Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA .ÚJ szól 1991. FEBRUÁR 14. A

történelem mindegyik kocszakában megjelent olyan politikai erő, mely jólétet, boldogságot, fejlődést, vagy éppen védelmet, sőt szabadságot ígért a népnek, ha segíti egyeduralmát. Miutárv a XIX. század végétől Európában a hatalmat gyakorolni kívánó csoportok politikai pártokba szerveződnek, az egyeduralomra törekvők a pluralizmussal szemben az egypártrendszer általuk előnyösnek tartott tulajdonságait népszerűsítették. Ezek különböző korokban különböző célokhoz kötődtek. Voltak, akik az iparosítást és teljes egyenlősítést ígérték, mások a nemzétet vagy nemzeti kisebbséget ért igazságtalanságok megszüntetését, illetve a nemzet vagy nemzeti kisebbség felszabadítását, és voltak olyanok is, melyek valamely vallás vagy szekta eszméinek földi megvalósításához hirdették a szükséges erőszakot. Az eltérő áramlatok több módszerbeli vonása a múltban is hasonló volt és jelenleg is megegyezik. Először is, azonos elvek szerint építik fel kritikájukat a több pártra épülő rendszerrel szemben. Másodszor, hasonló megoldásokat kínálnak a fennálló „széthúzás" és „rendetlenség" felszámolásához. A többpártrendszer kritikája arra a tételre épül, hogy a többi párt eltávolodott az elsődlegesnek minősített céloktól, tehát például nem nemzeti, hanem nemzetáruló, álnemzeti stb., vagy nem az egyenlőségért küzd, hanem a szabad versennyel gazdasági káoszt idéz elő. Azaz, az első érvrendszer lényege a kollektíva alapértékeinek elárulása, az elérésükhöz szükségesnek minősített „harc, küzdelem" feladása. Az érvek második csoportját az úgynevezett hatékonysági érvek alkotják. Ezek értelmében az ún. megosztottság darabolja az erőket, ezért nem lehetséges ezen erők gyors, operatív bevetése az ellenséggel szemben. A megosztottságnak nevezett többpártrendszer hívei emiatt a valóságban az ellenséget segítik. Harmadikként az első kettő mellé az úgynevezett morális érvek sorolódnak. Ezek abból a költői hasonlatból indulnak ki, hogy az elsőrendű értéknek tekintett közösség nagy családként működik. Erkölcstelen ezért egymás -ellen fordítani apát a fiával, testvért a testvérrel. A családhasonlat része az atyaszerűen irányító és gondoskodó vezető eszméje, a paternalizmus. Az egysé-. ges, hierarchikus etika érvei rendkívül hatásosak nagygyűléseken, valamint a tömegkommunikációs eszközökben. Az érvek mindegyik csoportjának megegyezik az a vonása, hogy az általuk elsődlegesnek tekintett kollektívák feltételezett céljai és módszerei előbbrevalók a tőlük eltérő egyéni véleménytől. Az egypártrendszer híveinek az elsődleges értékeket feladó, a hatékony cselekvést akadályozó, amorális állapotból kiutat kínáló megoldása azonos:, a hatalom centralizálása, a politikai eltérések megszüntetése a meghirdetett egységért. Az állandó veszélyeztetettség érzete teremti meg azt a társadalomlélektani légkört, mely tömöríti az embereket, mus és a konzervativizmus eszmekörének részleteit, nem tudják politikai, gazdasági, jogi, szociális vagy éppen kulturális elemeit alkalmazni az új társadalmi rendszer éppen e legfontosabb alrendszereinek újraszervezésekor. A gyors politikai sikerre törők nem is kívánják vállalni ezen eszmekörök elterjesztésének hátrányait. Számukra marad a nemzeti kollektivista elemeket hordozó populizmus és, a totalitárius állam bukása után, az etatizmus. Szlovákiában, hasonlóan más közép- és hátrányos helyzetbe juttatni vállalkozásokat, sőt feltételezhető, hogy a privatizáció folyamatát is befolyásolni tudná. Az egyes vállalkozók, apparátusbeli összeköttetéseik révén, szerezhetnének előnyös megrendeléseket és pozíciókat, hátrányos helyzetbe hozhatnák konkurenseiket, egyszóval, korlátozhatnák a piaci verseny szabadságát. Feltételezhető, hogy az apparátus tagjai politikai hatalmukat előnyös részvényszerzéssel magántulajdonná is változtatnák, megteremtve az appaKISEBBSÉGI EGYPÁRTRENDSZER feledtetve velük egyéni szabadságuk elvesztésének lehetőségét. Ma a kommunista diktatúrák megrendülésével a Balkántól Közép-Európán keresztül a Szovjetunióig a kisebbségben élő nemzetek és nemzetrészek politikai életében újból feltűnnek olyan erők, amelyek e népcsoportokat egyetlen politikai pártba kívánják szervezni. Miért fogékonyak erre a törekvésre a korábbi egypártrendszertől éppen csak megszabadult polgárok? - tehetjük fel a kérdést. A válaszadáshoz több összetevő kölcsönhatását kell megvizsgálni. Az első, ma már nemzetközi konferenciákon is hangoztatott összefüggés, hogy a térség országaiban (beleértve Szlovákiát és persze a csehszlovákiai magyarságot is) a politikai rendszerváltás nem jelentett egyben szociális rendszerváltást is. A korábbi uralkodó réteget nem váltja fel egy teljesen új, hanem csak részben, gyakran kis részben cserélődik ki, mind a többségi, mind a kisebbségi nemzetek társadalmi szerkezetében. E réteghez tartozó személyek önazonosságukat a múltat elmosó nacionalizmusban lelik meg, hatalmi helyzetük stabilizálását pedig a részleges piacgazdaságot és korlátozott politikai pluralitást engedő, államhatalmat kiterjesztő etatizmusban, illetve a hasonló elveken nyugvó kisebbségi egypártrendszerben keresik. T

ovábbi összefüggés, hogy a politikai forradalmak nem jelentették a politikai kultúra forradalmát is. A térség társadalmai, beleértve az értelmiség java részét is, nem ismerik á három nyugateurópai demokratikus eszmeáramlat, a szociáldemokrácia, a liberalizkelet-európai országokhoz, többségi nemzet és a nemzeti kisebbségek körében szintén többféle politikai törekvés figyelhető meg. A két legerősebb politikai erőben megjelenő etatista államfelfogás ezen elképzelés rétorikai elemeit is előhívja. Érezhető ez a hatás a tömegkommunikáció rendszerének igazgatásában, de a kormányzat és a törvényhozás munkájában is. A magyar nemzeti kisebbség a többségi nemzetnél hangsúlyozottabban állítódik válaszút elé. A kisebbségi egypártrendszert célzó próbálkozások szükségessé teszik annak megvizsgálását, hogyan hatna egy hatalmi központ nemzeti kisebbségünk társadalmi szerkezetére. Az egyetlen kisebbségi párt hatalmi pillére elsősorban a közigazgatás volna. E párt képviselői foglalnák el a közigazgatás rninden fontos posztját, s azok birtokában neveznék ki mindazon gazdasági egységek, hivatalok és egyéb szervezetek vezetőit, melyek hatáskörükbe tartóznak. A párt második fontos hatalmi bázisa a parlamenti képviselet lenne. Egyedüli kisebbségi politikai partnerként korlátozás nélkül rendelkezne mindazokkal a pozíciókkal, pénzbeli és egyéb juttatásokkal, melyeket monopolizált alkuhelyzetéből elérne. A párt ebből a helyzetéből különféle eszközökkel tudná befolyásolni mindazon kulturális, társadalmi és érdekvédelmi szervezetek vezetőválasztását ós tevékenységét, melyek ugyan nem tartoznak közvetlenül a hatáskörébe, ám szüksége van rájuk. A gazdaságban e pártnak köziigazgatási monopolhelyzetéből következően módja volna előnyös vagy rátusi gazdasági érdekeltségek kedvezményezett sorát. E párt döntene munkahelyek odaítéléséről és megvonásáról. Ez a korlátozott szabadságú piac nem erős gazdasági bázist termelne a csehszlovákiai magyarság számára, hanem korrupciót, megvesztegetést, az egyéni termelőerő visszafogását és személyi függést. A

kultúrára óriási hatalmi és gazdasági nyomás nehezedne, hogy e párt ideológiai hátterévé váljon. A jelenleg szövetséggé váló Csemadok ismét elindulna a centralizált szervezetté válás felé. Javarészt egy kézbe kerülne a könyv- és lapkiadás, befolyásolná válna az iskolarendszer, hazai és magyarországi tanulmányi helyeket osztogatnának. Az annyira fontos tömegtájékoztatási eszközökre gyakorolt politikai, valamint gazdasági nyomás erősen kérdésessé tenné tényleges függetlenségüket, az esetleg renitenskedő újságírók pedig a családtagjaikra nehezedő egszisztenciális nyomással is számolhatnának. Az apparátus összefonódása a közigazgatással, a gazdasággal, a kultúrával, e területek viszonylag szilárd, de mégis félelemtől terhelt egységét eredményezné. Minden más véleménynek számolnia kellene e rendszer együttes erejével, így az eltérő érdekek elsősorban párton belüli hatalmi harcként ütköznének egymással, állandóan fenyegetve a szervezet egységét. Ez a tény erőteljesen befolyásolná a párt ideológiai eszköztárát. Az ellenségkép erősítése, a vezér vagy vezérek rendkívüli szerepének állandó hangsúlyozása, az ellenfelek ismétlődőKINCSES ELOD MAROSVÁSÁRHELY FEKETE MARCIUSA -10. Március 20. krónikája Délután 16 órakor kapcsolódtam az eseményekbe, ezért a korábban történteket video- és hangfelvételek felidézésével dokumentálom. A városban futótűzként terjedt el Sütő Andrásék vandál bántalmazásának, s az RMDSZ székház ostromának híre. A magyar munkások egy emberként letették a munkát és elindultak a főtérre, a városháza épülete (a megyei Egységtanács székháza) elé. Az RMDSZ megyei vezetősége szerette volna ezt a tömeget az utcáról a gyárakba visszavinni, azért, hogy a várható provokáció ne válthassa ki azokat az erőszakos összetűzéseket, amelyeket, jól tudták, mindenáron ki akarnak robbantani. Ezért született meg az a sztrájkfelhívás, amely a 4 pontban foglalt követelések teljesítéséig ülősztrájkra és otthonmaradásra szólította fel a marosvásárhelyi magyarságot. A követeléseket a marosvásárhelyi rádió magyar adásában 9.30kor Káli Király István, az RMDSZ maros megyei szervezetének alelnöke olvasta fel. A szöveg így szólt: (...) Követeléseink: Egy: a nemzetiségi követelések azonnali és torzításmentes bemutatása a román televízióban szakembereink bevonásával. A Román Televíziót és Rádiót, a Covintul Liber című napilapot felelőssé tesszük a inai súlyos helyzet kialakulásáért, mivel rendszeresen félretájékoztatták az országos közvéleményt, valamint a megye román lakosságát. Kettő: A városi és megyei Nemzeti Egységtanácsból mondjanak le polgári és közéleti tisztségeikről azok, akik felelősek a Kincses Előd lemondatásával kezdődő pogrom megszervezéséért, név szerint Júdea loan mérnökezredes, Tira, Vasile őrnagy és Scrieciu loan tartalékos vezérőrnagy. Három: Passzív és kollaboráns magatartása miatt a rendőrséget felelőssé tesszük az okozott erkölcsi és anyagi károkért valamint ártatlan magyar embereknek okozott súlyos testi sérülésekért. Négy: Követeljük a tüntetéssorozatot szervező Vatra Romäneascä Szövetség törvényen kívül helyezését, és bűnvádi eljárás megindítását mindazok ellen, akik megszervezték a fejszével, husánggal, vasvillával felfegyverzett tömeg által elkövetett pogromot Marosvásárhelyen. Felkérjük a lakosságot, hogy tartózkodjon az egyéni kezdeményezésektől, óvakodjon minden erőszakos megnyilvánulástól és provokációtól. Az RMDSZ Maros Megyei Intézőbizottsága. A felhívás elhangzása után a tömeg nem mozdult, hanem követelni kezdte, hogy Iliescu elnök azonnal jöjjön Marosvásárhelyre. Ezek után marosvásárhelyi személyiségek álltak a mikrofon elé. (...) én a városi elnök vagyok, Zolcsák Sándor festőművész (...) Kérlek benneteket, drága testvéreim, hogy legyünk fegyelmezettek, ne szóródjunk szét, ne engedjünk a provokációnak. (,..) Kedves barátaim! Iliescu elnök kiáltványa kijelenti, hogy az összes jogaink biztosítva vannak, hogy azok gyakorlatilag is biztosítva lésznek. Addig is itt maradunk, amíg ezt az ígéretét beváltják. A tüntető tömeg azt skandálta, hogy „Most vagy soha! Testvérek vagyunk!" és „Igazságot!" Szabó György: (...) ismertettük a mi nemzetiségi programunkat, a jogainkat, amelyek megilletnek, mindazokat, amelyek egyetemes emberi jogok, és amely európai jogok nélkül Románia sem léphet be a közös Európa-házba. Ezekhez a nemzetiségi jogainkhoz, a románokéval egyenlő jogainkhoz életünk árán is ragaszkodunk. TÖMEG: Nem vagyunk gyilkosok! Szabó György: Nem vagyunk gyilkosok, és román barátaink is elhatárolták magukat azoktól, akik gyilkosok voltak. Hiszem, nem fogok csalódni bennük. Kérem önöket, hogy minden violencia nélkül, mert provokációnak fogunk tekinteni minden violenciát, európai módon mutassuk meg újra a világnak, hogy művelt, kulturált, humanista nemzet vagyunk. (...) csak emberi jogokat akarunk. TÖMEG: Jogainkat akarjuk! Szabó György: Azt akarjuk, hogy iskoláink legyenek, hogy orvosi egyetemünk legyen, ez alapvető jogunk, nem privilégium. TÖMEG: Most vagy soha! Iliescu! Király! Szabó György: Első feltételünk az, hogy Ion Iliescu, Király Károly és a pártok képviselői jöjjenek azonnal Marosvásárhelyre. Várjuk őket. TÖMEG: Megvárjuk. Ábrám Noémi: Ábrám Noémi vagyok, egyetlen dolgot szeretnék a tömeg tudomására hozni, úgy a románok, mint a magyarok tudomására. A Marosvásárhelyen megalakult három ifjúsági szervezet, mindhárom bejegyzett, az OTV (1), ODT (2) és a MADISZ (3) kezdettől fogva összetartott. Szeretném, ha ez az összetartás megmaradna, és példa lenne az egész város, az egész ország számára. Ezt kell elérnünk mindnyájunknak. Fogjunk össze, és értelmes, civilizált emberek módjára így építsük a jövőnket. Köszönjük. Mialatt mindez lezajlott a városház előtti téren, az épületben ülésezett az NKIT maros megyei tanácsának rendkívüli ülésszaka. Ezen az ülésszakon nagyon egyértelmű felszólalások ítélték el a március 19-i erőszakos cselekményeket. Engem visszahelyeztek az alelnöki tisztségbe, és egy kiáltványt fogalmaztak meg, amelyet kb. 11 órakor felolvastak a székház előtt összegyűlt tömegnek, román nyelven. (Kedden folytatjuk) en nemzetietlennek és megosztónak nyilvánítása uralná a szellemi légkört. Az apparátusban felértékelődnének az ellenséggel kirobbanó konfliktusok, függetlenül azok észszerű voltától és e konfliktusok megítélésének mércéjévé egységesítő hatásuk válna. jr A nem ez az egyetlen IATT1 lehetőség. Működtet/VI I I hetó egy olyan, több szuverén kisebbségi politikai pártból álló rendszer is, melyet a demokratikus erők egyensúlya és - alapkérdésekben - az együttműködés jellemez. Az együttműködés mellett ez lehetővé teszi egymás hatalomgyakorlásának ellenőrzését, és a hatalomgyakorlás egyes szintjein az antidemokratikus elemek ellensúlyozását. Ez az egyensúly biztosít teret a vállalkozás, a piac, a kultúra, azon belül a kulturális szervezetek, az oktatás és kutatás, valamint az anynyira fontos sajtó szabadságának. Ez a hatalmi egyensúly teszi lehetővé politikusok hibáinak korrekcióját, és akadályozza, hogy magukat hibátlannak feltűntető karizmatikus vezérekké váljanak. Ez teszi lehetővé a kapcsolattartást a. többségi nemzet demokratáival. A rendszer kisebbségi pártok választási koalíciójának esetén is feltételezi a nyílt érdek- és véleményütköztetést, és különindulás esetén is az érdekegyeztetést. Erős nemzet - esetünkben nemzeti kisebbség - nem militarizált tudatú fegyelmezett tömegből, hanem öntudatos, lehetőségeiket ismerő ós azokkal élni kívánó egyénekből születik. Ezért nemzeti kisebbségünk politikai életének pluralizmusát fenn kell tartanunk akkor is, ha a többségé az etatizmus felé haladna. Politikai életünk pluralizmusának fenntartásához mindenekelőtt akarat kell. Akarat saját másságunk vállalására és mások másságának elfogadására, sőt igénylésére. Ma e rendszer további sorsa attól függ, megőrzik-e a kisebbségi egypártrendszerrel szembenállók politikai pozícióikat a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban vagy megbuktatják őket. Függ attól is, egy párt befolyása alá kerül-e a Csemadok, vagy teljes mértékben független kulturális szervezetté válik. Átalakuló térségünkben a fejlődést nem egy hatalmi központ, hanem az értékek szabad versenye jelenti. A kisebbségi egypártrendszer nemcsak célszerűtlen, hanem a belőle fakadó hatalmat és vezéreket tisztelő, félelemmel terhelt lelkiállapot a demokráciát és szabadságot alapértéknek tekintő emberekhez nem is méltó. OLLÓS LÁSZLÓ MEGKERDEZTÜK HOVÁ HÍVUNK DRÁGÁBBAN .januárban kétszer Is hírt adtunk ar

: ról, hogy emelkedni fog a telefontarifák ára. Legutóbb a pozsonyi Posta- és Telekommunikációs Igazgatóságon járva újabb részletekről érdeklődtünk, ám a korábbi tájékoztatás helyrerakása tett belőle. Augustín Bernadovič igazgató: -Ha erre sor keiülne, legkorábban csak augusztus elsejétől lenne esedékes, mivel a pénzügyminisztérium a telefonille- • téket is az olyan szolgáltatások közé sorolta, amelyek áremelését hat hónappal előre be kell jelenteni. Hogy ez bekövetkezik-e, azt ma ném erősíthetem meg, de kizárni sem tudom. Akkor honnan származnak a tarifaemelésről szóló hírek? Valószínűleg a kormányhivatalból, ahol a távközlés fejlesztésének megtárgyalása után pontatlanul tájékoztattak. Mert a drágulás egyelőre csak alternatív megoldásként jön számításba. Ha adókedvezményt kapnánk, nem kellene az impulzus árán változtatni, mert a megmaradó nyereségből képesek iennénk a várható fejlesztés finanszírozására. Nem állami támogatást kérünk, csak azt szeretnénk, hogy saját pénzünkből többet használhassunk fel. Peter Haluš igazgatóhelyettes: - Az árszabályozás a nemzetközi telefonhívásokra nem vonatkozik, ezek tarifái a korona leértékeléséhez igazodnak. Akárcsak a postai szolgáltatásokéi, amelyek - a külföldi telefonhívásokhoz hasonlóan - március 1-jétől 30-50 százalékkal lesznek drágábbak. (A Szövetségi Távközlési Minisztérium e héten erről külön sajtótájékoztatót tart, utána részletesebben beszámolhatunk róla.) (jmk)