Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
HOVA SOROLJUK A SZLOVÁK ALLAM VEZERET? A közeli napokban jelenik meg könyvesboltjainkban Slavo Kalny: Aféry po novembri (Bonyodalmak november után) című, öt különálló fejezetből álló sorozata Jozef Tisóról. E könyvből közlünk kivonatos részletet előzetesként. A naptár 1938-at mutatott. A tizenhét éves Herschel Gryanszpan úgy döntött, hogy bosszút ál! a németországi zsidókon elkövetett sérelmekért. Belépett a párizsi német nagykövetség épületébe, benyitott von Rath követségi titkár dolgozószobájába, előrántotta pisztolyát, és kétszer egymás után meghúzta a ravaszt. Gryanszpant öngyilkossági ahol azután a hírhedt Dieter Wisliczeny osztotta el őket az egyes koncentrációs táborokba. Korábban már említettük, hogy Tiso az enyhébb politika képviselője volt: több mint ezer kivételt írt alá, s ezzel (mivel a családtagokra is vonatkozott) legkevesebb ötezer zsidót megmentett. Később személyes közbelépésével afogTISO BESZTERCEBÁNYA FŐTERÉN KITÜNTETI A FASISZTA GYILKOSOKAT «SEM TISO A NÉMET VEZÉRKAR ÉS SS-PARANCSNOKOK KÖRÉBEN A KELETI FRONTON TETT LÁTOGATÁSAKOR kísérlete közben fogták el, a titkár két nap múlva belehalt sérülésébe. Az esemény mintha csak megrendelésre történt volna. Németországban a fasisztáknak kiváló indokul szolgált totális pogromok megkezdésére: kifosztották az üzleteket, felgyújtották a zsinagógákat ... „ Kristály-éjszaka” Ez az éjszaka nem a két lövés nyomán következett be. Régen előre megtervezték, részleteiben előkészítették, csupán kellő ürügyre vártak. Hisz a nürnbergi törvények - a legbrutálisabb zsidóellenség és fajüldözés eme kicsú- csosodása - már 1935-ben léteztek! Az idegesség, a bizonytalanság, hadseregünk teljes csődje a határ menti erődökben, a nacionalizmus, a sovinizmus, a hatalomvágy, Szlovákiában is zsidóellenes garázdálkodásban csapódott le: időnként elvertek egy zsidót, összezúztak egy-egy boltot, kifosztottak kocsmát, felgyújtottak zsinagógát. De néha pogromokra is sor került. Amit a múlt garnitúrájából el kell távol /tanunk - eltávolítjuk, szónokol doktor Tiso ugyan nem gyűlölettel, szenvedéllyel, nem durván, nem nyersen, inkább keresztény módra... A kormány már elkészítette a zsidókról szóló törvényjavaslatot és csupán az utóbbi események gátolták meg abban, hogy jóváhagyásához nevünket adjuk. (Slovak, 1939. március 16.) Igaza volt. A zsidóellenes kormányrendeletek már egy hónap múlva a világon voltak: meghatározták a ZSIDÓ fogalmát, egyes szabadfoglalkozásokban- mint ügyvéd, szerkesztő vagy jegyző- megszabták a zsidók számát. Később ezek a korlátozások kiterjedtek az orvosokra, fogorvosokra, patikusokra és főképp a katonaságra, ahol megfosztották őket rangjuktól. Vajon ezeket a törvényeket nem másoktól vették-e át, másolták-e le, méghozzá kellő gradálással?! E törvény értelmében a zsidó diákokat egyes elemi iskolák, vagy osztályok kivételével megfosztották a tanulás lehetőségétől! Be kellett vonni a zsidók útlevelét és hajtási jogosítványát (zsidó csak árja gépkocsivezetővel utazhatott), az ó esetükben megszűnt a levéltitok, megfosztották őket szavazati és költöz- ködési joguktól, tilos volt zsidót örökbe fogadni és fordítva, ami azt jelentette, hogy a készülő deportálások veszélyétől a gyerekek se mentesülhettek. 57 000 áldozat Európa történetében ez volt a legkegyetlenebb zsidóellenes törvény, amelyet 1941. szeptember 9-én adtak ki és 270 paragrafust tartalmazott. Még én is emlékszem az első sárga csillagokra... Emlékszem arra, amikor az újonnan épült vasútállomáson a zsidók - anyák és velem egyidős gyermekek csoportja ácsorgott gárdistáktól körülvéve - és várták a zsolnai vonatot, Ságból kiszabította a szlovák katonákat. Bizonyára sok minden mást is a javára írhatunk. Csakhogy sok minden ellene szól: Ha elnökként kivételeket osztogatott, nota bene, busás váltságdíjért, tudnia kellett, hogy mi történik a zsidókkal. Olvasom: Tekintsünk mai szemmel az eseményekre. Tegyük fel, hogy a terrorista kétszáz túszt ejt. Négyet szabadon enged, a többit agyonlövi. Feledjük el a 196-ot és írjuk a javára, hogy négynek megkegyelmezett? Olvasom: Ne hivatkozzunk csupán arra, hogy a németek megszállták Szlovákiát. A naptár könyörtelen: 1942 márciusától októberig 57 752 zsidót hurcoltak el Szlovákiából, közülük csaknem 57 000 elpusztult. Zsidóellenesség a szeretet jegyében? Az emigrációban publikáló, annak idején doktor Tiso magasztos nézeteit lelkesen támogató dr. Srámek írja Vnuknak címzett levelében: „Senki, még a szlovákok se mentesülhetnek a természet és az erkölcs törvényeinek megsértése miatti felelősségtől, amire a szlovák kormányt és az elnököt a szlovák katolikus és evangélikus püspökök, valamint a Vatikán is többször figyelmeztették. A világon egyetlen kormánynak semmiféle, tehát se vallási, se politikai, se faji okoknál fogva nincs joga lemondania országa állampolgárairól, azok személyi tulajdonáról, anyagi, jogi és létalapjáról, erkölcsi és emberi méltóságáról. “ (München, 1988. február 10., megjelent a Literámy tyzdenník idei 25. számában) Tudjuk, hogy Tiso saját mozgalmán belül hosszabb időn át ellenállt és visz- szaverte ellenlábasai támadását. Úgy tűnik, hogy a Hitlerrel 1940 júliusában lezajlott salzburgi találkozója után adta be végleg a derekát. Ettől kezdve beszédeiben a keresztényi-nemzeti eszméken kívül már megjelennek a pártfogója ideológiai fegyvertárából átvett „gondolatok“ is. A zágrábi Neue Ordnung című folyóiratnak adott interjújában leszögezi: „A katolikus erkölcsben megszabott és hirdetett nemzet iránti szeretet Szlovákiában a szlovák nemzet megkárosítói elleni hatékony küzdelemben is megnyilvánult. Már régóta e megkárosítókhoz tartozik a zsidó is, aki a szlovák népet politikailag élnyomta és gazdaságilag kizsákmányolta, s elpusztítására törekedett. .. Mindaz, amit a zsidókérdésben tettünk, összhangban van népünk iránti szeretetünkkel. “ (Slovák, 1941. december 7.) Tiso a Holíőban rendezett egyházinemzeti ünnepségen így szónokolt: „Keresztényi cselekedet-e az, ami most történik? Vajon emberi dolog-e és nem rablás? Kérdem ón: keresztényi tett-e az, ha a szlovák nemzet meg akar szabadulni örökös ellenségétől - a zsidótól? összeegyeztethető ez a keresztényi szellemmel? Tenmagad szeretete isteni parancsolat, s ez a szeretet parancs számomra, hogy mindent eltávolítsák magamtól, ami árt, ami az életemet veszélyezteti. Úgy vélem, senkit se kell meggyőzni arról, hogy a zsidóság a szlovákok létét fenyegette... Sokkal rosszabb történt volna, ha idejében nem kapunk észhez és nem szabadultunk volna meg tőlük. S tettük ezt az isteni parancsolat szerint: szlovák, rázd le magadról, szabadulj meg kártevődtől! Ilyen értelemben teszünk rendet most és a jövőben is.". (Slovák, 1942. augusztus 18.) Nem vehető mindenki egy kalap alá A szerző írása további részében azt fejtegeti, hogy se az egyik, se a másik oldalon nem vehető mindenki egy kalap alá. A zsidó törvény, a deportálások megszavazásakor egyes képviselők kivonultak a teremből, sőt Esterházy ellene szavazott. Míg Tiso a zsidókat kárhoztatta, számos szlovák család a biztos halál elöl rejtegette őket. Ezt tette sok katolikus és evangélikus pap is. De akadtak külföldi példák is... X. Krisztián dán király Hitler idején is élt és „uralkodott“. Hitler a „megnemtámadási barátsági szerződés" aláírásakor már 1939-ben biztonságát szavatolva ajánlatot tett neki, hogy Dánia csatlakozzon a birodalomhoz. A hetvenéves király nem kis élccel a következőket válaszolta: Túlságosan öreg vagyok ahhoz, hogy ekkora hatalmas birodalom uralkodója legyek. Nem anekdota, hanem valóság, hogy ugyanez a király a fasiszták által megszállt Dániában kijelentette: ha csak egyetlen zsidónak is bántódása esik, abban a pillanatban ő is kabátjára tűzi Dávid csillagát (amelynek viselésére a zsidókat kötelezték). S ha ezt megteszi a király, egész nemzete követi, így a nácik nem tudják megkülönböztetni a zsidókat. 1943 októberében több száz dán (köztük Hetdoft, az akkori miniszterelnök is) a zsidók ezreit csempészte át a semleges Svédországba. Sót 1400 német zsidó életét is megmentették, akik Hitler elöl menekültek Dániába. így történhetett meg, hogy ebben az országban 7800 zsidó közül mindössze 48 pusztult el erőszakos halállal. Maximilian Kolbe lengyel pap példája Talán minden lengyel templomban vagy templomocskában akad egy közönséges fekete-fehér fénykép, jobbára a koncentrációs táborra emlékeztető csíkos kabátot viselő fogoly kinagyított arcképe. A foglyok akkor az „appelplat- zon" álltak sorban: minden tizedik golyó általi kivégzésre várva! Maximilian Kolbe pap nem volt a tizedik, ennek ellenére is kilépett a puskacsövek elé. így mentette meg egy családapa életét. Am hová soroljuk Jozef Tisót, a reve- rendás, miseruhás papot és politikust? Papként bizonyára humánusabb, érzékenyebb lelkű, ártatlanabb, emberibb volt. Ám hová soroljuk Jozef Tisót, az állam vezérét? Az embert nem oszthatjuk ketté és nem mondhatjuk, hogy ettől eddig tiszta, makulátlan, követésre méltó nemzetfi, pedagógus, prédikátor, aki ugyan beváltotta a szlovákok reményeit, de a fasiszta Németország oldalán harcolt és annak szellemében fogadta el az emberiesség elleni kódexet. Olvasom: Mindenkinek önmagáért, saját szavaiért és tetteiért kell felelnie! Ebben az országban szinte mindenki a következő szavakkal kezdi mondanivalóját: a háború előtt vagy a háború alatt... a lágerben... a transzport előtt... akkor történt, amikor szüleim, testvéreim még éltek... Igen, bizonyára azért van ezen a vidéken és egész Szlovákiában annyi kereszt és emléktábla. (-al-)
