Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám, csütörtök

A VPN NEM ALAKUL ÁT? Egyes megfigyelők úgy látják, hogy a szlovák miniszterelnök nem venné rossz néven, ha megválasztanák a VPN elnöké­vé. Valószínűleg úgy véli, hogy népszerűsége megakadályozná a mozgalommal rokonszenve­zők számának csökkenését. (4. oldal) FÜGG ETLEN NAPILAP CSÜTÖRTÖK, 1991. JANUÁR 17. * ÁRA 2,80 KORONA XLIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM SESZLOVÁK, SEMAGYAR ... az épnyelvű beszélő álta­lában könnyen fölismeri és kija­vítja hibáját, a senyelvű viszont ugyanerre leggyakrabban teljes­séggel képtelen. Hiányzik hozzá belőle az ép nyelvérzék... (9. oldal) SZADDAM TOVÁBBRA IS HARCRA BUZDÍT A FEHÉR HÁZ MÉG VÁR AKNÁK AZ IRAKI-TÖRÖK HATÁRON • IZRAEL VÁLASZOLNI FOG A TÁMADÁSRA Úgy járt le tegnap reggel hatkor (közép-európai idő szerint) a Bizton­sági Tanács ultimátuma, hogy Irak semmi jelét sem adta kivonulási szándékának Kuvaitból. Az ultimá­tum lejártának pillanatában, Laura Melli, a Fehér Ház szóvivője kijelen­tette, az adott pillanatban semmi jele újabb fejleménynek. Hozzáfűzte; ja­nuár 15-e az iraki egységek kivoná­sának határideje volt, nem pedig az ENSZ erőfeszítései leállításának pil­lanata. Továbbra is Szaddam Husz­szein kezében van a választás lehe­tősége a háború és a béke között. A Pentagon képviselője újságírók előtt megerősítette, hogy az ultimá­tum letelte után az amerikai fegyve­res erők az öböl térségében nem tettek semmilyen katonai lépést. Irakban a tömegtájékoztató esz­közök továbbra is az ország hajtha­tálanságát hangsúlyozzák Kuvait megszállásának kérdésében és a „hitetlenek" elleni harcra buzdíta­nak. Elutazott Bagdadból Franciaor­szág nagykövete is, utolsóként a nyugati nagykövetek közül. Jordá­nia határát néhány perccel az ulti­mátum lejárta előtt lépte át. AZ ENSZ- FŐTITKÁR UTOLSÓ FELHÍVÁSA Javier Pérez de Cuellar közép­európai idő szerint éjfélkor még egy­szer felszólította Irakot, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi közösség akaratát és vonja ki egységeit Ku­vaitból. Biztosította az iraki államfőt arról, hogy ha nyomban megkezdi fegyveresei kivonását, a nemzetközi erők nem intéznek ellenük táma­dást. A nemzetközi közösség kész megfigyelőket küldeni a térségbe, s ha szükség lesz rá, ENSZ-csapá­tokat is, hogy ellenőrizzék a kivonu­lást és garantálják mindennemű el­lenségeskedés megakadályozását. Ami az Irak által követelt közel-keleti békekonferenciát illeti, erről az ENSZ-főtitkár a következőket mond­ta: „A legmagasabb helyekről kap­tam garanciákat, a jelenlegi válság megoldásával párhuzamosan min-_ den erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy komplex módon megvitassák az arab-izraeli konflik­tust, beleértve a palesztin kérdést is." Tegnap délutánig nem kaptunk hírt arról, hogy Irak valamiképpen reagált volna az ENSZ-főtitkár felhí­vására. Még a felhívás elhangzása előtt a Biztonsági Tanács feladta a pró­bálkozásokat valamiféle újabb kol­lektív kezdeményezésekre. A tagor­szágoknak nem sikerült megálla­(Folytatás a 2. oldalon) Ma összeül az Államvédelmi Tanács Luboé Dobrovský védelmi mi­niszter tegnap a Csehszlovák Sajtó­iroda munkatársát tájékoztatva közöl­te, hogy ma összeül az Államvédelmi Tanács, hogy megvitassa a biztonsá­gi intézkedésekkel kapcsolatos kér­déseket. A sajtóiroda munkatársa az iránt is érdeklődött, hogy a védelmi tárca mi­lyen lépéseket tett e téren. Dobrovský a Jan Rumi első szövetségi belügy­miniszter-helyettes vezette különle­ges biztonsági csoportra hivatkozva elmondta, hogy mindent az koordinál. A hadsereg csupán közreműködik, katonákat és műszaki felszerelést bo­csát a csoport rendelkezésére. MIKOR ÉPÜL FEL. .. A POZSONYI MAGYAR KULTURAUS KOZPOHT? (Munkatársunktól) - Amint azt tegnapi számunkban már jeleztük, szerdán Pozsonyban is találkozott az újságírókkal Fekete György, a Magyar Köztársaság kulturális ál­lamtitkár-helyettese, Kindelené Bencskó Klára, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója, Honti László, a Pozsonyi Magyar Kulturá­lis Központ titkára és Karol Wla­chovsky, a Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaság Budapesti Kultu­rális és Tájékoztatási Központjának igazgatója. A sajtótájékoztatót Boros Jenő, az MK pozsonyi főkonzulja nyitotta meg. Ezután Fekete György egye­bek között arról beszélt, hogy miként képzeli el a magyar kormányzat a cseh és a szlovák kultúrával ápo­landó kapcsolatokat. Ezen belül je­lentős szerep jut a fővárosokban működő kulturális központoknak is. A Pozsonyi Magyar Kulturális Köz­ponttal kapcsolatban Honti László elmondta, hogy nagy a huzanova az építési engedély kiadása körül. A környező házak lakói lakásuk használati értékének romlására hi­vatkozva panaszt nyújtottak be, amelyben az építkezés ellen tilta­koztak. Az új körülmények között remény van arra, hogy a módosított tervek alapján, a két-három hónapig tartó engedélyezési procedúra után, elhelyezzék az új központ épületé­nek alapkövét. A szlovákiai állomás­helyére nemrég érkezett Honti Lász­ló arról is szólt, hogy elsősorban a szlovák kulturális közélettel keresi a kapcsolatot. Nem osztja azokat az elképzeléseket, amelyek valamiféle „kultúrház" szerepet szánnak a kul­turális központnak. (d-n) Tartva a meglepetésszerű iraki támadástól az izraeli hadsereget már néhány órá­val az ultimátum lejárta előtt teljes harckészültségbe he­lyezték. Clszjordániában be­vetésre készen állnak a lég­védelmi egységek. (Telefoto - ČSTK-AP) BAKATYIN: ÉRTHETETLEN GORBACSOV MAGATARTÁSA MOSZKVA VISSZATÉRT A KEMÉNYVONALHOZ? Mihail Gorbacsov szovjet államfő tegnap Georgij Tarazevicset, a Legfel­sőbb Tanács nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó bizottságának elnö­két nevezte ki litvániai megbízottjává. A belorusz politikus elsőrendű feladata az lesz, hogy kapcsolatot tartson Vilnius és Moszkva között. Nyugalom volt tegnapra virradó éjszaka a litván fővárosbán. Az északi negyedekben, ahol a helyőr­ség kaszárnyái vannak, a lakosság a katonai gépek dübörgésére éb­redt. Az ELTA hírügynökség szerint egész Litvániában jelentős csa­patátcsoportosításokat hajtanak végre, s erősítik a vilniusi helyőrsé­get. Szemtanúk a kaszárnyák mel­lett rengeteg mentőautót láttak, de nem tudni milyen célból voltak ott. A litván kormány információs szol­gálata tegnap reggel közölte, hogy írásos nyilatkozatot kaptak a KGB nyolc helyi tisztjétől. A nyilatkozat elítéli a hadsereg erőszakos feliépé-1 sét Vilniusban, s a tisztek bejelentik: további működésüket a KGB-ben lehetetlennek tartják. A parlament kedden este törvényt fogadott el egy háború előtti érdemrend felújításá­ról, ezzel elsősorban azt a 13 fiatalt akarják in memoriam kitüntetni, akik vasárnap vesztették életüket a tele­vízió védelmében. A törvényhozás 18-ig meghosszabbította a nemzeti gyászt. KETTŐS HATALOM VILNIUSBAN A kora reggeli óráktól kezdve teg­nap gyászzene szólt Vilniusban, több ezer ember végeláthatatlan so­rokban vonult a sportcsarnok elé, ahol az áldozatokat felravatalozták. Helyi megfigyelők egyöntetűen úgy vélik, a legkevésbé sem lehet megjósolni, miként fog alakulni a helyzet Litvániában, s az egész Baltikumban. Egyrészt érezni.lehet a Kreml és a fegyveres erők részéről azt az igyekezetet, hogy megakadá­lyozzák a további vérontást, más­részt viszont a helyi kommunisták és moszkvai védelmezőik folytatják kampányukat, amely a hazug állítá­sok terjesztésére és a durva rágal­mazásra épül. A Szabad Litvánia katonai rádióadó szerint a köztársa­ságban lényegében kettős kormány­zás van. Az úgynevezett Nemzeti Megmentési Bizottságnak - főleg Moszkva-barát oroszok a tagjai - ál­lítólag legalább akkora hatalma és (Folytatás a 3. oldalon) A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK RENDKÍVÜLI ÜLÉSE EGYÖNTETŰ SZOLIDARITÁS LITVÁNIÁVAL (Munkatársunktól) - Tegnap dél­után rendkívüli ülést tartottak a Szö­vetségi Gyűlés kamarái. Napirend­jén időszerű nemzetközi politikai kérdések, a Litvániában és a többi balti köztársaságban kialakult hely­zet, a VSZ-tagságunkkal összefüg­gő kérdések, valamint a szovjet csa­patok kivonásának a felügyeletét el­látó bizottság, illetve a Szaúd-Arábi­ába kiküldött csehszlovák katonai egységnél tett képviselői látogatás­ról szóló jelentés megvitatása szere­pelt. Az ülésen, Marián Öaifával az élen részt vettek a szövetségi kor­mány tagjai is. Az első két napirendi ponttal kap­csolatban Jirí Dienstbier külügymi­niszter tájékoztatta a képviselőket. Ismertette velük a Külügyminisztéri­um legfrissebb értesüléseit a litvániai helyzetről, arról, hogy a litván veze­tés felszólította az ENSZ-et, küldjön Litvániába megfigyelőket. Elmondta, Észtország és Lettország körül is újabb fejlemények jelei tapasztalha­tók. Arról tájékoztatta a képviselőket a Szovjetunió demokratikus erői kedvezően fogadták, hogy a Polgári Fórumnak és a szövetségi kormány­nak a litvániai eseményekkel kap­csolatos állásfoglalásait. Rámuta­tott, a Szövetségi Gyűlésnek a'bru­talitást elítélő, s a politikai rendezést támogató állásfoglalásának nagy a jelentősége. A hazánk Varsói Szerződés-belí tagságával össze­(Folytatás a 2. oldalon) „ROSSZABB, MINT GONDOLTAM VOLNA..." VLADIMÍR MEČIAR KELET-SZLOVÁKIÁBAN Kelet-szlovákiai látogatásának második napján a szlovák kormány­fő előbb a Homonnai járás vezetői­vel találkozott. Tájékozódott a helyi és a városi képviseleti szervek mun­kájáról, a görög katolikus és a pra­voszláv egyház közti vagyonjogi kérdések rendezéséről, a nemzeti­ségi kérdésről és arról, milyen az államhatár védelme. A szovjet-csehszlovák államha­tár megtekintése volt a célja a kor­mányfő további útjának. Azt, hogy Ublyára látogat, csak az utolsó pilla­natban határozta el. így a határon a delegációt senki sem várta. Zavar­talanul eljutott egész a határkőig, illetve sorompóig, melyet a mi olda­lunkról senki sem őrzött. - Látják, mire jók a rajtaütésszerű látogatások? - fordult Vladimír Me­čiar az újságírókhoz. - Ha előre bejelentettük volna érkezésünket, akkor a valóságos helyzetről nem győződhettünk volna meg. És ez rosszabb, mint gondoltam volna. K ödös tél eleji reggelek ál­mossága, januári fagyok nyomják a koránkelôt - városon, falun egyformán. Az iskolába já­rást egy nagyvárosban nemcsak az ország valamennyi elsősét érintő eddig ismeretlen lelki megterhelés, testi igénybevétel, egyre fegyelmezettebb napirend nehezíti. Ha egy pozsonyi ma­gyar szülő anyanyelvének sze­retetétől vezérelve azt akarja, hogy gyereke magyar iskolába járjon, bizony - lakóhelyüktől függő mértékű - áldozatot is kell hozni. A főváros két magyar alapis­kolája közül az egyik a központ­ban működik - a Duna utcán -, a másik külterületen, faluban - Pozsonypüspökin. A Pozšony­püspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába azok a gyerekek járnak általában, akik Pozsony keleti és déli városrészeiben lak­nak. Persze ez sem általános, mert sokaknak egyszerűbb Li­getfaluból mindennap a belvá­rosba buszozni, ha ott dol­goznak. Sokan, sokszor megkérdezik, hogy Máté fiam melyik iskolába jár. Némelyek meglepődve hall­ják, hogy a pozsonypüspökibe. Sokallják Ligetfalu és az iskola közötti távolságot. Nem kevés: lakásunktól pontosan kilenc kilo­méter, s tudni kell, hogy a ligetfa­lusi lakótelepnek még a közepén sem lakunk. A mai benzinárak ISKOLABUSZ megoldhatatlanná tették, hogy naponta autóval vigyük és hoz­zuk gyerekünket. Évek hosszú során meglepve láttam kanadai, amerikai, auszt­rál, de még angol filmekben is, hogy reggelente és délután isko­labuszok (nem azoknak kineve­zett, zsúfolt tömegközlekedési járművek) gyűjtik össze az isko­lától távol lakó gyerekeket. Nem tudom, kell-e ott fizetni, jegyet váltani, de azt tudom, hogy a Li­getfaluban lakó magyar szülők­nek viszonylag kényelmes meg­oldás a naponta oda-vissza köz­lekedő iskolabusz. Ligetfaluban nincs magyar iskola, így az anyanyelvüket szerető családok gyerekei Pozsonypüspökibe és a Duna utcára járnak, vagy... Hadd ne írjam le, hová. Pedig Ligetfalu főbb közlekedési útvo­nalain akár több tucatnyi helyen is megállna az iskolabusz, ha nem lennének ennyire kényel­mesek az ott lakó magyar csalá­dok. Pedig nem kell tolakodni a rendszeres reggeli járatokon, s nem kell a szülőknek is utaz­gatni a nebulókkal. Tavaly szep­tember második hetétől elsős gyerekünk három tucatnyi társá­val, pedagógusi felügyelettel utazik az iskolabuszon. Haza ugyanúgy. Csak a mi munkaren­dünket kellett úgy igazítani, hogy egyikünk mindig otthon várja, amikor délután megérkezik az autóbusz. H ozzá kell tennem, hogy mindeddig ingyenesen, amolyan igazi iskolai szolgálta­tásként; de szükség esetén megvenném a havi bérletet is, mert tudom: az anyanyelv szere­tete, az anyanyelven való tanu­lás nagyobb „áldozatot" is meg­ér. DUSZA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom