Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám, szerda

MA TALÁLKOZIK GENFBEN AZ IRAKI ÉS AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER (Folytatás az 1. oldalról) szállt le szaúdi területen. Miután legénységük megerősítette, hogy dezertálni akarnak az iraki fegyveres erőkből, F-15-ös vadászgépek kisértékeket az egyik támaszpontra. Hivatalos hírügynöksége által Bagdad nyomban cáfolta ezt a hírt, mint „indokolatlant és megalapozatlant". Az INA szerint a hírrel Washington a közvélemény félrevezetésére törekedett. Izzat Ibrahimnak, az iraki Forradalmi Parancsnoki Tanács alelnökének vezetésével delegáció érkezett Teheránba, hogy az Öböl-válságról tárgyaljon. Tavaly augusztus óta nem járt ilyen magas küldöttség az iráni fővárosban. Mint ismeretes, Teherán is követeli az iraki egységek kivonását Kuvaitból, ugyanakkor elutasítja a külföldi katonai jelenlétet a Perzsa-öbölben. Ezzel a jelenléttel függ össze a jövő hétre a Perzsa-öböl déli részébe tervezett nagy katonai hadgyakorlat is, melynek során első ízben vetik be a SAM 2 és a SAM 6 légelhárító rakétákat. Teherán már felhívta Bagdad figyelmét a hadgyakorlatra azzal, hogy annak semmi köze sincs az iráni -iraki kapcsolatokhoz. Daniel Ortega volt nicaraguai államfő New Yorkban bejelentette, haladéktalanul Bagdadba utazik és megpróbál közvetíteni az öböl-válság békés rendezése érdekében. Szerinte a békés megoldás lehetőségei még nem merültek ki, s úgy vélekedett, esetleg elérheti a BT-' ultimátum elhalasztását. Ortega szerint Irak katonai fenyegetése eltúlzott, sokak számára Bagdad megrendszabályozása nyomósabb ok, mint Kuvait felszabadítása. A Le Figaro francia napilap tegnapi vezércikkében azt fejtegette, hogy az USA és Irak esetleg titkos tárgyalások útján, a karibi recept szerint oldhatná meg az öböl-válságot, anélkül, hogy bármelyikük is veszítene presztízséből. Ehhez az 1962es kubai válság szolgálhatna precedensként, amely után mind az USA, mind a Szovjetunió győztesnek tartotta magát. Wasshington akkor elérte, hogy a Szovjetunió kivonja Kubából a Floridát fenyegető rakétáit, Moszkva pedig kierőszakolta az amerikai ígéretet, hogy nem támadja meg Kubát. Fidel Castro viszont azzal dicsekedhetett, hogy Kuba hatalmas szomszédja meghátrálásra kényszerült. Ilyen megállapodásra juthatnának a külügyminiszterek ma Genfben is. Az irakiak kivonulnának Kuvaitból, az USA lemondana támadó terveiről, ezután pedig megkezdődhetnének az igazi egyezkedések. Ha ez nem történik meg, akkor kitör a háború. De az amerikaiaknak még így is két választási lehetőségük van: vagy totális háborút folytatnak, amíg Szaddam Husszein meg nem adja magát, vagy egy „érzékeny csapást" mérnek Irakra és ezzel tárgyalóasztalhoz kényszerítik. Egy ilyen furcsa háború viszont furcsa békét szülhet - véli a Le Figaro. S 't, Dominikai Köztársaság KftfTr _ ftxi-ojeto

ásíar^ ^pS Katonai intermezzo Port-au-Prince lakossága a megdöbbenés, ijedtség, zűrzavar után hétfőn este már ismét felszabadultan ünnepelhette Jean-Bertrand Aristide-et, Haiti decemberben megválasztott új államfőjét. Roger Lafontant, az 1986-ban megdöntött Duvalier diktátor klánjának tagja, egykori belügyminiszter jócskán elszámította magát. Hétfőre virradó éjszaka ugyan maroknyi csapatával behatolt az elnöki palotába és túszul ejtet- \ ~ te Ertha Pascal Trouillot ügyvivő állam" főt, ám korai volt az öröme, s korai ' a bejelentése a sikeres államcsínyről, j \ Pár óra alatt szertefoszlott reménye arra, hogy a hadsereg - mint ahogy az a Haitin eddig végrehajtott megannyi puccs során szinte már hagyomány volt - a „vasöklü tábornok", vagyis az ő oldalára áll. Nos, nem így történt: tudatosítva azt, hogy a 30 éves diktatúra és az ezt követő, a sorozatos puccsokkal fémjelzett bizonytalan időszak után Haiti- i * «rí b • lemé

r • nak, a karibi térség legszegényebb államának végre stabil, demokratikusan megválasztott kormányra és békére van szüksége, a fegyveres erők vezérkara a „lázadás" leverése, Lafontant eltávolítása mellett döntött. A helyszínről érkezett jelentések szerint a katonák megrohamozták az elnöki palotát, s fél óra múlva a puccsista tábornok kénytelen volt megadni magát. Lafontant, akit régóta fűt a hatalom utáni vágy, bizonyára nem tudta megemészteni, hogy novemberben a legfelsőbb választási tanács kihúzta nevét az elnökjelöltek listájáról. Mivel lezárták a törvényes utat, a rémkorszak hírhedt rendőrbrigádjainak (Totons Macoutes) főnöke természetesnek vélte, hogy más ösvényt keressen - ez azonban az elnöki palotából egyenesen a börtönbe vezetett. Most, a lázadás sikeres leverése, a remélhetőleg utolsó katonai intermezzo után úgy tűnik, semmi sem akadályozhatja meg, hogy Aristide, a 37 éves katolikus lelkész február 7-én átvegye az elnöki tisztséget, s ígérete szerint végrehajtsa a szükséges szociális reformokat, végleg megszabadítsa az országot Duvalier súlyos politikai örökségétől. (urbán) Kjamalca 4 V I I á k Rendkívül feszült lett a helyzet a Baltikumban Elfajulhat az erőszakos sorozás Készültségben a litván parlament tagjai • Katonaszökevény vagy hadifogoly? (ČSTK) - A szovjet védelmi minisztérium sajtóosztálya hétfőn nyilatkozatot adott ki, amelyben tájékoztatott az öszi sorozások biztosítására irányuló intézkedésekről. A dokumentum általánosságokban közli, az illetékes katonai körzetek parancsnokai utasítást kaptak arra, hogy Örményországban, Grúziában, Moldovában, a Baltikumban és Ukrajna egyes kerületeiben nyújtsanak gyakorlati segítséget a sorozóbizottságoknak feladataik teljesítéséhez. Az intézkedések vonatkoznak a katonaszökevények felkutatására is. A dokumentum bejelentette, hogy e feladatok teljesítése érdekében a desszantegységeket is bevetik. Fjodor Kuzmin tábornok, a balti katonai körzet parancsnoka még aznap tájékoztatta a lett kormányt arról, hogy egy dandárt, tehát kb. 3 hadosztálynyi deszszantegységet irányítanak a Baltikumba az említett feladatok végrehajtására. Anatolij Gorbunov lett államfő szerda esti televíziós nyilatkozatában elmondta, délután találkozott az új tábornokkal, aki közölte vele: a köztársasági hatóságoknak január 13-ig kell normalizálniuk a helyzetet a laktanyákban, mivel a sorkötelesek közel 75 százaléka nem kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. A tábornok közölte, az ultimátum lejárta után a hadsereg fog közbelépni. Tegnapra virradó éjszaka litván újságírók közölték, Vilnius körzetébe már érkeznek a desszantosok. Tegnap délelőtt az észt rádió nem hivatalos, de megbízható forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy egyes észt városok felé szovjet katonai egységek tartanak. Tallinnban nyugalom volt, de szemtanúk arról számoltak be, hogy mind a fővárosban, mind a köztársaság más városaiban katonák ellenőrzik a fiatal észtek iratait, hogy megállapítsák, nincs-e köztük harcköteles. Tegnap délutáni rigai jelentések szerint a lett fővárosban még nem volt jele katonai akciónak. Az észt külügyminisztérium szóvivője közölte, Tallinnból Moszkvába utazott Edgar Savisaar kormányfő. Mihail Gorbacsov államfővel akar tárgyalni a deszszantegységek kiküldésével kapcsolatban. Megérkezett Moszkvába Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök-aszszony is, aki szintén ez ügyben akar találkozni Gorbacsowal. Lett források szerint a köztársaság vezetői telefonkapcsolatban állnak Moszkvával, egyelőre nem készülnek a szovjet fővárosba. A litván parlament tagjai készültségben vannak, a tegnapra virradó éjszakát többen közülük a törvényhozás épületében töltötték, hogy megakadályozzák a szovjet hadsereg esetleges próbálkozását a parlament elfoglalására. Lépésüket az tette indokolttá, hogy Vilnius körül a szovjet hadsereg több mint száz katonai járművét helyezték el, a közeli Jonava támaszpontról irányították ezeket Vilnius köré. Ebbe a nagy katonai táborba érkeznek a szovjet desszantosok. A parlament képviselői közölték, visszatartották a sorkötelesek behívóparancsait és a fiatal férfiakat felszólították, rejtőzzenek el, és éjszaka ne tartózkodjanak lakhelyükön. A hadköteleseket arra is figyelmeztették, hogy a szovjet hadsereg tagjai nem feltétlenül viselnek egyenruhát, tehát ne hagyják magukat félrevezetni. A feltartóztatott litván fiatalok a köztársasági törvény értelmében kérhetik a hadifogoly-státust. A Baltikummal kapcsolatos hír, hogy húszperces vita után a litván parlament tegnap hatályon kívül helyezte a kormány döntését a nagy arányú élelmiszeráremelésről. Tette ezt annak a tüntetésnek a nyomására, amely reggel óta zajlott a parlament épülete előtt. A tüntetőket a rendőrség vízágyúkkal oszlatta fel. Landsebergis államfő már tegnapra virradó éjszaka úgy vélekedett, hogy a kormány helytelen időben döntött az áremelésről, llmars Bisers, a lett kormányfő helyettese a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának azt' mondta, nagyon váratlanul érte őket az ejtőernyősök odaküldése. „Az elnöki rezsim bevezetéséhez kifejezetten destabilizált helyzet szükséges, ilyen ezen a héten még nem következik be. Nem kizárt; akkor jön majd el a döntő pillanat, amikor az öbölben is robbanás történik, s így el lehet majd terelni a közvélemény ügyeimét. Csupán egy dolog biztos: a lettek nem tudják megakadályozni a dolgok ilyetén alakulását." IMF-hitel hazánknak (ČSTK) - A Nemzetközi Valuta Alap hétfőn 1,783 milliárd dolláros hitelt hagyott jóvá Csehszlovákia számára. A pénzt a következő 14 hónap során folyósítják, s az említett összegből 900 milliót a kőolaj és a földgáz árának emelésével kapcsolatos kiadásokra szánják. A Valuta Alap képviselőinek meggyőződésük, ez a döntés ösztönözni fog más magánberuházókat és bankárokat is arra, hogy további pénzeszközöket nyújtsanak a csehszlovák gazdaságnak. A New York Times tegnapi kommentárja szerint ez az eddigi legnagyobb hitel, amelyet az Alap egy kelet-európai országnak nyújtott. Cuellar megnyitotta az atomcsend-konferenciát (ČSTK) - Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár nyitotta meg hétfőn este New Yorkban az 1963-as atomcsend-egyezményt aláíró országok képviselőinek kéthetes konferenciáját. Nyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a történelem kritikus szakaszában élünk, amikor az egyik korszak már lezárult, de az új nemzetközi rend még nem szilárd. A világban lezajlott változások olyan réméi lyeKet szültek, hogy most a világbéke korszaka kezdődik. Egyes régiókban azonban tovább tart a feszültség, a helyi konfliktusok sok esetben megoldatlanok. Mindenekelőtt az öbölbeli fejlemények nyomatékosan figyelmeztetnek erre. Az ENSZ-főtitkár kijelentette, ezek a körülmények növelik a tömegpusztító fegyverek korlátozásának és felszámolásának jelentőségét. ÚJ SZÚ 1991. I. 9. M

a még bízhatunk. És még öt napig. Reménykedhetünk abban, hogy Genfben az iraki és az amerikai külügyminiszter mégiscsak jut valamire a „nem tárgyalás" jellegű találkozón. Ez a furcsa és mindkét részről többször elhangzott jelző azt jelenti: Washingtonnak és Bagdadnak egyaránt az a véleménye, hogy nincs miről tárgyalni, viszont a kapcsolatfelvétel hasznos lehet. Vagyis mind az USA, mind Irak ragaszkodik álláspontjához, nem hajlandó engedni. Washington szerint Iraknak maradéktalanul eleget kell tennie a Biztonsági Tanács valamennyi vonatkozó határozatának, legkésőbb január 15-ig ki kell vonulnia Kuvaitból és kárpótlást kell fizetnie az emírségnek okozott minden veszteségért, hacsak annak törvényes kormánya erről le nem mond. A kivonulásért cserébe pedig semmilyen ellenszolgáltatást sem követelhet. Szaddam Husszein viszont ragaszkodik halva született öltetéhez: Kuvait szuverenitása helyreállításának feltétele a független palesztin állam megteremtése kell hogy legyen. Van-e hát reális alapja ilyen körülmények között a reménykedésnek? Szerintem nem sok, hacsak abban nem bízunk, hogy a teljesen kiszámíthatatlan bagdadi diktátor ezúttal jó értelemben produkál valami egészen meglepőt. Arab politikai és diplomáciai körök tudni vélik, Washington azért tenne némi engedményt a BT-határozattal szemben. Ha Szaddam az utolsó pillanatban, akár január 15-én bejelentené, hogy kész kivonulni, kapna erre két hetet, esetleg még egy hét ráadást is. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a legitim kuvaiti kormány a kivonulásért cserébe hajlandó elengedni Irak adósságait, sőt még a vitatott Rumajla olajmezőt is átengedné. Mint ismeretes, ennek birtoklása, kiaknázása volt Irak számára a casus belli, az ürügy az agresszióra. Érthető módon Izrael reagált a leghevesebben Szaddam indítványára, hogy vonják össze a kuvaiti és a palesztin kérdés megoldását. Bagdad Remény ráadásul azzal fenyegetőzik, ha megindul a nemzetközi haderő támadása, az irakiak az első csapást Izraelre mérik. Nem szabad ugyanis megengedni - vélik Bagdadban -, hogy egy közép-keleti háborúnak éppen Izrael legyen a haszonélvezője. S mit tesz ebben a helyzetben Jicchak Samir, Izrael makacs kormányfője? Két nappal a genfi találkozó előtt bejelenti, nyomban azután, hogy Irak kivonult Kuvaitból, Jeruzsálemben hajlandó találkozni minden érdekelt arab ország vezetőivel. Persze nem konferencián, hanem kétoldalú tárgyalásokon. Ez igazán nem tekinthető a részéről engedménynek, de mindenképpen gesztus Bagdad, a palesztinok és minden érintett arab állam felé. Most már Izrael is könnyebb helyzetben van, hiszen már sem a Szovjetunió, sem a Biztonsági Tanács nem szorgalmazza, hogy a rendezés kizárólag békékonferencia keretében valósuljon meg, csak azt, hogy megtörténjen. Ez azonban semmivel sem csökkenti ennek a gesztusnak az értékét. Mindebből az a következtetés vonható le, a 28 ország részvételével Irak ellen létrejött szövetség valamennyi tagja és a közvetve érdekeltek is azon vannak, hogy elkerüljék a háborút. Mielőtt elindult volna Európába, James Baker is tett még egy gesztust. Újra felrótta Szaddamnak, hogy december 20-a és január 3-a között egy kis időt sem talált a számára, bár mindenki mást fogadott, s így a bagdadi magas szintű tárgyalások terve kútba esett. Viszont az amerikai külügyminiszter még mindig hajlandó lenne találkozni az iraki elnökkel, de már csak Irak területén kívül. Vagyis Washington mégsem ragaszkodik mereven ahhoz a - egyébként elfogadható és érthető - véleményéhez, miszerint a kivonulásra legalább két hét kell az irakiaknak, az ultimátum pedig január 15-én jár le, tehát 3-a után már nincs miről tárgyalni. G

esztusok, ajánlatok sora, s Bagdadból mindeddig nem érkezett válasz. Kivéve azt az egy igent, amelynek alapján ma Tarik Aziz Genfben van. Hát reménykedjünk. Mindenekelőtt abban, hogy akár az utolsó pillanatban is, de Bagdad rádöbben: bár Kuvaitot egy éjszaka lerohanta, nem diktálhat a fél világnak. A nemzetközi közösség nem akar háborút, még a példás megleckéztetésről is hajlandó lemondani, de nem rendeli magát alá senki diktátumának. Még akkor sem, ha Szaddam igazán nem tartozik a törpediktátorok kategóriájába, hanem valóban nagy formátumú politikai bűnöző. GÖRFÖL ZSUZSA v£a A TERVEK SZERINT JANUÁR KÖZEPÉN kerül sor Magyarországon a csehszlovák-lengyel-magyar csúcsértekezletre. A találkozó dátumát diplomáciai úton pontosítják - közölte hétfőn a budapesti külügyi szóvivő- A csúcson dokumentumot írnak alá azokról az elvekről, amelyek meghatározzák a három ország kapcsolatainak alapjait. A szóvivő közölte továbbá, a következő napokban Budapesten találkoznak a Pentagonálé tagállamok szakértői, akik megvitatják, miként lehet egyeztetni az említett országok tevékenységét a várt menekültáradattal összefüggésben. A BRIT IPARI SZÖVETSÉG tegnap Londonban kezdte meg az úgynevezett kelet-európai kezdeményezést, amelynek az a célja, hogy lényegesen bővüljön a brit vállalkozók és a csehszlovák, lengyel, magyar, szovjet vállalatok közötti együttműködés. A tervet nyolc befolyásos brit társáság és bank támogatja. Marián Čalfa szövetségi kormányfő tegnap levélben üdvözölte a szövetség lépését és támogatásáról biztosította azt. A BUKARESTI KORMÁNY hétfőn úgy döntött, hogy a román exkirálynak, Mihálynak visszadják a román állampolgárságot. Andrei Plesu kulturális miniszter elmondta, a kormány lépése azt jelenti, hogy Mihály király, ha akar, visszatérhet Romániába. Egyben közölte, hogy visszavonja lemondását, amelyet a múlt héten nyújtott be tiltakozásul Mihály kitoloncolása ellen. JAMES BAKER amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter közös levelet intézett Javier Pérez de Cuellar ENSZ főtitkárhoz, s ebben támogatásukról biztosítják a salvadori békekötés érdekében tett erőfeszítéseit. A két miniszter nyugtalanságát fejezte ki az újabb erőszakhullám miatt Salvadorban, s értékelték, hogy a világszervezet vezetője erőfeszítéseket tesz a kormány és az ellenzéki szervezet (FMLN) megbékítésére. SZOMÁLIA londoni nagykövetsége hétfőn tagadta, hogy mogadishui kormány tagjai az Egyesült Arab Emírségekbe szöktek volna. Ezt megelőzően Szomália római nagykövetségének képviselője cáfolta, hogy maga Barre államfő is oda távozott volna. Szerinte az elnök nem hagyta el és nem is fogja elhagyni az országot. „Barre végzi munkáját, a kormány ura a helyzetnek és nincs ok az aggodalomra" - mondotta a szóvivő. BÉKÉSCSABÁN ötven év után ismét megjelent a jól ismert és közkedvelt szlovák nyelvű Csabai Naptár. Huszonnyolc évig az evangélikus egyház adta ki, majd a háború alatt végleg megszűnt. A szlovák lakosság közkedvelt olvasmányai közé tartozott, mivel a hagyományos vallási tartalmú cikkek mellett a vidéki élet gyakorlati problémáival is foglalkozott, s teret adott az alföldi szlovák szerzők írásainak. Idén négyezer példányszámban jelent meg a naptár. PHENJANBAN tegnap tartották meg a kormány, a politikai pártok és szervezetek képviselőinek tanácskozását, amelyen áttekintették Kim Ir Szen államfő javaslatait a Koreaifélsziget egyesítésére. A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának titkára az értekezleten kijelentette: „mindenáron" meg kell kezdeni az egyesítési folyamatot, hogy az ország 1995-ig egyesülhessen. MEGALAPOZATLANOKNAK bizonyultak azok a hírek, amelyek szerint két arab terrorista csoport a jugoszláv határon keresztül Magyarországra érkezett azzal a céllal, hogy aktivizálják az ott élő állítólagos terroristákat. Zubek János, a határőrség szóvivője elmondta az újságíróknak, hogy semmilyen fegyveres csoportok nem kíséreltek meg áttörni a határon. Mint mondotta, véleménye szerint, nem valószínű, hogy "az esetleges terroristák olyan kockázatos módon jönnének Magyarországra, mint az illegális határátlépés. A LIMAI REPÜLŐTÉREN a rendőrség közbelépése során lelőtték azt a légi kalózt, aki hétfőn megpróbálta eltéríteni a hazai Faucett Airlines társaság repülőgépét. A tűzharcban két utas megsebesült.