Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-21 / 51. szám

A * A MEGNYÍLT ÉG Akkor éjjel megszületett Jézus. Mária bepólyál- ta és jászolba fektette. A közelben pásztorok tanyáztak a mezőn, juha- ik őrizték. Hirtelen mennyei fényesség ragyogta őket körül. Egy angyal így szólt hozzájuk: - Ne feledjétek! Jó hírt mondok nektek: Krisztus, a Megváltó megszületett! Menjetek és nézzétek meg őt, bepólyálva fekszik a jászolban. Még mást is hallottak a pásztorok. Tágra nyílt a menny és nagy angyalsereg jelent meg, dicséneket zengve Istennek:- Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberek között jóakarat. Utána megint sötét lett, mint előtte. A pásztorok pedig Betlehembe futottak és megtalálták Máriát, Józsefet és a gyermeket. Hittek az angyali üzenet­nek, és dicsérve magasztalták az Istent. .Amikor a gyermek nyolcnapos volt, a Jézus nevet kapta. A szülei Jeruzsálembe vitték, hogy a templomban Istennek szenteljék. Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfi lakott, aki istenfélő volt és Messiást várta. Isten megígérte neki, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem születik a Megváltó. A Szentlélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor a kisded Jézust meg­látta, karjába vette és teljes szívből magasztalta Istent. Abban az időben egy Anna nevű idős próféta­asszony élt a templomban. Böjttel és imádkozás­sal Istennek szolgált éjjel és nappal. Ugyanazon órában Mariához és Józsefhez lépett. Ö is felis­merte Jézusban a Messiást és beszélt erről mind- ázoknak akik a Megváltót várták. A szülök ezután kisgyerni' -ui-aa-: visszatértek Názáret városába. Ady Endre Kis, karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégis csak kiállók, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (így dudolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.) J oel Roberts Poinsett urat 1825-ben kinevezték az USA mexikói nagykövetévé. Épp kará­csony táján foglalta el új állomáshe­lyét, és már útban odafelé felfigyelt a vidék lángvörös színben pompázó mezőire, melyeken úgy tűnt, nincs is virág, csak sok-sok pirosra festett levél. Mivel érdekelte a botanika, hamarosan rájött, hogy mégiscsak virág az, amit lát, s magában elne­vezte bemázolt levelű virágnak. Az­tán, mikor érdeklődni kezdett a való­di neve után, kiderült, hogy a mexi­kóiak nyelvében három neve is van: lángvirág, szentestevirág és kará­csonyvirág. Mindhárom név egy szegénynél is szegényebb leány legendájából ered, akinek annyi pénze sem volt, hogy egyetlen szál olcsó virágot ve­gyen, amellyel a templomi betle­hemben fekvő kis Jézuskának ked­veskedjen. A város népe már mind bevonult az éjféli misére, csak ö sírt egyedül a templomtéren, mert virág nélkül nem merte átlépni a küszöböt. Egyszer csak nagy fényességben I megjelent előtte egy angyal, s kezé­be nyomott pár, vékonyka ágon nőtt zöld levelet, mely úgy festett, mint az út menti gaz, és felszólította, hogy e kis csokrot tegye a templomi já­szolhoz. A lány furcsállta a dolgot, de engedelmeskedett. És csodák csodája, ahogy a csúnya kis levele­ket a jászolra helyezte, azok hirtelen lángot vetettek, s midőn ellobbant a láng, a parányi csokor tele lett tűzpiros levelekkel, amelyek szép lassan terebélyesedve körülfolyták az egész kis betlehemet. Egy évre rá az új virág ellepte egész Mexikót. Azóta is ezzel díszí­tik karácsonykor ott a templomokat, a kápolnákat és a harangtornyokat, de még a karácsonyi vacsorához terített asztalt is. Poinsett úr roppant meghatónak találta a történetet. De még jobban meghatotta maga a virág. Küldött is belőle néhány palántát a családjá­nak Kaliforniába, s nagy örömére minden kertben, ahol elültették meg­fogant. Rövidesen az Egyesült Álla­mok jó részén elterjedt. Eleinte kará­csonyi csillagnak nevezték. E nevet vették át azután a németek, akik máig Weihnachtsstern néven emle­FÖLDI CSILLAG getik, ami szintén karácsonyi csilla­got jelent. A rendszertani neve vi­szont elterjesztője, Poinsett úr nevét őrzi, lévén Poinsettia pulcherrima. De nevezik Euphorbia pulcherrimá- nak is, mivel az Euphorbiák, azaz a kutyatejfélék családjába tartozik. Felismerted-e, melyik virágról van szó? Arról, amelyet nálunk Mikulás- virágnak neveznek, minthogy már Mikulásra bepirosodnak a fellevelei. Közép-Amerikában és Észak- Amerika egyes tájain e virág vadon terem, s ugyanolyan növényi jelképe lett a karácsonynak, mint nálunk a fenyő. De mind nagyobb teret hódít karácsonyi virágként Nyugat- Európában, Afrikában is. Rákerült a képe a karácsonyi ajándékok cso­magolópapírjára és a karácsonyi le­velezőlapokra, abroszokra, szalvé­tákra. Fagyöngy közé tűzve piroslik a karácsonyi csokrokban. De virág-e valóban a Mikulásvi­rág? Persze hogy az. Méghozzá úgynevezett rövidnapos virág, leg­alábbis mifelénk. Azaz a rövidülő nappalok idején - úgy november végén - kezd kifejlődni a virágzata. Csakhogy az élénk színhatású szi- romszerú fellevelek közepén kibújó kis virágai olyan aprócskák, hogy a legtöbb ember fel sem figyel rájuk. A Mikulásvirág ugyanis nem e kicsi virágaival, hanem látványosan piros, jókora leveleivel hat, melyek kitárul­kozva olyanok, akár egy nyíló orchi­dea. Pedig a levél, csak levél. Idővel vissza is zöldül. Kidobni azonban zölden is vétek a Poirlsettiát. Mert ha kellő napfényt és vizet kap, kis cse­répben is'olyan szép nagy bokorrá nő, hogy elámul rajta, aki csak látja. Szára meg fás lesz, mint az igazi bokoré. És különösebb gondozás nélkül évekig eltartható. A nemesített Poinsettiák között egyébként már nemcsak piros, csil­logóan fehér fellevelú is akad. De akármennyire színesednek felleve­lei, mindig decemberben színesed­nek, és mindig csillag alakban he­lyezkednek el. Nagyon illik hát e vi­rágra a karácsonyi csillag név, mert valóban ő a karácsony földi csilla­ga. Kun Erzsébet MEGFEJTÉS A december 7-i számunkban közölt feladat megfejtése: 14 - ugyanis a körökben egymással szemben lévő számokat úgy ka­pod meg, ha az iránytól függően hozzáadod vagy kivonod a közé­pen lévő tizennégyest. Nyerte­sek: Kacsmárik Attila és Krisz­tián, Hontfüzesgyarmat; Blahó Csaba és Gábor, Boldogfa: Szaniszló Zsolt, Szeszta: Ho- bot Judit, Tallós; Cucor Éva, Párkány. Rejtvényünk megfejtését a Va­sárnap jövőévi 2. számában kö­zöljük. Pussné Sipos Nelly: BETLEHEM (kerámia) Méry Gábor feívéfe/e A gyerekek számára külö­nösen nagy esemény a ka­rácsony, hiszen ilyenkor kap­ják a legtöbb játékot. így volt ez mindig. Ahogy múltak az évek, a gyerekek felnőttek, játékaik valamelyik elhagyott sutba kerültek. Mit kaptak a századelő gyerekei karácsonyra? Lé­vén tél, akkor is kedveltek voltak a szobai játékok. A kislányok álma a baba volt, főleg az alvóbaba. A valósá­gos bútorok kicsinyített má­saiból pedig élethű babaszo­bát vagy konyhát lehetett ne­kik berendezni. A fiúk viszont a fából vagy a színezett kő­ből készült kockaépítőket szerették, de szívesen vették a kisvonatot, játékautót, t ólomkatonát, játékkardot is. A gyermekek játékszerei kö­zött régóta szerepelnek ál­latok. Már a múlt század köze­pétől kedveltek voltak a szí­nes papírjátékok. A nyomda- technika fejlődésével aztán e termékek is olcsóbbak let­tek: a színes, lakkozott, pré­selt litográfiák minden könyv- és papírkereskedésben fel­lelhetők voltak. Betlehemes játékokból több fajta is van. Akad, ame­lyik kockából épült, a másik fából, több pedig hajtogatha­tó papírból. Szent Miklós alakja, valamint az ót kísérő krampusz figurája is sokat szerepel a régmúlt emlékei között. J. Gy. Kányadi Sándor: Feketerigó Ablakomban - nagy a hó, halihó! - ott sétálgat egy feketerigó. Jár a szeme: oda néz, ide néz; sétálgat, mint egy igazi zenész. De most nekünk - nagy a hó, halihó! - nem fuvoláz a feketerigó. Egyet-kettőt csitteget, csetteget, kifizeti ennyivel a telet. gondolkodom, tehát.». A JÁTÉKBOLTBAN Soha ilyen vevőt! Ezt gondolja joggal a kétségbeesett elárusí­tónő, miután Peti elhagyta mamájával a játékboltot. Amint az első képen látod, a kis lurkó alaposan megnézett és kipróbált minden játékot, leírhatatlan rendetlenséget hagyva maga után. Ráadásul csupán egy tárgyat vett meg a mama. Vajon mit? 18 1990. XII. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom