Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓ. 1991. JANUÁR 15. SZLOVÁKIA KÖRNYEZETVÉDELMI TÉRKÉPE I. A NYOLCVANAS ÉVEK „VÁLSÁGKÖRZETEI" I. Edward angol királyt a történetí­rók erőskezű uralkodóként jellemzik. Valószínű, hogy bölcs ember is volt - vagy talán az orra volt a szokottnál érzékenyebb -, mert 1300-ban kirá­lyi rendeletben tiltotta meg London­ban a szénnel való tüzelést. Lehet, hogy ebben nem „környezetvédel­mi" elvek vezérelték, de a tény min­denesetre arra utal, hogy Európá­ban már a középkorban is voltak levegőszennyezéssel sújtott terüle­tek. Lehet, hogy a korabeli Magyar Királyságban, például a bányaváro­sokban is született hasonló királyi pátens. Szlovákia ipara a monarchia ide­jében és később is fejletlenebb volt ugyan, mint más területeké, környe­zeti hatásai azonban nem kevésbé problematikusak. Egy, az elmúlt év­tized végén készített környezeti fel­mérés Szlovákiában 16 ökológiai válságkörzetet tart nyilván. A főváros és vidéke Pozsony kiterjedése a Szlovák Köztársaság területének alig 0,8 százaléka. Légterébe a nyolcvanas években mégis az országos kén­dioxid emisszió összmennyiségének 7,6, a széndioxid-szennyeződésnek 8,1, a kénhidrogéneknek pedig a 40,5 százaléka jut. Bőven kerül a levegőbe ólom (az országos mennyiség 20 %-a), szén-diszulfid (szénkéneg, az országos mennyi­ség 71 százaléka). Az említett anya­gok közül kén-dioxidból (S0 2) pél­dául csupán a Slovnaft 21 ezer 888 tonnát „termelt" évente. Pozsonynak komoly vízgazdálko­dási problémákkal is meg kell küz­cjenie. A hetvenes évek elején, mi­kor a pozsonypüspöki II. számú víz­bázisba olajszármazékok kerültek, tízezreknek csak tartálykocsikkal tudtak ivóvizet biztosítani. A főváros vízellátása csaknem teljes egészé­ben a csallóközi vízkészletektől, s így szinte közvetlenül a Dunától függ, mely még a közelmúltban is az ipari üzemek közvetlen szennyvízel­nyelője volt. Medrének üledékeiben még ma is sok ezer tonna kőolaj­származék található, s vizéből a ku­tatók vagy két tucat rákkeltő anyagot mutattak ki. Például 1986-ban a fő­városi csatornahálózatból a Dunába és a Kis-Dunába több mint 71 millió köbméter szennyvíz ömlött. Ennek előzetesen mintegy 48 százalékát olyan derítőállorriásokon „tisztítot­ták", melyek hatásfoka csak néhány százaléknyi. Közben az egy főre jutó átlagos" napi vízfogyasztás itt a leg­magasabb - 600 liter. Ehhez a fo­gyasztók pazarlása mellett az ela­vult és hibás vízvezeték-hálózat is hozzájárul. A talaj szennyezettsége is komoly gondot jelent. Ez a fővárosban és a Pozsony-vidéki járásban 23 ezer hektár termőföldet károsít. Együttes hatás A pozsonyi üzemek által kibocsá­tott szennyező anyagok az uralkodó észak-nyugati széljárás, a folyó- il­letve talajvizek mozgása következ­tében a Mátyusföld és a Csallóköz felső részére is hatással vannak. Természetesen mindkét tájegység­nek megvannak a saját szennyező­forrásai is. Míg a Csallóköz a bősi vízerőmű építésén kívül elsősorban a nagyüzemi mezőgazdasági terme­lés árnyoldalaitól, a túlzott kemizá­lástól szenved, addig a Kis-Dunán túli területek hasonló problémáit a szeredi nikkelkohó és a vágsellyei Duslo is növeli. A nikkelkohóból származó mérgező hulladék 1400 hektár termőföldet tett tönkre. Sze­reden a nikkelben szegény albán ércből mindössze 1 százalék fémet nyernek. A behozott mennyiség 99 százaléka pedig a meddőhányókat gyarapítja, melyek tömegét 6 millió tonnára becsülik. Vágsellye környé­kén az immissziók eddig mintegy 1500 hektár termőföldet szennyez­tek el különféle nitrogénoxidokkal (NO„) és pernyével. A síkság peremvidékének ökoló­giai stabilitását pedig Nyitra, Vere­bély, Léva, Párkány vegyi üzemei veszélyeztetik. Pusztuló erdők, csökkenő hektárhozamok A Vág völgyében Trenčín és Pú­chov között a legnagyobb környe­zetszennyezők közé tartozik a Hor­né Srnie-i és a ladcei cementgyár, valamint több vegyi üzem. A folyó völgyében felfelé haladva a színes­fém-kohók, a fafeldolgozó, a nehéz­gép- és az építőipari üzemek „mel­léktermékei" terhelik a környezetet. Žilina - Martin - Ružomberok - Dolný Kubín vonalán mintegy 14 ezer hektárnyi S0 2-vel, NO x-szel, nehézfémekkel és pernyével szeny­nyezett szántó és legelő van, ame­lyek terméshozama 12-15 száza­lékkal alacsonyabb. Az immissziók pedig a térség erdőinek mintegy 41 százalékát károsítják. Közismert probléma a cellulózipar által okozott vízszennyezés, s az egyes iparváro­sok vízellátásában is zavarok vannak. A szomszédos felsô-kysucai ré­gió legnagyobb szennyezője az al­só- és felső-sziléziai iparvidék. Veszélyes szomszédság Az Alacsony-Tátrai Nemzeti Parkban elsősorban a Deményfalvi­völgy - Jasná - Chopok - Srdiečko - Tálé - Bystrá, illetve a Král'ová­Lehota - Boca - Čertovica - Bystrá vonalra nehezedő idegenforgalom, annak létesítményei és a közleke­dés a negatív tényező. Az ökológiai gondokat tovább növelik a szomszé­dos iparvidékek széljárással közve­tített emissziói. A Magas-Tátrai Nemzeti Park fe­nyegetettségéről már többször ír­tunk. A legrosszabb helyzet a Csor­ba-tónál, valamint a Tátralomnic - Ótátrafüred és a Lomnici-csúcs­csal behatárolt háromszögben ta­pasztalható. A lengyelországi és a hazai iparvidékek emissziói napja­inkra már a tátrai erdők 31 százalé­kát tönkretették. Magas kémények ­növekvő hatósugár A Felsö-Nyitra vidékének „áldása" a szénbányászat és a rossz minősé­gű barnaszénre, lignitre épülő hőe­rőművek. A szomszédos Žiari-katlan ipara - elsősorban a Žiar nad Hro­nom-i alumíniumkohó - nemcsak ökológiai, de közvetlen egészség­ügyi problémákat is okoz. A hetvenes években ezeken a problémákon úgy próbáltak „segí­teni", hogy növelték az üzemek ké­ményeinek magasságát. Ennek kö­vetkeztében a szennyezőanyagok távolabbra, így a Selmecbányái­hegység tájvédelmi körzetének terü­letére és a határon túlra is eljutottak, ökológiai szempontból labilis a Kö­zép-Garam mente és a Szlovák Érc­hegység centrális része is, ahol magnezitbányászat, építőanyagy­gyártás folyik és több kohó van. Vízhiány és egészségügyi gondok A környezeti problémákat tekintve az ország keleti felében Pozsonynak méltó párja Kassa. A város légteré­be kerülő szilárd szennyezőanyagok mennyisége ugyan csökken, de a gázneműeké növekvő irányzatot mutat. Belőlük 1970-ben közel 59 ezer, 1985-ben pedig már több mint 79 ezer tonna jutott a levegőbe: Az emissziók közül a pernye, az S0 2 és a szénmonoxid dominál. A Kelet­szlovákiai Vasmű például évente (1987-es adatok) több mint 36 ezer tonna S0 2-t, közel 20,5 ezer tonna NO x-t, valamint 21 023 tonna per­nyét és más szilárd szennyezőanya­got „termelt". Rontja a helyzetet, hogy a város zöldterületekben rend­kívül szegény. Mennyiségi és minő­ségi problémákkal küzd a vízellátás terén is. Az ezredfordulón másod­percenkénti 1 millió liter vízhiánnyal számolnak. Aggasztó a lakosság egészségi állapota, amelyet a korlá­tozott kórházi kapacitás is súlyosbít. Magas a veszélyeztetett körülmé­nyek között dolgozók száma. A nyolcvanas években ez 10 ezer körül mozog. További válságkörzetek Kelet-Szlovákiában „válságkör­zet" a Szepesség központi része is. Krompachy és Rudňany környékén a légszennyeződés következtében több száz km 2-nyi erdő erősen káro­sult, s mintegy 400 hektáron már nem lehet újra telepíteni. Nagymihály - Tőketerebes - Nagykapos vidékén az ipar és a mezőgazdaság negatív környezeti hatásai szintén akut problémát je­lentenek. A hírhedt vajáni höermő­mü Csehszlovákia 12. legnagyobb, kéndioxidtermelője. Évente (1986­os adat) 56 419 tonna S0 2-vel, kö­zel 25 ezer tonna NO„-szel és több mint 32 ezer tonna szilárd anyaggal terheli a környéket. (Befejezés a következő számban) -pr­GAGARIN - KOZMIKUS HAZUGSÁG? Miért akkor és miért úgy? Voltaképpen ki repült fel a világűrbe? Miért hallgat a világ? - kérdések és újabb kérdések. Furcsaságok, pontatlanságok és ellen­tétek. Nemere István nem titkolja: nem hisz a hivatalos szovjet jelentéseknek, s köny­vében, amely a Gagarin-kozmikus hazug­ság? címet kapta, (az Obzor kiadóvállalat nemrég adta ki szlovák fordításban) ezek­re az ellentmondásokra keresi a választ. A sok kérdést egyetlen kérdésben foglal­hatjuk össze: Ki volt tulajdonképpen az első űrhajós, valóban. Gagarin? Nemere közvetlen és közvetett bizo­nyítékokkal mutat rá arra, hogy Gagarin repülése körül még ma is sok a homály, a bizonytalanság. A könyv, nem egy olda­lon arról győzi meg az olvasót, hogy a szerző kétkedéssel fogadja az 1961. április 12-i jelentéseket. Nemere más állí­tásai ugyanakkor felnagyítják a valóságot. Igazak maradnak Gagarin első repülésé­nek körülményei, halálának ténye azon­ban sok titkot hagyott maga után. Az olvasó természetesen fenntartásokkal fo­gadhatja Nemere István véleményét, ugyanakkor el is fogadhatja. Sok kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan marad. íme egy példa: - Láttam Dél-Amerikát és nagyon szép volt - jelentette ki Gaga­rin. Bizonyára sokan megdöbbentek e mondata hallatán, mások talán abban reménykedtek, hogy erre senki sem figyel oda. Képzeljük csak el a Földet. A boly­gót, amely minden huszonnégy óra alatt egyszer fordul meg a tengelye körül. Ért­hető, hogy csupán azon a felén van világosság, amely éppen a Nap felé for­dult. A Föld másik oldalán éjszaka van. Most viszont képzeljük el: ha a Szovjet­unió nyugati részén, a moszkvai időzóná­ban mondjuk 12 óra van, akkor Nyugatra, a dél-amerikai kontinensen 6, 7, 8 órával mutat kevesebbet az óra (Dél-Amerika is MAGISZTRÁTUSI GONDOK LESZ TUDAKOZÓIRODA • FELKÉSZÜLTEK A MENEKÜLTEK FOGADÁSÁRA • MEGKEZDIK A TARTÓS CSOMAGOLT KENYÉR GYÁRTÁSÁT A Pozsonyi Fővárosi Tanács új évi első ülése utáni tájékoztatón há­rom fő problémakört ismertettek a sajtó képviselőivel. Peter Kresá­nek főpolgármester, a magisztrátus, a Főpolgármesteri Hivatal megala­kulásáról, valamint az államigazga­tás járási hivatalának létrejöttéről számolt be. A hivatal szerkezetét - a munkaköri feladatok 1947-es modellje alapján - január 21-én hagyják jóvá. Előreláthatólag a ma­gisztrátusnak 12 szakosztálya 150-170 dolgozója lesz. Többségük a volt nemzeti bizottságon dolgozott, az elmúlt év során pályázat útján került hivatalba. Hamarosan megjelenik a város­háza közlönye, addig az ügyfeleket az épület földszintjén lévő tudakozó­iroda tájékoztatja. Imrich Puškár, a főpolgármester első helyettese főleg a Szovjetunió­ból várható tranzitutasok fogadásá­val kapcsolatban Brünnben tartott hármas tanácskozás eredményeiről számolt be. A cseh kollégák tapasz­talatai alapján felkészültek a mene­kültek fogadására, megtették a szükséges intézkedéseket. Meg­alakult a központi válságstáb, s a magisztrátus koordinációs bizott­sága. A reptérre, kikötőbe és pálya­udvarra érkezőket egy meghatáro­zott helyre irányítják (még konkrétan nincs kiválasztva), ahol meleg ételt, illetve éjjeli szállást kapnak. Ebben a karitatív központban közel harmin­can tudnak egy-két éjszakára meg­húzódni. Ha menekült státusért fo­lyamodnak, akkor menekülttábor­ban, mindenekelőtt a Zólyom mellet­ti Oremov Laz-i volt szovjet katonai objektum épületeiben helyezik el őket. A sajtótájékoztató harmadik pont­jaként az ünnepek utáni - s azóta is előforduló - kenyérhiány került teri­tékre. Három meghívott illetékes: Ivan Krúpa, a Pozsonyi Malom- és Sütőipari Vállalat gyártási-műszaki igazgatóhelyettese, illetve a Potra­viny és a Zdroj dolgozói magyaráz­ták bizonyítványukat. Megtudtuk, hogy a kenyérgyárak a megrendeléseknek eleget tettek, sőt, 2,5-5,5 tonnával több kenyeret sütöttek, számolva az esetleges utánrendeléssel. Azon a bizonyos szombaton a kereskedelem a 88-92 tonnás átlag helyett - az üzletveze­tők a megemelt árak miatt attól fél­tek, hogy a drága kenyér rájuk szá­rad - jóval kevesebbet, csak 69 tonnát rendelt. A tartaléknak szánt 5 tonna kenyér sem volt elég. Re­mélték, hogy a helyzet javul, de a hét elején és közepén ismét ke­nyérhiány volt a főváros boltjaiban. A két élelmiszer-kereskedelmi vállalat illetékesei azzal én/eltek, hogy a 150 üzlet eőrelátható igényét nehéz feltérképezni, s a kockázat teljes mórtékben az övék. Például a karácsonyi és az újévi ünnepek után három vagon kenyér került a mezőgazdasági szövetkezetekbe, s ezt az anyagi veszteséget nem engedhetik meg maguknak. Mivel a megrendeléseket az üzletek 24 órával előre adják le, a csökkent kereslet miatt a fogyasztást nem tudták eltalálni. A fogyasztók ragaszkodnak a friss kenyérhez, előző napit nem szívesen vásárolnak. Megoldásként február elsejétől az üzletvezetők záróra előtt csökkenthetik a kenyér árát. Annak érdekében pedig, hogy ne legyen többé kenyérhiány, meg­kezdik a 3-6 napig tárolható, hatféle csomagolt kenyér gyártását, mely a nap bármely szakában kapható lesz. TÓTH ÁGNES „CSAK EGY NÉMET IRODALOM VAN" GÜNTER GRASS NYILATKOZATA Egy új berlini kulturális hetilap, a Freitag nemrég interjút közölt Günter Grass- szal Németország egyesítéséről és a volt NDK irodal­máról. A pillanatnyi helyzetről Grass így nyilatkozott: - Az egyesülési fo­lyamatban, amely során a németek valójában nem is egyesültek, az a botrányos, hogy minden szeren­csénk ellenére, tehát annak ellené­re, hogy eltűnt a berlini fal, és hogy szomszédainktól politikai előleget kaptunk, képtelenek voltunk igazán élni az eséllyel. Mert mit teszünk? Újra első és másodosztályú néme­tekre osztjuk magunkat. S mi több, ezt az osztályozást felelős politiku­saink végzik, akik - negyven eszten­dönyi gyámkodás után - újra gyám­kodni akarnak felettünk, s olyan dol­gokkal kecsegtetnek, melyekből nem lesz semmi. Ami most történik, az nem újraegyesülés, hanem egy­szerűen piackiterjesztés. Sajnála­tos, hogy ebben a helyzetben a leg­nagyobb veszteség éppen a kultúrát éri. Arra a kérdésre, hogy mi az, ami az NDK irodalmából megmarad, Günter Grass azt válaszolta: - Jó néhány mű egészen biztosan fenn­marad. Hiszen külföldről, például Franciaországból már most hallani olyan hangokat, hogy ha ti Nyugat­Németországban el akarjátok süly­lyeszteni Christa Wolfot, tegyétek; nálunk ö továbbra is elismert írónő marad. Különben is, sok NDK-beli alkotás bizonyította már eddig is, hogy a kettéosztott német irodalom a valóságban össznémet irodalom volt, még akkor is, ha más-más társadalmi közegben születtek. A két irodalom közti lényeges kü­lönbséget Grass abban látja, hogy míg az NSZ-beli irodalom már a hat­vanas évektől kezdve a múlttal való leszámolást tűzte ki célul, addig az NDK-ban úgy hitték - tévesen hogy a győztesek oldalán állnak, ezért az irodalomban is valami újat képviselnek. Egy évtizedes késéssel aztán az NDK-ban is megjelent a múlttal való leszámolás igénye, éppen a már említett Christa Wolf­nál. Az igazán fontos könyveket, véli Grass, az emberek nem fogják elfe­lejteni. Arra a kérdésre, hogy az NDK­beli írók könyvei piacképesek lesz­nek e az egységes Németország­ban, ezt válaszolta: - A könyvpiac ma már annyira telített, hogy minden német szerzőnek, legyen az akár keleti, akár nyugati, egyaránt meg kell küzdenie az olvasókért. - Véle­ménye szerint még a háború utáni helyzet is jobb volt, mert akkor a fia­tal német írókat a Gruppé 47 tömörí­tette, segítette, ma viszont a legtöbb fiatal író, éljen Németország bárme­lyik részében, önmagára van ha­gyatva. L. T. MEZŐGAZDASÁGI BANK JÁRÁSI BANKFIÓKOK FEBRUÁRTÓL Az év elején 350 milliós alaptőké­vel lépett a csehszlovák pénzügyi életbe a Szlovák Mezőgazdasági Bank. A részvényesek többsége egységes földműves-szövetkezet és élelmiszer-ipari vállalat. A bank tevé­kenységét mindenekelőtt; a mező­gazdaság területén kifejtett vállalko­zótevékenység, valamint az élelmi­szergyártás intenzifikálására irányít­ja. Már megkezdődött fiókintézetei­nek kiépítése, februártól Pozsony­ban, Nyitrán, Érsekújvárban, Loson­con, Martinban és Eperjesen is mű­ködnek kirendeltségei. A bank, mű­ködésének első hónapjaiban csupán hiteleket nyújtott, de tevékenységé­nek skálája fokozatosan kibővül. Igy például betéteket is elfogad és ta­nácsadói tevékenysége is kifejt. több időzónába esik, ezért adtunk meg három időpontot). Ha tehát Moszkvában éjjel 2 óra van, Dél-Amerikában még csak este 8. Ám ha Moszkvában reggeli 8-at mutat az óra, Dél-Amerika fölött még sötétség uralkodik, hiszen éjjel egy óra van. Bizonyára sejtik, mire célzok. Gagarin repülésének idején a Szovjetunióban reg­gel volt; helyi időszámítás szerint az űrha­jó pár perccel 9 óra után startolt Bajkonur­ból. A kiadott híranyag szerint pontosan 9 óra 7 perckor startolt és 9 óra 22-kor repült át Dél-Amerika fölött. Tehát akkor, amikor a föld említett részén még éjszaka volt. Brazília keleti felén 4 óra volt onnan valamivel nyugatabbra 3, Chilében pedig éjjel 2! A kontinenst tehát sűrű sötétség borí­totta. A felette repülő ember semmit sem láthatott belőle. Vagyis: Gagarin hazu­dott." SOŇA BABINCOVÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom