Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám, hétfő

1991. január 14. HAZAI KÖRKÉP A

szlovákiai magyar kisebbség helyzetével és jogállásával összefüggő legérzékenyebb és legvitatottabb probléma mostanában a szlovák, illetve a magyar nyelvnek az ismerete és használata. Rendkívül' szorosan kötődik mindehhez az a kérdéskomplexum, mely felöleli az egész magyar művelődést, kivált-^ képpen pedig a magyar nemzetiségi' oktatásügyet. A szóban forgó problémakör vita tárgya a kisebbségi közösségen belül, annak kulturális és politikai berkeiben, de élénk reagálást vált ki a szlovákok körében is. A megoldás végkifejletére jelentős befolyást gyakosol majd a szlovák politikai képviselet. Eközben a pártok, ' mozgalmak, intézmények, s azok szószólói különböző, olykor homlokegyenest ellenkező álláspontot juttatnak kifejezésre, nem ritkán meglehetős kizárólagossággal. Az ellentmondást nem türű határozottság persze „köztudomású" tényekre és a „könyörtelen valóságra" hagyatkozik, de túl gyakran inkább egyedi tapasztalatok aligha helytálló általánosítására támaszkodik. Jelen írás célja néhány olyan, ségű szülők nézeteire, indítékaira vonatkozó adatfeltárás 1989 szeptemberében és októberében történt. A mintavétel 336 családot érintett, olyanokat, akiknek magyar nemzetiségű gyerrr^ekeik a Kassa-vidéki, a Rozsnyói és a Terebesi járásban (203-an) és Kassán (133-an) szlovák iskolába járnak. Az adatgyűjtést kérdőíves módszerrel a nemzetiségi tanfelügyelők végezték. A megkérdezetteknek módjukban állt a mindkét nyelven rendelkezésre álló kérdőívek közül választani; a többség (76 százalék) a magyar nyelvűt igényelte. Feltételezések A felmérés előkészítése és a kérdőív összeállítása során abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a magyar gyermekek száma, a szlovák iskolát "választó szülői magatartás két csoportba sorolható tényezők együtthatásának következménye. Úgymond „anyagi" és „szellemi" jellegű okokra gondoltunk. Az „anyagi" természetű indokok közé - amelyek potenciálisan befolyásolhatják a szülők döntését abban, SZABAD ISKOLAVÁLASZTÁST * KELET-SZLOVÁKIAI HELYZETKÉP EGY FELMÉRÉS TÜKRÉBEN empirikus felméréssel szerzett adat megvilágítása, amely a magyar nemzetiségű gyermekek képzésére vonatkozik. A magyar nyelv szerepe . Maga a nyelv az etnicitás és az etnikai azonosság egyik alapvető ismérve. A szlovákiai magyar nemzetiség esetében a magyar nyelvnek jellegzetes etnodifferenciáló rendeltetése van (tehát olyan jellemjegyről van szó, amely a magyarokat megkülönbözteti a többi etnikumtól), és egyben etnointegráló szerepet is betölt (közösségi összetartást jelez), minthogy eléggé különbözik a'-szlovák nyelvtől. Az eltérés nagysága és az etnikumon belüli jelentős érintkezési kapcsok ereje megnehezíti a szlovák nyelv elsajátítását, ami előfeltétele a szlovákiai magyar kisebbséghez tartozók teljes értékű társadalmi érvényesülésének. Szlovákiában a magyar nemzetiségi oktatásügy olyan intézményrendszer, mely egyrészt hozzájárul az itteni magyarság etnikai önazonosságának megóvásához és kiteljesedéséhez. Másrészt viszont, maga is feltételeket teremthet ahhoz, hogy ez a közösség betagozódjék a többségi közösségbe. Kétféleképp működik ebben közre: ismereteket nyújt, szokásokat honosít meg és készségeket fejleszt ki ugyanúgy, mint a szlovák iskolák, s emellett a szlovák nyelv okatását is feladatának tekinti. Jelenleg Szlovákia magyarlakta területei viszonylag fejlett magyar nyelvű óvodai és magyar tanítási nyelvű alapiskolái, valamint középiskolai hálózattal rendelkeznek. Eltérő érdeklődés nyilvánul meg az említett iskolák iránt, amelyek különböznek egymástól az oktatás színvonalát tekintve; különféle mértékű a magyarok anyanyelvi oktatás iránti igényének a kielégítése, miközben a hiányérzet leginkább a szakközépiskolákkal kapcsolatban érződik. Kelet-szlovákiai kérdőjelek Tényszerűen is megmutatkozik, hogy a magyar nemzetiség körében Szlovákia területén eltérő az anyanyelvi oktatás iránti érdeklődés. Erről tanúskodik az alábbi adat: míg a szlovákiai összesítés szerint a magyar nemzetiségű gyerekek 70 százaléka jár magyar tanítási nyelvű iskolába, addig Kelet-Szlovákiában a magyar nemzetiségű gyermekek aránya e korcsoporton belül csak 50 'százalék. Innen adódott az ösztönzés, hogy a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság 1989-ben kéréssel forduljon a Szlovák Tudományos Akadémia kassai Társadalomtudományi Intézetéhez: készítsen ez ügyben felmérést. Arra kellett választ kapni, hogy a magyar nemzetihogy magyar nemzetiségű gyermeküket szlovák alapiskolába adják -, az alábbi körülményeket igyekeztünk szem előtt tartani: van-e és milyen közel magyar alapiskola, a család nemzetiségi összetétele, a családon belüli nyelvhasználat, milyen nyelvű oktatásban részesültek maguk a szülők. A „szellemi" vonatkozású tényező alatt azt értettük, hogy miként vélekednek, milyen elképzelésekkel rendelkeznek és hogyan ítélkeznek a szülők a magyar anyanyelvi, illetve a szlovák nyelvi oktatás minőségéről, színvonaláról és célszerűségéről, illetve, milyen jelentőséget tulajdonítanak majd mind az egyik, mind pedig a másik nyelven folyó oktatásnak a jövőbeni perspektívákat, az érvényesülést illetően. Miért adják a magyar szülők szlovák iskolába gyermekeiket? Megállapítottuk, hogy a szlovák alapiskolákban tanuló magyar gyerekek többsége olyan családból származik, ahol mindkét szülő magyar nyemzetiségű. (A vegyes házasságúak aránya ez esetben nem volt magasabb, mint a szlovákiai magyarságon belül általában, s a családban inkább a mágyar mint a szlovák beszéd a meghatározó.) Ebből megállapítható, hogy a szlovák iskola melletti döntésben nem játszik lényeges szerepet a házasság vegyes volta avagy a családi nyelvhasználat. A mintavételbe bekerült megkérdezettek műveltségi szintje magasabb, mint e járások magyarjaié általában. Ez sejteti, hogy szlovák iskolát gyermekeik számára inkább a magasabb műveltséggel rendelkező szülök választanak. Ugyanakkor többségük gyermekeik kizárólag szlovák nyelvű továbbtanulásával számol, s ezt 60 százalékuk érettségivel végződő középiskolában képzeli el, tehát viszonylag magas fokú érvényesülési törekvés mutatkozik a továbbképzés terén. A több kérdésre adott válaszok elemzéséből kitűnik, hogy a megkérdezett szülők kétharmada számára, akik a szlovák iskolát választották nem ok az a tény, hogy a magyar alapiskolák túl messze vannak. A megkérdezettek csupán egynegyede íratná gyermekét magyar iskolába, ha az helyben lenne; hozzávetőlegesen ugyanennyi hozza fel a szlovák iskolába járás okaként, hogy a közelben nincs magyar alapiskola. A felsorolt adatokát fel lehetne használni a magyar iskolahálózat bővítésére irányuló követelések kétségbe vonásához. Az efféle érvelés helytállósága azonban viszonylagos. A problémák orvoslásának és a nemzetiségi igényeknek a vonatkozásában ugyanis nem egészen érvényes az egyszerű matematika, hogy egynegyed kevesebb, mint háromnegyed. Arról van szó: nem is olyan egyszerű arra hagyatkozni, hogy a háromnegyed rész nézete (követelése) elegendő az egynegyed rész nézetének (követelésének) mellőzéséhez. Kimutattuk: a szóban forgó gyermekek többsége szlovák nyelvű óvodába járt. Ebben viszont a helyben levő magyar nyelvű óvodák hiánya sokkal nagyobb szerepet játszik, mint az. iskolaválasztás során. Leggyakrabban a megkérdezettek azzal indokolták döntésüket, hogy a szlovák alapiskoláktól színvonalasabb oktatást várnak, s a továbbtanulás és az érvényesülés zálogát látják benne. A válaszok a gyermekek szlovák nyelvű továbbképzésével kapcsolatban aggályokat tükröztek, hogy a magyar nyelvű alapiskolákban nem tanulnak meg jól szlovákul, s így bonyolódnak számukra az érvényesülési lehetőségek: mindez összefügg azzal a nézettel, hogy a magyar nyelv társadalmi szerepe erőtlen. Komoly vizsgálódást igényelve, hogy mennyire helytállóak az , ilyesfajta nézetek. Tehát fel kellene mérni, hogy vannak-e s milyen mérvű különbségek a szlovák és magyar iskolába íáró magyar nemzetiségű tanulók között, nemcsak a szlovák nyelvtudást illetően, hanem a továbbtanulásra képesitő tudást és szakmai előfeltételeket tekintve is. Bárhogy is áll a dolog, a hasonló magatartás térhódítása arra utal, hogy szükségszerűen színvonalasabbá kell tenni a szlovák nyelv magyar iskolákbeli oktatását. Ez viszont nyilvánvalóan nem történhet a szaktantárgyak szlovák nyelvű oktatásának szorgalmazásával, hanem a szlovák nyelv magyar iskolákban folyó oktatásán belül kell tartalmi és módszertani változásokat eszközölni. A magyarázatok egy másik körének a főeleme, hogy a fenti okok olyasfajta körülményekkel társulnak, amelyeket úgy jellemezhetnénk: „a környezet nyomása". Nem tudjuk egészen pontosan értelmezni, mi is rejlik azon indoklás mögött, hogy „Szlovákiában élünk, alkalmazkodnuk kell", vajon csak egyszerűen a más nemzetiségű közegbe tagozódó kisebbségi lét tükröződik-e ebben, vagy kifejezésre jut benne a szlovákok részéről, magatartások és nézetek révén gyakorolt nyomás érzékelése is, ami alkalmazkodásra késztet. Úgy véljük, hogy, legalábbis részben, a környezet magatartása is tettenérhető ebben, bár a közvélemény közvetlen nyomásáról tanúskodó válasz nem szerepelt a kérdőívekben. Összegezés helyett A

teljes értékű társadalmi érvényesülés valamennyi etnikai kisebbség esetében bizonyos korlátokba ütközik, leküzdésük reális probléma, amit a magyar kisebbség esetében meghatványoz a magyar és a szlovák nyelv nagymérvű eltérése. Tehát a magyarok számára a társadalmi életben való részvétel együtt jár azzal, hogy bizonyos mértékben alkalmazkodnak a többséghez, ami magában foglalja a szlovák nyelvismeretet is. Ugyanakkor azonban ennek az erőszakolást nélkülözve, olyan folyamatként kellene végbemennie, mely az önérték, az elérendő szándék és a lehetőségek számbavételén alapul, önkéntes döntés eredménye, anélkül, hogy veszélyeztetné az etnikai önazonosság, az anyanyelv és a kultúra megóvását. Vagyis a megoldást nem adminisztratív vagy törvényszabta, a nyelvtanulást és elsajátítást követelővé tevő intézkedések jelentik. Ezek helyett a valóságnak arra a hatóerejére kell hagyatkozni, hogy a szlovák nyelv tudása nélkül a lehetőségek korlátozottak. Ennek tudatában az önmagáért és gyermekekért vállalt felelősség és egyéni megfontolás tárgya az életcél kitűzése, a társadalmi és szakmai ranglétra elérendő fokának megválasztása és az ehhez igazodó döntés. Az államnak feladata a szlovák nyelv elsajátítását biztosító körülmények megteremtése és olyan feltételek szavatolása, hogy az egyén szabadon és önállóan döntsön gyermeke (és önmaga) képzéséről. (Rövidített szöveg) ALENA ZEĽOVÁ, a Szlovák Tudományos Akadémia Kassai Társadalomtudományi Intézetének munkatársa SZÜKSÉGTELENEK A SVÁJCI GYÓGYSZEREK? Nemrég hazánk svájci nagykövetségének meghívására a rimaszombati illetőségű Pőthe Anna doktornő, a járási közegészségügyi állomás osztályvezetője Svájcban járt, ahol a hazánkba érkező ingyenes gyógyszerszállítások megszervezésének és elosztásának ügyében tárgyalt, valamint átvette egy megközelítőleg 400 ezer svájci frankot érő szállítmány csomagjait és fuvarleveleit. A további részletekről hazatérte után beszélgettem vele. - Kivel tárgyalt a gyógyszerszállítások ügyében és egyáltalán hogyan jött létre ez a humanitárius együttműködés? - Találkoztam dr. Madeleine Cuendet-tel, az „emberiség jótevőjével", aki évek óta lankadatlan lelkesedéssel a Svájci Vöröskereszt tagjaként a L'Asociation „Visage" elnökeként tevékenykedik. Több mint száz ország számára szervezett már gyógyszerszállítást, s hozzám svájci rokoni kapcsolataimon keresztül jutott el. Már két ízben küldött gyógyszereket, de a szállítmány mindig viszontagságos úton jutott el hozzám, mivel a behozatal részleteit illetően jogi, etikai és egyéb kérdések is felmerültek. Ezért volt szükség egy egyeztető tárgyalásra a jelent és jövőt érintő részletkérdések megbeszélésére. Hogyan történik majd a gyógyszerek jövőbeni szállítása és elosztása? - Én a közvetítői, összekötői szerepkört vállaltam, de sajnos a hazai raktározás és elosztás kérdései még mindig nem egészen tisztázottak. Sajnos, a decemberi szállítmány is itt tornyosul a munkahelyemen. Svájcban úgy egyeztünk meg, hogy a jövő évtől Pozsonyban az egészségügyi minisztérium mellett hoznánk létre egy központi raktárat, s ez az ország különböző "pontjáról befutott igénylések és kérelmek alapján, az esetek súlyosságától és sürgősségétől függően osztaná el a gyógyszereket. A cseh országrészekben bizony e téren nagyobb a szervezettség. - Hallottam, hogy munkájukat nehezíti egyes körök merőben más véleménye, hátráltató magatartása. Valójában miről is van szó? . - Én nem akarok senkit sértegetni és elmarasztalni, habár mások már több ízben is megtették ezt velem. Ürügyként azt használták fel, hogy nem minden gyógyszer szerepel a nálunk regisztrált gyógyszerek listáján. Ezek még a múlt beidegződései, hisz tudjuk hogyan folyt a múltban a külföldi gyógyszerek törzskönyvezése és regisztrálása a szűklátókörű farmaceutológusoknak köszönhetően. És még ma is akadnak, akik a külföldi önzetlen segítségben, az életeket mentő gyógyszerekben is szükségtelen könyöradományokat látnak, holott tudják mekkora gyógyszerhiány van a hazai piacon. - Visszatérve svájci élményeihez; tudom, hogy Václav Havel köztársasági elnökkel is találkozott, illetve részt vett a tiszteletére szervezett fogadáson... - Igen, ez feledhetetlen élmény volt. Annál is inkább, mert a találkozón a kedves, áldozatkész 73 éves dr. Madeleine Cuendet egy csodálatos kőzetkristályt nyújtott át köztársaságunk elnökének. Elmondta, hogy ezt még az ő édesapja találta egy hegymászó expedíció tagjaként. Mint családi ereklyét őrizték odahaza hosszú évekig. A kristályt végül ezekkel a szavakkal nyújtotta át Václav Havelnek: „úgy látom és érzem, hogy az ön lelke is olyan tiszta, mint ez a kristály." POLGÁRI LÁSZLÓ A VÉGZET HATALMA ,,... remélem, búcsút mondtam a múzsáknak, és azt kívánom, hogy ne essek kísértésbe és ne vegyem újra kezembe a tollat..."- írta Verdi 1859-ben, kedvelt szövegírójának, Francesco Piavenak. Hogy mi késztette a negyvenhat éves zeneszerzőt az Álarcosbál diadalmas római bemutatója után erre az elhatározásra, nem tudjuk, de szándékát szerencsénkre nem váltotta valóra. Nem sokkal később, a levél megírása után érkezett ugyanis Szentpétervárról a felkérés, hogy a cári színház olasz társulata részére komponáljon új operát. Miután némi vonakodás után igent mondott, új problémát jelentett a téma megválasztása. Hosszabb huzavona után azonban sikerült egyességre jutni ebben is, és így született meg A végzet hatalma. A siker óriási volt, II. Sándor, orosz cár saját kezűleg adta át a mű szerzőjének a császári és királyi Szent Szaniszló rendet. Ezzel a bemutatóval indult útjára a mű, Verdi azonban egyre inkább érezte, hogy a spanyol eredetiből hűen átvett befejezés melyben mindhárom főszereplő pusztulásával szinte diadalt arat a halál, szélsőségesen komor és valószerűtlen. Igaz, éveknek kellett eltelnie, mig a komponista tényleg elszánta magát és több részletigazítás mellett új, valószerűbb formába komponálta át az utolsó jelenetet. Ennek az átdolgozott változatnak - ekkor született a hangversenytermekben is gyakran felcsendülő gyönyörű nyitány is -, melyben mindmáig játsszák a müvet, a milánói Scalában volt a bemutatója. ® Ezt a nemesveretü dallamokkal teli művet mutatta be karácsonyi ajándékként - 25 év után újra - a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata. A rendezés feladata, mint negyedszázaddal korábban is, Miroslav Fischerre hárult, s munkájának sok szép momentuma volt. Ezzel szemben viszont nehéz megbocsátani, hogy könyörtelenül húzta Carlos és Alvaro első párbajkettősét és a kolostor előtti ebédosztási jelenetet, megcsonkítva ezzel a négy férfiszerep szólamát. Milan Ferenčík fantáziadús díszlete - akárcsak Ľubica Jarjabková jelmezei - kiváló keret a rendezői koncepcióban rejlő, s a záróképben kicsúcsosodó szimbolika kidomborításához. A bemutató csúcsteljesítményét litván tenoristánknak, Szergej Larinnak köszönhetjük, aki nagyszerűen tolmácsolta Don Alvaro szólamát. Magdaléna Blahušiaková Leonorája sajnos sok kívánnivalót hagyott maga után. Richard Haan szenvedélyes és bosszúvágyó Don Carlos, Peter Mikuláš mélyen emberi és méltóságteljes Gvardian, Martin Babjak Fra Melitonéja pedig remek kabinetalakitás. A második bemutató énekes-színészi teljesítményeit már lényegesen nagyobb minőségi kilengés jellemzi. František Caban száraz Don Carlos, Vladimír Kubovčik színtelen Gvardian, JánĎurčo humortalan Fra Melitone, örvendetes azonban a találkozás a társulat hajdani tagjával, a ma Grazban szereplő Juraj Hurnýval, akí a Don Alvaro szerepében nyújtott árnyalt alakítást. A legnagyobb élményt azonban színesbőrű vendégünk, a külhoni színpadok vándora, Paulette de Waughn énekben és játékban egyaránt kidolgozott teljesítménye jelentette. Ondrej Lenard precizitásával ritkán hallható összhangra késztette zenekarát, és Ladislav Holásek kórusát is csak dicséret illeti. Bárcsak megmaradna ez a színvonal a sorozatos előadások láncolatában is! Végül még egy „apróság". A szép programfüzet az előadást szponzoráló bécsi Warimpex cég nagystílű ajándéka. VARGA JÓZSEF