg közös őrjáratai. A ČSTK/AP telefoto az egyik ruhabolt előtt készült. BOJKOTTÁLNI FOGJÁK A JUGOSZLÁV CSÚCSOT? Franjo Tudjman horvát elnök vasár­nap azzal fenyegétőzött, bojkottálni fogják a február 8-ra tervezett jugoszláv csúcsot, ha a hadsereg továbbra is beavatkozik Horvátország politikájába. „Nem folytat­juk a tárgyalásokat, amíg nem tisztázódik a hadsereg szerepe a politikai életben" - jelentette ki zágrábi sajtóértekezletén, amelyet azután tartott, hogy megérkezett a davosi Világgazdasági Fórumról. Mint mondotta, tisztázni kell, hogy „a hadsereget depolitizálják-e, megfoszt­ják-e a politikai döntőbíró szerepétől, vagy engedélyezik a katasztrofális követ­kezményekkel járó kalandorságot". A Hon/át Köztársaság és Szerbia, illet­ve a jugoszláv hadsereg közötti viszony a horvát tartalékos rendőrök felfegyverzé­se körüli botrány után ismét kiéleződött. NÖVEKSZIK A FÖLDRENGÉS ÁLDOZATAINAK SZÁMA A FALVAKBA NEHEZEN JUTNAK EL A MENTŐALAKULATOK Legkevesebb 1700 emberáldozatot követelt az a földrengés, amely pénteken reggel sújtotta Észak-Pakisztánt, Afga­nisztánt és a szovjet Közép-Ázsiát. A leg­újabb jelentések arról is beszámoltak, még mindig nem lehet tudni, hogy a félre­eső településeken hány személyt teme­tett maga alá a kőomladék és a lavina. Az afgán külügyi szóvivő az UPI hír­ügynökséget tájékoztatta arról is, „nin­csenek olyan eszközök, amelyekkel a mentőalakulatok eljutnának a legna­gyobb károkat szenvedett falvakba, ahol több mint ezer személy vesztette életét". A pakisztáni hatóságok megerősítették, hogy legkevesebb 500 áldozata van a földmozgásnak. A szovjet hírügynöksé­gek csak anyagi károkról számoltak be. NEGYVENÖT ÉV: 105 HÁBORÚ Csak négynek volt nemzetközi jellege A második világháború befejezése óta földünkön 105 háború volt, melyek során mintegy 20 millió ember vesztette életét. Ezeket az adatokat az Uppsalai Egyetem kutatócsoportja tette közzé. Az információ szerint 1988-1989-es években 36 hábo­rús kó'nfliktus robbant ki, ezekben az áldozatok 80 százaléka polgári személy volt, 1989-ben ezekben a háborúkban 50 ezer ember halt meg. A nyolcvanas évek háborús konfliktusai másak voltak, mint a korábbiak, az emlí­tett kétéves időszak alatt csak négynek volt nemzetközi jellege, a többi 32 polgár­háború volt. ROMÁNIA AZ IGAZSÁG IS KÉTARCÚ? Mig egyesek szerint a pluraliz­mus, addig mások szerint a fel nem oldott ellentétek bizonyítéka az a tény, hogy a tavalyi júniusi buka­resti zavargásokat kivizsgáló román parlamenti bizottság a kért egy je­lentés helyeff mindjárt kettőt is letett az asztalra. Az egyik változat a kor­mányzó Nemzeti Megmentési Front, a másik az ellenzék álláspontját tük­rözi. A tények azonban tények ma­radnak, s ez esetben azok különbö­ző értelmezéséről van szó. S hogy az egyik fél sem volt hajlandó en­gedni, annak is megvan a maga oka: nagy a tét, túlságosan nagy, s aki felülkerekedik, komoly politikai tőké­hez jut, nem csoda tehát Ion Iliescu államelnök nyíltan kifejezte nemtet­szését afelett, hogy a bizottság tag­jainak nem sikerült közös álláspont­ra jutniuk. Neki, akit Romániában sokan az események fő felelősének tartanak, különösen kellemetlen ez a helyzet, s Emlékeztetőül: tavaly június 13­án kora reggel a román rendőrség felszámolta a két hónapja tartó kom­munista- és Frontellenes tüntetést a bukaresti egyetem téren. Az indo­kolatlanul brutális beavatkozást kö­vetően a városban zavargások tör­tek ki, s ezt egyes elemek gyújtoga­tásokra használták fel. Felgyújtották például abelügyminisztérium, arend­őrség, a televízió épületeit. A rend­őrség és a katonaság ezt érthetet­len tétlenséggel szemlélte, s csak késő este avatkozott közbe. Másnap reggel Iliescu elnök felhívására megérkeztek Bukarestbe a Zsil-völ­gyi bányászok, akik terrorizálták Bu­karest lakosságát, s keményen el­bántak az ellenzékiekkel.;, Iliescu el­nök aztán szépen köszönetet mon­dott nekik. Most azt állítja, azért, mert állítólag ez volt az egyetlen módja, hogy rávegye őket, hagyják el Bukarestet. A zavargásoknak hat halálos áldozata, több száz sebe­sültje volt és hatalmas anyagi károk keletkeztek. Sokkal nagyobb azon­ban a politikai kár, a társadalomban azóta állandósult a vádaskodás, a gyűlölet és a bizalmatlanság az egyes rétegek között. A Nemzeti Megmentési Front né­zete szerint nem az általa is elismert feleslegesen durva rendőri akció volt a zavargások kiváltó oka, hanem az, hogy az ellenzék minden eszközzel a hatalom megszerzésére töreke­dett és nem volt hajlandó elismerni a Front és Iliescu választási győzel­mét. Áttanulmányozva a dokumen­tumokat, mint az események szem­tanúja, elmondhatom, hogy az ellen­zék nézetét tartom a megalapozot­tabbnak, mivel hűen tükrözi a való­ságot. A helyzet elfajulásáért - do­kumentumok alapján bizonyítja ezt az ellenzék változata - az akkori, vagyis a mai román vezetés hibáz­tatható, amely továbbra is központi, kommunista módszerekkel szerette volna kormányozni az országot. Az ellenzék bebizonyította például, hogy az Egyetem téri akciót már két nappal korábban tervezték, s nem csak az utolsó pillanatban döntöttek róla, ahogy azt Roman kormányfő állította. Az is kiderült, hogy az akci­óban 5000 civil részvételével is szá­moltak. Iliescuék tévedése volt, hogy a bukaresti munkásság sem támogatta őket. A bányászok pedig nem véletlenül, hanem nagyon jól megszervezve érkeztek Bukarestbe, s nem egy csoportjukat volt Securi­tate tagok irányították. Elszállításuk­ról, eltartásukról a hadsereg és a bu­karesti városi vezetés gondoskodott. Most már nyilvánvaló, hogy az események rendkívüli mértékben ártottak Románia tekintélyének a vi­lágban, s Iliescu rendszerének elszi­getelődéséhez vezettek a nemzet­közi életben. Ebből az elszigetelt­ségből Iliescuék csak most lábalnak ki nagy nehezen. A nemzetközi köz­vélemény továbbra is úgy véli, hogy mindez az emberi jogok durva meg­sértése volt az új román hatalom részéről. Azt is el kell mondani, hogy Európának nem érdeke a román rendszer elszigetelése. A jelentés két változata azonnal belpolitikai vihart kavart a közvéle­ményben és a sajtóban egyaránt. A parlamenti vita e héten kezdődik, s akárcsak a marosvásárhelyi jelen­téssel kapcsolatban, itt is bizonyára fellángolnak a szenvedélyek. A ha­talom az utóbbi hónapokban ke­mény bírálatoknak van kitéve a köz­vélemény és az ellenzék részéről. Sok jele van annak is, hogy maga a Front vezetősége szintén megosz­tott. A mozgalom első országos kon­ferenicáját már kétszer elhalasztot­ták, s nyílt vita robbant ki a liberális szárnyat képviselő Petre Roman mi­niszterelnök és a konzervatív, in­kább reformkommunista vonalat kö­vető régi gárda képviselője, Ale­xandru Birladeanu szenátusi elnök közt. Jól értesült körök tudni vélik, hogy bár Iliescu nyíltan támogatja a Roman-szárnyat, s szíve inkább a másik oldal felé húz, s igyekszik a kulisszák mögött a konzervatívo­kat is támogatni. A politikai harc ŕnellett éleződik a gazdasági válság, és újabb sztrájkhullámra, tünteté­sekre lehet számítani. KOKES JÁNOS, Bukarest M ég kerek egy hónapja sincs annak, hogy Lech Walesának, az új lengyel államfő­nek hosszas huzavona után sikerült kiválasztania és elfogadtatnia a kormányfői posztra a neki megfelelő embert Jan Krzysztof Bielecki szemé­lyében, máris kormányválság réme fenyeget Var­sóban. Ezúttal a Centrum Megegyezés, vagyis a Szolidaritásnak Walesát támogató szárnya, amely több minisztert is adott az új kormánynak és tagjai töltik be a legfontosabb posztokat a poli­tikát ténylegesen irányító elnöki hivatalban, tehát ez a szárny próbálja rákényszeríteni az államfőt, hogy teljesítse az elnökválasztási kampányban hangoztatott ígéreteit. Walesa azért, hogy államfő lehessen, feláldoz­ta a Szolidaritás egységét és a Mazowiecki­kormányt. Ez utóbbit azzal vádolta, hogy csak lassan hajtja végre a politikai reformokat, nem távolította el a régi kommunista struktúrát, a gaz­dasági reformot illető koncepciója, a „sokkterá­pia" pedig hibás. Nos, miután Walesa elnök lett, lényegében ő állította össze a kormánylistát, a kulcspozíciókban meghagyva a régi Mazowiec­ki-kabinet embereit. Skubiszewski külügyminisz­ter mellette a legmarkánsabb példa erre, hogy a „sokkterápia" atyja, Leszek Balcerowicz pénz­ügyminiszter, miniszterelnök-helyettes is maradt az, ami volt. Most már a posztkommunistákat is csak óvatosan, megfontoltan akarja eltávolítani. Korábban hevesen bírálta, hogy a jelenlegi parla­ment tagjainak csak a 35 százalékát választották demokratikus úton, a képviselők 65 százaléka régi kommunista, ezért. mielőbb új parlamenti választásokat is kell tartani. Most pedig már arról beszél az államfő, jobb lenne a választásokat őszre halasztani. Ezért a Centrum Megegyezés politikai tanácsa a múlt héten nyilatkozatban szólította fel az államfőt: a parlamenti választásokat legkésőbb májusban meg kell tartani, el kell számoltatni a régi nómenklatúrát, megszüntetve minden együttműködést a posztkommunistákkal és köve­telni kell a szovjet csapatok távozását. Ha ez nem így történik, s nem lesz elég gyors és radikális a rendszerváltás, a Centrum Megegyezés nem vállalja tovább a politikai felelősséget és vissza­hívja tagjait a végrehajtó hatalomból. Tehát a legkitartóbb hívei intéztek ultimátumot Walesához. El leh'et képzelni, mi mindennel vá­dolják azok, akik mindvégig ellenezték államfői ambícióit. A legenyhébb bírálatok szerint is diktá­tor, aki túlzott hatalmat akar összpontosítani a saját kezében. Jacek Tarkowski varsói politoló­KORMÁNYVÁLSÁG FENYEGET? WALESA KERESZTTŰZBEN gus a Gazeta Wyborczában nemrégiben azt írta, ami most van alakulófélben, azt leginkább alkot­mányon kívüli elnöki rendszernek lehetne nevez­ni. Lényegében három fő pontban lehet össze-­foglalni ennek a tábornak az aggályait. Először: Walesa egy úgynevezett elnöki politi­kai tanács felállítását szorgalmazza, e 200 fős testületet a parlamenten kívüli politikai erők, tár­sadalmi szervezetek képviselői alkotnák, tehát valamilyen parlamenten kívüli parlament lenne. Aggodalmakat az kelt, hogy tisztázatlanok a jog­körei, netán ellensúlyozná a parlamentet (a maj­danit is?). Walesa szerint ez a testület a demok­ráciát erősítené, mások szerint nem a széles rétegeket reprezentálná, hanem a törvényhozá­son kívül rekedt, tehát komoly társadalmi bázisra, tömegekre nem is támaszkodó erőket. Másodszor: Az államfő akarja irányítani a kor­mányt, Bielecki csak báb lesz Walesa kezében. Ráadásul az elnöki hivatal összetétele úgy kezd hasonlítani a kormány struktúrájára, mint egyik tojás a másikra, amiből arra következtethetnek, hogy át akarja venni a kabinet szerepkörét. Ezt támasztja alá, hogy például az elnöki hivatal vezetője azt javasolta: vezessék be a kormányfői döntések kettős aláírásának elvét. Vagyis Bielec­ki rendelkezéseit előbb Walesa is láttamozza, s ez, a kormányülések összehívásának és irányí­tásának ugyancsak kettős elvével együtt, alapo­san leszűkítené a kabinet autonómiáját. így a kor­mányt teljesen ellenőrzése alatt tartó lengyel államfő olyan hatalommal bírna, mint az amerikai elnök, csakhogy ezt a gyenge lengyel parlament nem tudná úgy ellensúlyozni, mint Amerikában az erős Kongresszus. Harmadszor: Miért akarja Walesa későbbre halasztani a választásokat? Szétesett a bipoláris rendszer, a kommunista és az antikommunista blokk is felbomlott. Az újonnan alakult pártok, politikai csoportosulások a közeljövőben képtele­nek egy stabil politikai színtér kialakítására, az elnökválasztáson a „jöttment" Tyminski sikere is bizonyította, milyen politikai vákuum jött létre a LEMP megszűnése és a Szolidaritás felbomlá­sa után. Ha az új kis pártok mindegyike bekerülne a törvényhozásba, az irányíthatatlanná tenné a parlamenti munkát, kormányozhatatlanná az országot. A halasztás mellett szól még az is hogy nem készült el a választási törvény. Ellene vi­szont az, a szabadon választott parlament az egyik feltétele annak, hogy Lengyelországot is felvegyék az Európa Tanácsba. Talán azoknak van igazuk, akik szerint végül is a közhangulat dönti majd el, mikor legyen a voks­csata. Figyelembe kell venni, hogy egy újabb választási kampány kiválthatja a szociális elége­detlenség újabb hullámát is, hiszen az élelmiszer­árak emelkednek, a bányászok szüntelenül sztrájkkal fenyegetőznek. Másrészt az is biztos, hogy Walesa igyekszik majd úgy befolyásolni a közhangulatot, ahogyan neki megfelel. Kérdés, hogy ki lenne az újabb áldozat... MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN L itvániának mintegy 36 millió rube­les kárt okoztak a januári tragikus események Vilniusban. Ezt az előzetes ióatot tegnap tette közzé a fegyveres erők bűntetteit vizsgáló litván bizottság. A litván televízió és rádió épületén 14 millió rubeles kár keletkézett, a televíziós torony pedig 3,6 millió rubel értékben károsodott meg. E rősen bírálta a tegnapi magyar sajtó a budapesti kormányt a Horvátországnak szállított fegyve­rekkel kapcsolatos álláspontja miatt. A sajtó elsősorban azt kifogásolja, hogy a kormány először cáfolta a ju­goszláv fél állítását, ám később elis­merte a fegyverszállítás tényét. A Magyar Nemzetnek nem tetszik, hogy Jeszenszky Géza külügymi­niszter „bagatellizálni" próbálta az ügyet". Az, hogy az amerikai nagy­követet is bevonták a kellemetlen ügybe, is bizonyítja, hogy mégsem volt szó jelentéktelen kérdésről. H etven év után vasárnap meg­szűnt létezni az Olasz Kommu­nista Párt. Huszadik kongresszusá­nak küldöttei szavazattöbbséggel döntöttek egy új szervezet, a Balol­dal Demokratikus Pártjának megala­pítása mellett. V asárnap hét ember vesztette éle­tét, amikor az amerikai Wiscon­sin állambeli Osceolban, a repülőtér közelében a levegőben összeütkö­zött két kisebb repülőgép. Közben a Los Angeles-i rendőrség arról tájé­koztatott, hogy a pénteki légiszeren­csétlenség során 33 személy halt meg és 27-en megsebesültek. N agy mértékben növekedett az elmúlt hetekben azoknak a személyeknek a száma, akik az Odera-Neisse határ mentén próbál­tak illegálisan átlépni Németország területére. Ez derült ki az Odera­frankfurti határőrség parancsnoksá­ga által közzétett adatokból. A határ­sértők főként Albániából, Bulgáriá­ból, Lengyelországból, Romániából és egyes afrikai államokból ér­keznek. A lítván ügyészség eljárást indí­tott Juozas Jarmalavicius, a Moszkva-barát Litván Kommunis­ta Párt főideológusa ellen - tájékoz­tatott róla a köztársasági parlament szóvivője. Az 51 éves Jarmalavicius, aki magát a nemzeti megmentési bizottság szóvivőjének nevezte, ja­nuár 13-án felszólította a hadsere­get, hogy foglalja el a vilniusi televí­zió közvetítőközpontját. Mint isme­retes, a katonák akciója során 14 személyt öltek meg. J anusz Okrzesik, a lengyel parla­ment képviselője a Zycie War­szawy című napilapnak adott nyilat­kozatában kijelentette, a KGB tagjai minden bizonnyal részt vettek a volt keleti tömb titkosszolgálatai iratai­nak megsemmisítésében. Vélemé­nye szerint ezt a KGB kezdemé­nyezte. K ínai nyomás alatt a nepáli kor­mány nem engedélyezte a dalai lámának, a buddhisták legfelsőbb vallási vezetőjének, hogy Nepálba látogasson - közölte az indiai PTI hírügynökség. A dalai lámát ugyanis a nepáli buddhista szövetség hívta meg egy előadásra. Február 28-án tervezték a látogatást, ám Krisna Kraszad Bhattarai nepáli kormányfő közölte: „Eldöntötték, hogy nem en­gedélyezik a dalai láma útját". E bben az évben Nicaragua 202 millió dollárt kap az Egyesült Államoktól - közölte vasárnap Anto­nio Lacayo, Violeta Chamorro nica­raguai elnöki irodájának vezetője. Mint mondotta, ezt az Egyesült Álla­mok Managuai nagykövete közölte hivatalosan a nicaraguai kormány­nyal. M eg nem nevezett kormányforrá­sokra hivatkozva tegnap azt közölte a Citizen című dél-afrikai napilap, hogy június 1-ig végleg megszüntetik az apartheid törvénye­it. Frederik De Klerk államfő a parla­ment pénteki ülésén jelentette be, a kormány „rövid időn belül" javas­latot terjeszt elő a még érvényben levő faji törvények megszünteté­séről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom