Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-30 / 48. szám

NEMETEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN A második világháború befe­jezését követően az akkori csehszlovák kormány a német kérdés végleges hazai megol­dását a szudétanémetek kitele­pítésével (vagy inkább kiűzésé­vel) próbálta megoldani. Ebben a „megoldásban“ nem nehéz felfedezni a sztálini példát, ami­kor is a Szovjetunióban nemze­teket, nemzetiségeket szinte egyetlen éjszaka alatt szórtak szét szülőföldjüktől elszakítva az ország távoli területein. A második világháborúig Csehszlovákiában 3,5 milliónyi német alkotta a legnagyobb nemzetiségi csoportot. Számuk meghaladta a szlovák nemzet létszámát. A kitelepített néme­tek helyére Dél-Szlovákiából magyarokat is deportáltak (ugyancsak embertelen körül­mények között), bizonyára azzal az elképzeléssel, hogy két le­gyet ütnek agyon egy csapásra: a köztársaságon belül szétszór­ják a magyarokat is, s ezzel legalább részben a magyar kér­dés is „megoldást“ nyer. Az itt maradt néhány ezer német sorsa is megpecsételtnek látszott. A kormány minden tö­rekvése beolvasztásukra, nem­zetiségüktől megfosztásukra irányult. Mi is lett a további sor­suk? A Tvorba című cseh hetilap idei 44. szármában beszélgetést közöl a Csehszlovákiai Németek Szövetségének (közben levál­tott) elnökével Walter Piverká- val, aki egyben a Cseh Nemzeti Tanács képviselője is. E beszél­getést ismertetjük kivonatosan. KIK ÉS MIÉRT ÚSZTAK MEG A KITELEPÍTÉST? A köztudatban sokáig úgy élt, hogy azok a németek maradhat­tak, akik bizonyították antifasisz­ta múltjukat. Ez így talán szépen hangzott, de a valóság egészen más. Először is az amerikaiak kérték a kitelepítés elhalasztá­sát és leállítását, mivel Német­ország nyugati megszállási öve­zetei képtelenek voltak befogad­ni a száműzöttek tömegét. A másik ok pedig az volt, hogy a nyugati határvidéken a mező­gazdaságban, az iparban és a bányákban egyaránt óriási munkaerőhiány mutatkozott. A gazdasági élet valósággal megbénult. Eleinte még más or­szágrészekből ugyan jöttek az „aranyásók“, akik azután min­dent kifosztva gyorsan eltávoz­tak. Tehát nem emberiességi megfontolásból, hanem gazda­sági kényszerből hagytak itt mintegy 350 ezer német nemze­tiségű személyt, akiket különben szintén kitelepítettek volna. Az utolsó népszámlálás sze­rint 65 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek. Ám fel­tételezhető, hogy köztársasá­gunkban számuk legalább két­szer annyi. Figyelembe kell ven­nünk, hogy a magukat németek­1968 demokratikus szelleme némi törést jelentett a német kérdés megítélésében is. Ekkor teremtették meg a német nem­zetiségű állampolgárok Kulturá­lis Társulása megalakulásának lehetőségeit. A sors iróniája, hogy ez a társulás csak a meg­szállás után, 1969-ben alakult meg. A szervezőket félreállítot­ták és élére a normalizálás baj­nokai kerültek, akik hűen szol­gálták a kommunista párt akkori A Szövetség szervezeti sza­bályzatban rögzített célkitűzése a német nemzetiségű lakosság teljes társadalmi, politikai és kul­turális rehabilitálása. Ellenez mindennemű sovinizmust és na­cionalizmust. Támogatja az egyenjogúságon alapuló együtt­élést köztársaságunkban. Olyan feltételek megteremtésére tö­rekszik, hogy német szülők gyermekei ne csak németül ta­nulhassanak, hanem német is­Kitelepítés és asszimilációs politika a háború után • Mintha nem is lettek volna • Az 1969-ben alakult első szervezetük a normalizálást szolgálta és az elnemzetlenítés politikáját nek vallókra asszimilálásukért a hivatalok erős nyomást gyako­roltak. Az itt maradottakat az országon belül száműzték (ami az újkori csehszlovák történe­lem külön fejezete lehetne). A határvidéken el kellett hagyni­uk házaikat és átgondolt rend­szerességgel az ország belsejé­be telepítették ókét. Aki akkori­ban németnek vallotta magát, nem sok jóra számíthatott. Gyermekeik is csak cseh vagy szlovák iskolába járhattak. így inkább más nemzetiségűnek vallották magukat. Ennek követ­keztében a német nemzetiségű­ek száma a kimutatásokban egyre csökkent. A lakosság nagy része ezt a tényt tudomá­sul vette és felettébb meghök­kent, hogy egyáltalán létezhet német probléma köztársasá­gunkban. 1968-IG TELJES JOGFOSZTOTTSÁG A hivatalok az ügyet úgy ke­zelték, mintha köztársaságunk­ban németek nem is élnének. A háború utáni csehszlovák al­kotmányokban, ha a nemzetisé­gekről ilyen vagy olyan formá­ban szó esik, a németek sehol sem szerepelnek. Elsőként a szakszervezet nyújtott némi segítő kezet. Az ötvenes évek­ben az ő pártfogásával alakul­hattak kisebb kulturális körök, de hivatalos támogatás hiányá­ban ezek is sorra megszűntek. Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy egyes családokban a német szülök gyermekei nem ismerik szüleik nyelvét? Ugyanis a fiatal nemzedék már abban a tudatban nőtt fel, hogy a né­met nemzetiséghez tartozás eleve hátrányokkal jár. álcázta WALTER PIVERKA, A CSEH­SZLOVÁKIAI NÉMETEK SZÖVET­SÉGÉNEK VOLT ELNÖKE politikáját. A párthatalom szá­mára kellemetlen személyeket eltávolították, a szervezetet pe­dig a mükedvelés, valamiféle utazási iroda szintjére süllyesz­tették. E kommunista szervezet azt a célt szolgálta, hogy álcáz­za egy nemzeti kisebbség érde­keinek semmibe vevését. SZEMBENÉZÉS A KELLEMETLEN TÉNYEKKEL A Polgári Fórum berkeiben született meg a terv új szervezet létrehozására, amely köztársa­ságunk német nemzeti kisebb­ségének érdekeit képviselné, így alakult meg a Csehszlová­kiai Németek Szövetsége. Erejét kezdetben személyi ellentétek forgácsolták szét. Áz idézett lap a cikk alatt lábjegyzetben közli, hogy lapzárta után kapták a hírt a Kulturális Társulás és a Szö­vetség egyesüléséről és új elnök megválasztásáról. kólába járhassanak, amit a nemzetiségük szétszórtsága nehezít. A Szövetség segíti a történel­mi bizottság törekvését, hogy feltárja a teljes igazságot a né­metek és a csehek együttélésé­ről, beleértve kitelepítésüket, helyesebben, kiűzésüket is. Ez annál szükségesebb, mert a tör­ténelmet negyven éven át hami­san magyarázták és tanították. Hisz az 1918., majd az 1938. és 1939, valamint az 1945. évi ese­ményeket is hosszú évszázadok előzték meg. Mit tudnak a mai fiatalok a nagy gazdasági válság következményeiről a határ menti területeken és annak kihatásáról a Henlein-párt térhódítására? Az embereknek a teljes igaz­ságot kell megismerniük. NYUGTALANSÁG A NÉMET HATÁRVIDÉK LAKOSSÁGA KÖRÉBEN A Kitelepített Szudétanéme­tek Szövetségének szóvivője a Die Welt című bonni lap sze­rint szeptemberben Václav Ha­vel köztársasági elnökhöz inté­zett levelében három követel­ményt támasztott: a szudétané­metek kártalanítás nélkül és jog­talanul kisajátított vagyonának visszaadását, a visszatérésre való elidegeníthetetlen jogának elismerését és a Csehszlovákiá­ban élő német kisebbség védel­mét. A Szövetség javaslata sze­rint e problémát nem a kormá­nyoknak, hanem az érintettek­nek kellene megvitatniuk. A német határvidékre a né­metek kiűzése után oda települ­tek az elmúlt közel fél évszázad folyamán új otthonra leltek. Most nyugtalankodnak, hogy a néme­tek esetleges visszatérése ese­tén nekik kellene kitelepülniük. A Die Welt szerint a cseh fél ugyan csendben elismeri a szu­détanémetek 1945. évi kitelepí­tésének erkölcstelenségét, a kártérítés nélküli kisajátítás jogtalanságát, de ennek helyre­hozása Csehszlovákia jelenlegi áldatlan gazdasági körülményei között országos felháborodást keltene és a demokrácia ellen­ségeinek malmára hajtaná a vizet. SZÁMLA ÉS VISZONTSZÁMLÁ A német kormány tisztában van azzal, hogy a szudétanémet követelményekről rendezendő esetleges tárgyalásokon a cseh­szlovák kormány is benyújtaná számláját a háború éveiben okozott károkért. A kölcsönös követelések mérlege azután úgy festene, hogy a szudétanéme­tek kártérítési követelése 300 milliárd korona (háború előtti ér­tékben), míg Csehszlovákia há­borús kártérítési igénye 360 mil­liárd korona úgyszintén háború előtti értékben. Az ilyen számla­kiegyenlítés a német fél részére aligha lenne kedvező. A szudé­tanémetek szövetsége bizonyá­ra azért hangsúlyozza nem a kormányok, hanem a közvet­lenül érintett felek közötti tárgya­lások szükségét. S természete­sen a hazára való jog szellemé­ben követeli a visszatérés lehe­tőségét. A problémák mások rovására történt „megoldása“ a történe­lem bumerángjaként üt vissza. A súlyos gazdasági problémák­kal küzdő köztársaságunk de­mokratikus kibontakozását a cseh-német, a cseh-szlovák és a szlovák-magyar problémák megoldatlansága felettébb bo­nyolítja. A Csehszlovákiai Németek Szövetsége volt elnökének megállapítása szerint a tévében és a sajtóban is jelennek meg riasztó hírek annak veszélyéről, hogy a szudétanémetek vissza­térnek és elveszik a csehek va­gyonát. Vajon kinek használ az ilyen hangulatkeltés? Szerinte a szudétanémetek túlnyomó többsége (a mindkét oldalon irt­ott fellelhető szélsőséges meg­nyilatkozásoktól eltekintve) kész segíteni köztársaságunknak. Er­ről is keveset tudunk. Ezért kell egymással szót értenünk! (zs. I.) oDvsisiEojík BŰNÖK Az, amiben München­ben 1938-ban megálla­podtak, erőszak volt. Ami 1939-1945 között Né­metország nevében tör­tént, bűntény volt. Két név van rá: Lidice és Te- rezin. Ebben a bűnben él - Németország. Milyen bűnben él Csehszlovákia, amely a szudétanémetek kiűzését a demokratikus legitim kormánnyal ren­dezte meg? Václav Havel köztársasági elnök jogta­lannak minősítette ezt a kitelepítést. A Csehszlo­vák Szövetségi Köztársa­ság visszatér a jogállami­ságba. DIE WELT (Németország) VÁLÓFÉLBEN? Válságba került az 1918-ban kötött csehszlo­vák házasság. Szétválás fenyegeti? A totalitariz­mus bukása után feléledt a rejtett ellenszenv. A cse­hek szeparatizmussal, na­cionalizmussal és sok más bűnnel vádolják a szlová­kokat. A szlovákok a he­gemóniára való törekvést és a szlovák aspiráció le­becsülését vetik a csehek szemére. Az utóbbi hóna­pokban jelentős mérték­ben megnőttek az ellenté­tek. Széles körben vitáz­nak a szlovák nyelv hiva­talos nyelvvé nyilvánítá­sáról. Mi lesz a cseh nyelvvel és a nemzeti ki­sebbségek nyelvével? RZECZPOSPOLIT A (Lengyelország) NACIONALISTA ŐRÜLET A csehek meggyőződé­se civilizációs felsőbbren­dűségükről az Osztrák- -Magyar Monarchia óta tart. Akkoriban Cseh­ország járult hozzá a leg­nagyobb mértékben a nemzeti jövedelem gya­rapításához és a monar­chia iparilag legfejlettebb országrészei közé tarto­zott. Ezt a magatartást még ma sem képes elfo­gadni 5,5 millió szlovák. „Elég volt Prágából“ - szinte valamennyi szlo­vákiai tüntetésnek ez a leggyakoribb jelszava. Elkerülhetetlen Csehszlo­vákia balkanizálódása? A nacionalista őrület talán lefékeződik, ha szítói rá­döbbennek, hogy ők le­hetnek a vesztesek. ZYCIE WARSZAWY (Lengyelország) HA SZLOVÁKIA ÖNÁLLÓ LENNE... Maga a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnöke, Václav Havel is hajlamos a pesszimizmus­ra ezekben a napokban. Az az érzése, hogy az or­szágot a szétesés szélére sodorták és attól fél, olyan vélemény alakulhat ki, hogy a csehek és a szlovákok számára könnyebb megszüntetni a régi rendet, mint kiépí­teni az újat. Legnagyobb gondja a szövetség miatt a szlovákiai nemzeti tor­zsalkodás legújabb mani- fesztációi. Ha a Csehszlo­vák Szövetségi Köztársa­ság felbomlana, és Szlová­kia önálló lenne, az az itt élő magyarok létét veszé­lyeztetné. SÜDDEUTSCHE ZEITUNG (Németország) MEGVÁLTÓK BÍRÁLATA A gazdasági kérdése­ken kívül a szeparatista törekvések is nyugtalan­ságot okoznak a szövet­ségben. Tekintettel az or­szágban lévő problémák­ra, egyre inkább a kritika céltáblájává válnak azok a közéleti szereplők, aki­ket a forradalom utáni hó­napokban megváltókként dicsőítettek. Még Havel elnöknek is egyre gyak­rabban a szemére vetik, hogy túlságosan „népsze­rű“, hogy túl sokat foglal­kozik az erkölccsel és a szimbólumokkal, s hogy nincs érzéke a napi politi­kához. FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG (Németország)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom