Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
Csinnadratta nélkül, inkább csendben zajlottak le a helyhatósági választások. Nem előzte meg a pártok hangos csatározása, a sajtó, rádió és televízió már előkészületükkel is jobbára majdnem csak peremjelenségként foglalkozott. A választók panaszÜMtak, hogy sok helyen I nem kaptak kielégítő tájékoztatást jelöltjeikről, a szavazás módjáról és sokszor helyéről se. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a választásra jogosultak jóval kisebb arányban járultak az urnákhoz, mint a júniusi parlamenti választásokon. A véleménykutatás szerint a választóknak csupán hatvanhat százaléka kívánt élni állampolgári jogával. Az elért hatvannégy százalék viszont két százalékkal ennél is alacsonyabb. Az alacsonyabb részvétel aligha magyarázható kizárólag a hiáÍ nyos tájékoztatással. A választóknak már most egyre kevesebbre telik havi jövedelmükből. A mind hevesebbre szított politikai és nemzetiségi feszültség, a gazdasági hanyatlás, az áruhiány mellett már a létbiztonság hiánya is jókora teherként nehezedik váltunkra. így azután a választások napján a rádió tudósítója nem is csodálkozott azon, hogy amíg a pozsonyi választási helyiségek néhol kongtak az ürességtől, a szomszédos drogéria és élelmiszerbolt előtt hosszú sorokban kígyóztak a mosóporra, étolajra, cukorra várakozók. A választási arányokból alig- . ha következtethetünk egyöntetűen az állampolgárok közönyösségére, bár érdeklődésüket egyre inkább lekötik hétköznapi gondjaik. Az egy évvel ezelőtt még a városok terein tüntető tömegek feltehetően unják a politika berkeiben zajló torzsalkodást is, mert más elképzeléseik voltak a társadalmi kibontakozásról. Ezek után nem is tűnik rendkívülinek, hogy a híradásban mindössze egyetlen kis szlovákiai településről értesülhettünk, ahol a szavazók száz százaléka megjelent az urnák előtt. Igaz, mindössze harmincán voltak, de mint később kiderült, ott is meg kell ismételni a választásokat, mivel szavazataik tizenöt-tizenöt arányban megoszlottak! Lám, jelképnek is beillő, hogy még e kis község lakói se voltak képesek megegyezni érdekeik képviseletében. Figyelemre méltó a csehországi magasabb, hetvenöt százalékos részvételi arány. Bizonyára azzal is magyarázható, hogy a közvéleményt nem zaklatta, a politikai feszültséget nem növelte oly mértékben nyelv törvényről lezajlott vita, kiválási törekvés a szövetségből, vagy éppen a köztársaságok illetékességének tisztázatlansága. Az igazság kedvéért le kell szögeznünk, hogy nem csupán a szavazók részéről mutatkozott érdektelenség. Jelöltek hiányában aránylag sok községben kell megismételni a választásokat. Sokan eleve nem vállalták a jelölést, mások közvetlenül a választások előtt léptek vissza. Ennek két magyarázata is lehetséges. Első a jövőtől való aggodalom, mert mi lesz, ha valaki tisztsége miatt otthagyja munkahelyét és a megbízatási időszak letelte után nem választják újra? Addigra az elhelyezkedési lehetőségek is megcsappanhatnak. A másik ok minden bizonnyal a nagy felelősségtől való félelem. Végeredményben emberileg mind a kettő elfogadható érv. Az első elemzések alapján is megállapítható a fiatalok nagyobb arányú távolmaradása. Épp azok a fiatalok nem léptek az urnák elé, akik a rendszerváltás nehéz napjaiban bátran szembenéztek a múlt rendszer védelmére kivezényelt állig felfegyverzett karhatalommal. A jövő szemszögéből nem éppen , biztató jelenség. Ugyanakkor megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a községek, falvak szavazóinak részvételi aránya jóval magasabb a városokénál. Ott az emberek jobban ismerik egymást és pontosan tudták, kiknek előlegezik bizalmukat. A választások krónikájához tartozik, hogy az önkormányzati szervek létrejöttével a nemzeti bizottságok megszűntek. Igazságtalanság lenne, ha nem értékelnénk eddigi munkájukat. Itt az alkalom, hogy köszönetét mondjunk a tisztségviselők és alkalmazottak ezreinek, százezreinek, akik az elmúlt évtizedek folyamán önfeláldozóan fáradoztak községük, városuk felvirágoztatásán és intézték polgártársaik ügyes-bajos dolgait. Ugyanakkor bátorítsuk az újonnan megválasztottakat. Igaz, a Szlovákiában szavazásra jogosultaknak csak kétharmada adta le rájuk voksát a bizalom jeleként. Ám tudniuk kell, hogy az elkövetkező négy évben a szavazástól távolmaradottak érdekeit is képviselik. S ez még nagyobb felelősséget ró rájuk! Zsilka László mmmm MÉRY GÁBOR felvétele , SZAKMUNKÁSKÉPZŐK MA ÉS HftNffl?! Bizonytalanná vált a szakmunkásképzők jövője is, bár ezt még számos tanintézetben nem érzékelik. Fenntartásuk gazdasági megterhelést jelent a vállalatok, üzemek, szövetkezetek stb. részére csakúgy, mint az állam részére. A jövő pedig a gazdaságosan működő vállalatoké, és, persze, az államnak is ésszerűen kell gazdálkodnia anyagi eszközeivel. Kinek az eszközeiből térítsék tehát a jövőben a szakmai utánpótlás képzését? A kérdés mindmáig megválaszolatlan, jóllehet az oktatási tárca már behatóan foglalkozik megoldásával. Hogyan látják a szakmunkásképzők jövőjét maguk az illetékesek? Erre a kérdésre válaszolt néhány szakmunkásképző igazgatója, illetve a szakmunkásképzőt eddig fenntartó vállalat, vagy egyéb közület képviselője. Napjaink: meg vannak számlálva A Rimaszombati Ipari és Kereskedelmi Szolgáltatások Szakmunkásképző Intézete PATAKI SÁNDOR mérnök, iskolaigazgató Tanintézetünk jelenleg a járás legnagyobb középiskolája, hiszen hét járásból 56 üzem és vállalat számára 13 szakmában nem kevesebb, mint 674 diákot tanítunk. Jövőnk bizonytalan, de úgy is mondhatnám, napjaink meg vannak számlálva, mert január elsejével eddigi létfenntartónk, a Járási Ipari Vállalat leveszi rólunk a kezét. Ha nem jön ki egy, a szakmunkásképzők patthelyzetét megoldó iskolai törvény, akkor a bizonytalanság vákuumába esünk. Persze, nem ülünk ölbe tett kézzel a süllyedő hajón. Először is felmértük az üzemek és vállalatok érdeklődését. Ez idáig, sajnos, csak három helyről kaptunk kedvező visszajelzést. Ami a diákok eddigi érdeklődését illeti, mindössze 235-en érdeklődnek a jelenleg meglévő szakok iránt, de azt még nem tudják, ki fizeti majd a tandíjat. Mi tagadás, nem vagyunk olcsók, hiszen havonta és diákonként több mint kétezer koronát számlázunk. Az üzemek és vállalatok napjainkban nem az utánpótlásnevelés gondjaival vannak elfoglalva, hanem a saját fennmaradásukkal. Nekünk azzal is számolnunk kell, hogy a privatizálás megtizedeli a vállalatokat, és ez a mi iskolánkra is kedvezőtlenül hat majd. A 171/90-es iskolatörvény mindenképpen módosításra és kiegészítésre szorul, hogy a jövőnk garantált legyen. Arról van szó, hogy a minisztérium a szakmunkásképzés intézményes megvalósításának anyagi feltételeit is szavatolja. Az idő minket is, másokat is sürget, és csak az állam, illetve a minisztérium gyors és határozott intézkedése jelenthet számunkra kiutat. FEJES LAJOS mérnök, az iskolafenntartó járási ipari vállalat igazgatója öt évvel ezelőtt a szó szoros értelmében nyakunkba varrták az iskolát. Azóta is érthetetlen a számomra, hogy a pedagógusok a knb iskolaügyi szakosztályához tartoztak, az igazgató és az alkalmazottak a mi dolgozóink voltak, míg a szakoktatókat az egyes üzemek illetve vállalatok fizették. Háromfelé tartozott a kollektíva, és az nem volt rendjén. Ez most üt vissza, amikor mindenki a saját helyzetével van elfoglalva, ráadásul a kerületi szerv feloszlik. Álláspontunk egyértelmű: január elsejével átadjuk az iskolát a minisztériumnak, vagy más felügyeleti szervnek. Hogy miért igyekszünk gyorsan megszabadulni tő'e? Jelen helyzetünkben gondot okoz az irányítása, gazdasági eredményeinket is rontja és végül, de nem utolsósorban úgy érezzük: az iskolaügyre tartozik a jövőkép felvázolása, nem pedig miránk. Számunkra ez mindig is ránk erőszakolt pluszmunkát jelentett, mindamellett huszonhárom növendékünk volt csak az iskolán. Már megkezdtük a leltára- « zásra és delimitálásra tett előkészületeket, örülünk, hogy egy gonddal kevesebb lesz a nyakunkon. Erősebb lesz a cérna, vagy elszakad? A Kassai Textilipari Szakmunkásképző MÁRIA IŐTVÁNOVÁ mérnök, a szakmunkásképző igazgatóhelyettese Szaktanintézetünknek jelenleg a sviti Tatrasvit vállalatból kivált helyi Modus textilipari vállalat az üzemeltetője. Ám jobbnak látnánk, ha a jövőben (Folytatás a 3. oldalon) Az előrejelzések beigazolódtak
