Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
MÓRICZ ZSIGMOND Ott kezdte, ahol a mamáját, Hámori Ildikót is gyakran látja: a színpadon. Viktor Hugo regényének világsikert aratott musicalváltozatában, A nyomorultakban ő volt a kis Cosette. Nem sokkal a rock színházi bemutató után a Laurln című nyugatnémet filmben kapott kiemelkedő szerepet. Mire véget ért a forgatás, „nagy lány“ lett a kislányból; Cosette helyett ma már Gavroche-t, a kamaszfiút játssza Dóra. Közben énekel... házibuliról, fel fordított lakásról, nagytakarításról, egy külföldi fiúról... rádióba, tévébe hívják, első nagylemezét nyolcvanezer példányban napok alatt eladják. Bájos, okos, fegyelmezett - és rendkívül tehetséges. Pár héttel ezelőtt az Erkel Színházban énekelt, februárban Cannes-ban, a könnyűzenei fesztiválon lép fel, tavasszal pedig Nyilas Misit, Móricz Zsigmond hősét formálja meg a Légy jó mindhalálig musicalváltozatában. Napjai már most is feszesek. Táncórára jár, angolul tanul. P. Howard, azaz Rejtő Jenő könyveit falja és az Anna Kareninával „nyűglődik“. Tizennégy éves. Dante múzsájáról, Beatricéről tart kiselőadást és az evolúcióról. Vasárnap délelőtt, a szőnyegen. • Különórák, szerepek, fellépések... időben rákapcsoltál.- Én azért szeretnék ugyanúgy élni, mint a többi gyerek nem engedem, hogy felrúgják a napjaimat. Jött ugye, ez a lemez. Énekelni kell? Boldogan. De ami ezzel együtt jár, hogy cincálnak ide-oda, rádióinterjú, fényképezés... nem érdekel. A tánc, az igen. Bakó Gábornál, a Rock Színház stúdiójában. Ott azért is szeretek, mert oldott a hangulat. A suliban nagyon lényeges, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek, Gábornál ilyesmit sohasem érzek. * • Magadon mit figyeltél meg?- Hogy sehol semmi, egyszer- csak megváltozik a hangulatom. Az egyik percben ülök és nyugodtan tanulok, a másikban meg összecsapom a könyvet, és alig bírom fékezni magam. Azt, hogy önálló vagyok, szeretem. Ha nekem azzal kezdi a Mami, hogy szerintem, akkor én elfutok. Pedig nem mond rosszat, tudom, sőt! Csakhogy nekem az a jó, ha érzem, ezt is meg azt is egyedül értem el, segítség nélkül, a saját erőmből. A színházzal kapcsolatban sosem kérem ki a véleményét, mert színésznő, de olyan dologban, amelyben ő sem nagyon járatos, igen. Például a matematikában. Ott bátran mondhatom neki, hogy jaj, dehogy, ez nem így van, a színházban nem. Azt ő tudja jobban. Egyébként imádom. És tisztelem is, de nem úgy, hogy csókollak édesanya, hogy vagy, jól vagy, én Is, kösz, finom volt az ebéd, szervusz, j S akkor meg is tárgyaltak mindent. Mi egészen közvetlen kapcsolatban vagyunk, nincs olyan téma, amit ne tudnánk megbeszélni, a végsőkig őszinték vagyunk egymáshoz. • Tanáraid közül kit szeretsz?- A biosztanárnőt, mert hatalmas egyéniség és jópofa ember. A többiek a három lépés távolságból is húszat csinálnak. Vegyük csak az énektanárt. Idős bácsi, ez nem is lenne gond, mert én nagyon szeretem az öregeket, de őérte valahogy nem tudok rajongani. Ötven év lehet köztünk, ha megszólal, szinte süt a hangjából, hogy neki, a tapasztalataival valahol fenn, az ózonréteg felett volna a helye, nem pedig itt lent, köztünk, de ha már itt van, akkor miért nem a földkéreg alatt vagyunk? • Ilyenkor te felállsz és véleményt nyilvánítasz?- Igen, és ezért tart pimasznak jó pár tanár. Mondj igazat betörik a fejed. • Most már értem, miért van baj a magatartásoddal.- Ezért. A „felszólalásaim“ miatt. Egyébként jeles tanuló vagyok, minden tantárgyból jeles. Bár az az igazság: testnevelésből nem érdemiem meg a legjobb jegyet. Gyűlölök futni, nekem az a két kör, amit minden órán meg kell tenni, a poklok kínját jelenti. A magatartásjegyem csak az osztályfőnökömet idegesíti. Számára egyenesen szentségtörés, hogy mit kell a bizonyítványomba írnia, a kultúr- emberektöl viszont azt hallom: végre egy normális gyerek! Persze én is tudok hülye lenni, ha annak néznek. Osztálykiránduláson voltunk... rémesen viselkedtünk, be kell ismernem. Oe ha azt mondta volna az idegenvezető, hogy gyerekek, lehet, hogy ez most nem érdekel titeket, szerintem mégis jó lenne, ha figyelnétek, mert a gimiben jól jöhet majd, amit itt megjegyeztek, akkor az más. De mert lehü- lyézett minket, hülyék maradtunk. Aztán érzékeny pontja is van az embernek. Ha nekem azzal jönnek, hogy könnyű neked, mert így a papád, úgy a mamád, akkor iszonyúan begurulok. Vagy már nem is annyira... kezd hidegen hagyni ez a dolog. Ki írta meg a matekdolgozatomat? A papám? Ki ment felelni, amikor a nevemen szólítottak? A mamám? • Az angollal hogy haladsz?- Jól. Eddig csak az operák történetét ismertem, most a musicalekhez is közelebb kerülök. Hallgatom a külföldi lemezeket és kezdem érteni a szöveget. Ez irtó jó érzés. Különben Barbra Streisand a kedvencem, de elkoptattam már néhány Mozart- és Puccini-lemezt is. • A nyugatnémet filmrendező hogy talált rád?- Látta A nyomorultakat, csinált velem egy próbafelvételt és nekem adta a szerepet. Én meg a horror! Játszani jó volt, azt nagyon élveztem... rájön a kislány, hogy ki ölte meg az anyját, és ő maga végez a gyilkossal... de a vetítőben, a kész film láttán, majd meghaltam, úgy féltem. • Következő lemezedet milyennek képzeled?- Egészen másnak, mint a mostanit. Lehet, hogy csak egy dobos fog kísérni rajta. • A „mi leszel, ha nagy leszel?“ gondolom már fel sem vetődik a családban?- Nem, mert ezt is egyedül szeretném eldönteni. Sok minden megfordult már a fejemben ... a súgólyuktól a maszkmester szobájáig minden vonz, csak köze legyen a színpadhoz. • A gimitől mit vársz?- Hogy békén hagynak és négy évig aranyéletem lesz. • Mint itthon...- Itthon? Ha el tudnék bújni valahova, akkor igen, de mindig megtalálnak. Tegyem gyorsan hozzá: engem nem nehéz követni. A nyomok mindig hozzám vezetnek. Szabó G. László Légy jó mindhalálig (Részlet) Egy hét múlva már jobban volt, fel is kelt, de maga is nevetett egy kicsit rajta, elfelejtett járni, csakúgy szédel- gett, mint az őszi légy.- Mikor megyünk a kollégiumba - kérdezte egy este a bátyja váratlanul -, órára?- tette hozzá szelíden. Misi lesütötte a szemét, igen halkan mondta:- Soha. Soká hallgattak. A tűz világított, s kint a kis gőzös tutult.- Akkor mi lesz belőled?- kérdezte a bátyja egészen halkan. Misi soká hallgatott, nem merte kimondani, ami a szívén volt, csak lesütötte a fejét.- Hát mi akarsz lenni, édes fiam? - kérdezte a bátyja újra. Misi hirtelen azt mondta:- Az emberiség tanítója. Újra hallgattak soká.- Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!... Szólt a bátyja. Misi elszégyellte magát, hiszen ő akar tanulni, nem is tanulni: tudni!... Tudni akar ő: mindent, amit ember tud s megrémült, hogy most elárulja magát, a titkot, amit senki se tud, még ő maga sem akar önmaga előtt sem tisztázni. .. amit senkinek se tudna megmondani, talán csak az édesanyjának, hogy: „költő"...- Hogy gondolod, Misi- kém? - szólt édes tréfájával a bölcs bátyja - csak úgy elindulsz és mégy az úton,'' és aki szembejön az élet országúján, azt mindjárt tanítani kezded? Misi lehunyta a szemét titkos mosollyal:- Igen. A bátyja félszemmel, mosolyogva nézett rá. Sokára, a jószagú szivarját kivette a szájából, s azt mondta erélyesebb s rendesebb hangon:- Én úgy gondolom, legjobb lesz, ha eljössz abba az iskolába, ahol én tanítok, és ott majd tanulsz, odáig, amíg mind megismered a deklinációkat és konjugációkat és mindent, amit mások tudnak, hogy te is tovább taníthass másokat. Soká csendben ültek, Misi lassan sírt és boldog volt és örült, hogy így lesz. Akkor azt mondja a bátyja nyájas szelídséggel - mint egy lelki biztató hang, mely a szívet féloldja a zárakból s kiteríti az isren színe ele:- Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget? Misi lopva nézte, nézte a bátyját, újra könny öntötte el a szemét, s összekuporodott, mint egy kis giliszta, s egészen halkan és egészen csendesen azt rebegte:- Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig... S fejét leejtette, s márványszínű lett a szoba, s egyszerre kimondhatatlan vágy fogta el, menni, elmenni innen abba az iskolába, ahol már ő tanít... ő... a drága, az édes jó bátyja... az égbe... az égbe..., mert az maga az ég... k Az iskolai dolgozatokban elég sok elírás előfordul. Igen vicces bakik például a következők. Olvassátok csak el, lehet, hogy ismerősek! Jó szórakozást! A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat. IV. Béla várromokat épített és a kihalt nép pótlásáról személyesen akart gondoskodni. Amikor II. Endre visszajött a Szentföldről, országát és feleségét fenekestül felfordítva találta. A szemünk .közepén van egy fekete nyílás, amely azt mutatja, hogy a fejünk belül üres és sötét. II. Rákóczi Ferenc Rodostóban ment nyugdíjba. Őseink nem éltek a haláluk napjáig, mert rendszerint már előbb elestek a csatában. Édesanyám és én elmentünk az erdőbe, s a legjobb kedvvel tértünk le a jó útról. Az V. László olyan ballada, amelyben V. Lászlót feldolgozzák. A népdalok különösen az Alföldön tenyésznek. 1990. XII. 28. Helyey Zsuzsanna felvétele „Engem nem nehéz követni” DÉNES GYÖRGY Kancsal újévi rigmusok Ez új esztendőben bújj a kemencébe, szedd ki a méládat, rakd be a bendődbe! Térülj az erdőbe, dörmögj a medvével, zúzmarás fák között totyogjatok körbe! Kecskebőr bundába húzd be a nyakadat, károgjon a holló, ne károgj te magad! Jön a tél, megy a tél, dudál a kemence, elfogy a disznóláb, megmarad a lencse. Iskolai bakik
