Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám, csütörtök

1991. JANUÁR 17. ÚJSZÓi SPORT EXTRA 8 A BRIT RENDŐR ESETE A DZSUNGBLTANCOSWVEL „Jeges Love Story a nyári kániku­lában..." — ezzel a címmel szémolt be egy tekintélyes francia napilap arról a „jégtáncszerelemről", amely a francia Isabella Duchesnay és a brit Christopher Dean között szövő­dött. A boldogító igent azonban — legalábbis Isabelle szerint— csak az 1992-es olimpia után mondják majd ki. A brit hírügynökség tavaly ősszel röpítette világgá a hírt: Christopher Dean eljegyezte Isabelle Duches­nayt. Világhírű sportolók frigye ritkán kerül a lapok címoldalára. Eljegy­rét. Tulajdonképpen innen datálódik szorosabb ismeretségük. De hogy ebből eljegyzés legyen... — Alig tizenéves voltam, még jó­formán kezdő a sportágban, amikor a tévében először megláttam Christ — meséli az idén 26 éves Isabelle. — Bámulta őket az egész világ. Azt a tökéletes harmóniát, amit a jégen produkáltak a mai napig sem tudta utolérni senki. A produkciót csodál­tam, s rajtuk keresztül az embert. Személyesen 1982-ben találkoztam vele először Saint Gervais-ben. Egy jégen edzettünk. Chris odajött hoz­zám, és tanácsokat adott. Nehogy Az exrendőr még volt partnernőjével, Jayne Torvlll kisasszonnyal az oldalán (Archív-felvétel) zésnek, házasságnak elég a hírrovat is. Ha valakiegyszer elszánta magát a nagy lépésre, abban már nincs szenzáció. Ez az élet rendje. Ami ebben (a leendő) frigyben a szenzáció: a párosítás. Emlékeznek rnég a Christopher Dean—Jayne Ton/ill jégtáncospár­ra? A hetvenes évek végén tűntek fel, fél évtizeden keresztül uralták a nemzetkőzi élmezőnyt. A brit iskola kiváló képviselőinek bizonyultak. Gyakorlataikat a tökéletes harmó­nia, a kulturált előadásmód, a fantá­zia és a magas színvonal jellemezte. 1981-ben első világbajnokságukat nyerték, három évvel később Szara­jevóban olimpiai arannyal búcsúz­tak. Dean a brit rendőr és partnernő­je bekerült a sportág halhatatlanjai közé. Amikor a Duchesnay testvérpár 1987-ben színre lépett, a brit duó már a profik között kereste a kenye­azt gondolják, azért tette ezt, mert meglátta bennünk a tehetséget. A prózai valóság az volt, hogy egyedül jjoltunk a mezőnyben, akik jól be­széltünk angolul, miután Kanadából származunk. Megkérdezték azóta többen: tetszett-e nekem már akkor? Mit mondhattam volna? Ott a jégen csak a korcsolyázásukat bámultam. Ennyi. így kezdődött az ismeretségünk... A Duchesnay testvérpár az 1988­as Európa-bajnokságon dzsungel­táncával valóságos palotaforradal­mat idézett elő a műkorcsolyázók világában. A szokatlan, revűszerű előadás megosztotta a bírákat, a legtöbben nem méltányolták az új koreográfiát. Koreográfusuk akkor már Dean volt, aki profi kötelezettsé­gei mellett vállalta ezt a feladatot is. Lehet, hogy megtetszett neki a lány. De az is lehet, hogy pusztán a szak­ma szeretete vezérelte. KARPOV IDEJE LEJÁRT? HATÁROK NÉLKÜL • A kolumbiai labdarúgó-bajnokság hatos döntőjének első fordulójában ér­dekes intermezzóra került sor. Alvaro Gomez, a bajnoki cfmre esélyes Quin­dlo edzője a félidőben kijelentette, hogy védencei addig nem folytatják a játékot, amíg a klubtól azonnal nem kapják meg a korábbi prémiumot. A Qti­Indio titkárságán és a klubházban ria­dalom támadt, Hosszú percek után megjelent a pályán a pénztáros magá­val vonszolva egy zsákot, melyben ki­lenc millió pesos volt. A három játékve­zető ellenőrizte az összeget, majd át­adta a pénzt a futballistáknak. Aztán