Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám, kedd

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK - DOKUMENTUMOK 1991. FEBRUÁR 19. NÉHÁNY SORBAN ÖTVEN KÉRDÉS S MAJD MIND NEHÉZ FOLYTATÓDIK A SZOVJET PARLAMENT ÜLÉSSZAKA Moszkvában tegnap a mintegy egy hónapos szünet után ismét felújították a parlament ülésszakát. Március végéig fog tartani, s a napi­renden mintegy ötven bonyolult kérdés szereoel. Anatolij Lukjanov, a Legfelsőbb Tanács elnöke bevezető beszédé­ben elmondta, a Szovjetunió növek­vő nehézségekkel küzd. A parla­mentnek úgy kell dolgoznia, hogy a helyzet*stabilizálódjon. Az elnöki rendeletek legújabb sorozatát a vál­ság áthidalása, a piacgazdaság megteremtése, a pénzrendszer megerősítése, a bűnözés és a gaz­dasági szabotázsok megfékezése felé tett lépésekként jellemezte. Anatolij Szobcsak leningrádi polgármester, a demokratikus szárny képviselője ezzel ellentétben támadta az elnöki dekrétumokat, amelyeket alkotmány- és törvényel­leneseknek nevezett. Felszólította a parlamentet, tanulmányozza át ezeket a normákat és iktassa ki a törvénye/lenes részeket. Ezt a kö­vetelést a' demokratikus ellenzék többi képviselője is támogatta, míg a kommunisták csoportja csak a Szovjetunió államügyészét lenne hajlandó meghallgatni. Nyikolaj Medvegyev litván megfigyelő figyel­meztetett rá, amennyiben a balti eseményeket a parlament nem fogja összegezni, értékelni, addig bárme­lyik köztársaságban alakulhatnak megmentési bizottságok és a had­sereg segítségével államcsínyt kísé­relhetnek meg. A felszólalók síkra szálltak azért, hogy a parlament foglalkozzon az öbölben kialakult helyzettel. Viktor Alksnis ezredes a Szojuz képvise­lőcsoportja nevében elítélte a Szov­jetunió öbölbeli politikáját. ,, Szerte­foszlott az átalakítás utolsó mítosza, amely a kiváló szovjet külpolitikáról szólt" - mondotta. Szóba került a tervezett árreform is, sokan azt szorgalmazták, hogy a parlament a lehető leggyorsabban dolgozza ki a szociális intézkedése­ket, amelyek enyhítenék a lakosság megterhelését. Szobcsak szerint ez­zel meg kell birkóznia a kormány­nak, különben nem marad más hátra számára, minthogy lemondjon. CSEHSZLOVAK-ROMAN EGYÜTTMŰKÖDÉS KÖTIK AZ EBET A KARÓHOZ AJTÓNYITÁST JAVASOL AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEKNEK Az Európai Közösségeknek Csehszlovákia, Magyarország és Lengyei­ország előtt is nyitva kell állnia, mivel ez a három ország azonosul az EK céljaival és értékeivel. Ezt Otto Lambsdorff, a Német Szabaddemokrata Párt alelnöke fogalmazta meg, hozzátéve, hogy Prága, Varsó és Budapest, pártjának véleménye szerint teljesíti az EK-tagság feltételeit. Lambsdorff síkra szállt azért, azok a közép- és kelet-európai államok, amelyekben megszilárdult a demokrácia, kapják meg a közösségekbe való felvétel ésszerű lehetőségét. Elfogadhatatlannak nevezte egyes EK-országok s az EK vezetése részéről is megnyilvánuló olyan magatartást, mintha az Európai Közösségek a gazdag kereskedők exkluzív klubja lenne. Mindehhez hozzá­tette, hogy az EK nem nyugat-európai, hanem európai közösség. ÚJ TÉNYEK 1968-RÓL TRAGIKUS TÖRTÉNELMI LECKE Érdekes beszélgetést közölt 1968-ról a moszkvai Pravda tegnapi száma. A lapnak Ivan BuharkirT, a szovjet külügyminisztérium történeti intézetének munkatársa nyilatkozott. 1968 augusztus 21-e nyílt sebet hagyott nemzedékünk életében. Ké­sőn, túlságosan későn értettük meg, hogy az,,internacionalista segítség" nem az ellenforradalomnak, hanem a demokráciának és a szocializmus megújításának vetett véget - és nemcsak Csehszlovákiában, mon­dotta Buharkin, A beavatkozást illetően nagyon radikális magatartást tanúsított Wladyslaw Gomulka, akkori legfel­sőbb lengyel vezető. O már Antonín Novotný idejében azzal gyanúsítot­ta Csehszlovákiát, hogy közeledni kíván az NSZK-hoz, később pedig azzal, hogy gyorsan közelít Romá­nia és Jugoszlávia felé, s ezt a szo­cialista tábortól való elszakadási kí­sérletnek tekintette. Már 1968 máju­sában is kinyilvánította, egyáltalán nem tud egyetérteni Kádár János akkor még visszafogott és megértő szemléletével, és a közvetlen bea­vatkozásra szólított fel. A budapesti szovjet nagykövet­ség jelentéseiből az tűnik ki, hogy a magyar vezetés a Csehszlovákiá­val kapcsolatos álláspontján a nyár elején, főleg az ágcsernyői és a po­zsonyi tárgyalások után módosított. Tyitov szovjet nagykövet azt jelen­tette Moszkvának, hogy „ Kádár Já­nos azt mondotta, Dubčeket vagy a jobboldal vezeti az orránál fogva, vagy pedig ő akar «- ügyes szlovák parasztként - bennünket vezetni az orrunknál fogva." Ennek ellenére Kádár még egy találkozót javasol Dubčeknek. Walter Ulbrichtnak, az NuK ve­zetőjének az állásfoglalását a berlini szovjet nagykövet néhány poroszo­sán tömör pontban foglalta össze. Ezek szerint Ulbricht összehangolt akciót követelt, amely „elnyomja a reakciós és ellenforradalmi erőket Csehszlovákiában", ugyanakkor síkra szállt egy közös program kidol­gozásáért a helyes gazdasági és társadalmi reformok végrehajtása érdekében nálunk. Egészen szélsőséges nézeteket vallott Todor Zsivkov, volt bolgár vezető. Ô mindenben cionista összeesküvést látott, azt állította, hogy a CSKP KB új elnökségének 11 tagja közül hatan zsidók. A felsorolt dokumentumok bizo­nyítják, hogy az intervenció valóban kollektív akció volt, s hogy a szövet­séges országok, és kommunista pártjaik vezetői szinte versengtek abban, hogy ki Ítéli el élesebben a Csehszlovákiában uralkodó hely­zetet - írja a Pravda. Végezetül megállapítja: „A történelem tragiku­san megleckéztetett bennünket. Ke­serű dolog tudatosítani, hogy orszá­gunk és hadserege habozás nélkül beavatkozott egy kis állam belügyei­be. Az sem segít, hogy ebben nem voltunk egyedül. Mindent meg kell tennünk azért, hogy hasonló dolog többé ne történhessen meg." ZSIVKOV: „A SZOCIALIZMUS ANOMÁLIA VOLT" Vasárnap óta hivatalos háromna­pos látogatáson tartózkodik Romá­niában Jozef Mikloško, a szövetsé­gi kormány alelnöke. A csehszlovák vezetőt a román kormány hívta meg. Az otopeni repülőtéren adott nyilat­kozatában Jozef Mikloško kijelentet­te, több javaslatot hozott magával a csehszlovák-román együttműkö­dés javítása érdekében, mégpedig az emberi jogok, a humanitárius kér­dések, a kultúra, az iskolaügy és a tudományok terén, beleértve a tö­megtájékoztató eszközök és a nem­zeti kisebbségek problémakörét is. A Fülöp-szigetek csupán abban az esetben hajlandó maximálisan hét évre az USA rendelkezésére bocsátani a saját területén lévő amerikai katonai támasz­pontokat, ha Washington megfizeti a kért bérleti díjat - mondotta Corazon Aquino asszony, a szigetország elnöke Egyéb­ként szombaton Manilában eredményte­lenül értek véget az amerikai-fülöp-szige­teki tárgyalások Washington bázisainak jövőjéről. Az ezekről kötött korábbi szer­Elmondotta, hogy most, amikor mindkét ország valóban szabad, ja­vítani kell a kétoldalú viszonyt. Jozef Mikloško tegnap a tudo­mány- és oktatásügyi minisztérium, majd pedig a kulturális minisztérium vezetőivel tárgyalt. A délutáni órák­ban a bukaresti kormány egyház­ügyi titkárságának képviselőivel,­majd pedig a Román Tudományos Akadémia vezetőivel találkozott. A szövetségi kormány alelnöke a program szerint Adrian Nastase külügyminiszterrel és Petre Roman kormányfővel is találkozni fog. ződés ez év szeptember 16-án ugyanis lejár. Elsősorban a Clark Field légibázisról és a Subic Bay haditengerészeti támasz­pontról van szó. Manila álláspontja: az USA hét éven keresztül 825 millió dollárt fizessen, 1998-ban pedig véget vetnek az amerikai katonai jelenlétnek. Az USA évente csak 520 milliót hajlandó fizetni, további 200 milliót pedig a Fülöp-szige­teknek nyújtott segélyprogram részeként. Todor Zsivkov egykori bolgár legfelsőbb vezető az utódait vádolja a jelenlegi gazdasági válságért. Ezt az AF francia hírügynökség jelentet­te, amely megkapta a bolgár újságí­ró szövetség lapjának főszerkesztő­jétől a Zsivkov-nyilatkozat másola­tát. Zsivkov azzal vádolja Andrej Lu­kanov egykori miniszterelnököt, Pe­tar Mladenov volt államfőt és Sztanko Todorov korábbi parla­menti elnököt, hogy visszaéltek az ő,,önkéntes távozásával", illetve ar­ra használták ezt ki, hogy politikai hősöket csináljanak saját magukból. Ez az álszentség a Bulgária sorsá­val szembeni politikai következet­lenség, karrierizmus és felelőtlenség csúcsá - állitja Zsivkov. Figyelmet érdemel, hogy az egy­kori kemény sztálinista vezér ho­gyan értékeli most a múltat: „A régi rendszer összeomlása történelmi szükségszerűség, mivel a szocializ­mus anomália volt. Az ötvenes és hatvanas években minden változta­tási kísérlet kalandorság lett volna, de a bolgár vezetés, amely tudatosí­totta a rendszer abszurditását, már a nyolcvanas évek elején kidolgozta a reformok koncepcióját". T iranában tegnap az Enver Hodzsa Egyetem mintegy 250 diákja és taná­ra éhségsztrájkot kezdett, miután az okta­tási miniszterrel és az egyetem vezetésé­vel nem sikerült megállapodni a követelé­sekről. Az albán diákok február 6-a óta bojkottálják az előadásokat, követelve a kommunista kormány lemondását, élet­körülményeik javítását és a tiranai egye­tem nevének megváltoztatását. J ohn Major brit kormányfő nem akar találkozni a dalai lámával, aki a ter­vek szerint márciusban érkezik Nagy­Britanniába. Ezt a tibeti legfelsőbb vallási vezető látogatását előkészítő képviselő­csoport közölte vasárnap Londonban. A bejelentés szerint Major állítólag amiatt aggódik, hogy Kína negatívan reagálna a fogadásra. M anaguában szombaton este isme­retlen tettesek meggyilkolták Enri­que Bermudezt, a volt nicaraguai sandi­nista kormány ellen harcoló kontrák egyik vezetőjét. A Managua központjában levő Intercontinental Szálloda parkolójában lőtték le. Bermudez az 1978-ban meg­döntött diktátor, Somoza Nemzeti Gárdá­jának ezredese volt, aki a múlt év máso­dik felében tért vissza Nicaraguába. P henjan tegnap lemondta a két Korea kormányfőjének február 25-ére ter­vezett találkozóját, mivel úgy véli, a szöuli kormány aláássa á párbeszédet azzal, hogy ebben az évben is meg akarja rendezni az amerikaiakkal a Team Spirit fedőnevű katonai hadgyakorlatot. A dél­koreai kormány szóvivője azonnal felszó­lította a KNDK-t, változtassa meg dön­tését. S ri Lanka északi részén vasárnap 44 katona vesztette életét - közölték tegnap Colombóban katonai vezetők. Mint mondották, a katonák egy akname­zőhöz értek, amikor a tamil szeparatisták tüzet nyitottak rájuk. A mintegy 20 percig tartó összecsapásban öt szélsőséges is életét vesztette. L ondon központjában, a Paddington állomáson tegnap reggel robbanás történt - közölte a Press Association hírügynökség azzal, hogy senki sem se­besült meg. Néhány órával ezután egy újabb robbanás történt a londoni Victoria állomáson, ahol már egy személy életét vesztette, s további 32 megsebesült. A thaiföldi rendőrség tegnap tájékoz­tatott róla, hogy a pénteki robbanás következtében 171 ember halt meg. Az ország déli részén történt a szerencsét­lenség. Egy gyutaccsal megrakott tehera­utó felborult az útkanyarban. A mintegy egy óra múlva bekövetkezett robbanást valószínűleg egy cigarettacsikk okozta, melyet a kíváncsiskodó tömegből dobott el valaki. A környéken mintegy 50 lakás megrongálódott. H ét holttestet, köztük egy gyermekét találtak meg a lavina alatt a mentő­osztagok a Mont Blanc olasz oldalán. A hírt a római rendőrség közölte. Hozzá­fűzte, kicsi a valószínűsége annak, hogy sikerül megmenteni azt a tíz személyt, akit szintén a lavina temetett maga alá. K olumbia fővárosában, Medellinben, a kokainmaffia székhelyén 21 sze­mély, köztük 11 rendőr vesztette életét a szombaton este történt robbbanás so­rán. A parkoló gépkocsiban elrejtett rob­banószerkezet további 120 embert meg­sebesített. Ö tvenöt szovjet katona és hozzátarto­zó kéri eddig politikai menedékjogot Németországban, a volt NDK területén állomásozó szovjet Nyugati Hadsereg­csoport kötelékéből. A számot Alekszej Kozlov vezérőrnagy, a hadseregcsoport egyik felelős irányítója közölte a Bild am Sontag című hetilappal. F ranciaország tavaly 34,5 milliárd frank (kb. 6,5 milliárd dollár) értékben exportált bort és más szeszesitalt. A kül­kereskedelmi központ statisztikai adatai szerint a borexport értéke 23 milliárd frankot tett ki, ami az előző évhez viszo­nyítva 1,2 százalékkal több. Ami a tömény szeszesitalokat illeti: az 1989-es évhez képest kiviteli értékük 5 százalékkal, va­gyis a mostani 11,5 milliárd frankra emel­kedett. R omániában tovább folytatódik a va­sutasok általános sztrájkja, amely több mint egy hete bénítja a vasúti közle­kedést az ország területének egyharma­dán, ami óriási problémákat okoz a gaz­daságnak. ELŐKÉSZÍTETTÉK GORBACSOV LÁTOGATÁSÁT Gorbacsov államfő különmegbízottja, Jevgenyij Primakov akadémikus befe­jezte háromnapos tokiói látogatását. Fo­gadta őt Kaifu Tosiki kormányfő, Naka­jama Taró külügyminiszter és tárgyalt Doi Takako asszonnyal, a Japán Szocia­lista Párt elnökével is. Primakov vendéglá­tóival elsősorban a Perzsa-öbölben kiala­kult helyzetet tekintette át, s beszámolt a Szaddan Husszeinnel folytatott bagda­di tárgyalásainak eredményeiről. Ä Doi asszonnyal megtartott beszélgetesen nagyra értékelte Irak múlt pénteki javasla­tát, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén hajlandó kivonulni Kuvaitból. Pri­makov szerint egy olyan folyamat kezde­téről lehet szó, amelynek folytatása nagy­mértékben Tarik Aziz mostani moszkvai látogatásának eredményeitől függ. A ja­pán kormányfővel és külügyminiszterrel megtartott találkozóról részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Az az egy biztos, hogy Gorbacsov áprilisi tokiói látogatásá­nak előkészítésével is foglalkoztak. VITATHATÓ OKFEJTÉS KÉT MOSZKVAI NYILATKOZAT MARGÓJÁRA Két olyan állásfoglalást is közzétettek teg­nap Moszkvában, amelyekre nem éppen a peresztrojka és a glasznoszty szelleme a legjellemzőbb. Azért érdemes velük külön foglalkozni, mert az egyik a moszkvai Prav­da szerkesztőségi kommentárja, a másik pedig egy magasrangú pártvezető nyilatko­zata. A szovjet napilap elutasítja azt a nézetet, hogy a Varsói Szerződés katonai szervezetének a fel­számolása a VSZ saját doktrínájának a csődje, hogy kapituláció lenne az erősebb ellenfél nyo­mása előtt. A Pravda szerint a gyengeség jelének sem lehet tekinteni. Amint írja e radikális változás lényege az, hogy véget ért a hidegháborús kor­szak, új helyzet állt elő Európában, s alapvető változásoknak lehetünk tanúi Kelet-Európában. Megállapítja továbbá, a VSZ katonai struktúrái­nak felszámolása különböző reagálásokat vált ki, s lehetnek olyanok, akik egyszerűen meg akar­nak feledkezni a közös történelemnek erről az oldaláról. A Pravda szerint nem a Varsói Szerződés parancsnoki karaiban dolgozták ki a Szovjetunió és szövetségesei elleni nukleáris támadások ter­veit. A VSZ megalakulása csupán válasz volt a Nyugatnak, annak érdekében, hogy a hideghá­ború ne nőjjön át igazi háborúba. A háború utáni években, amikor két táborra szakadt a világ és a politikusok még nem szoktak hozzá az új határokhoz, a Varsói Szerződés megbízhatóan védelmezte a Szovjetunió és szövetségesei hatá­rainak sérthetetlenségét. Nemegyszer kezdemé­nyezte a feszültségenyhítést és a fegyverzetkor­látozást célzó lépéseket. A szerkesztőségi cikk említést tesz arról, hogy a NATO is tervezi katonai struktúráinak korlátozását, viszont ag­gasztónak tartja, ahogy a tagállamok vezető politikusai mindenáron bizonyítani akarják: a NA­TO az európai biztonság legfontosabb alapja. Végezetül azt bírálja az írás, hogy a szovjet vezetők Varsói Szerződéssel kapcsolatos elkép­zeléseit a szovjet emberek külföldi forrásokból voltak kénytelenek megismerni. A másik állásfoglalás a balti helyzettel kapcso­latos, s ezt Oleg Senyin, az SZKP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára fejtette ki a TASZSZ­nak adott interjújában. Szerinte az, ami január­ban Litvániában, Lettországban és Észtország­ban történt, bizonyítja, hogy a balti válság új, rendkívül veszélyes szakaszába lépett. „Több mint világos, hogy nem az események véletlen egybeeséséről, hanem jól átgondolt és össze­hangolt akciókról van szó, ezek célja pedig az volt, hogy a balti köztársaságokban megváltoz­tassák a társadalmi rendszert és elszakítsák őket a Szovjetuniótól." A Moszkva-barát litvániai kom­munistákkal megtartott vilniuszi találkozóján Se­nyin kijelentette: A szuverenitás jelszavával lé­nyegében a jövőbeni össz-szövetségi piacot akarják megsemmisíteni. Szerinte ezért próbálják eltépni a szövetséghez fűződő gazdasági szála­kat, ezért provokálják a nemzetiségi konfliktuso­kat. Senyin a balti vezetőket teszi felelőssé azért, hogy az elmúlt évben Észtországban 1,9, Lettor­szágban 2, Litvániában pedig 3 százalékkal csök­kent a termelés. A moszkvai párttitkár végezetül megfenyegette Vilniust: Ha figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy „Litvánia 1940-ben belépett a Szovjetunióba és nem tartja tisztelet­ben a kilépés törvényben megszabott eljárási módját, akkor Litvánia elveszíti mindazokat a te­rületeket, amelyek 1939. október 10-ig nem tar­toztak Litvániához." Azokról a területekről is szó van, amelyeket a Litván SZSZK-nak 1940-ben a Belorusz SZSZK engedett át, valamint Klajpe­dáról. Ez a város 1918-ig Kelet-Poroszországhoz tartozott, s 1943-ban nyilvánították Teheránban „öröktől fogva szláv területté". TOLVAJ KIÁLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom