Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-10 / 32. szám

► EGY ÉJSZAKA - KÉT LECKE Augusztus 20-án közvetlen éjfél előtt dübörgő tankok zajára, lánctal­pak csikorgására riadtam fel. Duna- parti lakásom erkélyéről jól látszot­tak a Vörös Hadsereg hídján özönlő páncélkolosszusok. (Az e hidat épí­tő, 1945-ben felszabadítókként ér­kezett szovjet katonák aligha gon­dolták, hogy jó negyedszázad múl­tán fiaik, unokáik ezen a hidon majd megszállókként érkeznek az or­szágba.) A végtelennek tűnő oszlop a Duna innenső oldalán kettéválva jobb és bal irányban haladt tovább. Az éjszakai bevonulás hadgya­korlatnak tűnt. Annál is inkább, mert a szovjet csapatok köztársaságunk nagyobb területére kiterjedő mozgá­sa az utóbbi napokban egyre inkább nyugtalanította a csehszlovák köz­véleményt. Az első hírt az éjszakai műszak­ból a tömegközlekedés szünetelése miatt gyalog érkező, az épületünk­ben lakó nyomdászok hozták. Az 1968 augusztusi napjaiban Huszonkét esztendő telt el 1968 augusztusa óta. Az emlékek lassan ki fakulnak, a tragikus eseményt követő napokban rendkívüli kiadásként megjelent lapszámok papírja is megsárgult már. Ezeket nagyon alacsony példányszámban nyomták és a terjesztés bénultsága folytán csak kevés helyre, inkább csak Pozsony közvetlen környékére jutottak el. Pedig minden szám országunk népe sorsát hosszabb időre meghatározó történelmi eseménynek nemzedékek számára mementóként szolgáló krónikája. Azokban az emlékezetes augusztusi napokban a szerkesztőségi mun­kát is rendkívüli körülmények között végeztük. A nyomda előtt, a szer­kesztőség szomszédságában szovjet tankok álltak és akkor még nemi­gen ismertük a megszállók végső szándékait. A sajtó távlati lehetőségei­ről pedig elképzelésünk se volt. A szerkesztőség a megszállás első reggelén semmiféle tájékoztatást nem kapott, így az első órákban magunkra hagyatva fontolgattuk a további teendőket... való együttműködés. Husák megíté­lése szerint Csehországban inkább az ellenállás felé hajlanak. Ö viszont Szlovákia számára a második lehe­tőséget javasolná, ezért kéri a jelen­levők ezzel kapcsolatos véleményét. Elképzelése szerint a megszállókkal való együttműködés lehetővé tenné, hogy folyamatosan átvegyük az ügyek intézését, aminek eredmé­nyeképp az idegen csapatok jelenlé­te városainkban és falvainkban fe­leslegessé válna. S így remélhető, hogy folyamatosan kivonulnak or­szágunkból. Lehetséges, hogy Husák a szov­jet csapatok kivonását akkor még lehetőnek vélte? Vagy csak taktiká­zott? Ő a megmondhatója... A főiskolások ekkor tették fel az első kérdést: vajon Husák szavai úgy értelmezhetók-e, hogy Cseh­országtól eltérően a szlovák szervek megbékélnek a megszállás tényé­vel? Husák a kérdésre visszafojtott ingerültséggel válaszolt, hogy a megszállás vitathatatlan tény, eh­1 . Az első sajtóértekezlet erkélyen bámészkodók láttán már az utcáról kiáltozták: Megszálltak bennünket! A bizonytalanság talán a biztos rossznál is nyugtalanítóbb, ezért rö­viddel éjfél után egyik szomszédom­mal gépkocsimmal elindultunk a vá­ros központja felé. Nemsokára szembetalálkoztunk a Duna partján zárt hármas sorokban, az út teljes szélességében közeledő tankokkal. Kitérni nem tudtunk, így fényszóró­val néhányszor rájuk villantottam, mire a zárt sorok felbomlottak és utat nyitottak előttünk. Messzire nem jutottunk, csak a tévé épületének hátsó bejárata közelébe. A szovjet őrség az Április 4. téren állított meg, amelyet a szov­jet felszabadítók tiszteletére, a város felszabadításának emlékére nevez­tek így el. Ugye mennyi jelkép: Vö­rös Hadsereg hídja, Aprilis 4. tér! A fiatal szovjet katona kiszállított a kocsiból. Nem igazoltatott, nem hivataloskodott, sót a köztünk levő korkülönbség ellenére, kebelbará­tokhoz illően egyből letegezett. így kezdődött közöttünk a párbe­széd, amely ezekben az órákban az egész ország területén folyt és bizo­nyára ugyanazzal a kérdéssel kez­dődött: mi történt, miért jöttek? Az őr ingerülten válaszolt. Ezt pont mi kérdezzük? Vajon nem tud- juk-e, kizárólag nekik köszönhetjük, hogy a germánok nem szálltak meg bennünket? Mert állítólag csak né­hány órával sikerült megelőzniük őket... így mondták a parancsnoka­ik, s ezzel a tudattal jöttek. Szóval hálásak lehetünk nekik, hogy 1945 után most újra a megmentök szere­pében érkeztek. Akkor még nem tudtam, hogy NDK-beli megszálló csapatok is érkeztek köztársasá­gunkba, furcsamód ők is a „germán veszedelem" elhárítására. Fiatal géppisztolyos beszélgető­társam szavaiból valami olyasmi is kiérződött, hogy a nekik nyújtott tájé­koztatás, ,,politikai felvilágosítás“ alapján a legkevésbé se csodálkoz­tak volna, ha virággal fogadjuk őket. Ezt nem iróniaként mondom. A fiatal katona valóban úgy érezte, hogy hálánk joggal megilletné őket. Ez volt az első éjszaka első tanul­sága. A második ehhez szorosan kap­csolódik. A katona elpanaszolta, hogy már néhány hónapja le kellett volna szerelniük, de „miattunk" meghosszabbították a szolgálatu­kat. Pedig otthon menyasszonya várja, s míg én - neki is köszönhető­en - nemsokára családom körében lehetek, neki még ki tudja mennyit kell erre várnia. Megint csak miattunk... Tehát miattam is. Ez pedig a második lecke ezen az éjszakán. Ekkor nem tudhattuk, milyen hosszúra is nyúlik ez az éjszaka és hány lecke következik még... AUGUSZTUS 21. REGGELE A SZERKESZTŐSÉGBEN nyebb leckét reggel öt óra tájban kaptuk. A szovjet könyvesbolt köze­léből már Szúcs Bélával és asszo­nyainkkal szemléltük a szovjet gép­kocsik vonulását a rádió épülete felé. Az Október tér (íme, a „Nagy Október“ emlékét idéző további jel­képi) egyik felét az elmúlt napokban felbontották. Meggondolatlan su- hancok a gépkocsikat a halomba hányt kockakövekkel dobálták. Az egyikből géppisztolysorozatot adtak le. Egy fiatal azután riadtan, vérző kézzel támolygott el a tett színhe­lyéről. Egyszerre minden világossá vált. A megszállók szigorú parancsot tel­jesítenek s mindennemű ellenállásra meglesz a válaszuk. Ilyen tapasztalatokkal érkeztem a szerkesztőségbe, előbb óvatosan körbejárva a bejárat környékét. A szerkesztőségben már a korai órákban kisebb csoport gyülekezett. Amúgy is alacsonyabb létszámmal dolgoztunk, lévén a nyári szabadsá­gok időszaka. Vitattuk az esemé­nyeket és próbáltuk mérlegelni a te­endőket. Ekkor még valahogy úgy tűnt, hogy a történtek valamennyiün­ket egyaránt megdöbbentettek. Mi­lyen naivak voltunk! Arra nem is gondoltunk, hogy egyesek már ak­kor fontolgatták, kinek milyen előnye származhat az események ilyen ala­kulásából. Nyolc-kilenc óra tájban először berregett fel asztalomon a telefon. Lórincz Gyula főszerkesztő hívott, aki a párt akkori szlovákiai elnöksé­gének is tagja volt.- Elmehetnél a pártközpontba. Fontos sajtóértekezlet lesz. Egész éjszaka üléseztünk, csak most ke­rültem haza. Legalább lezuhanyo­zok és ha hagynak, szundítok egyet... Amiről ott szó lesz, azt úgyis ismerem. Igen ám, csakhogy a városi köz­lekedés szünetelt, a síneken, utcá­kon tankok álltak. Hogy jutok el a központba? Gát László, a másik helyettes, kocsival jött be és készsé­gesen vállalkozott a sofőr szerepé­re. Ott állt mellettem Tóth Mihály is, aki ekkor se tagadta meg önmagát.- Megyek veletek! Nehogy elad­játok a szerkesztőséget! így történt, hogy a szigorúan zárt­körű sajtóértekezleten, amelyen csupán a pozsonyi napilapok főszer­kesztői (esetleg helyetteseik) vettek részt, az Új Szót hárman is képvi­seltük. A rögtönzött sajtóértekezletet Mi­cha! Pecho, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának akko­ri ideológiai titkára nyitotta meg. Nyomban át is adta a szót dr. Gus- táv Husáknak, az akkori miniszterel­nök-helyettesnek, aki ugyan nem volt a párt elnökségének tagja, en­nek ellenére jelen volt e szerv éjsza­kai ülésén. Már ez a sajtóértekezlet is jelezte, hogy a szlovákiai politikai életben rövidesen ó veszi át a vezér­szerepet. Gustáv Husák előbb bejelentette, hogy egy főiskolai küldöttség is ér­kezett a központba, de időhiány mi­att nem tudják őket fogadni, ezért kérte a főszerkesztők beleegye­zését, hogy részt vehessenek ezen a tájékoztatáson. Ez meg is történt, de a fiatalok jövetelének igazi célja csak később vált világossá. Ml AGGASZTOTTA A FŐISKOLÁSOKAT? Gustáv Husák röviden ismertette a tényállást: Csehszlovákiát a szö­vetséges csapatok megszállták. Ka­tonákkal van dolgunk, akik paran­csot teljesítenek, azt pedig minden áron és teljes szigorral. (Erről mi már meggyőződtünk.) E helyzetben sze­rinte kétféle magatartás lehetséges: az ellenállás vagy a megszállókkal hez senki se kérte beleegyezésün­ket, ám jelenleg a további kibontako­zás legjárhatóbb útjának a megvá­lasztásáról van szó. A főiskolások ismertették további kételyeiket is. A rádióban már koráb­ban elhangzott a CSKP KB Elnöksé­gének, valamint az SZLKP KB El­nökségének nyilatkozata is. A kettő hangneme, megfogalmazása között lényeges a különbség. Az érthető­ség kedvéért idézünk mindkét doku­mentumból, hisz ezt nyomtatásban mindmáig sokan nem olvashatták. A CSKP KB Elnökségének felhívása így kezdődik: „ Tegnap, augusztus 20-án, kö­rülbelül 23 órakor a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Magyar Népköz- társaság és a Bolgár Népköztársa­ság katonái átlépték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határait. Er­ről sem a köztársaság elnökének, sem a Nemzetgyűlés elnökének, sem a kormány elnökének, sem a CSKP Központi Bizottsága első titkárának nem volt tudomása. " A felhívás befejező része: „Felszólítjuk az ország minden polgárát, hogy ne hagyja el munka­helyét, illetőleg otthonát, tanúsítson passzív rezisztenciát és ne adjon okot a rendzavarásra, illetve véron­tásra. “ (Husák minden bizonnyal ebből következtethetett az esetleges csehországi ellenállás lehetősé­gére.) A szlovákiai pártszerv közlemé­nyének első mondata: „Az SZLKP Központi Bizottságá­nak Elnöksége 1968. augusztus 21-i ülésén tárgyalt a Varsói Szerződés katonaságának hazánkba érkezésé­vel kapcsolatos kialakult helyzetről. “ Amíg a CSKP KB Elnökségének felhívása mindjárt az első mondatá­ban félreérthetetlenül leszögezi, hogy az öt szocialista ország katonái hívatlanul, a legfelsőbb csehszlovák állami és pártszervek tudta nélkül, tehát megszállókként lépték át or­szágunk határát, addig a szlovák pártszerv „a Varsói Szerződés kato­naságának hazánkba érkezése­ként“ minősíti az eseményt. A CSKP KB Elnökségének felhí­vása is nyugalomra, ugyanakkor passzív éllenállásra szólítja fel az ország népét, a szlovák közlemény ezzel szemben semmi ehhez ha­sonlót nem említ. A főiskolások a szlovák doku­mentumnak a cseh állásfoglalással szemben eltérő tartalmában bizo­nyos szlovák „külön út" gondolatá­nak csíráját vélték felfedezni, ami az adott helyzetben nyugtalanította őket. A vitában Gustáv Husák igyeke­zett eloszlatni a kételyeket es a résztvevők végül is egyetértettek felvázolt koncepciójával. így tértünk vissza a szerkesztő­ségbe, most már konkrét feladattal. Még aznap meg kellett szerveznünk az első rendkívüli szám kiadását, méghozzá nagyon gyorsan, hogy a lapot már a kora délutáni órákban kinyomhassák. Erről majd a következő számban. Zsilka László Csehszlovákiai magyarok! Támogassátok törvényesen megvílnsiioit sierveinliet ! A köztársasági elnök beszéde Legyetek nagyon megfontollak! ..... ;■> ti) ARAM* Vi lág prolftarjai, egyesüljetek! UJSZO l.LUVlK SVUHOUA Mi/TAR: A RAUIOBAV A KtUKlKK/O KEDVES POI.0 ARTARSAIM I íEn/.MI r MONDTA: RENDKÍVÜLI KIADAS BRATISLAVA, ^96» augusztus 22. . iniv»ír aríaodubea ,8r*”lDk OmtkMt. sorvduulo nap luivainen . .. _ a Sxevjet.arh ■k • *•— ,*~kr-"k“ r, . Magyar Nepkbx.arvaahO lari*IHArc leplek. Ex »' ­kateaai ■*****«' Küllárvaaág. a Balgár egyeli kaithrvaaignnk •IT»eR«*” „__jlkutiuieyo* állami aaar­---- ifci.1 .melyeknek axnabaa basánk aa»­ee ink baleegyexeMf nelhal JT tjdaiavilva anael alak* ItártR*­«eleivel Ilimben nyeli lelalavségahat looaiawiye ^ kelaaal el keli . " »..I«SI hely/elal é. ki kall «rh.xala.kk ar ,y*g.k «inda... «* • f •«>'<> uievei. - rfurmany tagjaival •> erxiag read« eleimnek frlu|.l4aéval « Za.*.lk... Ugv.rg.aekk «gald.rt .kr* k-kl.-*krk._ lalyl.ljak a t.aé«ka**.l *• lem hagy • «.cr-iá'~ri»ih. ini.matereiahk i. re«! ••»« T adatában vagyak a l«u.l.*. hely.elh.. . á. aehrxaágaek ív kad*« palglrUraan«. Ia> luacskoiávaa Old Heh i... if.iiiinntpft ilniságunk.l hevem . ... . . biieuyilvik b. ha vegeket . ibadságaxnrelelhhal. S/ámnabra nem letelik muanla Pártjának akeiéprog­■aayilatWexata kllejaxávre I ladalevitva lolytalaaak ________ «l“< Te l./«Hl.™ aiindnya|«kal. m« hagy eragalartka.kh.il iámét bax. a dearakráciahox at «ab ____ vi va/.leie v.xatk hl (.*“'■ * "„^Mkaula kllej«. rami, v ■ Nemxdl kraat kar-a-ya«h pr.yr. * loly.al. ........ A provokáció CSAK ÁRTHAT! A nemzetgyűlés nyilotkoioto ALEXANDER DUBCEK: e/dett útról, amelyet az akaoprogrom foglal magában Nem térhetünk és nem is akarón k visszatérni azokhoz az allapotakhaz. ame­lyeket partunk egyszer s mindenkorra elitéit. k s/nbadlabni. V alkotmányi» . 'L,- fj■ ÖJ*}i'Lvi, ; , ,-í.Jjí*.'/• )• Av'i'.’ ""«""’"*"’" AZ ÚJ szó rendkívüli kiadásának első old_ala 1990. Vili. 10. A harmadik, lényegesen kémé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom