Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
üasärnap Pa prikát - eredményesebben Akár az idei, akár az utóbbi né- ; hány év eredményeit vesszük alapul, mindenképpen azt a tapasztalatot kell levonnunk, hogy a paprika hajtatásos termesztésében még igen komoly tartalékaink vannak. Ez egyformán vonatkozik a hideghajta- tásra és a fűtött berendezésekben történő termesztésre, illetve a nagyüzemi és szerződéses háztáji termesztésre. Ha körülnézünk a fejlett országokban, mindenütt azt látjuk, hogy a paprikát - és hasonlóképpen a tojásgyümölcsöt is - ugyanúgy tám- rendszer mellett hajtatják, mint a paradicsomot vagy uborkát. S igazuk van, hisz így sokkal jobban kihasználhatják az üvegházakat, illetve a magas fóliaházakat, s ráadásul mintegy 30-40 százalékkal növelhetik a terméshozamot. Persze a tám- rendszeren történő termesztésnél számolni kell azzal, hogy a nagyobb térállásban történő ültetés, tehát a kisebb egyedszám miatt az első szedések szerényebbek lesznek, mint a hagyományos növényállománynál. Ugyanis a támrendszeren nevelt paprikát 100x30 cm-es kötésben lehet ültetni, ami annyit jelent, hogy a hagyományos 6-8 palánta helyett csupán 3 jut egy négyzetméter alapterületre. Amit ugyancsak számításba kell venni, a támrendszeren nevelt paprika csak akkor képes teljesíteni a termelői elvárásokat, ha sokáig és huzamosan teremhet. Ez annyit jelent, hogy csak üvegházban vagy tartós fóliával borított hajtató berendezésben érdemes ezzel a módszerrel foglalkozni. Ami pedig a fajtaválasztékot illeti, a piaci kínálat gazdagítása érdekében a hajtatásra nemesített, hagyományos fajtákon kívül a húsos fajtákkal is foglalkozni kellene, melyeket technikai és botanikai érettségi állapotban is haszno- sítani-értékesíteni lehet. Itt elsősorban a Rubinova és Granova fajtákra gondolok. Segítségükkel az értékesítési föidényt is megnyújthatnánk, ami mérsékelné a termelői gondokat. Szinte bizonyosra vehető, hogy a termés értékesítése nem okozna különösebb gondot, hisz ősszel a fogyasztók és a feldolgozóipar részéről egyaránt jelentős a kereslet a húsos piros paprika iránt. Komoly veszteségeink származnak abból, hogy a munkaerő-gondokkal küszködő gazdaságokban megkésnek az ültetéssel vagy szedéssel. Ennek a jövőben részesmü- veléssel lehetne elejét venni, s talán a konzerviparnak szánt áru csumá- zását is hasonló módon kellene biztosítani. Tapasztalataink szerint a helytelenül végzett öntözés (a tápanyagok kimosása, a talaj tömörülése), a rendszeres talajlazítás elmulasztása, a kártevők és betegségek elleni védekezés elhanyagolása szintén tetemes károkat okoz a paprikatermesztésben. Az elvizenyósödött, nem szellőztetett talajban sínylődnek, elpusztulnak a hajszálgyökerek, a növény tápanyaghiányban szenved, sárgulni kezd, gyengén terem. Az elnagyolt vagy elhanyagolt növényvédelem után elszaporodnak a levéltetvek, amelyek nem csupán szívogatásukkal okoznak kárt, de terjesztik a vírusbetegségeket is. Nem ritkaság, hogy a szabadföldi növényzet már június derekán fertőzött. E tekintetben a jövőre nézve biztató, hogy kutatóink már büszkélkedhetnek némi sikerrel a vírusbetegségeknek ellenálló paprikafajták nemesítésében, s nemsokára talán zömmel ilyen fajtákra alapozhatjuk a termelést. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor majd elhanyagolhatjuk a levéltetvek elleni védekezést. Takács Miklós Ha messze van a kert... Akinek kerttelepen van kiskertje, télen hetente kétszer-háromszor is lemérheti, az oda-vissza távolságot, hogy mindig legyen otthon friss leveszöldség, gyümölcs, illetve bor. Ha van erkélyünk, ezen a gondon könnyen segíthetünk. Szerezzünk be néhány fából készült gyümölcsösrekeszt, egy nagyobb fóliadarabot, habgumit, polisztirén lapokat, néhány öreg zsákot vagy pokrócot, egy zsákra való szalmát, esetleg egy-két kanna fú- részport, s készítsünk szigetelt tárolót az erkély sarkában. Két oldalról a fal megfelelő védelmet nyújt, de azért nem árt itt is elhelyezni egy-egy polisztirén lapot. Alulra habgumi, majd polisztirén lap kerül, s a tároló szabad oldalait, valamint a tetejét is polisztirén lapokkal kell beborítani. A két-három hétre szükséges zöldséget és gyümölcsöt rakjuk szalmával kibélelt, majd befedett rekeszekbe, s a rekeszeket helyezzük egymásra a tárolóban. A gyümölcsöt tartalmazó rekeszeken célszerű műanyagba csomagolni (pl. fóliazsákba tenni), nehogy a gyümölcs átvegye a zöldség szagát. A rekeszek közé a biztonság kedvéért fúrészpor-vánkusokat (fűrészporral megtöltött fóliatasakokat) tehetünk szigetelőnek, majd az egész tárolót takarjuk le pokróccal és fóliával. Kemény fagyok idején az ilyen tárolót célszerű körülrakni újságpapír-kötegek- kel. (ká) Az ünnepi asztalra... Sokan kedvelik, ezért a birsalmasajt az ünnepi asztal finom csemegéje lehet. A gyümölcsöt mossuk meg, majd a magházával és a héjával együtt aprítsuk fel, majd kevés vízben, lassú tűzön főzzük puhára. Ezután a gyümölcsöt törjük át szitán vagy burgonyanyomón, és a nyert lágy masszát lassú tűzön, állandó kevergetés mellett sűrítsük be. Akkor vegyük le a tűzről, amikor a fakanál már magáit benne. Egy kiló gyümölcshúsra mérjünk ki 30-50 dkg cukrot, s újabb 15-20 percig főzzük, majd amikor a hideg tányérra csöppented massza azonnal megalvad, öntsük szét hideg vízzel kiöblített edényekbe, formákba. A birsalmasajtot már másnap borítsuk ki a formákból, s száraz, hűvös helyen szikasszuk. Celofánba csomagolva, esetleg a hűtőbe téve hetekig eltarthatjuk, ha nem fogyna el karácsonykor. A kedvelt sütőtökkel szemben a sonkatök (Cucurbita maxima cv. ecoronata) nálunk szinte ismeretlen. Termesztése megegyezik a sütőtökével, csak sűrűbbre kell vetni, mert az indája nem növekszik olyan erőteljesen. Terméseit az első fagyok előtt kell összegyűjteni, fagymentes helyen hónapokig eltarthatók. Zömmel 1-3 kg-os terméseket nevel, melyek egyszerre felhasználhatók. A sötétsárga gyümölcshús kellemes ízű, ezért külföldön gyakran üdítőitalt is készítenek belőle. Kalapot az oszlopra A víz a rostokra merőlegesen ejtett vágási felületeken keresztül szívódik fel leggyorsabban és legmélyebbre a fában. Az ilyen vágási felület nyitott sebnek tekinthető, tehát ennek megfelelően kell kezelni, ha azt akarjuk, hogy a fából készült oszlopok hosszú élettartamúak legyenek. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy az oszlop teteje ne legyen vízszintes, lapos, inkább ferde vagy csúcsban végződő, hogy az esővíz, illetve a hóié a lehető leggyorsabban lecsurogjon róla. Persze, a ferde lap kiképzése még önmagában nem megoldás. Az oszlop végét alaposan be kell engedni valamilyen impregnáló anyaggal, amely a fát vízhatlanná teszi. A vízhatlanító készítményből annyit kell felhordani a fára, amennyit az képes fölszívni. A művelet elvégzéséhez a meleg, nyári idő a legalkalmasabb. A rendelkezésre álló készítmények közül inkább a meleg impregnáló anyagokat válasszuk, mert azok gyorsabban fölszívódnak. Eleink nagy előszeretettel alkalmazták a vékony deszkából vagy lécből készült, tetöszerűen kiképzett védőburkolatot. Igaz, akkor még jóval olcsóbb volt a fa, mint napjainkban, de az is lehet, hogy ez a megoldás már divatjamúlt. Aki mégis ilyet szeretne, a deszka fedőlapot úgy készítse, hogy körülbelül két centiméterrel túlérjen a védelemre szoruló oszloprészen. Az impregnálást, persze, ilyenkor sem ajánlatos mellőzni. Sőt! Az jár el helyesen, aki nem csupán az oszlop végét itatja át a készítménnyel, hanem a fedőlapnak használt deszkát is, mégpedig mind a két oldaláról. Az így előkészített deszkalapot rozsdamentes szegekkel rögzítjük. Valaha szokás volt bádogból kalapot készíteni az oszlopokra. A pontosan méretre vágott 0,4-0,6 mm vastag horgany- vagy rézlemezt az oszlopra helyezték, a sarkaknál bevágták, majd az oldalakat lehajlították, végül horganyozott vagy rézszögekkel rögzítették. Bádog helyett ma aszfaltlemezt használhatunk, amit a bádoghoz hasonlóan kell fölhelyezni és rögzíteni (lehetőség szerint horganyzott, speciális szögekkel). Persze, ha az utóbbi módszereket választjuk az oszlop védelmére, a vegyszeres impregnálást akkor se mulasszuk el. Az építmény élettartamának meghosszabbítása mindenképpen megéri a fáradozást és a költségeket. (Zahrádkár) Ha módunkban áll télen néhány kéve nádat vágni vagy venni, jövőre olcsó, egyszerű és mégis mutatós kerítést készíthetünk a pihenőkert, vagy akár az egész kerttelepi kiskert köré (Kádek Gábor felvétele) Oszlopkert a szobában Ha nincs annyi helyünk a szobában vagy erkélyen, hogy beállíthassunk egy nagyobb virágládát, de mégsem akarunk lemondani a dísznövények „társaságáról“, létesítsünk oszlopkertet. Nem kell hozzá más, csak néhány nagyobb műanyag virágcserép, esetleg ovális, szögletes vagy kerek tálca, no meg két farúd, fémcső, esetleg kemény műanyag cső. Fúrjunk az edények aljába - az egyik oldaluk felé eső harmaduknál - két-két lyukat, amelyeken majd átfér a két központi rúd vagy cső. Ezután az alapra jól rögzített, vagy az edényeknél szélesebb átmérőjű fatalpra szerelt rudakra csak rá kell húzni az edényeket egymás fölé. Az egyik cserép elhelyezése után a következőt 90-180 fokkal fordítsuk el, így az edények nem csúszhatnak egymásba, és az oszlop sem lesz egyoldalas. Szilárdabban áll az oszlopkert, ha az edények után egy-egy fa- vagy csodarabot húzunk a rudakra, s ezeket esetleg ragasztóval is megerősítjük. A rudak rögzítésére szükség szerint csóbilincseket is használhatunk. Az oszlopkert edényeinek betelepítéséhez olyan növényeket válasz- szunk, amelyek nem nevelnek magasba nyúló hajtásokat, inkább alacsony növésúek, vagy a hajtásaik lecsüngöek. Az elfekvő és csüngő hajtású növények jól variálhatók apró, bokros termetű dísznövényekkel. A túlságosan elterebélyesedö növényeket időnként meg kell metszeni, vissza kell csípni, különben nagyon beárnyékolják, elnyomják az oszlopkert mérsékeltebb növekedésű díszeit. (Ezermester) A tócsagaz a legmegfelelőbb Nyáron főleg a gyerekek közül sokan gyűjtenek kisebb halakat - például egynyaras pontyokat, kárászokat, naphalakat, szivárványos öklöket stb. hogy otthon akváriumban elhelyezve, tovább neveljék őket. Szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy a hazai halakkal benépesített akváriumba nálunk honos vízinövények illenek. Jóllehet, mocsarainkban, tavainkban több tucat magasabb rendű vízinövény - elsősorban hínárféleség - él, a mesterséges körülményeket, az akváriumi feltételeket csak néhány viseli el. A vizeinkben gyűjthető növények többsége - mint például a békaszölök - napokon belül a színét veszti, pusztulásnak indul, elrohad. Ezzel szemben az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) nagyon jól honosítható, áttelepíthető az akváriumba. Ilyen feltételek között is jól érzi magát, s gyorsan gyökeret ereszt, buja fejlődésnek indul. Valamennyi vízinövényünk közül elsősorban ezt érdemes gyűjteni, hazai halak nevelésére berendezett akváriumba telepíteni. Karámrendszerű kerítés Nyáron és ősszel a sok kerti és egyéb, ház körüli tennivaló miatt általában nem futja az időnkből, hogy megjavítsuk, esetleg kicseréljük a megrongálódott, elöregedett kerítést. Az enyhébb téli napokon végre erre is sort keríthetünk. Egyszerű, de mutatós megoldás lehet az ábránkon látható, karámrendszerű, vízszintes osztású deszkakerítés. Nem igényel beton- vagy betonba öntött fémoszlopokat. Megfelel a keményfa oszlop is, csak a földbe kerülő végét éqes- sük meg vagy itassuk át forró kátránnyal. Mint az ábra is mutatja, a deszkák illesztési helyét takaró, függőleges léc felső végét kúposra vagy félkörív alakúra ajánlatos fűrészelni, hogy gyorsabban lecsorogjon róla az esővíz. A deszkákat szegezéssel vagy csavarozással erősíthetjük az oszlopokra. Ha elkészült, az egész kerítést mázoljuk be valamilyen favédő készítménnyel, vagy fessük le az időjárás viszontagságainak jól ellenálló festékkel. (FöldNépe) M t 1990. XII. 21.
