Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
9 1990. VII. 27. Történelmünk elfelejtett lapjai pács hangjára legelőször a gyerekek szaladtak a hutába, hogy befűtsék a kemencét. Egy óra múlva az üveget már a kemencébe lehetett rakni." 1869-ben alapították a farkasvölgyi üveggyárat. A tulajdonosa, Pock János 1879-ben itt helyezte Magyar- országon először üzembe az ,,új és javított nyújtókemencét“, s ez volt a legfőbb vízikerékkel működő gyár az országban. 1913-ban 500 üveggyár! munkást alkalmaztak Málnapatakon. A faluban ma is van gyár. A község műemléke a barokk evangélikus templom, amely 1795- ben épült. Tornya későbbi, 1820-ból való. A késő barokk haranglábat 1763-ban építették. A múlt században az a Reguly János volt a község lelkésze, akit Reguly Antal tudós kutató is emleget útinaplójában. Igaz, csak egy mondatocskát ír róla, amely így hangzik: „Reguly professzort és káplánt nem találjuk (Málnapatakon lakik Reguly János Timót lelkész).“ Róla nem sikerült többet megtudnunk, ám sírkövét megtaláltuk a málnapataki templomkertben. Ez tudósít arról, hogy a lelkész kegyetlen gyilkosság áldozata lett: a lakásán baltával oltották ki életét 1865-ben. Hogy miért, nem tudjuk. Málnapatak templomában található Kubányi Lajos, tájainkról származó festőművész egyik legnagyobb méretű olajképe, amely Jézus pusztai megkísérlésének jelenetét ábrázolja. A faluban még látni néhány nyeregtetős ácsolt faházat is. A Felső-lpoly bal partján több kisebb települést is találunk. Kiskorna, az öt-hatszáz méteres hegyekkel határolt, mindössze 120 lelket számláló szlovák falucska már a gömöri határ közelében fekszik. A falu lakói hajdan kiváló fafaragók voltak. Kiskorna „roppant erdejében“ pedig akkor még medve is élt. A község evangélikus temploma csak 1905-ben épült. Oltárképét Kubányi Lajos festette (A kisgyermeket Jézushoz viszik, aki megáldja őket). Az Ipoly folyó mentén egy mély völgyben fekszik a ma 400 lelket számláló szlovák falu, Várkút. Hosz- szú időn át a Szentiványi család birtoka volt. Templomát 1899-ben építették. A falu lakóit Fényes Elek és Mocsáry Lajos is úgy jellemezte, hogy azok szorgos, igyekvő emberek. Mocsáry konkrétan ezt irta róluk: ,, Itten a lakosok főképpen a fa-edények készítésében olyannyira szorgalmáéi község evangélikus klasszicista templomát 1813-ban emelték egy XV. századi gótikus templom helyén. Más adatok szerint a régi templomot 1621-ben vették birtokukba az evangélikusok, akik 1799-ben helyreállították, s ezzel régi alakját is elveszítette. Az itt látható oltárkép Gyurko- vits Ferenc festőművész alkotása. A Kápolnavölgyben a hagyomány szerint egykor puszta állt. A ma is meglevő faharangláb népi alkotás, 1784-ben épült. Ozdinban született Kolbány Pál (Pavol Kolbány - 1784- 1816) orvos és botanikus, aki a mérgező növényekről írt több figyelemkeltő tanulmányt. Az Ozdin-patak völgyében találjuk a szomszédközséget, Ipolybeszter- cét. A szlovák falucskában, amely valamikor a Szilassyak és a Balassák birtokában volt, 1720-ban 4 magyar és 3 szlovák háztartást írtak össze. Az előző községek közelében, az „Ipoly meglehetős széles völgyében“, a folyó jobb partján van Ipolyró- na. A XIV. században már plébániája volt. 1554-től 1593-ig török uralom alatt állt. Borovszky monográfiája szerint „a lakosainak jó része“ 1720- ban még magyar volt, s csak a XVIII. század folyamán „szlovákosodtak“ el. 1713-ban a Szentiványiak emeltek itt barokk kúriát. 1767-ben, majd a XIX. század második felében klasz- szicista stílusban átalakították. A kúria ma is áll. Az evangélikus templom 1896-ban épült. Oltárképét is ekkor festhette Kubányi Lajos. A Jézus mennybemenetelét ábrázoló olaj- festmény ma már nem oltárkép, de a templomban látható. Mielőtt tovább mennénk dél felé, nézzünk szét a folyó bal partján is. Hogy Ipolymagyari falualapítói kik voltak, pontosan nem tudjuk. Az viszont tény, hogy a község neve már a XIV. századi pápai tizedjegyzékben szerepelt, s Uhorska a XV. század közepén a füleki vár tartozéka volt. Az evangélikusok 1610-ben templomot emeltek itt: ennek helyén épült 1808- ban a mai klasszicista templom. Ugyanebben az időben építették a falu klasszicista kúriáját is. Valamikor híresek voltak 'a magyari bognárok és faesztergályosok, de jó neve volt az itteni cimbalomzenének is. A község szülötte Darvas János (1891-1945) posztszimbolista költő, műfordító, két háború közti irodalmunk tehetséges képviselője és szervezője, a Prágai Magyar Hírlap munkatársa, Darvas Iván színművész édesapja Csáky Károly (...), főképpen a deszka és a sindely készítésében". A geográfus továbbá elmondta, hogy a málnapatakiak „ ősszel és télen által a nagy meredek hegyekről, a fenyves erdőkből lehozzák magok és marhájok hagy veszedelmével a fenyőfát egész há______ A H AJDANI MÁLNAPATAKI ÜVEGGYÁR (Böszörményi István felvételei) '■ KUBÁNYI LAJOS FESTMÉNYE IPOLYRÓNÁN tosak, hogy tsak az éjjeli tsendesség ád nekik nyugodalmat, az egész napot munkában és nagy szorgalommal töltik. “ A járás felső részének hagyományokban gazdag települése Ozdin. Az Érchegység déli részén, 300-800 tengerszintfeletti magasságban, az Ipoly közelében települt valamikor a XIII. században. Akkor már vára is fennállott. Ezt 1279-ben említi először oklevél. A XV. században Jiskra foglalta el, s tartotta megszállva 1450- től 1460-ig. Ekkor Mátyás király űzte őt ki innen. A XV. század második felében a vár már el is pusztult, s mara csak romjai maradtak. Észak-Nógrád területét, az Ipoly forrásvidékét elsősorban erdőségek borítják; magas hegyek és hegycsúcsok, mély völgyek határolják. A Szlovák-Érchegységhez tartozó Oszt- roska, Vepor és Polyáka déli nyúlványai veszik körül a mai Losonci járás északi csücskét. Itt találjuk Nógrád legmagasabb pontját, a Bikor- hegyet is, amely eléri az ezerszáztizenegy métert. Az Osztrovszki-hegység a földtörténeti harmadkorban keletkezett; trachitból és annak tufáiból áll. Trachit-kúpjai általában 600-900 méter magasak. A Polyána és a Vepor közti Ipoly-hegy 1058 méter magas. Északi része gneisz kőzetből áll, délen pedig csillámanyagot és kristályos kvarcpalát tartalmaz. A járás eme részében csupán apró településeket, irtványokat, pusztákat, néhány lelket számláló szlovák tanyákat találunk. Ezek legtöbbje közigazgatásilag Málnapatakhoz tartozik. Közülük csak néhányat említünk itt, mint például Csehánkát, Látkát, Ipolyt, Alsópolyán- kát, MIákát, Csertyázt, Farkasvölgyet és Jópatakot. A Losonci járás legészakibb pontján, az Ipoly-hegy alatt ered Nógrád legnagyobb vízgyűjtő folyója is. Az Ipoly a Bikor-hegy, az Ipoly-hegy, a Feketevíz és a Csertyáz alatti vizeket gyűjti össze. A 257 km hosz- szú folyó egész vízgyűjtőterülete 5108 km2. A folyó ma 115 kilométeren országhatárt képez Magyarország és Csehszlovákia között. Az egykori Nógrád megyét az Ipoly szinte kettéosztotta. Hosszából 102 km esett erre a területre, elsősorban a felső szakasza és a középső szakasz felső része. Az Ipoly valamikor magasabban fekvő ártéren folyt. Esése szakaszonként gyorsan csökkent. Az árvízveszély a szabályozásssal ugyan elmúlt, de a folyópart romantikáját is elvesztette. A partok sivárabbak lettek, több ezer öreg fűznek és más fafajtának veszett nyoma. A vízállás alacsonyabb, a víz szennyezettebb, a halállomány pedig jóval szegényebb lett. Az Ipoly völgye már a földtörténeti harmadkorban nyugatra nyíló medence volt. A múlt században az Ipoly Nógrád területén mintegy 40 malmot működtetett. Négy nagyobb fahídja volt, mégpedig Rappnál, Tarnócon, Pős- tyén-pusztán és Balassagyarmatnál. Rárósnál pedig 100 öl hosszú kőhíd épölt 3 fő és 3 mellékbolthajtással. Az Ipoly-völgy felső részének legnagyobb települése Málnapatak. Már a középkorban, a XIV. században fennállott. A Husziták idejében állítólag vár is épült a község határában. 1554-től 1593-ig török fennhatóság alatt volt a falu. Fényes Elek másfélszáz éve többek közt így irt a helységről:,.Határa roppant, s két mérföldnyire terjed, fenyves erdeje szép; földje csak zabot és főzelékeket terem; a hegyoldalakon és a tetőkön lévő irtványo- kon kaszálnak..." A faluhoz tartozik az a hely is, ahol az Ipoly ered. A folyócskában pedig errefelé hajdan ,, nevezetes és ritka nagyságú pisztrángokat" fogtak. Málnapatak egykori lakóiról Mocsáry Antal is megemlékezett, feljegyezve, hogy azok ,,szorgalmatosak zaikhoz, és úgy hasogatják sin- delynek, vagy pedig elfúrészeltetik". A faleldelgozáson kívül az itteniek juhtenyésztéssel, vászon- és sajtkészítéssel is foglalkoznak. 1852-ben pedig négy üveggyárat építettek a község határában. Ezek Kuhinka, Kossuch, Kollner és Fehér Mór tulajdonában voltak Az Ipoly forrásvidékének közelében, a Málnapatakhoz tartozó köz- igazgatási területen a legrégibb a lát- kai üveggyár. Még az 1850-es években telepítették ide a bzovai üveggyár egyik kemencéjét. Valószínű, hogy már ennél régebben, az 1820- as években is lehetett itt üveggyár. A táblaüveget előállító „régi rendszerű, tüzeléses üzemet“ azonban a tűzifa hiánya miatt már 1895-ben meg kellett szüntetni. Szamotercsen, az Ipoly bal partján Kuhinka István örökösei 1852-ben alapítottak gyárat. Ennél az üzemnél agyári munkásokon kívül több málnapataki lakos fuvarosként is megélhetést talált. Az üzem múlt századi működéséről Szvircsek Ferenc fest képet. A 18 órás olvasztást követő műszak itt 15 óráig is eltartott. Ennek kezdetét így írja le az ipartörténész: ,,A műszak kezdete nem volt pontosan időhöz kötve, hanem amikor az olvasztás befejeződött, akkor a generátoros egy bükkfa deszkán kalapáccsal (klo- pacska) a telep felső és alsó végén kopogott A kalapács mind nappal,' mind énei megszólalhatott, amikor a munkamenet megkívánta. A fakalaNAGY MÚLTÚ KISKÖZSÉGEK A MÁLNAPATAKI BAROKK TEMPLOM TORNYA
