Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
ss££üí25 Nem veszünk őszibarackot Tanító néni, kérem, az az igazság, hogy én nem is szeretem az őszibarackot. Látom, nem tetszik elhinni, pedig így van. Különösen, ha nincs megmosva. Tessék? Hogy én nem mosom meg soha? Az kérem, rágalom! Igen, rám fogják! Én igenis mindig meg szoktam mosni! Különösen az őszibarackot! Merthogy olyan szőrös a héja. Brrr... Egyszer majdnem kilelt tőle a hideg. Mert sokat ettem belőle. Azt mondta az orvos. És hogy éretlen volt. Pedig már olyan szépen sárgállott a héja. És mégis! A szomszéd bácsi mondta is, hogy csak legyek türelemmel, ha megérik, ad belőle. De én nem hittem neki. Csak azért is átmásztam a kerítésen. Mert azt gondoltam, ő is olyan, mint apu, meg anyu. Ők is mindig ígérgetik, hogy így, fiacskám, meg úgy, fiacskám, ha lefekszel idejében, akkor mondunk neked egy szép mesét. Ha megtanulod a leckét, akkor kapsz tőlünk egy szép piros biciklit. S aztán mi a vége?! A legjobb esetben leveszik a polcról a Micimackót, és unott hangon olvasnak belőle. Mindig lesve, hogy elalud- ' tam-e már. Vagy ott van a bicikli! Már százszor mondtam nekik: nekem ne vegyenek többet ilyen vacak háromkere- kút. „ Fiacskám, ezzel nem dőlsz fel! Nem vered be az orrod!“ - szóval nyomták a szöveget rendületlenül. De persze nekik a Skoda nem autó! A Citroen, vagy inkább a Fiat Unó. Az igen! Szóval az őszibarackkal ez van. De mondta is nagyanyám, hogy azért a néhány szem koszos barackért nem kellett volna úgy elverniük.. Nem ér annyit az egész fa, mint amennyit az orvosnak fizettünk, meg az ügyvédnek a perköltségre. Már el is készítette a nagyi a gyomirtót, amit majd a fa tövébe önt télen, hogy a szomszéd azt higgye: kiszáradt, mert megfagyott. Különben is, jobb volna, ha a kerítésével törődne, s nem szögesdrótot húzna ki a tetejére. Azért szakadt ki a nadrágom is! Mert ha rendes kerítés van, akkor ahhoz hozzátartozik a lyuk is. Szóval azt ígérte nekem a nagyi: sose búsuljak, vesz ő nekem az üzletben annyi, de annyi őszibarackot, hogy csak győzzem megenni! Ott mondta az udvaron, jó hangosan, hogy a szomszéd is hallja. De hát mit lehet ma kapni a zöldségesnél?! Fonnyadt, kukacos retket. Biztosan olyan lesz majd a őszibarack is. Az áráról nem is beszélve! Apu is azt mopdta, mikor meglátta a zöldségesnél, hogy inkább folyékony állapotban veszi meg. Úgy olcsóbb. S mikor hazajött, anyuval úgy összebalhéztak, hogy no. Mert az apu az úton elvesztette a fizetését. Vagy ellopták tőle a zse- besek. így hát most szó se lehet arról, hogy őszibarackot vegyenek nekem. Ó riási pontykapásaink voltak az idén. Mondta is apu, ilyen jó évünk még nem volt. A nagy nyári hőségben úgy csináltuk, hogy egyszerre horgásztunk meg fürödtünk a bányató tengerkék vizében. Meglett minden hal, kivéve kettőt. Az egyik ponty ügyesebb volt, mint én, sikerült be- menkülnie a pandal, más szóval a padmaly alá, vagyis a part alatti, víz vájta üregbe, ahol valamibe beakadt a zsineg, szakítanom kellett. A másik esetben meg a hal szakított, , mondhatom, kapitális ponty lehetett. Sokáig „csendben“ volt a kapásjelző, már kezdtem unni a dolgot, gondoltam éppen, megyek, úszom egyet, amikor hirtelen megfeszült a damil, megugrott a bot, hajlott, remegett a vége. Berántottam, de abban a pillanatban fellazult minden. Persze, a horog is odaveszett, magával vitte a hal, mely biztosan a legnagyobb fogásunk lett volna az idén. A Balaton halállományát szintén megritkítottuk egy kicsit. Tavaly még csak kapásunk se volt, pedig ötszáz forintba került az engedély egy hétre, most annyi kárászt meg dévért fogtunk, hogy még haza is hoztunk belőlük. Megpucolva, természetesen. Apu fogott egy méretes pontyot is. Én a dévérekre mentem, fenéken, Magyari Lajos ——— Ősz a Havason A táj most csupa szikrázó gyémánt, gyöngysorok villognak ökörnyálon, öltöznek a fenyők ezüstruhába, bálkirálynőnek e nagy búcsú-bálon. Ködöket: hermelin-palástot terit magára a Nagyhegy orma, mintha csak a népétől búcsúzó Hegyek Fejedelme volna... S ott, ahol ezer színt kever az ősz, óriás palettájú Piktor, ezüst mezőkön, bíbor erdőn a nyáj a völgybe lekolompol. kis horoggal. Jöttek,egymás után. Csak a kukac ne lett volna olyan drága, huszonöt meg negyven forintért vásároltuk a piacon. Aztán már úgy csináltuk, hogy összeszedtük az elhagyott üvegeket a vízparton (játéknak, szórakozásnak sem volt rossz) és az értük kapott pénzzel fizettünk a trágyagilisztáért. Azt mondták, negyven darab van egy műanyag pohárban. Egyszer megszámoltuk, huszonhat volt. Ilyen az üzlet. NEMCSAK PONTY Nekem azért legjobban a Feri bácsi tetszett, akivel össze is ismerkedtünk. Nagy horgász, igen ért a pontyokhoz. Meg az italhoz. Koccintgatott közben a barátaival, ott sorakoztak mögöttük a barackpálinkás meg a sörösüvegek. Mindig jó kedve volt Feri bácsinak. Persze, akinek kapása van... Az egyik nap szakadt az eső, csak ő volt kint két barátjával és mi. Odamentünk hozzájuk. Igen vidáman voltak. Egyszer csak kapás, mindkét botján a Feri bácsinak, aki fekete, csuklyás esőköpenyében úgy nézett ki, mint egy sarkkutató. Bal kezével az egyik botot, jobbal a másikat rántotta fel. Csakhogy így nem tudott tekerni.- Húzd ki, fiam, ezt! - fordult hozzám. Boldogan vettem át tőle a Shakespeare-orsós botot, mely azonnal megrándult a kezemben, éreztem, hogyan dolgozik a hal. Jó kis súlya volt. Sikerült óvatosan kivezetnem, majd kiemelnem.- Hova tegyem, Feri bácsi? - kérdeztem.- Ahová akarod - válaszolta. Ekkor megszólalt a Jani (apu csak így hívta a szőke hajú pesti bácsit, aki játszotta, hogy nagy horgász, közben egész héten egyetlen halat sem fogott):- Add cáak ide, majd én beteszem a haltartóba. Betette. Aztán egy fél óra múlva el is sietett vele. Feri bácsi utána kiáltott:- A gyerek fogta ki, hé! Aztán te viszed el? De Jani akkorra már eltűnt a sétány fái között. Mi apuval nevettünk egy jót. Most már ősz van; télre készülődnek a pontyok és más békésebb természetű halak. De kapnak a ragadozók, a csukák. Tehát a horgászév még nem ért véget. Csak az a baj, hogy sok a tanulnivaló, a szabadidő meg kevés. B ^ MEGFEJTÉS Az október 26-i számunkban közölt feladat megfejtése: a D-vel jelölt rajzon Nyertesek: Király Erika, Lelesz, Szedlák János, Királyhelmec; Mészáros Erika, Tardoskedd; Imre Igor, Rozsnyó; Goda Mária, Komárom. Gondolkodom, tehát. «/* : KISZÁMOLÓ Egyszerű a feladat. Meg kell találnod, hogy mely mértani alapművelet elvégzésével növekednek a körszeletekben található számok. Ha ezt sikerül megtalálnod, hamar megkapod azt a számot, amelyet a kérdőjel helyébe kell írnod. Nos, melyik az a szám? Száznyolcvan évvel ezelőtt született a romantikus magyar operairodalom legnagyobb képviselője, ERKEL FERENC. Rejtvényünk fő soraiban hét operájának cime olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (819 15 Bratislava, Martanovicova 25.) legkésőbb november 14-ig. A helyes megfejtők közül - sorsolással - öten könyvjutalomban részesülnek. Készítette: Lőrincz László Az október 26-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Egy szál ingben. Könyvjutalomban részesülnek: Ouray Rezső, Szene; Ber- náth Zita, Kéty; Szabó Mária, Gelle; Kar- nók Zita, Pelsőc; Podlupszky Mihály, Párkány. 10 1990. X1. 9. ŰBUJBSB,