Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 21. szám, péntek

3 A bécsi Hofburgban tanácskozást tart a Varsói Szerződés és a NATO országai­nak közös konzultatív csoportja azokról a problémákról, amelyek a november 19­én Párizsban aláírt hagyományos lesze­relési szerződéssel kapcsolatosak. Első­sorban a haditechnikára és fegyverzetek­re vonatkozó adatok pontosságának az ellenőrzéséről van szó, ezeket az infor­mációkat a dokumentum aláírásakor nyúj­tották át egymásnak a felek. A résztvevők a következő problémára összpontosítják figyelmüket: a Szovjetunió állítólag szándkékosan nem a teljes adatokat kö­zölte, ugyanis Moszkva az utóbbi másfél HÍREK - VÉLEMÉNYEK év alatt jelentős számú fegyverzetet köl­töztetett át az Urálon túlra, s ez a terület a szerződés hatályán kívül esik. Most a többi delegáció jelentős része is ponto­sítja eredetileg közölt saját adatait - első­sorban a pontatlanságok kiküszöbölésé­ről. A tanácskozás tegnapi napján szólalt fel Miroslav Polreich nagykövet, cseh­szlovák küldöttségvezető is. Emlékeztetett arra, hogy az aktualizált csehszlovák ada­tokat nemcsak a hagyományos formában terjesztettük elő, hanem számítógépes diszkeken is. Belgrádban tegnap végre meg­kezdődtek a régóta várt tárgyalások Szerbia és Szlovénia vezetői között Jugoszlávia jövőjéről. A küldöttsé­geket e köztársaságok elnökei veze­tik: Szlobodan Milosevics, illetve Milan Kucsan. Bár Jugoszláviában sokan úgy vélik, hogy történelmi ta­lálkozóról van szó, amely jelentős mértékben elősegítheti a jelenlegi belpolitikai válság megoldását, mégis csak nagyon kicsi az esélye annak, hogy valamiben meg tudnak egyez­ni. Már az is eredmény lenne, ha az álláspontok némileg közelednének, de ez sem valószínű. A két köztár­saság Jugoszlávia jövőjét illetően ugyanis olyan eltérő álláspontot képvisel, hogy azt még a legmaga­sabb politikai szinten sem lehet fel­számolni. Szerbia - legalábbis szavakban - az ún. korszerű föderáció híve, ezzel szemben Szlovénia legfeljebb egy nagyon laza konföderációt haj­landó elfogadni. E realitások figye­lembe vételével tehát csupán annyit lehet elvárni, hogy a felek kiterítik kártyáikat, jobban megismerik egy­más nézeteit, és a legpesszimistább előrejelzések szerint a „süketek párbeszéde" után felállnak az asz­taltól. A jugoszláv védelmi minisztérium tegnapelőtt felszólította Horvátor­szágot, azonnal fegyverezze le és oszlassa fel az „illegális félkatonai szervezeteket", ellenkező esetben a hadsereg „kénytelen lesz az állam­elnökség rendeletével összhang­ban olyan szintű harckészültséget kihirdetni, amely szavatolja a törvé­nyek tiszteletben tartását, s véget vet a párhuzamos katonai alakulatok létrehozásának". Mint ismeretes, az államelnökség ilyen értelmű ultimátuma hétfőn éj­félkor jár le. A védelmi minisztérium most említett nyilatkozatában azon­ban közvetlenül nincs szó a katonai beavatkozásról. A minisztérium fő­leg az új rendőri egységeket és speciális alakulatokat tekinti illegá­lisnak, ezeket a múlt év tavasza óta kormányzó Horvát Demokratikus Közösség a választási győzelmek után kezdte verbuválni. Tagjai csak horvátok, az említett kormánypárt soraiból. A központi jugoszláv veze­tés azt állítja, hogy az ilyen alakula­tok célja áz ország belső határainak revíziója, ami polgárháborúhoz ve­zethet. Zágráb mellett szerdán a késő esti órákban bomba robbant a ju­goszláv hadsereg egyik épületében. Egy ember életét vesztette. Megfi­gyelők e merénylet kapcsán is emlé­keztettek arra, hogy rendkívül fe­szült a viszony a hadsereg és a helybéli horvát szervek között. 1991. JANUÁR 25. NÉHÁNY SORBAN L engyelország azt fontolgatja, hogy megerősíti a Szovjetunió­val közös határainak védelmét. A szomszédos államból érkező ri­asztó hírek és a litvániai tapasztala­tok után döntött a lengyel kormány az intézkedések megfelelő rendsze­réről. Az első szakaszban 14 új határörállomást építenek, átszerve­zik a határőralakulatokat, amelyek ezen felül új fegyvereket kapnak. Jeszenszky Géza magyar külügy­U miniszter az Országgyűlés külü­gyi bizottsága előtt hangsúlyozta; a csehszlovák-magyar-lengyel kül­ügyminiszteri találkozó résztvevői nem akarják erőszakkal összefüg­gésbe hozni a Varsói Szerződés feloszlatását a baltikumi esemé­nyekkel. A hétfői budapesti találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy a VSZ-ből történő kilépésről hozott radikális döntés nem segíte­ne a Baltikum népein. N akajama Taro japán külügymi­niszter, aki háromnapos hivata­los látogatást tett a Szovjetunióban, szerdán találkozott Mihail Gorba­csov államfővel. Az elnök biztosítot­ta vendégét arról, hogy politikai esz­közökkel fogják megoldani a balti köztársaságok problémáját, s hogy a Szovjetunió nem mond le az átala­kítás politikájáról. Japán források szerint előzetes megállapodás szü­letett Gorbacsov látogatásáról a szi­getországban. Erre valószínűleg áp­rilis 16-19-én kerül sor. Érdekes mozzanat, hogy a japán külügymi­niszter nemcsak jelenlegi szovjet partnerével találkozott, hanem Eduard Sevardnadzéval is. E berhard Dieppent, a CDU jelölt­jét választották meg tegnap a német főváros polgármesterévé. A CDU képviselői mellett rá szavaz­tak az SPD képviselői is, akiknek pártja a kereszténydemokratákkal közösen hozta létre az új kormány­koalíciót. Dieppen két év után tért vissza erre a posztra, 1984-1989­ben az egykori Nyugat-Berlin pol­gármestere volt. G eorge Bush amerikai elnök szerdán a Fehér Házban kétó­rás megbeszélést folytatott a mon­gol államfővel, majd aláírták a két ország közti új kereskedelmi megál­lapodást. A Mongol Köztársaság fennállásának 70 éve alatt Punszal­magin Ocsirbat az első államfő, aki az Egyesült Államokban tesz látoga­tást. Nemcsak vendéglátójával talál­kozott, hanem James Baker külügy­miniszterrel, Robert Mosbacher ke­reskedelmi miniszterrel és több más amerikai politikussal is. A ngola kormánya szerdán - kis módosításokkal - elfogadta azt a béketervet, amelyet Portugália, az Egyesült Államok és a Szovjetunió dolgozott ki az angolai polgárháború lezárására. Lisszabonban egy ango­lai diplomata, jelentette be ezt azzal, hogy kormánya most már kész bár­mikor új tárgyalásokat kezdeni az UNITA szervezettel a tűzszünet el­rendeléséről. A tervvel ugyanis lé­nyegében az UNITA szintén egyet­ért. A lekszandr Tomov miniszterel­nök-helyettes közölte: szinte biztos, hogy a hónap végéig Bulgári­ában nem lehet majd szabadon ben­zint venni. A benzin már a hónap elején elfogyott, s akkor azt ígérték, hogy két héten belül ismét lesz üzem­anyag. A Szovjetunióból azóta két kőolaj szállítmány érkezett, de ez csak az áru ellátás, az egészségügy és a szociális ellátás alapvető szük­ségleteit fedezi. Több városban nyil­ván le kell állítani a tömegközleke­dést, a belföldi légijáratok máris szü­netelnek. B rüsszelben állítólag sikeresen zárultak az Európai Közössé­gek és az Európai Szabadkereske­delmi Társulás (Ausztria, Izland, Finnország, Norvégia, Svédország, Svájc és Lichtenstein) tárgyalásai az egységes piac létrehozásáról. Ez derült ki a kétnapos tanácskozás után megtartott sajtóértekezleten, hivatalos források szerint azonban a kulcsfontosságú kérdést, tehát azt, hogy a szabadkereskedelmi társulás milyen mértékben vesz részt az EK döntéseiben, fel sem vetették. K ína és Albánia megállapodott a 15 évvel ezelőtt megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreállítá­sáról. Az egykor nagyon közeli szö­vetségesek között ideológiai alapon történt a szakítás. KATONA-AFFÉR: REMÉLHETŐEN LEZÁRULT (Folytatás az 1. oldalról) Úgy' gondolom, a kialakult nem­zetközi gazdasági és politikai hely­zetben sokkal fontosabb lenne, ha a három országot illetve a Csehszlo­vákiát és Magyarországot érintő alapvető kérdésekre helyeznénk a súlyt. Mindenekelőtt a január 21 ­rôl elhalasztott visegrádi csúcstalál­kozóra, amelyre hamarosan sor ke­rül és František Mikloško SZNT­elnök, illetve Vladimír Mečiar kor­mányfő február 8-9-én megvalósuló magyarországi látogatására. Mi ez utóbbira úgy tekintünk, mint közös történelmünk egy kiemelkedő ese­ményére, hiszen soha nem fordult még elő, hogy a szlovák kormány, illetve a parlament elnöke egyidóben együttesen tett volna látogatást Bu­dapesten. A január 21-i budapesti külügyminiszteri találkozón is teljes egészében megnyilvánult az a tény, hogy a szabadon választott kormá­nyok tagjai képesek felülemelkedni a nehéz örökségből eredő gondokon és nagyon is azonos célkitűzéseket megfogalmazni. A legfontosabb nemzetközi problémákban szintén teljes volt a nézetazonosság. Katona Tamás interjújával kap­csolatban kitértem arra, biztos va­gyok abban, hogy ez az interjú nem a magyar külügyminisztérium állás­pontja, és különösen az interjú sé­relmezett része nem a hivatalos ma­gyar álláspont, annak ellenére, hogy államtitkári minőségben hangzott el. Ugyanakkor az elmúlt év egyes itteni eseményei aggodalommal töltötték el a demokratikusan gondolkodó szlovák embereket is. • Ellentmondást érzek ab­ban, hogy amikor Katona Ta­más pozitívan szól Csehszlo­vákiáról, azt hivatalosan, ál­lamtitkárként mondja, amikor pedig nem fogalmaz éppen a legfinomabban, az már ma­gánemberként tett nyilatkozat, ön nem? - A kérdést én jogosnak érzem, de úgy vélem, hogy egy interjún belül nem lehet szétválasztani a hi­vatalos és a magánvéleményt. Ez az interjú ugyan Katona Tamás politi­kussal készült, de ô nem a kormány, nem a külügyminisztérium, hanem kizárólag a saját nevében nyilatko­zott. Nálunk az a szokás, ha a kül­ügyminisztérium vagy a kormány valamilyen ügyben hivatalosan ál­lást foglal, azt általában a szóvivő útján teszi, vagy a kérdésben nyilat­kozó államférfi bejelenti, hogy most nem a saját nevében, hanem a kor­mánya nevében teszi azt. • A fökonzulnak hivatalból is védenie kell a kormányát. Magánemberként nem érzi-e túl erősnek Katona Tamás megfogalmazását: „Virulens, idejét múlt és türelmetlen csehellenes, magyarellenes, zsidóellenes szlovák naciona­lizmus születésének lehetünk szemtanúi." - Úgy érzem, a külszolgálat alatt, tulajdonképpen a kihelyezéstől a ha­zarendelésig, munkaidőtől, alkalom­tól függetlenül, a diplomáciai testület tagja soha nem tehet igazi magán­nyilatkozatot. Mert a magánvélemé­nye is tükröz valamit. így a magán­véleményem azonos a hivatalossal. • A magyar nemzet kis nemzet, a szlovák úgyszintén. A kis nemzetek általában érzé­kenyek. Nem kellene-e máskor jobban megfontolniuk a ma­gyar kormányzat hivatalos képviselőinek, hogy miként fogalmaznak? - Tegnap a két miniszterhelyettes úrnak elmondtam, hogy volt alkal­mam Roman Zelenay úrnak a sajtó­ban megjelent nyilatkozatát olvasni az általunk javasolt kassai konzulá­tus létesítéséről. Abban az interpre­tálásban, ahogyan az újság hozta, Zelenay úr véleménye számunkra kedvezőtlen volt, de mi mégsem tekintettük hivatalos állásfoglalás­nak és éppen ezért semmilyen mó­don nem reagálunk rá. Zelenay úr elmondta, nem volt alkalma a meg­jelent írást még kéziratban autorizál­ni, ezért abban olyan dolgok is meg­jelentek, amelyek nem feleltek meg az általa elmondottaknak. Ez is bizo­nyítéka annak, valamennyien csak tanuljuk a demokráciát, beleértve a sajtó képviselőit is. A magam részéről teljes szívem­ből támogatom azt a nagy felbuzdu­lást, amely a szlovák népben a de­mokratikus fordulat után országos méretekben megmutatkozik. Bízom abban, hogy ez a kis, de nagyon tehetséges, szorgalmas nép ismét elfoglalja azt a helyet Európában, amely megilleti. A magyar külpolitika számára az új külpolitikai koncepció szerint a szomszédos országok a legfontosabbak. Az érzékenység nem politikai kategória, sok múlik azon, hogy a vezetők azt miként tudják kezelni, befolyásolni. • Tehát úgy érzi, hogy sike­rült pontot tenni ennek az af­férnak a végére? - Biztos vagyok abban, hogy ez nem volt diplomáciai súrlódás, úgy érzem, a miniszterhelyettes urak lé­nyegében megértéssel fogadták azt, amit észrevételeikkel kapcsolatban válaszoltam. Hogy mennyire nem­csak e témára kihegyezve zajlott a találkozónk, azt bizonyítja, hogy hatékony előrelépést tettünk mind­két részről a szlovákiai vezetők már említett budapesti látogatásának előkészítésében. A kétoldalú kap­csolatok előmozdítását szolgáló kér­dések megtárgyalására töreked­tünk, miközben igyekeztünk bizo­nyos félreértéseket is tisztázni. Szlo­vák részről rendkívüli jóindulatot, őszinte együttműködési készséget tapasztaltam. • Ezt a kérdést már feltet­tem Jeszenszky külügymi­niszter úrnak is: Magyaror­szág hivatalos vezetői tudato­sitják-e, hogy a nem mindig megfontolt nyilatkozatok so­kat árthatnak az itteni magyar nemzetiségnek? Mi erről az ön véleménye? - Tartok attól, hogy nagyon gyak­ran sokkal többet magyaráznak bele az ilyen nyilatkozatokba, mint amennyi azok mögött valójában van. Biztos vagyok abban is például, hogy amikor Antall József miniszter­elnök úr a határainkon túl élö ma­gyar kisebbségek iránti felelősség­érzetéről beszélt, akkor arra gondolt, hogy hosszú ideje elhanyagoltuk őket és a magyar kormánynak ezen változtatni kell. De ezzel sohasem kérdőjelezi meg az adott ország szuverenitását, az adott országban élő magyar nemzetiségűek állam­polgári kötelezettségeit. • Fökonzul úr, köszönöm a beszélgetést. \ MALINÁK ISTVÁN HAGYOMÁNYOS LESZERELÉSI SZERZŐDÉS ADATELLENŐRZÉS A BÉCSI HOFBURGBAN ÚJABB ÉPÜLETFOGLALÁS VILNIUSBAN GORBUNOVS: NÉMILEG VÁLTOZOTT GORBACSOV ÁLLÁSPONTJA Az amerikai képviselőház szankciókat követel Vilnius központjában szerda este ismét volt egy katonai akció: a szov­jet belügyminisztérium géppiszto­lyokkal felfegyverzett katonái elfog­lalták a nyomda papírraktárát. Rita Dapkus, a litván parlament szóvivő­je szerint a katonákat a kommunista párt két tagja kísérte, ók bejelentet­ték, hogy a párt nevében foglalják el az épületet. A szovjet televízió esti hírműsorában is azt mondták, hogy a Moszkva-barát Litván KP Központi Bizottságának kérésére foglalták el a papírraktárt. Hírügynökségi jelen­tések szerint 20 ejtőernyős vett részt ebben az akcióban. Ezúttal szeren­csére senki sem sebesült meg. A támadás napján jelent meg a Paris-Match francia hetilapban Vytautas Landsbergis litván állam­fő interjúja, aki azzal vádolja Mihail Gorbacsovot, hogy szövetségre lé­pett a hadsereg magas rangú tisztje­ivel, s közösen egy juntát hoztak létre, amely erőszakkal akarja el­nyomni a balti népek jogos igényeit. A vilniusi eseményekért Gorbacso­vot tette felelőssé. Az öböl-háború­val összefüggésben Landsbergis keserűen megjegyezte: ha a nyugati hatalmak valóban akarnák, egyetlen repülőgép és egyetlen tengerész­gyalogos nélkül felszabadíthatnák Litvániát. Szerinte elég lenne, ha elismernék a litván kormányt és fel­vennék vele a diplomáciai kapcsola­tokat. Anatoli] Gorbunovs lett államfő szerdán a parlamentben személye­sen jelentette be, Mihail Gorbacsov­val kedden megtartott találkozója során elutasította azoknak a lett tör­vényeknek a befagyasztását, ame­lyek a függetlenségi nyilatkozatból erednek. Hangsúlyozta, Litvánia ezt nem fogja megtenni, nem vonja vissza a jóváhagyott törvényeket csak azért, hogy a szovjeteket fo­gadja el. Gorbunovs kijelentette: vélemé­nye szerint némileg változott Gorba­csov álláspontja a Baltikummal szemben. Ő úgy látja, az elnök „va­lóban elhatárolja magát a különböző nemzeti megmentési bizottságoktól, amelyek alkotmányellenes úton tö­rekednek a hatalomátvételre". Gor­bacsov állítólag kijelentette: azt kö­veteli a katonai parancsnokoktól, hogy ne avatkozzanak be a politikai vitákba és semmi esetre se használ­ják a hadsereget eszközként e viták megoldásához. Az oroszországi parlament teg­nap ismét visszatért a Baltikummal foglalkozó határozathoz, amelyet hétfőn már megvitatott. Több képvi­selő, főleg az Oroszország Kommu­nistái csoport tagjai fenntartásaikat hangoztatták az elnökség tervezeté­vel szemben, s tegnap előterjesztet­ték saját, sokkal visszafogottabb ha­tározati javaslatukat. Az eredeti ter­vezet keményen elítélte a hadsereg bevetését a polgári személyek ellen Litvániában és azt követelte, hogy Gorbacsov elnök vonja felelősségre a védelmi és a belügyminisztert, a KGB elnökét, valamint a rádióval és televízióval foglalkozó állami bi­zottság elnökét. A tegnapi parla­menti ülésen feladatul adták a szer-, kesztöbizottságnak, dolgozzon ki egy új tervezetet a két javaslat és a képviselők számtalan indítványa alapján. Nem mindegy, hogyan dönt az oroszországi parlament, mivel ál­láspontja jelentősen befolyásolhatja a központ további döntéseit a Balti­kummal szemben. Az amerikai Kongresszus képvi­selőháza tegnapra virradó éjszaka egyhangúan elfogadott határozat­ban ítélte el a szovjet katonai nyo­mást a balti köztársaságokra. A do­kumentumban a képviselők arra szólítják fel Bush elnököt, rendeljen el gazdasági szankciókat a Szovjet­unióval szemben, ha Moszkva foly­tatja a katonai akciókat a Baltikum­ban. A Fehér Ház közölte, hogy már mérlegeli az esetleges szankcioná­lást, de konkrét intézkedések még nem születtek. xxx ötvenhét vezető szovjet művész és rendező - Elem Klimov, Gulat Okudzsava, Jurij Trofimov, Grigo­rij Gorin, Mihail Satrov és mások - a Komszomolszkaja Pravdában tegnap nyílt levélben fordult a színé­szekhez, muzsikusokhoz, írókhoz és újságírókhoz, ne dolgozzanak a szovjet központi televíziónak, amíg nem szüntetik meg azt a cen­zúrát, amelyet az új főigazgató, Leo­nyid Kravcsenko vezetett be. A nyílt levél aláírói szerint Kravcsen­ko újrateremtette a brezsnyevi idők televízióját, a nézők torz, néha telje­sen hazug képet kapnak az esemé­nyekről. Nagyon sok műsort betiltot­tak, vagy teljesen beszüntettek, ami nem értékelhető másként, mint a re­akció általános offenzivájaként. SZERB-SZLOVÉN TÁRGYALÁSOK JUGOSZLÁVIA JÖVŐJÉRŐL EZ IS SÜKETEK PÁRBESZÉDE?

Next

/
Oldalképek
Tartalom