Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám, szerda

HAZAI KÖRKÉP iÚJSZÓi Egy színész visszatérése „ Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy • kígyónýi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig• megetethetné ember voltát?" - kérdezte Örkény István Tóték című kisregényének indításaként. Nekem a kérdései most két okból is eszembe jutottak. Vajon .Átúsztam a Dunát" Kovács Józsefet mi viselte meg jobban: azok a szőnyegbombázások, amelyeket a második világháborúban egy olajfinomító mellett arccal földre bukva átélt, vagy az öt esztendő, miután a Matesz igazgatósága leparancsolta a színpadról! Gyanítom, az utóbbi, a lelket tipró, „szőnyegbombázások" voltak a súlyosabbak. Még szerencse, hogy a Kassai Thália Színházban Beke Sándor 1971-ben szerepet kínált neki. A cseh rendőr, akit a Kinek üt a toronyóra? című darabban alakított, nemcsak Kassán és Győrben, hanem sok vidéki előadáson is nyíltszíni tapsot kapott. Utána egy nagyon szép sorozat következett: a Vitéz lélekben felejthetetlenül játszotta azt a Lázárt, aki szerelmes volt a nevelt lányába; maradandó élményt nyújtva varázsolta elénk az erejét" fitogtató Bojnyikot is a Kakuk Marciban. Legnagyobb alakítását kétségtelenül Örkény Tótékjában láthattuk, Tót tűzoltóparancsnok szerepében. Kassán, tizenkettedik emeleti lakásában e szerephez fűződő élmények felelevenítésével indítom beszélgetésünket. Kovács József ma is olyan, mint régen: igaza tudatában, szavai belső feszültséggel szinte „lerobbannak" a szájáról. - Látod, a Tótékat akkor az évad legjobb előadásaként értékelték, mégsem vitték el Komáromba. Nyugat-Szlovákiában egyszer sem játszottuk. Most kérdezem hangosan, hogy milyen színházvezetés volt az? Tudom, hogy nem tőlem várja a választ, ezért mindössze három pontnyi szünet után tovább kérdezem: - Még mindig haragszol rájuk? Oldalra biccenti fejét, nyugodtan mondja: - Nézd, a gyarló ember nem tud egy életet úgy leélni, hogy valakit - valakiket - szinte halálosan meg ne sértsen. Ez az egyik. A másik: minden ember a saját énjét tartja a legértékesebbnek. Ha ezt sérelem éri, szinte ösztönösen visszaüt, viszszaköp, visszalő - pedig ennek nincs semmi értelme. Magam is rájöttem, hogy tudni kell megbocsátani. - Értem, de már csaknem tíz éve nem voltál színpadon... - Huszonnyolc évig voltam a színház tagja. Nyugdíjas vagyok. A búcsúdarabom is Örkény-mű volt, a Kulcskeresőkben játszottam Benedeket. Jó szerep volt az is, szerettem - csakhát, akkor már jelentkeztek nálam az egészség zavarai. Cukorszint, magas vérnyomás - ezek már mind megvoltak, csak az infarktus hiányzott. Nyolcvankettő februárjában kaptam az elsőt, nem sokkal rá a másodikat, majd ráadásként a harmadikat is, de az ördög mégsem vitt el. -Olyannyira nem, hogy 1984ben már egy nyugat-német filmben vállalhattál szerepet... -Csehov Fűzfa novelláját vitték filmre, az írnok szerepét bízták rám. A rendezőnek, Salles úrnak már csak azért is igen sokat köszönhetek, mert olyan orvosságot hozott nekem, amely teljesen visszaadta az életerőmet. -Amire most fölöttébb szükséged is lesz... - Mire gondolsz? - Hát arra, hogy újra színpadra lépsz a Tháliában. - Teljesen véletlenül, az utcán találkozbam Bekével. „Jól nézel ki, itt rendezek, biztosan fogsz játszani" - mondta egyszuszra, fenyegetően, ellentmondást 'nem tűrően. Aztán küldte A tanítónő szövegkönyvét. Bródy darabjának én meg fölöttébb örülök. - Merthogy? - ötvenötben a Matesz-ban ezzel kezdtem a színészi pályámat. Igaz, akkor csak egy szöveg nélküli szerepet kaptam, de nagyon fontos volt, mert az első bemutatkozásomnak számított. - Én akkor még csak kétéves voltam. Kikkel játszottál és hogyan fogadta a közönség a darabot? - Lórincz Margit volt a Tanítónő, remekül csinálta. Az ifjú Nagy Hatvani Laci volt. Ô aztán ott hagyta a színipályát. Nagynét a megboldogult Bottka Zsuzsi játszotta, az öreg Nagyot pedig Konrád Jóska. Az az igazság, hogy a Tűzkeresztség, meg a Csikós után ezzel a darabbal robbant be a Matesz, istenigazából ekkor figyelt fel rá a közönség. Az egyik legnagyobb magyar színészdinasztiából származó Lendvay Ferenc volt a rendezőnk. Fantasztikus szugesztivitással bírt. A legtöbb rendezőnek általában egyfajta módszere van. Neki sokféle metodikája volt. Ha kellett, akkor egészen az ember füléhez hajolva mondta el, hogy milyen elképzelése van. Elképzelése, nem koncepciója, mert akkor még így is lehetett mondani. Ma bejön egy fiatal rendező a színházba, azonnal a színész fejéhez vágja: nem érted a koncepciómat. Olykor aztán kiderül, hogy nincs is koncepciója. Na, de mindegy... - Hogy érzed magad a próbákon? - Élvezem, hogy újra elszabadíthatom magamban a játékosságot. Most az öreg Nagyot játszom. Ez nekem teljesen testhez álló szerep. Azelőtt még a szemetet is nehezemre esett levinni az emeletről. Most meg olyan nap is van, hogy egyfolytában négy órát vagyok színpadon, és bírom. Olyan örömérzet ez, mint amikor valaki elmondhatja magáról: átúsztam a Dunát. SZASZÁK GYÖRGY 1991. FEBRUÁR 20. Privatizált PNS? Pillanatnyilag még több ezer lábú, nehézkes, a maga nemében páratlan lényként nyújtózik végig az országon a Postai Hírlapszolgálat (közismertebb nevén a PNS). Egyelőre csak próbálkozások folynak egyeduralmának megdöntésére. Kívülről, de egyre többet hallani arról, hogy belülről is. Olyan hírek terjedtek el, miszerint privatizálni fogják. Mi igaz ebből? - kérdeztem Augustín Bernadovičot, a Posta és Telekommunikációs Igazgatóság igazgatóját. - Amikor tavaly mi rukkoltunk elő a privatizáció gondolatával, akkor a kiadók ellenállásába ütköztünk. Pedig a lapterjesztés sehol a világon nem esik ilyen nagy súllyal a távközlés hatáskörébe. Potenciális partnereink terjesztési hálózatunkat alapjában véve jónak tartják, csak tökéletesítését követelik. Viszont látni kell, hogy a Postai Hírlapszolgálat leterhelése erején felüli. Amíg korábban csak négy napilapot osztályoztunk, szállítottunk és árultunk, manapság számuk eléri a tizenhatot, a többi hetilapról és más kiadványról nem is beszélve. A kioszkok befogadóképessége megmaradt a régi, ráadásul az árusok sem kereshetnek azóta annyival többet, mint amennyivel több lapot, folyóiratot adnak el. Mert a bérkorlátozási intézkedések rájuk is vonatkoznak. Egyetlen új, tágasabb kioszkért manapság elkérik a 80-120 ezer koronát, annyi pénzünk meg nincs,- hogy egyszerre cseréljük le az összeset. Vagy például a jóval több sajtótermék osztályozására újabb gépsorokat helyeztünk üzembe, s emiatt bővítenünk kellett a kezelőszemélyzet rétszámát. Az erre szükséges bérkeret-többletet a telekommunikációs szolgáltatásban és más területeken dolgozók rovására tudtuk csak előteremteni. Ők meg most amiatt elégedetlenek, hogy a távközlés a szakmák hazai kereseti ranglétráján az utolsó előtti helyre esett vissza... Csupa panasz. Már azt hinné az ember, hogy ennek ellenére semmi sem változik a Postai Hírlapszolgálatban. De mégis! Bernadovič igazgató elmondja, hogy a PNS-t áprilistól kihasítják a vállalat összekuszálódott és eléggé áttekinthetetlen szervezeti felépítéséből. S vele együtt mindazokat a tevékenységeket, amelyek nélkül az újságok a nyomdából sohasem jutnának el az olvasóhoz. Tehát a szállítást és az elosztást is. önálló üzemet hoznak létre, s utána már csak az államon múlik, milyen mértékben őrzi meg jelenlétét a lapterjesztésben. Ettől függ majd az esetleges privatizáció mértéke is. Remélni merem, hogy a Postai Hírlapszolgálat megígért önállósulásával rugalmasabb, megbízhatóbb és szolgálatkészebb lesz, mint idáig. S bár könnyen megtörténhet, hogy a magánkézbe adott kioszkokban két év múlva már nem lapokat árulnak, azért a legközelebbi hónapokban mégis csak az lesz az alapvető kérdés: hány sajtótermék éli túl a rázúduló adóterheket. J. MÉSZÁROS KÁROLY TE IS FIAM, BICIKLIN? Az egész hazai sajtó jót csámcsogott rajta, hogy Kubában a bronzkorszak és a vaskorszak után a senkiháziak korában bekövetkezett a kerékpárkorszak. Különös ismertetőjele, hogy a szigetország mindenható vezére, a kommunizmus egyik utolsó végvári vitéze a gazdasági szükségállapotra való tekintettel elrendelte, hogy alattvalói a Szovjetuniótól és Kínától vásárolt biciklin járjanak munkába. Legszebb öröm a káröröm, de a jelek szerint mihamar nekünk is ajkunkra fagy a mosoly. Ha szeretett fővárosunk, Pozsony atyái (hiába, a szüleit, nemigen válogathatja meg az ember) megvalósítják ördögi tervüket és április elsejétől háromszorosára emelik a tömegközlekedési eszközök viteldíját, nekünk sem marad más hátra, mint a bicikli. Csak arra lennék kíváncsi - a szakboltok kínálatát tekintve hogy ki küld majd nekünk biciklit? PALÁGYI LAJOS A tanítónő 1955-ös Matesz-bemutatóján készült felvételen Nagyné szerepében Bottka Zsuzsa, öregnagyként Konrád József (ülnek) látható. Az állók balról: Lelkes Magda (Dada), Cséfalvay Kató (Dada), Kovács József (Inas). (Archív felvételek) KÉPVISELŐI INTERPELLÁCIÓK Az SZNT múlt heti ülésén több képviselőnk írásban nyújtotta be interpellációját. Az alábbiakban ismertetjük ezeket. Szabó Rezső (Együttélés) A népszámlálás nagyon igényes feladat, amelynek teljesítése során a lakosoknak maguknak kell kitölteniük az eléggé bonyolult számlálási íveket. Az egész számlálás megbízhatósága attól függ, hogy az emberek megértik-e a kérdéseket és a statisztikai felmérés céljait. Ezért a szövetségi kormány és az SZK kormánya is eredetileg úgy döntött, hogy a népszámlálási íveket szlovák és cseh nyelven kívül magyarul, lengyelül és ukránul is kiadja. 1990. október 17-i információk szerint az ívek nyomtatását már meg is kezdték. Kérdésemet Ján Čarnogurský úrhoz, a szlovák kormány első alelnökéhez intézem: ki és miért rendelte el, hogy ne nyomtassák ki ezeket az íveket, illetve ha már ki voltak nyomtatva, miért nem osztották ezeket szét? A költségvetésből 300 millió koronát fordítunk a népszámlálásra. Sikere attól függ, hogy a lakosok megértik-e a kérdéseket és helyesen válaszolnak-e rájuk. Az eredmények alapanyagként szolgálnak majd 2000-ig. A társadalom és a megbízhatóság szempontjából elemi követelmény, hogy a számlálóíveket a nemzetiségek nyelvén is kinyomtassák. Rá akarok még mutatni, hogy az ívek megjelentetése magyar, lengyel és ukrán nyelven nem sérti a nyelvtörvényt és összhangban lenne az emberi jogók alkotmánylevele 25. fejezetének 1 §-ával. Ezért kérem a miniszterelnök-helyettes urat, hogy az állam érdekében intézkedjen a kérdőíveknek a nemzetiségek nyelvén való megjelentetéséről illetve kikézbesítéséről. Berényi József (FMK) Azzal kapcsolatban, hogy a szlovák kormány a Bős-Nagymaros vízi erőmű befejezése mellett foglalt állást és a kidolgozott alternatív javaslatok közül a C megoldást támogatja, a Vízgazdasági Kutató Intézet szakvéleményezése alapján az alábbi kérdésekre kért választ: 1. A nyilvánosságra hozott kormányhatározat értelmében a vízi erőművel kapcsolatos vizsgálatokat 1991 júniusában be kell fejezni. Számolt a kormány, esetleg Oberhauser úr azzal, hogy a C változat preferálása miatt, be se várják a saját hatáskörében kitűzött határidő leteltét és ezáltal meghiúsítják egy alapos elemzés elvégzésének lehetőségét? 2. Az Erdőgazdálkodási és Vízgazdálkodási Minisztérium hat szakbizottságot nevezett ki. Eredményeiket egy, a gazdasági tanács által kinevezett bizottságnak kellene összegeznie. Ehelyett azonban, ennek a bizottságnak a szerepkörét az egyik szakbizottságra, pontosabban a gazdasági bizottságra ruházták át. Kérdezem, miért nem alakult meg az összegező bizottság, és a gazdasági bizottság vajon felül tudja-e bírálni a többi öt bizottság által felvetett kérdéseket? 3. Ismereteim szerint a Vízgazdálkodási Kutató Intézetet csak részben vonták be a szakbizottságok munkájába. A víz vegyelemzésével foglalkozó szakembereket nem vonták be, miközben a vízmű építése érinti Szlovákia védett vízgazdálkodási területét. Vajon ezadöntésnemjelent-etúl nagy kockázatot? Jelzések szerint az A, B és C variáns esetében is komoly veszélybe kerülne Szlovákia jelentős részének ivóvízellátása. 4. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy kormányküldöttségünk legutóbbi magyarországi látogatása során tárgyalt-e a C változat esetleges megvalósításáról. 5. Kérdem, hogy az Oberhauser úr által előterjesztett C változat támogató javaslat kitér-e arra, milyen negatív hatással lesz a mezőgazdasági termelésre, az erdő és halgazdaságra valamint az ökológiai rendszerekre? Csáky Pál (MKDM): Határozottan tiltakozom a Szlovák Televízió Hírmagazin műsorának lerövidítése miatt. Figyelmeztetem Ján Čarnogurský miniszterelnök helyettes urat, hogy ez a lépés nagyon negatív visszhangot keltett a magyar nemzetiségű lakosok között. Ennek a programnak nagyon fontos szerepe van a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű lakosai szempontjából. Tekintettel arra, hogy a televízió magyar nyelvű adásának ideje eddig sem felelt meg a lakosság nemzetiségi összetételének, ez a lépés sehogyan sem indokolható meg. Felkérem a kormány alelnökét, bírálja felül a helyzetet és személyesen hasson oda az egyedül lehetséges kompromisszum eléréséhez: ahhoz hogy a Szlovák Televízió legalább is az 1991 évi időtartamban sugározzon magyar nyelvű műsort.