Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám, szerda

Elmaradt találkozás Beszélgetés Simonffy Katalinnal, a Román Televízió magyar adásának szerkesztőjével • Mi, célból, milyen tervekkel jöttetek Pozsonyba? - Másfél hónappal ezelőtt KárpátUkrajnában jártam, az ungvári televíziónál. Nálunk a kárpátaljai magyarság problémáival nem foglalkozott még senki a képernyőn. így tehát odautaztunk, és ott derült ki, hogy egy igazán jól működő rádiótévé stúdió van Ungváron, tizenhárom tagú csopprt késziti a műsorokat. A műsoridejük messze meghaladja a nemzetiségi arányszámnak megfelelő műsoridőt. Miért mondom ezt? Mert a szocialista táboron belül mi mindig arányszámokkal dolgoztunk. Arra gondoltam, ha eljövök Szlovákiába, akkor itt Pozsonyban az a magyar adás, melyről tudtuk, hogy létezik, hasonló élményt szolgáltat számunkra, és hogy beindulhat a műsorcsere, az a szerves kapcsolattartás, melyet szeretnénk kialakítani az ungváriakkal, a vajdaságiakkal, és esetleg olyan nemzetiségi tévéstúdiókkal, amelyek Magyarország területén működnek. A szlovákiai magyarság sorsa érdekelt elsősorban, az, hogy az elmúlt év változásait hogyan értékeli itt az utca embere. • Sikerült találkozni a tévés kollégákkal? - Nem. Az történt ugyanis, hogy két telexünkre, amelyen érkezésünket jeleztük, nem kaptunk semmilyen választ, a pozsonyi állomáson sem várt senki. Másnap kiderítettük a tévés kollégák telefonszámát, és megtudtuk, hogy itt megszűnőben van az adás. Azt azért elmondanám, hogy ha ez Bukarestben történik meg. és egy számomra ismeretlen tévés csoport befut a román fővárosba, akkor mindent megtettem volna annak érdekében, hogy megismerkedjem velük, arról nem is beszélve, hogy az a csoport bizonyára dolgozni jött volna, és segíteni kelleti volna őket abban, hogy a munkájukat a lehető legjobb körülmények között végezhessék. • A bukaresti tévé magyar adását nem fenyegeti a megszűnés veszélye? - Ha arra gondolok, hogy öt évvel ezelőtt egy tollvonással megszüntették az adást, akkor nem zárható ki semmi. De az a kollektíva, amely e pillanatban a román televízió magyar nyelvű műsorát szerkeszti, azt hiszem, az utolsó csepp véréig harcolna az adásért. Minden érvet előrángatna, és mindent megmozgatna annak érdekében, hogy ezt a fegyvert ne engedje ki a kezéből. Érzésem szerint ez a leghatékonyabb fegyvere a tömegtájékoztatásnak, hiszen nemcsak információkat közöl, hanem olyan képi hatásokat gyakorol a nézőre, amelyeknek föl. becsülhetetlen az értékük. Nekünk hídszerepet kell vállalnunk e pillanatban a románság felé is, hiszen az elmúlt évek során nagyon sok információ nem jutott el a román nézőkhöz a magyarságról. Tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy rosszindulatból nem értenek bennünket. Egész egyszerűen, nincsenek információik rólunk, a kultúránkról, hagyományainkról, erkölcsi normáinkról, • Ezt a hídszerepet, az információk átadását elősegíti a magyar műsorok román feliratozása ... - Föltétlenül. Én azt szoktam tanácsolni a civilizálatlan hangnemben telefonáló nézőknek, hogy kapcsolják ki a készüléket. No de nagyon sok román nézőtől kapunk levelet, akik értékelik tárgyilagosságunkat, a higgadt, mérsékelt hangvételt, és azt, hogy nem csalódtak az elmúlt hónapok során a tájékoztatásunkban, hiszen a politikai élet minden keményebb ütközőpontján jelen voltunk. Az ország közvéleménye a mi adásunkból tudta meg, hogy az a csoport, amelyik rombolt a televízióban, nem a tüntetők közül kivált csoport volt, és attól kezdve nagyon sokan hinni kezdtek nekünk. • Mikor indult útjára a magyar adás? -Én azt mondanám, hogy 1989. december 24-én, akkor, amikor Boros Zoltánnal golyózáporban bementünk a televízióba, hogy elősegítsük Domokos Géza jelentkezését a képernyőn. És akkor úgy adódott, hogy egykori tévés kollégáim megkértek, szóljunk néhány szót magyarul is a nézőkhöz. Mint adás, januárban indultunk újra, és most már van harmincöt emberünk, akik a heti majdnem négyórás műsort készítik. Nem fordításokból, hanem eredeti anyagokból. • Ki Bodor Pál utódja a főszerkesztői székben? - Boros Zoltán, aki mindig egyik alapembere volt a szerkesztőségnek. Hangmérnökként dolgozott a televízióban, távol minden ideológiától. • Milyen tényezőket kell figyelembe vennie egy nemzetiségi tévéadásnak? - A magyar adásnak azt kell figyelembe vennie, hogy a szétszórt magyarság számára kell műsort szerkesztenie, nemcsak a kompakt tömegben élő székelységnek. • Gondolom, fontos szempont a téma megválasztása, tehát az, hogy miről szólni, ám az sem elhanyagolható szempont, hogy miként. - A miről, az az erkölcsi hozzáállásunkból is adódik, abból, mennyire tudunk egy ügynek a szolgálatába állni. És számunkra nyilvánvaló, hogy nincs ünnepnapunk, szombatunk, vasárnapunk. A karácsonyt šerp tölthettem a családommal. A gyermekem azt kérdezte tőlem, hogy ismét forradalmi karácsonyt rendezünk-e. De egy ország nézhette azt a gyermekkoromban megálmodott békés, szép karácsonyt, melyet sikerült hétfő délután közvetítenem. Ezenkívül egy tévésnek természetesen műszakilag is felkészültnek kell lennie, hiszen döntenie kell > bizonyos műfajokban arról, hogy mit hogyan rögzítek. • Nyilván el kell tudni igazodni a politika labirintusában is. - Igen, mert adott esetben egy zenei műsor is hordozhat politikai mondanivalót. Egy példával szeretnék élni. Szeptemberben a Bárdos Lajos európai kórusfesztivál 2. találkozója zajlott Székelyudvarhelyen. Erre meghívtak román kórusokat is. A román tömegtájékoztatási eszközök információja szerint a Székelységben üldözik a románokat, és emiatt sok kórus nem mert eljönni a fesztiválra. A ploesti csoport mégis megkockáztatta. Megérkeztek Udvarhelyre, ahol a szokásos székely vendégszeretettel fogadták őket, és délutánra megszerveztek számukra egy szabadtéri előadást. Érezni lehetett a félelmet, mellyel a biztonságot jelentő autóbuszból kiszálltak a kórustagok, és a feszültséget, ahogy felmérték a terepet, hogy te jó isten, vajon honnan ér bennünket támadás? Az a képi megfogalmazás, ahogy az operatőr lefilmezte a műsorukat, azt, ahogyan az emberek körülállták őket, figyelmesen és szeretettel követve műsorukat, és ahogy megtapsolták őket, fantasztikus föloldódást, olyan megnyugvást és megtisztulást váltott ki az arcokon, amit én magyarázhattam volna öt flekken keresztül egy irodalmi lapban, akkor sem hiszik el nekem. • Mit vártok az új esztendőtől? - Egy kicsivel több nyugalmat, azért, hogy immár olyan kérdésekre összpontosíthassunk, amelyek nem kifejezetten a ma stresszhelyzetét hozzák. Ne kelljen állandóan a hét politikai eseményeire reagálunk, ha-' nem tudjunk egy kicsit távlatokban is gondolkodni, tudjunk jövőképet kialakítani és adni a magyarság számára. Lehessen úgy a jövőre gondolni, hogy ne mindig csak a gyötrő, szorongató és félelemgerjesztö oldalát lássuk az életnek, hanem valóban örüljünk annak a szabadságnak, amelyről nemrég még álmodni sem mertünk. BALÁZS F. ATTILA Tavasz a pozsonyi medikus kertben - januárban... (Drahotín Šulla felv. - ČSTK) Válaszúton a Polgári Fórum Ezzel a címmel közölte a Lidové noviny Jirí Dienstbier cikkét. A szerző a mozgalom küszöbén álló közgyűlés előtt nyilvánít benne véleményt számos égető problémáról, úgy vélekedve: E tanácskozás vagy a Polgári Fórum elszigetelődéséhez vezet, vagy pedig lökést ad ahhoz, hogy az eredeti célkitűzések valóra váltásának útján haladjon tovább. Felhívta a figyelmet arra, a mozgalom választási sikereit annak köszönheti, hogy a demokráciát és a reformtörekvéseket sikerült az egyéni és a csoportérdekek fölé helyezni. „Éppen ezért senki sem sajátíthatja ki a Polgári Fórumot a maga számára." - szögezte le Jirí Dienstbier. Ezután a mozgalom párttá alakulásával foglalkozva realista szemléletre intett, a természetszerű érlelödés szem előtt tartására szólított fel. Hangsúlyozta, hogy a mozgalom eddigi struktúráinak fogyatékosságai nem helyettesíthetők az apparátus uralmával, sem egyetlen áramlat mindenhatóságával. „A demokratikus országokban az ilyesmi már az ideológiai beállítottságú pártokban sem történhet meg... A közgyűlés olyan elnöki diktátori jogkört hagyott jóvá, amit a totalitárius pártok sem szentesítenének alapszabályaikban." - állapította meg a szerző. A szavazás eredményeinek „kötelező voltával", a kisebbségi nézeteket vallók korlátozásával kapcsolatban megjegyezte, hogy a Fórum épp ennélfogva válhat szektává. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy olyan kijelentések hangzanak el, amelyék elutasítják a polgári kezdeményezések eszmei úttörő szerepét. Ebben Jirí Dienstbier a mozgalom eszmei fogantatásának megtagadását látja. Ha az entellektüellek balos hajlamairól, a nagyüzemi munkások szociális demagógiájáról aggódó szavak hangzanak el, „olyan érzésünk támad, mintha ilyesmit már hallottunk volna" - közli a szerző. A gazdasági reformra kitérve az alábbi figyelmeztetéssel zárul a cikk: „Ne feledjük, sikeres gazdasági átalakulás nemcsak a demokráciában lehetséges, Pinochet eszközeivel is elérhető... Keserű tapasztalatokból tudjuk, hogy ha intézményi torzszülemények jönnek létre, azok maguk is kiszorítják a jóravalókat, és kiválasztják a nekik megfelelőket." (I. j.) : Szembenézés; ÚJ SZÚ 1991. I. 9. S

okan hajlamosak arra, hogy a demokráciát összetévesszék a családi törődéssel és ajándékosztogatással. Naivan remélik, hogy a demokrácia. a gondok demokratikus kezelése azonos a mindenre kiterjedő atyai és anyai figyelemmel. Elfeledkeznek arról, mennyire gyermekded ez az elvárásuk. A demokrácia sajátossága, hogy azonos tehetőségeket kínál minden állampolgár vagy állampolgáriközösség (párt, mozgalom, etnikum, szervezet, egyesület, társaság) számára. Éppen ezért többnyire rajtunk múlik (feltételezve, hogy a demokratikus rendszer jogállam és törvényekben egyenlőséget szavatol), mennyire tudjuk érvényesíteni érdekeinket. Látni keit azt is, hogy nálunk még nincs jogállam, s ha egyes politikai pártokon múlna, sokáig nem is lenne. Mert a nemzetieskedő pártok és mozgalmak nagyon hamar és egyszerűen elintéznék a jogokat: ..aki velük azonos nemzetiségű, annak teljeskörű jogai vannak". A szlovák-magyar viszonyt próbának alávető nyelvtörvény, majd a szlovák-cseh viszonyt is alaposan feldúló illetékességi törvény demokratikus procedúrákban elfogadott, európai mércékkel mérhető változata után látszatra elcsendesedtek a politika és a sajtó csataterei. Látszatra. Ez a látszat a karácsonyi szeretetözönben és az új esztendő várását telítő gazdasági pesszimizmusban méginkább meghatározóvá lett. Nem kevesen vannak olyanok, akik a sajtóban nyíltan megfogalmazták: a ránkszakadó gazdasági gondok, anyagi bajok majd lehűtik a forrófejű nacionalistákat. Aligha. Ennek számos jelét fel lehet fedezni a demokratikus sajtóban. Nincsen semmi vész. hiszen a sajtó szabad. A demokratikus elvek alapján viszont mindenki lelkiismerete, politikai hovatartozása szerint szerkeszt Hyen vagy olyan orientációjú lapot. Éppen ezért nem megijedve, nem hátrálva, nem agresszivitást szülő félelemkeltéssel és sugalmazással kell az ilyen szélsőséges hangú cikkek ellen fellépni. A látszatra megnyugvó politikai arénában és sajtóban csupán szünet volt. Ne lepjen meg senkit, ha a fehér bohócok új jelmezt öltenek, s talán új gonosz bohócok is megjelennek. Leválthatták a cirkuszigazgatókat is, meg az ügyetlen zsonglőrök helyett 3. számában ismét feltálalta az új húsos falatot. Nem szabad meglepődnünk, ha a következő hetek ..nagynemzeti" témája az emberi jogok és szabadság kartája lesz. A Jerguš Ferko-féle konjunktúralovagok akkor nem érik el céljukat, ha a nemzeti kisebbség sajtója a sértettség és a veszélyérzet kifejezése, valamint a panaszáradat helyett a demokrácia adta lehetőségeket keresi majd. Nem lehetünk naivak ügyesebbeket szerződtethettek. Maradnak a régi íégtornászok. akik a legvalószinútlenebb helyzetekben is képesek átlendülni a demokratikus lengőtrapézon a másik oldal létrájára. Újra lótrágyát gyűjtögetnek a fehér bohócok, hogy Buta Augusztának legyen mibe beleülnie vagy beletenyerelnie. Ezek a finom modorú úriemberek benyomását keltő csepűrágók ismét feltűntek a sajtóban. Elhallgattatni nem lehet őket. hiszen a demokratikus szabadságjogok megnyirbálását követelő véleményüknek ugyanannyi sajtószabadság jut. mint nekünk, akik a megteremtéséért emelünk szót. Ha elhallgattatnák őket. nem valószínű, hogy nekünk is lehetőségünk adódna igazunkat elmondani. Ez is a demokrácia sajátossága. Éppen ezért, minél ingerültebben követelik ők a rosszat, annál türelmesebb bölcsességgel kell rá reagálnunk. Ugyanaz az alantas módszer, ugyanaz az érveknek híján lévő hangulatkeltés, ugyanaz az ostoba nemzetiszínű uszítás csak az ö malmukra hajtja a vizet. Részünkről más kell. Nem állhatunk te ismét parttalan és véget nem érő sajtópolémiákat folytatni pl. Jerguš Ferkóvaí a Práca munkatársával, aki a lerágott csonttá lett nyelvtörvény után a Práca idei I átnunk kell, hogy az országot Európába ve1— zető út egyik fontos állomása éppen ez emberjogi karta elfogadása lesz. Nélküle vagy egy helyette elfogadott álszent és hazug változattal nincs reménye az országnak a befogadásra. Világos. hogy ismét fenekednek azok a politikai erők. amelyek saját befolyásuk erősítésére használják majd fel a már most elindított kampányt. Mert sajtókampány, az lesz. Ismét azt focfiák állítani, hogy a többség jogait sérti a kisebbségeknek adott jog. Miért ne tennék, ha például a magyar nemzeti kisebbség védtelen és kiszolgáltatott, mert azzá teszik a nemcsak mozgalmakként, de a kisstílű politikai viszályokban mindegyre megosztottá váló politikai mozgalmai. Politikai képviseletünket uralja a mozgalmi pragmatizmus, a pillanatnyi előnyökből politikai tőkét kovácsoló szemlélet. Jellemzője a kabinetpolitizálás. amelyet kísér az elzárkózás, a magyar választópolgárok manipulálása, majd az igazság elkendőzésére szolgáló kendőzetlen hazudozás. Mindez együtt kihat - miért ne hatna ki? - a sajtónk egészére, annak lassú, de biztos leépülésére, kultúránk pangására, irodalmunk tétovaságára. így aztán a szlovákiai magyarság igencsak magárahagyott állapotban van. Nincs egy ad hoc jellegű fórum, ahol nyíltan szembesithetók lennének a politikai mozgalmaink lépései, ahol a politikai nézetkülönbségekre figyelve a nemzeti kisebbség érdekvédelmi elveit a demokrácia gyakorlata alapján egységesítenék. Mert politizálni politizáljanak háromféle képpen - mert annyian vannak -. de a nemzetközi jogi normákat, ezen fogalmak és törvények fontossági sorrendjét - könyörgök - tisztázzák. Megérne néhány gondertatot az a fajta politizálás is. amelynek eredményeként a szélesebben értelmezett jogi gyűjtőfogalmat valakik összetévesztik a szűkebben értelmezhetövel. (Lásd a most zajló ..kisebbségi jogok - kollektív jogok" vitát.) A Megegyezhetnének abban is. hogy a magyar IVI kisebbséget ért támadások néma demokrácia gyermekbetegségei, hanem a demokrácia első jelei. Ellenük nem hatalmi-intézkedéseket kell sürgetni, hanem alapos én/rendszer kidolgozásával fel kell készülni. Parlamentben, sajtóban, iskolában színházban, irodalomban egyforma határozottsággal. Ehhez elegendő lelkierőnk van, hiszen a legfesz

i tettebb őszi politikai vitákban is meg tudtuk őrizni higgadt mértéktartásunkat. Nem került sor tudatosan és szándékosan provokált nemzeti villongásokra. Jól vizsgáztunk, s ez erkölcsi erőt adhat mindannyiunknak. De adjon a politikai mozgalmainknak is ahhoz, hogy a demokratikus jogállam megteremtésének idején legalább a kisebbségvédelmi törvények meghozatalakor egységes legyen jogi fogalomrendszerük. Vitatkozzanak, ahogyan jónak látják arról, hogy mi az előbbre való: a tyúk - a demokrácia . - vagy a tojás - az emberjogi és kisebbségvédelmi törvények, de közben ne tapossák szét a tojásokat és ne egyék meg a tyúkot. DUSZA ISTVÁN