folytatódott a meccs. Elég nagy késés­sel ugyan, de nyugodt légkorben. • Elmondhatjuk, a sakk szabályai örök időkre meghatározottak, rajtuk már nem nagyon lehet változtatni. Ez azon­ban nem igaz, Mongóliában másként íté­lik meg a 64 kockás játékot. Az ősi népi bölcsesség szerint a ló az ember legjobb barátja, s ezért ezzel a bábuval nem lehet mattot adni. Elvégre a ló mégsem árthat az embernek; a sakktáblán sem... • 1980-tól, tehát kerek tíz év alatt 29 ország 157 külföldi labdarúgója szere­pelt, illetve szerepel az olasz ligában. A Corriere della Sera lap szerint a legna­gyobb exportőr Brazília: 39 futballistá­ja játszott vagy játszik a Calcióban. A további sorrend: Argentína 19, Német­ország 12. A külföldiek közül a legtöbb mérkőzésen három brazil lépett pályá­ra: Cerezo 176, Junior 148, Falcao 107. Mint ismeretes, az utóbbi a brazil válo­gatott szövetségi kapitánya. • Az amerikai Robert Foster új világ­csúcsot állított lel, amely bekerül a Rekor­dok könyvébe. Miről is van szó? Atlantá­ban azért versenyeztek, hogy ki bírja to­vább a víz alatt: az amerikai 13 perc 42 másodperc múlva bukkant tel a víz felszí­nén és a győztes kísérlete után a követke­zőket mondta: „Az alámerülés előtt mély lélegzetet kellett vennem..." Szellemes, ugye? e Egy bizonyos doktor Werner Ha­mermehl Hamburgban mtfkődőés állí­tólag tudományos alapokon nyugvó szexológiai intézet 4756 futballszurko­ló bevonásával végzett reprezentatív vizsgálatot. A cél: megállapítani, hogy melyik klub rajongói a legszorgalma­sabbak az ágyban. íme a lista, ki hány­szor hetenként: I. FC Köln 3,2-szer, 2. Bochum 3,1, 3-4. Bayern és St. Pauii 2,9... 17-18. (az utolsók) Kalserslautern és Mönchengiadbach 0,8. Ezenkívül megkérdezték a drukkerek asszonyait, barátnőit is, hányszor sikerült futball­barát partnerüknek őket az orgazmusig Juttatni. Nos, a sorrend, ezúttal száza­lékban: St. Pauli 74, Dortmund, Bayern, Mönchengiadbach 69, FC Köln 68... Werder Bremen 46 százalék. Egy 26 áwes kaiserslauterni főszurkoló kom­mentárja: .Bennünket a csapat játéka teljes mértékben kielégít.* • Az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokon 10 000 sportoló részvételére számítanak. Róluk 5 000 edző, orvos és vezető gondoskodik. Az sem érdektelen, hogy mintegy 15 000 újságíró szeretne tudósítani a játékokról. Egyébként a be­lépőjegyek ára drágább lesz mint Szöul­ban és Montrealban volt, de olcsóbb, mint Los Angelesben. A legdrágábbak a kosárlabda-mérkőzések legjobb helyeire szólnak (9000 peseta, 91,84 dollár) és 80 százalékát Spanyolországnak rezervál­ták. A 28 sportág versenyeire 8,85 millió jegyet bocsátanak ki. • A brazil labdarúgó-bajnokság leg­jobb játékosának Jósé Ferreira Netót nyilvánították. A bajnok Corinthians 24 esztendős középpályása 1988-ban tag­ja volt a szöuli olimpia ezüsérmes csa­patnak, s ma valóban kiemelkedő klasszisnak számít az otthon játszók között. Falcao szövetségi kapitány többször kijelentette: Netóra építi válo­gatottját. (le) Még mindig beszédtéma a Kaszpa­rov—Karpov férfi sakkvilágbajnoki döntő. A magyar ADORJÁN ANDRÁS nemzetközi nagymester, korábbi világ­bajnokjelölt, aki több éven át tartozott Kaszparov segítői közé (személyes benyomásairól könyvet is írt, melynek címe Kaszparov fehéren-feketén) mond véleményt a páros mérkőzésről. Ez immár az ötödik párosmeccs volt Kaszparov és Karpov között. Az esemé­nyek ismeretesek, bár korántsem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt nyilván­valóan sokan vártuk, s ahogyan azt ma­ga Kaszparov is beharangozta. A világ­bajnok ugyanis nem mást ígért, mint kihí­vója egyértelmű megsemmisítését. Ter­mészetesen csak a sakktábla mellett; at­tól függetlenül is, hogy kapcsolatuk fino­man szólva nem valami rózsás, vagy in­kább — semmilyennek mondható. A meccs elején egyébként úgy tíínt, hogy a korábbi fenyegetéseket most valóra is váltja a bakui sakkfenomén, hiszen a 2. partit briliáns módon nyerte meg, s konkrét esélyt hagyott ki a kö­vetkező, 3. játszmában. Az egyértelmű jelek azonban megint csak nem váltak úgy és olyan formában valóra, ahogyan mindén bekövetkezhetett volna. Meg­győződésem, hogy a szakmailag jogo­san várt nagyobb különbség helyett a végtére kialakult, mondhatni jelképes dif­ferencia okait emberi tényezőkben kell keresni. Kaszparov sakkszakmai fölé­nye ugyanis a Jelenlegi legjobbakkai szemben elvitathatatlan. Ezt az analízist Jómagam sok évre vezettem vissza, erről könyvemben is szóltam. Kaszparov 22 éves korára már eljutott biológiai és szellemi érettségé­nek igen magas fokára, ezzel szemben emberileg jóval a tőle egyébként elvár­ható szint alatt maradt. Mint minden gyarló ember, ő is megszédült a hata­lom, a siker és a pénz együttes sokkha­tásától, • elvesztette a reális mértéket. Miként a forradalmakban a nép hátán feltörekvő elit rendre megtagadja azo­kat, akik nélkül nem juthatott volna fel­ülre, Kaszparov is így volt munkatársai sorával. Nem vitás, ezt a zseniális em­bert a korábbi címvédő, a hatalom sok­oldalú támogatását Is élvező Karpov minden lehetséges eszközzel vissza akarta taszítani a mélybe. Amikor vi­szont Kaszparov legyőzte a legkülön­félébb akadályokat s felért a csúcsra, elkezdett árulókat és kémeket keresni. Ebben a bizalmatlansági kampányban azután odáig jutott, hopy éppen a leg­utóbbi párosmeccs előtt zavarta el azt a Nyikityint, aki legfiatalabb évei óta mindig is egyengette előtte az utat. Kaszparov mindezt előrebocsátva is: a sakktörténet egyik legnagyobb alakja, aki nem hazudik es nem alibizik, hanem mindig is a művészi tökélyre törekszik. Teszi ezt ráadásul borzasztóan nagy ha­tásfokkal; amikor ír, elemez, a lehető leg­tárgyilagosabb, az abszolút igazság fel­tárására törekszik. Művészi oldalról amennyire egészen egyedülállóan pozi­tív egyéniség, emberileg annyira gyarló. Amikor demokráciáról beszél, épp saját diktatúráját reklámozza, miközben igen gyakran nem mond igazat; úgy is mond­hatnám, hogy — hazudik. Úgy érzem, ha a fenti gondolataimat előrebocsátom, teljesebb lehet a kép er­ről a párosmeccsről, amelynek vala­mennyi játszmáját megnéztem, s kiele­meztem, s amelyek — ha megköveznek is érte — semmiféle különösebb emóció­kat nem váltottak ki belőlem. Kaszparov a művészi produktum szándékában messze meghaladta Karpovot, aki legin­kább egy bélyeggyűjtő precizitásához hasonlóan igyekezett a tábla mellett. Ez a stílus elég jól jövedelmezett számára, hiszen New York-ban, az első 12 játszma során nem csupán az egyensúlyt tudta tartani, de úgy tűnt, mintha ő hagyott volna ki több lehetőséget. Azután több, A tanítvány (mindenesetre) bele­szeretett a mesterbe. Meglepő? Feltétlenül. Dean és Torvill kisasszony másfél évtizeden át magánéletükben is el­választhatatlanok voltak. Azt a tényt, hogy ennyi idő után nem házasod­tak össze, azzal hozták összefüg­gésbe, hogy sportkarrierjük szem­pontjából így látták jobbnak. Az utóbbi időben megromlott a viszony közöttük, mert Torvill kisasszony jú­liusban váratlanul férjhez ment egy angol hangmérnökhöz. Talán mert rájött, hogy partnere másba szerel­mes, vagy mert — egyszerűen — ráuntak egymásra. Tény, hogy Jayne házasságköté­se után nem sokkal Dean megkérte Isabelle kezét. A lány igent mondott. A testvérpár az NSZK-beli Oberst­dorfban edzett, amikor a brit exren­dőr megjelent és két edzés között nyíltan feltette a lánynak a Nagy Kér­dést... Dean a sajtónak nem volt hajlan­dó részletekkel szolgálni. Annak idején magánéletük Torvill kisasz­szonnyal teljes diszkréció mellett zajlott. Izabelle viszont sokkal be­szédesebb. És boldog. .— Rengetegen gratuláltak. Levél­ben, telefonon, személyesen. A szü­r leim, Paul, a testvérem is boldog. Ő mindig nagyon tisztelte Christ. Úgy érzem, mindenki örül ennek a fordu­latnak. „Jeges love story a nyári kániku­lában" — írta az egyik tekintélyes francia lap a hír hallatán. Jól jött a nagy melegben egy kis „jeges" tör­ténet a két világsztárról, akiket ugyanaz a szenvedély, a sport ho­zott össze. A történetnek ezzel még nincs vé­ge. A 32 éves Christopher csak az 1992-es albertville-i olimpia után ve­szi feleségül csinos menyasszonyát, Isabelle Duchesnayt. — Olimpiai bajnokként szeretnék visszavonulni — hajtogatja a lány, s koreográfusa, Dean megértően bó­logat. Ő már az idén abbahagyja, hiszen nehéz lenne immár férjezett partnernőjével folytatnia. Ami az új pár jövőjét illeti, arról annyit azért elárult, hogy akár hat gyermekük is lehet — ez a maximá­lis pontszám a műkorcsolyában —, de kettejük versenyszerű korcsolyá­zásáról szó sem lehet... MÓRA LÁSZLÓ mint két hét szünet után Lyonban is foly­tatódik a küzdelmes döntetlenek, majd nyerés-vesztés-nyerés után elmaradt Karpov visszavágása. Megsemmisítésről végül is szó sem lehetett, egyszerűen úgy tűnt, mintha Karpov bírta volna erő­vel a hajrát. Külön kell szólni a Karpov szorító­segédei között feltűnt Portisch Lajos­ról, akinek hátországbeli eredményes munkálkodása mindenképpen sokat nyomott a latba a Karpov által visszaté­rően alkalmazott spanyol, királyindiai és Grünfeld-megnyitások eredményessé­gében. Más kérdés, hogy ez a nagy szak­mai pluszsegítség nem hozta meg a várt eredményt. Egyszerűen azért, mert Kasz­parov jobb sakkozó és erősebb egyéni­ség, aki — úgy tűnik — lassan elveszti a Karpowal szembeni komplexusát. Itt a lassú szót hangsúlyoznám, hiszen a vi­lágranglistán ugyan egyre nő kettejük között a különbség, a párosmeccs há­romnegyed részében Kaszparov ennek ellenére mégis igencsak szenvedett. Egyébként mindkettejüket 16 éves kora óta ismerem, s a sors iróniájának tartom, hogy Kaszparov a nagy csaták során sok tulajdonságában egyre in­kább közelít az általam eredendően rossz embernek tartott Karpovhoz. Ami pedig a jövőt illeti, a publikumnak és a szakmának Is jobb lenne, ha legközelebb valaki más lenne Kaszparov kihívója. An­nál is inkább, mivel Karpovnak egyre ke­vesebb az esélye; játszmáikban a törté­nések azért vannak, mert Kaszparov .csi­nál' valamit. Bár a jelenlegi fiatalok kö­zött IVANCSUK, GELFAND, SHORT és KAMSKY is rendkívül tehetséges, és mégis úgy vélem: aki Karpovot meg fogja verni, s ezzel Kaszparov kihívója lehet — azt a sakkozót én még nem ismerem. (Képes Sport) ILYEN ÚON? Napjaink lesikló versenye a sport legnagyobb kihívása. Veszély és kockázat egyszerre. Amikor annak idején a Kitzbühelben rajtoló 58 síző közül 19 kirepült a pályáról (hasonló jeleneteket láthattunk szombaton a televízióban is), a ZDF riportere egyenes adásban követelte a ver­seny azonnali megszakítását: „Az ember gonosz leleményessége a le­siklópályák kijelölésével minden idők egyik legbrutálisabb sportjává avatta a Világ Kupát." Valóban morbid látványt nyújtott, hogy amíg a célban tombolva ünne­pelték a jó időeredményeket elérő­ket, addig a rajtolók életükért imád­koztak a zuhanórepülés előtt. Egye­sek őszintén bevallják: „Aki azt állít­ja, hogy nem fél, hazudik." Mások viszont: „Aki fél, az sosem győzhet." Bárminek is nevezzük a verseny előtti állapotot, a lesiklás mindig kaland. A kalandot pedig mindig idegesség, feszültség, belső nyugtalanság kísé­ri. „Nincs ebben semmi különös — mondotta Marc Girardelli a hordágy­ról, miután 120 kilométeres sebes­séggel kirepült a pályáról, szétsza­kítva a fakerítést. — Mi kétszer akko­ra különpénzt kapunk egy lesikló­gyó'zelemért, mint például az óriás­műlesiklás első helyezettje. Húsze­zer frankot. Ezt vállaljuk, s ezzel együtt a kórházat is. Különben aki sosem bukott, nem tudja, mi az igazi lesiklás." Amióta alpesi síelés létezik, min­dig a lesiklás okozta a legtöbb zűr­zavart, a legtöbb tragédiát. Itt nem kell kapukat kerülgetni, az egyetlen cél, a mjnél sebesebb siklás. Követ­kezésképpen itt következik be a leg­több baleset is. Sajnos túl gyakran rohantak már a lesiklók a halálba, jobb esetben a tolókocsiba. Jellem­ző, hogy 1949 óta az olaszok 13, a svájciak 21 élversenyzőjüket temet­ték el. Köznapinak számítanak az olyan sérülések, amelyek „csak" maradandóak. Az észvesztő roha­nás, az alpesi „csontzene" magya­rázata az üzleti érdek. Ezt ma mór egyetlen sígyáros, rendező vagy sportoló se vitatja. A versenyek pe­dig évről évre veszélyesebbé vál­riak. A vonalvezetésükben mind egyenesebb, meredekebb pályák szakaszonként akár az óránkénti 130 km-es sebesség elérését is le­hetővé teszik. A sebességfokozást segítik a szélcsatornákban kikísérle­tezett sílécek és az angolna simasá­gú ruhák is. Az úgynevezett kocká­zati tényezőt növelik a versenyszerű edzések is, hiszen ezek néhány csa­pat számára bizonyos minősítést je­lentenek. Tehát már az edzéseken is kockáztatni kell. Mindezek után milyen egyszerű lenne a megoldás: a rendezőknek a kockázatvállalást elfogadható mér­tékre kellene csökkenteni. Azaz a pályán több kanyar beiktatásával igényesebb technikát követelő sí­zésre, s az ezzel járó sebességcsök­kentésre kellene készíteniük a ver­senyzőket. Csak természetes azon­ban, hogy a rendezőknek eszük ágában sincs így gondolkodni. Ada­tokkal bizonyítják: a veszélyes pá­lyáknak 30-60 százalékkal nagyobb a látogatottságuk, a nézők nyaktörő bukfenceket, bukásokat akarnak lát­ni. A televíziós társaságok is erre összpontosítanak és az előbbiek miatt a reklámcégek az ilyen versenyekre sokkal többet áldoznak. Vagyis minél több a veszély, a bukás, annál na­gyobb az érdeklődés és ezzel együtt a bevétel, a pénz. Az üzleti szellem és a lesiklás veszélye elválaszthatat­lan egymástól — magyarázzák a bu­kások és a tragédiák után a specia­listák. De vajon az eszeveszett rohanás­ban meg lehet-e őrizni az emberit? Azt mondják, nehéz. Mert nem ked­veljük a határokat, egyszerűen kép­telenek vagyunk arra, hogy elfogad­juk. Csúcsokat akarunk. Az üzletem­berek és a sportolók rekordbevételt, a nézők őrült száguldozást, pokoli gyorsaságot, soha nem látott nagy és látványos bukásokat, kiélezett helyzeteket. De mindegy-e, hogy milyen áron? Az emberi élet nem számít? (T.V.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom