Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
iülilfitl Szerkeszti: Tallósi Béla DALIBOR KÖZEL Hencegi Egy tavacska partján, az alacsony, sűrű nádasban élt egy rút béka. Mivel sokat fecsegett, de sosem tett semmit, a halastóbeli békák elnevezték Henceginek. Az egyetlen, amiben kedvét lelte, az volt, hogy Időnként a partról beugrott a vízbe, úszkált egy keveset hason, ugrott egyet-kettőt, ez volt minden. Egyszer, mindjárt reggel, amikor a fűszálon még harmatcsepp ragyogott, Hencegi kimászott a partra, és ugrott néhányat. Közvetlenül mellette legelt egy tehén. Rettenetesen megijedt, amikor Hencegi felugorva, majdnem az orrához ért. Először nem tudta, mi az. de addig nézett, nézelődött, míg megpillantotta a csúf kis békát. Ijedelme elmúlt, a tehén nevetni kezdett.-Te ördögfióka, nagyszerű, hogy ilyen nagyot tudsz ugrani! - mondta a tehén, de természetesen nem gondolta komolyan. Hencegi békának hízelgett az elismerés. Boldogan ugrott kettőt, majd így fordult a tehénhez: - Felugrottam legalább a lábad magasságáig?- Mit a lábamig! Sokkal magasabbra! - felelte a tehén. Hencegi megint ugrott egyet.- Hát most? Meddig ugrottam fel? A hátadnál is magasabbra?- Hogyne, sokkal magasabbra! Jóval a hátam fölé nyugtatta meg a tehén. - Ahogy így elnézlek, azt hiszem, egész könnyen felugornál az égbe. A béka felnézett az égre: hosszan, csodálattal és alázattal bámulta. A látvány annyira magával ragadta, hogy észre sem vette, amikor a tehén elballagott. S amikor végre rádöbbent, hogy egyedül van, visszatért a halastóba. Egész úton, sőt a víz mélyén is csak egyvalami foglalkoztatta, hogyan ugrik fel az égbe. De ezt nemcsak gondolta, hanem ki is fecsegte az összes békának, akit csak meglátogatott, akivel csak találkozott, s még jobban felfuvalkodott, még gőgösebb lett, mint valaha. A többi béka jó tréfának vette Hencegi dicsekvését, de Hencegi keresztülnézett rajtuk, és nem hagyta magát lebeszélni, a legvénebb és legtapasztaltabb béka intelmeit sem fogadta meg.- Hagyd abba az álmodozást, te' dőre! - óvta Hencegit a legvénebb béka, de Hencegi továbbra is hajtogatta a magáét, s csak egy válasza volt. Ha ezt maga a tehén mondta, úgy az jelent valamit! A tehén többet tud, mint ti itt lent a vízben vagy nem messze a parttól. Azon az éjszakán Henceginek nem jött álom a szemére. Mihelyt elszenderedett, úgy érezte, az ég felé száll, s közben azon morfondírozott, milyen fürge breki ő, ha az út ilyen rövid ideig tart. Másnap, mindjárt pirkadatkor elsőként úszott ki a vízből. Elégedetten simogatta a hasát, s hosszasan kémlelte az eget, közeli útjának vágyva vágyott célját. Abban a pillanatban arra repült a hattyú. Hencegi rákiáltott: - Ne szállj fölöttem, nem szeretnék beléd ütközni, ha felugróm! A hattyú túl magasan szállt, nem értette a béka szavát. Aláereszkedett, egészen a béka fölé és lassú úszó lebegésben így szólt:- Mondd el, kérlek, még egyszer!- Azt mondtam, hogy nem szeretnék beléd ütközni, ha majd felugróm az égbe - kuruttyolta gőgösen a béka. A hófehér hattyú elmosolyodott: Ugorj csak nyugodtan, ne törődj velem! - mondta és elrepült. Hencegi a hattyú gyors távozását azzal magyarázta, hogy biztosan megijedt. De a hattyú később visszajött, és ott körözött a béka felett. Hencegi a hattyú visszatérését most meg kíváncsiságnak vette. Gőgösen felfújta magát, mélyet lélegzett és felugrott. Csak úgy csattant, amikor visszapottyant. Szentül hitte, hogy pompásat ugrott. Felpillantott és megkérdezte a hattyútól:- Egészen az égben voltam?- Még nem egészen, de nem sok híja volt - felelte a hattyú, és tovább körözött a víztükör felett. Hencegi megint nagyot ugrott, s amikor visszapottyant egy kis kőre, csak úgy csattant! Ismét megkérdezte: - Hát most? Már ott voltam? A hattyúnak módfelett, tetszett a játék: - Több mint a fele utat megtetted. Harmadszorra biztosan eljutsz az égbe - mondta. Hencegi önbizlama hihetetlenül megnőtt. Harmadszor is felugrott, s esésében a kis kőről egy jókora kékes kőre huppant. A hattyú azon nyomban alá- szállt, és így szólt hozzá: Ne ugrálj tovább, végre az égben vagy! A béka örömében körbeugrálta a jókora kékes követ, minden oldalról szemügyre vette a csillogó, sima, hűvös felületét. így reggeltájt még nem forrósodott át. Amikor megunta a szemlélődést, visszaugrott a halastóba, a többiek közé.- Hát ott voltam - jelentette ki.- Hol? - brekegték kórusban a többiek.- Hogy kérdezhettek ilyen butát! Talán nem mondtam, hogy felugrok egészen az égbe? S ha valamit megmondok, azt meg is tartom - kuruttyolta Hencegi. A többiek pedig kórusban brekegték: - És milyen az ég?- Az ég? - szólt a béka. - Az ég hatalmas, kékes, fényes és hűvös kőhöz hasonlít. Ha fel akartok jutni az égbe. elég hármat ugrani, s ha az égből akartok térni, elég egy ugrás. Kopasz Csilla fordítása Derű nyári napokra Éva kifelé igyekszik a tóból. Józsi rákiált:- Mi az, te már ki mész? Nem jössz vissza a vízbe?- Nem - válaszol Éva a partról -,már eleget ittam. * * *- Amikor írok, olyankor mindig nagyon elfáradok.- Hogyhogy? Te hegynek felfelé szoktál írni? A pici Tamás édesapjával ebédel. Egy ügyetlen mozdulattal megbillenti a tányérját, s a benne lévő paradicsomleves szerencsétlenül fehér pulóverére dől.- Apa - fordul édesapjához -, attól tartok, ma nagyon ki fogsz kapni anyutól.- Hogyhogy én? És miért? Tudtommal te öntötted magadra a levest és nem én.- Ez igaz. De neked kellett volna rám vigyáznod. Nagymama megkérdezi unokáját:- Mondd csak, Péterkém, mi tetszik neked legjobban az iskolában?- A csengő.- Gyönyörű melódia, ugye? - kérdezi a koncerton súgva az egyik fiú a másiktól. - Hallod, hogyan sír a hegedűs kezében a hangszer?- Igen - feleli amaz. - Es most már azt is tudom, hogy miért tesznek a hegedűsök zsebkendőt a nyakukba. * * *- Mondd, Gyuri, mit szólt az édesapád, hogy hármast kaptál magaviseletből?- Hogy bárcsak a többi jegy is ilyen lenne legalább! Szlovák gyereklapokból fordította: -sibümum mill—— ■■BÉÉÉÉÉáÉÉÉÉÉÍÉiÉiiyÉAiliBIH ÁLLATKERESŐ A feladat nagyon egyszerű. A képen látható rajzolt állatokat kell felismerned. Nos, hány fajta állat van az ábrán? • Betürejtvény Megfejtés: egy európai város neve. Készítette: N. L. Megfejtés A július 13-i számunkban közölt feladatok megfejtése: az alsó sortól kezdve a számok egymás mellett: 2, 3,4,1,5, 3 - 5, 7, 5, 6, 8 - 12, 12, 11, 14 - 24, 23, 25 - 74, 48 - 95; 27 buborék. Nyertesek: ifj. Jóba Nándor, Bátorkeszi; Szűcs Gabriella, Szentes; Lukács Zsófia, Szepsi; Sütő Ilona, Kéménd; Blahó Géza, Dunaszerdahely. \ MIKRO-, MINI- ÉS NAGYSZÁMÍTÓGÉP Különböző nagyságú és felépítésű számítógépeket ismerünk; gazdag választékuk az egyszerű mikroszámítógépektől a nagyszámítógépekig terjed. A mikroszámítógép a számítógépek között a „törpe". Méretei lehetnek esetenként néhány centiméteresek, így még egy karórában is elfér. Gyártásukat a mikroelektronika fejlődése tette lehetővé. A legtöbb mikroszámítógép billentyűzettel van ellátva, s az írógépnél is kisebb készülék, amelyet a televízióhoz lehet kapcsolni. Az utasításokat és az információkat a billentyűk segítségével adjuk meg a gépnek, a válaszok és eredmények pedig a képernyőn jelennek meg. Némelyik mikroszámítógépen beépített kis kijelző van,' akár a zsebszámológépen. Másokhoz különleges képernyő tartozik; ezt monitornak hívják. A billentyűzet majdnem olyan, mint az írógépen, azzal a különbséggel, hogy ezen van egy-két különleges billentyű is. Vannak olyan számítógépek is, amelyeken nem kell betűnként begépelni az utasításokat, hanem minden billentyű egyben egy utasítást jelent. Sokszor látjuk hasznát a nyomtatónak, mellyel papírra lehet kiírni a programokat vagy az eredményeket, melyek természetesen megmaradnak a gép kikapcsolása után is. Másik adatmegőrző a mikroszámítógépek esetében a kazettás magnetofon, melyre feljegyezhetek, rögzíthetők a programok és adatok. A mikroszámítógépek kategóriájába a fix programú zseb- és asztali számológépek, a programozható zseb- és asztali számológépek, valamint a szabadon programozható mikroszámítógépek tartoznak. A mikroszámítógép után következő kategóriába a kisszámítógépek (miniszámítógépek) tartoznak. Ezek a mikroszámítógéphez hasonlóan programozhatok. A számítógépnek ezt a kategóriáját azonban a legkülönbözőbb alkalmazási területre kifejlesztett típusprogramokkal látják el. A mikroszámítógéppel ellentétben a kis- terminálokkal és nyomtatóval ellátott kis- kapacitása és a feldolgozási sebessége. A gyors mágneslemeztárakkal, képernyős terminálokkal és nyomtatóval ellátott kisszámítógépek nagyteljesítményűek és univerzálisak; azaz nemcsak egy bizonyos alkalmazási esetben használhatók. Ez azt jelenti, hogy megfelelő szoftverral (programmal) ugyanaz a hardver (számítógép) különböző feladatok megoldására használható. A következő kategóriát a nagyszámítógépek alkotják. Ezek számára fontos az állandó hőmérséklet és nedvességtartalom, ezért klimatizált számítóközpontokban vannak elhelyezve, ahol több mágneslemezes tárral, mágnesszalagos tárral és nyomtatóval, valamint sok más perifériával ellátott nagy teljesítményű egységek találhatók. A nagyszámítógép-berendezésekhez száz vagy annál is több terminál kapcsolható, amelyek a gép használóinak munkahelyén vannak elhelyezve,„és telefon- vagy adatvonalakkal vannak összekötve a számítóközponttal. E számítógépeknek olyan nagy a feldolgozási sebességük, hogy a felhasználók úgy érzik, mintha egyedül ők dolgoznának a géppel, holott minaegyiKUK csax a másodperc tört részéig használhatja a központi egységet, mielőtt a következő felhasználó sorra kerül. Nagyszámítógépeket ott alkalmaznak, ahol sok adatot kell feldolgozni és gyorsan akarjuk megkapni a feldolgozás eredményét. Alkalmazási területei szinte végtelenek. Jó szolgálatot tehetnek például a kórházakban, pénzintézetekben, energiaellátó vállalatoknál, biztosító-intézetekben, áruházakban, ipari vállalatoknál stb. Ezenkínül megtalálhatók a tudományos életben is. Elsődlegesen ott, ahol bonyolult számításokat kell elvégezni, esetleg olyanokat, amelyek elvégzésére egy emberi élet sem volna elegendő. Például a modern űrhajózás a nagyszámítógépek nélkül elképzelhetetlen volna. Következő fejezetünkben a számítógép számrendszereivel ismerkedünk meg. A számrendszerek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a feladatokat számítógép segítségével hatékonyan el tudjuk végezni. Kotolácsi Erzsébet mérnök 18 1990. VII. 27. / (Tibeti mese)
