Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám, szerda

Szerda, 1991. január 2. • Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 1. szám „Rajtad múlik, ember" Václav Havel köztársasági elnök újévi beszéde Mai számunkban: Árliberalizálás - megkötésekkel ... lakosságunk a jövedelem túlságosan nagy részét már most is élelmiszerre fordítja. (3. oldal) o Majdnem egyirányú utca ... az arányokhoz, minőséghez mérten is igencsak soványka lenne az a másik bibliográfia, mely a szlovák lapokban rólunk s?óló cikkek, illetve az irodalmunkból fordított ég publikált művek címjegyzékét tartalmazná. (5. oldal) Rekordok-táblázatok-érdekességek .-.. Vlagyimir Szalnyikov 1500-as világcsúcsa a legrégibb a férfiaknál! Mint ismeretes, 1983. január 22-én úszta Moszk­vában ... (8. oldal) Tisztelt polgártársaim, volt idö, amikor a köztársaság elnö­ke akár az egy évvel korábbi újévi beszédet is felolvashatta volna anél­kül, hogy ezt bárki is észrevenné. Ezek eg. évek, szerencsére, már elmúltak. Életünkbe visszatért az idö, visz­szatért bele a történelem. Az unalom és az eseménytelenség bénító felhői felszakadoztak, és örvendve ta­pasztaljuk, milyen sokféle lehetőség tűnt fel a politika szabad egén, és tapasztaljuk, hogy az új viszonyok mind jó, mind rossz értelemben milyen meglepe­tésekben részesí­tenek, bennünket. Engedjék meg, hogy előbb az el­múlt esztendő kellemetlen meg­lepetéseiről szól­jak. Elsősorban is kiderült, hogy a korábbi évtize­dek öröksége, amellyel le kell számolnunk, rosszabb, mint a szabadság első heteiben gondol­tuk. Naponta új problémák buk­kannak fel, és na­ponta tapasztal­juk, hogy mennyi­re össze vannak fonódva, ós milyen hosszú időt vesz igénybe a megol­dásuk, illetve hogy milyen nehéz feladat a megoldás helyes sorrend­jének a kijelölése. Tudtuk, hogy a ház, amelyet örö­költünk, nincs jó állapotban, hogy a vakolata felpattogzott, és a tető állapota is eléggé gyanús, továbbá más dolgokkal kapcsolatban is ko­moly kételyeink voltak. A felderítő munkálatok egy esztendeje után sokkolva állapítjuk meg, hogy a cső­vezetékek is mind átrozsdásodtak, a gerendák korhadtak, a villanyve­zeték pedig állandó üzemzavarral fenyeget. A tervezett felújítás, amelyhez örömmel fogtunk hozzá, sokkal hosszabb időt és több pénzt igényel, mint eredetileg gondoltuk. Megállapítottuk, hogy az a ház, amelyet egy éve elhanyagoltnak te­kintettünk, a valóságban rom­halmaz. Az ilyen megállapítás nem okoz örömöt, így - nem is csoda, hogy eléggé rosszkedvűek és csalódottak vagyunk. Sokan felteszik a kérdést: miért (ČTK-felvétel) nem sikerül jobban leszámolni a múlttal, miért halad lassan az áldo­zatok rehabilitálása, a sérelmek or­voslása, és a vétkesek igazságos megbüntetése. Sokan kérdezik, hogy a múlt rezsim urai, akik a társa­dalom rovására gazdagodtak meg, miért uralkodnak még mindig, és hogyan lehetséges, hogy az új felté­telek között is oly eredményesen „belakták" magukat. Sokan csodál­koznak azon, hogy folyton csak be­szélünk a nemzetgazdaság kiterjedt átalakításáról, miközben a minden­napi életben egyáltalán nem tapasz­taljuk, hogy jobbra fordultak volna a dolgok. Az embereket ez idegesíti, és aggasztja őket, hogy a tervezett „Kettönyolcvan" Nemigen adódik népszerűtlenebb szerkesztőségi köteles­ség, mint megmásíthatatlan tényként közölni: mától valóban 2 korona 80 fülérbe kerül az Új Szó hétköznapi száma. Hogy miért, arról az elmúlt napokban és hetekben több-ízben is szóltunk már. Ezért most valóban csak röviden összegezzük a tényállást: az újságpapír árának és a gyártás egyéb költségeinek magasba szökkenésé egyszerűen matthely­zetbe kényszerítette lapunkat. Függetlenségünkét őrizve nem maradt más megoldásún)*, mint a költségvetésünket újra meg újra átszámolva, megállapítani lapunk uj, mától érvényes árát A fentiekből talán már kitűnik, hogy anyagi kiadásainkat fedező szponzoraink ugyan nincsenek, vannak viszont támo­gatóink: önök, kedves olvasóink, önök, akik az 1989-es. „bársonyforradalom" és az azt követő társadalmi változások óta naponta kíváncsian vették kezükbe lapunkat. Az önök kitüntető bizalmában bízunk most is, amikor nincs kibúvó a „kettőnyolcvan" alól. Cserébe csupán annyit ígérhetünk: a csehszlovákiai magyarok független, őszinte hangú és a lehetőségeinkhez mérten valóban rugalmas, sokoldalú tájékoztatásra törekvő napilapja szeretnénk maradni. Ha terveink sikerülnek, akkor már április elejétől naponta 12 oldalon; addig pedig hetente kétszer akarnánk bővített lap­számmal jelentkezni. Először talán már a jövő héten. Kedves olvasóink, á gazdasági körülmények szorítása ellenére, a támogatásukban és újságolvasói kíváncsiságuk­ban bízva szeretnénk az önök kedvenc napilapja maradni. Az Új Szó szerkesztősége reform csak drágulást hozott, hogy fennáll a szociális biztonság elveszí­tésének a veszélye és ezen belül itt a munkanélküliség veszélye is. Va­lamennyiünket aggaszt a bűnözés komoly mértékű növekedése. A jobb jövőbe vetett hitet egyre erőteljeseb­ben gyengíti ennek ellenkezője: a jö­vőtől való félelem. Az általános türelmetlenség, ide­gesség, csalódottság és kételkedés légkörében a közéletben egyre gyakrabban tapasztaljuk a viszály elemeinek a jelenlétét és a gyanak­vást, a bizalmatlanságot és egymás becsmérlését. A szabadság megle­pően gyorsan kaput nyitott a legkü­lönbözőbb rossz tulajdonságoknak, és tapasztaljuk a lelkeket gyötrő er­kölcsi hanyatlás megnyilvánulásait. Legyőztük a monolitikus, látható és mindenki áital könnyen megkülön­böztethető ellenséget, és most - az elégedetlenségtől sarkallva, a vét­kesek megbélyegzésére törekedve - egymásban keressük az ellensé­get. Sokszor úgy látjuk, hogy be­csaptak, rn.i több, félrevezettek ben­nünket. Egy esztendeje összekötött ben­nünket a totalitarizmus legyőzése és a szabadság visszaszerzése feletti öröm. Ma egy kissé mindannyiunkat neurotizál a szabadság terhe. Tár­sadalmunk valahogy még mindig sokkos állapotban van. Előre lehe­tett iudni, hogy ez így lesz, azzal azonban nem számoltunk, hogy ennyire mély lesz. A régi rendszer összeomlott, az újat még nem épí­tettük fel, társadalmunk életére a tu­datalatti bizonytalanság nyomja rá bélyegét, és úgy teszik fel sokan a kérdést, vajon tudjuk-e, milyen rendszert akarunk felépíteni, hogyan akarunk építkezni, és egyáltalán tu­dunk-e építkezni. Úgy érezzük, hogy távoliak, ködö­sek és bizonytalanok az új rendszer horizontjai, így sokan közülünk pót­horizontokat és részhorizontokat ke­resnek, megfeledkezve arról, hogy az egyén vagy a csoport boldogulá­(Folytatás a 2. oldalon) Nehéz esztendő elé nézünk Állam- és kormányfők újévi üzeneteiből (ČSTK) - A hagyományoknak megfelelően a világ vezető politikusai, állam- és kormányfők ezúttal is újévi üzeneteikben értékelték a tavalyi évet és az idei kilátásokat, s az alábbiakban ezekből nyújtunk át egy csokorra valót. MOSZKVA - Mihail Gorbacsov szovjet elnök országa népé­nek nevében újévi üzenetet intézett az amerikai néphez, amelyben meg­elégedéssel állapította meg, hogy tovább bővültek a szovjet-amerikai kapcsolatok, s mind ez a nemzetközi politikában is pozitív eredményeket hozott, jóllehet még vannak a két nagyhatalom között megoldatlan kérdések. Utalt arra, hogy a Perzsa­öbölben kialakult válság az első ko­moly akadály a hidegháború befeje­zése utáni új, nemzetközi rend meg­teremtéséhez vezető úton. Hangsú-' lyozta, hogy ezt a próbatételt úgy kell átvészelni, hogy ne hiúsuljon meg a civilizáció békés fejlődésének beindult folyamata. Gorbacsov a szovjet tévében el­mondott újévi beszédében a szovjet állam történetének egyik legnehe­zebb éveként értékelte a tavalyit. Úgy vélte, hogy rendkívül fontos döntések születtek, ugyanakkor rá­mutatott, hogy sorsdöntő lesz az új esztendő is. WASHINGTON - Az amerikai el­nök Gorbacsov újévi üzenetéré vá­laszolva nagyra értékelte azt, hogy a Szovjetunió szilárd elvi álláspontot tanúsított az öböl-válság kérdésé­(Folytatás a 2. oldalon) Husszeinnel csak a fegyverek nyelvén lehet szót érteni? (ČSTK) - Az Öböl-válság hírei arra utalnak, hogy egyre csekélyebb a remény a Kuvait körüli helyzet békés rendezésére. Irakban egyre harciasabb kijelentések hangzottak el a múlt hét végén, s már a 17 éveseket is behívták a hadseregbe. A Fehér Ház két újabb repülőgép­hordozót küldött a térségbe, s ezrei párhuzamosan folynak azonban a békés megoldást célzó tárgyalások is, ez a célja az amerikai alelnök rijadi látogatásának. Az amerikai elnök az óév utolsó napján meglehetősen derűlátóan nyilatkozott és úgy vélte, hogy Irak mégiscsak kivonul Kuvaitból, mivel ellenkező esetben meg­kockáztatja azt, hogy az iraki nép meg­dönti rezsimjét. A Time magazinnak nyi­latkozva azonban maga is megerősítette, hogy ezt csak ösztönei súgják, azonban arab vezetőktől származó értesülései arra vallanak, hogy Husszein nem kockáztatja meg a kivonulást, mivel egyidejűleg nem vonulhat ki és nem biztosíthatja ugyanak­kor saját politikai túlélését is. Bush ugyan­akkor a leghatározottabban megerősí­tette, minden szükségeset megtesz azért, hogy Irakot csapatainak hazarendelésére késztesse. Az elnök az év utolsó napján Szaúd-Arábiába küldte alelnökét, Dan Quayle, aki a Szaúd-Arábiában tartózko­dó amerikai egységek előtt kijelentette, hogy a politikában a türelemnek is van végső határa. Quayle kérdésre válaszol­va leszögezte: egy esetleges öbölbeli ka­tonai konfliktus esetén Bush számíthat a törvényhozók támogatására. Ezzel egyidőben az iraki hadügymi­(Folytatás a 2. oldalon) A ligha akad a Földön L\ annyi boldogság, • amennyit az esz­tendő fordulóján kívánunk egymás­nak. Talán nem is lehet annyi, mert ha minden jókívánság rendre betel­jesülne, alighanem igen unalmasan telne az életünk. Nem ismernénk a küzdelem képességeinket csiszoló feszültségeit; nem lenne részünk ab­ban az önbizalmat adó, semmi más­sal nem pótolható életérzésben, amelyet a bajok legyűrése és a min­dennapok gondjainak megoldása kelt az emberben. Régi igazság, hogy küzdelem nél­kül nincs boldogság! De vajon lehet-e boldog a mi új esztendőnk, amelyről már most pon­tosan tudjuk, hogy - egyebek között - ijesztő áremelkedéseket is hoz? Őszintén szólva, az egyik percben szorong, a másik pillanatban csak kesernyésen vigyorog az ember, amikor ezt hallja. Pénztárcájának várható soványodására gondolva nem is tehet másként. Legföljebb az jut(hat) még az eszébe, hogy furcsa, átmeneti korban élünk. Ennek okán az újévi itókának ezúttal nemcsak bukéja, íze, illata, zamata van, ha­nem - elsősorban a (közel)jövőt sac­colgató aggodalomtól - enyhén ke­sernyés hordóíze is!... Az 1991 ja­nuár l-jén életbe lépett gazdasági lépésváltás után nálunk is végérvé­nyesen vége a látszatszocializmus utóéletének. Annak az évtizedeken át dívó szemléletnek, hogy elsősor­ban az- a tiéd, amit megeszel és megiszol; azt legalább nem veheti el tőled senki. Nem titok: a korábbi esztendők folyamán bőven ettünk és ittunk hát, néha még akkor is, ami­kor már nem kívántuk. Szabadságjo­gok híján - talán egyedüli örömként - ettünk és ittunk, mohón s magán­szorgalomból. És lótottunk meg fu­tottunk, gürcöltünk vagy csencsel­tiink, hogy még több jusson másnap­1991! ra is - mígnem szépecskén megszok­tuk eközben, hogy életszínvonalunk, állítólag, töretlenül fejlődik, elvégre ez volt alapvető sajátossága társa­dalmunknak. Azután ugyan meg nem szoktuk, de elfogadtuk, hogy életszínvonalunk mégsem töretlen, hanem a dolgok „csak" lefékeződ­nek, ezután pedig egyenesen stag­nálnak. Közben lassacskán meggyö­keresedett bennünk, hogy életünk nívója százasokkal, később ötszáza­sokkal, újabban ezresekkel mérhető. Ez lett az értékmérő, ami tudatunkat - az életszínvonal szóra - mozgásba hozza. Persze, nem árt eltűnődni azon sem, hogy mi lesz most, ha egyre inkább elillanóban van a szilveszteri koccingatások okozta bukéjos bó­dulat? Ajánlom: tanuljunk új fogalmakat és idézzünk fel régieket, amelyeket az öregeink tudtak pgykoron, ám velünk elfeledtette azokat a szocia­lizmus szóvirágaival teletűzdelt idő. Ha az európaiság szándékát, a mű­ködőképes piacgazdaságot és a tole­ranciát majd együtt, haladék nélkül kapja tőlünk a felnövekvő, új nem­zedék, a mi gyermekeink, akkor ők talán már merőben mást is gondol­(hat)nak az élet színvonaláról mint mi most, a kilencvenes évek elején. Magyarán: nem oly beszűkült hori­zontot és csupán koronákkal mérhe­tő szegény gazdagságot... Addig pe­dig? Addig lassítani kell. No, nem a becsületes munkában, mert az vég­zetes lenne! A szédítő rohanásból, az agykínzó spekulálgatásból, a san­da tekintetű szidalmazásainkból ve­gyünk vissza kicsit; lassítsunk, hogy összeérhessen a kezünkés'egymásba kapaszkodhassunk. Tartozásainkat ne csak banki kölcsönökkel mérjük; hanem tartozzunk - és tartozhas­sunk - anyához, apához, testvérhez, baráthoz, lakóhelyhez, szülőföld­höz, anyanyelvhez. így: külön-kü­lön és együttesen. Olcsó általánosítá­sok helyett nincs más választásunk, mint a türelmes és kitartó munka. Hazai és nemzetközi terepen egy­aránt. Hogy néhány esztendő múlva könnyebb szívvel mérlegelhessük vágyaink, terveink megvalósulását. ľ aza volt Bertolt Brechtnek, aki azt írta egy helyütt: „A boldogság nem ajándék / Na­ponként harcba hív." Harcba, küzdelembe, kemény csatába. Mert küzdelem nélkül nincs boldogság. Erre koccintsunk! B.ú.é.k. 1991! MIKLÓSI PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom