Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 21. HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZÓM VÉGE A JELCIN-MÍTOSZNAK? SÜKETEK PÁRBESZÉDE MOSZKVA ÉS A KÖZTÁRSASÁGOK KÖZÖTT ULTIMÁTUM GRÚZIÁNAK • VÁLASZ A FINNEKNEK LJUBLJANA AZ ELSZAKADÁSRÓL DÖNT NÉHÁNY SORBAN Ljubljanában tegnap összeült a szlovén parlament, hogy ünnepi tanácskozáson döntsön az elszaka­dásról Jugoszláviától. A szlovén ve­zetők szerint ez az alkotmányos ak­tus elkerülhetetlen abból a szem­pontból, hogy később a jugoszláv köztársaságok megállapodhassa­nak kölcsönös viszonyukról egy la­zább szövetség keretében. A parla­ment lényegében kiegészíti a köz­társasági alkotmányt, a független­ségről közelmúltban megtartott nép­szavazás eredményei alapján. Az alkotmány kiegészítése közül a legfontosabb, hogy Szlovénia „Ju­goszlávia egyik jogutódjaként" összhangban a szövetségi köztár­saság által korábban aláírt nemzet­közi megállapodásokkal önállóan alakítja nemzetközi kapcsolatait Ante Markovics jugoszláv kor­mányfő kedden Belgrádban találko­zott az ország legfontosabb ipari vezetőivel. A találkozón hangsúlyoz­ta: a gazdasági reform csak akkor folytatódhat, ha nem a politika fog dominálni, hanem a gazdaság. Mar­kovics szerint a jelenlegi politikai konfliktusok nemcsak a gazdaság működését, hanem az egész rend­szert fenyegetik. A találkozón a gyárigazgatók és a vállalkozók keményen bírálták a kormány gazdasági, főleg pénzü­gyi politikáját. Mindenekelőtt a Szer­bia és a Vajdaság képviselői rótták fel a kormánynak a gazdaságban megnyilvánuló negatív jelenségeket, a termeléscsökkenést és a vállala­tok általános fizetésképtelenségét. AMERIKAI SZAKÉRTŐ KELET-EURÓPA HELYZETÉRŐL ' Borisz Jelcinnek, az oroszor­szági parlament elnökének keddi te­levíziós nyilatkozata gyakorlatilag felhívás a polgárháborúra - jelentet­te ki tegnap a Legfelsőbb Tanács ülésén Anatolij Csehojev, a befo­lyásos Szojuz képviselőcsoport ne­vében. Hasonló szellemben nyilat­kozott egy sor további képviselő is a témávgl foglalkozó több mint egyórás vitában. A parlament végül úgy döntött, szerkesztőbizottságot hoz létre, amely még a nap folya­mán elkészíti a Legfelsőbb Tanács álláspontjának tervezetét a Jelcin­beszéddel kapcsolatban. Ororszor­szág elnöke beszédében többek kö­zött népellenesnek nevezte Gorba­csov politikáját és lemondásra szólí­totta fel őt. A már idézett Csehojev szerint Jelcin kijelentései kritikus helyzetet jelentenek. Most, amikor a Szovjet­unió széthullóban van, fel kell vetni a rendkívüli állapot bevezetésének kérdését az egész országban. Ana­tolij Gyenyiszov képviselő szerint Jelcin gyakorlatilag a szovjet hatalmi rendszer megváltoztatására szólított fel. Genrih Igityan örmény képvise­lő szerint a Legfelsőbb Tanácsnak Gorbacsovot és Jelcint is meg kelle­ne hallgatnia, és a vitát olyan módon lezárni, hogy egyiküket visszahívja tisztségéből. A moszkvai Pravda, a kommunis­ta párt lapja is élesen bírálta Jelcint, a konfrontáció élezésével, saját am­bíciói előtérbe helyezésével vádolta őt. A lap állítása szerint a negyven perces tévébeszéd végérvényesen véget vetett a mítosznak, hogy Jel­cin lehet az ország megmentője. A Pravdában tegnap jelent meg Borisz Pugo szövetségi belügymi­niszter nyilatkozata is. Pugo leszö­gezte: állandóan növekszik az or­szágban a bűnözés, tavaly 2 millió 786 ezer bűntényt követtek el, amely a korábbi évhez viszonyítva 13,4 százalékos növekedést jelent. A mi­niszter szerint ez azzal magyaráz­ható, hogy az ország politikai, gaz­dasági és erkölcsi válságon megy keresztül. A központ és a köztársa­ságok között zajló „törvények hábo­rúja" csak tovább rontja a helyzetet. Pugo hangsúlyozta, a szövetségi és a köztársasági biztonsági erőknek egységes rendszert kell alkotniuk, s ezt rögzíteni kell az új szövetségi szerződésnek is. Grúzia képviselői tegnap már nem vettek részt a Legfelsőbb Ta­nács ülésén. Tizenhármán írták alá azt a nyilatkozatot, amelyben meg­indokolják döntésüket. Ennek oka, hogy a központi szovjet vezetés a „az ún. dél-oszét autonóm körzet­ben belügyi egységekkel és szovjet katonákkal védelmezi az oszét szél­sőségeseket, akik terrorizálják, gyil­kolják és elűzik a grúzokat szülőföld­jükről". Dél-Oszétiában ősz óta .tart a fe­szültség, ekkor hirdették kí a terület képviselői a Grúziától független Dél­Oszét Szovjet Demokratikus Köztár­saságot, amire decemberben a grúz parlament azzal reagált, hogy meg­szűntette Dél-Oszétia autonóm stá­tusát, és közvetlenül Grúzia alá ren­delte. Gorbacsov januárban rende­letben nyilvánította hatálytalannak a grúz parlamenti döntést. A szovjet parlament tegnap hatá­rozatot fogadott el Dél-Oszétiával kapcsolatban. Ez egyértelműen ulti­mátum jellegű: három napot ad Grú­ziának Moszkva feltételei teljesíté­sére, ellenkező esetben az egykori autonóm területen elrendelik a rend­kívüli állapotot. Nemcsak Moszkva és Tbiliszi, hanem Moszkva és Vilnius között is folytatódik a süketek párbeszéde. A litván parlament kedden nyilatko­zatban fordult a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsához, hogy a Kreml nevezzen ki hivatalos delegációt a tárgyalásokra a Litván Köztársa­sággal. A litván fél szerint a tárgya­lások célja a köztársaság független­ségének elismerése és államközi szerződés megkötése. A dokumen­tum ezenkívül követeli a januári fegyveres incidens hivatalos értéke­lését és a Litvániában megszállt épületek visszaadását a köztársasá­gi szerveknek. A Szovjetunió Föderációs Taná­csa válaszolt a finn diplomáciai jegy­zékre, amely tiltakozott a szovjet hadsereg baltikumi beavatkozása ellen. A válasz szerint a szovjet hatóságok bíróság elé állítják és megbüntetik azokat a személyeket, akik felelősek a litvániai vérontásért. A Föderációs Tanács véleménye: megengedhetetlen az erő alkalma­zása a politikái problémák megoldá­sa során. A szovjet-moldáv kapcsolatok ki­éleződése is várható, hiszen a mol­dáv parlament kedden úgy döntött, hogy a köztársaság nem vesz részt a március 17-re kiírt össz-szövetsé­gi népszavazáson az unió megőrzé­sének szükségességéről. John Mroz a Kelet-Nyugati Biz­tonsági Tanulmányok Intézetének (IEWSS) igazgatója a külföldi újság­írókkal New Yorkban megtartott ta­lálkozóján kijelentette: erősen kétli, hogy még egy év múlva is Mihail Gorbacsov fog állni a Szovjetunió élén. Már ma sem ellenőrzi a hely­zetet az országban, a tényleges ha­talmat a hadsereg köré tömörülő megtorló erők veszik át, s gyakorlati­lag már az összes radikális reform­közgazdászt félreállították. Gorba­csov valószínűleg rövidesen elve­szíti vezető pozícióját a pártban, s ezután nyilván az elnöki funkciót is. Mroz szerint a Nyugat, s különö­sen az Egyesült Államok hibát követ el, amikor állandóan Gorbacsov személyére összpontosít. A jövőt il­letően nem is az á fontos, hogy hatalmon marad-e, s ha igen, med­dig, hanem az, milyen tendenciák lesznek uralkodóak a Szovjetunió­ban, hogyan alakul a jövőbeni veze­tés viszonya a Nyugattal, megtart­ják-e a vállalt kötelezettségeket stb. Mroz valószínűnek tartja, hogy ha nem is a közeljövőben, de úgy há­rom-öt év múlva kitör a polgárhábo­rú az országban. A Nyugat sajnos nincs felkészülve egy ilyen helyzet­re; például a menekültek fogadá­sára. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi szovjet fejlemények miatt leállnak a leszerelési tárgyalások. Azonban jelentős mértékben a Nyugattól fog függni, visszatér-e a világ a hideg­háború korszakába. A nyugati világ­nak most az a feladata, hogy a lehe­tő legszélesebb körű kapcsolatokat építse ki a szovjet demokratikus erőkkel. Ugyanis a jelenlegi negatív fordulat ellenére a régi totalitárius rendszert nem lehet helyreállítani, hosszú távon folytatódni fog a de­mokratizálás. Közép-Európában Mroz vélemé­nye szerint egyértelműen Lengyel­országban jutottak el legtovább a re­formok útján, míg Csehszlovákia ós Magyarország még mindig valahol a két társadalmi rendszer között jár. Ha Lengyelországnak sikerül meg­szabadulnia az adóterhektől, a re­form bizonyára sikeres lesz. A Nyu­gatnak a saját érdekében hosszú távú beruházásokat kell eszközölnie Közép- ós Kelet-Európában. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósí­tójának nyilatkozva Mroz azt mond­ta, nagyon elégedett, mivel a vártnál is jobban indult be a Prága mellett Štiŕínben az IEWSS novemberben létesített közép-európai fiókjának te­vékenysége. Az intézet közép-euró­pai munkatársai, a csehek, szlová­kok, lengyelek és magyarok nagy érdeklődéssel és energiával vetették bele magukat a munkába. Nemcsak politikusok és politológusok, hanem a legkülönfélébb szakágak és irány­zatok képviselői, ami lehetővé teszi, hogy a fiókintézet nagyon komoly kutatótevékenységet folytasson, egyengesse a kelet-nyugati együtt* működés útját. M a az Európa Parlament újra fo­lyósítani kezdi azt az élelmi­szersegélyt a Szovjetuniónak, ame­lyet a hadsereg januári baltikumi beavatkozása után állítottak le. Hét­főn este döntött úgy az EP költség­vetési bizottsága, hogy 350 millió dollárt engedélyez élelmiszer- és or­vosi segélyre. Ezenkívül Romániá­nak és Bulgáriának is folyósítanak élelmiszersegélyt 150 millió dollár értékben. H elmut Kohl német kancellár kö­zölte, február 28-án találkozik a 16 tartományi kormány vezetőivel, és tájékoztatja őket a különböző adókatagóriák emeléséről. A kan­cellár szerint gyorsan kell cseleked­ni, ezt az ügyet nem lehet hetekig halogatni. R aul Manglaus, a Fülöp-szigetek külügyminisztere közölte: az Egyesült Államok azután is használ­hatja a Clark Field légitámaszpontot, hogy szeptemberben átveszi igaz­gatását a manilai kormány. Az ame­rikai katonák számát azonban korlá­tozni kell. A Clark Field, az USA területén kívüli legnagyobb amerikai légitámaszpont polgári repülőtér lesz, a Subic Bay haditengerészeti támaszpontot az Egyesült Államok még hót évig használhatja. Ez a tá­maszpont biztosítja a csendes-óce­áni amerikai flotta ellátását és a szükséges javításokat. Washing­ton és Manila között az erre vonat­kozó megállapodások lényegében már elkészültek, csak néhány rész­letkérdést kell megoldani. F olytatódnak Albániában a diá­kok tiltakozó akciói. Február 6-a óta a tiranai egyetem kb. 10 ezer diákja sztrájkol, követelve Enver Hodzsa nevének törlését az egye­tem elnevezéséből, továbbá a kül­ügy- és védelmi miniszter lemondá­sát, mivel véleményük szerint féke­zik a demokratizálási folyamatot Al­bániában. 700 diák és tanár éh­ségsztrájkot folytat. Az Albán Kom­munista Párt vezetése a tiltakozó akciók beszüntetésére szólított fel, mondván, ezek elfogadhatatlan poli­tikai követelések és jogtalan mód­szerek. B attambang, a második legna­gyobb kambodzsai város térsé­gében egy hónapon át folytak a har­cok a kormánycsapatok és a vörös khmerek egységei között. Kormány­források szerint az északnyugati tar­tományban a vörös khmerek 629 katonát vesztettek. Közülük 239 ele­sett, 248 megsebesült, 55 fogságba esett, 87 pedig megadta magát. I ndonéziában az amerikai Caltex társaság egyik legnagyobb olaj­mezőjén szerdára virradó éjszaka dinamit robbant. Kb. ötven ember megsebesült. Mivel Indonéziát túl­nyomórészt muzulmánok lakják, fel­tételezték, hogy az Öböl-háborúval kapcsolatos merényletről volt szó. Bebizonyosodott azonban, hogy az egyik lelőhely dinamitraktára rob­bant fel. A jelek szerint baleset tör­tént, bár a Caltex képviselője azt mondta, hogy a terrortrámadást sem lehet kizárni. A balti katonai körzetben befe­jeződött a hadgyakorlat, még­pedig - a körzet katonai parancsno­ka szerint - egészében véve sikere­sen. A tíznapos hadgyakorlat során állítólag nem történtek incidensek, az egységeket és a technikát visz­szarendelték a laktanyákba. M ára halasztották a tárgyaláso­kat az etióp kormány és az Eritreai Népi Felszabadítás'! Front képviselői között. A delegációknak kedden kellett volna összeülniük Washingtonban, ám az eritreaiak halasztást kértek. P ortugáliában radikálisan csök­kentették a tényleges katonai szolgálat időtartamát. A parlament keddi döntése értelmében az idei évtől • kezdődően a fiatal férfiak 12 hónap helyett már csak 8 hónapot, 1993-tól kezdődően pedig mindösz­sze négy hónapot fognak szolgálni. P avlov már második hete mondja a magáét pénzügyi háborúról, külföldi bankok összeesküvéséről, az elkerülhetetlenül szüksé­ges áremelésekről ós állítólagos jelentős kom­penzálásukról - csak a legérintettebb, a rubel „hallgat", mivel alig tekinthető pénznek. Amellett, hogy szédületes gyorsasággal inflálódik, a belső piacon is mind jobban veszít jelentőségéből, ellentétben az élelmiszerjegyekkel, vásárlási utalványokkal, no meg persze a cserekereskede­lem fellendülése folytán. Az embereket már any­nyiszor becsapták, annyiszor félrevezették, hogy a végsőkig bizalmatlanok, nehezen fogadnak el bármi újat, legyen az sokkal jobb az ismertnél, beváltnál. így aztán furcsa helyzetek alakulnak ki. Például mindenki dollárra,,utazik", a konvertibilis valuták közül csak ennek hisznek, bár mostanság a dollár árfolyama éppenhogy csökken. A Marl­borót fizetőeszköznek használják, a Marlboro forgóeszköz és státusszimbólum, s meg nem győzi őket senki, hogy vannak ennél jobb és drágább amerikai cigaretták, sőt nem amarikaiak is. Csakhogy ebben az országban mindig azzal etették az embereket, hogy egyszer majd meg­előzik Amerikát, így aztán csak azt tartják jónak, ami amerikai, nekik ne beszéljen senki a japán csodáról, a „japcsikat" a szovjetek még a hábo­rúban is legyőzték... Mindenki tudja ebben az országban, hogy a rossznál is rosszabb a gazdasági helyzet. Van, aki a peresztrojkát okolja ezért, mondván, ide vezetett az a fene nagy demokrácia és liberaliz­mus, az emberek sztrájkolnak, követelőznek ahelyett, hogy szerényen élnének és keményen dolgoznának. Nagyon sokan viszont pontosan tudják, hogy a mai bajok igenis a múltban gyöke­reznek, de mostanság tetézték őket azzal, hogy visszafogták a peresztrojkát. Megijedtek azok, akik a gyeplőt tartják, hogy ha borul a szekér, ők onnan fentről alulra kerülnek, s ezért a meghirde­tett piacgazdaságot már csíráiban elkezdték megrendszabályozni. Ók alkotják a mostani kor­mányt, a legyengült Gorbacsov-csapatot, vagdal­koznak jobbra és balra, bírálják a „bezzegistá­kat" és a liberális piacpártiakat. Tavaly nyáron a Rizskov-kormány már tervez­te az élelmiszerek árának jelentős emelését, de a parlament meghátrálásra kényszerítette. Ekkor kezdett Rizskov a magukat centristáknak is neve­ző konzervatívok körében kegyvesztett lenni, ami nyilván nagymértékben hozzájárult majdnem végzetes infarktusához és a végrehajtó szervek átszervezése címén történt eltávolításához a ha­talom csúcsáról. Az elnök által irányított új kabi­net gazdasági csapata reménytelenül szürke, csak Valentyin Pavlov kormányfő tündököl gya­PAVLOV BESZÉL... núsan élénk színekben, mintegy feledtetni kíván­ván pénzügyminiszteri közelmúltját. Ö aligha fog belebukni a drasztikus áremelésekbe, melyek -elrendelése nyilván csak napok kérdése, hiszen Gorbacsov pártfogoitja. Amikor az elnök őt java­solta erre a posztra, elárulta, komoly meggyőző munkát kellett folytatnia, hiszen Pavlov, a kiváló szakember fél évvel korábban már le akart mon­dani miniszteri tisztségéről, mivel elégedetlen volt önmagával, amiért az állami költségvetés 100 milliárd rubeles hiányát egy év alatt csak 40 milliárddal tudta csökkenteni... Hát nem megha­tó? Nem. Mivel arról az elnök már nem szólt, mi volt ennek az ára. Pedig csak az egyre több munkanélkülit, az egyre alacsonyabb szinten élő milliókat, a csőd szélén álló üzemeket, meg persze a hadiipari lobbyt kellett volna megkér­deznie. Pavlov kormányfő elképesztő akcióinak sora az ötven és száz rubel címletű bankjegyek bevo­násával kezdődött, a háromnapos országos őrü- • lettel, amikor mindenki menteni próbálta kevéske pénzét. Mert akiknek sok volt és kétes forrásból, azok ezúttal is megtalálták a kiskapukat. Ugyan­úgy, mint a másik felvonásban, amelyben befa­gyasztották a betéteket és korlátozták az össze­gek kivételét> Az óriási felháborodást Pavlov sajátosan szovjet módon próbálta lecsillapítani, azt állította, csak így lehetett megakadályozni a gazdaság összeomlását, mivel a külföldi ban­kok pénzügyi háborút szerveztek a Szovjetunió ellen, 7-8 milliárd rubelt akartak bedobni az országba. Ki hiszi ezt el? Egyes politikusokkal ellentétben a nagy bankok mindig is szigorúan őrködnek tekintélyük és tisztességük felett, so­sem keverednek kétes ügyletekbe. Azonkívül ilyen összeggel aligha lehet aláásni a szovjet gazdaságot. A Pavlov-féle állításokkal viszont nagyon könnyen el lehet érni, hogy a külföldi tőke az eddigieknél is óvatosabb legyen a szovjet beruházások ügyében, nem is beszélve a hitele­zők bizalmáról. Mindezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek nem hiszik el a Kormányfőnek azt sem, olyan kompenzálást kapnak, hogy az áremelések mértéke „csak" 60 százalékos lesz. Miből? Ki fogja állni ezt az összeget? Mert arról Pavlov hallgat, hogy a vállalatokat és a szövetke­zeteket utasította, csak akkor emelhetik a fo­gyasztási alapokat a tavalyi 1. negyedév szintje fölé, ha a termelés volumene is eléri az akkori szintet. Márpedig nem érheti el, mivel emelkedtek a nyersanyagárak, az import nyersanyagok teljes hiánya miatt pedig több nagyüzem, köztük a Vol­gai Traktorgyár leállt. Ki fog itt kompenzálni, ha ez a rendelet teljes bérstopot jelent, lehetetlenné tesz minden segélyezést, leállítja a vállalatok összes szociális programját? P avlov beszél, de arról hallgat, hová tűnt az a 170 milliárd dollár, amit a hetvenes­nyolcvanas években az olajár emelkedése révén szerzett az ország. Arról meg pláne egy szót sem szól, hol van az a 3 milliárd dolláros hitel, amit a nyugati bankok 1987-ben adtak Moszkvának a peresztrojka fellendítésére - pedig akkor ő volt a pénzügyminiszter. KGB-s adatokkal bizonygat­ja a tévénézőknek, igenis készült itt bankóhábo­rú. Az érintett, a rubel hallgat - merthogy már nem pénz... GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom