Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMENYEK . ÚJ SZÓM 1991. JANUÁR 31. ELNÖKI RENDELET A KÖZREND VÉDELMÉRŐL PUGO: KIVONTÁK A DESZANTOSOKAT A BALTIKUMBÓL Grúzia saját hadsereget akar Mihail Gorbacsov államfő kedden rendeletet adott ki, amely a szövetségi belügy- és védelmi minisztériumot megbízza a rendőrség és a fegyveres erők együttműködésének biztosításával a közrend megtartása érdekében. A minisztériumoknak ebből a célból a városokban és a falvakban közös járőröket kell létrehozniuk és gyors ellenőrzéseket végrehajtaniuk a társadalmi szervezetek képviselőinek részvételével. Gorbacsov azzal indokolta rendeletének kiadását, hogy támadásokra került sor az állampolgárok, a rendőrök és katonák ellen, mind gyakoribbak a büntettek, s ezek a jelenségek egyre veszélyesebb jelleget öltenek. Mint ismeretes, a két minisztérium már napokkal ezelőtt meghozta a döntést a rendőrök és a katonák közös járőrözéséről, az elnöki rendelet csak legalizálja ezt a lépést, amelyet a közvélemény nem fogadott éppeh lelkesen. A szovjet külügyminiszter a napokban Washingtonban azt ígérte, hogy „bizonyos erőket" kivonnak a Baltikumból. Lehet, ezzel az Ígérettel függ össze, hogy két katonai konvoj hagyta el tegnap délután a vilniusi laktanyát. A litván parlament szóvivője szerint lehet, hogy a január elején ide irányított csápatok kivonásának megkezdéséről van szó. Egy magát megnevezni nem kívánó tiszt viszont azt mondta, hogy ez csak normális csapatmozgás. Borisz Pugo szovjet belügyminiszter egy tegnap megjelent interjúban azt mondta, január 28-ig a Baltikumból kivonták az összes ejtőernyős alakulatot, csak azok az egységek maradtak ott, amelyek már kb. 10 éve a régióban állomásoznak. A belügyminiszter állítása szerint keddig kivonták a belügyi egységek kétharmadát is, s a többi sem marad ott tartósan. Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke kedd este az újságíróknak azt mondta, köztársasága kész a tárgyalások felújítására Moszkvával. Szerinte a decemberi megbeszélések azért zárultak eredménytelenül, mert a szovjet fél nem volt hajlandó konstruktív álláspontra helyezkedni. Anatolij Gorbunovs, a lett parlament elnöke Rigában sajtóértekezleten közölte, hogy hétfőn 6 órás tárgyalásokat folytatott a szovjet parlament háromtagú küldöttségével. Közölte: a Riga és Moszkva közti hivatalos tárgyalások előkészítéséről volt szó. Rafik Nyisanov, a nemzetiségi tanács elnöke, a parlamenti küldöttség vezetője a találkozó után azt mondta, Lettország valamennyi problémáját kizárólag politikai eszközökkel, a hadsereg kizárásával kell megoldani. A grúz parlament keddi ülésén döntött a köztársasági hadsereg létrehozásáról, elsőként a szovjet köztársaságok közül. A parlament szóvivője szerint egyelőre nem határoztak arról, milyen létszámú lesz ez a hadsereg, arról viszont igen, hogy a belügyminisztérium alá fog tartozni. Moszkva egyelőre nem reagált erre a lépésre, de ha sor kerül rá, az aligha lesz pozitív. BUSH ÜZENETE AZ UNIÓ HELYZETÉRŐL Közép-európai idő szerint tegnap reggel terjesztette elő George Bush amerikai elnök az immár hagyományos üzenetet az unió helyzetéről. Felszólította az Egyesült Államok népét, szilárdan álljon ki a kormány politikája mellett, és viselje el a mostani háború terheit, amelyek abból fakadnak, hogy az USA vezető szerepet tölt be a demokratikus világban. A minden január végén elhangzó elnöki üzenetek általában az ország belső helyzetével foglalkoznak, ezúttal azonban az 50 perces beszéd felét az elnök az öböl-háborúnak szentelte, s nagy sikere volt. Megfigyelők a törvényhozás és a többi jelenlévő reagálását annak a beszédnek a fogadtatásához hasonlították, amelyet Roosevelt mondott 1941-ben, amikor meghirdette a háborút Japánnak. Bush elmondta, az Egyesült Államok két évszázada komoly munkát végez a világ szabadságáért. A mai helyzetben sokkal többről van szó, mint egy kis országról. A nagy eszmék kerültek veszélybe, a nemzetközi rend, biztonság, a szabadság és a jog uralmának eszméi. A világ szembeszállt az agresszióval, amely nem győzhet. Bush a továbbiakban leszögezte: az USA azt kívánja a balti népeknek, hogy vágyaik teljesüljenek. Mint mondotta, a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásain kérte a szovjet csapatok kivonását a Baltikumból és az erőszak leállítását. MAGYARORSZÁG ÉS A NATO Megoszlanak a vélemények Tegnapi számunkban már röviden beszámoltunk arról, hogy a magyar parlament elfogadta az Északatlanti Közgyűlésben felajánlott társi tagságot. A NATO e tanácsadó testülete a .legutóbbi londoni ülésén javasolta ezt Budapestnek. Az egész ügynek azonban van egy másik oldala is - írta tegnapi számában a Magyar Nemzet. A cikk emlékeztet arra, a szavazás előtti vitában több képviselő is csodálkozásának adott hangot: helyes-e hogy Magyarország, amely alig hogy megszabadult varsói szerződésbeli kötelezettségeitől, ilyen gyorsan ekkora bizalmat tanúsít a NATO iránt? Hiszen az Észak-atlanti Közgyűlésben a nyugati katonai szövetség tagállamainak törvényhozói ülnek, s a közgyűlést másként a NATO parlamenti fórumának is nevezik. Ezzel összefüggésben mutat rá a vezércikk, Magyarország és a Szovjetunió kapcsolataira is. Most, amikor a Szovejtunió a birodalom megmentése érdekében diktátori eszközökhöz folyamodik, nem kizárt, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok lehűlése után Moszkva egyáltalán nem fog szimpátiával tekinteni a NATO-ra. A cikkíró reményének ad hangot, hogy a magyar kormányfő és a külügyminiszter közeljövőben sorra kerülő moszkvai útja során mindezeket a körülményeket megmagyarázzák a szovjet partnernek. Ideje lenne, hogy a magyar parlament alaposan megvitassa a kontinensünkön érvényesülő kapcsolatokat, s ezzel összefüggésben az ország szuverenitását, ugyancsak szólni kell majd a jövőbeni szövetségekről, s nem utolsósorban a biztonsági kérdésekről is. MEGINDULT A LAVINA? Amíg Bonnban a kormány arról tanácskozott, mekkora további összeggel járuljon hozzá az öbölben háborúzó amerikaiak kiadásainak fedezéséhez, milyen fegyvereket, katonai felszerelést küldjön Izrael védelmére, Németország NATO-tagságából eredő kötelezettségének eleget téve hány légvédelmi rendszert és kezelőszemélyzetet indítson Törökországba, s hogy a kiadásokat miből gazdálkodja ki, addig Berlin egy egészen más problémára összpontosított. Igaz, kevésbé „robbanásveszélyesre", ám mégis lényeges kérdésre, a nagy németkönyv fontos fejezetére. Kedden bíróság elé állították a Honecker-kompánia egyik tagját, Harry Tischt. Hajdanában talán túlságosan pénzéhes, kapzsi volt a keletnémet szakszervezetek, az FDGB elnöke. A „reális szocializmus" határain kívül biztosított magának jólétet, szerette a fényűzést, kényelmet, amit mi sem bizonyít jobban, hogy eixeni „vadászlakásának" felújítására 4,5 millió keletnémet márkát adott ki. Csak az a bökkenő, hogy a milliókat nem a saját zsebében, hanem a szakszervezetek kasszájában kereste... és találta. Most többek között ezért kell a vádlottak kemény padján ülnie. Sok minden van még a rovásán: a vádirat szerint az FDGB alapjából finanszírozta nem csak saját, hanem kollégái családjának üdültetéseit - 380 ezer márkát sikkasztott a szakszervezetek pénzéből, összesen 104 millióval károsította meg az országot. Az ügyészség szerint a vádlott semmiképp sem számíthat felmentő ítéletre. Megindult a lavina? - vetődik fel a kérdés. Mert hát harry Tisch nem az egyedüli, akinek felelnie kell tetteiért, politikai döntéseiért. Vizsgálati fogságban van Erich Mielke, a szenilis öregemberré vált egykori rettegett Stasi-főnök, aki magánszemélyek és politikusok telefonbeszélgetéseit hallgattatta le - veszélyeztetve ezzel az állambiztonságot -, illegálisan ellenőriztette a postai küldeményeket és meghamisíttatta a választási eredményeket. És itt van az NSZEP-gárda többi prominense: Günter Mittag, Willi Staph, akiket sikkasztással, a népgazdaság megkárosításával vádolnak, valamint „Nagy Alex" (Alexander Schalck-Golodkowski), az NDK fő devizabeszerzője, kereskedője, üzletkötője. Kétségkívül a legbonyolultabb és politikailag a legkényesebb ügy Erich Honecker esete. A közelmúltban bukkantak rá azokra a dokumentumokra, amelyek szerint a volt keletnémet párt- és állami vezető személyesen felelős a belnémet határokon egykor kiadott tűzparancsért, s .ezért többszöri gyilkossággal vádolják őt. Honecker ügyvédei most megpróbálják kijátszani a törvényeket: azzal érvelnek, hogy kliensük az NDK-ban akkor érvényes jogszabályok szerint cselekedett, s aszövetségi törvények visszaható alkalmazása elfogadhatatlan. Jó ideig eltarthat a huzavona, ma még egyáltalán nem biztos, hogy Honecker bíróság elé kerüí. Ebbe Moszkvának is beleszólása van. A Németországban állomásozó szovjet egységek bizonyára nemhiába adtak úgymond menedékjogot a rákműtéten átesett szívbeteg exállamfőnek a beelitzi szanatóriumban. Ha Honecker felgyógyulna, kiadatása akkor is kérdéses: a Kreml emberiességre hivatkozva már korábban jelezte a „nemet". (urbán) M

iután ciöntés született a szovjet-amerikai csúcstalálkozó bizonytalan időre történő elhalasztásáról, úgy tűnt, most megint egy hűvösebb időszak következik a két nagyhatalom viszonyában. Az okok között ott van a Luca székeként készülő START-szerződés, a baltikumi helyzet, s persze az öböl-háború. És nemcsak abban a vonatkozásban, hogy Bush elnöknek túl sok gondot okoz, szinte teljesen leköti őt, s így nem tud elmenni Moszkvába, hanem abból a szempontból is, hogy Washington és Moszkva álláspontja e háborúval kapcsolatban több ponton is eltérő (volt?). Tegnap mégis új reményre ébredtünk: James Baker és Alekszandr Besszmertnih kedden este Washingtonban szovjet-amerikai nyilatkozatot írt alá az. öböl-háborúról. Ebben pedig garantálják, a szövetségesek, hogy azonnal leállítják a hadműveleteket, ha Irak bejelenti: feltétel nélkül kivonul Kuvaitból. A félreértések és félremagyarázások elkerülése végett a nyilatkozat pontosítja, hogy ezt a bejelentést azonnal olyan konkrét intézkedéseknek kell követniük, amelyek elvezetnek a Biztonsági Tanács vonatkozó határozatainak maradéktalan teljesítéséhez. Nagyon fontos, az eddigiekhez viszonyítva fordulatot jelentő a két miniszternek az a kötelezetségvállalása, miszerint az Oböl-válság megoldása után a tartós közel-keleti béke elérésére összpontosítják figyelmüket, különös tekintettel az arab-izraeli viszony megoldására. S nem az amerikai, hanem a szovjet külügyminiszter volt az, aki ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ez nem jelenti, hogy Kuvait lerohanását összefüggésbe hozzák a palesztin kérdéssel, ahogyan azt Irak igyekszik megtenni. Fordulatot hozhat ez a közös nyilatkozat a háborúban, amelynek - ez most már biztos - nem lesz gyors lefolyása. Ilyen garanciák talán rávehetik Szaddamot arra, hogy feladja makacsságát és végre valóban reálisan mérje fel nemcsak az erőviszonyokat, hanem a harcok folytatásának következményeit is. Ugyanakkor lehetőséget adnak néki arra, hogy megőrizze arcát, sőt még pozícióját is, ami e nyilvánvalóan hiú ember számára talán mindennél fontosabb. Klovisz Makszud, az Arab Liga ENSZ-képviselője szerint Bush elnök nagy hibát követett akkor, amikor Hitlerhez hasonlította, közvetve hazugnak nevezte és mint háborús bűnöst, bírósággal fenyegette meg Szaddamot. Makszud szerint Szaddam elsősorban tiszteletre és elismerésre vágyik, sokkal jobban, mint dicséretre és egyetértésre. Ez az arabok egyik meghatározó jellemvonása, ezt hagyta figyelmen kívül Bush, s tette Szaddamot még hajthatatlanabbá. El tudok fogadni egy ilyen érvelést, de csak egy feltétellel: egyetlen vezető politikusnak sincs joga arra, hogy kockáztassa népe, egy régió és közvetve az egész világ sorsát csak azért, mert úgy érzi, megsértették öt. Ennek ellenére mára olyan helyzet alakult ki az öbölben, hogy a háború befejezése érdekében még Szaddam allűrjeit is nagyon komolyan figyelembe kell venni. Még ennél is fontosabb a jövőt nézve, hogy a pillanatnyi elhidegülés ellenére Washington és Moszkva most mégis együtt tudott lépni. Az Irak elleni koalíció országainak több vezető politikusa és tábornoka hangoztatta az utóbbi időben kétségeit a háborúval kapcsolatos moszkvai álláspont egyértelműségére vonatkozóan. Sevardnadze, az akkori külügyminiszter a Biztonsági Tanács emlékezetes ülése után még azt sem tartotta kizártnak, hogy szovjet csapatok is részt vesznek az Irak elleni esetleges hadműveletekben. Pár nap múlva a parlamentben a szovjet katonai vezetés össztüzet zúdított rá, š nem kizárt, hogy ha nem mond le önként, hát talán éppen ezért eltávolítják ft a kormányból. Primakov akadémikus, aki az elmúlt év végén kétszer is járt Bagdadban, s hazahozott 2500 szovjet állampolgárt, máig nem volt hajlandó elmondani, ezt hogyan érte el olyan simán. Viszont azt hangoztatta, Husszein realista, tudatosítja, ki kell vonulnia Kuvaitból. S bár ez nem történt meg az ultimátum lejártának napján az akadémikus közvetve azzal vádolta az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, kemény álláspontjukkal Huszszeint szinte belehajszolták a háborúba, nem adtak neki lehetőséget a méltóságteljes visszavonulásra, amivel bizonyították, nem is Kuvait felszabadítására, hanem Szaddam megdöntésére törekednek. Moszkva álláspontjának bizonyos kettősségére utal - s ez már szovjet újságírók és politikusok véleménye -, hogy a Szovjetunió máig nem mondta fel az Irakkal 1972-ben kötött barátsági és együttműködési megállapodást, még mindig van 150 (de lehet, hogy több) szovjet szakértő Irakban, akikről nem tudni pontosan, mihez „szakértenek". Ezekhez a kétségekhez szeretném hozzáfűzni, hogy furcsa az összefüggés a baltikumi és az öbölbeli konfliktus között is. Általában az a vélemény alakult ki, hogy szinte megismétlődik 1956, a szuezi válság és Magyarország megszállásának időzítése. Csakhogy az ultimátum január 15-én járt le, a háború két nappal később tört ki, Vilniusban pedig már január 13-án lőttek. Amiből az a következtetés is levonható, hogy a szovjet konzervatívok esetleg éppen a baltikumi konfliktussal akarták elterelni a figyelmet az öbölről, időt akartak nyerni abban reménykedve, hogy talán mégis sikerül Irakot megmenteni, békés megoldást találni. F

eltevésekből tucatnyi van, reményből a háború mielőbbi befejezésére viszontkevés. Az új szovjet-amerikai kezdeményezés végre ismét valami, amibe bele lehet kapaszkodni. Hogy érdemes-e, az Bagdad válaszától függ. GÖRFÖLZSUZSA NÉHÁNY SORBAN M

egválasztották az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) új állandó szerveinek igazgatóit. A prágai székhelyű titkárság vezetője a svéd Nils Eliason, a bécsi konfliktusmegelőző központ igazgatója Bent Rosenthalt Dániából, a Varsói Szabad Választások Intézetének vezetője pedig az olasz Luchino Cortese lett. Erről az EBEÉ 34 országának különmegbízottai kedden döntöttek az osztrák fővárosban megtartott tanácskozásukon. A diplomaták az EBEÉ parlamenti dimenzióinak a fejlesztéséről is tanácskoztak, s javasolták, hogy e területen ki kell használni az Európa Tanács parlamenti gyűlésének tapasztalatait. T

izennyolcról 12 hónapra akarja csökkenteni a lengyel kormány a kötelező katonai szolgálat időtartamát - közölte Piotr Kolodziejczyk védelmi miniszter a Lech Walesa elnökkel megtartott találkozó után. Erre azt követően kerülhet sor, ha megváltoztatják azokat az előírásokat, amelyek lehetővé teszik az egyes szakmákban dolgozók teljes felmentését a katonai szolgálat alól. A miniszter szerint a szolgálati idő lerövidítése teljes mértékben a parlamenttől függ. K

ét izraeli gyorsnaszád ágyúkkal lőtte a dél-libanoni Rasidíja palesztin menekülttábort. A jelentések szerint ketten meghaltak, öt személy pedig megsebesült. Valószínű, hogy Tel Aviv ezzel az akcióval adott választ arra, hogy a palesztinok a reggeli órákban katyusákkal lőtték az Izrael által 1985-ben létrehozott biztonsági övezetet. A

li Mahdi Mohamed, az újonnan . megválasztott ideiglenes sizomáliai államfő (az ö hivatalbalépéséről tegnap adtunk hírt) kinevezte az ideiglenes kormány elnökét Omar Arteh Ghalib személyében. Ennek a kabinetnek az lesz a feladata, hogy élvezesse az országot a demokratikus választásokhoz. Szomália Hazafias Frontja, amely a közelmúltban vette át a hatalmat szóvivője útján tagadta azokat a korábbi híreket, amelyek szerint a megdöntött Sziad Barre diktátor-elnök híveivel együtt egy kenyai szigetre menekült volna. M

artin Spegelj horvát védelmi miniszter - akit azzal vádolnak, hogy ő az egyik főszereplője a közelmúltban kirobbant illegális fegyverbehozatali botránynak, s egyesek szerint a jugoszláv hadsereg fizikai megsemmisítését készítette volna elő - tegnap visszautasította a lemondása körüli spekulációkat. A zágrábi televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, nem áll szándékában lemondani posztjáról, mert ezzel nemcsak beismerné vereségét, hanem jóváhagyná azokat a módszereket is, amelyektől undorodik és amelyektől az egész demokratikus világ elhatárolja magát. A jugoszláv szövetségi védelmi minisztérium által a központi televízióban sugárzott filmet ismét hamisítványnak nevezte. N

agy visszhangot váltott ki Magyarországon az a „beszélgetés", amelyet vasárnap A Hét című műsorban Juszt László és Franka Tibor folytatott Torgyán Józseffel, a független kisgazdapárt vezető személyiségével, parlamenti képviselővel. A két riporter arrogánsan, sértő módon lépett fel, amiért is a televízió elnézést kért Torgyán Józseftől. Juszt László és Franka Tibor azzal védekezett, hogy „amerikai stílusú" beszélgetést akartak folytatni. Ez nem jött be. A riportereket egy hónapra letiltották a képernyőről. B

ulgária egykori legfelsőbb vezetője, Todor Zsivkov készül arra a perre, amely február 25-én kezdődik ellene. A Trud című szakszervezeti napilap Zsivkov egyik védőjéről nyilatkozva azt állította, igaz, hogy a bíróság jogi szempontból megkezdheti a tárgyalást, de nem kizárt, hogy az első ülés után - figyelembe véve a védelem ellenvetéseit és kérését - a tárgyalást elnapolják. ÚJ REMÉNY